Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)
1986-07-15 / 164. szám, kedd
V, mint Vivaldi: középen Nora Martinková (Jan Šilar felvétele)- U J FILMEK ■ ■■■■■■■■ M Hi tM Hi Bi H ■■ ■■ ■■ ■ Más szerelem (szlovák) Emberi Ami késik, nem múlik. Szerencsére! Libor Vaculík, a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház virtuóz táncosa hosszú idő óta töretlen hittel, lelkesedéssel tárgyalt-ügy- ködött-intézkedett egy csupa fiatalokból álló, kis létszámú balettegyüttes megalakításának lehetőségéért. Tőle tudom, hány ajtón kopogtatott hiába, hány helyen várta szélmalomharc, meg nem értés, akadékoskodás - no, meg egy kis gáncs is. Mert nagy fába vágja a fejszéjét az, aki „házon belül“ próbál kísérletezni, aki saját színházában akar új stílust teremteni. Ráadásul a legtehetségesebb táncosokkal... Libor Vaculík tizenkét tagú együttese végül is zöld utat kapott. A jövőben a Szlovák Nemzeti Színház ifjúsági szervezetének az égisze alatt működik majd a tehetséges csapat, s ha igaz, hogy csak a kezdet nehéz, akkor a júniusi bemutatónak nagyban meg kell könnyítenie a folytatást. Miről mesél az ember - miről beszél a szerelem?, ez a címe az együttes elsó premierjének, amelynek rendezője, díszlet- és jelmeztervezője Jozef Bubák, a jó- nevű, harminchat éves szlovák festőművész. Hogy miért vele kezdem? Jozef Bubák letisztult stílusa, egyéni látásmódja, Dürerben és Leonar- dóban fogant mesteri emberábrázolása ugyanis akkora hatással van a huszonkilénc éves táncoskoreográfus Vaculíkra, hogy a V, mint Vivaldi címú alkotását kivéve mind a három kompozíciója erősen magánviseli a festő sajátos kézjegyét, kifinomult érzelmi világát és képeiről ismert mondanivalóját. Ez persze semmit sem von le a tehetséges koreográfus munkájának értékéből, mindössze azt Eldőlt, ki kapja a Csehszlovák Televízió 1985-ös évi legjobb műsoraiért járó díjakat. Elismerésben részesült a prágai televízió sportosztálya a csehszlovák spartakiád idején készített ötletes és színvonalas élő adásokért. Díjazták a szovjet televizió ,,A győzelem stratégiája“ című sorozata cseh szinkronjának készítőit. Díjat kapott az ifjúsági osztály alkotógárdája. Az ezüst csengő hangja című tévéfilm készítéséért. Ez a fasizmust elítélő film az 1985-ös nemzetközi televíziós fesztiválon elnyerte a Duna Nagydíjat és osztatlan sikert aratott a nézők és a kritikusok körében egyaránt. Oklevelet kaptak továbbá az Esti mese és más ifjúsági műsorok készítői sokéves színvonalas munkájukért. Elismerésben részesült a prágai tévé zenei főosztálya, elsősorban az ,,Orök Faust“ cimű, háborúellenes témát feldolgozó tévéopera szerzői és készítői, valamint a különböző ünnepi hangversenyek rendezői. * A prágai metró B-1 -es vonalának megnyitása előtti érdekes etűdök bizonyítja: két mélyen érző, lelki tisztaságért küzdő ember, két gazdag fantáziájú, igaz értékeket kereső művész, s velük együtt egy egész csapat (Nora Martinkovával, Zuzana Bartkovával, Veronika Iblovával, Igor Holováčcsal és David Pospišillel az élen) beszél ugyanarról: az emberről és a szerelemről. Rólunk, akik egyszer sírunk, máskor nevetünk, egyszer gyűlölünk, máskor szeretünk, róKomárom (Komárno), Dunaszerdahely (Dunajská Streda) és Somorja (šamorín) után Szlovákia fővárosában is bemutatkozott alkotásaival Gály Katalin, a képzőművészeti alap Mihály utcai kiállítótermében, közösen Véruna Mel- čáková-Junekováv al. Kettőjük közül Gály Katalin 'a szűkszavúbb és fegyelmezettebb, Juneková művészete a bőség ellenére is egysíkúbbnak tetszik, és kevésbé „fegyelmezettnek“ maga az alkotó: mintha válogatás nélkül, úgymond kosárból öntötte volna eddigi munkáit a látogatók elé - szemelgessenek, válogassanak ők. Már ez is jelzi, hogy a két fiatal művész látszatra véletlenszerűen találkozott egy kiállítóteremben. Persze, csak látszatra, mert mélyebben vannak apró kis vonások, amelyek roko- nítják őket egymással. Gály Katalin olajfestményekkel és pasztellekkel szerepel a tárlaton, Juneková grafikákkal. Következésképpen ez is mutat egyfajta különbséget, továbbá látásmódjuk, képzettségük. Juneková Gott- waldovból, cseh művelődési közegből indult, Gály Katalinra ugyanakkor a magyar képzőművészeti hagyományok is hatottak, egy ideig Budapesten, a Képzőművészeti Akadémián tanult. Bár riportműsorok készítőit is díjjal jutalmazták. A bratislavai televízió díjnyertes filmje, a Ne menj el nyári éjszakán, a munkáskörnyezetben éló emberek problémáit dolgozza fel. Végül pedig díjat kapott a bratislavai tévé sportosztálya, a Futás az egészségért című programsorozat készítéséért, amely rendszeres sportolásra, a szabadidő hasznos eltöltésére próbálta ösztönözni a nézőket. Oklevéllel jutalmazták a „Mesterművek a prágai Nemzeti Galériában című magas színvonalú képzőművészeti sorozat készítőit. A szórakoztató műsorok közül a „Ketten egy városból“ című aratta a legnagyobb sikert. Oklevelet kapott az ostravai televízió is, a stúdió létrejöttének 30. évfordulója alkalmából sugárzott négy és félórás esti ünnepi műsoráért. A bratislavai tv-híradó munkatársai ,,A kék Duna partján“ és az ,,/Kzok, akik gazdagok.. című ausztriai tárgyú dokumentumműsorukért kaptak oklevelünk, akik hol vonzzuk, hol taszítjuk egymást, s csalódásunkban új kapcsolatokban keresünk vigasztalást, rólunk, akik örömet szerzünk és csalódást okozunk, elbukunk és felemelkedünk. Vaculík legfőbb erénye - ami már tavaly, a koreográfusok versenyén is bebizonyosodott hogy mindent a testre bíz, s nem a külsőséges eszközökre. Jelmeznek, díszletnek csupán annyi funkciót ad, amennyi megilleti azt; mondanivalóját - Vivaldi, Mahler és Martinu zenéjére - a tánc nyelvén, nem pedig „kimerevitett" csoportképekben adja elő. Koreografikus gondolkodásmódja úgy párosul a társművészetekkel, hogy mozgásformáira akkor is oda kell figyelnünk, amikor a legszívesebben behunyt szemmel hallgatnánk a zenét, vagy pusztán csak a szép színpadképet csodálnánk. Ha nem így lenne, talán észre sem vennénk, hogy ezt vagy azt a mozdulatsort Markó Ivántól „kölcsönözte“ a koreográfus, vagy hogy az est utolsó darabjába be-becsúszott egy-két oda nem illő lépéskombináció. A bemutató frenetikus sikere azopban így is megérdemelt. Az idei évad végén ugyanis valami olyan történt, ami régóta váratott magára: összejött egy nagyszerű csapat, amely újat, mást és minden bizonnyal a megszokottnál sokkal izgalmasabb repertoárt í9ér- SZABÓ G. LÁSZLÓ Véruna Melčáková-Juneková is közöttünk él és olykor mestere, Albín Brunovský előtt is tiszteleg egy-egy grafikai lappal, valójában, azaz belül, abban a másik környezetben él és álmodik. A cseh költészetből, irodalomból és képzőművészetből táplálkozik, ezekből merít ihletet, és lélekben gyakran barangol szűkebb hazájában, szülőföldjén. Mindez nem ennyire szembetűnő Gály Katalin esetében, ő ugyanis nemcsak a magyar kulturális hagyományokból építkezik, hanem, ezeken keresztül, a világból érkező üzeneteket is felhasználja. Azonban mindkettőjüknél érzékelhető bizonyos hiányérzet, amelyek nyomán apró kis vágyak fogalmazódnak meg, valami, amit valamikor elvesztettek. Véruna Melčáková-Juneková jórészt kitaposott úton jár, követve bizonyos mértékben mesterét, folytatva a rendkívül erős hazai grafika hagyományait. Gály Katalin ugyanakkor, levetkőzve mestereinek hatásait, tudatosan és következetesen építkezik. A jegyzetünk elején említett három kiállításán rajzokkal, olajfestményekkel, majd sajátos szónyegtechni- kával jelentkezett, újabban leginkább a pasztell foglalkoztatja. És jó hogy így cselekszik, mert az új technika már önmagában is eltávolítja példaképétől, olyan utakra vezeti, amelyeken csak önmagára számíthat. A faliszónyegei is mutatták ezt, most még erősebben a pasztelljei. Például a Visszhangok, amely első pillantásra egy. kicsit bizarrnak tetszik, de végül is merész és érdekes sorozat. A látszólag meghökkentő, vázlatszerű rajzok annyira színesek, változatosak, mint maga a természet, s benne az ember. Gazdag, vibráló színvilág. Ami a témavilágot illeti, az még nem ennyire gazdag, de akadnak jó pillanatai (Egyedül, Utcán). Véruna Melčáková-Juneková alkotásai sajátos női kézjegyet viselnek magukon, finom technikájukkal, reneszánszkori míves- séggel vonzzák az ember tekintetét. Az Érintések, Az alma, a Ne zavarjátok köreimet, A felszín alatt, a Feltárás című grafikai lapjai gazdag női álomvilágról tanúskodnak. Végezetül: mindkét fiatal művész alkotásai is bizonyítják, hogy a művészet nemcsak a feltűnő, a mindenki által látható jelenségekről képes szólni, hanem a különböző külső hatások nyomán kialakuló belső „helyzetekről“, állapotokról is. fjÉMETH ISTVÁN A kolibai filmeseknek - Jirí Kŕižan forgatókönyvírónak és Dušan Trančík rendezőnek - sikerült az, ami csak keveseknek és ritkán sikerül: mai témából olyan intellektuális filmet kreálni, amely nem fullad unalomba, s égető kérdéseket feszegetve nem válik didaktikussá vagy száraz moralizálássá, sem elvonttá vagy üres frázispu- fogtatássá. A Más szerelem érdekes film, izgalmas mint a valóság, a nyers, a bonyolult és ellentmondásokkal terhes élet. Időszerű kérdéseket vet fel, olyanokat, mint a tisztesség, a megalkuvást nem viselő konokság, a nyerészkedés, a társadalmi tulajdon megkárosítása. Két merőben különböző mentalitású, felfogású, kétféle életfilozófiát képviselő egyén történetét bemutatva szinte laboratóriumi vizsgálatot végez az alkotó. A film hőse egy medikus, akit névtelen feljelentés alapján eltanácsolnak az orvosi egyetemről, mert tiltott műtétet hajtott végre. Peter tudatosítja, hogy hibázott, nem csupán orvosetikai szempontból, hanem emberileg is mulasztást követett el; erkölcsi vétségét igyekszik jóvátenni és a buktatókat a jövőben mindenképpen szeretné elkerülni. Egy Felső-Garam menti településen próbál új életet kezdeni: a fakitermelésben talál munkát. De csakhamar rájön, hogy ezt a mikrokör- nyezetet sajátos szokások, törvények mozgatják, ez a világ sokkal nyersebb, keményebb, mint hitte, s bár vengédszerető, szíves ez a zárt közösség, de aki nem tud beilleszkedni, azt kiközösítik, aki nem fogadja el konvencióit, törvényszerűen bukásra ítéltetik. Más értékrendszer, életfilozófia a mozgatórugója az itteni emberek magatartásának, s ez nemcsak sajátos életvitelükből adódik. A fiatalember rövidesen rájön arra is, hogy ez a favágóbrigád súlyosan megkárosítja a társadalmi tulajdont - egyszóval lopja a fát -, s a szervezett társadalomellenes tevékenységet a brigádvezető irányítja, nagyon is átgondoltan manipulálva az emberekkel. S mert a jövevény nem hajlandó részt vállalni üzelmeikben és nem pen- dül velük egy húron, érthető, hogy A képzelt beteg Kevés jó mondható erről a francia filmről, pedig forgatókönyve a vígjátékírás klasszikusának müve alapján készült. Igen, Moiiére A képzelt beteg című komédiája adta az alapötletet, de Tonino Cervi és Alberto Sordi nem elégedett meg azzal, hogy egy az legyben filmre vigye az emberi gyengéket és a tudákos orvosok erőlködését maró gúnnyal ostorozó vígjátékot. A cselekményt ők is a 17. századba helyezik, az eredeti szöveget azonban aktualizálják, megspékelik a mai olasz viszonyokra jellemző utalásokkal. A címszereplőt - Alberto Sordi alakítja - dúsgazdag olasz nagy- birtokossá léptetik elő, aki a világ ‘ferde szemmel néznek rá. Az ifjú határozottsága, konok elszántsága veszélybe sodorhatja őket, s mivel Peter a brigádvezetővel nem akar osztozni a kéz-kezet mos összefonódásokban sem, a kettejük közti konfliktus heves szóváltássá, verekedéssé fajul, s tragikusan végződik. A történet nem fordulatos meseszövésével, vagy látványosságával vonja magára a figyelmet, hanem a kétféle gondolkodásmódot és filozófiát képviselő egyének lélektani rajzával. A film végkicsengése alapján nem lehet kétséges, hogy az alkotó melyik magatartásforma, melyik értékrend mellett foglal állást. Dušan Trančík következetesen halad a maga választotta úton, hiszen korábbi munkáiban (A győztes, A ragadozók ketrece, A negyedik dimenzió) is komoly erkölcsi-etikai kérdéseket vetett fel, hősei az anyagi javak hajhászása helyett mindig fontosabbnak tartják a szellemi és morális értékeket, az ügyeskedéssel, a korrupcióval szemben előnyben részesítik az erkölcsi tisztaságot. A filmnek jól megírt a forgatókönyve, a rendezés gondos, kidolgozott, magán viseli az alkotónak azt a készségét, hogy a maga jellemző atmoszférájában tudja elénk állítani sajátos mikroszociológiai metszeteit. A műnek továbbgondolásra serkentő magvas mondanivalója, gondolati töltete van. Az orvostanhallgatót Maroš Kramár alakítja, megragadó erővel. Partnere Cser-% halmi György, aki a favágók vezetőjének szerepét a tőle megszokott magas színvonalon formálja meg, érzékeltetve azt is, hogyan élhet vissza egy ember a beosztásával. gondjai-bajai elől betegségbe menekül; magány gyötri, értetlenség veszi körül, s tele van szorongással ez az Argant, pedig élvezni szeretné az életet, úgy istenigazában. Tonino Cervi adaptációja csalódást okoz; azoknak is, akik abban a hiszemben vesznek rá jegyet, hogy A képzelt beteg első, s bizonyára hű filmváltozatát láthatják, és azoknak is, akik a darab sajátos, újszerű értelmezését, feldolgozását várnák, önfeledt szórakozást legfeljebb csak azoknak nyújt, akiket kielégít a vaskos humor, a közönséges tréfa. Vajon mit szólna mindehhez maga Moli- ere? Kiosztották a Csehszlovák Televízió nívódíjait Járt és járatlan utakon Két fiatal képzőművész tárlata Maroš Kramár, a szlovák film főszereplője (olasz)-ymLaura Antonelli és Alberto Sordi az olasz film egyik jelenetében ÚJ SZÚ 4 1986. VII. 15.
