Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-11 / 214. szám, csütörtök
Korszerűségre törekedve Jegyzetek egy orosz nyelvkönyvről Napjainkban az idegen nyelvek tanításának módszertana is jelentős változásokon megy át. Az idegen nyelvek iskolai és iskolán kívüli oktatásában egyre inkább teret hódít az ún. kommunikációelmélet, melynek lényege: „/Ve a nyelvről tanítsunk, hanem a nyelvet tanítsuk! Ahhoz, hogy az orosz nyelv tanárai is a tanterv követelményeinek megfelelően láthassák el feladatukat, elsősorban jó, korszerű tankönyvre van szükségük. A múlt tanév elején eljutott iskoláinkba az Orosz nyelvkönyv a gimnáziumok, a szakközépiskolák és a szakmunkásképző intézetek 1. osztálya számára című tankönyv, melynek szerzői: Németh János és Alexandra Pokojná. E kiadvány már megközelíti a korszerű nyelvkönyvről alkotott elképzeléseinket, pontosabban fogalmazva: valóban korszerű tankönyv a régebben használatos orosz nyelvkönyvekhez képest. A társalgásközpontú koncepcióra épül, hiszen a mintegy 350 különféle gyakorlatnak több mint a fele (185) társalgás, mely lehetővé teszi a beszédkészség fejlesztését. Találunk köztük szabad, tehát kommunikatív beszédgyakorlatokat is. Kár, hogy jóval kevesebb az adott szövegeket vagy szerkezeteket variáló gyakorlat és szinte mostohagyermekként kezelik a szerzők a memorizáló, tehát tisztán reproduktív gyakorlatokat. Köztudott ugyanis, hogy a kellő szemantizációs előkészítés alapján memorizált szövegek is nagymértékben járulhatnak hozzá a beszédkészség gyakorlásához és fejlesztéséhez. Még mindig sok (80) a tisztán nyelvtani gyakorlat ebben a könyvben. Számuk csökkentése Békeórák a szovjet iskolákban Szeptember 1-én, azon a napon, amikor körülbelül 40 millió tanuló ült be a szovjet iskolák padjaiba, az elsó óra témája ez volt: Hogyan őrizzük meg a békét? Ezek a békeórák manapság általános szokássá váltak valamennyi szocialista államban, egyes tőkés és fejlődő országokban. Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára is helyeslőn nyilatkozott róluk. A szovjet iskolás fiúk és lányok négymillió levelezőlapot küldtek a Fehér Házba; arra szólították fel az amerikai vezetőket, hogy szüntessék meg az atomkisérleteket, és csatlakozzanak a szovjet moratóriumhoz. A szovjet tanulók részt vesznek abban a gyűjtésben, amelynek célja a szovjet háborúellenes mozgalom finanszírozása, s azt a pénzt, amelyhez így hozzájutnak, a Békealapba utalják át. Az egyik békeórán amerikai tanulók is részt vettek - ezt a Szovjet Békevédelmi Bizottság égisze alatt tartották Moszkvában. Az idén a békeóra még inkább tömegjei legűvé vált. Tekintettel a róla szerzett pozitív tapasztalatokra, nagy nevelő hatására, valamint nemzetközi visszhangjára, a szakmunkásképző intézetekben, a középfokú szakiskolákban és a felsőfokú tanintézetekben speciális békeórákat tartanak. (APN) mellett ügyelni kellene fajtáiknak a variálására is. Tehát bátrabban kellene alkalmazni a kommunikatív nyelvtani gyakorlatokat, a kommunikációt előkészítő, az új nyelvtani jelenséget automatizáló és a szókincs, valamint a már elsajátított nyelvtani jelenségek időszakos ismétlése, felszínen tartása céljából az összetett, tehát az új és a régi nyelvtani anyagot szintetizáló gyakorlatokat. Ugyancsak több figyelmet fordíthatnának a szerzők a mondatmodellek következetes alkalmazására az új nyelvtani jelenségek kifejtése, gyakorlása és automatizálása során. Hiányoznak a nyelvtani magyarázatokból a kontrasztív elemzések is, vagyis az orosz nyelv (cél nyelv) és a magyar nyelv (bázisnyelv) hasonlóságainak és különbségeinek feltárása is. A tankönyv olvasmányai úgy vannak összeállítva, hogy lehetővé teszik a folyamatos szókincs- bővítést. Minden olvasmány előtt kétnyelvű szószedet van, több esetben csak a célnyelv szavaival a bázisnyelvre történt fordítás nélkül. Ezáltal a szerzők bizonyára az önálló szótárhasználatra akarják ösztönözni a diákokat. Hiányoljuk azonban az olyan gyakorlatokat, melyek a szótárhasználattal lennének kapcsolatban. Néhány ilyen gyakorlat ugyan van a könyvben, de jóval többre lenne szükség ahhoz, hogy a tanulók a szótárhasználatot, a szótárban való biztos eligazodást megtanulják. Elismeréssel szólhatunk az országismereti anyagról, melyet a szerzők a tantervi követelményeknek megfelelő témakörökben használtak fel. Köztudott, hogy az országismereti anyag segítségével igen hatékonyan elérhetjük az orosz nyelvoktatás mindhárom célját: a kommunikatív, a művelődési és a nevelési célt. A művelődési és a nevelési cél elérését elősegíthetnék az olyan gyakorlatok, melyek az országismereti anyagot ilyen vonatkozásban is érvényesítenék, ilyenek azonban - sajnos - a tankönyvben nincsenek. Az országismereti anyagrészek igen jól összekapcsolhatók a szovjet sajtóból szerzett információkkal - s ez tantervi követelmény is. Olyan gyakorlat, mely fordításból áll, viszonylag kevés szerepel a tankönyvben. A bázisnyelvről a célnyelvre való fordítások száma (a nem kötelező gyakorlatokkal együtt) 11, a célnyelvról a bázisnyelvre történő fordításoké 3. Az oroszról magyarra való fordítást a szerzők mostohán kezelik. Magától értetődő, hogy az orosz nyelvi órán elsősorban a célnyelven, tehát oroszul kell beszélni. Az olyan anyagrészeknél azonban, melyek nehezebb vagy szokatlan új szavakat is tartalmaznak, helyes beiktatni rövid fordításokat oroszról magyarra is, hogy ellenőrizhessük, valóban jól értik-e, s megfelelő szituációban használják-e a tanulók az új szavakat és kifejezéseket. Úgy tűnik, hogy a könyv szerzői ezt a követelményt nem veszik eléggé figyelembe. Bár a szerzőket meg kell dicsérnünk a társalgást lehetővé tevő számos gyakorlat beiktatásáért, hiányérzetünknek adunk kifejezést akkor, amikor az írásbeli gyakorlatokról szólunk, melyek a tankönyv gyakorlatainak csupán egyhuszadát teszik ki. Ez bizony nagyon kevés. A tankönyv szerkezeti felépítését nem mondhatjuk a legszerencsésebbnek. Meglehetősen terjedelmes a félévi ós az év végi ismétlést összefoglaló két külön fejezet is. A tanterv előír ugyan félévi és év végi ismétlést (4-4 tanítási óra terjedelemben), ez azonban nem jelenti azt, hogy a tankönyvnek külön ismétlő fejezeteket is kellene tartalmaznia. Véleményem szerint áttekinthetőbb és hasznosabb lenne a tankönyv, ha csupán tíz fejezetből állna, s a két ismétlő részt beépítenék az egyes fejezetekbe, s mindegyik végén lennének ismétlő kérdések, feladatok, gyakorlatok. Végül a tankönyv nyomdatechnikai kivitelezésével és illusztrációival kapcsolatos néhány észrevétel. Alapvető követelmény, hogy tankönyvben minden csakis egyértelmű lehet. Nos, a címek csupa nagybetűvel való nyomtatása okozhat némi félreértést (különösen a gyengébb diákoknál). Mivel a címekben a köznevek, a személy- és tulajdonnevek csupa nagybetűvel vannak nyomtatva, nem világos, melyik szót kell nagy és melyiket kis kezdőbetűvel írni. Az illusztrációk Dagmara Petrášo- vá munkái. Nem hibátlan tehát az orosz nyelvkönyv, mégis újszerű, modern, társalgásközpontú tankönyvnek minősíthető, örülnék, ha észrevételeimmel elősegíthetném további kiadásainak tökéletesebbé tételét. SÁGI TÓTH TIBOR Jubileum előtt Kevés feltalálás vitte annyira előbbre az emberi fejlődés ügyét, mint a könyvnyomtatás. Az írott szó iparszerű sokszorosítása szinte forradalmasította a közművelődést. A széles néprétegek számára is lehetővé vált, hogy a nyomtatott betű útján szellemi értékkel gazdagodjanak, jóllehet évszázadokon át az egyszerű embernek nemigen adatott meg a lehetőség, hogy olvasni tanuljon. Eltérőek a vélemények arra A cukor mumus A szobában beszélgetünk. Ismerősünk ötéves kisfia egy szem cukorral a kezében ül le mellénk, majd hirtelen bekapja. Az apa ezt kérdezi a gyerektől:- Hova megyünk, ha cukrot eszel? A gyerek tudja a választ:- A fogorvoshoz. Eltűnődöm, hogy a kis legény szájában most megkeseredett a cukorszem. Bizonyára nem helyes, hogy két étkezés között szopogatja, de ha már ennyire szigorúan veszik a szülők, akkor olyan helyen kellene tartani a cukrot, ahol nem fér hozzá a kicsi. Hisz annyi öntudatosságot nem várhatunk tőle, hogy megtagadja önmagától a fog romlásra való tekintettel. Sajnos, az óvás ellenére a gyereknek mégis ki fog lyukadni a foga, hisz a tapasztalat ezt mutatja. Milyen nehéz lesz majd a fogorvoshoz elvonszolni az üvöltő, halálra rémült apróságot, akit minden szem cukor elszopogatásakor egyúttal meg is rémítettek. Micsoda hisztériával ül be a fogorvosi székbe. Szinte kezelhetetlen lesz, olyan lelkiállapotba kerül. Mennyivel okosabb lenne azt mondani, hogy a cukor rontja ugyan a fogat, ezért nem szabad belőle sokat fogyasztani. Ezért kell étkezés után enni, s utána megtisztítani krémmel, kefével a fogat. S ha mégis elromlik egy-egy cudar fog, még mindig nincs nagy baj, mert segít a fogorvos bácsi, aki többnyire nagyobb fájdalom nélkül megjavítja a rossz fogat. Azt hiszem, az a szülő, aki a fogorvos iránti félelmet ülteti el a gyerekben, az többet árt csemetéjének, mint aki marokkal tömi belé a cukrot. Á TÁNYI LÁSZLÓ nézve, hogy ki-volt tulajdonképpen a könyvnyomtatás feltalálója. Általában Johannes Gutenberg main- zi polgárt tekintjük a könyvnyomtatás feltalálójának. Egyértelmű viszont, hogy a hazai könyvnyomtatás hamarosan ritka szép jubileumot ünnepel. Október 7-én lesz ötszáz éve, hogy Brnóban megjelent az Agenda Olomoucensis, amely minden bizonnyal az első nyomtatott könyv, amely a mai Csehszlovákia területén napvilágot látott. Készítői Siahe/ Konrád és Preinlein Mátyás német származású nyomdászok voltak, akik Velencéből érkeztek hozzánk, akárcsak a többi „könyvművész“, aki ugyanebben az időben alapított nyomdát Budán és Plzeňben. Más városokban csak jóval később, a XVI. század elején létesültek az első nyomdák. Stahel Konrád és Preinlein Mátyás 1499-ig maradt Brnóban. Addig 23 könyvet adtak ki. Közülük a legismertebb Turócz János Chronica Hungarorum címú könyve, amely Augsburgban is megjelent. A könyv a magyarok történetét beszéli el a legrégibb időktől egészen a saját koráig, számos szép fametszettel illusztrálva. Brnóban a hazai könyvnyomtatás ötszázéves fennállása alkalmából ünnepségsorozatot rendeznek. Lesz kiállítás régi és új könyvritkaságokból, dokumentumok, korabeli eszközök segítségével bemutatják a könyvnyomtatás fejlődését. Ezen kívül szakmai értekezletekre, szemináriumokra és bemutatókra is sor kerül. PALÁGYI LAJOS Egy csillagos éjszaka Forró nyári este, tíz felé jár az idő. Úgy beszéltük meg, ha tízig nem jövünk, ne várjanak. Az ötödik útbaigazítás nyomán végre megtaláljuk a bejáratot- a „csillagda“ parkjába. Keskeny betonút, kaszálatlan fű, vastag fatörzsek, dús bokrok tűnnek fel a keretében ugyancsak „kimelegedett“ kocsink lámpáinak fényében. Most aztán merre? - kérdezném éppen, amikor váratlanul ismerős alak lép ki a bokrok közül, melegítőben, villanylámpával a kezében. Újságíró kolléga.- Hát te mit keresel itt?- kérdezem. Sejtve a választ, mindjárt meg is nyugszom- célba értünk.- Lejöttem három napra a családdal. Jó ez a csillagászati tábor, sok érdekes dolgot lehet itt látni, tanulni. A gyereket is érdekli, meg aztán kirándulásnak se rossz. Kiszedjük a kocsiból a táskákat, aztán kikapcsolom a lámpákat. Áttetsző sötétség vesz körül, amelyben a villanylámpa épp csak annyi fényt ad, amennyi a biztos lépéshez kell, bár a hepehupás talajon, melyet magasan borít a fű, így is zökkenhet az ember, ha letér a betonösvény ról. Amikor megszokja szemünk a sötétséget, kezd derengeni a tábor képe: sátrak, egyikből-másik- ból piros fény szűrődik ki; valakik elhaladnak mellettünk, amott csoport ül körül egy kisebb távcsövet. Hallhatóvá válnak a hangok is.- Csillagászati táborban ilyenkor kezdődik az élet- jegyzi meg kollégám. - Aztán hajnalig meg sem állnak. A gyerekek is megfigyelnek, jegyzetelnek, dolgoznak. A főnök most a nagyokkal, közép- iskolásokkal, egyetemistákkal beszéli meg az éjszaka programját. A fák mögött van egy épület, ott találod őt. Már keresett benneteket. A „főnök“: Bödők Zsigmond csillagász, akinek a baráti meghívása több napra szólt, de csupán egy éjszakát tölthetünk körükben. Ezért is örülünk, hogy - tiszta az égbolt. Egyébként a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Népművelési Központ Csillagászati Kabinetjének a vezetőjeként Bö- dók Zsigmond volt e nyári tábor kezdeményezője, és ö a szervezője évek óta. Részvevői főként a járás alapiskolái csillagászati szakköreinek tagjai, de több felnőtt amatőr csillagász érkezik az ország más részeiből és ugyanúgy külföldről, ide, Hurbanovóba, Kon- koly-Thege Miklós egykori birtokára, ahol a kiváló tudós 1869-ben csillagvizsgálót létesített, öt évvel később könyvet is publikált róla Az ó-gyallai csillagda leírása címmel. Kicsit előresietve, hadd jegyzem meg már itt, a látvány nyomán, mely másnap tárul elénk: ha valaki ma akarná leírását adni a jellegzetes, kupolás épületnek, nem kerülhetné el a figyelmét, hogy bizony igencsak aggasztó állapotba került a csillagda - a hozzátartozó, vele egykorú építményekkel, valamint a parkjával együtt mielőbbi felújítást kíván, mi több, sürget. Megérné, a város egyik szép, turisztikai szempontból is vonzó pontja lehetne. Az éles fényű teremben éppen befejezték a megbeszélést, amikor belépünk; még néhány kérdés, utasítás, idegen kifejezések, melyeket nem ért a magamfajta kívülálló. Többen elindulnak kifelé a helyiségből, a szabad ég alá, észleléshez előkészíteni a távcsöveket, irányítani a gyerekek munkáját. Akik maradnak, számítógépek elé ülnek, betáplálják az eddigi megfigyelések eredményeit. Amint tapasztalom, alaposan meg van itt szervezve minden. Rólunk sem feledkeztek meg. Minthogy csillagnézóbe jöttünk, megyünk mi is a parkba, ahol már áll a hatalmas átmérőjű, nálunknál legalább öt fejjel magasabb távcső. Még ezt-azt szerelnek rá, beállítanak rajta új, alig húszéves ifjú barátaink- nagy szakértelemmel. Bámulatos az a tudás, valamint a magabiztos és folyékony eló- adósmód is, mellyel például Jávorka Ágoston, Szlanicska Ervin, Török Ferenc beszél a műszerről.- Látod, játszom a főnököt. Játszhatom már - mondja tréfálkozva Bödők Zsigmond, aztán így folytatja: - Mindezt sokáig nekem kellett csinálni, egyedül voltam teljesen. Most már itt vannak az utódaim. Ebben a táborban kezdtek ők is, kis iskolásként. Főiskolások lettek, értik a dolgukat. És ha ehhez még hozzávesszük, hogy ezen az ifjakon kívül az évek során hány meg hány gyerek került közelebb a világegyetem titkaihoz, jutott élményhez, örömhöz a csillagászati tábor által kínált nem mindennapi megismerési lehetőségek révén! íme, egy tábor haszna! íme a Vénusz, aztán a Szaturnusz! Nem akarom hinni: ugyanolyan, mint az atlaszokban. Ott a karimája. Glóriája? Hát ez gyönyörű! Közben a fiúk okos magyarázó szavai. Amíg a Jupiterre várunk, hogy emelkedjék egy kicsivel magasabbra a fák fölé, egyikük, aki éppen a távcső mögött van, csodát láthat az égen, kitörő örömmel kiáltja: - Ezt gyertek megnézni! Ilyet még nem láttatok!- Természetesen a „szakembereké“ az elsőség, aztán mi is sorra kerülünk. Amin mindnyájan ámuldoznak, számomra megintcsak ismeretlen fogalmak kíséretében: egy alig látható ködfolt. „Az M 13-as gömbhalmaz a Herkules csillagképben.“ Nekem a Szaturnusz izgalmasabb volt. Aztán is, hogy láttam a Jupitert, amely ugyancsak jót emelkedett szűk fél óra alatt. Mivel soha azelőtt így, ennyi ideig nem figyeltem sem a Jupitert, sem más bolygót, látva csillagos jeleivel az egész égboltot- először érzem, amit régóta tudok: valóban mozog a Föld, mozog a világegyetem, s benne, vele mi, emberek, nók és férfiak, gyerekek és ifjak, szegények és gazdagok, ártatlanok és bűnösök. Méghogy háborút a csillagok között! Feldúlni ezt az ékes tartományt - is?! Amiről mindez látható, a Földet se többé, soha. A planetáriumban újabb lenyűgöző látvány, ahogy egyetlen kézmozdulásra halványulnak a’ terem fényei, és szó szerint a kintihez hasonló éj borul ránk, szép lassan, és kigyúl fölöttünk millió csillag. A legnevezetesebbekről kiselőadást rögtönöz Bödők Zsigmond, az idén megjelent Harmatlegelő című könyv szerzője, idézve róluk történeteket is, melyek szülője a magyar néphit. Aztán fordít egy keveset az égbolton, további csillagokat, csillagképeket emelve fölénk. Régen elmúlt éjfél, de azért egy órát még a számítógépekkel is eltöltünk — játékprogramokkal. Élvezik gyerekeink, dehogyis álmosak. Aztán mégiscsak aludni térünk - mi. A csillagászok hajnalban, úgy öt óra körül, mint mondják másnap reggel, amikor még mindig gondoskodnak számunkra látnivalóról. Konkoly- Thege csillagdájában falép- csókön haladunk felfelé, a kupolába, amely hamarosan szétnyílik, majd a Nap irányába fordul az éjszakainál is hatalmasabb távcső. Hogy láthassuk, szembenézhessünk a tűzgolyóval, megszűrve közvetíti felénk a képét, napfoltot is mutatva. Azután elbúcsúzunk a tábortól, tiszta égboltot, eredményes megfigyeléseket kívánva lakóinak, a mintegy ötven ifjú és ifjabb csillagásznak, akik között talán már formálódnak Jávorka Ágostonék utódai is. BODNÁR GYULA ÚJ SZÚ 6 1986. IX. 11.
