Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)
1986-07-23 / 171. szám, szerda
-A plzeňi Škoda Művek ejpovicei üzeme nagy úrtartalmú tartályokat és más termékeket gyárt, főként az élelmiszer- és a vegyipar megrendelésére. Réteges üvegből és poli- uretán habból évente 950 tonna árut készít, köztük gyúlékony anyagok tárolására alkalmas edényeket. A tartályok könnyűek és rendkívül hosszú élettartamúak. (Jirí Vlach felvétele - ČTK) A kereskedelem feladatai a XVII. pártkongresszus után A követelmények jobb kielégítéséért Hazánk lakosságának magas életszínvonala, a hazai piac stabilitása és a dinamikusan változó fogyasztói igények a legfőbb jellemzői azoknak a feltételeknek, melyek közepette ma a belkereskedelem működik. S ha jelenleg azt állítjuk, hogy ezek a körülmények egyre jobb munkára késztetik a reszortot, a jövőre vonatkozóan nyugodtan leszögezhetjük, hogy valamennyi szinten további lépésekre lesz szükség ahhoz, hogy a kereslet-kínálat közti összhang tökéletesedjen. Az utat, a célokat világosan megfogalmazta pártunk XVII. kongresszusa. A megvalósítás módjait pedig a közelmúltban megtartott értekezleten vázolta a tárca vezetője és más irányító dolgozók. A boltoktól a minisztériumig Nem véletlenül került a figyelem homlokterébe az irányltómunka tökéletesítésének kérdése. Mondhatnánk azt is, hogy a kereskedelmi dolgozók - de nemcsak azok, akik a boltokban, áruházakban a vevőkkel közvetlen kapcsolatban vannak, hanem a vezető beosztásúak is - naponta vizsgáznak a nagyközönség előtt, bizonyítják, mire képesek. Szervezőképességüket, körültekintő hozzáállásukat, felelősségérzetüket tükrözi például az árukínálat milyensége. Mert nem mindegy, pontosan és időben készülnek-e el a megrendelések, s az sem, hogyan kínálják az árut. Vagy szólhatunk a becsületességről is. A pult alóli árusítás megszűntetése, a fogyasztók iránti viszony javítása, érdekvédelmük figyelembe vétele, mind-mind olyan tényező, amely a rátermettséget bizonyítja. Fentebb a legalacsonyabb szinten érzékeltettük az irányítómunka néhány lényeges vonását, mert leginkább ezt érzi a boltba betérő. De üzemi, vállalati viszonylatban, illetve a termelésigazdasági egységek esetében még fontosabb, hogy politikailag, szakmailag egyaránt képzett vezetők álljanak az élen, akik a szervezőmunkában otthonosan mozognak, igényesen meg tudják ítélni saját képességeiket, és beosztottjaiktól is megkövetelik a fegyelmezett magatartást, az önbírálatot és az elvszerűséget. - Ez az ötéves tervidőszak nem lehet a „meggyőződés“ időszaka - hangsúlyozta a miniszter arra célozva, hogy ma már elfogadhatatlan az a gyakorlat, hogy a vezetőket meg kelljen kérni munkájuk végzésére. Az ilyen hozzáállással sem a fogyasztók elégedettsége, sem pedig a kereskedelem gazdasági hatékonysága nem fokozható. A gyártókkal közösen A kereskedelmi dolgozókról nem is szólhatunk anélkül, hogy az árut és nem utolsó sorban a vevőket meg ne említenénk. Nézzük tehát ilyen szemszögből a következő időszakot. Vegyük az árut. Ma már nem vásárolunk meg bármit a boltban. Meggondoljuk, mire adjuk ki a pénzünket. S hogy igényeinkről a kereskedelemnek megbízható áttekintése legyen, ahhoz javítani kell a piackutatást. A jobb módszerek alkalmazása önmagában persze még nem elég, hisz semmi hasznunk nem volna abból, ha a kereskedelem tudná, mit akar a vevő és ezzel befejeződne a folyamat. A szállí- tói-megrendelói tárgyalások kiindulópontjául kell, hogy szolgáljanak ezek a felmérések, hogy a gyártóknak is tudomásukra jusson, mit kellene innoválniuk, mi- lýen új terméket kellene piacra dobniuk. A gyártók és a kereskedelem közös feladata például az élelmiszerek teljes és folyamatos kínálatának elérése. Ha szélesebb összefüggésben nézzük ezt a kérdést, a mezőgazdasági termékek ésszerű felhasználásából kell kiindulni. Hisz nem mindegy, hogyan hasznosítjuk azt, ami nem kis anyagi ráfordítással, az emberi munka eredményeként megtermett. A feldolgozó iparra hárul a megfelelő szintű élelmiszerek előállítása, természetesen úgy, hogy az áru tartóssága, de a csomagolása is megfeleljen az elvárásoknak. A kereskedelem ugyanis nem javíthat a kész termék minőségén, csupán ahhoz járulhat hozzá, hogy amíg a fogyasztókhoz eljut, minősége ne változzon, összefügg ez az anyagokkal való takarékossággal és magától értetődően a fogyasztók elégedettségével is. Együtt lépni a korral De egy pillanatra időzzünk még az iparcikkeknél. Az elektronika korát éljük. Nem vagyunk elzárva a külvilágtól, ahol a videomagne- tofonok, az elektronikus játékok, a személyi számítógépek már csaknem természetes kellékek. Mi viszont valahol ott tartunk, hogy a színes tévékészülékek iránti igényt sem tudjuk kielégíteni. S ez nem a kereskedelem hibája. Nemcsak a fogyasztóknak adósak az új termékekkel az illetékes iparágak fejlesztői és kivitelezői, maga a kereskedelmi hálózat is nélkülözi szinte a legalapvetőbb „segítőtársakat“. Nincsenek egyszerű kézikocsik, a targoncák hiányáról már nem is szólva a többnyire nőket foglalkoztató ágazatban. Pedig itt is egyre nagyobb szükség lenne a technika térhódítására. Néhány korszerű csomagológép igazolja, mennyivel színvonalasabb az árusítás és a vásárlás is, ha csak egy kicsit lépünk a korral! Az árcédulával ellátott esztétikusán és higiénikusan csomagolt hús, zöldség stb. vonzóbb a vevőknek. Ezért kell a kereskedelem anyagi-műszaki alapját fejleszteni és a csomagolástechnikában az évek óta hiányolt pozitív fordulatot elérni. A divatcikkek és a különleges, minőségi áruk kínálatának bővítése is a kereskedeleme hárul. Hazai és külföldi megrendelőkkel kell szorosabban együttműködniük, de nem utolsósorban az olyan hálózat kiépítésére is figyelmet fordítaniuk, amely magasabb szintű szolgáltatásokat nyújt az átlagos, megszokott boltoknál. xxx A sokrétű feladatokból, amelyek a kereskedelmi dolgozókra várnak a XVII. pártkongresszus után, csupán néhányat villantottunk fel. Hiszen lehetetlen felsorolni azokat a szerteágazó részterületeket, melyek egészében véve járulnak hozzá a lakosság növekvő anyagi szükségleteinek kielégítéséhez, a vásárlási feltételek javításához. DEÁK TERÉZ A megújulás igényével Pártunk társadalmi vezető szerepének elmélyítése és akcióképességének fokozása szempontjából mindig időszerű feladat a párt szervezeti, politikai és ideológiai erősítése, főleg a tagsági alap osztály-, kor és szociális összetételének szüntelen javítása által. Korunk politikai viszonyai közepette a pártépítés olyan céltudatosan, tervszerűen és komplex módon irányított és szervezett folyamat, amely minden vonatkozásban a marxizmus-leninizmus eszmei-politikai platformján, a párt alapszabályzata szerint és a pártélet lenini normáihoz igazodva megy végbe, szükségszerűségét pedig időről időre a párt stratégiai irányvonalához mért igények határozzák meg. Mindebből logikusan következik, hogy a pártszervek és -szervezetek ez irányú tevékenysége a legkevésbé sem lehet ösztönös vagy kampányszerű, mint ahogy más formális megnyilvánulások sem tapadhatnak hozzá. A pártépítés szóban forgó követelményeit a CSKP KB 3. ülése és 1981. június 11 -i határozata sokoldalúan konkretizálta, de alapvető kérdéseivel már a CSKP XIV., XV. és XVI. kongresszusa is behatóan, lényegre törőbben azonban XVII. kongresszusa foglalkozott, természetesen ezúttal éppen a kongresszuson előterjesztett hosszabb távú gazdaság- és társadalomfejlesztési program gyorsított ütemű megvalósítását szorgalmazó pártpolitikai célkitűzésekkel összehangoltan. Legutóbb pedig a napirendjére tűzte az SZLKP KB 1986. június 26-i ülése is, amelyen Jozef Lenárt elvtárs többek közt így fejezte ki a kérdéskomplexum lényegét: „A tagsági alap bővítésében és javításában a XVI. kongresszus után is folytatódott a pozitív irányzat, tovább szilárdult a párt munkásmagva, javult a szociális korösszetétel. Közös törekvésünk eredménye például, hogy a nagy vállalatoknál és üzemekben nőtt a szervezett munkások részaránya. A jelentős eredmények közé tartozik a tagság műveltségi színvonalának emelkedése, a tagok és tagjelöltek csaknem 80 százaléka az alapfokúnál magasabb műveltséggel rendelkezik, a tagok több mint 16 százaléka felsőfokú végzettséget szerzett.“ Mind a kongresszusi beszámoló, mind az SZLKP említett ülése pozitívan értékelte a tagsági alap növelésében és javításában elért eredményeket. A CSKP ma 1 millió 675 ezer tagot tömörít, s ebből az SZLKP 436 ezer tagot és tagjelöltet számlál, ami elég magas fokú szervezettséget fejez ki. Köztársasági méretekben ez azt jelenti, hogy a 18 éven felüli állampolgárok közül minden hetedik, Szlovákiában pedig minden nyolcadik lakos párttag, illetve tagjelölt, azaz a XVI. kongresszus után a tagsági bázis csaknem megkétszereződött. Ennél is többet mond azonban, hogy a munkások és szövetkezeti földművesek a tagságnak több mint 50 százalékát, a 35 évnél fiatalabb kommunisták pedig egyhar- madát alkotják, s hasonlóan jelentősen növekedett a nők aránya is. A CSKP KB 3. ülése óta elért eredmények tehát már a fentiek alapján, átfogóbb részletezés nélkül is kétségkívül bizonyítják a pártépítés egész folyamatának magasabb szintre emelkedését. Nevezetesen, hogy a különböző szintű pártszervek, főleg a kerületi és a járási pártbizottságok irányításával a tagfelvételek során a legtöbb pártszervezetben mind körültekintőbben előnyben részesítik a népgazdaságunk és a társadalmi életünk fejlesztésének fontosabb szakaszain felelős munkát végző dolgozókat. Hogy ez - a viszonylag rövid idő alatt - milyen kihatással volt a tagság minőségi összetételének alakulására, most részletezni, vagyis számokban is kifejezni nem kis gondot okozna. Mindent egybevetve, a legfontosabb, hogy ezekben \ a hetekben felül kell vizsgálni, vajon minden tőlük telhetőt megtettek-e a tagság osztály-, kor- és szociális összetételének javítása érdekében. MIKUS SÁNDOR NEM HOZNAK SZÉGYENT AZ EGYENRUHÁRA A néphadseregben különböző emberek szolgálnak. A tényleges szolgálatot töltő katonák ugyanúgy mint a hivatásos tisztek igyekeznek kitenni magukért. Igaz, van akiről alig hallani, míg a másik viszont mindig tesz valami olyat, amire szúkebb környezete de néha az egész közvélemény is felfigyel. Az egyik leküzdi a lehetetlent, két és fél óra alatt elvégez olyan javítást, amely máskor két napig tartana. A másiknak mindig az jár az eszében, mit lehetne még jobban csinálni, hogyan tehetné könnyebbé katonatársainak munkáját. Olyan is akad köztük, aki az irodában ülve, telefonon keresztül intézkedhetne, de inkább munkaruhát ölt a műhelyeket, a gépparkokat járja, nemcsak azért, hogy szemmel tartsa beosztottjait, hanem hogy segítse munkájukat, jó tanáccsal lássa el őket. Erről tanúskodnak az alábbi sorok is. Helytállásból jeles A júniusi melegben átültetésre alkalmas emberi szerv szállítására átalakított Volga gépkocsi halad Prága felé. A járművezető fokozza a sebességet, bízik gépkocsijában, idejében meg kell érkezniük rendeltetési helyükre. A motor azonban hirtelen felmondja a szolgálatot. Az egyik tömítés megrepedt, további útra alkalmatlan lett a jármű. A gépkocsivezető és a kísérő orvos tehetetlen, a szerviz szakemberei is csak a fejüket csóválják. Azt állítják, hogy legalább két nap kell a javításhoz. Valakinek eszébe jut, hogy segítséget kérjenek a közeli helyőrségtől. Nem csalatkoztak. Pár perc múlva megérkezik Michal Cígler szakaszvezető múszaki raja. Gyors helyzetfelmérés, majd döntenek: a műhelybe kell vontatni a meghibásodott jármüvet. Munkához fognak, nyakig olajosak, szakad róluk a verejték, de két és fél óra múlva újra üzemképes a jármű és folytathatja útját. Idejében érkezett meg a kórházba, sikerült egy ember életét megmenteni. Néhány nap múlva köszönőlevél érkezett, de amikor Michal Cígler szakaszvezető tudomást szerzett róla, csak annyit mondott:- A kötelességemet teljesítettem. Az embernek a lehetetlennel is meg kell birkóznia, ha embertársa életének megmentéséről van szó. Eredményes újító- Szerény, szűkszavú ember, pedig ugyancsak volna mivel dicsekednie, kiváló múszaki tiszt, többszörös újító, a racionalizációs brigád vezetője - mondja Ján Pápež századosról az egység parancsnoka. - Nem nyugszik addig, amíg meg nem valósítja azt, amit egyszer a fejébe vesz. Nem szállt a fejébe a dicsőség akkor sem, amikor Zdenék Smutný tisztjelölt szakaszvezetó- vel az egyik munkájukért a SZISZ Központi Bizottságának képviselőjétől átvették az aranyérmet. A Zenit ifjúsági műszaki versenyben az általa vezetett kollektíva pedig az ezüstérmet kapta meg.- Ma már az újítómozgalomban csakis kollektívák érhetnek el eredményt - vallja. - Sok szabadidőt rabol el, amíg célba jut az ember, és nemegyszer a kudarccal is szembe kell nézni. Jelenleg is három újításon dolgozunk, olyanokon, amelyeknek elsősorban a néphadseregben veszik majd hasznát. Az egység műszaki tisztje. Kötelességét példásan teljesíti. Szabadidejét úgy osztja be, hogy azt a lehető legracionálisabban használja ki. Mindig van nála papír, ceruza, míg mások szórakoznak, ó rajzol, számol, töpreng. Hogy eredményesen, azt a két érem is bizonyítja, amely jó kezekbe került. Jó szakember - kiváló parancsnok Azt mondják róla, hogy mindig ott tűnik fel, ahol a legnagyobb szükség van segítségére. A gépesített lövészegységnél nincs olyan jármű, amelyben ki nem ismerné magát. Könnyen leteremti az embert, de azonnyomban segít. Irodája az egység törzskarának körletében van, de ha csak teheti, munkaruhát ölt, ellenőrzi a harci járműveket.- Az ezred fiának tekinthetjük - vélekedik az egység parancsnokának politikai helyettese. - Ide vonult tényleges katonai szolgálatra, aztán itt maradt.- Az első naptól kezdve tudtam, hogy tanulnom kell - veszi át a szót Vladimír Pajda főhadnagy. - A nitrai katonai szakközépiskolát 1978-ban fejeztem be. Egy év múlva már a Brnói Katonai Akadémia hallgatója lettem. Aztán újra visszakerültem az egységhez, aminek igen örülök. Több mint tíz év szolgálat alatt különböző beosztásokban dolgozott, ezért mindenütt otthonosan mozog. Amióta ő felel az egység járműveinek múszaki állapotáért, a szemletartók mindig mindent a legnagyobb rendben találnak. Szorgalmas, nagy munkabírású parancsnok, olyan ember, aki a bírálat elől sem zárkózik el, nem tartja magát tévedhetetlennek. Ezért is választották be a pártalapszervezet vezetőségébe.- Szeretem a hivatásom. A pontos, a szakszerű munka híve vagyok és beosztottjaimat is erre nevelem. Nincs ebben semmi különös, csak jó családi háttér kell hozzá, olyan megértő feleség, aki elnézi, hogy az ember gyakran későn este érkezik haza. Sót, ha a szükség megkívánja, a szabadidejének egy részét is a laktanyában tölti. Igaz, feleségem néha megjegyzi, hogy a gépeket jobban szeretem, mint a családom, de tudom, hogy nem úgy gondolja. Lányaim nevelése nagyrészt az ó vállaira nehezedik. Hiába, ez a katonafeleségek sorsa. N.J. ÚJ szú 4 1986. VII. 23.
