Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-07 / 157. szám, hétfő

V I L A G PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az ünnepélyes megnyitó egyik pillanatképe (A ČSTK felvétele) Lobog a Jóakarat-versenyek lángja Egyetlen otthonunk a Föld (Kiküldött munkatársunk jelenti Moszkvából) Szombaton este, moszkvai idő szerint pontosan 21,30 órakor harsonák jelezték, hogy megkezdődött a moszkvai központi Lenin-stadionban a Jóa­karat-versenyek ünnepélyes megnyitója. A zsúfolásig megtelt stadion zöld gyepe a szivárvány minden színében pompázott. Egy pillanat alatt kirajzolódott a kép: a béke olajága, a rendezvény szimbóluma, s magasba emelkedtek a résztvevő országok zászlai. A díszpáholyban foglalt helyet a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttsége, valamint számos neves személyiség. A delegáció nevében Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára üdvözölte a Jóakarat-versenyek résztvevőit. SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Új döntőbírósági jogok A párt központi bizottsága, a szövetségi kormány és egyéb szervek, beleértve az SZLKP Központi Bizottságát, nem egyszer bírálták a szállítói-megrendelői kapcsolatok fogyatékosságait. Nem vagyunk naivak és így nem gondoljuk azt, hogy e bajok egyik napról a másikra orvosolhatóak, mégpedig csupán, felhívások, kérések alapján. De ezt a tennivalót sokáig nem is halogathatjuk, mivel az említett fogyatékosságok gátolják a gazdasági és a szociális fejlődés meggyorsítását. Vagyis a tét már nemcsak - ahogy az első pillanatban tűnik - az adott vállalat érdeke, hanem elsősorban az egész társadalomé. A CSKP Központi Bizottsága ezért 1984 áprilisában ismétel­ten szorgalmazta: „...el kell mélyíteni a gazdasági szerződések szerepét és tekintélyét, mivel azok eszközét képezik a szállítói­megrendelői kapcsolatok folyamatosságának^ s ezen a területen egyelőre nem kevés a zavar“. A központi bizottság hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunióhoz hasonlóan érvényt kellene szereznünk annak az elvnek, miszerint a terv nem tekinthető teljesítettnek, ha a gazdasági szerződéseknek megfelelően nem teljesítik a szállításokat. Egyelőre még nem tartunk ott, ahol a Szovjetunió, de ebben az irányban már megtettük az első lépéseket... A gazdasági szerződések rendkívüli jelentőségét megerősí­tették a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésének és konkretizálásuknak komplex irányelvei is. Feladatul adták a szállító-kivitelező vállalatok munkája értékelése olyan rend­szerének kidolgozását, amely tekintetbe veszi azt is, hogy miképp tesznek eleget a megrendelőikkel szembeni kötelezettségei knek. Jóllehet ez logikus és nyilvánvalóan szükséges követelmény, nem mindenütt fogadják megértéssel. Ellenvetésül felhozzák, hogy miért kell a vállalatokat értékelni a gazdasági szerződések teljesítése alapján is, hiszen a társadalmi érdekeket kifejezi a terv és így elég lenne a teljesítése szerinti értékelés. Csakhogy hiba van a kréta körül! Az állami tervfeladatokat globális és pénzmutatók fejezik ki s ezek nem terjedhetnek ki mindarra, ami nélkülözhetetlen a megrendelők szükségleteinek kielégítése szempontjából. Ez vonatkozik a gyártmányok minő­ségére, választékára, a szállítási időkre stb. Ezért kell ezeknek a követelményeknek teljesítését szerződésileg szavatolni! Ez a jogi intézmény fontos a magasabb szintű irányító szervek számára is, amelyek közvetítésével jobb képet nyernek arról, hogy a vállalatok (és nemcsak azok) tevékenységükkel hogyan szolgálják a társadalom érdekét. Hogy mi rejlik a gazdasági szerződések szerepének növelésé­vel szembeni ellenvetések mögött, arra Peter Colotka elvtárs mutatott rá az SZLKP kongresszusán: „A gazdasági szerződé­sek megkötésénél és megvalósításánál gyakran megnyilvánul az óvatoskodás, a kényelemszeretet, a hajlandóság hiánya tekintetbe venni a megrendelő partner társadalmilag indokolt szükségleteit.“ Az ilyen magatartás gyakoriságát a számok bizonyítják. A gazdasági döntőbíróságoknak 1984-ben összesen 52 630 vitás üggyel kellett foglalkozniuk! Ez esetenként legalább egy zavartkeltő jelenséget takar a gazdasági folyamatokban. S több is lenne belőlük, ha a szállítók nem idegenkednének a szerző­déskötéstől. Ennek magyarázata, hogy nem kell tartaniuk gyártmányaik értékesítésétől és ezért azt szerződésileg nem kell biztosítaniuk sem, kockáztatva az esetleges bírságolást. S a megrendelők? Azok félnek élni jogukkal, mivel függnek szállítóiktól, akik éreztethetnék velük bosszúságukat. A társadalmi igény mindkét esetben az adott vállalat életének peremére szorul. Az ilyen gyakorlat ellen elsősorban a pártszer­vezeteknek kell fellépniük, érvényesítve az ellenőrzés jogát, amely kifejezi gazdaságunk fejlesztésében a munkásosztály és a többi dolgozó érdekét. Ez az érdek felette áll minden másnak és abban a követelményben tükröződik, hogy az üzemek és a vállalatok gazdasági vezetőségeinek következetesen szavatol­niuk kell a párt és a szocialista állam gazdaságpolitikájából következő feladatok teljesítését. Persze, lényeges az, amit már mondottunk, hogy ezen a területen is kezdünk lépést váltani. A legjelentősebb új intézkedések közé tartozik a szövetségi kormány döntése, amellyel bővíti a döntőbíróságok jogkörét, összesen kilenc; intézkedésről van szó. Vegyük közülük szemúgyre legaiaoo a legfontosabbakat. Annak megállapítása nyomán, hogy számos szervezet nem teljesíti rendesen vagy idejében a döntőbírósági eljárás során megszabott kötelességeit, a gazdasági döntőbírósági szerveket felhatalmazták döntéseik megvalósítása ellenőrzésének jogával. Ezek a szervek továbbá figyelmeztethetik a szocialista szerveze­teket és felettes szerveiket tevékenységük hibáira. Az utóbbiak a döntőbírósági szervek előtt semmit nem titkolhatnak el, és kötelesek rendelkezésükre bocsájtani minden alapanyagot és információt. A döntőbírósági szervek döntései részévé válnak a vállalatok értékelésének. További intézkedések arról szólnak, hogy a gazdasági dolgozóknak meg kell ismerniük a szállítói- megrendelői kapcsolatok jogszabályait. A népgazdasági rend és fegyelem szilárdítására a döntőbírósági szervek szorosan együttműködnek majd a népi ellenőrzés szerveivel, a pénzügy­minisztériumokkal, az árhivatalokkal, az állami bank fiókjaival, az ügyészségekkel, tájékoztatják őket a hatáskörükbe tartozó kérdésekről és indokolt esetekben az ügyészségi és a rendőr­ségi szerveknek bejelentik a bűncselemények elkövetésének gyanúját. Ezen felül jogosultak bírságokat is javasolni. Még sohasem volt az állami döntőbíróságoknak ilyen nagy jogkörük és felelősségük. A szakemberek ezzel kapcsolatban történelmi fordulatról beszélnek. Az értékelést hagyjuk rá a történelemre, egy azonban biztos: nagy lépés ez a társadalmi érdek érvényesítésének útján. (Pravda) r n HETFO 1986. július 7. XXXIX. évfolyam 157. szám Ára 50 fillér Zambiai pártküldöttség Csehszlovákiában (ČSTK) - Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottsá­gának meghívására tegnap hiva­talos baráti látogatásra Csehszlo­vákiába érkezett Zambia Egyesült Nemzeti Függetlenségi Pártjának (UNIP) küldöttsége élén Alexan­der Grey Zulu főtitkárral. A kül­döttség tagja továbbá Daniel Li­su lo, a párt központi bizottságá­nak tagja, a politikai és jogi bizottsági elnöke, Mavis Muyund, a Zambiai Köztársaság külügyi államminisztere, Justin Mukan- da, a szövetkezeteket irányító miniszter és mások. A Ruzynéi repülőtéren Vasil Bil'ak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, Mikulás Beňo, a Központi Bizott­ság titkára, Michal Štefaňák a Központi Bizottság osztályveze­tője és Roman Náročný külügy­miniszter-helyettes üdvözölte a vendégeket. Azután ismét felcsendült a dal, táncoló fiatalok lepték el a zöld gyepet. A lelátókon több mint százezer szempár figyelte a luzs­nyiki színpadot. A stadion egyik bejáratában népviseletbe öltözött lányok jelentek meg, s régi orosz szokás szerint kenyérrel és sóval üdvözölték a Jóakarat-versenyek, a sporttörténetben első ilyen jelle­gű rendezvény 70 országának követeit. A főtribünnel szemben levő lelátón pillanatonként válta­kozó élőképek követték egymást. A pályán pedig folytatódott a 21 000 fellépő színpompás, gaz­dag műsora. A Lenin-stadion sok megnyitót ért már meg, de egyiken sem hiányzott a vidám gyerekhad. Kisfiúk és kislányok százai, a jövő tornászai, futballistái, cselgáncso- zói léptek színre: „Békében aka­runk felnőni és élni“ - ezt szim­bolizálta bemutatójuk, melynek záróakkordjaként a szovjet és az amerikai iskolások sportvetélke­dőjére került sor. Az egybegyűlt gyerekek a számukra oly felejthe­tetlen esten forrón üdvözlik Katya Licsevát és Jaine Smith-t, a tragi­kusan elhunyt Samantha Smith édesanyját, akinek neve itt a béke szimbólumává vált. Az édesanya a sok száz gyerekkel együtt han­gosan „nemet“ kiáltott a háború­nak, az atomfegyvereknek. A versennyel egyidejűleg a Le- nin-hegyi Pionírházban gyermek­rajz-kiállítás nyílt, amelynek szer­zői szovjet és amerikai gyerekek. ,, Velem együtt sok-sok gyerek érkezett az Egyesült Államokból Moszkvába, közülük sokan lá­nyom iskolatársai voltak, s most ők folytatják azt a művet, amelyet leányom kezdett el. A gyerekek könnyebben találnak közös nyel­vet, hamarabb megértik egymást. S ha gyerekeink megtanulják a barátság nyelvét, ez az országa­ink közti közeledésben óriási lé­pés lehet“ - nyilatkozta Smith asszony a kiállítás megnyitásakor. A zöld gyepen a gyerekek után tarka ruhás felnőttek vették át a terepet, megkezdődött a karne­vál. A stadion minden méterén történt valami; egyszer csak a sta­dion hirtelen elcsendesült, a kar­nevál megszakadt, a kép komorrá vált. A háttérben a hirosimai atom­robbanás szörnyű drámai képei­ben a jó és a rossz harcát keltették életre. „A Föld, a bolygónk, a mi otthonunk“ - így nevezték az alkotók a gazdag fantáziával meg­(Folytatás a 7. oldalról) Mihail Gorbacsov üdvözlő beszéde Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a következő üdvözlő beszédet intézte a Jóakarat-versenyek résztvevőihez: Tisztelt résztvevők és ven­dégek! Kedves moszkvaiak, elvtársak! A szovjet kormány és a szovjet nép nevében forrón üdvözlöm a mintegy hetven ország képvise­lőit, akik itt összegyűltek ezen a kiemelkedő nemzetközi ünne­pen - a sport, az ifjúság és a béke ünnepén! A versenynek már maga a neve is mélyen szimbolikus. Épp a jóa­karat az, amelyre az emberek és nemzetek, az államok és kormá­nyok közötti viszonyban ma sokkal nagyobb szükség van, mint bármi­kor korábban. A jóakarat megnyit­ja a határokat és lehetővé teszi napjaink kulcsfontosságú kérdé­seinek a megoldását. Válasszon el bennünket, a Föld lakóit bármi­lyen távolság és legyenek nézete­ink, valamint életmódunk bármi­lyen különböző, találkoznunk kell, beszélnünk kell egymással, tisz­tességes versenyben kell küzde- nünk egymással. Ez mindig hoz­zájárult a kölcsönös megbecsülés és az együttműködés légkörének a kialakításához. Enélkül Földün­ket nem óvjuk meg a fenyegető katasztrófától. Megelégedéssel szeretnék rá­mutatni, hogy a játékokat minde­nekelőtt a Szovjetunió és az Egye­sült Államok sportszervezetei, gazdasági körei és közvéleménye közös erőfeszítéseinek köszönhe­tően sikerült megrendezni. Úgy döntöttek, véget vetnek az abnor­mális helyzetnek, vagyis annak, hogy a szovjet és az amerikai sportolók nagy nemzetközi verse­nyeken nem találkoztak már tíz éve. Ez jó jel. Amellett vagyunk, hogy az országaink képviselői közötti tartalmas kapcsolatok erő­södjenek és fejlődjenek más terü­leteken is. A sport a béke küldötte. Remé­lem, hogy a Jóakarat-versenyek kiemelkedő eseménnyé válnak nemcsak a sportéletben, hanem a nemzetközi légkör javítása terén is. Ehhez megvan a jó társadalmi és politikai háttér: a versenyekre az Egyesült Nemzetek Szervezete által meghirdetett nemzetközi bé­keévben kerül sor. (Folytatás a 2. oldalon) Hazánkba érkezett a venezuelai külügyminiszter (ČSTK) - Bohuslav Chňoupek külügyminiszter meghívására va­sárnap hivatalos látogatásra Csehszlovákiába érkezett Simon Alberto Consalvi, a Venezuelai Köztársaság külügyminisztere és felesége. A repülőtéren Bohuslav Chňou­pek és felesége, valamint a szö­vetségi külügyminisztérium vezető képviselői üdvözölték a vendége­ket. Jelen volt Jósé de Jesus Oslo, a Venezuelai Köztársa­ság csehszlovákiai nagykövete is. Mindkét miniszter kifejezte meggyőződését, hogy a látogatás ösztönzőleg hat a kölcsönös kap­csolatok további fejlesztésére. Ugyanakkor hangsúlyozták; mind­két fél azzal az elhatározással kezdi meg a tárgyalásokat, hogy hozzájárul a világbéke meg­őrzéséhez, a biztonság megszilár­dításához, az együttműködés bő­vítéséhez a mai bonyolult nemzet­közi helyzetben.

Next

/
Thumbnails
Contents