Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-02 / 232. szám, csütörtök

A sokszínűség minősége A Bratislavai Zenei Ünnepségek négy hangversenyéről A Bratislavai Zenei Ünnepsé­gek idei első napjának nagyzene­kari estje egy rendkívüli beugrás jegyében valósult meg. Az eredeti műsorban az est szólistájaként Homero Francesch uruguayi zon­goraművészt tüntették fel. Beteg­sége miatt Marián Lapéansky két nap alatt készült fel a koncertre, amelynek karmestere az osztrák Leopold Hager volt. Az est felve­zető zeneművét, Carl Maria We­ber Bűvös vadász című operájá­nak nyitányát a kissé bizonytalan kezdés után a romantikus érzel­meket gazdagon árnyalva vezé­nyelte. Marián Lapéansky nem min­dennapi képességeiről rendszere­sen meggyőződhetnek a szlová­kiai koncertlátogatók. Edvard Ha­gerup Grieg Zongora versenyét (op. 16. a-moll) a váratlan beugrás el­lenére is a későromantikus alkotás érzelmi gazdagságának és techni­kai igényességének megfelelően játszotta. Művészi felkészültsége mindenekelőtt a III. tétel (Poco animato) virtuóz zongoraszólójá­nak tolmácsolásakor volt egyértel­mű. Más jellegű, elsősorban ízlés­beli és szemléleti problémát vet fel, hogy Lapéansky technikai fel­készültségével nem mindig volt azonos szinten a műből nyilvánva­lóan kitetsző játékos liraiság. En­nek ellenére ez a produkció volt az est csúcspontja, hiszen a befejező részben Dmitrij Sosztakovics I. szimfóniája (op. 10) csupán a ze­nemű reprodukálása volt. Egységesebbnek ós kiegyen­súlyozottnak tűnt a Lipcsei Rádió Nagyzenekarának vendégszerep­lése: ők egyetlen zenei korszak alkotóitói játszottak. A kizárólag huszadik századi művekkel fém­jelzett est közreműködői a Szlovák Filharmónia kórusa ós a Bratisla­vai Városi Énekkar voltak. Horst Neumann karmester ós Marián Lapéansky, illetve Peter Toper­czer zongoraművészek szereplé­se bizonyos értelemben két véglet felé vitte az estet. Jean Sibelius híres Finlandia szimfonikus költe­ménye szélsőséges árnyalatok­ban szólt. Oktalan és érthetetlen energikusság, hangerő jellemezte ezt a tolmácsolást. Minden bi­zonnyal a zenei ünnepségek egyik fontos eseménye volt Oddvar S. Kvam norvég zeneszerző Ouerela pacis cimű két kórusra és zene­karra irt alkotásának a bemutató­ja. A békességóhajtást kifejező, Rotterdami Erazmus szövegét fel­használó mű tolmácsolásában mind a két közreműködő kórus hatásosan vett részt. Az est másik pólusát a két zongoraművész, Pe­ter Toperczor ós Marián Lap­Sansky teremtette meg Francis Poulenc francia komponista két zongorára Irt versenymúvének tol­mácsolásával. Eleven, vidám pár­beszéd született meg a két hang­szeren. Szép hangzás, szinte em­beri csevegést sejtető futamok és a két előadóművész virtuozitása maradandó élményt jelentett. Bár Horst Neumann és a lipcsei zene­kar Richárd Strauss Don Jüan cí­mű szimfonikus költeményét pre­cíz eleganciával szólaltatta meg, a mű egészének bonyolultságát, huszadik századi emberi drámát idéző világát nem tudta érzékeltet­ni. A karmester széles ívelésű ze­nélése és a zenekar pontossága mintha nem lett volna elég a vibrá­lóan túlfűtött dallamvilágú mű újra­teremtéséhez. Az elmúlt hét végén, szombaton este a Szlovák Filharmónia kon­certtermében a hangversenyláto­gatók legszélesebb rétegeinek is ritka élményben volt részük. Az idős és vitális karmester, Rajter Lajos vezényelte a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarát, a szólista Andrea Sestáková he­gedűművész volt. Claude De­bussy Tavasz című szimfonikus költeménye szinte légiesen szólalt meg. Rajter Lajos tudvalévően ér­zékeny a finom árnyalatokra, s ezeket ebben a zeneműben többértelmúen is megtaláltuk. Az I. rész ébredós-motívuma ugyan kissé visszafogottan szólalt meg, de a II. rész fénylő ódához hason­ló szárnyalása már kifejező volt. Andrea Sestáková egyike azok­nak a fiatal hegedűművészeknek, akik sok tekintetben adósak még a kiteljesedéssel. Ez bizonyos ér­telemben Alexander Moyzes He­gedűversenyének (op. 53) tolmá­csolásában is érezhető volt. A há­romrészes versenymű előadói ér­telmezése mintha fordított gradá­ciójú művet eredményezett volna. Az I. rósz (Allegro molto) technika­ilag igényes szegmensei után a II. (Andante con moto ma semplice) és a III. (Allegro assai) rész dina­mikai íve mintha megtört volna. Nem tudom valóban így van-e, de feltételezhető, hogy Rajter La­jos, aki nemrég ünnepelte nyolc­vanadik születésnapját, Beetho­ven V. (Sors) szimfóniájának elve­zénylésével hallgatóságát akarta megjutalmazni. A partitúra nélkül vezényelt hatalmas zenemű ezen az estén bölcsen, filozófikus mély­ségekből feltörve csendült fel. Az eddigiektől eltérő műfajú és tartalmú estre került sor a Cseh­szlovák Rádió Koncertstúdiójá­ban. A kanadai The Star-Cape Singers énekegyüttes Kenneth G. Mills vezetésével bizonyára a Bra­tislavai Zenei Ünnepségek egyik legrendhagyóbb produkcióját nyújtotta. A karmester, zeneszer­ző és költő Kenneth G. Mills Chris­topher Dedrick zeneszerzővel együtt alkotta meg azt a tíz darab­ból álló dalciklust, amelyben a po­lifoniától a néger spiritualsongig szinte minden zenei stílus felis­merhető. A társával saját verseire komponált dalokat valójában nem szabadna hagyományos értelem­ben vett daloknak tekinteni, hiszen mind zenei megformálásuk, mind szövegük, s végső soron az előa­dó énekegyüttes stílusa is igen sajátos. Az öttagú női és az öttagú férfi szólamok az egymástól igen­csak eltérő énektudást kívánó da­lok interpretálásakor minden eset­ben tisztán szóltak. Felfigyeltető, hogy ez az alkotó- és előadócso­port a tolmácsolt dalok zenei anyagában szintetizálni próbálja a zene valamennyi ágát. Nem vé­letlen tehát, hogy öt ráadást éne­keltek. Kár, hogy ezen a műsoron - mint több olyan hangversenyen, amelyen nem klasszikusokat szó­laltatnak meg - nem volt telt ház. SZÚNYOG JUDIT Felvételünk a lipcsei vendégek hangversenyén készült (ŐSTK-felvétel) Egyetem és kutatás Több középiskolás fiatalt várnak A Komensky Egyetem fél év­százada működő Természettu­dományi Karán körülbelül 1300 diák tanul, s nemcsak Csehszlo­vákiából, hanem még 19 más országból. A diákok biológiát, földrajzot, geológiát, kémiát, természetvé­delmet tanulhatnak a karon, ezen kívül itt képzik a termé­szettudományi tantárgyakat ok­tató középiskolai tanárokat is. A kiadott adatok szerint az 1985/86-os tanévben a 436 je­lentkező közül 307 tette le sike­resen a felvételi vizsgát ós 38 diákot - kiváló eredményeik ré­vén - felvételi nélkül vettek fel. A legnagyobb esélyük a peda­gógiai irányzatokra jelentkezők­nek volt, s elsősorban a fiúk jelentkezését fogadták szívesen. A felvételi eredményeiről ki­adott adatokból kiderül, hogy a természetvédelmi szakra külö­nösen nagy arányú volt a túlje­lentkezés: a tíz helyre ötvenha­tan pályáztak, a felvételi vizsgát viszont csak tizenheten tették le sikeresen. A nukleáris vegytan szakra jelentkeztek a legkeve­sebben: a kínálkozó tíz helyre mindössze hárman. Érdekes, hogy a fizika-kémia pedagógusi szakra senki sem jelentkezett. A jövő tanévre a következő irányszámok ismeretesek: ötven hallgatót kívánnak felvenni geo­lógiára, húszat földrajzra, nyolc­vanat kémiára, ötven diák tanul­hat majd biológiát, tizenöt pedig természetvédelmet. Ez össze­sen kettőszáztizenöt egyetemis­ta. Ez a szám 1990-re három­százra növekszik majd. Az idén 245 elsős tanul a természettudo­mányi karon, a tervezett 150 helyett. A Komensky Egyetem Termé­szettudományi Karának jellegé­nél fogva fontos népgazdasági feladata is van. A kutatási fel­adatok teljesítésével jelentós mértékben hozzájárul a CSKP XVII. kongresszusa a népgazda­ság fejlesztésére irányuló hatá­rozatának teljesítéséhez. A kar figyelemre méltó eredményeket ér el a kutatás területén. Az egyetemisták oktatóik vezetésé­vel a 7. ötéves tervidőszakban számos gyakorlati jelentőségű kutatási feladatot oldottak meg. Néhány eredmény a sok közül, kidolgozták a talaj-higiénia nor­máit; négyszázhúsz millió koro­na hasznot hozó földgázlelőhe­lyet tártak fel a Kőolaj- és Föld­gázipari Konszernnel együttmű­ködésben; elemezték Csehszlo­vákia urbanizációs fejlődését az utóbbi 110 évben; a biológusok felfedeztek egy új herpes-vírust, és elemezték annak biológiai ak­tivitását. A természettudományi kar szorosan együttműködik jóné­hány vállalattal, amelyek számá­ra elméleti és gyakorlati kutató­munkát végez, (gy például a CHIRANA nemzeti vállalat számára más vállalatokkal együttműködésben műszereket készít az orvosbiológiai kutatá­sokhoz. A kar a nemzetközi kutató­munkába is bekapcsolódik. A KGST keretén belül egyebek közt talaj- és talajvízvódelmi ku­tatásokat végez, és baráti kap­csolatban áll a szocialista orszá­gok egyetemeivel, valamint ku­tatóintézetekkel. A Szovjetunió­val együttműködik az atomener­gia békés felhasználása mód­szereinek kutatásában, valamint az atomerőművekben, létrejött hulladék biztonságos megsem­misítésére alkalmas rendszerek fejlesztésében. Az egyetem természettudo­mányi kara sokat tesz annak érdekében, hogy a középiskolás fiatalokat idejében tájékoztassa a karon végzett tanulmányok jel­legéről, hogy reális elképzelése­ik legyenek az itt képzett szak­emberek jövőjét illetően, s hogy minél többen válasszanak ma­guknak perspektivikus hivatást, amelyre ez a kar kínál felkészí­tést. Az elmúlt tanévben például megalakult az Ifjú Természettu­dósok Klubja, amelynek fő célja az, hogy megkönnyítse a dön­tést a tovább tanulni vágyók szá­mára. Elsősorban olyan kö­zépiskolás diákok jelentkezését várják, akik különböző oknál fog­va nem képesek teljesíteni a kö­zépiskolai olimpián támasztott igényes feladatokat. A klub szá­mukra is lehetőséget ad az őket érdeklő természettudományi kérdésekről való konzultációra. A klub levelező szeminárium for­májában tartja fenn a kapcsola­tot tagjaival. Színvonalas elő­adásokat biztosít, az előadások szövegét kívánság szerint eset­leg nyomtatásban is kiadja. A klubtagok kémiával, geológiá­val, természetvédelemmel, föld­rajzzal és biológiával foglalkoz­hatnak. A Komensky Egyetem Termé­szettudományi Karának 227 ta­gú tanári kara az elkövetkező években is magas színvonalú oktató-nevelő munkával kívánja biztosítani népgazdaságunk számára az alkotó gondolkodá­sú, politikailag elkötelezett szak­emberek képzését. CZIBULA ILDIKÓ A képlet tulajdonképpen egyszerű. Az ipari és a mezőgazdasági üzemek termelé­kenységének a növekedése, egyáltalán a szociális-gazdasági fejlődés meggyorsí­tásának elérése ma az elsők között attól függ, síkerül-e kellő ütemben, rugalmasan, minden eddiginél szélesebb körben és erő­teljesebben elektronizálni-automatizálni a termelési folyamatokat. Aminek termé­szetesen úgyszintén megvannak a maga feltételei Egyrészt ilyen eszközökre - elektrotechnikai berendezésekre, robo­tokra, számitógépekre, automatizált tech­nológiai rendszerekre - van szükség, más­részt szakemberekre, akik ezeket az esz­közöket magas színvonalon tudják a ter­melés szolgálatába állítani, illetve alkal­mazni. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy az oktatásügy sem állhat félre, sőt, az egyik fő feladat - a szakemberképzés - éppen rá hárul, és nemcsak a felsőokta­tási intézmények szintjén, hanem a szak­munkásképzés területén is. Ezekután, ha alaposabban szemügyre vesszük, ami a képlet mögött van, a dolgok már korántsem látszanak ilyen egyszerű­nek, nem az az imént kiemelt feladat sem, vagyis a szakmunkásképzés komplex kor­szerűsítése. Sót, a teljesítése nemzetközi összefogást, együttműködést, a tapaszta­latok és eredmények állandó kölcsönös cseréjét igényli. Tizenkét szocialista ország oktatási minisztereinek, illetve miniszterhe­lyetteseinek és más, a szakmunkáskép­zést irányító állami szervek vezető képvi­selőinek a 12. tanácskozását, mely a kö­zelmúltban Nyitrán (Nltra) zajlott le. éppen ezt elősegítendő rendezték a következő Elektronika a szakmunkásképzésben JEGYZETEK EGY NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁSRÓL programmal: a mikroelektronikai és robot­technikai berendezések, valamint az auto­matizált irányítási rendszerek kezelő- és kiszolgálószemélyzetének felkészítése; azoknak az eredményeknek az értékelése, melyeket a szocialista országok a sokolda­lú együttműködés tervének megvalósítása során értek el a szakmunkásképzésben 1981-85 között; az 1986-90-re szóló együttműködési terv megvitatása. Bulgária, Csehszlovákia, Korea, Kuba, Laosz, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió ós Vietnam képviselői, az egyes küldöttsé­gek vezetői beszámoltak arról, hol tart ma hazájukban a szakmunkásképzés, milyen újabb tervek megvalósításán dolgoznak, mit tettek eddig és tesznek a jövőben a középfokú szakmunkásképzők anyagi­tárgyi ellátottságának, műszaki feltótelei­nek a korszerűsítéséért. Korparancsként hangzó megfogalmazásokban szerepeltek kulcsfogalomként az olyan kifejezések, mint a számítástechnika, informatika, auto­matizáció, robottechnika, mikroelektronika. Az eddig elért eredményeket tekintve, ter­mészetesen különbségek vannak a KGST­országok között, az egyes országokra jel­lemző sajátosságokból adódóan is. Annyi azonban bizonyos, amint a felszólalások­ból kiderült, hogy mindenütt törekednek egyrészt az iskolarendszer tartalmi-szer­kezeti megújítására, másrészt az iskola, ezen belül főként a szakmunkásképzők elektronizálására. Például egy vagy több évfolyamban, kötelező vagy nem kötelező tantárgyként bevezették már a számítás­technika, az informatika oktatását. Persze, a lehetőségek figyelembevételével. Még azokban az országokban is, ahol mesz­szebbre jutottak e téren, mint például az NDK-ban, a Szovjetunióban, Bulgáriában, általános gond, hogy az oktatás számára egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő számítástechnikai eszköz. Márpedig, mint a minap nyilatkozta egy illetékes magyar­országi szakember: „számítástechnikát papíron nem lehet tanítani". És nem lehet tanítani, ha nincs erre megfelelő számú tanár, illetve szakoktató. Ahhoz, hogy a számítástechnikát be tudjuk vezetni és hatékonyan tudjuk alkalmazni az oktató­nevelő munka folyamatában, nélkülözhe­tetlenül szükséges a pedagógusok ilyen irányú felkészítése - mondotta Ludovit Ki­lár, az SZSZK oktatási minisztere, a cseh­szlovák küldöttség vezetője, majd ismertet­te azokat az intenzív formákat, amelyek keretében nálunk ez a felkészítés megin­dult. Elhangzott, hogy a tudománynak is nagyobb szerepet kell vállalnia például az oktatás korszerűsítését célzó programok kidolgozásában. Feladat tehát van bőven, nem véletlenül kapott hangsúlyt szinte minden felszólalás­ban az - együttműködés, különös tekintet­tel A KGST-tagországok tudományos-mű­szaki haladása 2000-ig szóló komplex programjára. Az együttműködésre vonat­kozó csehszlovák javaslat a következő te­rületeket jelölte meg: az új tartalmi elemek beépítésének és alkalmazásának során szerzett tapasztalatok intenzív cseréje; tá­jékoztatás arról, miként használják ki a technikai, főként a számítástechnikai eszközöket az oktató-nevelő munkában; számítástechnikai programok kölcsönös cseréje; pedagógiai dolgozók felkészítése a komplex automatizációs rendszerek gyorsított ütemű alkalmazására; a komplex automatizáció szakmunkásképzésre gya­korolt hatásából eredő elméleti kérdések megoldása, valamennyi szocialista ország­ra vonatkozóan; a tudományos kutatómun­kával kapcsolatos problémák közös megol­dása, mégpedig a pedagógiai tudományos kutatóintézetek közötti sokoldalú, illetve kétoldalú egyezmények keretében. Az eddigi hazai törekvések kézzel fog­ható eredményeit egyébként kiállításon igyekeztek szemléltetni a vendéglátók, mely egyidőben nyílt a tanácskozással. Különböző elektrotechnikai eszközök, ha­zai gyártású számítógépek, továbbá erősí­tők, robotok, generátorok voltak láthatók, köztük nem egy olyan, melyek szakmun­kásképzőkben készültek, vagyis diákok ál­lították össze őket, szakoktatóik irányításá­val. Bár a tárlat jelezte, hogy az iskola elektronizálásának útján még csupán az első lépéseket tettük meg, bizonyára a kül­földi résztvevők közül is sokan gondolták; vajha „csak" ezekből az eszközökből is több lenne már iskoláinkban. B. GY. 1986. X. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents