Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-22 / 249. szám, szerda

ÚJ szú 5 1986. X. 22. _ Közösen a XVII. pártkongresszus programjának megvalósításáért Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát Egyéni és társadalmi érdek A felsőoktatási intézmények munkájának igényesebbé tételéért zésére álló négy alkalom egyikén sem állja meg a helyét, még min­dig nincs veszve minden. Kizárás A XVII. pártkongresszus hatá­rozatainak értelmében fokozni kell az igényességet, javítani kell az oktató-neveló munkát a felsőokta­tási intézményekben: egyeteme­ken, főiskolákon. -** Az utóbbi években már több fórumon elhangzott ez a követel­mény; több határozat is rögzítette. Az egyetemi, főiskolai oktatók nagy része megelégedéssel vette ezt tudomásul. Ugyanakkor sok­szor értetlenül, egyesek csak ma­gukban dohogva, mások nemtet­szésüknek hangot is adva fogad­ták az oktatásügy néhány olyan intézkedését, amely az igényes­ségnek nem a fokozását segíti elő, hanem éppen a csökkenését eredményezi. De nézzük a kér­dést konkrétan! Néhány évvel ezelőtt még sza­bály volt, hogy az első évfolyamot nem lehet megismételni. Tehát ha valaki a rendelkezésére álló négy (!) vizsgán - egy rendesen, két javítón és egy dékáni engedélyhez kötött javítón - sem volt képes megfelelni a követelményeknek, azt kizárta a kar dékánja. Ez az elv, illetve szabály helyes volt, mert a felvételi vizsgákon - min­den objektivitásra való törekvés ellenére is - mindig bekerül né­hány olyan pályázó is, aki nem alkalmas e tanulmányokra. De nemcsak a helyesen értelmezett társadalmi érdek szempontjából volt hasznos ez a kizárási lehető­ség, hanem az egyetemi, főiskolai tanulmányokra képtelen hallgató­éból is, mert egy év veszteséggel más, számára alkalmas pályára léphetett. Amióta - nyilván a hely­telenül értelmezett gazdasági ér­deket szem előtt tartva - az első évfolyam ismétlési lehetőségének elve érvényesül, megtörténik, hogy éppen a hallgató lesz a vesz­tes: a megismétejt első évfolyam (immár kettőre csökkentett) vizs­gáin is megbukik, s két év veszte­séggel hagyja el a felsőoktatási intézményt. De ha megüti is a mértéket (vagy inkább a vizs­gáztató megelégeli a vele való kínlódást - mert ez is előfordul), vajon eléri-e azt a tudásszintet, amellyel nagyobb nehézség nélkül elvégzi tanulmányait? A tapaszta­lat azt mutatja: nem. A hiányok a későbbi évfolyamokban újra je­lentkeznek. A legtöbb karon akad­nak olyan hallgatók, akik az öt évfolyam közül kettőt megismétel­nek. Vajon milyen szakember lesz ezekből? Amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon. De - s ez megint egy újabb, néhány évvel ezelőtt még nem alkalmazott gyakorlatnak „kö­szönhető“ - ugyanazt az évfolya­mot kétszer is megismételheti, va­gyis háromszor járhatja a diák. A rendeletek ugyanis lehetővé te­szik, hogy az évfolyam ismétlése­kor is megbukott és ezért most már kizárt hallgatót újra felvegyék a karra, akár új felvételi eljárással, akár anélkül. S az így felvett hall­gatónak - kérésére - beszámítják eddigi évfolyamait. De még jobban is jár, mint amikor először ismétel­te az évfolyamot, mert az újra felvett diáknak nem csökkentik a javítóvizsgai lehetőségeit: ugyan­úgy megkaphatja mind a négyet, mint az, aki először járja az évfo­lyamot. Nemcsak az ellentmondás a szembetűnő itt; az a kérdés is óhatatlanul felvetődik: vajon mi szükség van erre a gyakorlatra? Vajon mit várhat a társadalom at­tól a „szakembertől,“ akit így „tol­nak“ végig tanulmányai során? Ember a talpán az a vizsgáztató, aki végül is nem egy legyintéssel és a vizsgajegy beírásával intézi el az ügyet. S a vesztes - kétségte­lenül - a társadalom lesz. Ugyanez a lehetősége van meg annak a diáknak is, aki az állam­vizsgán megbukik. Ha a rendelke­után kérvényezheti visszavételét a karra. Ennek a gyakorlatnak senki sem tagadhatja a manőver­jellegét, hiszen az illetőnek a már elvégzett és lezárt utolsó évfolya­mot kell megismételnie; a többit a dékán beszámíthatja neki. Az utolsó évfolyam - általában csak formális - újraelvégzése után is­mét kezdődhet az államvizsgák egész sora. Az államvizsgák utáni újrafelvé- tel csak akkor volna indokolt, ha olyan jobb hallgatóról van szó, aki valamilyen objektív ok miatt nem használhatta ki az államvizsgái al­kalmakat. De rendszerint a gyen­gébb hallgatók élnek ezzel a lehe­tőséggel, akik már valamelyik elő­ző évfolyamot is megismételték. Javaslatunk, hogy gondolkoz­zanak el az oktatásügy illetékesei azon, szükség van-e a négy vizs­galehetőségen kívül a különböző „mentési akciókra“. Nem minden országban kap a diák négy lehető­séget a vizsgára, de ezt a kérdést ne bolygassuk most! Azt azonban igen, nem kellene-e visszaállítani az első évfolyam megismételhe- tetlenségének elvét, a csupán na­gyon indokolt esetekben engedé­lyezhető újrafelvételt újrakezdés­hez kötni, a sikertelen államvizsga utáni újrafelvételt meg az objektív okokkal menthető esetekre lekor­látozni. Amíg ennyi lesz a lezser vagy éppen hanyag diákot támo­gató körülmény és lehetőség, alig­ha fog emelkedni a kívánt mérték­ben az igényesség. Más szavak­kal. ha igényességet, magasabb színvonalat kívánunk - joggal- a felsőoktatási intézményektől, szüntessük meg az olyan okokat- eljárási lehetőségeket -, ame­lyek ennek elérését akadályoz­Zák! JAKAB ISTVÁN Új iparágat teremtettünk A nők foglalkoztatása céljából tíz évvel ezelőtt létesített munka­helyünk, a rimaszombati (Rimav­ská Sobota) Számítástechnikai üzem hazánkban a mikrokapcsoló egyetlen gyártója. A gépek és be­rendezések üzemeltetéséhez nél­külözhetetlen alkatrészekből évente 1 millió 700 ezer darabot gyártunk, termékeinket az ország­ban több mint hétszáz üzem és vállalat vásárolja, s mivel gépgyár­tásunk export-orientált iparág, így a mi beépített szerkezeteink nagy­része is külföldön kerül értékesí­tésre és hasznosításra. A fö termelési programot képe­ző kapcsolók mellett szintén mo­nopolgyártói vagyunk az ország­ban az EKA típusú autóantennák­nak, melyekből 14-15 ezer darab készül évente. A kereslethez iga­zodva újabban megkezdtük a szá­mítógépek távközlő rendszerénél használatos MODEM típusú be­rendezés gyártását is. A termékskála bővülése jól tük­rözi a változásokat. Kezdetben csak a Banská Bystrica-i Tesla kihelyezett üzemeként szinte kizá­rólag betanított lányokat és asszo­nyokat foglalkoztattunk, napjaink­ban viszont már a 270 fős kollektí­va 70 százaléka rendelkezik vala­milyen szakképesítéssel. Fokoza­tosan javultak a munkakörülmé­nyek s a kereseti lehetőségek is. A legügyesebb, legszorgalma­sabb dolgozók közül sokan meg­keresik a háromezerötszáz koro­nát havonta, s a munkásnók átla­gos fizetése - beleszámítva a kez­dőket is - meghaladja a 2500 koronát. Üzemünk eredményei, s a szakképzett dolgozók arányá­nak növekedése a jövőben lehető­vé teszi a mikroelektronika igé­nyesebb feladatainak a megoldá­sát is. Nem is titkolt szándékkal ké­szülünk erre. Távlati terveink sze­rint már a kilencvenes évek máso­dik felében átállunk a komplett számítógépek gyártására. Ebben az időszakban előreláthatólag mintegy 800 dolgozót foglalkozta­tunk majd, s egy új gyáregység építése is befejeződik. Pillanatnyilag a legnagyobb gondot a szakmunkásképzés okozza, hiszen a közelben nincs elektrotechnikai szakközépiskola, a szülők pedig nem szívesen ad­ják a lakóhelyüktől távolabb eső Banská Bystricába, vagy Lip­tovsky Hrádokba gyermekeiket. Hasonló a helyzet a szakmunkás- képzés terén is, s bizony gyakran előfordul, hogy még a nagy nehéz­ségek árán biztosított és szer­ződtetett végzős növendékek sem térnek vissza. Tavaly a tervezett 48 fiatal műszerész helyett csupán huszonnégyen léptek munkába, s gondot jelentett az idén hatvan új munkaerő biztosítása is. Pártszervezetünk is gyakran foglalkozik káderpolitikai kérdé­sekkel. Tudatában vagyunk, hogy a megnövekedett feladatoknak csakis hozzáértő, sokoldalúan képzett dolgozókkal és vezetőkkel tehetünk eleget. A termelési feladatok teljesíté­sében meghatározó szerepük van a párttagoknak, akik élenjárói a szocialista versenymozgalom­nak. A négy szocialista munkabri­gád példamutatóan teljesíti fela­datát, s nemcsak a mennyiségre, hanem a minőségre is nagy gon­dot fordítanak. Nem utolsósorban ennek a korszerű szemléletnek az eredménye, hogy hónapok óta nem érkezett számottevő rekla­máció termékeinkre, s a vásárló­ink részéről felmerülő kisebb-na- gyobb kifogásokat is gyors cseré­vel megoldjuk. Az év első kilenc hónapjában az árutermelési feladatunkat 100,5 százalékra teljesítjük, s a termelési érték már meghalad­ja a 33 millió koronát. Még kedve­zőbb a helyzet a nyereségképzés­ben; ez október elejéig eléri az 1 millió 350 ezer koronát. A gazdasági feladatok teljesíté­se mellett nem feledkezünk meg a szociális program végrehajtá­sáról sem. Fontosnak tartjuk, hogy dolgozóink megfelelő élet- és mun­kakörülmények között végezhes­sék munkájukat. A már meglévők mellett az elkövetkező tervidő­szakban dolgozóink számára 20 lakást biztosítunk, s az ugyancsak meglévő, de szűknek bizonyult óvoda mellé még egyet építünk a helyi gépgyárral közös vállalko­zásban, melyből kilencven óvodai és 20 bölcsődei férőhelyet ka­punk. A feltételek megteremtésével, a dolgozóinkról való sokoldalú gondoskodással szeretnénk elér­ni, hogy üzemünk a jövőben is eleget tegyen az elvárásoknak, teljesítse a CSKP XVII. kongresz- szusárfek és a járási pártbizottság konferenciájának határozatait. IRENA SOUKUPOVÁ, a rimaszombati Számítástechnikai Üzem pártalapszervezetének elnöke Az új vendéglátó üzem alapozása (Hajdú A. felvétele) A határozatok ellenőrzéséről Az alapszervezetet joggal te­kintjük a pártélet döntő láncsze­mének. Sok mindentől függ, mi­lyen színvonalon végzi munkáját, hogyan tölti be területén a politikai irányító szerepét. A követelmé­nyek sokasága között legelőször a határozatok teljesítésének állan­dó ellenőrzését kell említeni. Az élet nap mint nap számtalan olyan problémát vet fel, amivel foglalkozni kell. Nem térhetnek ki előlük az alapszervezetek tiszt­ségviselői sem, de ha csak a napi problémákkal törődnének, előbb- utóbb elveszítenénk a távlatok, a jövő iránti érzékünket. Nem sza­bad a pártmunkát csak a „felülről“ kapott szempontokra, csak az ér­tekezleteken megszabott felada­tokra korlátozni, mert akkor előbb vagy Utóbb leszokunk az önálló ítéletalkotásról, cselekvésről. Amikor