Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-12 / 215. szám, péntek

Távlatokat nyújtó találkozás EGY SZÖVETKEZET ÉS EGY KAMARAKÓRUS EGYÜTTMÜKÖDÉSE Évekig hallottam Samu Kata­Szöttes-siker Varga Ervin művészeti vezetővel az olaszországi turné után lintói:- Segítség kellene. Nem a szakmai dolgokhoz, azokkal még talán megbirkózom magam is. A fenntartás, a támogatás és ennek függvényében a szereplé­sek, a fellépések hiányoznak. Minden találkozásunkkor a női kamarakórus emlegetésével kez­dődött és végződött beszélgeté­sünk. A Csemadok helyi szerve­zete, a járási bizottság tétlen szemlélődése, a kórus tagjainak hol áradó, hol elsekélyesedó lel­kesedése, fellépések és elmaradt szereplések. Volt, hogy magánjár­műveken utaztak egy-egy koncert helyszínére. Mindig akadt néhány vállalkozó kedvű férj, aki akadé­koskodás helyett beült a személy­autóba, és fuvarozta a kamarakó­rust. De meddig lehet ezt csinálni? Van-e értelme az ilyen önmeg­őrzésnek? Mennyi energia pa- zarlódik el a létezés minimális fel­tételeinek a megteremtésére, ahe­lyett, hogy gyakorolnának, próbál­nának, dolgoznának? A pelsőci (Plešivec) női kama­rakórus 1975 októberében a tájai­kon is örömszerzóen terjedőben levő népdaléneklés idejében szer­veződött. Alig két évvel később már többszólamú kórusmúvek eléneklésével is megpróbálkozott. Bár vezetőjük és karnagyuk, Sa­mu Katalin sohasem hivatkozik a múltra, ritkán emleget sikereket, mert minden gondolata a követke­ző lépés, a fejlődés, a mindegyre szebb éneklés körül forog, mégis érdemes a legfontosabb esemé­nyeket felemlíteni. 1978-ban már résztvevői a IV. Kodály Napoknak, ahol ezüst ko­szorús minősítést kapnak. 1981- ben az V. Kodály Napokon III. helyen végeznek. 1983 novembe­rében a bratislavai Népművészeti Intézet minősítő versenyén B-ka- tegóriába sorolták őket. 1984-ben a VI. Kodály Napokon II. díjat és „arany koszorú a zsűri külön di­cséretével“ minősítést nyernek.- Olyan hetek következtek, amikor át kellett élnünk mindazt, A közelmúltban Füleken(Fiľako­vo) megrendezett kerületi népmű­vészeti fesztiválon két kiállítást is megtekinthettek az érdeklődők, közülük a palóc konyha bemutatá­sa keltette a nagyobb érdeklődést. A Csemadok losonci (Lučenec) járási bizottsága néprajzi szakbi­zottságának tagjai nem először tettek kísérletet azoknak a háztar­tási eszközöknek az összegyűjté­sére ós bemutatására, amelyeket főként a múlt században és szá­zadunk első felében használtak Nógrád falvaiban. A korábbinál most lényegesen gazdagabb anyagból válogattak a szakcso­port tagjai. Elsősorban a losonci járás falvaiban gyűjtöttek, de köl­csönöztek tárgyakat a füleki alap­iskolából is. Az egykori háztartási eszközöket funkciójuk és anyaguk szerint csoportosították. Ezeket egészítették ki a háztartásban használt szőttesek, a kenyérruha, abrosz, kalács- és kosárkendók. A tárgyakon kívül néhány, század- eleji fénykép tette hangulatosab­bá a kiállítást. A palóc konyhában minden kor­ban meghatározó szerepe volt a tűzhelynek, amely még világí­tásra is szolgált. A rajzok, fényké­pek és makettek jól érzékeltették a tűzhely fejlődését. A tűz helye elsősorban a kemence volt, mely kőből, vályogból és téglából épült; mindenekelőtt kenyérsütésre használták; csak az elsó világhá­borút követő időszakban kezdett kiszorulni a házból. A palóc háztartások zömében a használati eszközök nagy része házilag készült a múlt században. A századfordulóig csaknem kizá­rólag cserépedények alkották a fa­lusi háztartások konyhaedény­készletét. A járás falvaiban általá­amit a minimális támogatással, többnyire saját erejükből előrejutó amatőr együttesek többsége meg­ismer. Tovább lépni! Ehhez azon­ban már kevésnek éreztük ma­gunkat. Nem volt elég az énektu­dás, az önfeláldozás. Konkrét anyagi támogatás is kellett volna - beszól a két évvel ezelőtt történ­tekről Samu Katalin. Ismét egy alkalmi találkozá­sunkkor idézte fel az eseménye­ket. - Valamit tenni kellett, szinte nem volt mit veszíteni. Egy Cse- madok-évzárón mondtam el mind­azt, amit gondoltam. Az elsó na­pokban úgy tűnt fel, hogy minden marad a régiben. Bár a háttérben zajló folyamatokról nem tudok, az eredmény mégis reményt keltő lett. Az év végére már akadt patro- nálónk: a pelsőci Vörös Csillag szö­vetkezet. A kamarakórus fennállásának tizedik évfordulóját 1985-ben már mint a Pelsőci Vörös Csillag Efsz Női Kamarakórusa ünnepelte az együttes. 1984-ben a Csemadok pelsőci szervezetének évzáró gyűlésén Samu Katalin a kamarakórus hely­zetéről elég drámaian beszélt. Ak­kor még Szilicén (Silica) voltam a szövetkezet elnöke, s mint pel- sóci lakos vettem részt a gyűlé­sen. Miután a lakóhelyemen ter­melő Vörös Csillag szövetkezet élére kerültem, felajánlottam a se­gítséget, a támogatást. így a kórus megalakulásának tizedik évfordu­lóját már az együttműködés jegyé­ben ünnepelhettük. - Az esemé­nyek alakulását így látja a másik fél, Fazekas Árpád mérnök, a szö­vetkezet elnöke. - Nem korlátlan anyagi lehetőségeket Ígértünk; nem is tehettük, hiszen az ilyen szövetkezeti mecénáskodáshoz is pénzalapok kellenek. Nem lehet innen-onnan lecsipegetni, hiszen akkor szétfolyik a támogatás. Cél­szerűbbnek látjuk a rendszeres, s a termelési eredményeink függ­vényében képezett alapok nagy­ságához mórt anyagi segítséget. ban a gömöri és a nógrádi fazeka­sok készítette cserépedényeket használták, ezeket vásárokon vet­ték meg. Különösen Gömörben virágzott a fazekasipar: Fazekas- zsaluzsány (Hrnčianské Zalu- žany), Susány (Sušany), Ponde­lok, Osgyán (Ožďany), Deresk (Držkovce), Mellóte (Meliata) és Lice (Licince) voltak ismert faze- kasközségek. Az észak-magyar­országi kézművesek termékeit nemcsak az alföldön, hanem - a cserekereskedelem révén - az országhatárokon túl, a Balkánon is ismerték. A kiállított cserépedények több­sége Gácson (Halič) és Deresken készült (ez utóbbi községből való egy, a mesterséget bemutató fénykópsorozat is), s funkciójuk szerint fazekakra, köcsögökre és vizeskorsókra csoportosíthatók. A fazekak különböző méretekben készültek, a félliterestől a tizenöt literes lakodalmas fazékig, mind megtalálható volt a kiállításon is. A múlt század második felétől, amikor a szabadtüzet felváltották a tűzhelyek, széles és lapos aljú fazekakat készítettek mázos kül­sővel és díszítéssel. A fazekakat persze nemcsak főzésre, hanem tárolásra is használták, zsírt ós lekvárt tartottak bennük. A vizes­korsók többnyire csörgósek vol­tak. A korsókba helyezett agyag­golyóknak kettős funkciójuk volt: egyrészt tisztították a korsó belse­jét, másrészt a minőség megálla­pítására szolgáltak. A falusi ház­tartás cserépedényei között látha­tók voltak még a lyukastálak és fúszertartók is, egyet közülük 1936-ban készített a dereski Mol­nár Ferenc. Nógrád községeiben igen elter­jedt volt a fából készült eszközök használata, s ezt jól személtette Tény, hogy ez az együttmúködés a kezdeteknél tart, de kilátásai igen kedvezőek. Fazekas Árpád mérnök elvi ál­láspontjára az együttműködés gyakorlatát is igyekszik felépíteni. Az effajta népművelést támogató patrónus-szerep erkölcsi szerző­dés is. Ráadásul nem egyoldalú elkötelezettségekkel.- Ezzel sincs gondunk - folytat­ja a szövetkezet elnöke. - Szövet­kezeti tagjaink és alkalmazottaink közül jelenleg nyolc nő énekel a kamarakórusban. Tehát nem­csak a nevében a miénk. így bizo­nyosnak látszik, hogy a kórus tag­jai is segítenek, ha a szükség úgy hozza. Erre volt már néhány pél­da. Nemcsak az ünnepi alkalmak, a szükség szerinti fellépések, de a társadalmi munka is ezt bizonyí­totta. A kórusok, színjátszócsoportok, néptáncegyüttesek biztos anyagi támogatóval a hátuk mögött előbb érhetik el az országosan is kiváló szintet. Ezek a csoportok pedig helyszínei új típusú közösségek létrejöttének, a szocialista ember­típus formálódásának. Hosszú tá­von pedig az egyén anyagi igényei mellett a szellemi igény felkel­tését és fejlesztését is szolgálják. Márpedig ez utóbbi egyre inkább termelőerővé válik. Figyelemre méltó találkozása ez egy szövetkezetnek és egy ka­marakórusnak. A szövetkezet gazdasági helyzetére tekintve, nem a legjobb időben került sor rá. A kórus munkájának minősége vi­szont tartós támogatás híján alig­ha lett volna fokozható. Mindkét „szerződő fél“ számára biztató, hogy a Pelsőci Vörös Csillag Efsz a fiatal szakemberek vezetésével már az első esztendőben meg­szüntette a mérleghiányt. Idén már 5-7 százalékos nyereségre számítanak. Mire számíthat a ka­marakórus? A gazdasági tervek teljesítése után egyre biztosabbá váló támogatásra, s ez nem akár­mi. DUSZA ISTVÁN a bemutató is. Fából készültek az evőeszközök, vajköpülók, sajtá­rok, vékák, mozsarak. A vessző­ből font kosarak elsősorban az élelmiszerek tárolására szolgál­tak, emellett a szállítás fontos esz­közei is voltak. A hátikosarakat pél­dául hársfából hasított szalagok­ból készítették, ezeket lakkozták és díszítették. A textil nemcsak használati eszköze volt a háztartásnak, a pa­lóc konyhának, hanem a dísze is. Az abroszok, asztalkendők, kosár- és kalácskendók, valamint a törül­közők általában félpamutos vagy tiszta pamutvászonból kótnyüstös szövéssel, az ünnepi abroszok és kalácskendók háromnyüstös szö­véssel készültek. A kiállított használati tárgyak­ból, konyhaedényekböl egyébként szintén megállapítható, milyen szegényes volt a falusi ember táp­lálkozása, sok esetben csak le­vesre, kenyérre, esetleg szalon­nára korlátozódott. A levesek kö­zül legelterjedtebb a „lebbencs“, a „magalevi“ és a „csóró“ volt, melyeket rántással és habarással sűrítettek. Széles körben fogyasz­tották még a kásás-pépes ételeket is. A leves utáni esetleges máso­dik fogás a legtöbbször tészta volt, amelyet főve vagy sütve tálaltak. A lakodalmak, keresztelők kedvelt kalácsai voltak a morvány, heróce, túróslepény és a fentő. Kenyérsü­téskor a kenyértésztából rendsze­rint lepényt is sütöttek, ezeket lek­várral, tejföllel, túróval ízesítették. A kiállítás anyagát a már emlí­tett fényképeken, illusztrációkon kívül idézetek teszik teljesebbé, melyeket Bél Mátyás és a csábi (Cebovce) születésű Szeder Fábi­án leíró műveiből válogattak. HACSI ATTILA A minap tért haza egyhetes olaszországi vendégszerepléséről a Csemadok KB népművészeti együttese, a Szőttes. Hadd mond­juk el mindjárt elöljáróban, hogy a turné során nemcsak szép élmé­nyeket, hasznos tapasztalatokat szereztek, hanem jelentős díjakat is nyertek, és ez egyebek között jelzi azt is, hogy méltón képvisel­ték hazánkat, ezen belül pedig nemzetiségi kultúránkat. Varga Ervintől, az együttes művészeti vezetőjétől először azt kérdezem, úgy alakult-e a program, ahogy az az előzetes tervekben szerepelt.- Nem egészen, ugyanis Mon- tebellonéban, a turné tervezett második állomásán, ahol szintén fesztiválon kellett volna fellépnünk, olyan jégeső pusztított, hogy nem tarthatták meg a rendez­vényt, mi több, milliárdos károk keletkeztek a vá­rosban. (gy aztán Goriziában, a verseny-jellegú nemzetközi folk­lórfesztivál szín­helyén, tovább maradtunk egy nappal, amelyet azonban nem töltöttünk tétle­nül: telt ház elótt újra felléptünk, egy spanyol együttes társaságában. Aztán úgy volt, hogy másnap indulunk haza, de a fesztivál elnöke bejelentette, várnak bennünket Gradóba, ez egy tengerparti város, ahol éppen nemzetközi orvosi szimpozion fo­lyik, és ebből az alkalomból nagy­szabású kulturális műsort szer­veznek. A fogadtatásból ítélve, szépen szerepeltünk ott is, mint egyetlen folklórcsoport. A fesztivál ideje alatt egyébként egy kisvá­rosban, Medeában is bemutatkoz­tunk. Velencébe „csak“ kirándul­tunk.- Gazdag volt tehát a program. És milyen maga a goriziai talál­kozó?- Tíz folklóregyüttes szerepelt a versenyben, franciák, szardíniai- ak, spanyolok, osztrákok, olaszok, görögök, finnek két jugoszláv cso­port és természetesen mi - a stili­zált folklór kategóriában. Meg­nyertük az elsó díjat, ezenkívül a nemzetközi zsűri különdíjjal tün­tette ki az együttesünket kísérő Varsányi-zenekart, és különdíját kapott a lánytánc. Előtte bizony izgultunk erősen, féltem a szín­Szovjet Szovjet Dal '86 címmel október 1-jén rendezik meg Ostravában a szovjet könnyűzene nyolcadik hazai seregszemléjét - tájékoztat­ta a sajtó képviselőit kedden Prá­gában Jindrich Killer, a Csehszlo­vák-Szovjet Baráti Szövetség Cseh Központi Bizottságának képviselője. Az est első részében tizennégy szerzemény hangzik el kiváló ha­zai előadók, köztük Stanislav Pro­cházka, Heidi Jankú, Karel Čer­noch, Lenka Filipová, Linda Finko- vá és Pavel Noha, Véra Špinaro­Jubiláló színház (ČSTK) - Százéves a Szlovák Nemzeti Színház épülete. Brati­slavának ez már a második kő- színháza. Az elsőt 1776-ban épí­tették, de az száz év alatt annyira megrongálódott, hogy le kellett bontani. A mostani épület Heinrich Helmer és Ferdinand Fellner ter­vei alapján készült. A színházat 1886. szeptember 22-én Jókai Mór prológusával és Erkel Ferenc Bánk bán címú operájával nyitot­ták meg. pádtól, sportcsarnokban zajlott a fesztivál, és a hangtechnikát sem tudtuk alaposan kipróbálni. Végül minden sikerült.- Hogyan fogadta a közönség a műsorotokat, nem volt-e „ide­gen“ a számára?- Mintegy háromezren voltak a nézőtéren; a fesztivál gálaműso­rán, amely egyébként a mi fellépé­sünkkel zárult, ennél is többen. Visszatapsoltak bennünket, ismé­telnünk kellett. Nem volt idegen a műsorunk. Az emberek megér­zik, ha valamit szívből nyújtanak nekik. Sokan megjegyezték, hogy magával ragadta őket az együttes fiatalossága, őszintesége. Külön érdekesség, és ezt a zsűri is ki­emelte: mi voltunk az egyetlen csoport, amelyben a lányok a ver­senyprogram szigorúan betartan­dó húsz percében háromszor vál­tottak ruhát.- Mit jelentett, jelent ez a turné, a csoport tagjainak, mint közös­ségnek?- A Szőttes fennállása óta négyszer vagy ötször szerepelt Magyarországon, ezenkívül külföl­dön soha. És versenyen is most vett részt először. Sokat jelent te­hát ez a turné, különösen, hogy jól is szerepeltünk. A gyerekek, akik­nek az átlagéletkora huszonegy év, ilyen keretek között is felmér­hették: munkájuknak van eredmé­nye. Jó érzés volt pezsgővel meg­tölteni és körbejáratni a serleget.- Végül egy szokványkérdés. Legközelebbi terveitek?- Sok hazai színpadon szere­peltünk már a Hej révész, ré­vész... című műsorunkkal, de még korántsem mindenütt. Foly­tatjuk tehát az előadásokat, emel­lett pedig alakul új műsorunk, melynek a bemutatóját jövő őszre tervezzük. (bodnár) ’86 vá, Stanislav Hložek, Jitka Zelen- ková, Pavel Bartoň, Petra Janú, Helena Vondráčková érdemes művész, Michal David, Hana Za- gorová érdemes művész cseh nyelvű és Véra Malcharová (a pre- rovi Szovjet Dal ’85 seregszemle győztese) orosz nyelvű tolmácso­lásában. A koncert második részében Iveta Bartošová, Michal David, Pavel Horňák, Markéta Muchová, Hana Zagorová, Stanislav Hložek, Linda Finková és Pavel Noha re­pertoárjából kap ízelítőt a közön­ség. Az est vendége lesz Lev Lescsenko, az Oroszországi SZSZSZK nemzeti művésze. Az előadókat Václav Zahradník érdemes művész vezényletével a prágai Csehszlovák Televízió zenekara, a Kroky együttes, Karel Vágner zenekara és a Pragokon- cert énekkara kíséri. A hangversenyre átnyújtják a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Cseh Központi Bizott­sága, a szovjet VAAP és a közön­ség díját. A televízió felvételről sugározza a koncertet, melynek hanganyaga ősszel kazettán is megjelenik, (tar) A palóc konyha JEGYZETEK EGY KIÁLLÍTÁSRÓL Varga Ervin (jobbról) és Reicher Gellért, az együt­tes szervezőtitkára, valamint a díjak (Gyökeres György felvétele) Dal ÚJ SZÚ 6 1986. IX. 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents