Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-13 / 189. szám, szerda
Dolgozó nők és a szociológiai kutatás Merő ostobaság lenne úgy vélekedni, hogy népgazdaságunk egyáltalában létezhetne a nók foglalkoztatása nélkül. Pedig nem is olyan régen még a szociológia szintjén is vita tárgyát képezte, vajon nem lenne-e társadalmilag előnyösebb, ha a nók - tekintettel főleg anyaszerepükre - csak a családhoz, a háztartáshoz kötődnének. Persze, még az ilyen nézeteket képviselők túlnyomó többsége sem gondolt arra, hogy ezt az utat választhatná és választani kívánná a nők zöme, mi több, az összes nő. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a gyakorlatban ez szinte egyet jelentene a gazdasági és a társadalmi élet megbénulásával, vagy az összeomlásával. Elég emlékeztetni arra, hogy jelenleg népgazdaságunkban a dolgozó nők hányada nagyjából 45-46 százalékos és van néhány olyan termelési ágazat, pl. a távközlés vagy még inkább a kereskedelem, amelyben ez a hányad meghaladja a 60, sót a 70 százalékot is. A nem termelési ágazatok egy részében pedig - hadd említsük csak az idegenforgalmi intézményeket, a szociális ellátást és az egészségügyet - megközelíti, illetve túllépi a nyolcvan százalék szintjét. Különben az ilyen, sck vonatkozásban meddő vitákat az idő és a gyakorlat már régen eldöntötte. Nemcsak nálunk, hanem differenciált méretekben világszerte is. Jó tudni például azt is, hogy államterületünkön már az elmúlt századforduló táján a nők foglalkoztatottságának aránya több m'nt negyven százalékos volt, s ez a hányad még a gazdasági világválság következményeitől sújtott polgári köztársaság viszonyai között sem volt kisebb az egyharma- dánál. S azt is mindenki lemérheti, hogy korunkban más, iparilag fejlett országokban is igen magas a foglalkoztatott nők hányada. FOGLALKOZTATOTTSÁG Az utóbbi években hazánkban néhány érdekes szociológiai felmérés készült a nók foglalkoztatottságának témájára. Tavaly ezeknek egyike számos vonatkozásban egybevetette a munkáshivatásokban dolgozó férfiak és nők helyzetét. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó adatokat és következtetéseket közölt a Hospodárske noviny júliusi száma. Egyebek között megállapítja azt a különben eddig sem titkolt tényt, hogy a nók foglalkoztatottságának nemcsak előnyei, hanem árnyoldalai is vannak. Egyelőre az a helyzet, hogy a munkáshivatású nők nagy többsége gazdasági okokkal indokolja munkavállalását. Csakhogy ez távolról sem az egyedüli magyarázat. Ennek meggyőző bizonyítéka, hogy a felmérés eredményei szerint a foglalkoztatott nőknek csak egy része, nagyjából mintegy egyharmada maradna odahaza, ha azt megtehetné. A többi ezt nem vállalná, illetve a kérdés eldöntésében határozatlan volt. Az összehasonlítási alapul vett országokhoz képest, az ilyen lehetőség tudatában is dolgozni kívánó nók részaránya nálunk a legmagasabb. Más szóval, a mi esetünkben a nők kétharmadát foglalkozásukhoz nemcsak anyagi jellegű igények kötik. Például a kapcsolatteremtés szándéka, valamint az a körülmény, hogy a férfiakhoz hasonlóan igen sok nő is - szereti a munkáját. S minél magasabb a képesítésük, többnyire annál jobban. Pedig ki tagadhatná, hogy helyzetük jóval nehezebb a férfiakénál. Erről különben szemléltetően tanúskodik a szociológiai szondáknak az a megállapítása is, miszerint a nók a férfiakhoz képest nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az élet olyan értékeinek, amelyek összefüggnek a munkaerő megújításával, újratermelésével. Magyarán mondva - férfitársaiknál fáradtabbaknak érzik magukat. Hadd tegyük hozzá, hogy joggal. Ezzel összefüggésben figyelmet érdemel a folyiratban megjelent cikk szerzőjének dr. Antonín Rašek-nek az az elsó pillanatban meghökkentőnek tűnő nézete, hogy ideje lenne nem alkalmazni a nók ún. kettős szerepének fogalmát. Szerinte ez a fogalom ugyanis szüntelenül feléleszti a nők foglalkoztatottsága társadalmi helyességének és célirányosságának immár végérvényesen eldöntött vitáját. Ezen túlmenően figyelmen kívül hagyja a nőknek e „két műszakon“ (család és háztartás, illetve foglalkozásuk, hivatásuk) kívüli egyéb szerepét, többek között közéleti tevékenységét csakúgy, mint a férfiak apaszerepét, illetve az egy részük által fokozottabb mértékben vállalt szerepüket a háztartások vitelében. A cél az, hogy főleg a háztartási munka eddiginél jóval tökéletesebb ésszerűsítésével átsegítsük a nőket életüknek azon a szakaszán, amelyben helyettesíthe- tetlen feladatok hárulnak rájuk fóleg a gyermeknevelésben és így azután ismét fokozottabb mértékben érvényesülhessen önmegvalósulásuk a munkafolyamatban. KÉPESÍTÉS Jelenleg legfontosabb célunk gazdaságunk intenzívebb fejlesztése. Ebben a nők nagyobb részvétele természetesen megkívánja képesítési szintjük emelkedését. E tekintetben távolról sincs minden rendben. A férfiakhoz képest jóval több nő végez egyszerű, egyhangú, unalmasnak minősíthető munkát. Márpedig ennek aránya csökkenni fog. Ezzel a tendenciával ellentmondásban hat az, hogy sok nő az ilyen munkakörben sem elégedetlen, mert a gépies munka több lehetőséget nyújt a családdal, a háztartással stb. kapcsolatos problémák megfontolására. Ebbe azonban semmiképp sem törődhetünk bele. Nehéz elfogadni azt a körülményt is, hogy a nőknek csaknem a fele (a férfiaknak egyharmada) nem olyan munkát végez, amilyet kitanult vagy amilyent elkezdett. Ennek alapvető magyarázata, hogy míg a férfiak közül sokan szívesen változtatnának foglalkozásukon, de ezt objektív okoknál fogva nem tehetik meg, illetve végül is elállnak ettől a szándékuktól, addig számos nő szívesen megmaradna adott munkaterületén, de - sajnos- objektív okok miatt távozásra kényszerül. Igaz, hogy erre a lépésre főleg a kevésbé képesített nók határozzák el magukat s az is, hogy az elvándorlás megakadályozásában mind több vállalat és üzem látja elhanyagolhatatlan feladatát. Míg a hetvenes évek elsó felében fóleg a dolgozók számának a megtartására törekedtek, addig manapság inkább a törzsgárda állandósítására. JAVADALMAZÁS Törvényeink értelmében nálunk a nőknek azonos munkáért a férfiakkal azonos bér, fizetés jár. Ennek ellenére átlagbérük a férfiakénál nagyjából a kétharmada. Ez rendjén is lenne, ha ezt csupán a viszonylag alacsonyabb képesítési szintjük magyarázná. Csakhogy e különbségnek szakértői becslés szerinti egyharmada mögött feltehetően a nemek hátrányos megkülönböztetésének jól- rosszul leleplezett formái bújnak meg. Egyesek között az olyan tarthatatlan nézetek, miszerint a férfi a fó családfenntartó s a nő keresete csak kiegészítő jellegű. Az viszont már más lapra tartozik, hogy a férfiak egy része a nók által nem vállalható nehéz testi munkát végez, vagy előnyben részesített ágazatokban dolgozik. S persze a bérarányok alakulásánál számít az a körülmény is, hogy nálunk a nők csak 6-7 százalékát teszik ki a közép- és a felsőszintű irányító dolgozóknak. Igaz, hogy ez az arány a világon sehol - talán a Szovjetuniót kivéve - nem haladja meg a tíz százalékot. A nók általában kevésbé is törekednek ilyen posztokra, bár a fiatalabb nemzedékek már becsvágyóbbak. S ez utóbbi helyénvaló is, hiszen nemegyszer megállapítást nyert már, hogy az irányításból részt vállaló nók zöme megállja a helyét, árnyaltabbá, kultiváltabbá teszi az irányító tevékenységet, ötletes, kezdeményező és van érzéke a szociális problémák felvetése iránt is. (gály) Foglalkozása lett a hobbija A felszállásra előkészített repülőgép fedélzeti naplójába a pilóta bejegyzi, hogy átvette a technikustól a fényesen csillogó gépmadarat. A műszaki tiszt félrehúzódik, s fürkésző tekintettel követi a felszálló Mig 21-es gépet mindaddig, amíg az el nem tűnik a láthatáron a gomolyfelhők mögött. Csak azután gyújt cigarettára, majd megtöri a csendet.- A műszaki szolgálatnak is meg vannak a maga gondjai, szépségei és nehézségei. Én szeretem ezt a foglalkozást, amely egyúttal a hobbim is. Jóleső érzés számomra, amikor a gondjaimra bízott gép pilótája leszállás után azt mondja: minden rendben van. Úgy kell dolgoznunk, igyekeznünk, hogy a repülőgép mindig harcképes legyen, a pilóta a nap bármelyik órájában teljesíthesse harci feladatát. Jirí Lebduška főhadnagy, elsőosztályú technikus nem készült katonai pályára. A repülőgép azonban mindig vonzotta. Gyermekkorában napokat töltött el a Honvédelmi Szövetség repülőterén. Amikor pályát kellett választania, a prelouči autójavító vállalatnál lett szakmunkástanuló.- Igyekvő gyerek, jó szakember lesz belőle. - mondogatták az iskolában, a tanműhelyben. Nem sokkal azután, hogy kézhez kapta a szakmunkásbizonyítványt, katonai toborzók jöttek a vállalathoz. Amikor megtudta, hogy repülősök, jelentkezett. - Egy szakmám van már, miért ne lehetne egy másik is- mondta határozottan.- A szüleim, ha nehezen is, beleegyeztek. A felvételi vizsga sikerült és a vakáció végén már Kelet-Szlovákiába utaztam. A szaktanintézetben szigorúság, rend és fegyelem uralkodott, de én nem bántam, szorgalmasan tanultam, örültem annak, hogy repülő- technikus leszek. Itt találkoztam először életemben lökhajtásos géppel. Nagy segítségemre volt az, hogy szakmát tanultam, de ennek ellenére időbe tellett, amíg a repülőgép motorjával és műszereivel, azok funkciójával megismerkedtem. Amikor búcsút vett a tanintézettől, egy olyan repülős egységbe helyezték, amely Mig-19 típusú gépekkel volt felszerelve, tehát más típusúval, mint a tanintézet. Újra kezdte a tanulást, hónapokba tellett, amíg elmondhatta, hogy érti a dolgát, jól ismeri a harci gépet. Ekkor azonban korszerűbb géphez osztották be. Újra tanulnia, gyakorolnia kellett, hogy kellő rutinra, kézügyességre, szakismeretre tegyen szert.- Mint égből a villámcsapás, jött a parancs, hogy újra Mig 19-es géphez osztanak be. Bosszankodni azonban nem volt időm. Az embert mindig oda helyezik, ahol éppen szükség van rá. Három év elteltével a 21 -esekhez kerültem és tizenöt éve itt teljesítek szolgálatot. Megszerettem ezeket a gépeket. Igaz, karbantartásuk időigényes, gyakran a szabadidő egy része is rámegy. Ugyanis mi műszakiak segítjük egymást. Én például a motor, illetve a hajtómű javításával foglalkozom, de ha látom, hogy a más beosztású műszakiaknak sok a tennivalójuk, szívesen besegítek. A legrosz- szabb esetben később érek haza a családomhoz. A fiatalok egész sorát nevelte fel, miközben maga is tanult és tanul ma is, annak ellenére, hogy zubbonyán ott van az elsőosztályú technikusi jelvény. Célja, hogy elnyerje a fegyvernem mestere címet. Társai azt mondják, hogy nincs már messze ez az idő sem. Ha az ember szívvel-lélekkel és szorgalommal végzi a munkáját, az eredmény sem marad el. Már a hajtómű zúgásából felismeri a hiba okát.- A mi szakmánkban nem lehet és nem is szabad tévedni. Tiszta lelkiismerettel írom be a fedélzeti naplóba felszállás előtt, hogy a gép üzemképes. Beosztottjaimat is a becsületes munkára ösztönzőm, s igyekszem magam jó példával szolgálni. A láthatáron feltűnik a repülőgép. Megigazítja szürkészöld ove- rallját, miközben tekintetét le nem veszi a landoló gépről. Amikor a pilóta kikapcsolja a motort Jirí Lebduška főhadnagy ott terem. Gyorsan ellenőrzi, hogy minden rendben van-e, hogy ha újra parancs érkezik, a pilóta azon- nyomban a levegőbe emelkedhessen. A légi kötelék harcképessége kifogástalan, s hogy ez így van, abban nagy érdeme van a földi, a műszaki személyzetnek, köztük Lebduška főhadnagynak is. Aki, amint mondja, nem bánta meg, hogy a másik szakmát is kitanulta. NÉMETH JÁNOS Arany Fácán - ilyen áron? A történet színhelye Komárom (Komárno) egyik lakótelepének élelmiszerüzlete (de valószínű, hogy más is lehet). Az időpont - július végi rekkenő meleg délután. Feleségemmel mindennapi bevásárlásainkat intézve, betérünk az üzletbe. Apróságok kerülnek a kosárba: tej, kenyér, felvágott. Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy sem üdítőt, sem egyéb italt, így sört sem lehet kapni. A pénztárhoz érve észrevesszük, hogy kartondobozokban Arany Fácán sör árválkodik az egyik sarokban. Négy üveget kosarunkba téve fizetni megyünk. Ekkor ér bennünket a meglepetés. A pénztáros közli velünk, hogy a sört üvegenként nem lehet megvásárolni, csak az egész dobozt (borsos áron ugyan). APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ Augusztus 13-án ünnepli 85. születésnapját a drága édesapa, nagyapa és dédapa, Kevesda Lajos Csenkén (Čenkovce). E szép ünnep alkalmából szívük egész szeretetével köszöntik és még hosszú boldog életet kívánnak: fia: Ernó családjával, lányai: Mariska és Ilonka családjukkal, 9 unokája, 2 unokaveje és dédunokái: Klaudia, Péter, Editke és Tibiké. Ú-2775 ■ Születésnapja alkalmából köszöntjük a drága édesanyát, Zsemlye Gizellát Apácaszakállason (Opat. Sokolec). E szép évforduló foszlassa szét a fájdalommal teli évek szomorú emlékét. Kívánjuk, hogy boldogság kísérje a további életét: férje, családja, valamint szerető kis unokái. Ú-2808 ■ A napokban ünnepli 70. születésnapját Nagy Ferenc Nagytárkányban (Veľ. Trakany). E szép ünnep alkalmából szívük egész szeretetével gratulálnak, jó egészséget és békés, boldog életet kívánnak: fia, menye és a két unoka: Norbert és Henrik. Hozzájuk csatlakozik még a Kocsis család. Ú-2898 ■ 1986. augusztus 13-án ünnepük 20. házassági évfordulójukat a szeretett édesapa és édesanya, Ledneczky János és Ledneczky Katalin Felsöszelin (Horné Saliby). E szép ünnep alkalmából szeretettel gratulálnak, jó egészséget és boldog, hosszú együttlétet kívánnak: Kati, Mónika, János, Iveta, Zoltán és a nászék. Ú-2651 ■ Sinka Máriának Egeg (Hokovce, Lévai-Levice-járás), a jó édesanyának 60. születésnapja alkalmából szívből jövő jókívánságaikat fejezik ki, hosszú és boldog életet kívánnak, s önfeláldozó munkájáért köszönetét mondanak szerettei: fia: Feri, menye: Valika és unokái: Ferkó és Valika. Ú-2950 ■ 1986. augusztus 12-én és 14-én ünnepük 60. születésnapjukat Haris Etela és férje Haris Ágoston Naszvadon (Nesvady). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál, és még jó erőt, egészséget és hosszan tartó, boldog életet kíván: Irén családjával Kolárovóból és testvére: Irén férjével Naszvadról. Ú-2598 VA KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Mély fájdalommal és megtört szívvel mondunk köszönetét a rokonoknak és mindazoknak, akik 1986. július 22-én elkísérték utolsó útjára a kistárkányi (Maié Trakany) temetőbe a drága jó feleséget, édesanyát, nagymamát és anyóst, Miután nemtetszésünket fejezzük ki, a pénztáros elmondja, ő nem tehet róla, a „főnök“ rendelkezett így (a rossz nyelvek szerint viszont e sört állítólag felsőbb utasításra árusítják a jelzett módon, mivel így a „drága“ kartondoboz árát is megvásároltatják a vevővel). Ezt a problémát azért néhány rugalmasabb üzletvezető a maga módján megoldja: eleve beszámítja a karton árát a sör árába, s így a sör üvegenként is kapható ezekben az üzletekben. Nem vagyok a kereskedelemben jártas szakember. Úgy vélem azonban, mégiscsak jó lenne ezt a furcsa kereskedelmi gyakorlatot tisztázni, hogy a vékonyabb pénz- tárcájú, 3-4 üveg sört vásárolni szándékozó emberek is italhoz juthassanak a kánikulai napokon. T. S. Nagy Barnáné Kosztyu Erzsébetet, akit a kegyetlen halál 61 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a virágokat, koszorúkat, a vigasztaló szavakat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Emlékét örökké őrző férje, lánya és fia, menye és veje, valamint az unokák: Katinka, Attila, Tibiké és Tamáska Ú-2904 ■ Mély gyász borult ránk 1986. július 1-én, amikor 66. életévében utolsót dobbant családjáért aggódó jóságos szíve, és megállt dolgos keze a felejthetetlen, drága jó férjnek, édesapának, apósnak, szerető nagyapának, testvérnek, sógornak, komának, id. Zemanik Jánosnak, akit a kegyetlen halál rövid, de súlyos betegség után ragadott ki szerettei köréből, és akit mély részvéttel kísértünk el utolsó útjára 1986. július 4-én az apácaszakállasi (Opat. Sokolec) temetőbe. Külön köszönetünket fejezzük ki minden kedves rokonnak, ismerősnek, szomszédnak, munkatársaknak, a polgári ügyek testületének, Haizer elvtársnak a szép búcsúbeszédért és mindazoknak, akik részvétükkel, koszorúikkal, virágadományaikkal igyekeztek enyhíteni soha el nem múló fájdalmunkat. Fájdalomtól megtört, gyászoló felesége, 2 lánya, fia, veje, és 5 unokája Ú-2921 ■ Köszönetünket fejezzük ki minden kedves rokonnak, jó barátnak, ismerősnek és a szomszédoknak, akik 1986. július 17-én elkísérték utolsó útjára a šafárikovói temetőbe hirtelen elhunyt drága halottunkat, id. Válent Jánosné Kovács Jolánt. Köszönjük a koszorúkat, virágokat, melyekkel igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-2935 DJ SZÓ 6 1986. VIII. 13.
