Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-05 / 182. szám, kedd
A törékeny szépség szolgálatában VIERA KRAICOVÁ MŰVÉSZETE Egy plakát állít meg a bratislavai utcán. Viera Kraicová ismert festőművész kiállítását hirdeti, és mindjárt kényszerít is, hogy bemenjek a Novomeský-kiállítóte- rembe. A finom és szeretetteljes festői nyelven beszélő képek dialógust folytatnak velem. Ajándékot kaptam - élményeket negyvenkét alkotástól. Ráadásul, meghívást a művész műtermébe, egy spontán beszélgetésre. A szokatlanul nagy érdeklődésről, a tárlatlátogatók sokaságáról beszélgetünk, meg arról, hogy mi női portrét festett, amelyek talán nem „szépek“. De árasztanak ,,belső szépséget“, és azért rend- hagyóak, mert nő lévén, mást lát a női arcokban, öröm számára, ha például egy kislány a nyilvánvaló hasonlatosság hiányának ellenére, még képzeletbeli személyekről készült portréin is felismerni véli rokonát. Képei közül jónéhány a hazai képtárak tulajdona, de amíg lehet, magánál tartja őket. Nem tud, nem akar olyan gyorsan lemondani róluk, hiszen képek nem születnek naponta... Szüntelenül érdeklődik Minden új kép újabb állomás a művészi felfedezések útján (Martin Marenčin felvétele) az a mondanivaló, amely ennyi embert egyszerre megragad. Ez utóbbira az én válaszom: ember- központúság. Kraicová képei emberi kapcsolatokról, állapotokról, helyzetekről ós történetekről szólnak. S az emberi arcról. Festészetének legmarkánsabb stílusjegyei a határozott vonások nélkül is mindent kifejező arcok, örül, amikor alkalma nyílik megfigyelni embereket; mindenekelőtt az arcok inspirálják. A modelleket képzeletében hordja, de emlékezetében is ott vannak. Az utóbbi években sok a képzőművészeti élet és a fiatal festők alkotásai iránt, ami minden bizonnyal összefügg korát meghazudtoló fiatalosságával, fiatalságot árasztó alkotásaival. Viera Kraicová évekig illusztrált gyermekkönyveket, Némcová, Podjavorinská, Rázusová-Martá- ková, Rúfus, Erben, Jančová könyveit, népmeséket, szlovák klasszikusokat. Szeret a gyerekek számára dolgozni. Minden alkalommal újrafelfedezi a gazdag gyermeki képzeletvilágot és a gyerekek korába igazodva világosan, egyértelműen kommunikál velük a képzőművészet nyelvén. Az igazi önmegvalósítást mégis inkább azoknak a műveknek az alkotása teszi lehetővé számára, amelyekkel a felnőtt közönséghez kíván szólni. Ezek az önmegvalósításon túl, amolyan képzőművészeti laboratóriumok is a művész számára. Minden új kép újabb állomás a művészi felfedezések útján. Ahová Kraicová szorgalmával és tehetségével eljutott, a kiállítás tanúsága szerint - magasszintű képzómúvészi kultúra. A modern képzőművészet bizonyos értelemben laboratóriumhoz, tudományos alapkutatáshoz hasonlítható, megértéséhez azonban nem elegendő csak az értelemmel közeledni. Ezért nem baj, ha egyazon alkotás két emberben más-más érzéseket és elképzeléseket vált ki. Amint a zene élvezetéhez a zenei hallást, a képzőművészet megértéséhez is fejlesztenünk kell magunkban a befogadó- képességet. A hazai képzőművészeti életet Viera Kraicová nem tartja elég pezsgőnek és ösztönzőnek. Úgy érzi, azokat az anyagi eszközöket, amelyekkel a társadalom a képzőművészek szövetségét támogatja, nem használják ki megfelelően. Többet kellene beszélni a realitásokról: a képzőművészek egy részének önelégültsége aligha segítheti elő a minőségi előrelépést! Szükség volna az országos kiállításokból és a világgal való konfrontációból merített új ösztönző erőkre. A festőművész alkotásaiban sajátos formában jelen vannak a szélesebb társadalmi összefüggésekkel kapcsolatos kérdések is, amelyekről már a képek címei is árulkodnak: Hamu vagy virág, Ne hagyjátok elpusztulni!, Aggodalom, Van remény. Alkotójuk úgy érzi: az egyén nem tehetetlen az embertelenséggel, az agresszivitással szemben. A művészetnek elsődleges feladata korunkban is a valódi értékek megőrzése és gyarapitasa CZIBULA ||_DIKÓ Fél évszázad múltán Két külföldi folyóirat a spanyol polgárháború évfordulójára Hazai lapjainkhoz hasonlóan számos külföldi folyóirat is megemlékezett az elmúlt napokban a spanyol polgárháború kitörésének fél évszázados évfordulójáról. A Nagyvilág júliusi számában a spanyol polgárháborúban részt vett írók, művészek visszaemlékezéseit, nyilatkozatait, valamint a spanyol polgárháborúval kapcsolatos irodalmi alkotásait gyűjtötte össze. Az összeállítást Kis Aladár A spanyol polgárháború címú tanulmánya vezeti be, amely hű képet rajzol a harmincas évek Európájának politikai, gazdasági és szociális helyzetéről. A szerző részletesen ír a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalomban tapasztalható irányzatokról, többek között a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusáról, amely új stratégiát szabott meg. Az európai helyzet ismertetése után foglalkozik a spanyol polgár- háború politikai és társadalmi gyökereivel, kimenetelével, különböző országok szerepével, külön méltatva a nemzetközi brigádok kimagasló jelentőségét. A szemelvények közül az egyik legérdekesebb olvasmány Carlos Bakernek, Ernest Hemingway életrajzírójának visszaemlékezése az amerikai író első spanyolországi útjáról, melynek során bejárták a véres harcok - s egyúttal több alkotásának - színterét. Az ugyancsak e számban olvasható Hemingway-levelek alapján megismerkedhetünk számos világhírű alkotás születésének körülményeivel, s azzal, hogy a neves írónak mennyi nehézségbe került a riportok közlése. Baker visszaemlékezéseiben, miként több más írásban is feltűnik a spanyol polgárháború egyik legendás alakja, Lukács tábornok. Neki, vagyis Zalka Máténak volt segédtisztje Alekszej Ejszner szovjet író, aki visszaemlékezéseiben saját maga és Hja Ehrenburg spanyolországi harcait, élményeit írta meg. Érzékletesen eleveníti föl többek között Ehrenburg és Hemingway találkozását a brihuegai csatamezőn. A dokumentumok közül megrázó olvasmány Dolores Ibárruri Búcsúja a nemzetközi brigádoktól, s ma is tanulságos A spanyol értelmiség nyilatkozata, valamint Peter Weiss: A szépség: cselekvés című esszéje. Természetesen, mint majdnem minden összeállítás, ez sem teljes, mi különösen Laco Novomeský és Egon Erwin Kisch spanyol témájú írásait hiányoljuk. E hiányérzetünk ellenére elmondhatjuk, hogy a Nagyvilág júliusi száma is a tények továbbgondolására késztető, számos vonatkozásban pedig időszerű problémákat fölvető összeállítás. Az NDK-beli Neues Deutschland idei júliusi száma azoknak a német íróknak a müveit és visszaemlékezéseit közli, akik az egész emberiség haladó ügyéért harcoltak fél évszázaddal ezelőtt Spanyolországban. Ezek közé tartozik Erich Arendt, aki a katalán divízió tagja volt. Itt közölt elbeszélésében, Az almu- dévari sofőr címűben a spanyolországi antifasiszta harcok egyik drámai epizódját eleveníti föl. Egyébként Erich Arendt spanyol- országi vonatkozású elbeszélései, esszéi és riportjai e napokban jelentek meg. Maria Osten a Deutsche Zentralzeitung riportereként volt a hősi harcok és tragédiák szemtanúja. Drámai erejű riportjai több nyelven, többek között oroszul is napvilágot láttak. Az itt olvasható riportok fél évtized múltán sem halványultak el. Ma is lebilincselő olvasmány azoknak a kisgyermekeknek a portréja, akik ösztönösen érzik, kinek az oldalán van az igazság, s krétával írják fel az egyik hírhedt fasiszta vezér házának falára, hogy Éljen a Köztársaság. Míves riporteri munka a Guadalajara címú írása is, amelyben megrázó képet fest a város kórházában szenvedő sebesültekről. A német riporternő bátor publicisztikai munkásságáról és harcos életútjáról többek között ltja Eh- renburg is megemlékezik Emberek, évek, életem címú ismert könyvében. Ugyancsak ebben a számban olvashatjuk Fritz Rudolf Fries Spanyol éjszaka címú hangjátékát, amelyet idén július 17-én mutatott be a berlini rádió. A hiteles tényekre épülő alkotás 1936 őszének madridi eseményeit eleveníti föl. Számos új forrásanyagot és szempontot tartalmaz Werner Neu- bert Ludwig Renn és a spanyol háború címú tanulmánya. Ludwig Renn 1936-ban menekült a nácik elől küldőidre, s rövidesen a 11. nemzetközi brigád törzskarának tagja lett. Ez a brigád Hans Kahle parancsnoksága alatt legnagyobb részben német kommunistákból állt. Ugyancsak ebben a számban több német verset olvashatunk a fasiszta pusztítás jelképévé vált városról, Guernicáról. Az összeállítás tartalmazza Ernst Buschnak, a harmincas évek neves német színészének levelét Grigorij Mihajlovics Schneer- sonnak. A neves német színész gyakran lépett fel a spanyol rádióban és a nemzetközi brigádok táborhelyein, több helyen népszerűsítette az Avanti popolo, a La Cucaracha és más - ma már világhírűvé vált dalokat a spanyol polgárháború idejéből. A tartalmas összeállítást Nuria Quevedo Don Quijote címú grafikai sorozatának lapjai színesítik. SZ. HLAVATÝ MÁRTA- UU FILMEKUramisten (magyar) Philadelphiai attrakció címmel forgalmazzák külföldön ezt a magyar, filmet, s nem alaptalanul, hiszen az alkotás idős hősének, egy illuzionistának hajdanán volt egy világszáma, melyet így neveztek. Mutatványa abból állt, hogy jéghengerbe fagyasztva föladták ót New Yorkban, s negyvennyolc órát töltött a fagyban, s Philadelphiában élve és károsodás nélkül távozott a jégtömbból. Binder Li- pót száma annyira megtetszett egy dúsgazdag amerikainak, hogy torzító megszállottság áll szemben egymással.' A sántító fiatal artista sikerorientáltsága, féktelen ambíciója és az öreg artista monomániája, ahogy értelmetlenül és érthetetlenül ragaszkodik egy monopolizált tudáshoz, a jégtrükk titkához, amellyel már nem tud mit kezdeni. A fikción alapuló történetben a kitartás, a következetesség elnyeri méltó jutalmát: a fiatalember célhoz ér. A világszám most is siker. A nagy győzelem után azonbar. nagy kiábrándulás követFeleki Kamii és Eperjes Károly a magyar film főszerepében ötven évre befizette ót a budapesti Nemzeti Szállóba. Most itt van, szállodai szobájában, s bár szabadulóművésznek nevezik, mégis bezárkózik, s elzárkózik a világ elől. Különösen bizalmatlan Sajek Oszkárral, a megsántult artistával szemben, aki egy balul végződő mutatványa következtében egy életre nyomorék maradt. Sajek Oszkár karrierje kettétört, de becsvágya még inkább fokozódott. Olyan mutatványra vágyik, amelyben nem akadályozza ót testi fogyatékossága. S mert artista apjától hallott egy világszámról, a jégbefagyasztásról, amelyet valamikor az apa kollégája mutatott be, elhatározza: megszerzi a híres számot. Két cirkuszi ember, két karakter és két generáció életre-halálra szóló összecsapását követhetjük figyelemmel: fiatal hősünk konokságát és elszántságát, ahogy minden áron és minden eszközzel - késeléssel, pénzzel, erőszakkal, fenyegetéssel, szeretettel - meg kívánja szerezni a mutatvány titkát, s az öreg artista makacsságát, ahogy meg akarja őrizni - és a sírba vinni - titkát. E tragikus-tragikomikus összecsapásban két, már-már emberítélet kezik be. Mert a siker sem boldogít. Fiatal hősünk megint valami újra, másra vágyik. Gárdos Péter első egész estés játékfilmje jelképes, általános és egyetemes emberi érvényű gondolatot rejt magában. Érdeme, hogy képes megidézni a cirkuszi világ hiteles atmoszféráját, az egyes jeleneteknek hangulatuk, dinamikájuk van. Erőssége a szereplők kiválogatása is. Feleki Kamiin ak és Eperjes Károlynak valóban elhisszük, hogy létezhetnek ilyen különös emberek. Feleki Kamii öreg illuzionistája magányos, megkeseredett kicsinyes öregember, aki saját élete és egy életforma pusztulását tehetetlen dühvei szemléli. Eperjes Károly hihetetlen feszültséggel, dinamikusan játssza szerepét. S harmadiknak csatlakozik hozzájuk Garas Dezső egy epizódszerepben: hörög, üvölt, gyűlöl - egy élet elkeseredését, becsapottságát, önpusztító értelmetlenségét zúdítja néhány mondattal fiatal pályatársára. Az Uramisten a montreali nemzetközi filmfesztiválon a múlt évben a zsűri különdíját kapta, a chicagói fesztiválon Gárdos Pétert ezüstdíjjal, Feleki Kamiit és Eperjes Károlyt pedig a legjobb férfialakít᧠díjával tüntették ki. (amerikai) Sidney Lumet-nek, a realista törekvésű amerikai müvésznem- zedék egyik kiváló képviselőjének valamennyi munkája bátor és éles tiltakozás mindenfajta elnyomás, az emberi méltóság semmibevevése, a kegyetlenség ellen. A tizenkét dühös ember óta hazánkban is jól ismert rendező müveit Paul Newman, az amerikai film főszereplője a valósághoz hű ember- és társadalomábrázolás, magvas társadalomkritikai mondanivaló jellemzi. Ilyen erényei vannak most látható alkotásának, az ítéletnek is, melynek hőse egy ügyvéd, aki nem is sejti, milyen szövevényes ügybe keveredik, amikor elvállalja egy súlyos orvosi mulasztás következtében élő halottá vált asszony ügyét. Tisztességes, de teljesen hagyományos eszközökkel dolgozta fel a történetet Sidney Lumet. A profi módon rendezett, fényképezett, pergő ritmusú filmben feltárulnak az amerikai igazságszolgáltatás céltudatos, - körmönfont, kegyetlen mechanizmusának körvonalai. De Galvin, az anyagilag és erkölcsileg egyaránt zátonyra futott ügyvéd - aki e pertől reméli, hogy ismét talpra állhat - nem adja fel küzdelmét az igazság kiderítéséért. Az asszony kártalanítását visszautasítva, vagyis a saját anyagi hasznáról lemondva, a kockázatos és kétes kimenetelű bírósági eljárást választja, mert vakon hisz az igazságban. Az ítélet nem csupán az igazságszolgáltatás erkölcsi-etikai kérdéseit feszegeti, de bírálja az orvosetikai gyakorlatot is, mely megengedi, hogy a súlyos orvosi mulasztást eltussolják, s az ügyet a bíróság megkerülésével rendezzék, vagyis a botrányt elkerülendő, a beteg hozzátartozóit kártalanítsák. Mértéktartó, valósághű ez a Sidney Lumet-film is. Főbb szerepeit Paul Newman, Jack Warden, James Mason és Charlotte Rampling alakítják. Paul Newman az ügyvéd szerepéből sodró egyéniséget formált; a kom- merszfilmek magányos hőseitől, a politikai krimik sebezhetetlen figuráitól eltérően visszafogottan, puritán eszközökkel játssza szerepét. -ymÚJ SZÚ 4 1986. VIII. 5.
