Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-21 / 196. szám, csütörtök
Eredmények és tennivalók tükrében Jegyzetek a 35. matematikai olimpiáról Krascsenits Géza felvétele A Csallóköz sorozatból Szigor és engedékenység a nevelésben A matematikai olimpiai versenyek ma már az iskolai esemény- naptár megszokott rendezvényei. A harmincötödik versenyt a Cseh és a Szlovák Oktatási Minisztérium - több intézmény bevonásával - az 1985-86-os tanévben is megrendezte. E vetélkedő szervezője a matematikai olimpia központi bizottság, amelynek hatékony segítséget nyújtanak a kerületi olimpiai bizottságok. A matematikai olimpia évente megméreti önmagát: gyarapodott-e értékben, nótt-e vagy csökkent diákjaink versenyzőkedve és problémamegoldó készsége. Az alábbi mérlegkészítés segítse a tájékozódást és körvonalazza a további teendőket. A Nyugat-szlovákiai kerületben az A kategóriában (a közép-iskola 3-4. évfolyama) 31 iskola 116 tanulója (ebből 33 magyar nemzetiségű) versenyzett; közülük 16-an (ebből 6 magyar) lettek eredményes feladatmegoldók. 1. Marczell György (Galántai - Galanta - Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium); 2. Marian Lukáč (Bánovce nad Bebravou-i Gimnázium); 3. Rudolf BureI (Trnavai Gimnázium). A kerület magyar tanítási nyelvű iskoláiból még a következő három oldotta meg a feladatokat eredményesen: 9-10. Czékus András (Komáromi - Komárno - gimnázium); 11. Olláry Péter(Komáromi Ipari Szakközépiskola); 12-16. Vázsonyi Ildikó (komáromi gimnázium). A Nyugat-szlovákiai kerületből négyen vettek részt az országos versenyen, köztük Marczell György. A B kategóriában (a 2. osztályosok) 51 iskola 220 diákja (59 magyar) mérte össze tudását és mindössze 12-en értek el jó eredményt, ebből 2 magyar. 1. Bódi V/7<for [Nyitrai (Nitra) Gimnázium ]; 2-3. Kiss Petik Katalin (Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium); 2-3. Ján Trojan (Nyitrai Gimnázium); 4. Török Benedek (Dunaszerdahelyi - Dunajská Streda - Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium). A C kategória (elsősök) versenyében 48 iskola 189 tanulója (48 magyar) vett részt és 38-an lettek eredményesek, ebből 9 magyar. 1. Varga Gábor (Somorjai - Šamorín - Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium); 2. Gyetven Miklós (Komáromi Ipari Szakközépiskola); 3. Viktor Grič (Skalicai Gimnázium). E kategóriában a magyar tanítási nyelvű iskolák diákjai közül még az alábbiak szerepeltek sikeresen: 4. Fasang Éva (zselizi- Želiezovce - gimnázium); 5-7. Kocsis Marián (Hurbanovói Építőipari Szakközépiskola); 10-16. Tar Miklós (Komáromi Ipari Szakközépiskola); 17-23. Ada- mek Tímea (komáromi gimnázium); 25-38. Végh Eleonóra (komáromi gimnázium), Gubo Dezső és Pásztor Attila (Érsekújvári- Nové Zámky - Elektrotechnikai Szakközépiskola). A matematikai olimpia központi bizottsága a múlt tanévben egy új kategóriát is létesített programozásból. A P kategória feladatai- a számítógépektől és a programozási nyelvtől függetlenül - al- goritmuskészítésból és algoritmusok elemzéséből tették próbára a versenyzőket. A vetélkedő házi, kerületi és országos fordulóból áll. A kerületi fordulót Léván (Levice) tartották meg, ahová 13 iskola 16 legjobb eredményt elért tanulóját hívták meg; közülük öten végeztek eredményesen. A versenyben a magyar tanítási nyelvű gimnáziumokat 3 komáromi és 2 galántai diák képviselte. Közülük a komáromi Vermes Iván az 5. helyen végzett. A nyugat-szlovákiai versenyzők közül az első négyet hívták meg az országos versenyre. Ezen összesen ötvenen vettek részt. A 35. matematikai olimpia kerületi versenyébe 64 középiskola (19 magyar, beleszámítva a magyar tagozatos iskolákat is), azaz 37 gimnázium, 15 ipari, 6 közgazda- sági, 3 mezőgazdasági szakközépiskola és 3 szakmunkásképző intézet kapcsolódott be. A gimnáziumok első három helyezettje: a lévai gimnázium (32 tanulóból 7-en lettek eredményesek); a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium (47 tanuló, az eredményes megfejtők száma 6) és a Nyitra Párovská Utcai Gimnázium (23 tanulóból 9-en lettek eredményesek. Az ipari szakközépiskolák első három helyezettje: a Komáromi Ipari Szakközépiskola (16 tanuló 2 eredményes megfejtővel), a Piešťanyi Elektrotechnikai Szak- középiskola (11 tanuló és 3-an lettek eredményesek), a Nové Mesto n/Váhom-i Gépipari Szak- középiskola (7 tanulóból 2-en értek el sikert). Az Érsekújvári Elektrotechnikai Középiskola magyar osztályaiból két eredményes feladatmegoldó került ki. Egy-egy sikeres szereplője van a következő magyar tanítási nyelvű iskoláknak: a dunaszerdahelyi, a galántai, a zselizi gimnáziumnak, a Hurbanovói Építőipari Szakközépiskolának és a somorjai gimnáziumnak. A magyar tanítási nyelvű iskolák közül a versenyben még az alábbiak vettek részt: szenei (Senec) gimnázium, Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Szakközépiskola, a magyar tagozatos iskolák közül az érsekújvári gimnázium, a Nagymegyeri (Čalovo) Közgazdasági Szakközépiskola, a Vágsellyei (Šaľa) Vegyipari Szakközépiskola, a Komáromi és a Štúrovói Szakmunkásképző Intézet. A versenyzők a B kategória feladataival birkóztak meg a legnehezebben. Az A éc a C kategória feladatai érdekesek és jók voltak. A Z kategória (az alapiskolások) kerületi versenyében, 50 tanuló (ebből 9 magyar) eredményét rangsorolták. Ebben a kategóriában 36 tanuló lett eredményes feladatmegoldó. A magyar tanítási nyelvű alapiskolák tanulói közül az alábbiak: 9-11. Száraz Angelika (Kolárovo), 15-18. Bartalos Gert- rúd (Lakszakállas - Opatovský Sokolec). 22-24. Oláh György (Komárom), 28-30. Czedula Renáta (Komárom). Szeptembertől valamennyien a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban folytatják tanulmányaikat. 12-14. Renács Szilvia (Vága - Váhovec) a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban tanul tovább. 31-36. Magyarícs György (Dunaszerdahely), az ottani magyar tanítási nyelvű gimnáziumba megy. Bízunk benne, hogy ifjú matematikus reménységeink a gimnáziumban is folytatják sikeres feladatmegoldó tevékenységüket. Ahhoz, hogy lépést tartsunk a fejlődéssel, nagy és következetes munka szükséges mind a tanulók, mind a tanárok részéről. Számos kérdést át kell értékelnünk, mint például azt, hogyan ismerjük el a többletfeladatot vállaló tanuló és tanár munkáját? Mit teszünk azért, hogy érdemes legyen a tehetséges tanulókkal foglalkozni? A verseny mai formája sajnos a felkészítő tanárok nevét az ismeretlenségben hagyja. Külföldön az a szokás, hogy a kiváló eredményt felmutató tanuló neve mellett zárójelben szaktanárának a nevét is feltüntetik. Ideje lenne ezen a szemléleten nálunk is változtatni. Megoldatlan az a kérdés is, hogy a gimnáziumok diákjai ugyanabban a kategóriában versenyeznek, mint a matematikát jóval kevesebb óraszámban tanuló szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek diákjai. Nem szabadna előfordulni annak sem, hogy a verseny eredményeit az iskolák a tanév befejezése után kapják meg, ahogy az most is történt (az eredmények július 9-én érkeztek). Ez nem teszi lehetővé a matematikai olimpia év végi értékelését. Arról nem is szólva, hogy a versenyeredmények gyors visszajelzésének milyen fontos motiváló szerepe van. Hijszem: a felvetett kérdések számbavétele és megoldásuk hozzájárulhatna ahhoz, hogy egyre több tanár vállalja a tehetséges tanulók fejlődésének elősegítését, akár különfoglalkozás, akár szakköri munka, szakirodalommal való ellátás, vagy pedig megfelelő pályairányítás formájában. A legjobban ugyanis a tanár tudja megítélni, hogy adott esetben miképpen nyújthat hatékony segítséget jó képességű tanítványának. OLÁH GYÖRGY A gyermek családban születik, a családban nő fel, s felnőtté válva a legtöbb esetben családot alapít. Életére, fejlődésére tehát a szülők, a szülők teremtette család, mint legközvetlenebb társadalmi környezet, döntő hatású. A család a tudatos személyiségformálás során ellenőrzi és értékeli a gyermek viselkedését, aszerint, hogy magatartása menynyire felel meg az általuk elfogadott magatartásmintának, erkölcsi elveknek. A helyesen viselkedő gyermek megbecsülésnek örvend, „jó gyermeknek“ számít, példa testvérei előtt, a helytelenül visel- kedőt pedig szemrehányással illetik, kifogásolják tetteit, különböző fokú és tartalmú büntetésekkel akarják „jó útra“, azaz az általuk képviselt minták követésére bírni, így fegyelmezik a család tagjait, ezzel biztosítanak tekintélyt az általuk elfogadott normáknak, így alakítják tudatosan gyermekük személyiségét. Az utolsó évtizedek nagy társadalmi változásai érintették a családot is. Sok jószándékú szülő elbizonytalanodott, nem tud kellő gyorsasággal eligazodni a rohamosan változó világban. Ezért egyesek ahhoz ragaszkodnak, ami volt, és saját múltbeli életelveiket, magatartásformájukat akarják feltámasztani, gyermekeiknek továbbadni. Gyermekkorukra úgy emlékeznek vissza, hogy a szigor, a feltétlen engedelmesség, a félelem övezte szülői tisztelet légkörében nőttek fel. Mások eklektikusán válogatnak: bizonyos területeken a régi értékekhez ragaszkodnak, más téren modern életmódra törekszenek. Vannak olyanok is, akik tagadják a múltat, a teljesen újat keresik, s gyermekkori sorsuk tagadásaképpen pontosan az ellenkezőjét teszik annak, ahogy velük bántak a szüleik. Nem ritka az olyan szülő sem, aki a nehézségek elől azzal tér ki, hogy „majd csak lesz valahogy“. Ók minden nevelési gondot legszívesebben az iskolára hárítanának. A szakemberek általában azzal magyarázzák a nevelési módszerek szélsőségeit, hogy a mostani családi nevelésben sok esetben hiányzik a céltudatosság. Sok szülő a pillanatnyi hangulata szerint ítéli meg a gyermek magatartását. Az egyre inkább elharapózó engedékenységre mutat a következő, egy hegyi üdülőben lejátszódó eset. A nagy teraszon levő három pingpongasztalon 10-16 éves gyerkőcök mérték össze az ügyességüket. A nézőközönség túlnyomórészt a szülőkből tevődött össze. Amikor már csak az egyik asztalon folyt a játék, az előző két páros is felcsapott szurkolónak néhány kortársával egyetemben, de úgy, hogy közben az ütőkkel vadul verték az asztalt, ugráltak, hadonásztak. Az egyik szülő határozott hangon figyelmeztette a szilajkodókat, ne tegyék tönkre az amúgy is viharvert sportszert. Ám két szülő is akadt, aki a randalírozók pártjára állt: ugyan mit sajnálják azt a kis örömet a srácoktól, nyár van, most tombolják ki magukat, hisz szegény gyerekek egész évben any- nyit szenvednek a túlzsúfolt iskolákban, a rengeteg hülye tanulni- való miatt, s ha összetörik azt az ócska asztalt, majd vesz az üdülő másikat. Vita kerekedett a szülők között, de végül a többségnek sikerült felülkerekednie a „liberálisokon“, jóllehet nem lehetett ókét teljesen meggyőzni. Mindenesetre az is az igazsághoz tartozik, hogy éppen a két szabadelvű szülő gyermekei lármáztak leginkább a folyosókon, a kertben, még este 11 óra után is. Ki ne tudna hasonló példát felhozni a környezetéből? Most egy homlokegyenest ellenkező eset kínálkozik ide, amely ugyanott történt. Az ebédlőből jöttek vissza a gyermekek, s egyikük az uzsonnára kapott nápolyi papírját nemtörődöm mozdulattal a virágok közé dobta. Pechjére rajtam kívül pont az apja látta meg, akiben felbuzgóit a pedagógusvér, s azonnal nevelni kezdte a csemetét. Először is felvetette a fiúval a papírt, majd háromszor körülfuttatta vele az épületet, de még ez mindig nem volt elég: felzavarta a szobájukba a megszégyenített lángvörös srácot e szavakkal: „Ma nincs se vacsora, se tévé, csak kenyeret kapsz!“ Gondolom, a történet minden elemzés és magyarázgatás nélkül is meggyőzi az olvasót, hogy a szigor és a következetesség ilyen értelmezése bajosan hozhat valóban jó eredményeket. A nevelés művészetének éppen abban van a lényege, hogy mentesek vagyunk a túlzástól, minden helyzetben szeretettel és ésszerűen reagálunk. Száz és száz fortélya van a pedagógiának, mert nincs két egyforma szülő és két egyforma gyerek, mindegyikhez sajátos módon kell közelednünk. Kész recepteket, amelyek minden nevelési szituációban hasznosak lennének, sem a neveléstudomány, sem a pszichológia nem tud adni. Bár változik a család, s változnak a nevelés módszerei is, a sze- retetről és a szigorról nem mondhat le a nevelés. Csak azt ne veszítsük el a szemünk elől, hogy a szigor nem csaphat át kegyetlenségben és megalázásba, s az engedékenység nem az igazi szülői szeretet megnyilvánulása. Ha úgy tetszik: rosszfajta szeretet. SZEBERÉNYI JUDIT Az avarok kincsei FIGYELEMRE MÉLTÓ KIÁLLÍTÁS Az idei budapesti nyár bővelkedik színvonalas kiállításokban. Ezek közül e kánikulai napokban is megtekinthető a Lélek és forma című kiállítás, amely a magyar szecesszióról ad átfogó képet, valamint a korabeli plakátművészetet bemutató 1U0+1 éves a magyar plakát című kiállítás, amelyet a Műcsarnokban nyitottak meg. Mi azonban ebben az esetben Az avarok kincsei című régészeti kiállításról szólunk, amely a közelmúltban nyílt meg a Magyar Nemzeti Múzeumban, s az avar kori művészet legszebb emlékeit mutatja be. A kiállítást nagy várakozás előzte meg, hiszen azt előzőleg már Moszkva, Frankfurt, Nürnberg, Párizs és Bécs múzeumpártoló közönsége is megtekinhette. Az anyag további érdekességét az adja, hogy a magyarországi (ez volt az avar birodalom központi területe) avar kori leleteket most első ízben gyűjtötték egybe és állították ki, s a leletanyagot 24 múzeum bocsátotta a kiállítók rendeklezésére. Közép-Európában 568-ban megjelenő, Belső- és Közép-Ázsiából származó lovasnomád avarokat az egyik bizánci történetíró így jellemezte: „Ugyanebben az időben bejött Bizáncba az a furcsa nép, akiket avaroknak mondanak, s összefutott az egész város megnézésükre, mert soha ilyen népet még nem láttak. Hátul nagyon hosszú volt a hajuk szalagokkal megkötve és befonva. Egyéb viseletűk a többi hunokéhoz hasonlított...“ Az avarság ezt követően 250 esztendeig irányította Kelet-Közép-Európa történelmét. Csak a VIII. század legvégén Nagy Károly hadjáratai törik meg hatalmukat, s ma már e nép egy részének IX. századi továbbélése is bizonyíthatónak látszik. A kiállítás időrendi sorrendben mutatja be az egyes avar korszakokat (korá-közép- későavar kor), s az ezekre jellemző jellegzetes leletanyagot. Ezek közül is kiemelkednek a díszes ékszerek, a parádés öv- és lószerszámdíszek, valamint a különböző használati tárgyak. Ezek a leletek hűen érzékeltetik az avar társadalom gazdasági fejlettségét, ezen belül a fejlett ötvösművészetet. Az idők folyamán a koraavar kor préselt technikáját felváltó későavar művészetben új ötvösművészeti eljárás jelenik meg, mégpedig a bronzöntés. E leletanyag motívumkincsében viszont sok párhuzammal kötődik példáull a késői Szászanida művészethez, ennek következtében az avar kori leleteken is megjelennek a különböző állatküzdelmi jelenetek, a népszerű griff, vadkan és sárkány figurák, s jellegzetessé válnak a növényi díszítések, mégpedig az indák és a palmetták. A bemutatott anyag tükrözi az egyszerűbb falusi lakosság leletanyagát, a katonai kíséret (az ún. nemesi középréteg) tárgyi hagyatékát, de megtaláljuk itt a magányosan eltemetett fejedelmi leleteket is. Közülük csak néhányat ragadunk ki: előkelőek a kiskörös-vágóhídi aranyleletek, s a káptalantóti lószerszámdíszek. Itt látható többek között az 1971-ben homokkitermelés közben előkerült kunbábonyi fejedelmi sír közel 3 kilog- rammnyi aranyával, s a legújabban feltárt temetők közül a zamárdi, a hortobágy-árkusi és a zalakomári sírok leletei tűnnek ki. E figyelemre méltó kiállítás alkalmával ízléses, sok fényképpel ellátott katalógus jelent meg, amelyet Bóna István professzor tanulmánya vezet be. TRUGLY SÁNDOR ÚJ SZÚ 6 1986. VIII. 21.
