Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-22 / 197. szám, péntek
Szavak helyett kardokkal Beszélgetés a prágai történelmi vívócsoport tagjaival Prága, vasárnap délután a Kis- oldalon. Négyet üt az óra. A Vo- jan-parkban megtelnek a színpad körüli padok, egy kíváncsiskodó a faágak közül kukucskál... Elsül a mordály - hú, de nagyot szólt, apu! - mondja egy szöszi gyerkőc. Villog a kard, meglendül a buzogány, villan a tőr, Szemünk előtt évszázadok peregnek. Izgulunk, nevetünk, szurkolunk, kicsik és nagyok, miközben egy kis sétát teszünk a történelemben. A Regius prágai történelmi vívócsoport tíz éve, 1976-ban alakult. A tizenhárom tagú együttest ma a legjobbak között tartják számon. Manón Lescaut, A három testőr, Híres betyárhistóriák, Rajtaütés, Prága, ahogyan én szeretem, Karel Gott zenei összeállítása, Az- Szenvedély, romantika vagy valami más?- Ez is, az is. Valószínűleg nagyobb álmodozók lehetünk, mint általában a „földi halandók“ - nevet Václav Luks, a Regius művészeti vezetője.- Amint a közönség, a kívülálló, s bizonyára a legtöbb érdeklődő lát - korhű kosztümök, ragyogó fegyverek -, a csillogás. Mögötte azonban...- Rengeteg munka áll, s csakis ez, a munka a döntő. A csoport tagjai az év háromszázhatvanöt napjából legkevesebb háromszázat együtt töltenek. Minden héten háromszor, a munkaidő után, délután öttől este kilencig próbálunk. Ebben az évben a barrandovi filmstúdióval folytatott sokéves együttműködésünk jutalmaként az U Hibernű palotában rendezett Az együttes műsorának egyik látványos jelenete (Miloslav Habon felvétele) ördöggel nem lehet tréfálni, Tavasz végén, nyár végén, Egy nap a Nyugodt álomhoz címzett fogadóban, hogy csak néhány televízió- és filmprodukciót említsünk, melyekben a nézőknek alkalmuk nyílt megcsodálni tudományukat. Az évi, átlagosan tíz film- és tévéprogram mellett az együttes színházakkal is együttműködik. Részt vettek többek között a kladnói Jaroslav Prücha Színház Rómeó és Júlia előadásában. A Regius és a csillagok című műsorukkal pedig második éve lépnek a közönség elé. De a felsorolás még mindig nem teljes. Hiszen a nyár elképzelhetetlen lenne a történelmi helyeken való - Karlštejn, Konopišté, Kŕivoklát, Český Sternberk, Žleby, s idén a Vojan-park-beli - hétvégi fellépések nélkül. Műsorukban minden hozzáférhető történelmi fegyvernem szerepel: alabárd, tőr, szablya, pallos, buzogány. Az együttes tagjai kitűnően lovagolnak, számos kaszkadőrelem ismerői is, hiszen hivatásos kaszkadőrök gyakori munkatársai. Gyorstalpaló vívótanfolyamukon olyan „diákokat“ készítettek fel eddig vívással egybekötött fellépésekre, mint például Vladimír Dlouhý, Josef Läufer, Jirí Kom, Jirí Bartoška, Karel Gott, Jaromír Hanzlík, Jana Pauiová, Viktor Preiss, Hana Zagorová. A csehszlovák kinematográfia negyven éve címú kiállításon négyszer huszonöt perces műsorral szerepeltünk. Az érdeklődők itt bepillantást nyerhettek a műhelytitkokba, összehasonlíthatták a filmvásznon pergő párbajokat a valósággal, láthatták a gyakorlás folyamatát. Természetesen ez a fellépés felemelt edzésadagot kívánt - a heti 15-20 óra januártól áprilisig harmincra növekedett. Mert a nézőnek sosem szabad csalódnia. Václav Luks folytatja:- A történelmi fegyverek használatához szükséges a klasszikus kiképzés, amely megtanít mozgékonyságra, gyorsaságra, az „ellenféltől“ való szükséges és betartandó távolság helyes felméré-- sére. Enélkül a történelmi vívás veszélyes játék - olyan, mintha valaki jogosítvány nélkül ülne a volán mögé.- A kosztümök, fegyverek, kellékek honnan származnak?- A csoport tagjai tizenkét szakmában jártasak. Sok mindenben önellátók vagyunk. A kosztümök egy részét a színházaktól, a televíziótól, filmforgatások végeztével vásároljuk, a cipót, kalapot varratjuk. De házi műhelyünkben készült már négy korabeli cipő is...- Egy ízben még páncélinget is horgoltunk. Mindenki megkapta a hozzávalókat, harapófogót, dróMatematikatanárok vándorgyűlése A Bolyai János Matematikai Társulat a közelmúltban tartotta meg Nyíregyházán a matematika- tanárok 31. vándorgyűlését, amelyen négyszázan - köztük ketten Csehszlovákiából - vettek részt. A rendezvényen (amelyet minden évben más megyében tartanak) az oktatás különböző szintjein működő matematikatanárok értesülnek a tudományos kutatások legújabb eredményéről, s a gyakorlat tapasztalatairól. A négynapos tanácskozás résztvevői alsó és felső tagozatos, középiskolai és felsőoktatási szekciókban vitatták meg napjaink matematikaoktatásának időszerű kérdéseit. A csak részben felsorolt előadások témái az alábbiak voltak: Bizonyítási képesség fejlesztése a 7-8. osztályban; Tehetség- gondozás; Miben segítheti a matematikatörténet a matematika ok^ tatását?; A matematikatanítás, » a zsebkalkulátorok és a személyi számítógépek kapcsolata; A kreativitás elmélete és gyakorlata; Valószínűségi szemlélet alakítása 6-10 éves korban; Matematikai fogalomrendszer, Szaktanteremben eredményesebben lehet tanítani. A matematika a legrégibb tudományok egyike. A szülők az utóbbi években meggyőződhettek róla, hogy egyik tantárgy sem változott annyit, mint éppen ez. Új módon és olyasmit tanul a diák, amiről még két évtizeddel ezelőtt is csak főiskolán, egyetemen volt szó. Új mód, új megközelítés kell. A képzés korszerűsítése elsősorban azt jelenti, hogy az ismeret-központúságról a probléma-központúságra kell áttérni. A jelenlegi matematika nem többet akar tanítani, hanem mélyebben és eredményesebben. Ennek megfelelően változtak a tankönyvek is. Nemcsak a tanulóknak és szülőknek nehéz az átállás; az új tartalom és mód a pedagógusok jelentős részétől is komoly felkészülést, erőfeszítést igényel. OLÁH GYÖRGY tot, láncszemeket, s házi feladatként megkötött horgolt otthon egy négyzetet. Ezekből állt össze azután a hamisítatlan páncéling.- Vitás kérdésekben a Katonai Történelmi Intézethez, a Katonai Történelmi Múzeumhoz és az Állami Műemlékvédő Hivatalhoz fordulunk tanácsért.- Hogyan készülnek a műsoraik? - kérdezem a vezetőt.- A programok összeállítása előtt tanulmányozzuk a kor vívószakirodalmát, vívójegyzeteket, a legkülönbözőbb vívóiskolák fegyverhasználatát. A Híres vívójelenetek címú műsorunkban az Ivanhoe, a Keresztesek, a Macbeth, A három testőr, továbbá Théophil Gautier Fracasse kapitány, Miloš Kratochvíl Magányos kötekedő című müveinek egy-egy ismert jelenete elevenedik meg.- A vívószámoknál a legnagyobb óvatosság mellett is számolniuk kell sérülésekkel. Van-e helye az előadásokon a rögtönzésnek?- Az etűdöket állandóan ismételjük, minden lépés, minden mozdulat pontosan megkomponált. Ennek ellenére előfordulhatnak sebesülések. Emlékszem, első fellépésünk a Supraphon Lucernabeli bálján egy betört fejjel végződött. De szerencsére nem gyakori az ilyesmi. Előfordulnak zúzódások, s más kisebb sérülések, amelyek hosszabb-rövidebb időre lehetetlenné tehetik egy-egy ember fellépését.- Előadást azonban nem szívesen mondunk le. Ez az eddig eltelt tíz év alatt csupán egyszer történt meg. Mivel az együttes minden tagja egyaránt jól forgat minden fegyvernemet, ha a szükség úgy hozza, helyettesítjük sérült társunkat.- Legérdekesebb emlékük?- A Ljudmil Sztajlov rendezte Aszparuh kán címú bolgár film. Rendkívüli élmény volt az erőd elfoglalásakor a húszezer embert mozgató tömegjelenet forgatása, melynek mi is részesei lehettünk.- Végezetül, min dolgozik éppen a csoport?- Új összeállítással készülünk a rövidesen sorra kerülő bemutatóra. Jelenkori vívójáték lesz, hat képben, öt közjátékkal. Miről szól? A házasságról... Azt hiszem, eny- nyi elég is erről. Mi nem a szavakat, hanem a látványos, izgalmas jeleneteket szeretjük... TARICS ADRIENN Kilencből egy Tehetségkutatás - elgondolkoztató tapasztalatokkal A Magyar Területi Színház - főként az utóbbi időben - évente meghirdeti a tehetségkutató vizsgát a fiatalok számára. Korábban elég volt ötévenként - vagy ritkábban - sort keríteni erre, mert úgy tűnt, bőségesebben jelentkeztek vagy termettek a tehetségek, a színészi pályára alkalmas fiatalok. Majd két-három évenként került sor az akcióra, s ma ott tartunk, hogy évente megismétlődnek ezek az alkalmak, sajnos egyre kevesebb sikerrel. A Duna Menti Tavaszon, a Jókai Napokon évente elhangzik az értékelő bizottság zárszavában: iskoláink nagy reszében baj van az esztétikai neveléssel. Erre sajnos még mindig kevés idó jut. Nem kevés iskola igazgatója nem tartja különösebb érdemnek, ha tanulója részt vesz a kerületi vagy országos szavalóversenyen, ha a színjátszócsoport eljut a Duna Menti Tavaszra vagy a Jókai Napokra. A színház annak idején igen nagy reményeket fűzött azokhoz a diákokhoz, akik a budapesti Színművészeti Főiskolán sajátították el a színészi mesterség csín- ját-bínját. Államközi egyezmény alapján tanultak Magyarországon, s tanulmányaik befejeztével visz- sza kellett volna térniük a Magyar Területi Színházhoz (hiszen többségük az „inaséveit“ is ott töltötte). Várta őket a színház azért is, hogy friss szellemiséget, fiatalos lendületet hozzanak a két társulatba, hogy a színházelmélet új fejezeteit, a színészmesterség új fortélyait népszerűsítsék Dél- Szlovákiában. Sajnos Németh János, Dallos József, Horváth Zsuzsa, Kaszás Attila, Antal Olga, Varjú Olga, Kiss László és a többiek nem tértek vissza a Matesz tagjai közé... Néhány éves kihagyás után most a bratislavai Színművészeti Főiskola színházi karán történik a színésznevelés a Magyar Területi Színház két társulata számára is. Színházunk az idei tehetségkutató vizsgára meghívta a főiskola képviselőit, Soňa Korenčiová docenst, (aki magyarul is beszél) és Jana Raingerová tanárnőt; félig- meddig Dráfi Mátyás érdemes művész is a főiskolát képviselte, hiszen magyar nyelvre, színpadi beszédre ő oktatja az ott tanuló magyar diákokat. Rajtuk kívül még a színház művészeti vezetése alkotta a zsűrit. A tehetségkutató vizsgára harmincketten jelentkeztek - közöttük hét fiú. Mindenkit levélben tájékoztatott a színház: hogyan, mivel készüljön a „felvételire“. A harminckét jelentkező közül mindössze kilencen jelentek meg az értékelő bizottság előtt. Dél- szlovákia minden tájáról Királyhel- mectól (Kráľovský Chlmec) Duna- szerdahelyig (Dunajská Streda). A szövegmondásukban eléggé nagy hiányosságok mutatkoztak: a szövegértelmezés felületes, a hangsúlyok mechanikusak, a hanglejtés nem magyaros, az érzelmi azonosulás eléggé seké- lyes, s az előadói eszköztára mindannyiuknak szegényes volt stb. Műveltségűk, olvasottságuk mértéke és értéke igen alacsony, még az iskolai kívánalmak alapján- egy kivételével - sem elégséges. A világlátásuk szinte még gyerekes, pedig tizennyolc évnél idősebb fiatalokról van szó. Énekés zenekultúrájuk - félek kimondani - szinte csapnivaló. Ritmusérzékük, intonációs készségük gyenge, az éneklésben óriási hibák mutatkoztak, s egyáltalán a zenei készségük igen alacsony fokú. Ezek a fiatalok nincsenek hozzászokva, hogy énekeljenek. A zenének csupán passzív „befogadói“. Természetes hangszínük jellegtelen, s más hangszínt nem is képesek előcsalni magukból. Hangerejük gyenge (.. .bömböl helyettük a pop vagy a rock zene...), többen beszédhibával küszködnek, ami nem szervi rendellenességből ered, csupán a rest és jellegtelen beszédmodor eredménye. Mit vizsgált még a felvételi bizottság? A jelentkezők mozgás- kultúráját (és egészségi állapotát), térérzékelését (általános érzéke- lőképességét), verbális emlékező- képességét, helyzetfelismerését (szituáció-érzékenységét), alkati és jellembeli milyenségét (képességét a hangulatváltásokra), intellektuális bázisát és a kreativitását. A végeredmény eléggé lesújtó. Egyetlen lány állta meg a helyét- minden tekintetben elfogadhatóan. A ladmóci (Ladmovce) Tkacsi Erika, aki a mezőny egyedüli kiskorú tagja volt: csak jövőre érettségizik. így a főiskola tanárai kapcsolatot tartanak majd vele, hogy kellőképpen felkészülhessen az ottani felvételire, s hogy tehetségét, adottságait addig is továbbfejlessze ... KMECZKÓ MIHÁLY A számítógép és a könyv Létezik olyan nézet, miszerint a jövőben a számítógép majd kiszorítja a könyvet a mindennapi használatból. De el tudjuk-e képzelni életünket egy- egy verseskötet vagy regény nélkül? - teszi fel a kérdést a Szovjetszkaja Kultura augusztus 7-i vezércikke. - Hiszen a könyv nemcsak egyszerűen „információ-hordozó“, hanem szellemi életünk része. De abban, hogy több legyen a könyv, s hogy hamarabb kerülhessen az olvasó kezébe, ma már sokat segíthet a számítógép. A könyvkiadás az egész világon széles körben alkalmazza a számítástechnika vívmányait: a kéziratjavítástól kezdve az új könyvek eladási arányának felméréséig. Nálunk is szükségessé vált a számítástechnika széles körű bevezetése a kiadókban, a nyomdákban és a könyvértékesítésnél - írja a szovjet lap. Annak ellenére, hogy a könyvkiadásban növekedés tapasztalható, a könyvpiacon mégis viszonylagos áruhiánnyal küszködnek a Szovjetunióban. Csákiéiig sikerül kielégíteni a szépirodalom iránti keresletet, a gyermekirodalom kínálata pedig csak harminc százalékban felel meg az igényeknek. Pedig arról, hogy milyen nagy a szovjet olvasók vonzalma a jó könyv iránt, a Puskin-kötetekre való - eddig soha nem látott mennyiségű - előrendelés is tanúskodik: a 11 milliós példányszám - példátlan a szovjet könyvkiadás történetében. A könyvkiadási rendszer átdolgozásának célja az, hogy a világ egyik legtöbbet olvasó népe igényei szerint juthasson könyvekhez. A kulcs ehhez a tudományos-technikai forradalom vívmányainak alkalmazása. Ehhez nagy segítséget nyújtanak a korszerű információs rendszerek. A gyakorlatban azonban mindez korántsem egyszerű. A fényszedéssel ugyanis az történt, hogy nem gyorsította meg, hanem lelassította a könyvnyomtatás időtartamát. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a fényszedés eleve feltételezi az egész szerkesztői és kiadói tevékenység számítógépesítését. A könyvkiadásra fordított idő hetven (!) százaléka jelenleg a kézirat előkészítésére és a levonatok korrektúrájára fecsérlódik. Külföldön ma már olyan fényszedó automatákat gyártanak, amelyek akármilyen bonyolult szöveg szedésére alkalmasak, a kézirattal való munka pedig „papír nélküli technológiával“ folyik. A vezércikk megállapítja, hogy még a meglévő, nem egyszer importált technikai felszerelést sem használják ki sok helyen - nem titok, hogy a számítógép néha csak a terem díszítésére szolgál. Vannak persze pozitív példák is: a számítógépes rendszer segítségével és meglévő tartalékok ésszerű kihasználásával a jövő évben kétszáz könyveimmel több jelenik meg például a Lett Szovjet Szocialista Köztársaságban. S ehhez nem kellett feltalálni sem új könyvnyomtatási technikát, sem pedig emelni a dolgozók létszámát. A Szovjetszkaja Kultura régebben már beszámolt arról, hogy egyes szovjet kiadók (például: a Mir vagy a Szovjetszkaja Enciklopegyija) bátran korszerűsítették munkájukat. Alma-Atában hozzáláttak egy olyan adatbázis létrehozásához, amely a klasszikusok műveinek szövegét tárolja, hogy azt kívánság szerint bármikor elő lehessen venni, s fényszedést alkalmazva kinyomtatni. A javulás tehát a korszerű eszközök hatékonyabb kihasználásában, az automatizált rendszer létrehozásában s az ágazat jobb irányításában rejlik. Feltétlenül meg kell gyorsítani a könyv útját az olvasókhoz, ez minden korszerűsítés legfontosabb célja - hangsúlyozza végezetül a szovjet lap. Cz. I. ÚJ SZÚ 6 1986. VIII. 22.
