Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)
1986-07-30 / 177. szám, szerda
ÚJ szú 5 ♦ 1986. VII. 30. A gyorsítás stratégiájának nincs alternatívája (Folytatás a 4. oldalról) közös gazdasági problémáit és rendezni a válsághelyzeteket. Az ASEAN tevékenységében és a kétoldalú kapcsolatokban is sok a pozitív vonás. Most, hogy felhagytak ,,a csendes-óceáni közösség“ létrehozásának szándékával, a „csendes-óceáni gazdasági együttműködés“ gondolatát mérlegelik. Mi ezzel kapcsolatban elfogulatlan álláspontra helyezkedtünk és készek vagyunk bekapcsolódni az ilyen együttmüködés esetleges alapjainak a megvitatásába, feltéve, ha nem egy valaki által elültetett blokkszerű, antiszocialista séma alapján képzelik azt el, hanem mindennemű diszkriminációtól mentes szabad vita eredményeként jön létre. E vitához jó alapot jelenthetne az új világgazdasági rend létrehozásával kapcsolatos tudományos és politikai koncepciók meglehetősen széles skálája, valamint a nyugati és a keleti integráció tapasztalatai. Célként - ugyan távoli célként - javasolnánk a csendes-óceáni konferenciát, a helsinki tanácskozás mintájára a térségben fekvő valamennyi ország részvételével. Mihelyt (és természetesen, ha) sikerül megállapodni ennek összehívásáról, lehetőség nyílik megtartása helyszínének megállapítására is. Az egyik változat Hirosima. A nukleáris pusztítás első áldozatává lett város miért is ne lehetne Ázsia és a csendesóceáni térség valamiféle „Helsinkije“? Végül ismét hangsúlyozni szeretném, hogy síkraszállunk Ázsia és a Csendes-óceán bevonásáért a komplex nemzetközi biztonsági rendszer létrehozásának átfogó folyamatába, amelyről az SZKP XXVII. kongresszusán is szó volt. Konkrét intézkedésekre van szükség Hogyan képzeljük el ezt konkrétan? Először: Felmerül a regionális rendezés kérdése. Afganisztánról külön teszek említést. Most Délkelet-Ázsiával és Kambodzsával szeretnék foglakozni. A khmer nép rettenetes áldozatokat hozott. Ennek az országnak a városai és falvai nemegyszer amerikai bombázás célpontjai voltak. Sokat szenvedett és joga van barátainak és szövetségeseinek megválasztására. Megengedhetetlen, hogy visszatérjen a tragikus múlthoz és hogy további sorsáról távoli fővárosokban vagy esetleg az ENSZ-ben döntsenek. Ebben az ügyben is, akárcsak Délkelet-Ázsia más problémáiban Is, sok függ a kínai-vietnami kapcsolatok normalizálásától. Ez a két ország kormányának és vezetésének szuverén ügye. Kifejezésre juttathatom érdekeltségünket abban, hogy e két.szocialista ország határai ismét a béke és a jószomszédi kapcsolatok határai legyenek, hogy felújítsák az elvtársi párbeszédet és felszámolják a felesleges gyanúsítgatást és bizalmatlanságot. Úgy tűnik, hogy most ehhez kedvező a pillanat és erre egész Ázsiának szüksége van. Véleményünk szerint nincsenek áthidalhatatlan akadályok Indokína és az ASEAN tagállamai közötti kölcsönösen elfogadnató kapcsolatok megteremtése terén. Jóakarat mellett és a külföldi beavatkozás megszüntetésével ezek az államok rendezhetnék problémáikat, ami ugyanakkor hozzájárulna az egész ázsiai biztonság ügyéhez is. Létrejöttek a lehetőségek nemcsak ahhoz, hogy a Koreai-félszigeten felszámolják a veszélyes feszültséget, hanem ahhoz is, hogy megkezdhessék az egész koreai nép nemzeti problémájának a megoldását. Ha a tényleges koreai érdekekből indulunk ki, akkor nem létezik ésszerű ok arra, hogy ne kezdjék meg a KNDK által javasolt józan párbeszédet. Másodszor: Síkraszállunk azért, hogy Ázsiában és a csen- des-óceáni térségben vessenek gátat az atomfegyverek elterjedésének és felhalmozásának útjába. Mint ismeretes, a Szovjetunió kötelezte magát arra, hogy az ország ázsiai részében nem növeli közepes hatótávolságú nukleáris rakétáinak számát. A Szovjetunió támogatja, hogy a Csendes-óceán déli térségét nyilvánítsák atommentes övezetnek és felszólít minden nukleáris hatalmat, hogy egyoldalúan vagy sokoldalúan szavatolják e térség státusát. Jelentős hozzájárulás lenne a KNDK arra vonatkozó javaslatának a megvalósítása, hogy a Koreai-félszigeten hozzanak létre atomfegyvermentes