Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-18 / 246. szám, szombat
Erőműépítés gondokkal Hűtőtornyok arnyekaban... Határidő-eltolódások - „refrénnel“ • Elhordták a hegyeket is • Új vasútállomás a térképen Ha valaki manapság'felkerekedik, hogy erőműépítést lásson, nincs szüksége térképre, ha csak nagyjából tudta is, merre keresse Mohit (Mochovce). Korábban ugyanis a mochovcei atomerőmű névadó faluja szerényen meghúzódott a Selmeci hegység déli nyúlványai között, manapság azonban a Csiffárból (Čifáre) kiérő idegenre „ráköszön“ az erőmű épülő hűtőtornyaiból eddig elkészült első kettő. Nem akármilyen látvány ez annak, aki korábban ismerte a tájat, mert ahol most hűtőtornyok emelkednek, korábban dombtető... Ahhoz azonban, hogy az atomerőmű építési munkálatainak jelenlegi állásáról képet kapjunk, előbb a csiffári faluvégen balra kell fordulnunk, hogy az enyhe emelkedőn felkapaszkodva eljussunk a faluba, amelynek még meglevő korábbi lakóházai közül a legtöbb jelenleg irodahelyiségül szolgál az építóvállalatoknak. Már a falu közepén járunk, amikor legfeljebb még mindig csak a felvonulási épületek egy részét látjuk a domboldalban, s hogy az egész felvonulási terület szemünk elé táruljon, feljebb kell jutnunk. Onnan sem látni még az atomerőmű első két blokkjának épületét, és csak a toronydaruk „erdeje“ jelzi, merre kell keresni. Oda azonban csak további emelkedőn lehet eljutni, s két kanyart is magunk mögött hagyunk a felfelé vezető szerpentinen. „Helyzetkép-látkép“ Idestova egy esztendeje jártam itt utoljára, akkor még csak egy hűtőtorony állt, az sem volt még egészen kész, építői még vagy két hét jó időben reménykedtek, hogy tudják folytatni a betonozást a 125 méter magas építményen. Igaz, akkor hideg november volt, most meg csak október eleje, s javában „dúlt" a vénasszonyok nyara. Ott, ahol megálltunk Ernest Jančinával, a Hydrostav nemzeti vállalat mochovcei üzemének igazgatójával, szemtől szembe láthattuk az erőmű leendő két blokkjának épülő vasbeton vázát. Alattunk betonba ágyazva nagy átmérőjű csővezeték, túlsó vége a hűtőtornyokig ér, legalább 3-400 méterrel arrébb. Az igazgató, ahogy az előttünk emelkedő vasbeton építményt szemléli, hosszan töpreng. Látszik, nem könnyű a helyzetet vázolni:-Tulajdonképpen örülnöm kellene, hiszen teljesítettük az első félév tervét, igaz, az csak 41 százalékát tette ki az egész évi tervnek. Most, hogy a harmadik negyedév tervét is sikerült teljesíteni, bizakodom, hogy az év végi mérleg is kedvező lesz. Azonban az idei esztendőre előírt 917,4 millió koronás építési tervet úgy teljesíteni, hogy közben valamennyi mutatót elérjünk, nem lesz könnyű. Mindenképpen örvendetes, hogy az első hűtőtornyot rekordidő alatt építették fel a prágai ARMABE- TON dolgozói. Ez azt jelenti, hogy három hónappal rövidebb idó alatt készült el, mint bármelyik hazai atomerőmű leggyorsabban felépült hűtőtornya. Ha minden jól megy, akkor hatvan hónap alatt elkészül az első reaktor, ami egynegyedével rövidebb időt jelent, mint a Jaslovské Bohunice-i erőmű reaktorainak építési-szerelési ideje. Persze, a „ha minden jól megy“, nagyon nagy túlzást jelent. Ugyanis az idei terv eddigi teljesítése szinte borotvaélen folytatott artistatanulmánynak is beillik a feltételekhez képest. És ez alatt szinte kizárólagosan a tervdokumentációk immár krónikus hiányát értem. Ezek nemcsak, hogy időben nincsenek meg, hanem csak folyamatosan érkeznek, időnként utólagos módosításokkal is, így aztán nem egyszer már elkészültnek hitt vasbeton konstrukciókon kell változtatásokat eszközölnünk. Ha pedig már a gondoknál tartunk, azt sem hallgathatom el, hogy munkaerőgondokkal is küzdünk, de ez utóbbi megoldása folyamatban van. Visszapillantás Nem új keletű dolog ezen az atomeróművön a tervdokumentációk hiánya, sót, akár jellemzőjeként is kezelhetnénk egy-egy központilag ellenőrzött nagyberuházásnak. (gy az okulás a korábbi negatív példákból nyilvánvaló lehetett volna. Ehelyett azonban az itteni építkezés ötödik esztendejében a helyzet szinte csak rosszabbodott. Nézzük az eddig eltelt időszakot. Még az 1982 áprilisára tervezett építéskezdést is el kellett fél évvel halasztani a beruházó és a tervező felkészületlensége miatt. A felvonulási épületek legfon- tosabbjain, a betonkeveróegység építésén és a földmunkákon ily módon a 20 millió koronás tervből 9,75 millió valósult meg. Egy évvel később a terv szerint beindultak a munkálatok, csak éppen nem volt időnként elég beton, még Jaslovské Bohunicéból is szállítottak. A 130 milliós tervtől mintegy 20 millióval elmaradtak - az ok ugyancsak a beruházó és tervező felkészületlensége. Nem készültek el a tervrajzok időre az 1984-es évre sem, így a még 1983-ban betonozott alapszinten csak a következő év negyedik negyedévében folytatódott a munka. Elkészült viszont egy új 2x120 köbméter óránkénti teljesítményű betonkeverőtelep, amellyel maximális fokú munka- szervezéssel 2x157 köbméteres teljesítményt is elértek időnként. Ennek köszönhetően a 302 millió koronás építési tervet 308 millió 994 ezerre sikerült túlteljesíteni. Tavaly tovább nőtt a tervdokumentációk hiánya. De még így is elérték, hogy - tervrajzok nélkül is- elkészült minden szociális épület és szerelőcsarnok fűtése! Az 576,5 milliós építési tervet is túlszárnyalták mintegy 3,6 millió koronával. Ez az esztendő mindenképpen a „nagy ugrás“ éve, hiszen az elvégzendő munkák koronában kifejezett értéke több mint a másfél- szeresére - a már említett 917,5 millióra - nótt. A tervdokumentációk azonban továbbra is hiányoznak, ráadásul további kivitelezők kapcsolódtak az építésbe, ók pedig nem szívesen vállalnák a nem teljesítést ipdokló számonkérést- mások hibáját ezzel mintegy átvállalva. Ráadásul az új kivitelezők között ott vannak a technológiai berendezések szerelői is, akik csakis tökéletesen előkészített „terepen“ dolgozhatnak. Bizakodás • Ebből a hevenyészett visz- szapillantásbói az derül ki, hogy egyik alapvető munkafeltétel- vagy ha úgy tetszik: munkaeszköz - a tervdokumentáció hiányos, késve, módosításokkal érkezik. Az igazgató mégis bizakodik - folytatjuk a beszélgetést most már az igazgatói irodában.- Mire alapozza derűlátását?- Mindenekelőtt arra a tényre, hogy kisebb létszámú építőkollektívával rövidebb határidők alatt végezzük el az egyes munkafolyma- tokat, mint annak idején Jaslovské Bohunicében. Igaz, a legtöbb esetben a technológia javításával, elóregyártott elemek alkalmazásával. Vannak olyan vasbetonszerkezetek, amelyek hossza eléri a 12 métert is, ezeket még a Jaslovské Bohunicében levő berendezéseinkben készítjük, de rövidesen itt is gyártani fogjuk majd. • Mindez azt jelenti, hogy tovább gyarapodnak a felvonulási épületek, pedig már így is valóságos „gyárváros“ épült ki a domboldalban és a völgyben...- Valóban így van, hiszen a felvonulási épületek, szerelőcsarnokok összértéke meghaladja a 660 millió koronát. A jövő év végéig további tizenkét szerelőcsarnoknak kell elkészülnie az erőmű technológiai berendezéseit szerelő vállalatok részére. Ha hozzátesszük, hogy oda villamos energia kell, vízvezeték, csatornázás, sót utak is, úgy - mondhatni - egy év alatt újabb gyártelepet létesítünk. Ezek kivitelezésében segítenek a hazai építőipar legerősebb vállalatai: a magasépítő vállalatok, a Gyárépító Vállalat, a Doprastav... Mindezt azért szerveztük így, hogy minél magasabb szinten gépesíthessük az egyes építési folyamatokat, s a nedves eljárásokat is lehetőleg falak között, födél alatt végezzük. • Mit ér azonban a kivitelezők felkészültsége, ha a beruházó és a tervező késlekedik, hiszen úgy az építkezés ütemtervét csak emberfeletti erőfeszítések árán tudják betartani. Egyáltalán: hogyan tűnhet szinte „szükségszerűnek“ az effajta felkészületlenség?!- Való igaz, hogy amit eddig teljesítünk, azt aránytalanul nagy terhek cipelése árán, szinte sziszifuszi munkával tudtuk elérni. Állítom, hogyha a tervdokumentációkra várunk, szinte behozhatatlan lenne a lemaradásunk. A hiányosságok még továbbra is tartanak a tervdokumentációkkal kapcsolatban. A tervrajzok minősége, azaz „olvashatósága“ is rengeteg gondot okoz. Az oka mindennek egyértelműen az, hogy nincs egyszerűen elegendő megfelelő képzettségű tervezőmérnök. Egyébként a terveket a prágai Atomprojekt tervezővállalat készíti, és nagyon remélem, hogy a nehezén rövidesen túljutunk, hiszen Nyitrán (Nitra) létrehozták az Atomprojekt fióküzemét, ahol mintegy nyolcvan ember dolgozik és már érezhetően javult a helyzet ahhoz viszonyítva, amilyen lehetne a megnövekedett igények következtében. Szükség is van erre, hiszen jövőre már 1 milliárd 200 millió korona az építési feladatok összértéke. Epilógus Kétségtelen gondot okoznak még egyes építőipari hiányszakmák. Ezek eltávolítására az építésügyi tárca hathatós lépéseket ígér, s ezt célozza a szociális program is. A magas átlagfizetésekhez napi 57 korona bérkiegészítést fizetnek, hosszabb szabadság jár az itt dolgozóknak, sőt a későbbi, havi 200-300 koronás nyugdíjhozzájárulás is bizonyára segíti az építők törekvéseit. Ezt ugyanis mindenekelőtt az indokolja, hogy a csúcsmunkák idején mintegy tízezres „építóhad“ dolgozik majd az atomeróművön. Ahová egyébként újabban már vonat is közlekedik, azon szállítják a dolgozók egy részét Léváról (Levice) (ahol viszont kulturált lakás- viszonyokat igyekeznek teremteni részükre). Ha most kezdenének a vidékről térképet rajzolni, ott lenne az új vasútállomás neve: Mochovce, amely minden bizonnyal a legfiatalabb az országban. Igaz, azon a térképen meg kellene változtatni a korábbiakhoz képest a terepviszonyokat tükröző kótá- kat is. Az egykori dombtetőt ugyanis letarolták, s nem kevesebb, mint 6 millió köbméter földet - hegyet - hordtak alább a völgybe. Késő délután távozunk a még mindig kellemesen melegítő napfényben. A két 125 méter magas hűtőtorony árnyékot vet az erő- müblokkon szorgoskodókra... A sorrendben másodikon is ott díszeleg már a felső perem pirosfehér színű szegélyének első eleme. A szegélyre pedig még ráírják az építóvállalat - az ARMABE- TON - nevét. Nemcsak a háromhónapos ha- táridórövidítés jutalmául... MÉSZÁROS JÁNOS A Hydrostav vállalat dolgozói jelenleg a Plavecký Peter és Lanžhot közötti gázvezeték 4. ágának szakaszát építik. Ez az utolsó része a 180 kilométer hosszú szakasznak, amelyet az idén folyamatosan adnak át. Már az elsó félévben befejezték a Lanžhot és Hustopeče, valamint a Hustopeče és Malešovice közötti szakasz építését. A képen Jozef Líko előkészítő munkákat végez. (Štefan Petráš - ČSTK felv.) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1986. október 18-án ünnepli 50. születésnapját a szeretett feleség, édesanya, anyós és nagymama, Csief Veronika Andódon (Andovce). E szép ünnep alkalmából erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak: férje: Jani, fiai: Jani és Igor, menye: Irén, unokája: Marianna. Ú-3358 ■ 1986. szeptember 16-án ünnepelte 90. születésnapját a drága jó édesanya, nagymama, ós dédmama, özv. Zagyva Pálné Hímben (Chym). E szép ünnep alkalmából szívből gratulálnak, s jó egészséget, boldog, békés életet kívánnak: lánya, unokái: János és Sárika családjával, valamint az egész rokonság. Ú-3570 ■ 1986. október 11 -én ünnepelte 64. születésnapját a drága férj, szeretett édesapa és nagyapa, Bajusz János (Csicser - Čičarovce). E szép ünnep alkalmából szívből köszöntik: felesége, lányai, veje, fiai, menyei és unokái: Beáta, Géza és Szabolcs. Ú-3728 ■ 1986. október 18-án ünnepük házasságkötésük 25. évfordulóját a szeretett szülők és nagyszülők, Hegedűs Vidor és neje, Nyári Rozália Kolozsnémán (Klížska Nemá). E szép ünnep alkalmából szeretettel kívánnak hosszú, békés, boldog életet lányaik, fiaik, vejük és kis unokájuk, Monika. Ú-3730 akit a kegyetlen halál 54 évesen, szeptember 25-én búcsúszó nélkül ragadott ki szerettei köréből. Köszönetét mondunk a búcsúbeszédekért és a vigasztaló szavakért, melyekkel igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. . A gyászoló család Ú-3739 >!\y MEGEMLÉKEZÉS ■ Mély fájdalommal és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága jó férjre, édesapára, nagyapára, Patus Pálra (Bény - Biňa), Hf fl akit a kegyetlen halál 1985. október 20-án, 67 éves korában rövid betegség után ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá ezen a szomorú, első évfordulón. Emlékét örökké szívükbe zárják: felesége, lányai, veje, unokái és az egész rokonság. Ú-3527 ■ 1978. október 18-án dobbant utolsót szerető szíve, és megállt dolgos keze a drága jó férjnek, Lukács Kálmánnak (Kamocsa - Komoča). Fájó szívvel emlé- szomorú 8. évforkezem rá ezen dulón. Szerető felesége: Mária U-3744 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1986. szeptember 18-án elkí- sérték utolsó útjára a felsővámosi (Horné Mýto) temetőbe Tóth Istvánné Bugár Ezsébetet. Köszönjük a sok koszorút, virágot és a részvétet, mellyel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Emlékét és jóságát szeretettel őrizzük. A gyászoló család Ú-3736 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, volt munkatársnak és ismerősnek, mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára a hidaskürti (Mostová) temetőbe Szabó Lászlót, ■ Fájó szívvel és könnyes szemmel emlékezünk a felejthetetlen, drága jó férjre, édesapára, apósra, nagyapára, Varga Lászlóra (Csallóközaranyos - . Zlatná na Ostrove - Veľký Léľ). Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, fájdalmas 10. évfordulón. Emlékét örökké őrző: felesége, lányai, fiai, vejei, menye és 9 unokája Ú-3745 ■ Életünk legfájdalmasabb napja marad 1985. október 11-e, amikor 58 éves korában, búcsúszó nélkül távozott szerettei köréből a szerető férj, édesapa és nagyapa, Rácz Dezső (Nagyabony - Veľké Blahovo). Akik ismerték, szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. örökké gyászoló felesége, lánya: Erzsi, fia: Dezsi, menye és veje, négy szép kis unokája és az egész rokonság 0-3751 ■ Fájó szívvel emlékezünk a szeretett férjre, drága jó édesapára, nagyapára és apósra, God a Nándorra halálának első szomorú évfordulóján. Kérjük a rokonokat és ismerősöket, szenteljenek velünk emlékének néhány pillanatot. Köszöni: a család. Ú-3806 ÚJ SZÓ 6 1986. X. 18.
