Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-02 / 232. szám, csütörtök

Elérkezett az elvi jelentőségű politikai döntések ideje Eduárd Sevardnadze New York-i sajtóértekezlete (ŐSTK) - Eduárd Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere New Yorkban a kedd esti órákban sajtóértekezletet tartott. Elóször nyilatkozatot tett, majd válaszolt a jelenlevő újságírók kérdéseire. Sevardnadze elóször felolvasta a Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan október 11-12-i reykjaviki találkozójáról szóló megállapodást, majd nyilatkozatot tett. Ebben többek között rámutatott, az ENSZ-közgyűlés jelenleg folyó 41. ülésszaka sok tekintetben kivételes. A felszólalások többségében új tendencia csírái bontakoznak ki. Jelentós mértékben csökkent a szavak értéke, ezzel szemben nagyot nótt a konkrét gyakorlati intézkedések tekintélye. A vég nélküli beszédek okozta fáradtságot új energia váltotta fel. E tendencia mögött pozitív eseményeket kell keresni, s ezek közé tartozik többek között az atomrobbantásokra elrendelt szovjet moratórium, a stockholmi konferencia sikere, az atomenergia-ipar biztonságos fejlesztésóról szóló bécsi konvenció aláírása, a vegyi fegyverek betiltását célzó erőfeszítések területén tapasztalható haladás, valamint az el nem kötelezettek hararei csúcsértekezletén született dokumentumok. Erőfeszítések történnek továbbá az ázsiai és a csendes-óceáni biztonság megszilárdítására - mutatott rá Sevardnadze, s emlékeztetett Mihail Gorbacsov vlagyivosztoki beszédére. Ezek reményt keltő, új tényezők - folytatta, de hozzáfűzte, illúziókra nincs ok. Tapodtat sem haladt előre ugyanis jelen korunk központi problémájának - az általános biztonság kérdésének - a megoldása. Sevardnadze a továbbiakban hangsúlyozta, a világban nem minden a szovjet-amerikai kapcsolatoktól függ, de sok dolog mégis e viszony függvénye. Ha a nukleáris és az űrfegyverek területét vesszük, itt tulajdonképpen minden ezen a két országon múlik. A világ mindaddig lázas lesz, amíg a szovjet-amerikai kapcsolatok hőfoka sokáig a kritikusan veszélyes ponton marad. Ez a láz nem múlik el, amíg tényleg nem szűnik meg a lázas fegyverkezés, ami természetesen azt is jelenti, hogy ne terjedjen ki a világűrre. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban a reykjaviki csúcsértekezletről szólt, s elmondta, ez nem helyettesíti a tavaly Genfben elhatározott washingtoni Gorbacsov-látogatást. Az SZKP KB főtitkára abban az időpontban látogat el az Egyesült Államokba, amelyről Reagan elnökkel megállapodnak. A „köztes csúcson" közvetlenül áttekintik a helyzetet ós kidolgozzák azokat az irányelveket, amelyek biztosítanák a haladást a nukleáris fegyverek tekintetében, annak érdekében, hogy a későbbiekben lényeges, konkrét eredmények szülessenek. Nem kizárt, hogy ezen a találkozón a kétoldalú szovjet-amerikai viszony, továbbá a regionális konfliktusok kérdései is napirenden szerepelnek, valamint más olyan problémák, amelyek mindkét felet érdeklik. Nem titkolom - mondta Sevardnadze -, hogy Washingtonban és New Yorkban bonyolult ós időnként drámai helyzetben érintkeztünk az amerikai kormány képviselőivel. Véleményünk szerint azonban ez a bonyolultság nem az utóbbi időszak ismert eseményeinek kiéleződésével keletkezett, hanem az oka az volt, hogy a helyzet stagnált a nukleáris ós az űrfegyverek kérdésében. Most. amikor közös erőfeszítésekkel sikerült elmozdulni a holtpontról, elmondható, a rendkívüli csúcstalálkozóról szóló megállapodás annak köszönhető, hogy mindkét fél realizmust ós épitö szándékot tanúsított Nemhiába töltöttünk Shultz úrral