Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-02 / 206. szám, kedd
írják EGY LEVÉL NYOMÁN Küzdelmes életút Északkelet-Csehország egyik gyönyörű vidékén, egy Broumov melletti faluban, Božanovban találkoztam a nyolcvannyolc éves Szabó Istvánnal, akit sorsa Nagy- cétényböl (Veľký Cetín) vetett ide a határvidékre. Egyik magát megnevezni nem kívánó olvasónk hívta fel figyelmünket a veterán kommunistára. A falu egy kis patak mentén, a Broumovi sziklafalak, a Koruna és a Hejšovina hegy bércei övezte völgyben fekszik. Jellegzetes határvidéki település, házai - számuk alig kétszáz - a patak menti domboldalakon szétszórtan, zöl- delló rétek és évszázados lombos fák között húzódnak meg. Lakói túlnyomó részt a Teplice nad Metují-i Állami Gazdaság dolgozói, közöttük több dél-szlovákiai származású magyar család. A nagycétényi Szabó István lányai és fiai közül például négyen alapítottak itt családot, de van a gazdaságnak kolárovói, zselizi (Želiezovce) és vágfarkasdi (Vlčany) származású dolgozója is. A broumovi vasútállomáson ifjabb Szabó István ezzel fogadott:- Apám már várja, itt a „világ végén" ritkán jön hozzá látogató, különösen újságíró, aki végeredményben földi is. Régi hársfákkal övezett úton suhan ifjú Szabó István Skodája. A falu végén, egy barokk templom mellett, bekanyarodunk Josef Slu- penský portájára, ahol a házigazda felesége Éva asszony fogad, aki nem más, mint az egyik broumov-i Szabó-lány. Gyermekkori emlékek Hol is kezdődött Szabó István pályafutása? Milyen mérföldkövei vannak ennek az ószhajú, nyolcvannyolc éves ember életének? A hús konyhában, majd kinn, a körtefa alatti asztalnál idézi fel Szabó István a múltat. Közben bekukkantanak a konyhába az unokák. Martina, Pepa, István és Kati, őszinte gyermeki kíváncsisággal figyelve a beszélgetést.- Gyermekkoromban Kishinden (Maié Chyndice) disznópásztorko- dással kerestem kenyerem. Ma is jól emlékszem ökörszarvból készült kürtömre, meg a pásztorkodás más kellékeire. Azt sem felejtettem el soha, hogy egyszer a dermencei ugaron nekemtámadt a kan, s agyarával öt sebet ejtett rajtam - mondta, s bizonyításul megmutatja az egyik sebhelyet. Felgyógyulás után nem folytathatta Szabó István tovább a pásztorkodást. Más állt a helyére. Tizenhárom évesen Vrábleba ment suszterinasnak. A „tandíj“ évi három mázsa burgonya volt. Itt sem volt szerencséje, a mestere ütötte verte az inasokat, és a szakmával össze nem függó munkákat bízott rájuk. Tizenöt évesen Nagycéténybe került szolgálni.- ötven korona volt az évi fizetségem - mondja. - Nagyon meg kellett érte dolgoznom. Tíztizenöt tehenet, ökröt, borjút is legeltettem és a mezei munkában is részt vettem... Következő állomása a nyitraza- bosi Tabi-tanya volt. Ott a rábízott ló rúgta fejbe. A sanyarú szolgasorsban élő fiatalembert az első világháború második évében besorozták katonának. Remélte, hogy a hadseregben legalább naponta enni kap és ruhája is lesz... Végigjárta a háború poklát az olasz és az orosz frontokon. Sok újat látott és hallott. Bajtársai felnyitották a szemét. Már látta az akkori világ nagy igazságtalanságait, ösztönösen vonzódott a forradalmi eszmékhez. 1917-ben át akart szökni a front másik oldalára, orosz proletártestvéreihez... Nem sikerült a szökés, de ekkor végérvényesen megérik benne az elhatározás: az elnyomottak és a kizsákmányoltak oldalán a helyei Nagy hatással voltak rá az 1919^es forradalmi események is. Ekkor találkozott először, Komáromban, kommunistákkal. Le akarlak beszélni a politizálásról- 1923-ban beléptem a kommunista pártba, Nagycétényen - emlékezik, majd folytatja: ,,A szegényemberek számára Ma- saryk köztársasága sem hozta meg sorsuk javulását. Ha nyíltan megmondtam véleményemet, számolnom kellett azzal, hogy elveszítem munkámat. Intézők, nagygazdák akartak nemegyszer lebeszélni a politizálásról, ígérve, hogy akkor mindig lesz munkám. Nem adtam be a derekam, mert tudtam nagyon jól, ha valami később nem tetszene nekik, engem eldobnak, mint egy rongyot és á munkások is elfordulnak tőlem!“ A harmincas években Szabó István aratósztrájkokban vett részt, sokszor csendőrkísérettel vitték kihallgatásra. A nagy gazdasági válság idején sok sorstársával együtt Franciaországba ment kenyeret keresni. Egy évig vagongyárban dolgozott majd hazajött. A berencsi (Branč) Politzer-gaz- daságban kapott munkát, összeszólalkozott a csősszel, lövések is eldördültek, és Szabó Istvánt másfél évi börtönbüntetésre ítélték.- Nehéz évek voltak azok! - sóhajt fel az idős kommunista. - De mindig emlékezetesek számomra a május elsejei vöröslobogós felvonulások. Nem feledhetem ma sem a cétényi szegényemberek egyik májusi választási jelszavát: „Elöl megy a Szabó Pista, utána a Kónya Pista - győzni fog a négyes lista!“ A fasizmus előretörésével hazai szálláscsinálóik is nyílt kommunistaellenes akciókba kezdtek. Szabó Istvánnak is tudtára adták: „Amint bejön Horthy, te leszel az első, akit felkötünk a fára!“- Bevallom, féltem. Mivel munkát a munkahivatal sem tudott szerezni számomra, elhatároztam, elmegyek Csehországba. így 1939. február 15-én el is mentem, s český Brod környéki gazdaságokban dolgoztam egészen a fel- szabadulásig - összegezi tömören életének ezt a szakaszát. ... nem kovácsoltam vagyont Szabó István a felszabadulás után visszatért Nagycéténybe. A helyi 120 tagú pártszervezet megválasztotta elnökének. A többi kommunistával együtt tevékenyen kivette részét a falu átalakításából, megszervezték az egységes földműves-szövetkezetei. Több mint két évtizedig tagja volt a hnb-nek. Áldozatos munkásságáért több elismerést és emlékérmet kapott. 1962-ben nyugdíjba vonult, majd hetvennégy éves korában elköltözött Božanovba. Az egykori emlékek, iratok, kitüntetések közt keresgélve megjegyzi: - Küzdelmes élet áll mögöttem - majd folytatja: Életünkből eltűnt a nyomor, a szegénysors, a megaláztatás. De most is nagyon fontosnak tartom a kommunisták összetartását, meggyőződésük melletti nyílt kiállásukat, azt, hogy ne feledkezzenek meg a kommunista szerénységről. Róla sem feledkeztek meg- Gyermekeim és a božanoviak is megbecsülnek, de bevallom, néha unatkozom. Látásom nagyon meggyengült, de azért így is fúrok, faragok, javítgatok ezt-azt a ház körül. S közben eszembe jutnak a régi emlékek. Arra kérem az elvtársat, ha alkalma nyílik rá, adja át üdvözletemet régi harcostársaimnak. Sohasem feledkeztem meg róluk. Róla sem feledkeztek meg. A nagycétényi iskola épületében nemrég kiállították a falu szocialista átalakításával kapcsolatos emlékeket, fényképeket. Az egyik tablón, a szocialista mezőgazdaság úttörői, az új élet élharcosainak fényképei között van Szabó Istváné is. SOMOGYI MÁTYÁS Karlovy Varyban a Thermál szálló nagytermében 1200 vendégnek mutatta be 110 perces műsorát a Türkmén Köztársaságból érkezett 97 tagú népdal- és táncegyüttes. A közönség szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a színvonalas programot. A felvételen A legényfogók tánca. Kovács Árpád felvétele Csökken a mozilátogatók száma Az elmúlt ötéves tervidőszakban nem létesítettek új mozikat a Losonci (Lučenec) járásban. Ugyanúgy mint 1980-ban ma is 25 mozi elégíti ki a lakosság igényeit és mindössze hat moziban vetítenek szélesvásznú filmeket. A mozikban csökkent az ülőhelyek, valamint a filmvetítések száma is. 1985-ben 4984 filmet vetítettek, 241 -gyei kevesebbet mint öt évvel azelőtt. A vetítéseknek 1 millió 793 nézője volt. A mozilátogatottság csökkenésének egyik oka a televízió terjedése, házhoz hozza a filmvetítést. További ok, hogy az új lakótelepek legtöbbjén nem építenek mozit, vagy csak a településfejlesztés utolsó szakaszára tervezik. A nézőket sokszor elriasztja a kultúrálatlan környezet és a kevésbé érdekes filmek vetítése. Sok családnak változott az életstílusa, szabadidejüket szívesebben töltik a szabadban, a természetben és a hétvégi házakban. Treáťanský Mária FI __ hl Lil üü ÍAj ul Az élettárs öröklése I. J: Az idén meghalt az édesapánk. Idézést kaptunk a közjegyzőhöz és nagyon meglepődtünk, amikor a közjegyző azt mondta, hogy az édesanyánk nem örököl semmit, mert nem voltak az édesapámmal megesküdve. 43 évig éltek együtt. Az édesanyám hét gyermeket nevelt fel. Megegyeztünk egymás között, hogy lemondunk az örökségről az édesanyánk javára (csupán egy szoba- konyhás lakásról van szó, amelynek értéke húszezer korona), de a közjegyző ezt a megegyezést nem akarja jóváhagyni. A közjegyzőnek lényegében igaza van. Végrendelet hiányában a törvényes öröklés rendje szerint kell rendezni az öröklési viszonyokat. A törvényes öröklés rendje három csoportba osztja a számba vehető örökösöket, persze ez a három csoport nem egyszerre örököl, hanem fokozatosan - például a második csoportba tartozó örökösök akkor örökölnek, ha az első csoportba tanozó örökösök közül senki sem szerzi meg a hagyatékot (pl. azért mert meghalt, érdemtelenné vált az öröklésre, az örökhagyó kitagadta vagy ha az első csoportba tartozó örökösök visszautasították az örökséget). A leszármazók és az örökhagyó törvényes házastársa az elsó csoportban örököl. Ha a leszármazók nem örökölnek, akkor a második csoportban örököl az örökhagyó felesége (aki az első csoportban nem örökölhet egyedül), az örökhagyó élettársa és az örökhagyó szülei. Az édesanyjuk tehát, mint az örökhagyó élettársa csak akkor örökölhetne, ha valamennyi leszármazó visszautasítaná az örökséget. Az örökség visszautasításáról tudni kell, hogy az örökséget visszautasítani csak a hagyaték megnyílása (az örökhagyó halála) után lehet, a közjegyzőnek megküldött írásbeli nyilatkozattal, vagy a közjegyző előtt megtett szóbeli nyilatkozattal; a visszautasításhoz nem lehet feltételeket csatolni (pl. valakinek a javára mondani le az örökségről). Önök, az örökhagyó gyermekei ugyan visszautasíthatnák az örökséget, de ezzel valószínűleg nem érnék el azt, hogy az édesanyjuk örököljön, mivel az önök helyére az örökhagyó unokái vagy távolabbi leszármazói lépnének, s csak akkor örökölne az édesanyjuk, ha az örökhagyónak nem lennének unokái (távolabbi leszármazói) vagy ók is visszautasítanák az örökséget. A kiskorú maga nem utasíthatja vissza az örökséget, s a törvényes képviselője (a szülő) is csak a bíróság jóváhagyásával tehetné ezt meg (a bíróság azonban aligha hagyná ezt jóvá!). Az édesanyjuk tehát valószínűleg csak úgy válhatna a lakás tulajdonosává, ha azt önök ajándékozási szerződéssel juttatnák tulajdonába. Üdülési szabadság N. E.: Érettségi után azonnal munkába álltam. Szeretném tudni hogy 75 nap ledolgozása után jogom van-e az évi szabadságom felére. És még egy kérdésem lenne: esküvő esetén (a sajátomról lenne szó) jár-e nekem szabadnap? Annak, aki először lépett munkába az évi üdülési szabadsága arányos részére van jogigénye a munkába lépés évében; teljesítenie kell azonban az öt hónapi folyamatos munkaviszony és a 75 napi munkavégzés feltételét. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak a munkábalépés napjától számított öt hónap, illetve a 75 nap ledolgozása után adhatná ki a munkáltató a szabadságát. Az üdülési szabadság arányos részét úgy határozzák meg, hogy a munkaviszonyban töltött minden egyes hónapért a szabadság évi mértékének egy-tizenkettede jár. Vagyis, ha június 1 -én lépett munkaviszonyba, s az év végéig megszakítás nélkül 7 hónapig tart a munkaviszonya, 8,75 napi üdülési szabadságra lesz joga. A saját esküvőjére a Munka Törvénykönyvét végrehajtó rendelet függelékének 5. pontja szerint legfeljebb két munkabérmegtéríté- ses szabadnapot kaphat. Persze, ha munkaszüneti napon (szombaton) tartja meg az esküvőjét, valószínűleg csak egy napot fog kapni. Kártérítés Cs. I.: A férjemet idén márciusban megtámadta egy fiatalember és elvette tőle a havi fizetését (1900 koronát). A bírósági tárgyalás elég hamar megvolt, meg is kaptuk a papírt, hogy a fiatalembert két évi szabadságvesztésre ítélték, s kötelezték arra is, hogy visszafizesse nekünk a pénzt. Azt szeretném tudni, hogy most tulajdonképpen meddig kell várnom a pénzre, és kitől fogom megkapni. Várjak-e arra, hogy letöltse a büntetését, s utána majd esetleg megadja? Nem hiszem ugyanis azt, hogy aki rablásra vetemedik, és két év után szabadul, attól egyáltalán visszakapom a pénzemet. Mi sem hiszünk abban, hogy a rabló önként megadja majd tartozását. Éppen azért azt ajánljuk, hogy a „papírral“, a bíróság ítéletével forduljanak a bíróságra, tudakolják meg, hol tölti az elítélt a szabadságvesztés-büntetését és kérjék a kártérítésről szóló döntés végrehajtását. Az elítéltek a büntetésvégrehajtási intézetekben rendszerint dolgoznak, s a munkájukért fizetést kapnak. Ebből a fizetésből a bíróság által elrendelt végrehajtás útján levonható (havi részletekben) a kártérítés összege. A gyermekgondozási segély elévülése V. E.: 1984. december 8-án született meg a kislányom. Sajnos senki sem tájékoztatott engem arról, hogy járt volna nekem a havi 600 korona összegű gyermekgondozási segély. Ezt csak most tudtam meg, amikor már a második gyermekemet várom. Bementem a helyi nemzeti bizottságra, hogy meggyőződjem arról, hogy is van ez. Ott is azt mondták, hogy elszalasztottam a segélyt. Nyomban meg is kérdeztem, hogy visszamenőleg nem kaphatnám-e meg, de azt felelték, hogy nem, mert a kislányom már betöltötte az elsó életévét. Szerintem ez nem jól van. Ha az anya kivehet két év anyasági szabadságot, akkor a gyermekgondozási segély sem évülhet el húsz hónap alatt. A gyermekgondozási segélyre vonatkozó igény egy év alatt évül el (tizenkét hónap alatt). Az elévülés különlegessége ebben az esetben azonban az, hogy az igény nem egyszerre évül el (ebben az esetben 1985 decemberében évült volna el a gyermekgondozási segély iránti igénye), de havi részletekben. Vagyis az egyes havi 600 koronára vonatkozó igénye évül el egy év alatt (lásd a gyermekgondozási segélyről szóló 1971. évi 107. sz. törvény 8. §-át). Ajánljuk, forduljon a járási nemzeti bizottságra, s ott érvényesítse a gyermekgondozási segély még el nem évült havi részleteire vonatkozó igényét. Nyugdíjkorhatár H. B.: 18 éves korom óta dolgozom. Arra szeretnék választ kapni, hogy nyugdíjba mehetek-e már most, 58 éves Koromban? Az 1975. évi 121. sz. társadalombiztosítási törvény 16. §-a szerint a férfiak nyugdíjkorhatára nálunk rendszerint a 60. életév. Korábban (55, esetleg 58 évesen) csak az mehet nyugdíjba, aki különlegesen veszélyes munkahelyen dolgozik, pl. bányában, tengerjáró hajókon, repülőgépeken, stb. (ezek lényegében az első munkakategóriába tartozó foglalkozások). (m-n) ÚJ SZÓ 6 1986. IX. 2.