azonban a pártalap­szervezet az idejében érzékelt he­lyi problémák alapján előre meg­határozza a feladatokat, és teljesí­tésük ellenőrzése során a tények értékelésén kívül véleményét, po­litikai álláspontját is kifejti, akkor egyszerre szervez és irányít is. Tapasztalatokat gyújt, dönt a vitás kérdésekben, jelent és jövőt formál. Fontos ez, különösen olyan pártalapszervezet esetében, mint a miénk. Létszáma, az egyetlen tagjelöltet is beleszámítva 22. A tagok átlagos életkora pedig 50 év felett van: a járási átlaghoz viszonyítva, amely 39,5 év, na­gyon magas. A pártalapszervezet- nek, ha valóban hatékonyan kí­vánja érvényesíteni irányító, veze­tő szerepét, nagy gondot kell for­dítania a határozatok teljesítésé­nek ellenőrzésére. Természetesnek tartottam te­hát, amikor pártbizottságunk elnö­ke, Rátz Zoltán iskolaigazgató a legutóbbi pártbizottsági ülésen engem és két elvtársamat figyel­meztetett: legközelebb mint felelő­sök be kell számolnunk az évzáró taggyűlésen hozott 6-os számú határozat teljesítéséről, melynek szövege ez: Feladatul adja a vá­lasztási programban kitűzött gaz­dasági és politikai feladatok telje­sítésének évente kétszeri ellenőr­zését és értékelését. Figyelmeztetése nyomán előbb az ügyben érdekeltekkel, a Nem­zeti Front helyi bizottságának tag­jaival, a községben működő 14 társadalmi és tömegszervezet el­nökeivel tartottunk megbeszélést. Pontról pontra haladva, a körül­ményeket részletezve ellenőriztük és értékeltük a választási prog­ramnak erre a félévre előirányzott feladatait, majd az észrevételeket összesítettük. Az értékelés ered­ményei később jelentésként kerül­nek a pártbizottság elé. Az alábbi­akban ezeket szeretném ismer­tetni. A választási programban elő­irányzott gazdasági feladatok tel­jesítése terén jelentős ténynek tartjuk, hogy az á'lami gazdaság dolgozói számára épített 16 lakás idejében és jó minőségben elké­szült. Elismerésre méltó, hogy pártszervezetünk tagjai a Z akció keretében vállalták: félévenként ledolgoznak egy munkanapot. Ezt a vállalást a legidősebbek is telje­sítették. Példamutatásuk nyomán jó ütemben haladnak a Z akcióban szervezett munkák. Mégis késik azonban az áruház átadása. Részben azért, mert a munka megtervezésekor nem számoltak a tél szigorával, részben a befeje­ző munkálatokért felelős járási építőipari vállalat nehézkes mun­kaszervezése miatt. Sikernek szá­mít viszont, hogy az új vendéglátó üzem alapja elkészült, és a tovább­építéshez szükséges állványt is megépítették. Ez nem kevesebb, mint 200 ezer korona értékű Z ak­cióban végzett munkát jelent. A politikai feladatok közül az ifjúság szervezettségének és ne­velésének kérdését is elemeztük. Jelenleg 30 tagja van a SZISZ helyi szervezetének, elnöke Tar­tott Gáspár. Megítélésünk szerint a tagok száma kevés, de a szer­vezet tevékenysége ígéretes. Tekintettel arra, hogy pártszer­vezetünk egyetlen jelenlegi tagje­löltje óvónő, ós kor, valamint fog­lalkozás szempontjából is javítani kívánjuk a tagság összetételét, szükségesnek tartjuk az ifjúsági szervezet nagyobb mértékű patro- nálását és még jobb munkára való ösztönzését. Ami pedig a tagjelöl­tek kiválasztását illeti, a jövőben többet kell foglalkoznunk a hnb kisüzemeiben és a Jednota fo­gyasztási szövetkezet üzleteiben dolgozó fiatalokkal. FARKAS ISTVÁN, a nagymácsédi (Veľká Mača) községi pártalapszervezet alelnöke, a hnb elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents