Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-22 / 223. szám, hétfő
AZ ÁTÉPÍTÉS forradalmi változásokatjelent az élet minden területén ÚJ szú 5 % 196G. IX. 22. (Folytatás a 4. oldalról) A közvélemény tájékoztatását bővítenünk kell, a nyíltságnak még nagyobbnak kell lennie, embereinknek tudniuk kell mindarról, ami a dolgozókollektívában a kerületben, a városban, a területen, a köztársaságban és az egész országban folyik. Senkinek - beleértve az irányító kádereket és kommunistákat is - sem szabadna megfeledkeznie arról, hogy pártunk kormányzó párt. Kidolgozza a politikai irányvonalat, megvalósítja a káderpolitikát, a szervező és nevelő tevékenységet, s vezeti a népet. A pártnak azonban, elvtársak, a népet kell szolgálnia. Vezető és irányító helyzete nem valamiféle kiváltság. Ez mindenekelőtt óriási felelősség a nép iránt, az ország sorsáért. Ezért a párt, tehát minden kommunista, mi valamennyien, - az egyszerű párttagtól kezdve egészen az SZKP KB főtitkáráig és a politikai bizottság tagjaival bezáróan - a népet szolgáljuk. Ha ezt valaki elfelejtette, akkor most erről az emelvényről emlékeztetem rá. Ügyünk helyes. Érezzük, hogy jó úton haladunk. Előrehaladásunk egyre dinamikusabb, és visz- szafordíthatatlan jelleget ölt. Az átépítés még dinamikusabban fog haladni, ha társadalmunkban a demokrácia bővítése kérdéseinek nagy figyelmet fogunk szentelni. Amikor azonban, elvtársak, az olyan politikai tézisek konkrét tartalmáról van szó, amelyek érintik a demokrácia bővítését, s úgyszintén a dolgozók széles körű bekapcsolását a gazdaság és a szellemi szféra irányításába és a szociális kérdések megoldásába is, akkor sokhelyüti beáll a lassulás vagy kétségek is támadnak. Amint láthatjuk, állandóan tanácskozni kell az emberekkel és állandóan köztük kell lenni. A kommunistának a tömegben kell élnie, tartósan össze kell kapcsolódnia a néppel, szolgálnia kell azt, a politikában azt kelľérvénye- sítenie, amit a nép mond, és a népet vezetnie kell e politika megvalósításához. Ezek egyszerű, ám nagyon mély lenini tézisek. Ma is olyan szükségünk van rájuk, mint a levegőre, mint a fő eszközre, amellyel a társadalmat az átépítésre ösztönözzük. Ezt a fordulatot azonban nehéz elérni. Egyes dolgozók ahelyett, hogy élő kapcsolatot tartanának fenn az emberekkel, előnyben részesítik a papírmunkát. Az ilyen ember megérkezik kellemesen hűtött irodájába, leül és elkezdi igazgatni a papírokat. Amikor azt mondják neki, hogy menjen a dolgozókollektívához, azt feleli, választ kell adnia egy panaszra. És írja a választ, amely nagyon egyszerű. Azonban egy hétig írja és az igazi munka addig áll. Ebben a gyakorlatban tükröződik, hogy nem hajlandó az emberek után menni, kpztük lenni és részt venni az átépítés élő folyamatában. Az ilyen hozzáállásban tükröződik, hogy képtelen megérteni a demokrácia jelentőségét. A központi bizottság plenáris ülésén elmondtuk, hogy nekünk, elvtársak, mindannyiunknak meg kell tanulnunk dolgozni a kibővített demokrácia feltételei közepette. Korábban utasításokat adtál és adminisztrációval foglalkoztál, most mozgósítanod kell az embereket, mindegyiküket aktívan be kell vonnod a munkába és ki kell használnod a tömegek potenciálját. Úgy tűnik, sok embernek nem tetszik minden ügy nyilvános megvitatása, ami egyre inkább áthatja társadalmunk életének minden területét. Gyakoriak az esetek, amikor a munkások, a földművesek és néha értelmiségünk is túl érzékenyen reagálnak a dolgozók bírálatára, nem mindenki ért egyet a demokrácia kibővítésével. Hiszen a demokrácia, elvtársak, nemcsak jogokat jelent, ez felelősség is, kötelességek, ez a fegyelem kérdése, a demokrácia nem azt jelenti, hogy mindent szabad, nem jelent anarchiát. Azoknak a jogoknak és kötelességeknek az egységében valósul meg, amelyek az ember számára lehetővé teszik állampolgári hozzáállása ki- nyilvánítását. A demokrácia egyben feltételezi, hogy munkájával minden állampolgár hozzájárul társadalmunk céljainak megvalósításához. Ez pedig azt jelenti, hogy ebből a szempontból a demokrácia mindenkié. Ezért, ha a demokrácia bővítéséről beszélek, a szemrehányásokat nem címezem csak a tisztségviselőknek. Nem, ez az egész társadalomra érvényes. Ezeket a gondolatokat Lenin hagyatékából merítjük. Vlagyimir lljics gyakorta beszélt a szocializmusról és demokráciáról. Ma szeretném idézni szavait A marxizmus karikatúrájáról és az „imperialista ökonomizmusról“ című cikkéből. Vlagyimir lljics azt mondta, hogy a szocializmus demokrácia nélkül kettős értelemben lehetetlen. Először, a proletariátus nem valósíthatja meg a szocialista forradalmat, ha erre nem készül a demokráciáért vívott harccal. Másodszor, a szocializmus, amely győzött, nem tarthatja meg győzelmét a teljes mértékben megvalósított demokrácia nélkül. Fontos határozatot hagytunk jóvá a tanácsokról. Széles utat nyitunk meg előttük. Létrehozzuk a jogi feltételeket ahhoz, hogy teljes mértékben mint a dolgozók hatalma lépjenek fel. Hiszen a tanácsok alapját a munkások, a parasztok és- az értelmiség tagjai alkotják. Bővítenünk kell a társadalmi szervezetek jogait. Elveszítünk talán valamit az által, elvtársak, ha most az átépítés folyamatában, amikor újszerű feladatokat teljesítünk és meg kell nyernünk az ifjúságot, minden területen bővítjük a Komszomol jogait? Konkrétan úgy tehetjük fel a kérdést, hogy megköveteljük, az üzemben semmilyen ügyet se oldjanak meg a Komszomol, az ifjúság nélkül. Ez talán helytelen követelmény? Vegyük azokat az üzemeinket, amelyek a tudományos-műszaki haladás első soraiban vannak. Ki dolgozik ott? Fiatalok! És nemcsak az egyszerű munkások, hanem a mérnökök között is. Új területeket kezdünk gazdaságilag kihasználni, amelyek kapcsolatban állnak országunk nyersanyagbázisával és az energetikával. Ki dolgozik ott és ki mindenki készíti elő ezeket a helyeket az ipari kihasználásra? Az ifjúság! Egyedül a bizalom, a felelősség, az igényes állami feladatok és politikai kérdések megoldásába való valódi bekapcsolódás, a népgazdaság irányításába, az erkölcs és rend kérdései megoldásába való bekapcsolódás járul hozzá ahhoz, hogy ifjúságunk aktív legyen és odaadóbb a szocialista eszmék iránt. Ha valahol valami nem sikerül, ha afiatalok apolitikus hozzáállásának és könnyelműségének eseteivel találkozunk, ha megragad az üres gondolatok és érdekek világában, akkor ez közös hibánk. Az ifjúság aktívan részt akar venni az átépítésben. Mi ezt érezzük és ezt üdvözölni kell. Talán nehéz megoldani ennek jogi oldalát? Talán nem teszik ezt lehetővé a mai normák, amelyek irányítják a gazdasági életet vagy az intézmények és iskolák tevékenységét? Ma talán nem beszélhetünk joggal a Komszomol alkotó munkájáról, felelősségéről és nagy önállóságáról? Természetesen igen, és erről van szó, ez a demokrácia megnyilvánulása. A szakszervezetek talán megteszik mindazt, amit tenniük kell? Sok helyütt nem is tudnak munkájukról. S ha egyes párttitkárok alárendelik magukat a vezetőknek és kölcsönös kapcsolataikban nem érvényesítik pártunk elveit, akkor a szakszervezetek tisztségviselői a vezetőknek mindenre rábólintanak, ahelyett, hogy kiállnának a kollektíva érdekében. így számos, évekig megoldatlan kérdés gyorsabban kerülne napirendre. Ez közvetlenül összefügg demokráciánk rendszerével. Most nem akarok kitérni minden problémára, csak azt akarom hangsúlyozni, hogy az átépítést akkor valósíthatjuk meg, ha az ember gazdának fogja érezni magát a saját országában, és így csak akkor érezheti magát, ha országunkban bővülni fog a demokrácia. Ha a demokráciáról beszélek, példát kell felhoznom. Ezért áttérek egy másik témára - pártunk szerepére az új feltételek között. A pártszerveknek elsősorban példát kell mutatniuk a fejlesztés gyorsítása politikájának helyes értelmezésében, és a helyes hozzáállásban megvalósításához, és az átépítéshez. A pártszervekben is azonban kuriózus helyzetek alakulnak ki. Azt mondjuk, hogy az átépítés kompromisszumok nélküli hozzáállást jelent a negatív jelenségekkel szemben és minden probléma nyilvános megvitatását. Első pillantásra ez banális igazság, hiszen a társadalomban így is kell lennie. A társadalomnak tájékozottnak kell lennie, mindent tudnia kell és mindenben céltudatosan kell döntenie. Ám nézzék csak. A kurgani területi pártbizottság közelmúltban megtartott ülésén beszámolót terjesztett elő az első titkár, Plehanov elvtárs. Beszámolója jó volt, tartalmas, találó és bíráló. Ezután a beszámolót közzétették a területi lapokban és úgy módosították, hogy végül teljesen elveszítette élét, ugyanolyan volt, mint egy évvel vagy öt évvel korábban. Vagyis: sehol semmi. Mint azt az elvtársak elmondták nekem a központi bizottságban, a beszámolót több mint harminc helyen rövidítették meg. S éppen azokban a részekben, ahol a munkában tapasztalható hiányosságokról, az egyes hibákért felelős konkrét emberekről vagy olyanokról volt szó, akik visszaéltek helyzetükkel. Úgy tűnik, Kurganban minden ügy nyílt közzétételének mintegy kétféle elve létezik: egyik az emberek szúkebb köre számára és egy másik a többiek számára. így lehet eljutni olyan messzire, amikor más fegyelem vonatkozik egyesekre, és egy másik másokra, más törvény az egyesek, és más a mások számára stb. Nem! Egyféle törvényeink vannak, egy fegyelem, és egy szocialista erkölcs mindenki számára. Sok függ attól, milyen gyorsan fog megváltozni maga az SZKP és minden eleme - a pártalapszerve- zettől az SZKP KB Politikai Bizottságáig és az SZKP Központi Bizottságáig. Ez, elvtársak, a legfontosabb feladat számunkra és az önök, országunk pártaktívája számára is. Ebben az SZKP-nak példát kell mutatnia az egész társadalomnak. S ha a hírközlő eszközökben azt halljuk és olvassuk, hogy a dolgozók kezdeményeznek, a nyilvánosság elé terjesztik javaslataikat, kérdeznek és leleplezik a hiányosságokat, miközben a pártalapszervezetek, a járási és városi bizottságok gyakorta mindezt leplezni akarják és el akarják hallgatni, akkor sehová sem jutunk. Az ilyen pártbizottság egyszerűen elveszti tekintélyét. Az embereket saját stílusunkkal, a munkához való hozzáállásunkkal és a kérdések felvetésével kell ösztönöznünk a kezdeményező és elvhú munkára, a pártosságra, arra, hogy a gyűléseken beszéljenek azokról a problémákról, amelyekről az utcán, otthon vagy szúkebb körben vitatkozunk. Hogy a gyűléseken necsak a kampányok menetéről vitázzanak, hanem azokróf az égető kérdésekről is, amelyek nyugtalanítják a kommunistákat és a dolgozókat ebben vagy abban a járásban, köztársaságban, valamely ágazat üzemében. Ehhez legközelebb állnak az alapszervezetek valamint a járási és városi pártbizottságok. A járási szintnek, elvtársak, és a pártalap- szervezetnek hozzá kell látnia a hatalmas munkához: politikai irányvonalunknak a reális élettel való összekapcsolásához úgy, hogy ez a politikai irányvonal teljes mértékben megvalósuljon. Szükség van a pártszervek tevékenységének ilyen példájára, a kommunisták példamutatására. Feltétlenül le kell mondani azokról A a régi hozzáállásokról, amelyeket elítéltünk, s amelyek a pártban jelentős mértékben elterjedtek, amikor egyet mondtak, de a gyakorlatban a párt- és gazdasági vezetők, és a pártszervezet elnöke, valami mást csinált. Az emberek ma élesen reagálnak a hiányosságokra. Hiszen tevékenységünket figyelemmel követik a dolgozók, minden kommunista. Ezért szeretném felhívni a krasznodariakat arra, folytassák erőfeszítéseiket, amelyeket az utóbbi években tettek a területi pártszervezet egész munkájának az átépítésére, a párton belüli helyzet javítására, a lenini elvek, a pártosság elvei alapján. Javulás megy végbe mind a pártszervezetben, mind az egész területen, s ez elvtársak, meghozza a gyümölcsét. Beszélgetéseink alkalmával az emberek támogatásukról biztosították a területi pártszervezet erőfeszítéseit. Következetesen kell folytatni ezt a munkát. Nálunk senki sem lehet sérthetetlen. Nem lehet nálunk olyan szféra, amely kívül áll az ellenőrzésen, legyen az párt- vagy társadalmi ellenőrzés. Nem vonatkozik ez csupán a vezetőkre, hanem mindenkire - az egyszerű kommunistákra, munkásokra, értelmiségünkre és a parasztságra is. Ha valakinek szemrehányást kell tenni, mert letért a helyes útról, akkor erről szocialista demokráciánk keretében, minden ügy nyílt és igazságos megítélése keretében kell beszélni. A demokratizálási folyamattól nem szabad tartani. Ez nemcsakhogy nem gyengíti társadalmunkat, hanem ellenkezőleg, erősíti azt. Nemcsakhogy nem zavarja meg a fegyelmet és a rendét, hanem ellenkezőleg, mindez az öntudatosság bázisán fog történni. Lehetne olyan ellenvetés, miszerint a demokratizálási folyamatot és minden ügy nyilvános megítélését a demagógok és a rágalmazók kihasználták. Igen, de vajon nem tudjuk-e ezt elintézni velük? De igen, elvtársak. És ha mindent nyíltan tárgyalunk meg, akkor ezt mindazokkal elintézzük, akik szeretnék befeketíteni társadalmunkat. A másik oldalon mindazt, ami a hiányosságok kijavítására irányul, értékes javaslatokat tartalmaz és a dolgozókollektívák és társadalmunk potenciálját szabadítja fel, üdvözölnünk és támogatnunk kell. Az SZKP-nak, a pártszerveknek és a párt tisztségviselőinek példaként kell szolgálniuk. Hiszem, hogy ez így lesz az önök területi pártszervezetében is. Elvtársak! A Kubány kiterjedt mezőgazdasági terület. A mai találkozón természetesen szólnom kell a legfőbb témáról is — a gabonáról, a mai és a jövő termések sorsáról. Tudják, minek örültem? A kubányiak nem elégednek meg azzal, amit elértek. Ebben is megváltoztak. A nyíltság és az igazságosság keretében ezt túlzás nélkül mondom. Kubány sokat tesz az élelmiszer-probléma megoldásáért, jelentősen hozzájárul rendezéséhez, s eközben az elégedetlenség rendkívül ösztönzően hat a pozitív folyamatokra a mezőgazdasági szektorban és főleg a leglényegesebb irányokba. Elvtársak, üdvözlöm az önök erőfeszítéseit! Tegnap megismerkedhettünk a Tyimasevi járás mezőgazdasági-ipari komplexumának munkájával. Ott plasztikusan tükröződik mindaz, ami az egész területen történik. Keresik a tartalékokat, hogy Kubány intenzív fejlődésének új szakaszában lényegesen megnövekedjen a mezőgazdasági termelés és javuljon a minősége. Hangsúlyt helyezünk a tudományos-műszaki fejlesztésre az intenzív technológiákra, az emberre, akit bevonunk az új gazdálkodási és irányítási módszerekbe, elsősorban a kollektív munka és javadalmazási forma, az önelszámolás révén - mindez megérdemli a legteljesebb támogatást és egyetértést. Valóban felfigyeltetó dolgokról hallottam. Kínálkozik az összehasonlítás. a 10. ötéves tervidőszakban a gabonafélék hektárhozama 30 métermázsa körül mozgott, a 11. ötéves tervidőszakban szintén. És most itt az első lépés az intenzív technológiák alkalmazásához. Itt még sok minden nyers és nincs teljesen végiggondolva, de a hektárhozamokban azonnal tapasztalható volt az ugrás: hektáronként több mint 40 métermázsát értek el. Megmondom önöknek, ez olyan fontos, hogy meglehet, önök esetleg még ezt nem is tudatosítják. Ebben az évben az intenzív technológiák alkalmazása során már egy bizonyos szintre elértünk. Jövő ilyenkorra az egész országban már 36 millió hektár ilyen vetöterülettel fogunk rendelkezni. Az ötéves tervidőszak végén már több mint 50 millió hektáron fogunk intenzív technológiák alkalmazásával gabonaféléket termeszteni. Tonnákban kifejezve az említett 50 millió hektáron országos méretben ez a növekedés együttvéve 50 millió tonnát jelent majd. Tavaly ez 16 millió tonnát tett ki. Ez pontosan az a gabonaféle, amelyet most, elvtársak, devizáért vásárolunk. És ugyanakkor ez a mi jó minőségű gabonánk, önök is látják, hogy milyen gazdasági és politikai feladat teljesül, ha a gabonafélék termesztésénél ilyen hozzáállást tanúsítunk. Úgy vélem, hogy elsősorban ezen az úton kell továbbhaladnunk, amelyre már ráléptünk, a források koncentrálásának útján ott, ahol a legnagyobb hatékonyság érhető el. Úgy vélem, hogy ilyen terület mindenekelőtt a Kubány. Nem volt véletlenszerű, amikor az angol szakemberek az önök munkájával ismerkedve úgy vélték, hogy az ő gazdaságukban a termés hozama alacsonyabb volt, mint itt önöknél. Nyilvánvaló tehát, elvtársak, hogy képesek vagyunk jól dolgozni. És mindemellett csak még a kezdet kezdetén tartunk, nincs elégséges mennyiségű technikánk, de legfőképpen növényvédőszerünk. Ha mindent a technológiákkal összhangban megteszünk, rendkívül jó eredményeket mutathatunk fel. Ugyanez vonatkozik az állattenyésztésre is. Az Iszkra kolhozban például a holstei- ni fajták keresztezésével párhuzamosan ipari technológiák alkalmazásával és a takarmányalap javításával biztosítják a jó eredmé- • nyékét - azt, hogy ugyanazon takarmánymennyiség és állatállomány mellett a tejtermelés állatonként 600 literrel emelkedik. Ez az intenzifikálás eredménye, elvtársak. Négy százalékkal kevesebb tehén több tejet ad. A húseladás tekintetében változatlan szarvasmarhaállomány mellett három év alatt 24 százalékos emelkedést értek el. Ezt jelenti tehát az intenzív gazdálkodás. Mi történt volna azonban, ha ismét a mennyiségi szempontot tartottuk volna szem előtt. Újabb farmokat építettünk volna, növeltük volna az állatállomány létszámát, dolgozókat vettünk volna fel, de hogy mikor, mennyit állítunk elő, azt nem tudtuk volna. Mindemellett gondoskodnunk kellett volna a takarmány biztosításáról is. A mezőgazdaságban is kulcsfontosságú feladat az intenzív fejlesztés és munkánk fő irányát kell, hogy jelentse. Támogatom azokat az ésszerű törekvéseket, amelyeket ez irányban a területi pártszervezet tesz. önök képesek a jó munkára, elsősorban a földeken. örömmel hallom, hogy önök most sikereket könyvelhetnek el az állattenyésztésben is, amelyet a korábbi években Kubányban kissé lebecsültek, s vonatkozik ez elsősorban a tejtermelésre. Úgy tűnik, hogy ebben az ágazatban egyre több szakértő nő fel. Üdvözlöm ezt, és önök számíthatnak a mi megértésünkre és támogatásunkra. Elvtársak, beszédem végén szeretném kifejezni nagyfokú megelégedettségemet az önökkel folytatott eszmecsere kapcsán. Számomra ez rendkívül hasznos volt. Talán nem leszek szerénytelen, ha azt mondom, hasznos volt ez a területi pártszervezet, valamint mindazon szakemberek, s egyáltalán mindenki számára, akikkel itt szót váltottunk. Azzal számolunk, hogy az önök területi pártszervezete aktív munkát folytat minden területen és cselekvóen részt vesz az átépítés folyamatában Kubány lakosságának hatalmas lehetőségei vannak a tekintetben, hogy társadalmunk fejlesztésének új szakaszában az előttük álló feladatokat sikeresen teljesítsék.
