Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1986-08-14 / 190. szám, csütörtök

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ■ I ■ ■ ■ I Jó munkaszervezés, igazságos javadalmazás A prágai Mitas egyik kollektívájának tapasztalatai • Elmélyült a dolgozók felelősségtudata • Az anyagi érdekeltség elvének helyes alkalmazása SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Próbakő Ismét a szovjet-amerikai kapcsolatok élénkülése a világsajtó első számú témája, hiszen alig fejeződtek be Moszkvában a szeptemberi külügyminiszteri találkozó előkészítésével, s az atom- és ürfegyverek kérdésével foglalkozó szakértői tárgyalá­sok, tegnap ismét szakértői csoport utazott ezúttal Moszkvából Washingtonba, hogy áttekintsék a kétoldalú kapcsolatok egyes kérdéseit. A nemzetközi érdeklődés középpontjában most is a két nagyhatalom viszonyát alapvetően meghatározó leszere­lési problémák és az újabb csúcstalálkozó esélyei állnak. Vagyis a júniusi Gorbacsov-üzenetre adott Reagan-válasz körül folynak - a jól megszervezett és irányított - találgatások. Arról van szó, hogy mindkét fél elkötelezte magát a titoktartás mellett, washingtoni hivatalos források azonban igyekeztek minél többet kiszivárogtatni, nemcsak a Reagan-levélröl, hanem a szakértői konzultációkról is. Olyan látszatot akarnak ezzel kelteni a Fehér Házhoz közel álló körök, mintha a kompromisz- szumos szovjet javaslatokra az amerikai elnök érdemi választ adott volna, maga Reagan szintén ezt kívánta elhitetni - több izben is nyilatkozott -, amikor „konkrét amerikai javaslatokról“, s arról szólt, hogy „most már az oroszokon van a sor“. Már a kétnapos konzultációk előtt is óva intettek Moszkvában a túlzott optimizmustól az amerikai „készséget“ illétöen, hiszen továbbra is érvényes az a kettősség, ami a tengerentúliak politikájára az utóbbi időben oly jellemző volt. A megegyezési készség mellett ugyanis azt hangsúlyozták, hogy az SDI nem lesz alku tárgya, s Washington nem mond le a csapásmérő ürfegyverek kifejlesztéséről és telepítéséről. Az amerikai fővá­rosban tapasztalható ellentmondásos álláspontokat tükrözte az amerikai küldöttség összetétele is: a delegációt a „mérsékelt­nek“ tartott Paul Nitze vezette, de tagja volt a „héják“ szószólójának kikiáltott Richard Perle hadügyi államtitkár is. Nézzük csak, hogy mire is épít az amerikai válasz. Mint ismeretes, Gorbacsov júniusban nagy horderejű kompromisz- szumos javaslatában kijelentette: a Szovjetunió hajlandó bele­menni abba, hogy az amerikai űrfegyverkezési tervek laboratóri­umi körülmények között folytatódjanak, ha a felek vállalják, hogy legalább tizenöt évig megtartják a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződést. S mivel az USA nem egyezett bele abba a korábbi javaslatba, hogy az egymás területét elérni képes stratégiai eszközöket ötven százalékkal csökkentsék, júniusban azt ajánlotta, kezdeti lépésként csökkentsék azonos színire — kb. huszonöt százalékkal — az interkontinentális ballisztikus rakéták, a tengeralattjárókról felbocsátható balliszti­kus rakéták és a nehézbombázók számát. A közepes hatótávol­ságú eszközökről pedig a felek külön döntenének. A kiszivárogtatás alapján ismert Reagan-válasz lényege: az USA hajlandó hét évvel elhalasztani az űrfegyverek telepítését. Az első öt évben a kutatással párhuzamosan kipróbálnák a rendszer egyes elemeit, s két év maradna a feleknek arra, hogy tárgyaljanak e fegyverekről. Ha nem születne egyezség, mindkét félnek joga lenne, hogy a másiknak küldött értesítés után hat hónappal megkezdje az űreszközök telepítését. Az ilyen ajánlatra szokták mondani: nesze semmi, fogd meg jól. Hiszen az USA azt akarja: a Szovjetunió szentesítse az ürfegyverek telepítését, márpedig Moszkvában azt tekintik alapvető célnak, hogy megakadályozzák a világűr militarizálását, nem pedig a telepítések időpontjáról folytatott alkudozást kívánják. A trükk másik oldala: a hétéves „halasztás“ semmilyen késedelmet sem jelentene az USA számára, mivel - a kutatások jelenlegi állása szerint - addig amúgy sem lenne képes az Egyesült Államok az ürfegyverek telepítésére. A Boston Globe ezzel kapcsolatos véleménye: Reagan azért akarja az újabb csúcs létrejöttét, hogy az oroszokat rávegye, törvényesítsék a fegyverkezési versenyt korlátozó megállapodások felrúgását. A Reagan-választ tehát nem a Fehér Házból irányított sajtókampány alapján kell értékelni, hanem aszerint, hogy megfelel-e az egyenlő biztonság elvének, s összhangban van-e azokkal az elvekkel, amelyeket tavaly Genfben a két vezető aláírásával is megerősített. Az amerikai politika kétarcúságára további példák is hozha­tók. A kapcsolatokban pozitív jelként értelmezik, hogy az USA állami ártámogatással szeptember végéig négymilló tonna gabonát ad el a Szovjetuniónak. Shultz külügyminiszter az üzletet ellenezte. Washington a „delhi hatok“ legutóbbi fehívá- sát - az atomfegyver-kísérletek beszüntetésére - visszautasí­totta, de az Egyesült Államokban uralkodó hangulatot jellemzi az a képviselőházi javaslat, hogy az amerikai kormány a jövő év januárjától kezdődően egy évre függessze fel a kísérleteket. A tervezet szerint betiltanák az egy kilotonna feletti robbantáso­kat és nem engedélyeznék az ennél nagyobb kísérletekre a pénzügyi eszközök folyósítását, ha a Szovjetunió sem hajt végre ilyen kísérleteket, s hozzájárul a moratórium helyszíni ellenőrzéséhez. S bár a szenátus (republikánus többségű) nem igen hagyná ezt jóvá, s Reagan vétójával is számolni kellene, a kormány reagálása érdekes és jellemző: a Fehér Ház szerint a képviselők a Szovjetunió programját akarják Amerikában törvényerőre emelni. Az egyoldalú szovjet moratórium augusztus 6-án lejárt, s minden percben várható, hogy Moszkvában bejelentik az ezzel kapcsolatos új döntést. Ami nem lesz könnyű, hiszen a Szovjet­uniónak figyelembe kell vennie a saját biztonsági érdekeit, de tekintettel lesz arra is, hogy világszerte nagyon sokan kérték: hosszabbítsa meg (ez már negyedszer történne) a moratóriu­mot. Kétségtelen, a robbantásokkal kapcsolatos álláspont amolyan próbakő. Ezzel lemérhető, hogy az egyes kormányok hogyan viszonyulnak korunk létkérdéséhez, a háború és béke ügyéhez. Ezt Washingtonnak is tudnai kell. MALINÁK ISTVÁN CSÜTÖRTÖK 1986. augusztus 14. XXXIX. évfolyam 190. szám Ára 50 fillér A Žilinai járásban az idén 6659 hektá­ron termesztettek gabonát, s az ara­tást már csak né­hány száz hektá­ron kell elvégezni. A legsikeresebb szövetkezetek kö­zé tartozik a Zbyňovi Efsz, ahol tíz kombájn az aratást a múlt va­sárnap fejezte be. A képen Michal Já- noš (jobboldalt), az efsz elnöke Vladi­mír Lihocký kom- bájnossal az árpa nedvességtartal­mát állapítja meg. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) (Tudósítónktól) - A prágai Mitas gumiabroncsgyár henger­művénél dolgozó 21 tagú kollektí­va számára a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás nem újdonság, mert már két évvel ezelőtt, még a központi irányelvek kibocsátását megelőzően alkal­maztak. Érthető tehát, hogy a Mi­tas kollektíváinak munkaszervezé­si és javadalmazási tapasztalatai iránt nagy az érdeklődés. Nem­csak a hazai üzemekből, de egyes KGST-tagországokból is gyakran keresik fel a Prága 10. városkerü­letében levő gyárat és részletesen tanulmányozzák az új munkaszer­vezési és javadalmazási forma érvényesítésének tanulságait.- A kezdet nálunk sem volt problémamentes - válaszolja kér­désemre Václav Novák, a kalan- derezó részleg betanító munkása. - Teljesítményeinket befolyásol­ták az áramkiesések. A folyama­tos termelés szempontjából na­gyon fontos négyhengeres kalan­derezőgép vesztegelése sok gon­dot okozott nemcsak a vállalatve­zetésnek, de a gépet kezelő kol­lektívának is. Éreztük: itt valamit tennünk kell. Kollektívánk, ame­Az európai határok sérthetetlensége a béke alapvető feltétele Erich Honecker beszéde az NDK által hozott védelmi intézkedések 25. évfordulóján (ČSTK) - Berlinben tegnap díszszemlét tartottak az NDK munkásőr­ségének alakulatai. Ebből az alkalomból Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke beszédet mondott. Honecker a többi között kijelen­tette, 25 év telt el azóta, hogy német földön a munkás- és pa­raszthatalom, a Varsói Szerző- dés-beli szövetségeseivel való megállapodás után átvette az ellenőrzést az NDK-t Nyugat-Ber- lintől és az NSZK-tól elválasztó határok fölött, amelyek addig nyi­tottak voltak. Ez az NDK népe és Európa számára megmentette a békét, letette a szocialista állam további felvirágoztatásának alap­kövét. Az NDK vezetője a továbbiak­ban hangoztatta, a munkásosz­tály, az egész dolgozó nép hatal­mának biztosítása a német forra­dalmi munkásmozgalom történe­tének legértékesebb vívmánya. Népünk és a béke érdekében ezt a hatalmat mindig védelmezni fogjuk. Honecker hangsúlyozta, külön hála illeti meg azokat az elvtársakat, akik a köztársaság fegyveres szerveinek vagy a mun­kásőrség tagjaiként az 1961 au­gusztusi napokban az első vonal­ban álltak. Hűségük munkás-pa- raszt államunkhoz, harci felké­szültségük és megbízhatóságuk volt a záloga a békét szolgáló történelmi akció sikerének. Ugyancsak köszönet illeti meg a Szovjetuniót és a Varsói Szerző­dés többi tagállamát, amelyek 1961 augusztus 13-án, akárcsak máskor, szilárdan álltak mellet­tünk. Ma általánosan elismert tapasz­talat - nem utolsósorban épp az NDK erőfeszítéseinek köszönhe­tően hogy a határok sérthetet­lensége, Európa valamennyi álla­ma területi egységének és szuve­renitásának tiszteletben tartása a béke alapvető feltétele. Nem hiábavaló emlékeztetni az 1961 (Folytatás a 7. oldalon) lyet ekkor Rastislav David, a szo­cialista munka hőse vezetett, el­határozta, hogy éjszakai műszak­ban fog dolgozni... 1983 áprilisában, az emberek közt végzett meggyőző és felvilá­gosító munka után a kollektíva tagjai vállalták: elsőként alkalmaz­zák a brigádrendszerű munka­(Folytatás a 2. oldalon) Kongó nemzeti ünnepe (ČSTK) - Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök táviratban fejezte ki jókíván­ságait Denis Sassou-Nguesso- nak, a Kongói Munkapárt Közpon­ti Bizottsága elnökének, a Kongói Népköztársaság elnökének az or­szág nemzeti ünnepe alkalmából. A távirat nagyra értékeli azokat az eredményeket, amelyeket a dolgozó nép a Kongói Munka­párt vezetésével az első ötéves terv teljesítése és az új, szociális szempontból igazságos társada­lom építése terén elért. Egyúttal méltatja a Kongói Népköztársaság aktív hozzájárulását az imperializ­mus, a fajüldözés ós a faji megkü­lönböztetés elleni harchoz. Kifejezi meggyőződését, hogy a két ország barátsága és együtt­működése a jövőben tovább fejlő­dik és mélyül mindkét nép, a világ­béke és a társadalmi haladás javára. A tömegpusztító fegyverek elleni harc hete Dolgozóink a háborús veszély ellen (ČSTK) - A tömegpusztító fegyverek betiltásáért vívott harc hetében, augusztus 6. és 13. között minden évben meg­emlékeznek az atombomba le- dobásáról Hirosima és Naga- szaki japán városokra. Ezzel kapcsolatban hazánk ál­lampolgárai is felemelik szavukat az emberiség békés jövőjéért. A Csehszlovák Békebizottság, a Cseh és a Szlovák Béketanács címére tucatjával érkeznek a nyi­latkozatok szocialista munkabri­gádoktól, SZISZ-kollektíváktól és egyénektől. Ezek kifejezik dolgo­zóink eltökéltségét, hogy békében kívánnak élni, becsületes munká­val akarnak hozzájárulni a béke megőrzéséhez, s azzal fordulnak a világ összes háborúellenes erői­hez, hogy tegyenek fokozott erő­feszítéseket a tömegpusztító fegy­verek betiltásáért. „Mindent meg kell tenni azért, hogy az egész nemzetközi közvé­lemény valós elképzelést szerez­zen a fenyegető katasztrófa és a további lázas fegyverkezés ve­szélyéről - szögezi le a bratisla­vai Petrimex dolgozóinak nyilat­kozata. A Rychnov nad Knéžkou-i élelmiszeripari üzem szakmun­kástanulói nyilatkozatukban ki­emelik: ,,A tömegpusztító fegyve­rek betiltásáért vívott harc hete alkalmából teljes támogatásunkról biztosítjuk a szocialista országok békepolitikáját.“ A Veľké Meziŕí- čí-i Kablo üzemben megrende­zett békegyílés résztvevői nyilat­kozatban ítélték el azokat, akik növelik a háborús veszélyt, és a világűr militarizálására töreksze­nek hegemonista céljaikat kö­vetve.

Next

/
Thumbnails
Contents