Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-21 / 248. szám, kedd
Egy elbeszélő jubileuma Vincent Šikula ötvenéves Vincent Šikula érdemes művész a napokban töltötte be ötvenedik életévét. 1936. október 19- én született a Bratislava melletti Dubovában. Erdei munkás népes családjából származik - és ennek nemcsak életrajzi szempontból van jelentősége. Szülőfalujában járt alapiskolába, középiskolába Nyitrán (Nitra) ós Modrán. Sokoldalú művészi tehetségének fejlődésében döntő szerepe volt a bratislavai konzervatóriumban folytatott tanulmányainak. Nemcsak olyan értelemben, hogy zenetanár lett, aktív zenészként működött és működik a mai napig, és hogy irodalmi műveibe gyakran épülnek be zenei motívumok: a zene is meghatározója művészi gondolkodásának ós látásmódjának. Munkásságában ugyancsak fellelhetők azoknak a tapasztalatoknak a nyomai, melyeket filmdramaturgként szerzett. Rövid ideig a Romboid címú irodalmi folyóirat szerkesztőségének volt a munkatársa, majd a könyvkultúra területén dolgozott; a hetvenes évektől a Slovenský spisovateľ Kiadó eredeti irodalom osztályának a szerkesztője, az ötvenéves író alkotói energiáinak egy részét jelenleg ez a munka köti le. A legjelentősebb sikereket a szépirodalom területén érte el. Termékenyítóleg hatott a hatvanas és a hetvenes évek szlovák prózájának fejlődésére, értve ezalatt a kisprózát és a regényt, valamint a gyermekirodaimat. Ezekben a műfajokban, formákban fejlesztette eredeti prózaírói tehetségét, mellyel képes közvetlen művészi képet teremteni. Már az első novellásköteteiben született elbeszélőként mutatkozott be, aki az elbeszélés művészetének különféle forrásaiból merít ós formájával él - a népitől a hagyományoson át a modernig, legyen az akár a hazai, akár a világirodalom. Mint minden nagy elbeszélő, ő is szívesen merít a népi forrásokból, az olyan „mesékből“, amelyeknek még funkciójuk van az emberi közösségben, érintkezésben. Nem kedvtelésből nyúl a folklórhoz, hanem igényes művészi célok érdekében. Ebben rejlik šikula munkássága, emberábrázqlása, osz- tályszempontúsága, mély demokratizmusának lényege. A különböző elbeszélésformák, melyekkel šikula hozzájárult az epika megújulásához, különösen a Koldusok címú novellájában (1966) és később a Mesterek címú Négyen a Nyolcakból Prágai A huszadik századi cseh festészetet bemutató kiállítássorozat ötödik tárlata, mely szeptember végétől tekinthető meg a Hradzsin újjáépített Lovardájában, Prága őszi kulturális életének egyik legfigyelemreméltóbb eseménye. Az ismét nagy érdeklődést kiváltó tárlat az ún. Nyolcak csoportja négy tagját mutatja be Emil Fiilát, Bohumil Kubištát, Antonín Procházkát és Vilém Nowakot. Műveik a realizmus, expresszionizmus, kubizmus és a neoklasszicizmus jegyében fogantak, s a huszadik századi cseh festészet, képzőművészet alapköveinek számítanak. A mintegy kétszázötven kiállított mű közül a legtöbb, összesen százharmincnégy kép, Emil Filla alkotása. Filla kitűnően ismerte kora képzőművészetét, a legmodernebb irányzatokat, elsősorban azokat, melyek párizsi műhelyekben születtek. Alkotó módon át is vette őket. Legjobb képei a kubizmus szellemében születtek. Nagy súlyt helyezett nem csak a színekre, hanem a formára is. Alkotásai Picasso korabeli képeivel mutatnak rokonságot. Érdemes néhány percre elidőzni a Nagy kék csendélet, Csendélet döglött galambbal, Dosztojevszkijt olvasva vagy a Kegyes szamaritánus címú képei előtt. A harmincas évek második felében súlyos társadalmi problémákat ábrázolt alkotásaiban. Megrázó erejú, metaforikus képeket festett Münchenről, az eljövendő nagy világégésről, a megszállásról (Háború lesz, Háború, Az ember és a halál). A mostani kiállításon ezek a képek hosszú idó után láthatók újra. Míg Filla alkotásaiban a kubista vonások a meghatározók, addig Bohumil Kubišta számára ez a művészeti irányzat csak kiindulópontként, ihletforrásként szolgált. A fiatalon, harminchat éves korában elhunyt festő rendkívül érzékenyen reagált kora emberének problémáira. Képei csupa feszültség, az alkalmazott színek és formák gazdag belső filozófiai tartalomról árulkodnak. Különösen hatásos a szerző önarcképe, a Rie- ger-parki sétány és a Hármasportré. Kubišta műveiben elsősorban nem a valóságot akarta szolgai módon visszaadni, érzékeltetni akarta annak mélyebb rétegeit, összefüggéseit, az ember belső vívódásait. Kubišta, akárcsak Filla, az aktív képzőművészet híve volt, s ellenzett mindennemű passzivitást, a művészetben és a társadalmi életben egyaránt. Antonín Procházka művei expresszionista és kubista stílusról tanúskodnak; sok bennük azonban a sajátos, kedveli a vidám, élénk színeket, optimista hangulatokat. tárlat Képeiből mégis a korabeli szociális költészet hangulata árad. Laikusként szemlélve ezeket a képeket, nekem a csallóközi Prochász- ka István alkotásai jutottak eszembe. A Moldva-parti fővárosban látható képek festője Brnóban élt és művészeti tevékenységével jelentős hatást gyakorolt Dél-Morvaor- szág két világháború közti kulturális életére. A tárlatot Vilém Nowak képei zárják. Úgyszintén impresszionistaként indult, majd fokozatosan eljutott egy sajátos költői, lírai realista ábrázolásmódhoz. Képein a legkülönbözőbb formákban, szimbolikus megoldásokban, szinte mindig jelen van a gyöngébb nem és a természet. Arról, hogy a kubizmus sem volt tőle idegen, a Fürdőzők című szép kép tanúskodik. Mesterien használta a lágy színeket és a fényhatásokat, például a Barátnő című kópén. Nowak a második világháború után, a szocializmus éveiben, aktívan foglalkozott a fiatal múvésznem- zedók képzésével, nevelésével. Nemzeti művészként 1977-ben, kilencvenegy éves korában hunyt el. A Nyolcak csoportjának többi tagját a következő tárlaton mutatja be a prágai Nemzeti Galéria. KOKES JÁNOS trilógiában (1976-1979), központi helyet foglalnak el az író eddigi prózai munkáiban. Gyakran szerepel nála a történet a történetben forma, amelyben érvényesülnek például a szerző, a szerző személyisége, valamint a művészi alkotás közötti viszony új elemei. Šikula érdeklődésének előterében az emberi kapcsolatok, a szociális kötődések és értékek állnak, mint a család, szerelem, barátság, szomszédság, megértés, haza, munka, emberség, együttérzés. Ezekre az értékekre épülnek elbeszéléskötetei a hatvanas években, de később is, amikor továbbfejlesztette bennük a lírai emlékezés, a történelmi konfrontáció, a monumentális portrékészítés művészetét. Ezek az erények komplexebb módon érvényesülnek trilógiájában - Mesterek (1976), Muskátli (1977), Vilma (1979) -, amelyben šikula a szlovák falu szociális valóságát ábrázolta, amilyen az Szlovákia történelmi átalakulásának döntő szakaszában volt, a második világháború alkonyán, a szlovák nemzeti felkelés idején és a felszabadulás után. Korántsem hagyományos kép ez a mi életünkről, keretét Guldán ácsmester családjának, három fiának a sorsa adja. Sikula a „saját nyelvén“ beszél erről a világról. A mű fontos szerepet játszott annak a folyamatnak a kristályosodásában, amely a hetvenes évek szlovák regényirodalmában jelentkezett, törekedve a napjainkban zajló élet gyökereinek, valamint a múlthoz és a jövőhöz való kötődéseinek a felkutatásához. Új eszmei-esztétikai lehetőségeket keres šikula az életrajz műfajában, ami egyben arról is tanúskodik, hogy az író hosszabb ideje érdeklődéssel fordul a nemzeti művelődéstörténet felé. Külön figyelmet érdemel gyermekirodalmi munkássága. Ma már klasszikus könyvnek számít a Vakáció Rafael bácsival című műve (1966). Egyedülálló művészi hitvallás ez a gyermekkorról. Az író sajátos gyermeki látásmóddal közeledik a világhoz valamennyi, gyermekek számára készült könyvében. Vincent Šikula már az eddigi terjedelmes irodalmi munkásságának révén is új értékekkel gazdagította szocialista irodalmunkat. Művei társadalmunk történelmiszociális szférájában gyökereznek, alakjai valódi életet élnek, nyelvezete, mellyel a valósághoz közeledik, közvetlen, elbeszélő- művészete ilyképpen egyedülálló és eredeti. (Ns) Az apa hiánya A mai családban megnőtt az apa szerepe. Nemcsak számonkéró, büntető, a szülői tekintély megtestesítője, hanem a gyermekkel harmonikus kapcsolatot kialakítva: vezető, mértékadó, követendő példa fiai, lányai számára. Ezért is ériődik ma jobban az apa hiánya a csonkán maradt családokban. Bélus ötödikes. Édesapja meghalt. A mama egyedül neveli két gyermekét. De van állandó partnere, aki gyakori vendég a családban. Mióta megjelent, megkezdődtek Bélussal a problémák. Agresszív, durva. Otthon anyjával és öccsével, az iskolában társaival. A mama kétségbe van esve, mert megromlott viszonya a fiával, aki sokszor átnéz rajta, s leperegnek róla a szavai. A nehézségek oka nyilvánvalóan a mama rendezetlen viszonya. A fiú féltékeny a férfira, másrészt hiányzik neki az apa, s a mama barátjára azért is nagyon haragszik, mert vele nincs kapcsolata, csak a mama kedvéért jön hozzájuk. Pedig Bélus titokban nagyon örülne, ha az ő barátja is lenne, ha pótolná, aki neki ma is nagyon hiányzik, az elhunyt papát. A megoldás egyszerű, a mamának hivatalosan rendezni kellene kapcsolatát partnerével. Hadd mondjam el tanári tapasztalatom: az iskolában mindig azok a csonka családban élő gyerekek a legkevésbé kezelhetők, ahol a mama rendezetlen viszonyok között ól vagy gyakran váltogatja a partnereit. Persze, könnyű tanácsot adni, de az a legszerencsésebb megoldás, ha a válás után az a fél, akinél a gyerekek maradnak, megpróbál új házasságot kötni, ismét teljessé tenni a családot. Sok ilyen esetet ismerek, a gyerekek hamar megszerették új apjukat, anyjukat, az egységes nevelőhatás szempontjából az ily módon alakult új család semmiben nem különbözik a kezdettől teljes családtól. Az anya, bármilyen nagy gondot fordít is a gyerekek nevelésére, az apát pótolni nem tudja. Ez fordítva is igaz. A nemi azonosulás megkönnyítése, a férfias viselkedés eleven példája az apa. A kislányok számára is fontos a jelenléte, de hiányát a fiúk sínylik meg igazán a családban. Ezt a szerepet az elvált, de a gyerekekkel gyakran találkozó, a család életében így kívülről is jelenlévő apa is el tudja látni. Ha nincs így, feltétlenül keresni kell a rokonságban, baráti körben olyan férfit, aki szereti a gyereket ós gyakran találkozik vele, hogy pótolni tudja az apa hiányát, aki megtestesíti az apa- és férfimodellt, férfi ideált, r A Szovjetunióban olyasmivel is kísérleteztek, hogy az iskolai szülői munkaközösség egy-egy férfi tagját kérték fel, álljon az ilyen helyzetben lévő fiúgyermek mellé. Figyelje fejlődését, segítsen megoldani gondjait. Fontos még, hogy az apa nélkül felnövő fiúnak mindig meglegyen a fiútársasága, s szívesen fogadjuk őket otthonunkban. ÁTÁNYI LÁSZLÓ- UJ FILMEKŰjbor (cseh) Az Erjedő bor és a Kiforrott bor után most itt az újbor, Václav Vor- líček azon vígjátékainak újabb darabja, amelyek egy dél-morvaországi bortermelő szövetkezet életébe adnak bepillantást. Míg az Erjedő bor az 1968-as válságos év bonyolult társadalmi-politikai eseményeit ábrázolta a szövetkezet életén keresztül, addig a Kiforrott bor a mezőgazdasági nagyüzemi és melléküzemági termelés gazdaságosságának kérdésével foglalkozott, táradalmi életünk fonákságait is felvetve. Humoros formában olyan visszás jelenségeket ostorozott, mint a megvesztegetés, a szocialista tulajdon megkárosítása, az egyéni érdeknek a közösségi, a társadalmi érse, s nem utolsósorban egyszerűsítse az ügyvitelt. Egy másik szálon a mezőgazdasági üzem majdani elnökének ügybuzgalmát követhetjük nyomon; a leendő elnök szabadsága alatt a helyi vendéglőben idénymunkát vállal, hogy kipuhatolja: milyenek leendő munkatársai, milyen hírek-pletykák előzik meg érkezését, egyszóval, kinevezése előtt „feltérképezze“ a falul, s új működési helyét. Kétségtelen, hogy a filmnek ez a legmulatságosabb motívuma, de elég súlytalan ahhoz, hogy egész estés vígjáték kerekedjék belőle. A teret s a fennmaradt időt az alkotók életéből ellesett apró mozzanatokkal, sablonos vígjátéki helyzetek variálásával tölti ki. Vladimír Menšik a szövetkezet alelnökének szerepében dek fölé helyezése. Égető kérdéseket villant fel a harmadik opus, az Újbor is: az emberi kapcsolatokról, a kéz-kezet mos összefonódásokról, a vidéki kiskirálykodásról. Felvillant csupán, mert az alkotás vígjátéki elemekből építkezik, s noha ezeket helyenként szatirikus mozzanatokkal elegyíti is, ezek túlságosan erőtlenek. Epizódok füzéréből áll az Újbor cselekménye, ezért aztán elme- sélhetetlen is. A humor - s természetesen sok-sok bosszúság, félreértés, cívódás — forrása itt egy számítógép, melyet a szövekezet elnöke vásárol, hogy korszerúsítMaradok hűtlen híve A Jan Kozák regénye alapján készült vígjáték egyik legnagyobb hibája, hogy kellő feszültség híján nem képes a néző érdeklődését ébren tartani. Humora túlságosan bágyadt, ötletei erőtlenek, így aztán az Ujbor zamatos, kellemes nedű helyett íztelen, színtelen szőlőlére sikeredett. A film szereplői közt régi ismerőseinket, a korábbi részek szereplőit láthatjuk viszont; közülük említsük meg legalább Vladimír Menšík, Božidara Turzonovová, Jiŕí Sovák, Iva Janžurová, Josef Abrhám, František Filipovský, Josef Somr, Josef Vétrovec, Ivan Vyskočil nevét. (amerikai) Tévedések vígjátéka ez az amerikai film, olyan szerényen bolondos komédia, melynek éltető ötlete a tévedés, pontosabban a félreértések láncolata. A történet semmiben sem különbözik a megszokott, szabályos félreértésen (hogy azt ne mondjam: gyanakváson) alapuló félté- kenységi históriáktól. Az öregedő, de rettentően féltékeny, szerelmes karmesterférj azt hiszi, hogy ifjú, olasz származású, színésznő felesége megcsalja a nőimádó, ugyancsak olasz, ifjú hegedúművész- szel. S elhatározza, hogy mindkettőjüket megöli. De mivel a karmesterfigura komikus szerepként íródott, a képzeletben el- tervelt gyilkosság mulatságos, ügyetlen próbálkozássá szelídül Ságban... A Maradok hűtlen híve jellegzetes hollywoodi mese, a külső luxus és csillogás minden kötelező kellékével. Howard Zeiff rendező elegáns díszletek között, világsztárok közreműködésével, kissé érzelmes komédiát kreál a művészházasságról és a polgári házas- ságtörésról, de alkotása a közreműködők minden erőlködése ellenére sem áll össze fergeteges komédiává. Ami közhely a világsztárok gondtalanul csillógó luxuséle- téról és az alaptalanul kétségbevont házastársi hűségről egyáltaDudley Moore, te, az amerikai a fiimi valóNastassja Kinski és Armand Assan- film főszereplői Ián elmondható, az valamilyen formában mind szerepet kap a filmben. A vígjátéki sablonokból építkező törtdnet öregedő karmesterét Dudley Moore játssza, mellőzve a harsány fogásokat. Nastassja Kinski kedves és természetes közvetlenséggel, gyermeki bájjal alakítja a szép, fiatal szí nésző szerepét. Az olasz hegedűművészt Armand Assante kelti életre. -ymÚJSZÚ 4 1986. X. 21.
