Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-09 / 186. szám, szombat
ÚJ szú- 5 1986. VIII. 9. Június végén nyitották meg a forgalom előtt Ostra- vában a Pionírok hidját, amely lehetővé teszi a közvetlen összeköttetést a Forradalom utca és a Baník sportegyesület labdarúgó-stadionja között. A 680 méter hosszú, és 19 200 négyzetméter alapterületű hidat az Olomouci Útépítő Vállalat 284 millió korona ráfordítással építette. (Petr Berger felvétele - ČTK) Eredményes félév az állattenyésztésben Tovább szilárdítják a munkafegyelmet • Szigorúan megtartják a higiéniai előírásokat • Szorosabbra fűzik az irányítók és a fizikai dolgozók együttműködését • Jó áron értékesítik a termékeket NAPIRENDEN AZ ÜZEMI ÉTKEZTETÉS A jövő a nagy konyháké A Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsa és a Kerületi Szakszervezeti Tanács Elnöksége immár hagyományosan közösen tárgyalja meg a dolgozókat érintő, alapvető társadalmi kérdéseket. Legutóbbi együttes ülésük napirendjén az üzemi étkeztetés is szerepelt. A felvetett kérdésekről Jozef Bodnárral, a kerületi szakszervezeti tanács titkárával beszélgettünk. Aratás idején egy kisebb kerek- asztal-beszélgetés alkalmából Jandura Tibor, a gabčíkovói Csehszlovák-Szovjet Barátság Állami Gazdaság állattenyésztési ágazatának vezetője is szót kért. Véleménye szerint a nyári időszakban is jó lenne írni a tej- és a hústermelésről. Mert a munkások nemcsak a határban verejtékeznek, hanem a fülledt levegőjű istállókban a gondozók is. Korán kelnek, hogy a feldolgozó üzem járművei idejében elszállíthassák a friss tejet. A beszélgetésen tett ígéretünket megtartva kerestük fel az ágazat vezetőit. Jólesett nekik, hogy érdeklődünk munkájuk iránt. Főleg azért, mert nem mindennapi eredményeket érnek el. Ezt állapították meg az irányító dolgozók nemrég megtartott értekezletén. Nem kell szégyenkezniük a rekordtermést betakarító növénytermelési ágazat dolgozói mellett, mert magas szinten és jövedelmezően termelnek. Jandura Tibor többször is emlegette a termelési értekezleten elhangzott javaslatokat és határozatokat. Szó volt az állategészségügyi szolgáltatás színvonalának további emeléséről, a takarmányozási technika javításáról, a vezeték és a fizikai dolgozók együttműködésének szorosabbra fűzéséről. A vezetők értékelése szerint nagyon sikeres félévet zártak. Fokozódott az állatok termelékenysége, és az eladási terveket is minden szakaszon teljesítették: 1300 tehéntől naponta átlagosan 13,39 liter tejet fejtek és 12,20 litert adtak el a feldolgozó üzemnek. Egy liter tej előállításához 29 dekagramm abraktakarmányt használtak fel. Terven felül 272 ezer liter tejet adtak el, amelynek 75 százaléka első osztályú, 25 százaléka pedig másodosztályú volt. Az egy tehénre jutó tejtermelés 2421 liter volt, tehát megvannak a lehetőségek arra, hogy elérjék az évi átlagos 4700—4800 literes tejhozamot, s a 8. ötéves tervidőszak vége felé pedig 5000 liter tejet fejhessenek tehenenként. Az egyenletes tejtermelés „titkának“ a nagy termelékenységű állatokat, a jó gondozást és a megfelelő tápértékű takarmányt tartják. Az állatok nagy termelé- kenységüek, mert a téli és tavaszi időszakban is kiváló minőségű és elegendő takarmányt kaptak. Még a nyári,időszakban is volt silótakarmányuk. Horváth István mérnök, nagyon pontosan határozza meg az állatok napi fejadagját. Megtartja az alaposan és részletesen kidolgozott takarmánygazdálkodási programot. Az állatok fajta és súlycsoport szerint kapják a legmegfelelőbb összetételű takarmányt. Tervszerűség, ésszerűség tapasztalható az állattenyésztés minden szakaszán. A vezetők munkáját nagyban elősegíti a 7 szocialista munkabrigád is. Ezek hatásos agitációs munkával munkaszeretetre nevelik az embereket. Ennek eredménye, hogy nagyon jó a dolgozók hozzáállása a feladatok megvalósításához. Pontosan megtartják a munkaidőt és egymást ösztönzik a higiéniai és más előírások megtartására. A hústermelésben is jó eredményeket ért el az ágazat. Terven felül 23,1 tonna marhahúst adtak el. Gazdaságosan termelnek, mert 1 kilogramm hús előállításához csak 2,04 kilogramm abraktakarmányt használtak fel. A sertéshús kilogrammját 3,63 kilogramm abraktakarmányból állították elő. A nagyobb súlycsoportba tartozó hízók napi súlygyarapodása átlagosan 58 dekagramm volt. Az eladott hús 89 százalékát első osztályba sorolták a felvásárlók. A malacelválasztás tervét 280 darabbal túlteljesítették. Kocánként 8,74 darabot választottak el. Ha a második félév is ilyen jól sikerül, akkor több mint 17 malac elválasztása jut majd egy-egy kocára. Egészséges, jó az állomány, nem kell vásárolniuk süldőket a hizlalda feltöltésére. A jól szervezett állategészségügyi szolgálat is kedvező hatással van a termeiés alakulására. Dr. Csörgő Árpádállatorvos naponta ellenőrzi a sertésállományt. Ha észreveszi, hogy valamelyik hízó nem gyarapodik elég gyorsan, akkor javaslatot tesz kiselejtezésére. Csak azokat az állatokat hizlalják tovább, amelyek nagyon jól értékesítik a takarmányt. Jó tapasztalatok szerzése után bevezették a csoportos hizlalást. Ennek az az előnye, hogy a megközelítőleg egyforma vágósúlyt elérő hízókat egyszerre eladhatják. Nagyon kedvező feltételek között végezhetik el a fertőtlenítést. Amióta ezt a módszert alkalmazzák, lényegesen kevesebb állat betegszik meg. A találkozás alkalmával nagyon sok szó esett a jövedelmezőség kedvező alakulásáról. Csörgő Árpádné mérnök, a sertéstenyésztési részleg gazdásza, kiemelte, hogy a húst jó áron értékesítették. A sertéshúst például kilogrammonként 13,50 koronáért állították elő és 17.50 koronáért adták el. A marhahúsért kilogrammonként 24 koronát fizetett nekik a húskombinát, a termelési költség pedig csak 19-20 korona volt. Rendszeresen figyelik a költségek alakulását és arra törekszenek, hogy a végtermék minél jobb minőségű legyen. Ennek is köszönhető, hogy az állami gazdaság nem fizet rá az állattenyésztésre. Az idei év első félévére négymillió 650 ezer korona nyereséget terveztek, a minőség kedvező alakulása következtében azonban 5 millió 239 ezer koronát értek el. Elmondhatják tehát, hogy eredményes félévet zártak az állattenyésztésben. BALLA JÓZSEF • Titkár elvtárs, milyen az üzemi étkeztetés helyzete kerületükben?- A rendelkezésünkre álló felmérések szerint az elmúlt évben 3,8 százalékkal többen vették igénybe az üzemi étkeztetést, az ilyen dolgozók száma ma már meghaladja a 276 ezret. Kerületi viszonylatban ez 46,6 százalékos arányt jelent, így az elmúlt tervidőszakban nem értük el a tervezett 51 százalékot. Ennek okát részben abban kell látnunk, hogy a kerület mezőgazdasági üzemeinek 89,2 ezer dolgozója közül csupán 28,6 ezer (32 százalék) étkezik az üzemi étkezdékben, összehasonlításként elmondanám, hogy a vasúti dolgozók 33,3 százaléka, a bánya-, és elektrotechnikai iparban a dolgozók 34 százaléka, az élelmiszeripari dolgozók 39,1 százaléka veszi igénybe az üzemi étkeztetést. • Hogyan értékelhetők az egyes járások eredményei?- A Svidníki járásban például a dolgozók 59 százaléka használja ki az üzemi étkeztetés előnyeit, a Stará Lubovňa-i járásban 56,2 százalékos, a Humennéiban 53,4, a Michalovceiben 51,5, a Spišská Nová Ves-i járásban pedig 50,1 százalékos a részarány. Ennél kedvezőtlenebb a helyzet a Kassa (Košice)-vidéki járásban, ahol 37,9 százalékos a részarány, a rozsnyóiban (Rožňava) nem egész 40, a vranoviban 42, a pre- šoviban nem egész 44 százalék. Nagy a különbség az étkezők számának növekedésében is. Például a Michalovcei járásban több új üzemi konyhát adtak át rendeltetésének, s ott 16 százalékkal növekedett a kosztosok száma. A Poprádi járásban az üzemi konyhák kihasználtsága meghaladja a 140 százalékot, viszont a Prešovi járásban két százalékkal csökkent az étkezők száma. Ebben a járásban vannak olyan intézmények, ahol csak a dolgozók 25 százaléka jár rendszeresen az üzemi étkezdékbe. Sajnos, elég számottevő azoknak az üzemi konyháknak a száma, melyek kapacitása csupán félig van kihasználva. Kerületünkben 553 üzemi konyha működik, ezek kihasználtsága átlag 92,5 százalék. Viszont - amint erre utaltam- több helyen túlterheltek, másutt nem eléggé kihasználtak. Tehát tennivaló akad bőven annak érdekében, hogy az eddiginél jobban egybehangoljuk a lehetőségeket és a szükségleteket. • Milyen tennivalókra gondol elsősorban?- Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a közeljövőben nem számolhatunk újabb üzemi konyhák, étkezdék létrehozásával. Bár jogos volt az igény, hogy közös beruházással központi konyhákat építsünk Kassán, Pre- šovban és Poprádon, viszont ezekből egy sem került a 8. ötéves tervbe. Ezen a szakaszon is érvényesítenünk kell a hatékonyság, a gazdaságosság alapelvét. Ennek feltételeit az egyes üzemek, vállalatok keretein belül kell megteremteni. Általános jelenség, hogy az üzemi konyhák nincsenek kellően ellátva a szükséges technológiai berendezésekkel, s elég hosszú ideje hiánycikknek számítanak a konyhai edények. Feltételezzük, hogy ezen a téren kedvezőbb helyzet alakulhat ki, mert a szóban forgó tanácskozás után konkrét intézkedéseket hoztak azért, hogy a nagykapacitású üzemi konyhák megfelelő, korszerű berendezéseket kapjanak. Elég sok mulasztás történt a korábbi években, amikor az új üzemi konyhák építésénél, illetve a meglevő üzemi konyhák felújításánál sem a gazdasági vezetők, sem a szakszervezeti szervek nem ragaszkodtak a mindenkire kötelező normákhoz s hozzájárultak a kisebb üzemi konyhák létrehozásához. Mondjuk meg az igazat, számukra ez így kényelmesebb, könnyebben megoldható feladat volt. Hasonló mulasztásokkal, fogyatékosságokkal a jövőben nem érthetünk egyet. • Kikre vonatkoztatja ezt a kötelezettséget?- Az egyes vállalatok, üzemek gazdasági vezetőire és szakszervezeti szerveire egyaránt. A vezetők gyakran nem érzékelik kellően az összefüggéseket a termelés és a szociális gondoskodás között. Véleményünk szerint ezen a területen rugalmasabbá kell tenni a nemzeti bizottságok és szak- szervezetek ellenőrző tevékenységét. KULIK GELLÉRT Kommunistának lenni megtiszteltetés „Számunkra, kommunisták számára nem létezik nagyobb feladat és megtiszteltetés“, jelentette ki A. Amanov, az azerbajdzsáni Aznyefty egyesülés túrósa, a kongresszus küldötte, az SZKP XXVII. kongresszusának szónoki emelvényén, „mint az, munkánkkal részt vehessünk a lenini párt terveinek megvalósításában.“ A brigád, amelyet Amanov több mint húsz éve vezet, már hosszú évek óta a legjobbak közé tartozik. A legutóbbi ötéves terv feladatait túlteljesítette, s eddig a mostaniét, a tizenkettedikét, is eredményesen teljesíti. Mi ennek a titka? Ebben a brigádban az emberek úgy élnek, mint egy nagy családban, amelyben mindenki személy szerint felel a többiekért, s a közös munka sikeréért. A jó munkalégkört a kollektívában elsősorban a kommunisták alakítják ki. Sok hasonló példát említhetnénk. Manapság egyre több az ilyen kollektíva, ami törvényszerű, hiszen a kor nagy terheket ró a kommunistákra. Próbára teszi ideológiai fejlettségüket, képességeiket: tudnak-e az új körülmények között határozottan és alkotó módon dönteni, cselekedni? Az SZKP szervezeti szabályzata, amelyet a kongresszus jóváhagyott, s amelyben több változásra került sor, lényegesen megnöveli a párttagok kötelességeit. Ezek közül a legfontosabb, s első helyen említhető, hogy a párttagok kötelesek a párt irányvonalát és határozatait valóra váltani, megmagyarázni és világossá tenni a tömegek számára az SZKP bel- és külpolitikai irányvonalát, s e politika megvalósítása érdekében mozgósítani és irányítani a dolgozókat. Napjainkban egyre határozottabban tűnnek ki a kommunisták - mint fáradhatatlan politikai harcosok - képességei. A legfontosabb terület, amelyre a szovjet emberek nagy erőkifejtése összpontosul, a gazdasági élet. A feladatok, amelyeket meg kell oldani, nagyon összetettek. A tizenkettedik ötéves tervidőszaknak a termelésben történő minőségi változások területén döntő időszakká kell válnia. S a változások nem öntörvényű- ek, nem állnak be maguktól. Éppen a kommunisták azok, akik a munka új ütemét és minőségét diktálják, újszerűen állnak hozzá az elért eredmények és tartalékok értékeléséhez, szilárdítják a szervezettséget, a rendet és a fegyelmet. A párt tagja, olvashatjuk az SZKP szervezeti szabályzatában, köteles maximálisan részt venni az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsításában. Ezt természetesen nem kis feladat bebiztosítani. De a kommunisták, akiknek a munkában való önfeláldozás példaképeinek kell lenniük, másképpen nem cselekedhetnek. Az SZKP ereje éppen a kezdeményezésben és a példaadásban rejlik. S a példamutatás ereje éppen attól függ, mennyire képesek védeni és gyarapítani a szocialista tulajdont, milyen határozottságot és kitartást tanúsítanak a munka hatékonyságának növelésében, a munkatermelékenység fokozásában, a munka minőségének javításában. A végeredmény természetszerűen annál jobb, minél következetesebben képes az SZKP tagja elsajátítani a modern tudomány és technika eredményeit, ha tökéletesíteni tudja szaktudását, s ha aktív támogatója minden újnak és haladónak. A gyorsítás stratégiája tehát a párttag feladatait sok évre előre meghatározza. A termelés mennyiségi és minőségi növelésének gyorsítását azonban már most el kell kezdeni. Mindenütt vannak tartalékok, csak őszinte akarással kell hozzáfogni a kihasználásukhoz, fokozni kell a kezdeményezést. Néhány vállalatnál optimista felhanggal emlegetik, hogy az ötéves terv befejeztével náluk is alapvető felújítással, rekonstrukciókkal kezdenek termelni. Lehet-e azonban addig várni, míg valaki valahol anyagi eszközöket szabadít fel, új gépeket tervez a számukra? Senki sem ülhet ölbetett kézzel hisz maguk is képesek rá, sőt, kötelességük, hogy hozzáfogjanak a dolgokhoz, méghozzá azonnal. így történt ez például Grúziában, nevezetesen a Kaszpielektroapparat üzemben, ahol - bár már régen megkövetelték volna a feltételek - az üzem műszaki átépítését legkorábban egy év múlva akarják megkezdeni. Az üzemi pártbizottság, mérlegelve a helyzetet, azzal a sürgető kéréssel fordult a dolgozókhoz és a középkáderekhez, hogy nyújtsanak be egy tervet a termelés önerőből történő felújítására. Ezt az akciót szervezési vonalon is támogatták. Speciális bizottságot, afféle „agyközpontot“ is létrehoztak, aktivizálták a pártcsoportokat és a műhelybizottságokat. S az eredmény? Rövid idő alatt sikerült lényegesen növe'ni a berendezések kihasználtságát, több területen kiküszöbölni a kézi munkát, alapanyag illetve energia-megtakarítást elérni. Mint látjuk, a gyakorlat is alátámasztja az SZKP határozatát: ha a pártszervezet igazi, principiális kapcsolatokra épülő munkát végez, ha a kommunisták a konkrét feladatok megoldásával foglalkoznak, s nem általános témákról folytatott üres szócsépléssel, az eredmény nem maradhat el. A kommunisták erőkifejtéseinek köszönhetően minden pártszervezetben olyan légkör alakul ki, amelyben a dolgozók nem elégszenek meg az elért eredményekkel, de sürgetik a változásokat és az újat, azon az úton haladva a magasabb célok elérése felé, amelyet a XXVII. kongresszus tűzött ki. APN