több mint húsz, egészen pontosan huszonöt órát a tárgyalóasztal mellett. Mindkét fél reméli, hogy már a legközelebbi időben jelentősebb eredményeket tudunk elérni, s javulás áll be a szovjet-amerikai viszonyban és általában a nemzetközi helyzetben is. Több olyan kérdést is megoldottunk, amelyeket itt az utóbbi időben oly idegesen ós borúlátóan vitattak meg. Gondolok Gennagyij Zaharov szovjet állampolgár ügyére, a szovjet ENSZ-munkatársak létszámcsökkentéséről szóló washingtoni döntésre és Daniloff amerikai állampolgár ügyére. Szeretnék teljesen őszinte lenni - mondotta Sevardnadze -, véleményem szerint sajnálatos, hogy ebben az ügyben konfrontációs retorikai versenynek lehettünk tanúi. Meg kell azonban mondani, sok objektív, helyes megnyilvánulás, kommentár is elhangzik. Tény marad azonban, hogy most azt latolgatják, ki kezdte, ki cselezte ki a másikat, ki kit kényszeritett térdre... Én azt mondanám, az amerikai népet nem lehet térdre kényszeríteni, s az orosz, a szovjet népet sem. Erről nem kell vitázni. A tekintélyről szóló vitákat akarnak ránk kényszeríteni és számolják a pontokat, mintha futballmérkózésről lenne szó. Mi a tekintélyt másként fogjuk fel. Országaink legfelelósségteljesebb küldetése az, hogy megoldást találjanak az emberiséget aggasztó problémákra Hasonlóan felelősségteljes feladata mindkét félnek az olyan légkör megteremtése, amely hozzájárul a tervezett csúcstalálkozó sikeréhez. Optimisták vagyunk, ezekben a napokban egyértelműen annak az Amerikának a hangja szólt hozzánk, amely síkra száll a komoly és tárgyszerű szovjet-amerikai párbeszédért. A kölcsönös megértés, az államok közötti egyetértés sokkal értékesebb, mint a különböző, gyorsan elmúló szenzációk - mondotta nyilatkozata végén a szovjet külügyminiszter. Eduárd Sevardnadze ezután újságírók kérdéseire válaszolt. A szovjet-amerikai viszony távlatai iránt érdeklődő kérdésre válaszolva többek között azt mondta, hogy a helyzet most aggodalomra ad okot, mivel a legfontosabb területeken nem tapasztalható haladás. A nehézségek ellenére azonban leszögezhető, lehetőség van a haladásra és ehhez a legfelsőbb szintű találkozó szükséges. Egy arra vonatkozó kérdésre, hogy Daniloffot kicserélték-e Zaharovért, Sevardnadze leszögezte, nem a fogalmazás a lényeg, hanem az, hogy a felek megtalálták a szükséges megoldást. S ez a megoldás elhárította a csúcstalálkozó útjában álló akadályokat. A politikában rendkívül fontos látni a fő tájékozódási pontokat, a fő feladatokat és a fő célokat - mondta Sevardnadze. Milyen tapasztalatokat szerzett a Shultz külügyminiszterrel folytatott újabb tárgyalásai során - hangzott egy további kérdés. Sevardnadze válaszában azt hangsúlyozta, a tárgyalás lehetséges, s haladás is elérhető, ha mindkét fél arra törekszik. Az amerikai és a szovjet nép, az egész emberiség érdekében képesek vagyunk megállapodásra jutni. Éppen ez a legfőbb tanulság, s hozzáfűzném, az amerikai külügyminiszterrel folytatott megbeszélések légköre elősegítette, hogy nyíltak és őszinték legyünk, s konstruktív megoldásokat keressünk. fgy volt ez tekintet nélkül a körülöttünk uralkodó ideges légkörre. A tárgyalások légköre munkajellegű volt. A Szovjetunió ENSZ-missziója munkatársainak létszámcsökkentésére vonatkozó washingtoni döntéssel kapcsolatos kérdésre Sevardnadze egyebek között a következőket válaszolta: Azt mondják, hogy ezek a munkatársak kémek. Ezt senki sem bizonyította be és nem is tudja bebizonyítani. Tételezzük fel azonban, hogy ez így van. De hiszen az amerikai fél ezt nem egyetlen nap alatt állapította meg. Miért kellett azonban ezt a döntést egy nappal a megérkezésünk előtt nyilvánosságra hozni? A válasz világos: valaki nyilvánvalóan meg akarta hiúsítani a szovjet-amerikai külügyminiszteri tárgyalásokat, tehát a csúcstalálkozót is. Ez volt a célja ennek a provokatív akciónak. S miről állapodtunk meg? A végső döntést a legfelsőbb szintű találkozó után hozzák meg. A szovjet fél tartózkodott a válaszintézkedésektől, bár azok elő voltak készítve. Azt mondanám, ezek igen jelentós ós kényes intézkedések. A külügyminiszterrel abban állapodtunk meg, hogy ezen a területen nem szabadna versengenünk. Úgy vélem, a csúcstalálkozón ésszerű megoldást találunk. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban megismételte, a legalapvetőbb kérdésekben, a nukleáris és az űrfegyverkezés problémájában nem született előrelépés, bár a tárgyalások a szakértők, a külügyminiszterek szintjén és más szinteken folynak. Vannak azonban különböző változatai a közepes hatótávolságú rakétákkal kapcsolatos problémák megoldásának, s talán e téren a legbiztatóbbak a távlatok. A Szovjetunió kompromisszumos javaslatok egész komplexumát terjesztette elő e területen, valamint a hadászati és űrfegyverek kérdésében. Nem állítom, hogy az amerikai javaslatoknak nincsen semmilyen racionális magva. Épp most következett be az a pillanat, amikor elvi jelentőségű politikai döntéseket kell hozni, meg kell határozni, milyen kérdésekben áll fenn a kölcsönös megértés ós elő kell készíteni a megállapodások javaslatát. S ha majd sor kerül Mihail Gorbacsov egyesült államokbeli látogatására, akkor lehet aláírni ezeket a fontos megállapodásokat. Információk röppentek fel több disszidens szabadonbocsátásáról, mikor engedik őket szabadon, s az összes kiutasított szovjet diplomata elhagyja-e október elsejéig az USA-t - hangzott egy további kérdés. Sevardnadze többek között ezt válaszolta: Az államok között felmerülnek az emberek közötti kapcsolatokkal összefüggő egyes problémák. Normális körülmények között ezeket nyugodtan, nem dramatizálva, az országainkban érvényben levő törvények és szabályok alapján ítélik meg. Megesik, hogy figyelembe vesszük más országok hatóságainak kéréseit és kongreszszusi képviselők felhívásait. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a döntések a mi törvényeink szerint születnek, végül is az amerikaiak ugyanígy csinálják ezt. Most döntés született egy emberről, egy bizonyos Orlovról. Úgy gondolom, ez egy szokásos döntés, s nem tudom miért tulajdonítanak ennek olyan különleges jelentóséget. Megesik ennek az ellenkezője is, amerikai állampolgárok fordulnak hozzánk hasonló kéréssel. Néhányan politikai menedékjogot kérnek. Az ö ügytikben is döntünk, de eközben nem rendezünk propagandafelhajtást. Az a véleményem, olyan légkört kell teremtenünk, amely lehetővé teszi ezeknek a problémáknak a nyugodt megoldását. Minél kevesebb politikai spekulációra van szükség erről a témáról, ez az egyetlen helyes hozzáállás - hangsúlyozta Eduárd Sevardnadze. Végezetül rámutatott: a Szovjetunió reméli, hogy a közelgő csúcstalálkozón jó döntések születnek. A Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy a szovjet-amerikai viszonyban, mindeneKelótt annak fő irányaiban, haladás szülessen. CSEHSZLOVÁK-BOLGÁR KAPCSOLATOK Felfigyelni a kínálkozó lehetőségekre J

