Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-14 / 163. szám, hétfő

A csehszlovák külpolitika feladatairól a CSKP XVII. kongresszusa után Szocializmus, társadalmi haladás és béke A CSKP XVII. kongresszusa utáni időszakra az egész párt és a szocialista társadalom fokozott aktivitása jellemző a kongresszusi határozatoknak a mindennapi fel­adatokra való lebontása és hatá­rozatok megvalósítása során. Ez vonatkozik pártunk és államunk széles körű külpolitikai tevékeny­ségére is. Az e téren elfogadott konkrét feladatok indokoltak. A múltban sohasem volt ilyen szoros kapcsolat országunk fejlő­désének külső és belső tényezői között, mind a szocialista közös­séget, mind pedig a világfejlődést illetően. Tovább nő az országok és népek kölcsönös függősége. A nemzetközi színtéren érvényre jutnak közös érdekeik. Ezzel pár­huzamosan azonban ellentétek és egymással ellentétes irányzatok is mutatkoznak. Az egyes országok­ban és a világon a nagy szociális, gazdasági és tudományos-mú- szaki ellentétek nemcsak az álla­mok belpolitikájára hatnak, hanem befolyásolják a nemzetközi hely­zet alakulását is. Harc a békéért Napjainkban még sürgetőbben kerül előtérbe a világbéke megőr­zésének igénye. Ennek teljesítése nélkül minden más értelmét veszí­tené. A társadalmi haladás tör­vényszerűsége azonban egyre jobban megköveteli, hogy az egész nemzetközi közösség erő­feszítéseit egyesítsük nemcsak a háború és a béke kérdéseiben, hanem az emberiség további glo­bális problémáinak megoldásá­ban. Ezek közé tartozik a környe­zetszennyeződés, a gazdasági fejlődés számára a természeti források biztosításának szüksé­gessége, a nyomor, az éhség, az írástudatlanság felszámolása. E kérdések megoldása meghalad­ja egy-egy állam lehetőségeit. Sok tekintetben az emberi civilizáció létének alapjait érinti. Napjainkban, amikor átléptük az atom- és úrkor küszöbét, el kell sajátítanunk az e kornak megfele­lő új gondolkodásmódot, és meg­felelő gyakorlati intézkedéseket kell hoznunk. E tekintetben ösz­tönző erőt jelentett külpolitikánkra nézve is a testvéri SZKP XXVII. kongresszusa. A szovjet kommu­nisták történelmi érdeme, hogy a világ társadalmi jelenségei és irányzatai elemzésének alapján rámutatott az egyre rosszabbodó nemzetközi helyzet okaira és meghatározta a leküzdésükhöz vezető reális utakat. Újra fogal­mazta a béke ós a biztonság lenini stratégiáját. A CSKP XVII. kongresszusa teljes mértékben magáévá tette a Szovjetuniónak ezen elvi béke­politikáját, mert az megfelel nem­zeteink létérdekeinek is. A cseh­szlovák külpolitika alapvető fela­datával - ahogy azt Gustáv Husák elvtárs a XVII. pártkongresszuson hangsúlyozta: a fejlett szocialista társadalom építéséhez szükséges kedvező külső feltételek megte­remtésével - teljes mértékben összhangban áll. Ez az irányvonal megfelel a kor igényeinek, az Felszámolni a tömegpusztító fegyvereket ÚJ szú 1986. VII. 14. Teljes mértékben támogatjuk azt a szovjet javaslatot, hogy az évszázad végéig teljesen számol­ják fel az atom- és más tömeg- pusztító fegyvereket. Támogatjuk a ,.csillagbéke“ programját, vala­mint a Szovjetunió lépéseit az atomfegyver-kísérletek betiltását illetően. Ugyanez vonatkozik más javaslatokra is, amelyek megvaló­sítása hozzájárulna a lázas fegy­verkezés megfékezéséhez. A Szovjetunió és a többi szocialis­ta ország javaslatai napjainkban lényegében a fegyverkezés min­den területét érintik, a tömegpusz­tító fegyverektől egészen a hagyo­mányos fegyverzetekig terjednek, s a kérdéseket nemzetközi és regionális viszonylatban oldják meg. Gyakorlatilag nincs olyan fontos kérdés, beleértve az ellen­őrzés kérdését is, amelyről meg­feledkeztek volna. A szocialista országok elvi bé­kepolitikáját ismét igazolta a Var­sói Szerződés Politikai Tanácsko­zó Testületének a közelmúltban Budapesten megtartott ülése, amelyen felhívással fordultak a NATO tagállamaihoz és vala­mennyi európai országhoz, hogy csökkentsék Európában a fegyve­res erőket és a hagyományos fegyverzetet. Ezek a javaslatok és kezdemé­nyezések széles teret nyitnak kül­politikánk még aktívabb és haté­konyabb szerepvállalásához. Nö­vekszenek az igények a csehszlo­vák diplomáciával és szövetsége­sei összehangolt lépéseivel, a nemzetközi fórumokon - a sok­oldalú tárgyalásokon, az ENSZ- ben, a genfi, a stockholmi és a bécsi értekezleten - való elköte­lezettséggel szemben. A béke és a biztonság közös nagy ügyéhez mi a két és sokolda­lú kapcsolatok terén végzett mun­kánkkal járulunk hozzá. A Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság közös javaslata a közép­európai vegyifegyvermentes öve­zet létrehozására, továbbá a CSKP és az SPD kétoldalú tárgyalásainak kibővítésére tett ja­vaslat a környezetvédelem kérdé­séről az ilyen irányú tevékenység két példája. Ezeket újabbaknak kell követniük. Minden lehetőséget fel kell használnunk arra, hogy hozzájá­ruljunk a nemzetközi kapcsolatok fellendítéséhez. Földrajzi és politi­kai szempontból logikus, hogy fő figyelmünket az európai konti­nensre irányítjuk. A Helsinkiben megkezdett európai biztonsági és együttműködési folyamat szá­munkra és szomszédaink számá­ra - úgymond közös házunkban - jó keretet biztosít a kölcsönös egymás mellett élés minden kér­désének kollektív megítéléséhez és megoldásához. Ezzel a céllal látunk hozzá az európai biztonsági és együttműködési értekezletet követő, harmadik tanácskozása előkészítéséhez, amelyre ez év őszén Bécsben kerül sor. A testvéri országokkal folytatott együttműködés fejlesztése egész világ népei vágyainak és érdekeinek. Teljesíteni csak a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal való közös fellé­péssel, a világ valamennyi béke­szerető, háborúellenes és demok­ratikus erőivel összefogva tudjuk. A konfrontáció és a lázas fegy­verkezés kalandor politikájával szemben - amelyet a világra az 'Egyesült Államok legreakciósabb imperialista körei és legközelebbi szövetségesei kényszerítettek - a szocialista országok a háborúk nélküli világ és az együttműködés világos és vonzó koncepcióját állították. Azok a javaslatok, ame­lyeket a Szovejtunió és a Varsói Szerződés többi tagállamai jelen­leg a nemzetközi tanácskozáso­kon előterjesztenek, a diplomácia­történetben a kezdeményezések legszélesebb körű összességét képviselik. Ezek a kezdeménye­zések a nemzetközi biztonság komplex rendszerének a megte­remtését célozzák, amely magá­ban foglalná a katonai, a politikai, a gazdasági és a humanitárius kérdéseket is. Olyan gyakorlati programot jelentenek, amelynek megvalósítása a békés egymás mellett élés lenini koncepciójának a nemzetközi kapcsolatok gyakor­latába való átültetését jelentené. A jelenlegi nemzetközi helyze­tet reálisan ítéljük meg. Tudjuk, hogy a béke, a biztonság és az együttműködés programjainak megvalósítása nem lesz könnyű, sem pedig rövid távú. Azonban megéri harcolni érte. Más út nincs, amennyiben a népek tartós béké­ben és barátságban akarnak élni. E program megvalósítása minden állam közös törekvését igényli. A mi külpolitikánknak is hosszú távú feladatává válik. Megvalósí­tására minden erőnkkel törekedni kell. Rendkívüli figyelmet fogunk for­dítani napjaink alapvető kérdései­re, mindenekelőtt az atomháború veszélyének elhárítására, és a le­szerelésre. A társadalmunk gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsí­tásához szükséges kedvező felté­telek megteremtése szempontjá­ból elvi jelentőségű a testvéri szocialista országokhoz, elsősor­ban a Szovjetunióhoz fűződő szö­vetség, barátság és együttmű­ködés. A szocialista közösség erejétől függ sok tekintetben a világ jövő­beni fejlődése, a béke és a társa­dalmi haladás. A szocialista or­szágok közössége képviseli nap­jainkban azt az egyedüli erőt, amely rendelkezik a béke megőr­zéséhez szükséges anyagi eszkö­zökkel. Sót, ahogyan azt a CSKP XVII. kongresszusának politikai beszámolója hangsúlyozta: „A szocialista közösség nélkül napjainkban a világpolitika egyik kérdése sem oldható meg. Ebből ered a mi közös felelősségünk a szocialista kö­zösség egységének és össze- forrottságának megszilárdításá­ért, ami a közös marxista-leni­nista ideológiára és a szocialis­ta internacionalizmus alapelvei­re épül. Ebből ered társfelelős­ségünk a szocialista közösség további dinamikus növekedésé­ért, a szocializmus sikereiért a kapitalizmussal folytatott bé­kés versenyben“, A belső és külső tényezők növekvő összefonódása teljes mértékben tükröződik mind az egyes szocialista országokban, mind pedig az egész közösségen belül. Politikánkban a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsítá­sának programjából, valamint a béke, a biztonság és az együtt­működés programjából eredő igé­A másik jelentős államcsopor­tot, amellyel a kongresszusi hatá­rozat értelmében aktívan fejlesz­tenünk kell kapcsolatainkat a gyarmati elnyomás alól felsza­badult fejlődő országok képezik. Azokról az államokról van szó, amelyek őszintén érdekeltek nem­csak nemzeti és gazdasági füg­getlenségük megszilárdításában, hanem a világbékéhez és a lesze­reléshez vezető gyakorlati intéz­kedések védelmében is. Tudato­sítják, hogy a katonai költségve­tésre fordított egyre nagyobb kia­dások világviszonylatban elvonják a forrásokat az emberiség számá­ra oly fontos, globális problémák megoldásától, mint a fejlődő or­szágok elmaradottságának leküz­dése, az éhhalál, a krónikus rosz- szultápláltság, a járványok, az írástudatlanság, a növekvő külföl­di eladósodottság felszámolása és a fejlődés útjában álló további nyes feladatok egybekapcsolód­nak. A szocializmus, mint társa­dalmi rendszer előnyei jobb ki­használásának szükségessége, valamint gazdasági és műszaki sebezhetetlensége a korábbiaknál sürgetőbben követeli meg, hogy a szocialista országokhoz fűződő kölcsönös kapcsolatainkban az együttműködés új, hatékonyabb formáit érvényesítsük politikai, gazdasági, tudományos-múszaki és más területen. A legfontosbb feladat most a testvéri országok együttműkö­dése, egész mechanizmusának tökéletesítése és hatékonyságá­nak további fokozása a Varsói Szerződés és a KGST keretén belül. Nagyon jelentős a szocialis­ta építés során az egyes orszá­gokban szerzett tapasztalatok széles körű cseréje és a sokoldalú együttműködés, továbbá a nem­zetközi kérdésekben való kölcsö­nös együttműködésnek az össze­hangolása - beleértve a védelem és a biztonság kérdéseit is. A gyakorlat igazolta a kölcsö­nös kapcsolatok egész rendsze­rét. Bebizonyosodott, hogy meny­nyire hasznosak a sokoldalú ta­nácskozások, megbeszélések és legfelsőbb szintű baráti munka­látogatások, a testvéri országok ideológiai, nemzetközi, gazdasági és politikai-szervezési kérdések­kel foglalkozó titkárainak tanács­kozásai, valamint párt- és állami szerveink, szervezeteink és intéz­ményeink közötti további kapcso­latok. A kapcsolatoknak ezeket a for­máit a jövőben is támogatni és bővíteni fogjuk. Arra fogunk töre­kedni, hogy dinamikusan, rugal­Fejlődő országok akadályok eltávolítása. Ezek az országok felépülésükkel - első­sorban az el nem kötelezettek mozgalmában és az ún. delhi hatok keretében - rendkívüli mó­don erősítik a békeerók potenci­álját. A fejlődő országokkal szembeni politikánk továbbra is a hagyomá­nyos szolidaritásból fog kiindulni. Mélyíteni és fejleszteni kívánjuk velük egyenjogú kapcsolatainkat politikai és gazdasági független­ségük megszilárdítása érdekében. Rendkívül szoros kapcsolatokra törekszünk azokkal az országok­kal, amelyek a szocialista és haladó társadalmi változások útjá­ra léptek. Feltételezzük, hogy a fejlődő világgal folytatott együtt­működésünk magában foglalja a szélesebb körű műszaki segít­ségnyújtást, és a káderképzéshez nyújtott segítséget. Politikai téren masan fejlődjenek és ne legyenek formálisak. Egyre jobban hozzá kell járulniuk a szocialista gazda­sági integráció folyamatának meg­gyorsításához, a népgazdasági tervek összehangolásához, a ter­melés kooperációja és szakosítá­sa fejlesztésének útjában álló bü­rokratikus akadályok leküzdésé­hez, kibontakoztatva az együttmű­ködés új, progresszív formáit, a közös vállalatok, tudományos- múszaki egyesülések és mások létrehozásához. Kedvező válto­zást várunk a kutatásban, a fej­lesztésben, a termelésben és a kereskedelemben működő gaz­dasági szervezetek közvetlen kapcsolatfelvételétől. Nagyszabású feladatokat hatá­roztunk meg a 2000-ig terjedő időszakra. A termelés komplex intenzifikálására való gyors átté­résre törekszünk. A munka magas termelékenységét szeretnénk elérni, s a termékek minőségét világszínvonalra emelni. Folyama­tosan emelni akarjuk a lakosság életszínvonalát. E célból hosszú távú koncepciózus dokumentumo­kat dolgoztunk ki és hagytunk jóvá. Elsősorban a KGST-orszá­gok 2000-ig szóló tudományos- múszaki fejlesztési programjáról, a Szovjetunióval folytatott gazda­sági és tudományos-múszaki együttmüködés hosszútávú prog­ramjáról és a többi szocialista országgal megkötött hasonló programokról van szó. E stratégiai tervek megvalósítása elképzelhe­tetlen az egész gazdasági és irányító szféra aktív, alkotó és újszerű hozzáállásától. Ezt a kongresszus is egyértelműen kimondta. készek vagyunk segítséget nyúj­tani a feszültséggócokban kiala­kult helyzet igazságos rendezésé­hez, továbbá az új válságok és konfliktusok elhárításához. Hatá­rozottan fel fogunk lépni az állami terrorizmus, az agresszió és diktá­tum imperialista politikájával, vala­mint a fejlődő országok politikai és gazdasági zsarolásával szemben. Az ún. harmadik világban leját­szódó folyamatok törvényszerűen ahhoz vezetnek, hogy a nemzet­közi politikában és a világgazda­ságban megnövekszik a fejlődő országok jelentősége és súlya. Az ezen országokhoz fűződő kapcso­latainkban ezért hosszútávú pers­pektívát látunk. Pozitív jelenség, hogy ezeket nem terhelik katonai­ideológiai szempontok, mint aho­gyan az a számos nyugati ország­hoz fűződő kapcsolataink eseté­ben van. Kapcsolataink a fejlett kapitalista országokkal Az Egyesült Államok vezető köreinek ós NATO-szövetségese- inek imperialista politikája a nyolc­vanas évek eleje óta nagymérték­ben nehezítette a fejlett tőkés országokhoz s főleg azokhoz az országokhoz fűződő kapcsolatain­kat, amelyek területére elsócsa- pásmérő amerikai rakétákat tele­pítettek A testvérpártok kongresz- szusai és a legfelsőbb szintű tanácskozások ebben a helyzet­ben olyan döntéseket hoztak, amelyekben közös békés külpoliti­kánk elvhúsége az említett orszá­gokkal szembeni rugalmas maga­tartással párosul. Abból a meggyőződésből indu­lunk ki, hogy az emberiségnek nincs más ésszerű alternatívája, mint a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élése. E szellemben kínál­juk fel szövetségeseinkkel együtt a közvetlen kapcsolatok felvételét katonapolitikai téren a Varsói Szerződés és a NATO, gazdasági téren pedig a KGST és a Közös Piac között. Ezek és a további javaslatok meg kezdeményezések a leszerelés és az európai bizton­sági folyamat fejlődése terén meg­felelő keretet biztosítanak a kelet -nyugati kapcsolatok valamennyi alapvető kérdésének megoldá­sához. A fejlett szocialista társadalom építése megköveteli a szocialista államtól minden forrása mozgósí­tását. Nem titkoljuk: a lázas fegy­verkezés tőlünk is megköveteli, hogy több eszközt fordítsunk a vé­delemre. Azonban csak olyan mértékig tesszük ezt, amenyire a fegyverkezés mértéke kénysze­rít bennünket. A szocialista országok békepo­litikája nem konjunkturális ügy, hanem tartós program, amellyel az egész nemzetközi közösség (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents