Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-05 / 209. szám, péntek

ÚJ szú 3 1986. IX. 5. A regionális válsággócokról tárgyal a hararei csúcs A következő konferencia megrendezésére Nicaragua mellett Indonézia is pályázik Chilei változások (ČSTK) - Az el nem kötelezett országok mozgalmának 8. csúcs- értekezletén folytatódott az álta­lános vita. A Srí Lanka-i miniszterelnök szerdán felszólította a konferenci­át, létesítsen állandó békebizottsá­got, melynek feladata volna segí­teni az el nem kötelezett országok közötti konfliktusok megoldását. Khaddam sziriai alelnök hangsú­lyozta, hogy a mozgalom minde­nekelőtt antiimperialista irányzatú, s ezért meg kell akadályozni (ČSTK) - A Libanonban állo­másozó ENSZ-erők (UNIFIL) fran­cia kontingensének 3 tagja tegnap életét vesztette, egy pedig súlyo­san megsebesült Szidon dél-liba- noni város közelében, amikor gép­kocsijuk aknára futott - közölte a bejrúti rádió. Ezzel 1978 óta 130-ra emelkedett az áldozatok .száma az ENSZ-katonák sora­iban. A robbanás után az izraeli megszállók és a velük kollaboráló Brit Trident-program (ČSTK) - Az északnyugat-ang- liai Barrow-in-Furness kikötőben szerdán ünnepélyesen megkez­dődött az elsó brit Trident osztályú nukleáris tengeralattjáró építése. Az ünnepségen részt vevő Mar­garet Thatcher miniszterelnök megerősítette: kormánya folytatja a brit hadsereg nukleáris arzenál­jának megerősítését. Azt állította, Nagy-Britannia számára a békét csak a legkorszerűbb nukleáris fegyverek biztosíthatják, köztük a Trident tengeralattjárók, melyek gyártásáról a konzervatív kormány 1980-ban hozott döntést. Thatcher beszédével egyidó- ben a hajógyár kapui előtt háború­ellenes tüntetés volt a befolyásos Kampány a nukleáris leszerelési mozgalom szervezésében. A Trident osztályú tengeralattjá­róknak kell fokozatosan felváltani­uk a Poseidon nukleáris tenger­alattjárókat. Fedélzetükön össze­sen 64 Trident stratégiai nukleáris rakéta lesz, mindegyik 8 önállóan célba juttatható nukleáris töltettel. A Trident-program költségeit leg­kevesebb 10 milliárd fontra be­csülik. PAKISZTÁNI LETARTÓZTATÁSOK (ČSTK) - Pakisztánban szer­dán Hakk tábornok rezsimjének további ellenzőit tartóztatták le. Hírügynökségi jelentések szerint az elmúlt napokban a rendőrség a 10 ellenzéki pártot tömörítő Mozgalom a demokrácia helyreál­lításáért nevű szervezet kb 500 aktivistáját tartóztatta le. A letar­tóztatottakat rendszerint kínzá­sokkal próbálják rákényszeríteni arra, hogy beismerjék; államelle­nes tevékenységben és a rezsim elleni összeesküvésben vettek részt. Az elnyomás ellenére ország­szerte folytatódnak a tüntetések a politikai foglyok szabadon bo­csátásáért. (ČSTK) - A Nahimov admirális nevű szovjet személyszállító hajó balesetének színhelyén a kedve­zőtlen időjárás ellenére folytatód­nak a mentési munkálatok. A teg­napi szovjet sajtó tájékoztatása szerint a búvároknak sikerült be­hatolniuk az elsüllyedt hajóba, és fokozatosan pontosítják az eltűn­tek és a vízbefúltak jegyzékeit. Novorosszijszk lakossága a ká­rosultak segítségére sietett, ruha­neműt és pénzt gyűjtenek a szá­mukra. A mentési munkálatok során nagyfokú bátorságról és önfeláldozásról tettek bizonysá­got, főleg a kikötők határőrei és tengerészei. A kórházban elsőren­dű figyelmet szentelnek a sebe­sültek ápolásának, egy részük már elhagyta a városi kórházat, bármilyen eltérést ettől az irány­zattól. A kuvaiti sejk a muzulmán államok közötti ellentétek megol­dására tett felhívást. Javasolta egy bizottság létesítését, amely a békekötés érdekében közvetíte­ne Irán és Irak között. Eduardo dos Santos angolai elnök kijelentette, hogy a gyarma­tosítás és az apartheid sorsa meg van pecsételve. Ugyanúgy eltűnik a Dél-afrikai Köztársaságból, mint ún. dél-libanoni hadsereg ágyúk­kal lótte az UNIFIL ghanai kontin­gensének állásait. A libanoni miniszterek által ked­den tető alá hozott tűzszüneti megállapodást Bejrútban tegnap elsó ízben sértették meg: a várost megosztó ún. zöld vonal mindkét oldalán szórványos lövöldözés volt. Arról egyelőre nem érkezett a hír, hogy melyik csoport a felelős az újabb incidensért, sem arról, hogy az milyen veszteségeket okozott. Csütörtökre virradóan Bejrút keleti keresztény negyedében a francia-libanoni bank egyik fiók­jánál nagy erejű bomba robbant. Az épületben jelentős károkat okozott, de nem követelt emberé­letet. (ČSTK) - Szerdán közel 100 bányász családtagjaival együtt Bolíviában éhségsztrájkot kezdett annak a követelésnek a támogatá­sára, hogy a kormány mondjon le több ónbánya tervezett bezárásá­ról és kb. 2000 bányász elbocsá­tásáról. Ezzel csatlakoztak a szénbányászok csoportjához, akik hétfő óta tartanak éhség- sztrájkot a Siglo bányában, a fővá­rostól kb. 300 kilométerre délre. (ČSTK) - A líbiai külkapcsola- tok népi irodája (külügyminisztéri­um) nyilatkozatot adott ki, mely­ben felszólítja az Egyesült Államo­kat, hogy bizonyítsa be Líbia elleni vádjait. A dokumentum megálla­pítja, az USA arról próbálja meg­győzni a világ közvéleményét, bizonyítékai vannak arra vonatko­zóan, hogy Líbia terrorakciókat szervez amerikai polgárok és cél­pontok ellen. Líbia ezeket a váda­kat határozottan visszautasítja, és követeli az USA-tól a bizonyítéko­kat, hogy megakadályozhassa a terrorakciókat. Egyben megálla­pítja, hogy az Egyesült Államok által gyakorolt állami terrorizmus első áldozata a líbiai nép lett. Ha a Reagan-kormány semmilyen döntő bizonyítékot sem tesz közzé az akciókról, amelyekkel Líbiát vádolja, az azt jelenti, hogy egy­szerűen a líbiai népet akarja „megbüntetni“. Ez bizonyítja, hogy Washington nem tartja tisz­teletben a nemzetközi megállapo­dásokat - hangsúlyozza végezetül a nyilatkozat. a még ott fekvő 12 sebesült már nincs életveszélyben. A hajó meg­mentett utasainak többsége már hazautazott. Gejdar Alijev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettese, aki a helyszínen irányítja a kormány- bizottság munkáját, szerdán talál­kozott a mentésben résztvevőkkel és beszélt a kórházakban ápoltak­kal és az áldozatok hozzátartozó­ival. A Pravda napilap szerint a sze­rencsétlenség okairól a végleges jelentést a vizsgálatot folytató szervek készítik el. Azonban már ma nyilvánvaló, hogy mindkét hajó kapitánya megsértette a tengerha­józás biztonságának szabályait. ahogy el kell tűnnie Angolából, Mozambikból és Zimbabwéből. Az el nem kötelezettek mozgalmának azonban határozott lépéseket kell tennie és támogatnia kell Dél- Afrika és a frontállamok népét. Az angolai elnök hangsúlyozta, hogy bár a győzelem már közel van, a harc még nehéz lesz. A pretoriai rezsim híveinek támogatásával kétségbeesett tettekre vetemedik. A fegyveres erői nagyszabású összevonásáról érkezett hírek ar­ról tanúskodnak, hogy újabb ag­resszióra készül. Az elnök elítélte a kubai egységek angolai jelenlé­tének egybekapcsolását Namíbia függetlenségének kérdésével. Az indonéz alelnök bejelentette, hogy országa hivatalosan pályázik az el nem kötelezettek következő csúcstalálkozójának megrendezé­sére. így a mostani konferenciá­nak két állam között kell döntenie, amelyek eddig a megrendezésre pályáztak: Indonézia és Nicaragua között. Az általános vita tegnap dél­előtti részében elsőként Moamer Kadhafi legfelsőbb líbiai képviselő szólalt fel. Élesen elítélte a Rea­gan-kormány agresszív politikáját, főként Tripoli és Benghazi líbiai városok áprilisi bombázását. Kije­lentette, hogy az elmúlt napokban kétoldalú találkozókon vett részt a dél-afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak képviselőivel és min­den segítséget megígért nekik. A bolíviai kormány a bányák bezárását az ón csökkenő világpi­aci árával és a kitermelés drágulá­sával indokolta, mire a bányászok sztrájkkal válaszoltak. Négy mi­niszter próbál velük megegyezés­re jutni, tegnap már második napja folytak a tárgyalások a kormány és a bányászok képviselői között, de az eddigi párbeszédet mindkét fél eredménytelennek minősítette. Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője legutóbbi nyilatkozatá­ban megerősítette, hogy az USA folytatja agresszív politikáját Líbia ellen. A kaliforniai Santa Barbará­ban - Reagan elnök itt tölti szabadságát - találkozott az újság­írókkal és kijelentette, hogy az USA „nagy figyelemmel“ követi Líbia tevékenységét. Ismét a „Lí­biai terrorizmusról“ beszélt és nyíltan kijelentette, hogy az USA kész megfelelő, sőt preventív ak­ciókat végrehajtani Líbia ellen. Speakes kijelentette, az USA „fenntartja magának a jogot, hogy olyan akciókat hajtson végre, mint korábban“, vagyis a líbiai városok áprilisi bombázására utalva újfent katonai agresszióval fenyegette meg Líbiát. Carlsson-Kohl tárgyalások (ČSTK) - Helmut Kohl nyugat­német kancellár tegnap egynapos hivatalos látogatásra Stockholmba érkezett. Ingvar Carlsson svéd miniszterelnökkel a kelet-nyugati kapcsolatokról, nemzetközi prob­lémákról, a stockholmi konferen­cia eddigi eredményeiről és a két­oldalú kapcsolatokról tárgyalt. Felrobbant rakéta (ČSTK) - Hiakuri japán légitá­maszponton tegnap felrobbant egy Sidewinder típusú levegő—le­vegő rakéta, amelyet tévedésből lőttek ki egy F-15-ös vadászbom­bázóról. Csak a szerencsés vélet­lennek köszönhető, hogy a robba­nás nem követelt emberéletet. Az utóbbi napokban ez volt a japán fegyveres erők immár második komoly incidense. Múlt kedden Kiusu szigeten egy lakó­negyedre zuhant le a légierő egyik repülőgépe. Egy ember életét vesztette, több személy égési se­beket szenvedett. Senki sem számolja már az utóbbi években Chilében rende­zett országos tiltakozó napokat, annál is inkább nem, mert a ki- sebb-nagyobb diktatúraellenes megmozdulások szinte napiren­den vannak. A szeptemberre pe­dig különösen érzékenyek a chilei­ek. Ez a hónap ugyanis az emlé­kezés hava. Az emlékezésé arra, hogy 1970. szeptember 4-én sza­bad és demokratikus választáso­kon Salvador Allende, a baloldali Népi Egység koalíció elnökjelöltje győzött, s arra is, hogy pontosan három évvel és egy héttel később sötét korszak nyílt meg Chile történetében. Ez ma is tart, pedig már tizenhárom éve, hogy a belső jobboldali erők és - mint később teljes bizonyságot nyert - az amerikai CIA közvetlen támogatá­sával Pinochet tábornok végrehaj­totta véres puccsát. Sokak szerint a 13-as szám nem lesz szerencsés Pinochet számára, s az idei év különben sem kedvez a diktátoroknak (lásd a haiti Duvalier és a Fülöp- szigeteki Marcos példáját). A tá­bornok persze nyilván nem babo­nás, s bár oka lenne rá, nem retteg, inkább elrettent. Az utóbbi hónapokban, s különösen az előre bejelentett országos tiltakozó ak­ciók előtti nagy arányú letartózta­tások, razziák, a tüntetések alkal­mával bevetett rendőri erők ke­gyetlensége már-már az 1973-as puccs utáni állapotokra emlékez­tetnek, amikor hajszát folytattak minden kicsit is gyanús ember ellen. Azok az idők azonban már aligha hozhatók vissza. Chilében ugyanis az elmúlt 13 év során sok minden megváltozott, nem utolsó­sorban azok a tényezők, amelyek lehetővé tették Pinochet hatalom­ra jutását, illetve hatalmon mara­dását. Három ilyen fő tényezőről lehet beszélni: az Egyesült Álla­mok támogatásáról, a chilei fegy­veres erőkről és az ellenzék egy­ségének a hiányáról. Tavaly ősszel cserélte le santia­gói nagykövetét az USA. Harry Barnes, az új nagykövet egyik első dolga volt, hogy találkozzon a pol­gári ellenzék képviselőivel, s tá­mogatásáról biztosítsa a keresz­ténydemokraták vezetésével ki­dolgozott, a „Teljes demokráciá­hoz való átmenet megegyezése“ hangzatos nevet viselő dokumen­tumot (amelyhez a baloldali ellen­zék azért nem csatlakozott, mert az csak minimális követeléseket tartalmazott; a diktatúra megszün­tetésének alapvető feltételét, azaz Pinochet tábornok távozásának szükségességét nem fogalmazta meg). Ugyanez a Harry Barnes részt vett annak a 19 éves chilei fiatalembernek a temetésén, akit a júliusi országos sztrájkakciók idején rendőrök benzinnel leöntöt­tek és felgyújtottak. Ugyancsak érdekes fejlemény volt, hogy az ENSZ Emberi Jogok Bizottságá­ban az Egyesült Államok képvise­lője a Chilét elmarasztaló határo­zat mellett szavazott. A fenti néhány példa talán érzékelteti, hogy Washington a Pi­nochet utáni korszakra készül, vagy legalábbis szalonképesebbé kívánja változtatni a rezsimet. Per­sze nem akarja elkapkodni a dol­got. Amíg az USA nem látja biztosítva, hogy befolyása a jövő­ben nem szenved csorbát, addig nem szánja rá magát határozott lépésekre, csupán puhatolózik. Annyi azonban bizonyos, hogy a chilei diktatúra egyre terhesebb és kompromittálóbb Washington számára. Pinochetet viszont ez láthatóan nem zavarja, ugyanis az amerikai jelzésekre úgy válaszolt, hogy bejelentette: az 1989-ben esedékes elnökválasztáson ismét jelölteti magát, vagyis terveiben nem szerepel, hogy az évezred végéig önként átadja a hatalmat. A hadseregről illúziókat nem szabad táplálni. A fegyveres erők továbbra is szilárd pillérét alkotják a diktatúrának. Szórványosan ugyan érkeznek jelentések arról, hogy kisebb egységek engedetle­nek, néhány katona dezertál, s ha­gyományosnak tekinthető az egyes fegyvernemek közötti vetél­kedés is, ám a döntő szó a tábor­nokoké, akik a diktatúra 13 éve alatt nagyon is jó megélhetést biztosító pozíciókba kerültek. A generálisok nem kockáztathat­ják meg azt sem, hogy argentin kollégáik sorsára jussanak, s utó­lag felelősségre vonják őket. Ezért - legalábbis egyelőre - nem nagyon hajlandók tárgyalni Pino­chet háta mögött az ellenzékkel. És mi a helyzet az ellenzék soraiban? Már szó esett a keresz­ténydemokrata pártról, amely a Demokratikus Szövetség nevű jobboldali és centrista koalíció vezető ereje. Ez a tömörülés Chilében nagy befolyással rendel­kezik, ám már az alapállása hibás: tárgyalni, egyezkedni akart Pino­chettel, engedményeket kért tőle, s abba is beleegyezett volna, hogy a tábornok 1989-ig hatalmon ma­radjon. De minden ilyen megegye­zési kísérlet kudarcba fulladt, Pi­nochet hallani sem akar refor­mokról. A Demokratikus Szövetség (és az ó erőfeszítéseit támogató Wa­shington) attól tart - s innen ered az ellenzék sikeres fellépését megbénító megosztottság -, hogy a baloldal befolyása az esemé­nyek alakulására, illetve a későbbi hatalomra megnövekszik. Ugyan­akkor lassan be kell látnia, hogy Pinochet távozásának kikénysze­rítéséhez elengedhetetlen az összefogás a Chilei Kommunista Pártot is magában foglaló Népi Demokratikus Mozgalommal. (MDP). Történtek is az elmúlt hónapokban lépések a közeledés felé, egyelőre a sztrájkok, a tilta­kozó akciók és egyéb megmozdu­lások egyeztetését sikerült elérni (ilyen volt pl. a júliusi kétnapos általános sztrájk). Az MDP programja világos, s nem ad okot a Demokratikus Szövetségnek a „féltéknnység- re“. A legelső követelmény Pino­chet távozása, majd egy ideigle­nes nemzeti egységkormány lét­rehozása, amelyben az ország valamennyi politikai és társadalmi ereje képviselve lenne. Ezután lehetne hozzálátni a demokratikus változások beindításához. A szeptember nálunk az ősz, a déli féltekén a tavasz kezdete. A mostani országos tiltakozó akci­ók után talán már jobban kirajzoló­dik, hogy nem csak csillagászti értelemben köszönt-e be Chilé­ben... PAPUCSEK GERGELY Bejrutban megsértették a tűzszünetet Dél-Libanon: 3 francia UNIFIL-katona halála Fekete-tengeri hajókatasztrófa Folytatódik a mentés és a vizsgálat Bolíviai bányászok éhségsztrájkja Líbia bizonyítékokat követel az ellene felhozott vádakra Újabb amerikai fenyegetés Tripoli címére

Next

/
Thumbnails
Contents