övezetet. Megérdemelt figyelmet keltett az a gondolat is, hogy Délkelet- Ázsiában szintén hozzanak létre egy ilyen övezetet. Harmadszor: javasoljuk tárgyalások megkezdését a katonai flották tevékenységének korlátozásáról, elsősorban a nukleáris fegyverekkel felszerelt hajókra vonatkozóan, a Csendes-óceán térségében. Hozzájárulna a stabilitás megszilárdításához a versengés korlátozása a tengeralattjáró- elháríró fegyverek terén, főleg egy megállapodás arról, hogy a résztvevő felek a Csendes-óceán bizonyos övezeteiben tartózkodnak a tengeralattjárók elleni tevékenységtől. Ez jelentős intézkedés lehetne a bizalom megszilárdítására. El szeretném mondani, hogy ha az Egyesült Államok lemondana katonai jelenlétéről például a Fülöp-szigeteken, semmivel sem maradnánk adósak. Továbbra is határozottan kiállunk amellett, hogy fel kell újítani a tárgyalásokat az Indiai-óceán békeövezetté való változtatásáról. Negyedszer: a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy Ázsiában a fegyveres erőket és a hagyományos fegyverzetet radikálisan csökkentsék egy ésszerű szintre. Tudatában vagyunk annak, hogy e problémát fokozatosan kell megoldani, a megoldást egy bizonyos területen kell elkezdeni, akár a Távol-Keleten. Ezzel összefüggésben a Szovjetunió kész a Kínai Népköztársasággal megvitatni a szárazföldi erők arányos szintre való csökkentését célzó konkrét lépéseket. ötödször: a Szovjetunió úgy véli, már régen ideje lenne gyakorlati síkra terelni a vitát a térségben a bizalom megerősítését és az erő alkalmazásáról való lemondást célzó intézkedésekről. Az egyszerűbb intézkedéseknél lehetne kezdeni, például a csendes-óceáni hajóutak biztonságának erősítésére irányuló intézkedésekkel, s úgyszintén a nemzetközi terrorizmus elhárításával. Valamelyik szovjet tengermel- léki városban konferenciát lehetne rendezni, amely megvitatná és kidolgozná az ilyen intézkedéseket Végül idővel meg lehetne oldani azt a kérdést, hogy Vlagyivosztokot megnyissák a külföldi látogatók számára. Ha valóban sikerül jobbá tenni a helyzetet a csendes-óceáni térségben, Vlagyivosztok az egyik legjelentősebb nemzetközi kereskedelmi és kulturális központtá válhatna, fesztiválok, sporttalálkozók, kongresszusok és tudományos szinpó- zionok városává. Azt szeretnénk, ha keletre nyitott ablakunkká válna. Azután, - a nagy Puskin szavaival élve - vendégeink lesznek a különböző zászlók alatt közlekedő hajók. Az afgán kérdés megoldásáról Végezetül Afganisztánról akarok szólni. Az SZKP XXVII. kongresszusának szószékéről elhangzott, hogy készek vagyunk hazarendelni a szovjet csapatokat, amelyek az afgán kormány kérésére tartózkodnak ott. Mint tudják, a párt most következetesen megtartja az elvet, hogy a szavak után a tetteknek kell következniük. A szovjet vezetés sokoldalúan értékelte az események alakulását és az Afgán Demokratikus Köztársaság kormányával folytatott konzultációk után elfogadta a döntést, amelyet ma hivatalosan bejelentek: 1986 végéig Afganisztánból hazatér hat ezred; egy harckocsizó, két gépesített lövészezred és három légelhárító ezred, s velük együtt valamennyi technikájuk és fegyverük. Ezek az alakulatok állandó állomáshelyük térségébe térnek vissza a Szovjetunióban. Olyan módon valósul meg ez, hogy arról mindenki, akit érdekel, könnyen meggyőződhessen. Ezzel a jelentős lépéssel - amelyről előzetesen tájékoztattuk az érdekelt országokat - beleértve Pakisztánt - a Szovjetunió igyekszik meggyorsítani a politikai rendezést és annak újabb ösztönzést adni. Abból is kiindulunk, hogy azok, akik Afganisztánnal szemben szervezik és megvalósítják a fegyveres intervenciót, ezt az egyoldalú lépést helyesen értelmezik és méltóképpen értékelik. Erre a lépésre az Afganisztán ügyeibe való külső beavatkozás beszüntetésével kellene válaszolni. Bizonyos haladás született az ENSZ-főtitkár helyettesének közvetítésével folytatott afgán-pakisztáni tárgyalásokon az utóbbi időben. Amint végleg kidolgozzák a politikai rendezést, megfelelő módon meg lehet gyorsítani az összes szovjet egység hazatérését Afganisztánból. Az afgán vezetéssel megállapodtunk