Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)
1986-07-03 / 154. szám, csütörtök
Miért hevernek a Kassai fcehézgépipari Műveknél' a korszerű gépek kihasználatlanul Az elhallgatás semmit sem old meg A bírálat elleni védekezésül a pártbizottság megszigorítja „az írásos anyagoknak a kívülállóktól való védelmét“... A Kassai (Košice) Nehézgépipari Művek 4-es számú pártalap- szervezetének taggyűlésén a fiatal Ján Mihálik kritikus észrevételeket tett. A XVII. pártkongresszus határozatainak a szellemében rámutatott a beruházási osztály munkájában régóta tapasztalható fogyatékosságokra: az üzemben az új gépek kihasználatlanul állnak. Nem általánosságban beszélt, hanem a tények ismerete alapján. Ezekről egyébként nem csupán neki volt tudomása. Míg azonban mások inkább hallgattak, nem akarták megütni a bokájukat, Ján Mihálik nevükön nevezte a dolgokat, elmondta, mi bántja őt mint a szocialista vagyon társtulajdonosát. A tények, amelyeket felsorolt, társai előtt sem voltak ismeretlenek. Éppen ellenkezőleg: mindenben megegyeztek azzal, amit korábban a vállalati ellenőrzések során többször is megállapítottak, s jelentésbe foglaltak - erősítette meg felettese, Ján Kód a is. Mit is bolygatott meg a fiatal kommunista? Millió ide, millió oda A nagyvállalat évente többtucat gépet és berendezést vásárol sok millió koronáért, a modernizálás vagy a gépállomány felújítása céljából. Azokra a berendezésekre fordított összegeket, amelyek nem tartoznak a beruházási költségvetésbe, a 055-ös számú folyószámlán vezetik, hogy az illetékeseknek legyen áttekintésük róluk. Tehát nem lenne szabad a vezetők figyelmét elkerülnie, hogy a vásárolt gépeket üzembe helyezték-e vagy sem. Az előírások szerint ennek a vásárlás után három, kivételes esetben hat hónapon belül meg kellene történnie. A beruházási osztály felel érte: nemcsak a vásárlás tartozik a feladatai közé, hanem a felszerelés is. Az említett folyószámlának a múlt év decemberében történt ellenőrzése során napfényre került, hogy vannak olyan gépek, amelyek már 4-6 éve nem termelnek. Mégpedig nem is kevés van belőlük. A legszembeötlőbb közülük egy rakodódaru, egy hengeres szállítógép, egy köszörűgép és egy csévélő. Áruk többmillió koronára rúg. Lehetséges, hogy azoknak, akik ezeket a nagy teljesítményű gépeket megvették, voltaképpen nincs is szükségük rájuk? Mert a szabad ég alatt tárolva részben a rozsdának, részben az enyveskezűek érdeklődésének estek áldozatául, ezzel is igazolva a közmondást, hogy alkalom szüli a tolvajt. Az utóbbiak jóval gyorsabbak voltak, mint a korrózió, és senki sem akadályozta őket. A pártgyűlésen más is napvilágra került. Például a pénzgazdálkodási előírásoknak - a szállítóeszközök elhelyezésére szolgáló csarnok építésekor - a megsértése. A vállalat a több mint egymillió korona értékű épületért benyújtott számlát három évvel korábban egyenlítette ki, mint ahogy esedékes lett volna. így tulajdonképpen önkényesen „kölcsönt“ adott a Buzitai (Buzica) Egységes Föld- műves-szövetkezetnek. Ráadásul amikor a csarnok elkészült, mivel más típusú volt, mint amilyenben eredetileg megállapodtak, értéke a kiszámlázottnál csaknem 150 ezer koronával kisebb volt. A gyárnak - csodák csodája - ez a pénz öt éven keresztül nem hiányzott. Történtek ezenkívül a szocialista erkölcs és törvényesség kereteit túllépő dolgok a leírások esetében is. A beruházási osztály lassan leírja az állóeszközök leltárából az LDU 30-as típusú diszpécserközpontot, amelyet sohasem helyeztek üzembe, valamint a Samum típusú meleg levegős aggre- gátokat. Ma mindez egy rakás ócskavas. Sem az egyik, sem a másik nem filléres tétel, hogy néhány sajnálkozó szóval el lehetne intézni. Ha hiányzik az ellenőrzés Miközben az ügyet magában a gyárban vizsgáltuk, figyelemreméltó dologra jöttünk rá. A vállalati vezetőség éveken át tudott a problémákról - csak éppen „nagyvonalúan“ kezelte őket -, az alapszervezet - amelyhez más munkaterületeken dolgozók is tartoznak a beruházási osztály dolgozóin kívül - sok kommunistája azonban csak idén áprilisban értesült róluk. Štefan Sében, az alapszervezet elnöke nyíltan beismerte: a párt ellenőrzési jogával nem éltek megfelelően. A gyűléseken az említett nehézségekről nem esett szó, sem a beruházási osztályon dolgozó kommunisták, sem a bizottsági tagok - akik jól ismerték a helyzetet -, sőt még az érintett munkahelyeken dolgozók sem vetették fel a kérdést. A beruházási osztály négy vezetőjének - az utóbbi tíz év alatt hat vezetője volt az osztálynak - nehéz dolga lesz, ha el akarja hitetni, hogy semmiről sem tudott. A hibákért teljes mértékben felelősnek találta őket az ellenőrző bizottság, s 1986 januárjában keltezett jelentésében rögzíti is ezt. Hivatali idejük alatt csupán egyiküknek nem sikerült megúsznia a büntetést, s azt is egészen másért rótták ki rá, mint amiről itt szó volt, Vincent Pástor, Juraj Pástor mérnök és Ladislav Baloc- ko mérnök továbbra is fontos beosztásban dolgozik, s módjukban áll legalább részben helyrehozni a mulasztásokat. És ezt minél előbb meg kell tenniük, mert társadalmunk nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy a közösből óriási összegeket adjon olyan berendezésekre, amelyek aztán egyesek hanyagsága miatt kihasználatlanok maradnak. Sokba kerültek az intézkedések A beruházási osztály szervezetileg a vállalat főmérnökének, Igor Zanickýnek az irányítása alatt áll. A megoldás az adott körülmények között - s ezek nem vetnek jó fényt a nehézgépgyárra - az ő hatáskörébe tartozik. A pártalapszervezet májusi taggyűlésén átfogó intézkedési tervet javasoltak. Igor Zanický még azelőtt mondotta nekünk az alábbiakat az említett helyzetet előidéző okokról:- Vállalatunknál a két legutóbbi tervidőszak idején erősen megnőtt a beruházások terjedelme: termelőeszközökre például nyolcszor annyit fordítottunk, mint előtte. Ilyen hirtelen emelkedésre nem voltunk megfelelően felkészülve. A gépek, berendezések felszereléséhez hiányoztak bizonyos szakemberek, raktártér és egyes gépi eszközök. Nagy problémánk, hogy nincsenek építési kapacitásaink, hogy a kisebb feladatokkal magunk is megbirkózhassunk. Az építőipari vállalatok húzódoznak. Az ötéves tervbe nem kerültek be a szükséges építési munkák, s közben a gépeket már megvettük. Persze hiba, hogy senkinek sem jutott eszébe, hogy felajánljuk őket egy másik vállalatnak. A gondok egy része ezzel lekerült volna a vállunkról. Engem személyesen az bánt, hogy sokáig elhanyagoltuk a raktározási kérdéseket. A kritikát lényegében megalapozottnak érzem. Meg kell tennünk a megfelelő lépéseket, hogy ilyen esetek többé ne ismétlődhessenek meg. A jövőben ugyanis nagy korszerűsítési és felújítási feladatok várnak ránk. Úgy tűnik, hogy a vezetők és a kommunisták tanultak a saját hibáikból. A beruházási osztály pártcsoportja háromszor tartott tanácskozást viharos légkörben, és el is ért bizonyos eredményeket. Nő a 055-ös folyószámlán vezetett gépek üzemeltetéséért való személyes felelősség, s új emberek segítik majd az osztály munkáját. Ezenkívül megteszik a szükséges előkészületeket egy raktár építéséhez, és a kisebb építési munkák terén való önállóság megteremtésére fognak törekedni. A közvélemény kizárásával? Nem várhatjuk, hogy egyik napról a másikra minden megváltozik, mert még most is kiérezni néhány határozatból valami túlzott „tapintatot“. Azoknak a nevét, akik az említett mulasztásokat elkövették, senki sem említette. Hiányoztak a férfiasan nyílt szavak. A kritikától, következményeitől és a közvélemény állásfoglalásától való félelem még mindig megteszi a magáét. Erről tanúskodik az a javaslat is, amelyet az említett gyűlésen tettek. Egyesek azt javasolták a Kassai Nehézgépipari Művek vállalati pártbizottságának, hogy szigorítsa meg az írásos anyagoknak „a kívülállóktól való védelmét“. Mit akartak ezzel mondani az elvtársak? VLADIMÍR SPINNER A kezdeményezés megbecsülése Olykor nem kis meglepetést vált ki, hogy az azonos munkahelyen dolgozó, ugyanazt a munkát végző és lényegében azonos teljesítményt elérő fiatalok közül az egyiknek előlegezik a bizalmat, s felveszik a párttagjelöltek sorába, a másiknak pedig nem. Vagy legalábbis még várnak vele. Az indoklás azonban mindent megmagyaráz: az egyik fiatal nemcsak azt végzi el, amit rábíznak, amire feletteseitől utasítást kap, hanem kezdeményez is. Elmondja, szerinte hogyan érhetők el még jobb eredmények, miként javítható a munka minősége, csökkenthető a selejt, mit lehetne és kellene tenni az anyaggal, az üzemanyaggal, az energiával való takarékoskodás érdekében. A bizalmat kapott fiatal igyekszik bekapcsolódni az újítók mozgalmába, érdeklődik az új, progresszív munkamódszerek iránt, s ha lehetséges, alkalmazza is őket. Bírálja a környezetében észlelt fogyatékosságokat. Olyan dolgokat kezdeményez tehát, melyeket utasításra, netán kimondott parancsra aligha tesz valaki. Az ilyen kezdeményezés pedig elismerést, erkölcsi és anyagi méltá- nyolást érdemel, s természetesen csak helyeselhető, ha a bizalom előlegezésekor sokat nyom a latban. Igaz, az is fontos, hogy ezt mindenki tudja. Hogy ne kelljen az embereknek (s itt nemcsak arra a fiatalra gondolunk, akit ezt közvetlenül érint) találgatniuk, vajon miért tesz különbséget a pártalapszervezet az azonos munkateljesítményt elérők között. A kezdeményezés nagyra értékelésének éppen azt a célt kell szolgálnia, hogy annak a fiatalnak a példáját kövessék, aki nem vár felettesei utasítására, aki szüntelenül keresi az egyre jobb megoldásokat. Ennek érdekében nemcsak bírál, de a bírálatot is elfogadja. örvendetes, hogy a tagjelöltek kiválasztásakor a mindennapi feladatok teljesítése, a társadalmi aktivitás, a SZISZ- munkában való részvétel, a közhasznú munkákba való bekapcsolódás, a kül- és belpolitikai események iránti érdeklődés mellett éppen a fiatalok kezdeményezése kerül előtérbe... Különösen fontosnak tartják a fiatalok kezdeményezését például a felsőszeli (Horné Saliby) Csehszlovák- -Szovjet Barátság Egységes Földmüvesszövetkezetben, a nagykürtösi (Veľký Krtíš) Dolina Bányában, a sered’i Nikkelkohóban, a vŕtkovicei Klement Gottwald Vasműben, a gottwaldovi Svitben, és sorolhatnánk tucatni más üzem, vállalat nevét. A párttagjelöltek feladatainak kijelölésekor is azon kell lenniük az alapszervezeteknek, hogy olyan, nem formális megbízást kapjanak a fiatalok, amely lehetővé teszi számukra, sőt megköveteli tőlük az alkotó kezdeményezést, melyet a kommunista párt tagjelöltjeitöl és tagjaitól joggal várnak el az egyes munkahelyeken. Ez tehát az oka annak, hogy a fiatalok kezdeményezése döntő szempont a tagfelvételnél. FÜLÖP IMRE BECSÜLNI KELL A MUNKÁT Télen-nyáron a szabad ég alatt Sikeres együttműködést fejt ki a Spišská Nová Ves-i atomtechnikai műszereket gyártó üzem a kassai (Košice) Radioökológiai és Atomtechnikai Intézettel és más intézményekkel. Erről tanúskodik az is, hogy két aranyérmet nyertek a bratislavai Incheba nemzetközi vegyipari vásáron, s elismerő oklevelet szereztek a České Budéjovice-i Éltető Föld elnevezésű mezőgazdasági kiállításon. A képen: Monika Mašlejová mérnök egy analizátor működését ellenőrzi. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK) Meleg van, még árnyékban is harminc fokot mutat a hőmérő higanyszála. A betonlapokból emelt kerítés tövében megszorul a nap, így ott még nagyobb a hőség, de ez a három kőművest nem zavarja. Megállás nélkül tö* mik a cementes habarcsot a betonlapok közötti fugákba, s úgy belefeledkeznek a munkába, hogy az érkező idegenre is csak a köszönésére figyelnek fel.- Ilyen a kómúvesszakma. Ahogy télen a hideget, úgy nyáron a hőséget is bírni kell. Mi nagyrészt a szabad ég alatt dolgozunk. Ott, ahol elkészült a hidegtől, melegtől védő épület, már kevés tennivalónk akad - mondja Takács János, a szorgoskodók egyike, miután bemutatkozunk egymásnak, s megtudja, hogy őt keresem. Elég a kerítésen belül körülnézni a hatalmas telepen, hogy rámutathasson egy egész sor épületre, istállóra, műhelyre, szociális létesítményre és irodaházra, amelyekben az ő munkája is benne van. A nagymajori telep csupán egy része a nádszegi (Trstice) Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz-nek, amelynek immár harminchatodik éve a tagja, s ahol kőművesként dolgozik. Azt, hogy az egész szövetkezet területén a közel négy évtized alatt mi mindennek az építkezéséből vette ki részét, már fel sem tudná sorolni.- Bizony régen volt, amikor megkezdtük a szervezést s munkánk eredményeként is megalakult a földműves-szövetkezet- emlékezik elgondolkodva.- Kezdetben nagyon nehéz időket éltünk át, többen reményüket vesztve kiléptek, de a helyes útválasztást bizonyította, hogy sokan közülük az egyre jobb eredményeket hozó években visszajöttek dolgozni. Takács János mindvégig kitartott. Még csak a gondolatáig sem jutott el annak, hogy esetleg más megélhetés után nézzen. Egyrészt azért, mert bízott a javulásban, de azért is, hogy ha kezdetben a szövetkezet állandó keresetet nem is nyújtott, biztos munkalehetőséget viszont igen. És ó már korábban, nagyon fiatalon megtanulta becsülni a munkát.- Alig múltam tizenöt éves, amikor napszámos lettem az egyik közeli majorban, örültem, ha dolgozhattam, s volt mit ennem. Az, akit még soha nem küldtek el azzal, hogy nincs munka, éljen amiből tud, az emberre ilyenkor ránehezedő bizonytalanságot el sem tudja képzelni. Ha a későbbiekben megbíztak egy feladattal, én mindig erre gondoltam. Úgy igyekeztem, hogy munkámmal a feletteseim is elégedettek legyenek. Elismerések és kitüntetések bizonyítják, hogy ez valóban így volt. Felettesei megbecsülték munkáját s igyekezetét. A szövetkezet fennállásának huszadik, majd huszonötödik évfordulója alkalmából is kitüntették, 1978-ban minisztériumi elismerésben részesült, ez év márciusában, hatvanadik életévének betöltése alkafmá- ból pedig „A szocializmusért végzett áldozatos munkáért“ állami kitüntetést kapta. A kérdésre, hogy nem gondol-e még a nyugdíjra, pillanatnyi várakozás nélkül mond határozott nemet, majd rövid idó után még hozzáteszi.- Munka nélkül túl hosszúak lennének a napok. Különösen ilyenkor, nyáron. Úgy tervezem, hogy télen két-három hónapot pihenek, de ha kitavaszodik és az egészségem engedi, akkor ismét jelentkezem munkára.- És télen?- Télen majd olvasok, nézem a televíziót és többet játszom az unokákkal. Az órára néz, s mindketten egyszeriben tudatosítjuk, hogy már háromszorosan is túlléptük a beszélgetésre tervezett félórát, így szinte egyszerre állunk fel, hogy búcsúzóul kezet fogjunk, s folytathassa a munkát. A napi normát ugyanis teljesíteni kell. EGRI FERENC ÚJ SZÚ 4 1986. VII. 3.
