Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1986-08-26 / 200. szám, kedd

Bővítsük a dolgozók részvételét az ellenőrzésben írta: Štefan Ferencei miniszter, az SZSZK Népi Ellenőrzési Tapasztalatból tudjuk, hogy a szocialista építés folyamatában elképzeléseink nem valósulnak meg automatikusan. A szocialista termelési viszonyok győzelme a gazdaságban még nem jelenti érvényesülésüket az emberek tu­datában ós cselekedeteiben. Az ellenőrzések azt bizonyítják, hogy a gyakorlatban csak lassan alkalmazzuk az új megközelítése­ket, a hatékonyság ós az intenzifi­kálás politikai és gazdasági sza­bályozóit. Ezen a téren a legna­gyobb tartalékunk az emberek aktivizálásában van. Az emberi tényező a döntő a szocialista társadalom életében megvalósí­tott valamennyi minőségi válto­zásban. Ezért törvényszerű, hogy a CSKP XVII. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa feladatul adta az állami és gazdasági irá­nyítószervek tevékenysége haté­konyságának további elmélyíté­sét. Mindenekelőtt azt kell elérni, hogy a demokratikus centralizmus elvei alapján nagyobb mértékben hassanak az emberi tényező akti­vizálására, mélyebben befolyásol­ják a társadalmi viszonyok lénye­gét, a vezetők és a többi dolgozó gondolkodásmódját, magatartását az újratermelési folyamat minősé­gének ós intenzitásának javításá­ban. Ezzel párhuzamosan felme­rül az a követelmény, hogy határo­zottabban kell fellépni a maradi, merev gondolkodásmód ellen. Eb­ben a folyamatban, amely egyre igényesebb és bonyolultabb, je­lentős és pótolhatatlan szerepe van az ellenőrzésnek, mint az állami és gazdasági irányítás szerves részének. Az objektív, alapos ellenőrzés megakadályozza a bürokrácia, a formalizmus, a közömbösség, az önelégültség, a középszerűség megtűrését. Arra mozgósítja a közvéleményt, hogy becsülete­sen teljesítse a feladatokat, meg­előzze a rossz minőségű munkát, a pazarlást, a hanyagságot, a fe­gyelmezetlenséget, a rendetlen­séget és más társadalomellenes jelenségeket. Tanúi lehetünk a gyakorlati életben annak, hogy a szavak és a tettek nincsenek mindig össz­hangban. Gyakorlatilag minden ellenőrzés során fogyatékosságo­kat találunk a vezetők munkájá­ban. Amikor az ellenőrző szervek a megállapított fogyatékosságok kiküszöbölését követelik, különfé­le magyarázkodásokkal találkoz­nak. Pedig a fogyatékosságok gyors megszüntetése nagy tarta­lékot jelent, amelyet ki tudnánk aknázni az újratermelési folya­matban. A tudományos-műszaki fejlődés új tartalékokat tár fel Tapasztalataink szerint több ve­zető adott tényként könyveli el a vállalatok belső tartalékait, mint­ha elképzelhetetlen lenne a továb­bi tartalékok mozgósítása. Gyak­ran találkozhatunk olyan nézetek­kel, hogy nincsenek további tarta­lékaink, már kimerítettük őket. Pedig a tudományos-műszaki fej- lódés^ valamint az irányító és ellenőrző munka hatékonyságá­nak további növekedése újabb tartalékokat teremt. Ennek tudato­sítása, valamint a gazdasági és társadalmi élet valamennyi szaka­szán a munka minőségének lé­nyeges javítása hozzájárul a 8. ötéves terv igényes feladatainak megvalósításához. így például a mezőgazdasági igazgatóságok által irányított állami gazdaságok­ban a tartalékok kihasználása és termelésük intenzitásának az efsz-ek színvonalára való emelé­se évente 370 millió korona értékű többlettermelést jelentene. A fafel­dolgozó- és bútoriparban évente egy milliárd koronával több nyere­séget érnének el, ha a termelés intenzitása a csehországi vállala­tok színvonalára emelkedne. Le kell szögeznünk, hogy egyes , tisztségviselők és vezetők még mindig nem értékelik kellőképpen az ellenőrzés jelentőségét. A for­Bizottságának elnöke dulat elérése érdekében napirend­re került az a feladat, hogy az irányító szervekben és az egész ellenőrzési rendszerben olyan lég­kört kell teremteni, amely megkö­vetelné, hogy a munkahelyeken, a termelésben de a nem termelési szférában is, hatékonyan gazdál­kodjanak minden koronával, az alapanyagok és nyersanyagok minden kilogrammjával, az irányí­tó és ellenőrző szervek felfigyelje­nek a törvények, a pártélet és a társadalmi erkölcs szabályainak minden megsértésére és azonnal helyrehozzák a hibákat. Nem egy példát említhetnénk arról, hogy az irányítás folyamatában a belső ellenőrzés csak a szemlélődő sze­repét tölti be. Mindenütt tudják azonban, hogy az ellenőrzés nem határolhatja el magát a problé­máktól és a fogyatékosságoktól. Az ellenőrző szervek munkatársai nem mondhatják azt, hogy valami­lyen kérdés nem érinti őket. Még akkor sem, ha azt állítják, hogy munkatervük nem tartalmazza az adott ellenőrzés megszervezését. Mindenütt közbe kell avatkozniuk, ahol cselekedetükkel megsértik a társadalom érdekeit és céljait, mindenütt segíteniük kell az irá­nyító szerveket a problémák meg­oldásában. Minden területen haté­konyabban kell dolgozniuk. Ma­gunk is érezzük azonban, hogy még jelentős tartalékaink vannak az ellenőrzés minőségében és hatékonyságában. Az állami és gazdasági irányító­szervek munkájával szemben tá­masztott igényesebb követelmé­nyeket tartalmazza Az ellenőrzés irányai a CSKP XVII. kongresszu­sa és az SZLKP kongresszusa után című dokumentum. Az SZLKP Központi Bizottsága El­nökségének és az SZSZK kormá­nyának jóváhagyása után kötele­ző irányvonalat jelent az irányítás­ban és az ellenőrzési rendszer valamennyi szervének munká­jában. A népi ellenőrzés arra törek­szik, hogy maximális segítséget nyújtson a párt és kormányszer­veknek a CSKP XVII. kongresszu­sán elfogadott program megvaló­sításában. Figyelmét mindenek­előtt az újratermelési folyamat mi­nőségi oldalaira összpontosítja. El kell érni, hogy a vezetők követke­zetesen megköveteljék a tüzelő­anyagok az energia, a nyers­anyagok és alapanyagok ésszerű felhasználását. Továbbá jobban kell kihasználni és hatékonyan korszerűsíteni az állóalapokat, ja­vítani a termelés hatékonyságát és minőségét és alapvető fordula­tot elérni a termékek minőségét, valamint műszaki-gazdasági szín­vonalát illetően. A társadalmi igazságosság szocialista elvének megtartása Az egész ellenőrzési rendszer tevé­kenységére is vonatkozik a CSKP XVII. kongresszusának az a követel­ménye, hogy mindenütt meg kell szilár­dítani az állami, a terv-, a pénzügyi és a munkafegyelmet, a javadalmazás­ban következetesen érvényesíteni kell a társadalmi igazságosság alapelveit, következetesen ki kell küszöbölni a szocializmus alapelveit deformáló negatív jelenségeket. Az irányító és ellenőrző szerveknek érzékenyen kell reagálniuk az állampolgárok jogos kö­veteléseire, észrevételeire és javasla­taira, le kell vonniuk a következtetése­ket a közömbösség, a bürokrácia eseteiben és akkor, amikor lekezelően viszonyulnak az állampolgárok ügyei­nek intézéséhez. Azzal párhuzamosan, hogy az ellen­őrző tevékenységet az intenzifikálásra és hatékonyságra kell irányítani, meg­különböztetett figyelmet kell szentelni az irányítás szubjektív tényezőinek, a vezetőknek a tervteljesítéshez, a párt és állami határozatokban megszabott feladatok teljesítéséhez való hozzájá­rulása mélyebb elemzésére és értéke­lésére. Munkájuk színvonala és haté­konysága értékelése során a legfonto­sabb kritérium az elért eredmények, ezek gazdasági és társadalmi értéke. Az irányítás egyes szintjein az ellenőr­ző tevékenység során fel kell mérni a közvetlen és közvetett irányítás eszközeinek hatását, a kisebb haté­konyság okait, keresni kell a magyará­zatot arra, hogy a vezetők miért nem törekednek arra, hogy alapvető fordu latot érjünk el ezen a téren. Az ellenőrző tevékenység politikai jellege Az ellenőrzés hatékonyságának nö­velése szempontjából jelentős tartalé­kot jelent a munkastílus, a munkamód­szerek további tökéletesítése, a munka ésszerűsítése, az irányító és az ellen­őrző szervek együttműködésének el­mélyítése. Az ellenőrzési rendszerre is vonatkozik a XVII. pártkongresszusnak az a követelménye, hogy következete­sen meg kell szüntetni a formalizmust az adminisztratív megközelítéseket és az aránytalanul sok papírmunkát. Ez döntő feltétele annak, hogy az ellenőr­zés hatékony és társadalmi szempont­ból hasznos legyen. Gorbacsov elvtárs szavaival élve, az irányítómunkában és az ellenőrzésben tűrhetetlen és káros ha csak a papírokkal dolgozunk és nem az emberekkel, ha az embere két csakis a papírokon keresztül ítéljük meg és figyelmen kívül hagyjuk élet- és munkakörülményeiket, problémái­kat. Az ellenőrző tevékenység politikai jellege abban is rejlik, hogy az embe­rek között végzett közvetlen élő mun­káról, az emberek magatartására és cselekedeteire gyakorolt erkölcsi és pszichológiai hatás eszközéről van szó. Eredményessége az objektivitás­tól, az igényességtől és ugyanakkor az érzékenységtől függ. Az ellenőrző és az ellenőrzött közti viszonynak a köl­csönös bizalmon, a közös segíteniaka- ráson kell alapulnia. Ezek a viszonyok semmi esetre sem magyarázhatók úgy, mint partnerkapcsolatok, ame­lyekben a liberalizmus, a jóhiszemű, de a gyakorlatban kevésbé hatékony fi­gyelmeztetések, a problémák megol­dásának halogatása uralkodik. A ta­pasztalatok egyértelműen azt bizonyít­ják, hogy a liberalizmus teret biztosít az elvtelenségnek és a fegyelmezetlen­ségnek Tömören: az ellenőrző tevé­kenységben szervesen össze kell kap­csolódnia az ellenőrzésnek, a megelő­zésnek és a fogyatékosságok kiküszö­bölésének. Az irányításban ós az ellenőrzésben haladéktalanul eleget kell tenni annak a követelménynek, hogy a problémá­kat azon az irányítási szinten kell megoldani, ahol az ügyben megszüle­tett a végleges döntés, nem szabad a központba közvetíteni azokat a fel­adatokat és problémákat, amelyek kizárólag a vállalatok, a termelési­gazdasági egységek, vagy a miniszté­riumok hatáskörébe tartoznak. Ennek a követelménynek a figyelmen kívül hagyása alibizmust szül. Az ellenőrzésben is emberek döntenek Úgy mint az irányításban, az ellenőr­zésben is döntő szerepük van a káde­reknek. Tőlük függ a kitűzött célok sorsa, a határozatok megvalósítása. Tapasztalataink egyértelműen azt bi­zonyítják, az ellenőrzés hatékonysága döntő mértékben az ellenőrzést végző személyek politikai érettségétől, szak­mai tudásától függ, attól, hogy mennyi­re tudnak a dolgok mélyére hatolni. Ebből a szemszögből nézve a dolgo­kat, helyénvaló az a követelmény, hogy további káderekkel kell meg­erősíteni az ellenőrző szerveket, gon­doskodni kell politikai és szakmai fejlődésükről. Ugyanolyan fontos fel­adat az ellenőrzést végző szervek munkatársainak fiatalítása. Elenged­hetetlen követelmény a káderek elkö­telezettsége, kifogástalan erkölcsi pro­filja, politikai ós szakmai felkészültsé­ge A fiatalok bevonása az ellenőrzés­be politikai kérdés is. Megerősíti a fia­talokban a társadalmi hasznosságuk tudatát és az ellenőrzés révén megis­merik a reális valóságot. Az ellenőrzés társadalmi jelentősé­gét nagymértékben növeli a dolgozók fokozott bevonása. Fontos eszköz ez az emberek nevelésében, a bürokrácia megakadályozásában, a rend és a fe­gyelem megszilárdításában. Ezért na­gyobb mértékben kell a nyilvánosságra hozni az ellenőrzések megállapításait. Nem szenzációhajhászás céljából, ha­nem azért, hogy ezen az úton is befolyásolhassuk a közvéleményt. A gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsítása stratégiai irányvonalá­nak megvalósítása valóban forradalmi fordulatot jelent társadalmunk életé­ben. Megköveteli a szavak és tettek egységét, az új megközelítéseket, a szervezettséget és az önfegyelmet. Ezek a követelmények vonatkoznak az egész ellenőrzési rendszerre is, mint az állami és gazdasági irányítás szer­ves részére- UJ FILMEK ­Te kedves kis falu (cseh) Először csupán közhelyek jut­nak az ember eszébe Jirí Menzel legújabb filmjének láttán: üde, derűs, mulatságos, kesernyés, egyéni és ehhez hasonlók. A leg­több néző ugyanis - az akciófil­mek elsöprő áradatának és nép­szerűségének korában - épp az ilyen, a Menzeléhez hasonló mun­kákkal alig tud valamit kezdeni. Hiszen nincs itt pergő, fordulatos cselekmény - legalábbis ahhoz képest, amit az ember mondjuk a televíziós esti filmekben meg­szokott - mindaz, ami történik, alig néhány mondatba összefoglalha­tó. S ez is milyen hétköznapi, jelentéktelen, földhözragadt! Egy eldugott cseh faluba vezeti el a nézőt Jirí Menzel, hogy vosságot, vagy legalábbis meg­nyugtató tanácsot. De hát ezek csak kiragadott figurák; a filmben ismerős élethelyzetek (munka, család, szerelem, csalás, csaló­dás stb.) peregnek, amelyekben a rendező felfedezi a derű lehető­ségeit, a hétköznapok képtelen abszurditásaiban, elviselhetetlen­nek tűnő helyzeteiben is észreve­szi a humort, a humánummal átszőtt gyengéd iróniát. Egyszerre mulatságos és szívmelegítő ez a hangvétel, mely az élet legke­gyetlenebb dolgait is humorosnak tudja felfogni. Zdenék Svérák forgatókönyvíró és Jirí Menzel rendező munkája tehát semmi egyébről nem szól, mint mindennapi életünkről, hét­Bán János a cseh komédia főszerepében bemutassa a község mindennapi életét, a lehető legjelentéktele­nebb eseményeit, s persze az ott élő embereket. A mese közép­pontjában egy félénk, értelmileg kissé visszamaradott (a falusiak szerint ,,momentálisan“ elmara­dott), gyermeteg, de jóindulatú és szeretetteljes kocsikísérő áll, aki a fura emberek között is a legfu­rább (Bán János, a budapesti Katona József Színház művésze alakítja nagyszerűen, zseniálisan naiv humorral ). A szövetkezet tehergépkocsiján egy akkurátus, de jóságos sofőr a főnöke (Marián Labuda játssza remekül), de mert a kissé ütódött kamasz hibát hibára halmoz, a felette gyámkodó sofőr úgy megdühödik, hogy nem hajlandó vele dolgozni, leveszi róla a kezét. Aztán ott van a falusi orvos (Rudolf Hrušinský tünemé­nyes figurát formál alakjából), az embert, a világot, a szülőföldei, a tájat szerető doktor bácsi, aki minden helyzetre talál valami or­köznapi kicsinyességeinkről, ró­lunk, emberekről, akik önzők, kis- stílűek, torzsalkodók, egymást alig megértők, de ugyanakkor arany- szívűek, játékosak és szerfelett mulatságosak vagyunk. Menzel soha nem túloz, de soha nem hamisít; mindaz, amit rólunk el­mond, a szelíd, szeretetteli meg­bocsátás hangján szól. Olyan gyengéd humorral átszőtt történet ez, amely igazából nem sérthet meg senkit, még akkor sem, ha Jaromír šofr kamerája legsebez­hetőbb pontjainkra irányul. Remek mozi a Te kedves kis falu; friss, szellemes, s a látszólag egyszerű mese annyi igazi ember- ábrázoló erejű ötlettel kerül a vá­szonra, annyi kiváló aprólékos gonddal kidolgozott színészi bra­vúrral, hogy a néző csak a film végén álmélkodik el: az alkotó a legapróbb, legjelentéktelenebb motívumból is milyen sokat jelentő és jóízű nevetésre késztető pilla­natokat tudott teremteni. Muskétások az ötödik emeletről (bolgár) A kispolgári életforma kinövé­seit - elsősorban a karrierizmust, a kicsinyességet, irigységet és képmutatást - tűzi gombostű- hegyre Petr Vaszilev-Milevin ren­dező ebben a bolgár komédiában. Egy szófiai vállalat három munka­társa - akiket elszakíthatatlan baráti szálak fűznek egymáshoz, ezért muskétásoknak hívják őket - elé tart görbe tükröt, hogy bemutassa: a köznapi látszat mö­gött milyen valóságos erők és indulatok feszülnek. Egy külföldi kiküldetés lehetősége - csak egyi­kük élhet vele - egyszeriben széttöri a baráti összetartozás nemes eszményét és kíméletlen könyökharc kezdődik köztük a fe­Kulturális hírek = ■ Az Egyesült Államok nagy film­vállalatai kitűnő üzleteket csinálnak, bár az elmúlt évben az észak-amerikai filmszínházak 11 százalékkal keve­sebb jegyet adtak el, mint az előző esztendőben. A videoüzlet ugyanis kihúzza a bajból a filmvállalatokat: évi 1,5 milliárdos jövedelmével ugyan­olyan rentábilis, mint a film. Elsősorban régi filmek bizonyulnak valóságos aranybányának. Videokazetta formájá­ban hozzák forgalomba Russ Meyer hajdani szexfilmjeit éppúgy, mint a tisz­tességes családfilmeket. Bing Crosby Fehér karácsony címú, 1954-ben for­lettesek kegyeinek elnyeréséért. Remek a film kiinduló ötlete, jók a felvonultatott típusok is, a ge­rinctelen törtetők leleplezése azonban nem elég kegyetlen, az ellenszenves emberek nem elég ellenszenvesek. A bolgár alkotók­tól megszokott kemény ítélet, gro­teszk él ezúttal elmarad, ponto­sabban könnyed humorrá, mulat­ságos helyzetkomikummá szelí­dül, ahelyett, hogy kíméletlenül leleplezné az emberi mentalitás vadhajtásait. így aztán a gátlásta­lan karrieristák történetet jóízű ne­vetést fakaszt ugyan, látványuk azonban nem készteti borzadás­ra (a látottak meg gondolkodásra) a nézőt. -ym­gatott giccses filmjéből 1985-ben 250 ezer példány kelt el. ■ A nevetés a sötétben című regényt 1969-ben filmesítette meg Tony Richardson, a Tom Jones, a Dü­höngő ifjúság és több más kitűnő film Oscar-díjas rendezője, Anna Karinával és Nicol Williamsonnal a főszerepben. A regénynek készül a második filmvál­tozata Rebecca de Momay, Maximi­lian Schell és Mick Jagger közreműkö­désével. A Rolling Stones rocksztárja már játszott a Kelly, a bandita és Az előadás című filmekben. ÚJ SZÚ 4 1986. VIII. 26.

Next

/
Thumbnails
Contents