hazatérésük időpontjairól és szakaszairól. Mindazoknak az országoknak, amelyek ösztönzik és pénzelik az Afganisztán elleni hadüzenet nélküli háborút, s amelyek területéről azt folytatják, tudatosítaniuk kell, hogy ha az ADK ellen folytatódni fog az intervenció, a Szovjetunió nem hagyja magára szomszédját. Ezt teljesen kizárja internacionalista szolidaritásunk az afgán néppel, valamint a Szovjetunió biztonsági érdekei. Támogatjuk a jelenlegi afgán vezetés irányvonalát a nemzeti megegyezésre és az áprilisi nemzeti demokratikus forradalom társadalmi bázisának bővítésére, beleértve olyan kormány létrehozását, amelyben képviselve lennének az Afganisztán területén kívülre került politikai erők, melyek azonban őszintén részt kívánnak venni az új Afganisztán építésének folyamatában. Elvtársak, a mostani nemzedékek számos nehéz és kínzó problémát örököltek. Hogy ezek megoldásában előre tudjunk lépni meg kell szabadulnunk a múlt terheitől, keresnünk kell az új módszereket, jelennel és a jövővel szembeni felelősségtől vezérelve kell eljárnunk. A szovjet állam felszólítja Ázsia és a csendes-óceáni térség minden országát a béke és a biztonság nevében való együttműködésre Mindenki, aki ebbe az irányba halad, és aki nemzeteink számára jobb jövőt akar, jószándékú, tisztességes partnerre talál bennünk. Az emberiség most súlyos és drámai időszakot él át. Elég kitartása van azonban, amely nemcsak a túlélést teszi lehetővé, hanem annak megtanulását is, hogyan kell élni egy új, civilizált világban. Másszóval háborús fenyegetés nélkül, szabadságban élni, amikor a legmagasabb mércéjének az ember javát és az emberi személyiség lehetőségeinek maximális kihasználását tekintik. Ez azonban kitartó harcot követel a közös ellenség - az általános pusztulás veszélye ellen. Ma minden korábbinál fontosabb világméretekben mozgósítani a józan ész, az együttmüködés potenciálját, hogy megállítsuk a katasztrófához vezető fejlődést. Elhatározásunk, hogy ennek érdekében mindent megtegyünk, változatlan. Ebben mindenki bizonyos lehet. Ilyen a mai helyzet rövid jellemzése, igy néz ki nagy vonalakban a nemzetközi helyzet, melynek alakulásában állandóan növekedni fog az ázsiai és a csendesóceáni térség szerepe. Mindebből gyakorlati következtetéseket kell levonnunk, hogy még energiku- sabban haladhassunk előre és jobbá tehessük életünket. A történelemben nem fordulnak elő egyenes analógiák, kialakulnak azonban egybeeső helyzetek, ezért olyan értékesek és tanulságosak számunkra a múlt gyümölcsöző tapasztalatai. Vlagyimir lljics Lenin írta Az Októberi Forradalom negyedik évfordulójára című cikkében: „Gazdasági politikánk szükséges átépítését már megkezdtük. Némi sikereink - nem nagy, részleges sikerek ugyan de mégis kétségtelen sikereink - e téren már vannak. Az előkészítő osztályt az új »tudománynak« ebben az iskolájában már befejeztük, éstovább megyünk a következő osztályokba buzgón is kitartóan tanulva, minden lépésünket gyakorlatilag ellenőrizve, nem riadva vissza attól, hogy az elkezdett munkán újra meg újra változtassunk, hogy hibáinkat - miután jól átgondoltuk jelentőségünket - kijavítsuk. Ki fogjuk járni az egész »tanfolyamot«... (Lenin Müvei, 33. kötet, 41. oldal, Budapest 1953) Ez, elvtársak, Lenin tanácsa, Lenin elemzése a jellemző mélységgel, józansággal és önkritikával Ez tanács arra vonatkozóan, hogyan kell eljárnunk a jelenlegi helyzetben, hogyan valósítsuk meg az átépítést, hogy az egészet sikeresen valósítsuk meg, s országunkat minőségileg új szintre emeljük. Kötelességünk Leninnek ezt a bölcs tanácsát teljes mértékben kihasználni. Kívánok önöknek sok sikert és jó eredményeket terveink megvalósítása során. Kívánok önöknek sok boldogságot, egészséget és sikert az életben. Ebből az alkalomból szeretnék köszönetét mondani a Távol-Kelet minden lakosának a bizalom és a támogatás szavaiért, a tanácsokért és jókívánságokért, szívélyességükért. Köszönöm elvtár(Alcímek: Új Szó) Az SZKP KB a népi képviselők pártirányításának tökéletesítéséről (ČSTK) - Az SZKP Központi Bizottsága megtárgyalta a szovjetek népi képviselői pártirányítása további tökéletesítésének kérdését. Az elfogadott határozat megállapítja, hogy a szovjet társadalom fejlődése meggyorsításának stratégiája megköveteli a szocialista demokrácia további elmélyítését, a szovjet emberek és dolgozókollektívák egyre szélesebb körű és következetesebb részvételét az állami és közéleti kérdések megoldásában, a népi képviselők aktivizálását, munkaformáik és módszereik megjavítását. Az SZKP KB hangsúlyozta, hogy a pártbizottságoknak, amelyek politikailag irányítják a népi képviselők tanácsait, következetesebben kell fokozott önállóságra, aktivitásra és kezdeményezésre ösztönözniük jogkörük érvényesítése során. Az SZKP KB határozata továbbá megállapítja, hogy feltétlenül fel kell »hagyni a kicsinyes parancsolgatással. Kétféle munkaidő-kihasználás? Vannak köztünk olyanok, akik gyakran és indokolatlanul váltogatják munkaadójukat. Róluk azt tartják, hogy a munkaerkölcsük sem a legjobb és már az a tény, hogy a^riunkahelyen ellenőrzik az érkezés és távozás időpontját, a feladatok folyamatos végzését, vagy a munka közbeni szünetek okait, elegendő indok számukra ahhoz, hogy más munka után nézzenek. Főként az építőiparban érezhető ez a probléma, mert a segédmunkákra felvesznek olyan dolgozókat is, akikről már előre feltételezhető a rossz munkaerkölcs. Ezt csupán azért teszik, mert szükségük van rájuk. Ennek ismeretében aztán az egyes építkezések mesterei azt mérlegelik, hogy a műszakokról igazolatlanul távolmaradókkal szemben éljenek-e a tör vényadta lehetőségekkel, avagy egyszer-kétszer csupán hallgatólagosan vegyék tudomásul a hiányzást. Éppen ezért a mesterek körében végzett felmérésünk során a munkaidő kihasználásáról az alábbit kérdeztük: a vezetők kevésbé élnek a fegyelmi büntetések lehetőségével, következetlenül ellenőriznek és nem követelik meg a munkaidő kihasználását. Feltételezése szerint a felsoroltak közül melyik fordul elő gyakrabban? Véleményük alapján a vezetők elégtelen, gyakran elnéző magatartásának leggyakoribb okozója a kényelemszeretet, mert egyikük sem akar „fölösleges“ bonyodalmakba kerülni. Ugyancsak itt hozták fel, hogy a jelenlegi, a Munka Törvénykönyve által nyújtott lehetőségek nem elegendőek ehhez. Többen pedig azért nem folyamodnak büntetéshez, mert attól tartanak, hogy az érintett dolgozó felmond. Más felmérések viszont azt bizonyítják, hogy a munkafegyelem megsértőivel szembeni lehetőségeknek elegendőeknek kell lenniük, csak éppen vagy nem ismerik ezeket, vagy - attól tartva, hogy ezért fizikailag is bántalmazhatják - nem alkalmazzák. Vállalatainktól több visszajelzés igazolja: csökken a munkafegyelem, emellett lazábbá válik az ellenőrző tevékenység, elnézik az igazolatlan mulasztásokat, s ugyancsak megtűrik néhány személyi és csoportérdekből a műszakon belül le nem dolgozott órákat. Mind a felmérésbe kapcsolódó mesterek véleményei, mind a felettes szervek felmérései igazolják, hogy a munkaidő nincs kellőképpen kihasználva, és ezt a műszaki-gazdasági dolgozók még takargatják is. Persze, ellenpélda szintén akad. Egy építőipari vezérigazgatóságunk odáig ment, hogy feladatul adta vállalatainak: „nagyobb mértékben büntessék azokat az embereket, akik megváltoztatják a munkavégzésről készülő kimutatásokat, és tudatosan takargatják a dolgozók távolmaradását.“ Hasznos lenne, ha a műszaki- gazdasági dolgozók személyi értékelésének részeként szerepelne a vállalaton belüli gondok megoldásában való aktivitásuk mértéke, valamint a munkaidő kihasználásáért tett erőfeszítésük és elkötelezettségük is. A munkaidő-veszteség - különösen a műszakon belülié - csökkentése hosszadalmas folyamat, amelynek eredményessége elsősorban az emberi tényezőtől függ. Amíg a műszaki-gazdasági dolgozók megengedik, hogy ugyanolyan magas bért kapjon az is, aki kihasználja munkaidejét, meg az is, aki nem, addig lényeges javulás nem várható. Pedig a munkaidő-kihasználás legújabb eredményei igazolják, hogy a dolgozó által okozott veszteségek felszámolásával népgazdasági méretekben egyszerre négy százalékos társadalmitermék-növekedést lehetne elérni. KŐVÁRY IVÁN