ózan mérlegvonás ós felelős előretekintés - dióhéjban így összegezhetők Lubomír Strougal kedden befejeződött szófiai útjának eredményei. A csehszlovák kormányfő baráti munkalátogatása Bulgáriában szervesen illeszkedik a rendszeres magas szintű kétoldalú eszmecserék sorába. A mostani megbeszélésekre mindkét ország szempontjából fontos időszakban került sor. Csehszlovákiában és Bulgáriában tavasszaj pártkongresszust tartottak, jelenleg itt is, ott is folyamatban van az elhatározott célkitűzések megvalósítása, amelyeknek sok közös vonásuk van. Mindkét országban a társadalom új minőségi szintjének az elérésére, a dinamikus, hatékony gazdaságfejlesztésre és a tartalékok kihasználására helyezik a hangsúlyt. A közös célok méginkább tág teret kínálnak az együttműködés kiszélesítésére minden területen, de elsősorban a gazdasági szférában. A tárgyalásokon mindkét részről eredményesnek minősítették a gazdasági kapcsolatok alakulását, s ezt néhány adattal is alátámasztották: például az 1981-85 közötti időszakra a terv 2883 millió rubeles árucsere-forgalmat irányzott elő, amit sikerült 20 százalékkal túllépni. A jó eredményekre alapozva az évtized végéig szóló árucsere-forgalmi terv már 4600 millió rubelt irányoz elő. Az árucsere szerkezetében felfigyeltető, hogy a gépipari termékeké a főszerep. Például a Bulgáriába irányuló csehszlovák kivitel 71 százalékát gépipari termékek alkotják, míg a bolgár szállítások esetében elérik a 65,3 százalékot. Kétségtelenül ez az együttműködés legdinamikusabban fejlődő területe, ám itt is sok még a kihasználatlan lehetőség, s ez elsősorban a kooperáció és a gyártásszakosítás kiszélesítésére vonatkozik, mert itt még további alkalom kínálkozik az előrelépésre. A tárgyalásokon a gazdasági témákkal összefüggésben főleg három területre összpontosítottak: a KGST moszkvai csúcstalálkozóján elfogadott határozatok teljesítésére, a bolgár és a csehszlovák vállalatok, illetve szervezetek közötti közvetlen kapcsolatok lehetőségeinek a kialakítására, valamint a tudományos-műszaki együttműködés 2000-ig szóló komplex programjának a kidolgozására. A vendéglátó Georgi Atanaszov bolgár kormányfő is egyetértett Lubomír Strougalnak a díszvacsorán elhangzott kijelentésével, miszerint az együttműködés hagyományos területei mellett nagy hangsúlyt kell helyezni a progresszív ágazatokra - így az elektronikára, a robotikára és a biotechnológiára. Az első lépések itt már megtörténtek, s fontos, hogy már most a kezdeteknél jó irányba terelődjön az e téren kibontakozott együttműködés. A hagyományos területekre is vonatkozik viszont az a tárgyalásokon ismét megfogalmazott követelmény, hogy újszerűen kell közelíteni a problémák megoldásához, a mennyiségi szemléletről át kell térni a minóségközpotúságra, mert ez a záloga a valóban kölcsönösen előnyös együttműködésnek. Lubomír Strougal már idézett beszédében azt is hangsúlyozta: szükség van arra, hogy időben felfigyeljünk minden kínálkozó lehetőségre. A lehetőségek körét jelentősen bővíti a tudományos-műszaki együttműködés évezred végéig szóló komplex programja, amelynek kidolgozása a befejezéséhez közeledik. A

szófiai tárgyalásokon gazdasági témák mellett nagy hangsúlyt kaptak a pártközi kapcsolatok kérdései. Egyetértettek abban, hogy a CSKP és a BKP közötti kapcsolatok eredményesen fejlődnek a két ország és a nép javára. A nemzetközi helyzet értékelésekor a felek rámutattak arra, hogy minden ésszerű javaslatot támogatnak, amely előmozdítja az enyhülés és a leszerelés ügyét. Csehszlovákia helyeselte azt a bolgár törekvést, hogy a Balkán legyen atommentes övezet. A csehszlovák-bolgár kormányfői tárgyalásokon több ízben is nyomatékosan rámutattak arra, hogy az igényes társadalmi és gazdasági célkitűzések megvalósításához békére van szükség, s éppen ózórt támogatják a Szovjetunió békejavaslatait. (-pve-) Negyvenöt éves az Iráni Néppárt arcos élcsapat Reza sah fasisztabarát rezsimjének 1941 szeptemberében bekövetkezett bukása után Iránban némileg demokratizálódott az élet, s az elözö két évtized során szinte végig illegalitásba kényszerltett, a megtorlásoknak kitett kommunisták előtt megnyíltak a börtönök kapui, lehetőségük nyílt arra, hogy az Iráni Kommunista Párt forradalmi hagyományainak folytatójaként létrehozzák marxista-leninista pártjukat, az Iráni Néppártot (Tudeh). Az 1941. október 2-án megalapított párt már a kővetkező évben megtartotta első országos konferenciáját, s 1944 augusztusában I. kongresszusát, amelyen elfogadták a párt programját és alapszabályzatát. A Tudeh abban látta legfőbb feladatát, hogy megszilárdítsa az ország nemzeti függetlenségét és állami szuverenitását, szembeszálljon az imperialista befolyással, harcoljon a demokratikus szabadságjogokért, a munkaidő korlátozásáért és a földreform végrehajtásáén. Míg elődje, az Iráni Kommunista Párt kezdeti avanturista irányvonalával - felhívásával az azonnali szocialista forradalomra, minden földbirtok, igy a kisparasztok földjeinek konfiskálására is - nem tudott tömegbázisra szert tenni, addig a Tudeh programja széles visszhangot váltott ki a néptömegek körében, elnyerte támogatásukat. A pártnak 1946 elején már több mint 50 ezer tagja volt. az ország legnagyobb politikai pártjává vált, s ugyanazon év augusztusa és októbere között tagja volt a koalíciós kormánynak is. Csakhogy a Tudeh még ugyanebben az évben - több iráni tartományban bekövetkezett forradalmi robbanás következtében - kegyetlen rendőri és katonai megtorlások célpontjává vált, s 1949 februárjában törvényen kívül helyezték. Az ezt követő három évtizedes illegalitás alatt a párt szervezetileg megerősödött, megoldotta számos belső problémáját, s a hatvanas években már ismét a demokratikus változásokért vívott harc élcsapata lett. A hetvenes évek második felében aktívan bekapcsolódott a népi mozgalomba a Reza Pahlavi sah diktatúrájának megdöntéséért. Hogy a pávatrón megdőlt, abban a Tudehnak oroszlánrésze van. A Khomeini ajatollah nevével fémjelzett új iszlám rezsim és az iráni kommunisták együttműködése azonban kezdettől fogva ellentmondásos volt, majd teljesen elmérgesedett. Az új iráni alkotmány ugyan deklarálja a vallási szabadságot és a pártok szabad működését, a Tudeh aktivistái és minden más baloldali párt tagjai ellen mégis rövidesen megindult a hajtóvadászat, a Tudehet 1983 májusában a kormány feloszlatta. Az iráni kommunisták ismét illegalitásba kényszerültek, újra megteltek a börtönök a párt vezetőivel és aktivistáival. Beindult az iszlám igazságszolgáltatás gépezete: koholt vádak alapján százakat Ítéltek hosszú börtönbüntetésekre, sőt halálra is. A Tudeh tagjai elleni újabb megtorlásokat szovjetellenes rágalomhadjárat kísérte, többségüket a Szovjetunió javára végzett kémkedés koholt vádjával ítélték el. Ez sem törte meg az iráni kommunistákat. A világ ugyan nagyon ritkán, de mégis hírt kap arról: a párt él és harcol. A moszkvai Pravda éppen tegnap számolt be róla, hogy a Tudeh Központi Bizottságának Titkársága a párt sajtószervében bejelentette a pártot ért súlyos veszteségek ellenére sikeres országos konferenciát tartottak, amelyen értékelték az ország és a párt helyzetét, megfogalmazták a párt politikájának téziseit és új programját, változásokat eszközöltek az alapszabályzatban, tekintettel a mai helyzetre. Ugyancsak megválasztották a Tudeh vezető szerveit. A párt központi bizottságának első titkára Ali Havari lett. Talán éppen az Ilyen szűkszavú, szórványos tájékoztatások bizonyítják, hogy a Tudeh változatlanul az iráni néptömegek harcos élcsapata, (gza)