Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-25 / 226. szám, csütörtök

Eljött a határozott, felelős döntések időszaka (Folytatás a 3. oldalról) Csupán valamivel ,.fiatalabb“ a közel- keleti probléma. Ebben a teremben bizo­nyára kevés az olyan ember, aki részt vett a Palesztina felosztásáról szóló határozat megszavazásában. Ez 1947-bentörtént. És ma ismét amellett szavazunk, hogy Izrael állam - amely létét a Szovjetuniónak is köszönheti - mellett a világ politikai térké­pén ott legyen Palesztina arab állama. Meggyőződésünk, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének ismét a saját kezébe kell vennie a közel-keleti rendezés kérdését. Az ez irányba tett gyakorlati lépésként a Szovjetunió azt javasolja, hogy a Bizton­sági Tanács keretében hozzanak létre egy előkészítő bizottságot, amely elvégezné a Közel-Keletről szóló nemzetközi konfe­rencia összehívásához szükséges mun­kákat. Már hosszú évek óta tart a ciprusi nép tragédiája. Itt sincs hiány közvetítőkben és rendezési tervekben. Különböző változato­kat próbálnak ki, de állandóan megkerülik azt a javaslatot, hogy Ciprus kérdése az ENSZ égisze alatt megrendezésre kerülő reprezentatív nemzetközi konferencián ol­dódjon meg. Kinek kedvez ez? Csak azok­nak az erőknek, amelyek ezt a szigetet saját katonai-politikai terveik megvalósítá­sára szeretnék kihasználni. Az egész földközi-tengeri térséget fe­szültséggóccá szeretnék változtatni, s a térségre emelték a „neoglobalizmus“ pálcáját. Nem veszik számba a következ­ményeket és időnként ezt a pálcát használ­ják is, amint azt Líbia esetében barbár kegyetlenséggel meg is tették. Az Irak és Irán közötti háború kirobbaná­sakor a Szovjetunió azonnal az értelmetlen gyilkolás megszüntetésére szólított fel. Mindkét nemzet őszinte barátaiként ki­használjuk minden lehetőségünket arra, hogy meggyőzzük az egymás ellen harcoló két országot, békéljenek meg. Erre fogunk törekedni a jövőben is. Meggyőződésünk, ha nem létezne a pretoriai fajüldöző rezsim, a Dél-afrikai Köztársaság fekete, fehér és színes lakos­sága már rég megtalálta volna a közös nyelvet, az egyenjogúság, az egyetértés és a faji megbékélés nyelvét. A választóvona­lat nem az etnikai különbségek alkotják, hanem az appartheid kegyetlen politikája, amely tekintet nélkül a bőrszínre mindenki­vel szemben ellenséges. Ezt nem látni- egyet jelent a Dél-afrikai Köztársaság lakosságának többségével szembeni nép­irtás tudatos vagy tudat alatti ösztönzé­sével. A nemzetek közössége épp a minap egyértelműen foglalt állást az Afrika déli részén uralkodó helyzettel kapcsolatban és most a Biztonsági Tanácson a sor, hogy jóváhagyja a kötelező határozatokat, ame­lyekben testet öltene az államok abszolút többségének' akarata. Az utóbbi időben a nemzetközi gyakor­latban új szégyenletes jelenség észlelhető- a „fizetett“ regionális konfliktusok. Ennek jó példája Nicaragua, ahol dollármilliókkal pénzelik a parasztok gyilkosait, a falvak és ültetvények lerombolóit. Mindezt azért, mert ez az apró ország vette a bátorságot és maga választotta meg fejlődésének út­ját, amely a legerősebb tőkés hatalom kormányának véleménye szerint veszé­lyezteti az ő biztonságát. Ugyanígy pénzelik az Afganisztán, Kam­bodzsa, Angola, Mozambik és Etiópia tör­vényes kormányai elleni hadüzenet nélküli háborúkat is. Az az ország, amely a konf­liktust pénzeli, ugyanakkor gyakran diplo­máciai kapcsolatokat tart fenn az adott országgal, vagy tárgyal vele, s ezzel pár­huzamosan minden eszközzel igyekszik megdönteni kormányát. Nem számít az ár, ha olyan kormányo­kat és országokat vesznek fel a feketelistá­ra, amelyek valamilyen oknál fogva kényel­metlenek. A Kubai Köztársaság ellen pél­dául már több mint huszonöt éve a megtor­lások egész skáláját használják - a közvet­len katonai lépésektől egészen a gazdasá­gi és ideológiai megtorlásokig. Úgy véljük, már rég elérkezett az ideje, hogy megért­sük: ez a politika csődöt mondott, s nem nevezhető másként, mint a mániákusok politikájának. A politikai bölcsesség a létező realitások elismerésére ösztönöz és nem azok önké­nyes széttörésére. Itt nem segít, ha a felbérelt bandákat „szabadságharcosoknak“ nevezik, amint azt az Afganisztán elleni háborúban igye­keznek megtenni. Itt az ideje annak, hogy a dolgokat megtanuljuk igazi nevükön nevezni. Éppen Afganisztánban ment végbe nemzeti de­mokratikus forradalom. Szociális bázisa szüntelenül bővül és erősödik, a lakosság minden rétege támogatja és vele tart. Afga­nisztánnak megvan a válságjelenségek békés rendezésére szolgáló világos prog­ramja, s csupán egyetlen dologra van szükség: ezt a pozitív folyamatot nem sza­bad fékezni. A Szovjetunió ebben a eset­ben is az új megoldás keresésére, az elfogultságtól mentes helyzetmegítélésre és olyan megoldásra törekszik, amely elő­segítené az afgán nép törvényes érdekei­nek érvényesítését, barátai és szomszédai érdekeit. A nemzetközi biztonság átfogó rendsze­re megadja a kulcsot számos bonyolult zárhoz. Mivel az államok többségéhez hasonló­an törvényen kívül helyezzük a terrorizmus minden formáját, készek vagyunk hozzájá­rulni - és hozzá is járulunk - az ezen rákfene elleni harchoz. Egyetlen józanul gondolko­dó ember sem békülhet meg vele. A terro­rizmus gyökereit kíméletlenül ki kell tépni, mert miatta ártatlan emberek szenvednek és halnak meg. Ahhoz azonban, hogy hatékonyan harcolhassunk ellene, látnunk kell okait is. Nem szabad megfeledkeznünk e negatív jelenség lényegéről - az individu­ális és csoportos terror megnyilvánulásait gyakran az egész nemzetekkel szembeni erőszak hívja életre. Az átfogó nemzetközi helyzet javulása jelentős mértékben hozzá fog járulni a terrorizmus felszámolásához. A nemzetközi légkör javításának akadá­lya a neoglobalizmus. Diktátumot, agresz- sziót, az államok függetlenségének lábbal tiprását hozza magával. Alternatívája az átfogó biztonsági rendszer. A lázas fegyverkezés és a regionális konfliktusok szükségszerűen károsan nyilvánulnak meg a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. Kíséreljék meg a politiku­sok, futurológusok és szakemberek bármi­képp felállítani a világ fegyverekkel teli vagy fegyverek nélküli biztonsága struktú­rájának modelljét, senki sem képes még arra se, hogy legalább hozzávetőleg előre­jelezze a most kialakuló helyzet gazdasági következményeit. Ez a probléma ugyanak­kor nem kevésbé katasztrofális robbanás­sal fenyeget, mint a háborús technológiák esetleges csődje. * A militarizmus ma nemcsak az emberi­ség fizikai túlélését vonja kétségbe, hanem társadalmi-gazdasági haladását is. A lázas fegyverkezés költségei lassan összeha­sonlíthatóak az elmúlt világháborúk által okozott anyagi károkkal. Ezért a leszerelés gazdasági szempont­ból is elengedhetetlen. A nemzetközi gazdasági rend nem irá­nyított válságjelenségeinek tükrében külö­nösen kidomborodik az az egyre erősödő folyamat, amely során Latin-Amerika, Afri­ka és más térségek fejlődő országainak népgazdaságától mind nagyobb összege­ket vonnak el. A nyolcvanas évek közepén az imperia­lizmus az általa kizsákmányolt fejlődő vilá­got az adósságokon alapuló fejlődés bűvös körébe vonta be és így a billiós nagyság­rendű eladósodás hurkát vetette rá. Lénye­gében a gazdasági katasztrófa felé csú­szásról van szó azokban a térségekben, ahol a föld lakosságának, a jövő erőforrá­sainak és piacainak a legnagyobb része összpontosul. A nemzetközi gazdasági biztonságot ép­pen ezért tartjuk az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer részének. E rendszer működésének feltételei közepette lehetsé­ges lesz segélyalapok létrehozása a fejlő­dő országok számára, továbbá az is, hogy az ENSZ égisze alatt kidolgozásra kerüljön a tudományos-műszaki együttműködés át­fogó programja. A nemzetközi biztonság átfogó rendsze­rét nem tudjuk elképzelni a humanitárius területen folytatott széleskörű, nyílt együtt­múködés nélkül. Határozottan síkraszállunk a politikai, szociális és individuális emberi jogok terü­letén folytatott nemzetközi együttműködés bővítéséért, és mindenkit felszólítunk arra, hogy új módon, elfogulatlanul tekintsenek erre a kérdésre. A Szovjetunió a berni konferencián például azt javasolta, hogy minden állam hozza összhangba a huma­nitárius problémák komplexumára vonat­kozó belső törvényeit a nemzetközi nor­mákkal. Bernben azonban, sajnos, más hozzáál­lás is megnyilvánult, amely figyelmen kí­vül hagyta a párbeszéd résztvevői többsé­gének az egyetértését: az Amerikai Egye­sült Államok meghiúsította az ott jóváha- gott megállapodásokat. Az enyhülés útja a nemzetközösség na­gyobb nyíltságához, az objektív tájékozott­ság szintjének növeléséhez, a más álla­mok életével való kölcsönös megismerés­hez, a kölcsönös megértés és összhang megszilárdításához vezető út is. Vegyük tekintetbe a nemzetközi kapcso­latok bármelyik területét, az Egyesült Nem­zetek Szervezetének szerepe mindenütt pótolhatatlan, felelőssége hatalmas. Ma, amikor körvonalazódik a haladó és béke- erők új konszolidációja, szervezetünk te­kintélyének, döntései hatékonyságának a növelése még inkább valamennyi tagál­lam közös ügye. Nagy megbecsülést vált ki Pérez de Cuellar úr munkája az ENSZ- főtitkár hivatalában a szervezet számára nem könnyű időkben, s mi ezért szeret­nénk neki kifejezni őszinte köszönetünket. Az ENSZ komoly változások küszöbén áll. Az államok közötti kapcsolatokat nem lehet átépíteni a megváltozott tények fi­gyelmen kívül hagyásával. Szervezetünk­nek csak a javára válna, ha a Biztonsági Tanács munkájában ilyen vagy olyan for­mában részt venne az az ország, amely az el nem kötelezettek mozgalmának elnöke. A közelmúlt eseményei ismét ráirányí­tották a figyelmet egy jelenségre: az az ország, amely egykor helyet adott az ENSZ székhelyének, most túl gyakran tanúsít ellenséges magatartást e szervezettel szemben. Vagy az ajtót csapják be és nem hajlandók teljesíteni kötelezettségeiket, ahogy az az UNESCO esetében volt, vagy igyekeznek érvényre juttatni azt az elvet, miszerint annak van igaza, akinek több pénze van, máskor meg igyekeznek elgán­csolni a kollektív mechanizmust abban a reményben, hogy rákényszeríthetik: az általuk megadott program szerint dolgoz­zon. Az Egyesült Államok szabályt csinált abból, hogy kioktatja, megbünteti a szerve­zetet és önkényesen jár el vele, vagy azon tagjaival szemben, amelyek - ki tudja miért - nem felelnek meg neki. Az utóbbi időben az ENSZ-tagállamok mind gyakrabban teszik fel a kérdést: vajon normálisan múködhet-e az Egyesült Nem­zetek Szervezete egy olyan országban, melynek kormánya ennyire tiszteletlen ve­lük és az egész szervezettel szemben. Nem kellene figyelmet fordítanunk erre a kérdésre? Lehetséges, hogy az ENSZ akcióképes­ségével összefüggő számos felgyülemlett problémáról külön vitát lenne érdemes foly­tatni. Ennek a szervezetnek az egyetemes jellege azt feltételezi,' hogy fokozatosan a közeledés felé, a centrifugális erők fel­számolása irányában haladjunk. Az átfogó biztonság javasolt koncepciójának fényé­ben a Kelet és a Nyugat, az Észak és a Dél szembeállítása el kell, hogy tűnjön a politi­kai szótárból. Ezt javasolja a szocializmus. Bármit is állítanak ellenségei, a konfrontá­cióval és az összebékíthetetlenséggel szemben arra törekszik, ami az emberiség számára a legfőbb: a tartós és szavatolt békére. A prioritásoknak ezt a rendszerét fogad­tuk el az Amerikai Egyesült Államokkal való kapcsolatainkban is. (ČSTK) - A közgyűlésen résztvevő szovjet küldöttség az ENSZ székhelyén sajtókonferenciát tartott az átfogó nemzet­közi biztonsági rendszer megteremtését célzó szovjet javaslatról. Gennagyij Gera­szimov külügyi szóvivő újságírók kérdése­ire válaszolva többek között hangsúlyozta: a béke anyagi, politikai és nemzetközi jogi garanciáit kollektív erőfeszítésekkel kell megteremteni. A szóvivő felhívta a külföldi újságírók figyelmét, hogy a Szovjetunió az ENSZ-ben is felszólította az Egyesült Álla­mokat, csatlakozzon az atomrobbantások moratóriumához és hagyjon fel a nukleáris úrfegyverek terveivel. XXX Eduard Sevardnadze szovjet külügymi­niszter kedden elhangzott beszéde nagy visszhangot keltett a közgyűlésen résztve­vő küldöttségek körében. Bohuslav Chňou­pek csehszlovák külügyminiszter úgy nyi­latkozott, a beszédet áthatotta a nukleáris úrkorszak realitásainak megfelelő új politi­kai gondolkodás. A vietnami küldöttségve­zető azt hangsúlyozta, a Szovjetunió nem­csak szavakkal, hanem konkrét tettekkel bizonyítja, hogy a béke és a nemzetközi biztonság kiépítésére törekszik. Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztályának vezetője kiemelte: a Szovjetunió követke­zetesen kiáll a palesztin arab állam létreho­zása mellett. Javier Perez de Cuellar, a világszervezet főtitkára a TASZSZ-nak nyilatkozva rendkívül komolynak nevezte Sevardnadze beszédét, hangsúlyozva, az olyan konstruktív gondolatokat tartalma­zott, amelyek megérdemlik a figyelmet. Várkonyi Péter magyar külügyminiszter szintén a TASZSZ-nak nyilatkozva azt tar­totta szükségesnek kiemelni, hogy a Szov­jetunió nyugodtan, megfontoltan és építő­en közelíti meg napjaink legégetőbb kérdé­seit. Marian Orzechowski lengyel külügymi­niszter Sevardnadze beszédéről nyilatkoz­va azt hangsúlyozta, a szovjet külügymi­niszter alaposan elemezte a jelenlegi nem­zetközi helyzetet és javaslatokat tett a problémák gyakorlati megoldására is. Lengyelország teljes mértékben támogatja Erről a kérdésről itt már szó esett. Sze­retném elmondani, hogy semmiképp sem látjuk távlatok nélkülinek kapcsolatainkat az USA-val, főleg azért, mert az amerikai néppel szemben valóban tiszteletet ér­zünk. Az utóbbi időben jelentős megállapo­dások reményteljes körvonalai rajzolódnak ki. Reálisnak mutatkozik a legfelsőbb szin­tű találkozó kérdése is. Kapcsolataink egé­szen jól alakulhatnak, ha azt az amerikai fél is akarja. Realisták vagyunk és nem táplálunk utó­pista reményeket. A múlt század vége felé az emberek azt hitték, hogy a huszadik század gyönyörű korszak lesz. A valóság azonban nem váltotta be a reményeket. Most, a huszonegyedik század küszöbén létrejöttek az olyan objektív feltételek, me­lyek alapján a következő évszázad a tudo­mány aranykorává, de az állandó nukleáris jégkorszakká is válhat. Mindkét lehetőség számára már létrejöttek az anyagi eszkö­zök. Arról van csupán szó, melyek lendül­nek mozgásba. Ez az emberiségre nehezedő veszély több mint nyilvánvaló. Ebből ered a fenye­gető katasztrófa elhárítását célzó felelős­ségteljes egyeztetett akciók elengedhetet- lensége. Mi már választottunk. A Szovjet­unió - Mihail Gorbacsov szavait idézem - a jövőben is kihasznál minden lehetősé­get a termékeny párbeszédre, a fegyver- készletek korlátozása és csökkentése te­rén való haladásra, és úgyszintén a regio­nális konfliktusok rendezésére, a minden területre kiterjedő nemzetközi együttmúkö­dés fejlesztésére. Úgy véljük, vitáinkban nagyon fontos, hogy mindig szem előtt tartsuk az idő és a világ reális mércéjét. Néhány politikus olyan kategóriákkal bűvészkedik, hogy ez a mérce elvész az absztrakt tisztázatlan dolgok hálójában. Mintha nem a Földről, hanem valamilyen idegen, távoli bolygóról lenne szó. A Föld azonban gyermekeink és unokáink, apáink és anyáink, testvéreink, a hozzánk közelálló és számunkra drága emberek képében áll előttünk. S mindany- nyiunk számára ezekkel az emberekkel kezdődik a nemzet, tulajdonképpen az egész emberiség. Ez a dolgok egyetlen elfogadható mér­céje. És nem kell a politikai távcsöveket úgy beállítani, mintha valakit kizárólag az érdekelne, van-e élet a Marson. Nekünk egyetlen, mindannyiunk számára egyfor­mán fontos kérdésre kell választ adnunk: lesz-e élet a Földön? Szeretném biztonsággal azt válaszolni: lesz! a szovjet indítványokat - mondotta Orze­chowski. Mangalin Oügerszüren mongol külügy­miniszter szerint Eduard Sevardnadze be­széde a legkomolyabb globális problémák megoldásához való új hozzáállást tükrözte. Ali Abdasz Szalam Triki, Líbia állandó ENSZ-képviselóje hangoztatta; az a szov­jet külpolitikai program, amelyet Eduard Sevardnadze terjesztett elő a közgyűlésen mondott beszédében, az egész emberiség reményeit és vágyait fejezi ki. A világszer­vezet összes tagállamának kötelessége, hogy határozottan támogassa a nemzetkö­zi biztonság átfogó rendszerének a létre­hozását - mondotta Triki. Az indiai központi napilapok első oldalu­kon számoltak be a Szovjetunió bejelenté­séről, miszerint kész bármikor és bárhol aláírni a szerződést az atomfegyver-kísér- letek teljes betiltásáról. A lapok ugyancsak foglalkoznak azzal, hogy Eduard Sevard­nadze beszédében nagyra értékelte az el nem kötelezett országok közelmúltban megtartott csúcskonferenciájának határo­zatait. Hangsúlyozzák szavait, miszerint a megállapodás megtartásának ellenőrzé­se nem jelent problémát és a Szovjetunió egyetért az ellenőrzés bármilyen formá­jával. A vezető brit napilapok a szovjet külügy­miniszter beszédének főleg azt a részét idézik, amelyben elítélte a világűr militari­zálásának amerikai programját. A The Gu­ardian címú lap „hatásosnak“ minősítette a szovjet politikus beszédét kiemelve azt a gondolatot, hogy elsősorban a világűr militarizálása akadályozza a haladás eléré­sét a leszerelési tárgyalásokon, a szovjet -amerikai kapcsolatok javítását ós a nem­zetközi biztonság megszilárdítását. A Morning Star kommunista napilap arra tér ki, hogy Sevardnadze beszéde mindössze egy nappal azután hangzott el, hogy Ronald Reagan ugyanezen a fóru­mon megpróbálta elfogadtatni az amerikai lázas fegyverkezés kiterjesztését a világűr­re. A Today napilap megállapítja: eljött az ideje, hogy Reagan elnök leállítsa a nukle­áris kísérleteket. A nukleáris ürkorszak realitásainak megfelelően A Sevardnadze-beszéd visszhangja • Sajtóértekezlet az ENSZ-ben ÚJ SZÚ 4 1986. IX. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents