Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1986-08-08 / 185. szám, péntek

Köztulajdon, jutalom és csirkecomb Egy járás népi ellenőreinek tapasztalatai a népművelésben és az oktatásügyben Nemrégiben bepillantást nyer­hettem a Rozsnyói (Rožňava) járás népi ellenőreinek munkájá­ba, amelyet a felépítmény intéz­ményeiben végeztek. Két ellenőr­zés jegyzőkönyveit lapozhattam át. Az egyik esetben a nemzeti bizottságok költségvetéséből gaz­dálkodó művelődési házakban a közvagyon állapotát, a pénzügyi gazdálkodás, a munkszerzódések és a tűzvédelmi előírások betartá­sát vizsgálták. A másik esetben néhány alapiskolában a bérezést, a bérkeret felhasználását ellenő­rizték. Mindkétszer meghatározta az ellenőrzés gyakorlatát a CSKP KB Elnöksége Levelének a szelle­me, amelyben felhívták a párt- szervezetek, a kommunisták és minden dolgozó figyelmét a nega­tív jelenségek, és a visszaélések elleni közös fellépés fontosságára. A nemrég megtartott választá­sok után a rozsnyói járási népi ellenőrző bizottság elnöki tisztjébe Dr. Mária Nagyová került. Bár ezeket az ellenőrzéseket még 1985-ben tartották, mint az ellen­őrző apparátus régi dolgozója minden részletét alaposan ismeri. Tájékoztatása szerint a négy művelődési ház és a járási nem­zeti bizottság kulturális szakosztá­lyának gazdálkodását vizsgáló ak­ciójuk során nem tártak fel negatív jelenségeket. A könyvelésben elő­forduló apró fegyelmezetlensé­gekre felhívták az illetékesek fi­gyelmét, és az eltávolításukat azóta ellenőrizték. A legnagyobb gondot a rozsnyói városi művelő­dési házhoz tartozó művelődési otthonok karbantartása, üzemelte­tése okozza. Azóta a hiányzó összeget a járási szervek előte­remtették, s már folyik a városi művelődési ház tatarozása és belső átépítése. Ezt megelőzően utoljára 1973-ban tartottak ehhez hasonló átfogó ellenőrzést, s az akkori helyzethez képest gyökeres javulás tapasztalható. A kilenc oktatási intézmény béralapja felhasználásának ellen­őrzése során már olyan visszás­ságokat is feltártak, amelyek az illetékesek önmagukkal szembeni toleráns eljárásának következmé­nyei voltak. Az 1984—85-ös tanév elsó felében a tervezettnél 5 sze­méllyel többen dolgoztak a járási nemzeti bizottság oktatási szak­osztályának irányítása alá tarto­zó intézményekben. A bérkeretet 171 ezer koronával lépték túl. A helyzet a második félévben a létszámot tekintve javult ugyan, hiszen csak 1 dolgozóval volt több, a béralapot viszont 526 ezerrel lépték túl. Az indoklásban az előző esztendei jutalmak akkori kifizetése szerepelt. Ezzel kap­csolatos egy igen érdekes megál­lapítás is, mely szerint a rozsnyói járásban az oktatásügyben kifize­tett jutalmak aránya a bérekhez képest 5,5 százalék volt, ami alatta marad a 7,3 százalékos kerületi átlagnak. A bérkeret túllé­pését illetően a népi ellenőrök megállapították, hogy a fő okot az elégtelen bérgazdálkodásban, a takarékosság és a teljesítmény szerinti bérezés következetlen megvalósításában látták. Néhány esetben előfordult, hogy az ellen­őrzött iskolák igazgatói éppen a bérgazdálkodásban elkövetett hibák okán a saját jutalmukat teljes összegben érdemtelenül vették fel. Ezért a népi ellenőrök pontosan meghatározták a jutal­mak utólagos százalékos csök­kentését, az érintettek által nem teljesített mutatók alapján. Fontos területe a népi ellenőr­zésnek a járási szervhez érkező lakossági panaszlevelek kivizsgá­lása. Az elmúlt időszakban a kul­turális és oktatási szférában ta­pasztalt hiányosságokra három levélben hívták fel a népi ellenőrök figyelmét. Az egyik bratislavai levélíró a Predná Hora melletti üdülőöve­zetben tapasztalt lelketlenségekre figyelmeztetett. Az ott gazdálkodó szövetkezet dolgozói körültekintés nélkül végzik munkájukat, s így sok fát tönkretettek. A levélben észrevételezett hibákat ugyan már nem sikerült helyrehozni, de az ellenőrök beavatkozása után a ki­fogásolt dolgok már nem ismétlőd­tek meg. A forradalmi hagyományok ápolására hívta fel a figyelmet az a levél, amelyben egy betliari lakos egy partizánemlékmú felállí­tását kérte. A faluból sokan részt vettek a szlovák nemzeti felkelés­ben, s valószínű, hogy a panasz­levélben közölt kívánság a mosta­ni választási időszakban megvaló­sul, amihez természetesen a falu polgárainak társadalmi munkájára is szükség lesz. A végére hagyott levél azonban más jellegű. Nem szeretném, ha az olvasók másképpen értékel­nék, mint ahogy azt a feltárt tény erkölcsi kártékonysága sugallja. Névtelen levél érkezett, melyben az írás alapján feltételezetten idő­sebb asszony arról ír, hogy az egyik iskola étkezdéjének alkal­mazottai naponta megrakott tás­Hány nyelv van a világon Az erről szóló számadatok job­bára becsléseken alapulnak, ezek pedig gyakran igen hozzávetőle­gesek, és ezért nagyon különbö­zőek. Egyesek kétezer, mások háromezer különböző nyelvről be­szélnek. Az új kutatási eredmények ta­núsága szerint azonban ezek a becslések túl alacsonyak. A nyelvészet és a kommunikáció tudománya kézikönyvének első kötetében G. F. és B. Meyer ötezerhatszázötvenegy jelenleg ismert nyelvet említ. Ezek között azonban ezernégyszáz olyan nyelv szerepel, amelyről még nem sikerült egyértelműen kimutatni, hogy a helyi dialektusoktól eltérő önálló nyelv, vagy pedig már kihalófélben van - mint például kétszázötven ausztráliai vagy több indiai nyelv. A tudósok nagy erőfeszítése ellenére az összes nyelv több mint háromnegyed részét még nem foglalták írásba és törvényesített normája sincs. Emiatt is nehéz megkülönböztetni a helyi dialektu­sokat az önálló nyelvektől. G. Gy. kákkal hagyják el az étkezde épületét. Bár a névtelen levél eleve gyanakvással töltötte el az ellenőröket, a közbiztonsági testü­let egyik felelős dolgozója kísére­tében váratlanul kiszálltak a hely­színre. A névtelen levélben meg­adott időben szúrópróbaszerűen megvizsgálták az étkezde vezető­jének bevásárló táskáját, s abban két liter tejet, kenyeret, két darab csirkecombot találtak. Mivel aznap az étkezde étrendjén tejeskávé, bableves és csirke paprikás szere­pelt, s az étkezde vezetője érvé­nyes bolti számlát nem tudott felmutatni, joggal feltételezték, hogy ezt az árut a gyerekeknek szánt adagból „csípte el“. Ennek megfelelően az oktatásügy járási szintű irányítói elrendelték, hogy minden iskolai étkezde dolgozójá­nak tilos vásárolt élelmiszereket a munkahelyére vinni. Ezenkívül csak átlátszó, minden esetben elsó pillantásra áttekinthető tás­kákkal járhatnak a munkahe­lyükre. Ha most azt is leírom, hogy az eset során megtalált élelmiszerek értéke nem érte el a harminc koronát, talán olyan olvasó is akad, aki bosszúsan legyint. Csakhogy mindez akkor lesz je­lentős üggyé, amikor bennünket érint. Azt pedig ki tagadná, hogy gyermeke iskolájának étkezdéjé­vel kapcsolatban olykor ne hallana hasonlókat. Az eset társadalmi veszélyességének mértékét nem az eltulajdonított élelmiszerek ér­téke adja, hanem a tett erkölcsi negatívuma. Végül is gondoljuk át: a gyerekek amúgy is eléggé rend- szertelen táplálkozását javítandó iskolai étkeztetésben követték el. Azt sem tudom, hogy adott eset­ben hány étkezde dolgozóinak táskájában találnának a véletlen­szerűen megjelenő ellenőrök ilyen ,, nyersanyag-maradékokat' ‘. Elgondolkodtató, hogy az effaj­ta esetek miért csak akkor foglal­koztatnak bennünket, ha közvetle­nül a mi zsebünket és gyermekünk táplálkozását érintik. Ugyanakkor a névtelen levél is furcsa szerepet kapott ebben az ügyben. Bár nem hivatalosan bizonyított módon, de a népi ellenőrök megtudták, hogy olyan személy írta, aki évekig a konyha személyzetéhez tarto­zott, s a véletlen hozta úgy, hogy az, akinek ártani akart, időközben elment. Az eset általánosságait erősíti meg, hogy az étkezde új vezetője ugyanazt a közösségel­lenes tettet követte el, mint elődje. Ennek feltárásához azonban miért kell a személyes bosszúból íródott névtelen levél? Miért nem lehet a képviselő testületek, a falugyűlé­sek, a szülői értekezletek vagy a szülők és iskolabarátok szövet­ségének gyűlésein erről nyíltan szólni? A bizonyítékok hiányoz­nak? Lehet, de a rendszeres figyelem és tudatosított, váratlan­ságából adódóan minden órában várható társadalmi ellenőrzés is megfékezheti az ilyen iskolai ét­kezdék konyhájában - és nem­csak ott - garázdálkodó szarká­kat DUSZA ISTVÁN A valódiság pecsétjével Dávid Teréz nyolcvanéves Dávid Teréz nemzetiségi díjas írónk, a csehszlovákiai magyar dráma- és prózaírás egyik ismert és népszerű képviselője születé­sének 80. évfordulóját ünnepli. Drámaírással már a második vi­lágháború előtt kísérletezett, de első feltűnést keltő művét (Lidérc- fény) csak a felszabadulás után, 1958-ban mutatták be Bratislavá­ban. Már ebben az alkotásában is jól felfedezhetők az írónő alkotói erényei: az érdekfeszítő drámai konfliktusok kialakítása és a pár­beszédek hiteles és érdekes bo­nyolítása. Még ugyanebben az évben mutatták be Komáromban (Komárno) a Dódi címú drámáját, amelyet népszerűsége miatt hosz- szú évekig játszottak hivatásos színházak és műkedvelő társula­tok is. Drámáiban Dávid Teréz Gyökeres György felvétele főként erkölcsi kérdéseket vet fel, a házasság konfliktusait, az érte­lem és érzelem egyensúlyának a keresését ábrázolja. A házasélet bonyodalmait mutatja be a Bölcs Johanna és A fekete bárány című drámai műve is. Társadalmi elkö­telezettségre és háborúellenes magatartásra jó példát szolgáltat a Vidor család című színmüve; filozófiai témákat boncolgató és alapvető sorskérdéseket taglaló drámai műve Az Asszony és a Halál. A szerző alakteremtó erejével, ügyes cselekményvezetésével ko­moly hatást is el tud érni. Dávid Teréz drámái általában gyakran tartalmaznak hatáskeltő váratlan eseményeket, darabjainak fő esz­méi azonban mélyen humanista és sorsvállaló magatartást képvi­selnek. Ezek az eszmék akkor képesek hatni művészi erővel, ha nem érződik rajtuk túlságosan, hogy az író az eszmékhez kereste az eseményszálakat. Több drá­máját szlovák és cseh színházak is műsorukra tűzték. Prózai műveinek sorát a Kísér­tetek múzeuma című (1964) elbe­széléskötettel nyitja. A kritika és az irodalmi közvélemény azonban a Kásahegy címú (1966) regényé­re figyelt fel igazán. Ez a sajátsá­gos keretmegoldást alkalmazó szatirikus mű (a főhősnek sok kérdésből álló káderlapot kell kitöl­tenie, mellyel kapcsolatban felme­rülnek életének legfontosabb ese­ményei) Közép-Európa néhány évtizedes, megpróbáltatásokkal teli történetét is bemutatja, s nem lehet kétséges, hogy a humorral fűszerezett történet önéletrajzi ih­letésű. A kérdőív kitöltése egy ember életének kálváriájáról és a nemzetiségi sorban élők válto­zatos történelméről ad számot. Ebben a műben Dávid Teréz kigúnyolja a társadalmi életben megnyilvánuló bürokráciát és for­malizmust, de az a kérdés is hangsúlyt kap, hogy különféle korszakokban és időszakokban, más emberi viszonyok és vonat­kozások között a sodródó ember mennyire tudja megőrizni saját egyéniségének lényegét. Az írónő színjátékainak egy részét különböző változtatásokkal szépprózai művek formájában is feldolgozta. Valójában így kelet­keztek legsikeresebb ifjúsági re­gényei: az Ifjúságból elégtelen (1970) és az Időzített boldogság (1973). E prózai művei is azt bizonyítják, hogy Dávid Teréz ta­pasztalt író és érti az ifjúság problémáit, ha a lélektani mélysé­get és hitelességet sokszor nem is érezzük a cselekmény mögött. A könnyed hangnem és a szatiri­kus ábrázolásmód az olvasmá­nyosság szempontjából figyelem­re méltó stilisztikai értéket jelent. Alakjai és müveinek cselekménye mögé általában kellő társadalmi hátteret rajzol. Szatirikus műve a rövid karcola­tokat és humoreszkeket tartalma­zó Látomások címú (1974) kötete, amelyről kevés jót tudott mondani a kritika. 1982-ben Mesélő nem­zedék címmel jelent meg az írónő emlékező prózai írásainak gyűj­teménye, amely egy családi és nemzedéki krónika kiválasztott ré­szének megörökítésével a törté­nelmi események valóságát is adja. Egy szemtanú elfogult, me­sélő kedvű, mégis a tárgyszerű­séghez ragaszkodó, történelmileg hű vallomását tükrözik. Az írói életrajz tényanyaga dokumentatív jellegű, mely jórészt regényesített, s ezáltal hozza létre az emlékező elbeszélő dokumentatív prózai műfajú alkotást. Elbeszélő műveinek legna­gyobb erénye a párbeszédekben történő cselekménybonyolítás, a szellemes és egyben szatirikus látás- és ábrázolásmód, mely a kritika részéről több figyelmet és megbecsülést érdemelne. Dávid Teréz írói pályája nem mutat töretlen fejlődést és egyér­telműen emelkedő ívet, sokszor nem is produkált csillogó eredmé­nyeket, de műveit mindig a valódi­ság pecsétjével hitelesítette, mert alkotói tudata nem is annyira az érvényesülési lehetőségekre fi­gyelt, mint inkább a valóságra, és arra, hogy mindig a közelében maradjon. Irodalomkritikánk Dávid Teréz műveinek összefoglaló ér­tékelésével még adósunk. Úgy gondoljuk, hogy elégtételt eddigi életművének komplex elemzésé­vel és felmérésével adhatna, első­sorban azért, mert amit az írónő hozzátesz a háborúellenesség és a humanitás kérdésköréhez, azzal nemcsak az irodalom, hanem az igazság is gyarapodik. ALABÁN FERENC Brecht-ház Berlinben Dúdor István: Aratás után Bertolt Brecht születésének 80. évfordulóján, 1978-ban nyitották meg századunk nagy drámaírójá­nak emlékházát a berlini Chaus­see utca 125. szám alatt. Itt volt Brecht utolsó lakhelye. A ház ma Berlin egyik legnép­szerűbb kulturális központja. A berlini állami szervek az NDK Kulturális Minisztériumának támo­gatásával rendbe hozatták a kör­nyező épületeket is. Ezek - Brecht és felesége, Helene Weigel szí­nésznő egykori lakásával együtt most olyan intézmény-együttest képeznek, ahol a művelődés, kul- turálódás és a szórakozás számos válfajára van lehetősége a betérő látogatónak. A Brecht-múzeum mellett egy könyvesbolt is a vendégek rendel­kezésére áll, ahol az író műveinek nagy választékát kínálják kötetek­ben és hanglemezeken. A ház pincéjében kedélyes éttermet ren­deztek be. A Bécsi Konyha ven­déglőben olyan ételféléket kínál­nak, amilyeneket annak idején az osztrák származású Helene Wei­gel kínált vendégeinek. Egyéni látogatók és turistacso­portok az év minden szakában ellátogatnak ide. A ház sohasem üres. Ha nem turisták járják végig kiállításait, akkor filmbemutatókat tartanak vagy egyéb rendezvé­nyeket kínálnak. Itt rendezik meg minden évben a Brecht Napokat. Néhány jellem­ző tematika az utóbbi évekből: Brecht és a marxizmus, Brecht a fejlődő világban, Brecht a szo­cialista országokban. Az előadások, a felszólalások szövegét, a vitaanyagot rendsze­rint több idegen nyelven is kiadják. Ha már kiadványáról van szó, itt kell megemlíteni a Brecht-ház Notate című, világszerte terjesz­tett információs lapját, amely ed­dig már számos Brecht-mú első nyomatával lepte meg az olvasó­kat. A lap népszerű sorozata: a Brecht-tanulmányok, amely a kutatók munkáival ismerteti meg az érdeklődőket. Ezt a rovatot az időközben megalakult Brecht- kutatók Munkaközössége gon­dozza. Kiállítások egész sora adózik a marxista forradalmár író emléké­nek. Különösen nagy siker a Vál­toztasd meg a világot: rászorul! című művészeti kiállítás, amelyet az NDK Művészeti Akadémiájá­nak munkatársai és a Brecht-ház kutatói állítottak össze. Az anyag Brecht pályájáról, munkásságáról mutat be érdekes dokumentu­mokat. A diákság -számára készült az É'.et-Alkotás-Kor című kiállítás, ez egyben iskolai tananyag is. (B) ÚJ SZÚ 6 1986. VIII. 8.

Next

/
Thumbnails
Contents