Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-12 / 215. szám, péntek

ŐSZ ELEJI HATÁRJÁRÁSON Fegyelmezett munkával, jövedelmezőbb termeléssel A kellemesen meleg, napsüté­ses szeptemberi délelóttökön az Ipolysági (őahy) Állami Gazdaság déméndi (Demandice) irodájában az agronómusok asztalai árván állnak. Aki a növénytermesztést irányítja, az ilyenkor a határban van. A munkák közvetlen közelé­ben, hogy probléma, fennakadás esetén a lehető leggyorsabban in­tézkedhessen. Kollár László mér­nököt, az igazgató termelési he­lyettesét is valahol a határban éri utol a helyi rádió hullámhosszán közvetített kérés: ha tudja, az iro­dát is ejtse útba. Megígéri (úgyis van elintézniva­lója) és jóformán félóra sem telik el, amikor már személyesen is megkérhetem, legyen kalauzom a határban, hogy számba vehes- sük a munkákat és a földek őszi ígéretét.- Ilyen területen gazdálkodunk - mutatott körbe a szőlészet leg­magasabb dombjáról, ahová a te­repjáró is csak némi erőlködéssel kapaszkodott fel. - Aki ilyen dim- bes-dombos vidéken traktoros, kombájnos, azt máshol már nem érheti nagy meglepetés. A lejtők nap mint nap próbára teszik az embereket, de a növénytermesz­tés felelős vezetőit is. Itt a hektá­ronkénti hattonnás hozamot ga­bonafélékből még előre beprogra­mozott időjárás mellett sem lehet­ne elérni. Ennek hallatán és az idei időjá­rást ismerve kissé halkan, de azért feltettem a kérdést.- Előreláthatólag az ágazat mi­lyen eredménnyel zárja az évet?- Az utóbbi évekre jellemző fel­lendülés az idén kissé megtörik, de tervezett bruttó bevételünket azért elérjük. így az elmúlt két, nyereséggel zárt év után az idei sem lesz veszteséges. Ezt első­sorban annak köszönhetjük, hogy mindenkor előnyt adunk a nehe­zebb, több hozzáértést és fegyel­mezettebb munkát igénylő, de ugyanakkor jövedelmezőbb növé­nyeknek és termesztési technoló­giáknak. Ezzel ellensúlyozzuk a rosszabb természeti feltételeket. A szántó huszonnyolc százalékán például vetőmagot termesztünk. Beruházásainkat ennek megfele­lően terveztük, így jelenleg már nemcsak búza, árpa és kukorica, hanem egyes hüvelyesek és olaj­növények termesztői számára is tudunk kifogástalan minőségű ve­tőmagot szállítani. Az idén például a hüvelyesek és az olajnövények nagyobb hozama ellensúlyozza a kalászos gabonák kisebb ter­mését. A dombról jókora területet be­láttunk, így madártávlatból a főbb ószi munkákat is számba vehet­tük. A domb lábánál elterülő par­cellán két Kiroveccel tárcsáztak, a gépek szomszédságában pedig már hengerezték a területet, hogy a magágy a búza vetéséig kellően megüllepedhessen. A dombok kö­zött kanyargó úton istállótrágyával megrakott teherautó éppen előzni készült egy kukoricaszecskát szállító traktort. A távolabbi lege­lőn a gépnek már csak a körvona­lai voltak kivehetőek, de a mögötte elterülő barnás, a bokroktól és a cserjéktől megtisztított terület azt bizonyította, hogy ott felújítást végeznek. A látottakhoz és a dombtetőről sem látható munkákhoz Kollár László rövid kiegészítést is fűzött.- Búzával 1150, őszi árpával pedig 50 hektárt vetünk be. Az augusztus végi eső némiképp megkönnyítette a talajelőkészí­tést, de a föld továbbra is nagyon száraz. Ahol lehet, ott azért csak tárcsázzuk a parcellát, hogy ke­mény hantokat ne forgassunk fel. így is háromszor, négyszer kell megjárni a területet, amíg elfogad­ható minőségű magágyat kapunk. A silókukorica után azonnal meg­kezdjük a napraforgó betakarítá­sát és párhuzamosan felkészü­lünk a cukorrépa betakarítására is. Ez már olyan időszak, amikor min­den gép és minden munkára alkal­mas emberi erő mozgásban van. Érdemes odafigyelni arra is, amit a termelésfelelős a cukorrépa betakarításával kapcsolatosan mondott. A hagyományos és a legkorszerűbb betakarítógépek segítségével egy sajátos, az adott feltételeknek messzemenően megfelelő betakarítási módot al­kalmaznak majd.- Van egy hatsoros fejező és kiszántó gépsorunk, egy másik gépsort pedig a hatsoros fejező­ből, a Multo-6-ból és a rendfel­szedőből állítunk össze. Az első gépsort a könnyebb talajú terüle­teken fogjuk használni, a másikat pedig a nehezebb földeken. A ha­gyományos fejezőgéppel jó minő­ségben lehet betakarítani a levél- zetet, amire az időjárás idei alaku­lása után a téli takarmányalaphoz nagy szükség van. A korszerű, kombinált típusú betakarítógéppel a répahozamot növeljük, mivel a Multo-6 száraz talajon is jól dolgozik, vagyis a gyökereket ki­sebb veszteséggel szedi fel. A pusztafai (Pustá Ves) részle­gen a szemes kukorica betakarítá­sát néztük meg. A szemlélődést a telepen kezdtük. Itt tisztítják, szárítják és tárolják a szemes ter­ményeket, és a két Herszonyectól is ide szállítják a fosztott kukorica­csöveket. Ezek elraktározása az ugyancsak sajátos módon össze­állított gépsor és egy háromtagú kollektíva feladata. A munka lé­nyegét vezetőjük, Menyhár János ismertette.- A darálóba ezzel a műtrágya- szóróval adagoljuk a csöveket. A ledarált anyagot szállítószalag viszi a szomszédos silótérbe, így munkánk a napi tíz-tizenkét órás műszak ellenére sem megerőltető. A silótérbe is átmentünk, ahol a meggyúrt anyag tejsavas erje­dését már érezni lehetett. Tizenhárom tonna nagy és 10 tonna 0,7 li­teres üvegben forgalomba ke­rülő kompótot készítenek na­ponta a terezíni Észak-cseh­országi Kon­zervgyárak dol­gozói. Jelenleg főként a szilvát és a körtét dol­gozzák fel. A képen: Jind- ŕiška Kadlecová (jobboldalt) és Lenka Hánová poharakat tölt meg szilvá­val. (ČSTK felv.)- A szállítószalaggal való feltöl­tés lehetővé teszi a silótér fokoza­tos lezárását. A megtelt részt fóliá­val befedjük és megközelítően negyven centiméteres földréteget rakunk rá - mondta Kollár László. Mire kiértünk a határba, a sze­mes kukorica betakarításában al­kalmazott technológia előnyeit is elmagyarázta.- A takarmányozási célokra ter­mesztett szemes kukoricából ga­bonakombájnokkal csak annyit ta­karítunk be, amennyi az eladási terv teljesítéséhez szükséges. A többit Herszonyecekkel vágjuk le, és így nagy mennyiségű és egyben kiváló minőségű tömegta­karmányhoz jutunk. E betakarítási technológiának köszönhetjük, hogy a téli időszakra e rendkívüli szárazság után is megfelelő mennyiségű tömegtakarmányt tu­dunk készletezni. A lucernához és a silókukoricához felerészben már most is a szemes kukorica mellék- termékét keverjük. A tejhozam to­vábbra is a nyári szinten van, s ez is bizonyítja, hogy a takarmány jó minőségű. A kukoricaföldön Vörös László, a pusztafai részleg agronómusa is az alkalmazott technológia elő­nyeit részletezte.- A kombájnok a kukorica szá­rát közvetlenül a talaj felett vágják el. A kalászok szépek és a szár eléggé zöld ahhoz, hogy a szecs­ka is kiváló minőségű legyen. A már levágott területen jobbra és balra is vagy húsz métert tet­tünk meg. Elhullott kalászokat ke­restünk, eredménytelenül.- Nagyon jól dolgoznak a gé­pek, de a minőségi munka az emberek érdeme is. Ugyanakkor ösztönzünk is a jó munkára, a pré­miumrendszer nemcsak a meny- nyiséget, hanem a minőséget is figyelembe veszi.- Látom, a csuhét elhullatják a gépek.- El, de az sem vész kárba. Holnap már ide hajtjuk ki a juhnyá- jat, és ami a földön maradt, azt az állatok mind felszedik. Tiszta terü­letet hagynak maguk mögött. EGRI FERENC Változó építőipar Még nem annyira új vonás az építőiparban bekövetkezett változás, hogy mindenképpen természetesnek vegyük. Ha a múltban valaki a sikertelenség indítékait kutatta, az illetéke­sek egész sor „objektív“ okot tudtak mentségül felhozni, csakhogy „szó ne érje a ház elejét...“ Aztán az utóbbi egy-két esztendőben lassan változni kez­dett az összkép. Illusztrációként elsősorban arról a területről említhetünk egy-két példát, amely a leginkább érinti még a kívülállót is: ez a lakásépítés. Közismert tény, hogy korábban az ágazat „szokása“ sze­rint mindig az év végén adták át a legtöbb lakást - így kerültek a megfelelő rubrikába a tervteljesítést bizonyító adatok. Azután - a beruházóknak és e hajlékok leendő tulaj­donosainak nem kevés bosszúságára - csupán a követ­kező esztendő elsó hónapjaiban tették használhatóvá ezeket a lakásokat. Nem csoda tehát, hogy az újszerűség benyomását keltette a Žilinai Magasépítő Vállalat év eleji kezdeményezése, amely­ben egész sor olyan felajánlást fogalmaztak meg, amilyenek korábban abszurdnak tűnhettek volna. Az egyébként mint­egy hat sűrűn gépelt oldalon megfogalmazott kötelezettség­vállalás egyik legszembetűnőbb kitétele az volt, hogy bármi­lyen időjárási körülmények között teljesítik az első negyedév gazdasági tervének valamennyi mutatóját. Ez pedig egy évvel korábban szinte elképzelhetetlen lett volna. Azóta már túl vagyunk az idei esztendő kétharmadán, miközben a vállalat elkészítette a félév mérlegét is, s abból kitűnik a kötelezett­ségvállalás korántsem formális volta. Ugyanis az év első hat hónapjában az 1986-os esztendőben átadandó lakásmennyi­ségnek több mint a felébe beköltözhettek tulajdonosaik - pontosabban 1528 lakást adtak át, az év végéig a terv összesen 2962 lakás befejezését írja elő. Csak növeli munkájuk értékét az a tény, hogy a fokozot­tabb mennyiségű igények ellenére a minőségi mutatók is javultak, s a tervezettnél ígéretesebben alakulnak a takaré­kosságra vonatkozó kötelezettségvállalásaik számadatai is. Felhozhatunk azonban kevésbé látványos, de ugyan­csak jellemző - és tanulságos - példát is. Szlovákia főváro­sának Magasépítő Vállalatánál az első negyedévben nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy a fentebbi példában a vállalat közép-szlovákiai „rokonánál“. A vállalat vezetői nem keres­ték a kibúvókat, az „objektív okokat“, a lakásra várók előtti elfogadható „bizonyítványmagyarázatot“. Ehelyett összehív­ták a vállalat kommunistáit, és rövidlejáratú intézkedéseket foganatosítottak, hogy az év végi mérleg miatt ne kelljen szégyenkezniük. Eszerint szeptember elsejétől az év végéig befejeznek 1420 lakást a főváros területén, s ehhez saját panelgyáraikban biztosítják a feltételeket. Ezzel egyidőben már a jövő esz­tendő első negyedére is felkészülnek, mégpedig - ott ahol erre szükség van - a kétműszakos termelés bevezetésével. Növelik tehát erőfeszítéseiket, alaposabban készülnek a télre mint bármikor, s egész sor műszaki-gazdasági intéz­kedést tesznek céljaik maradéktalan teljesítéséért. Közben még a „kiskapukat“ sem szándékoznak nyitva hagyni, mert kijelentették: „Elég erőnk, energiánk van, hogy becsülettel megküzdjünk azokkal a feladatokkal, amelyeket a bratislavai lakásépítésben a CSKP XVII. kongresszusának határozatai ránk rónak.“ Két különböző vállalat, két különböző példa, mindkettő azonban egy lényeges dolgot jelez: sok minden megváltozott - és változik - az építőipar háza táján, s ennek a változásnak mindannyian a nyertesei vagyunk. MÉSZÁROS JÁNOS A cukorbetegség 2. A múlt heti tanácsadóban a cu­korbetegség lényegéről, formáiról, tüneteiről írtunk. A következőkben a betegség gyógyításának lehető­ségeiről lesz szó. A diabetes gyógyításának komplexnek és célravezetőnek kell lennie. A betegség típusától függően a gyógyításnak négy alapmódszerét különböztetjük meg: a) megfelelő mennyiségű testmozgás; b) diéta; c) szájon keresztül szedhető vércukorszin- tet csökkentő gyógyszerek; d) in­jekciós inzulin adagolás. A cukorbeteg szabadidejében ne feledkezzen meg a testmoz­gásról. Ajánlatos a kedvtelésből végzett sport, torna, séta, mivel a nem túlságosan kimerítő izom­munka növeli a sejtek által feldol­gozott cukor mennyiségét. A diabetikus étrend lényege az, hogy az elfogyasztott étel energia- tartalmának nem szabad többnek lennie, mint a beteg által leadott energiának. Az elhízott egyének­nél az energiafelvételt még 1000-1500 kilokalóriával csök­kenteni kell. Az elhízás ugyanis gyengíti az inzulin hatását és a vércukor sejtek általi kihasználá­sát. A beteg napi energiaszükség­letét a testmagasság, testsúly, életkor, foglalkozás alapján táblá­zatok segítségével lehet meghatá­rozni. A cukorbeteg étrendjének több fehérjét kell tartalmaznia, mint amennyit az egészséges em­ber fogyaszt. Kerülni kell a cukrot, cukorkaféléket, édessüteménye­ket. A napi megengedett energia­mennyiséget az egész nap folya­mán egyenletesen, kis adagokra elosztva ajánlatos elfogyasztani. Legmegfelelőbb, ha ennek 1/3-a a reggelire és tízóraira, 1/3-a az ebédre és uzsonnára, 1/3-a pedig a vacsorára és az úgynevezett második vacsorára jut. A cukorbe­tegek számára több étrendajánlat és recept van kidolgozva. Az élel­miszerüzletekben is egyre inkább nő a különböző DIA ételek és italok választéka. A diabetikus dié­ta valójában nem sokban különbö­zik az egészséges ember racioná­lis étrendjétől. Fontos tudnivaló, hogy egyedül csak a diéta megtar­tása sokszor teljesen elegendő a vércukor szintjének normalizálá­sához. Amennyiben a diéta mégsem hozná meg a kívánt eredményt, úgy a szájon keresztül szedhető vércukorszintet csökkentő gyógy­szerekhez kell folyamodni. Ezek a készítmények (Maninil, Dirastan, Buformin, Silubin stb.) elsősorban az enyhébb és a 40. életév után kezdődő cukorbetegségnél alkal­mazhatóak sikeresen. Amennyi­ben az egyfajta gyógyszer szedé­se nem csökkenti a tüneteket, úgy kombinálva is adagolhatok. így esetenként sikerül elodázni az in­zulinnal való gyógyítás szüksé­gességét. Ezeknek a gyógysze­reknek, helyes adagolás mellett, csak nagyon minimálisak a mel­lékhatásaik. A nem kívánt mellék­hatások rizikója nő, ha a betegnek egyidejűleg valamilyen máj- vagy vesekárosodása is van. Terhes­ség esetén használatuk szintén nem ajánlatos. A diétának azon­ban a gyógyszerek szedése mel­lett is fontos jelentősége van. A cukorbeteg inzulinnal való gyógyítása akkor válik szükséges­sé, ha diétával és tablettákkal sem lehet a vér cukorszintjét a normális értékek közé szorítani. Az inzuli­nos gyógymód szubtitúciós (he­lyettesítő), de az injekció formájá­ban szervezetbe juttatott inzulin sohasem egyenértékű az emberi hasnyálmirigy által termelt inzulin­nal. Ez a különbség kényszeríti a cukorbeteget arra, hogy az inzu­lin adagolása mellett is megtartsa az előírt diétát és rendszeres élet­módot. Az inzulin különböző for­mái használatosak. Vannak rövid vagy hosszú ideig ható készítmé­nyek, melyeket a bőrbe, izomba vagy vénás érbe injekció formájá­ban juttatnak. A leggyakrabban al­kalmazott bőr alá szúrt inzulin in­jekciókat a betegek legtöbbször saját maguk adagolják, természe­tesen az orvos előírása alapján. A betegség sokrétűsége, a lefo­lyás esetleges változásai miatt na­gyon fontos, hogy a páciens rend­szeresen megjelenjen az előírt or­vosi ellenőrzéseken, tanácsadá­sokon. A cukorbetegség specifikus és nem specifikus szövődményekkel járhat. A specifikus szövődmé­nyek közül a legfontosabbak az apró verő-, vénás- és hajszálerek elváltozásai, elsősorban a szem­fenéken, vesében és a bőrben, továbbá az idegrostok diabetikus károsodása. Ezen szövődmé­nyektől függ a betegség további kimenetele. A nem specifikus komplikációk közül leggyakorib­bak a fertózéses megbetegedések - elsősorban a húgyutakban - és az érelmeszesedés gyakoribb ki­fejlődése. Dr. JÁN KASL ÚJ SZÚ 4 1986. IX. 1

Next

/
Thumbnails
Contents