Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-19 / 168. szám, szombat

Egv) hét a nagyvilágban július 12-töl 18-ig Szombat: Richard Nixon, volt amerikai elnök magánlátoga­tásra Moszkvába érkezett - Reagan amerikai elnök ismét kijelentette, hogy az Egyesült Államok űrfegyverkezési programja nem lehet vita tárgya a leszerelési tárgyalásokon Vasárnap: Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter hiva­talos látogatásra Londonba érkezett - Moszkvában véget ért a háromnapos nemzetközi tudóskonfe- rencia Hétfő: Hét kelet-, illetve közép-afrikai ország vezetőinek részvételével Nairobiban megkezdődött ezen or­szágok harmadik csúcsértekezlete - Rendkívüli ülést tartott a VKP Központi Bizottsága, amelyen Truong Chinht választották a párt főtitkárává Kedd: Hanoiban végső búcsút vettek Le Duantól, a vietna­mi nép, a nemzetközi kommunista, munkás- és nemzeti felszabadító mozgalom jeles képviselő­jétől Szerda: Százhuszonöt napos űrrepülés után sikeresen földet értek Leonyid Kizim és Vlagyimir Szolovjov szovjet űrhajósok - Eduard Sevardnadze befejezte londoni látogatását Csütörtök: Varsóban ülést tartott a lengyel szejm - Genfben a leszerelési konferencián Miloš Vejvoda nagykö­vet, a csehszlovák küldöttség vezetője síkraszállt az űrfegyverkezés megakadályozásáért Péntek: Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Kreml­ben találkozott Moussa Trauréval, a Mali Nép Demokratikus Szövetségének főtitkárával, köztár­sasági elnökkel - Hoszni Mubarak egyiptomi elnök befejezte Nagy-Britannia-i látogatását és az NSZK- ba utazott Együtt élni, vagy... Moszkvában nemzetközi tudós­fórumot tartottak a múlt héten, amelyen az atomfegyver-kísérle- tek betiltásának katonai, politikai, gazdasági és környezetvédelmi szempontjairól cserélt véleményt a világ 35 országának több mint 200 neves tudósa. Napjainkban a fegyverkezés eddig nem tapasztalt méreteket öltött, s az Egyesült Államokban lázasan folynak az előkészületek az űrfegyverkezésre. Az emberi­ség puszta léte került veszélybe Ebben a helyzetben a kérdés- együtt, élni vagy együtt pusztulni- nem csupán a Szovjetunió, hanem a világ reálisan gondolko­dó, békeszeretó erőinek vélemé­nyét is kifejezi. A háború és a béke kérdésében ugyanis nincs más ésszerű alternativa. Érthető tehát, hogy egyre nö­vekszik azon tudósok tekintélye, akik tudományosan megalapozott érvekkel bizonyítják az atomfegy­verek igazi pusztító erejét és egyértelműen megcáfolják az ez­zel kapcsolatos, a fegyverkezést indokolni próbáló különböző impe­rialista koncepciókat. Amint azt Anatolij Alekszandrov, a Szovjet­unió Tudományos Akadémiájának elnöke a fórum megnyitásakor hangsúlyozta: a tudósok feladata megakadályozni, hogy a tudo­mányt az emberi civilizáció el­pusztítására fordítsák. Figyelmez­tetett: az atomenergia széles lehe­tőségeket nyit a világ globális problémáinak megoldásához, de megteremti az atomkatasztrófa veszélyét. Az indiai Bhopal tragédi­ája, a Challenger katasztrófája és a csernobili atomerőműben történt szerencsétlenség is bizonyította, milyen óriási ereje van az energiá­nak, ha kicsúszik az ember ellen­őrzése alól. Ez többszörösen ér­vényes az atomenergiára, amely egyenesen az ember elpusztítá­sára képes erővé válhat. A tudo­mányos-technikai forradalom olyan szakaszát értük el, amely­ben minden felfedezés meggyor­síthatja a lázas fegyverkezést. A moszkvai fórumon nagy hangsúlyt kaptak az ellenőrzés kérdései, ugyanis - mint ismere­tes - az amerikai fél mindig erre hivatkozva utasítja vissza a szov­jet javaslatokat. Az eredmény: a Szovjetunió Tudományos Aka­démiája és a Természeti Erőforrá­sok Védelmének Tanácsa nevű amerikai magánszervezet között létrejött megállapodás alapján a szemipalatyinszki atomkísérleti telep közelében amerikai és szov­jet tudósok ellenőrző állomásokat állítottak fel. A nevadai kísérleti telep körül három ugyanilyen állo­mást hoznak létre a közeljövőben. Ezek arra hivatottak, hogy jelez­zék az esetleges atomrobbantá­sokat. Minden ország érdekeinek megfelelő dokumentum - nyilat­kozta Mihail Gorbacsov a fórum felhívásáról azon a találkozón, amelyen a tudósok küldöttségét fogadta. Kifejtette: a szovjet veze­tés teljes mértékben egyetért a konferencia megállapításával: az atomháború veszélyének csök­kentése felé vezető úton az első lépést az atomkísérletek betiltása jelenti. Ismertek a Szovjetunió konkrét lépései is ezen a téren: már kétszer meghosszabbította az atomfegyver-kísérletekre tett egyoldalú moratóriumát, progra­mot dolgozott ki az atomfegyverek felszámolására, javaslatot terjesz­tett elő a vegyi fegyverek meg­semmisítésére, nagy horderejű programot dolgozott ki a hagyo­mányos fegyverzetek csökkenté­sére és a genfi tárgyalásokon kompromisszumos javaslatot tett a közepes hatótávolságú rakéták és a stratégiai atomfegyverek csökkentésére. Ezzel szemben Washington újabb és újabb atomrobbantáso­kat hajt végre (legutóbb csütörtö­kön), s most is azt hangoztatja, hogy az e kérdésről a közeljövő­ben felújítandó szovjet-amerikai tárgyalásokon az ellenőrzést és a Szovjetunió állítólagos szerző­désszegéseit akarja megtárgyalni és nem mond le az atomrobbantá­sokról. Nem tudatosítja, vagy in­kább nem akarja tudatosítani, hogy az ellenőrzésnek - a tudo­mány jelenlegi szintje mellett - gyakorlatilag nincsenek músza­ki akadályai. Szomszédoknál Az elmúlt hét végén fejezte be kétnapos munkalátogatását Ausztriában Vasil Bil’ak, a CSKP KB Elnökségének tagja. A két szomszédos ország, amelynek kapcsolatait az utóbbi időben oly sokszor zavarták meg, érthetően nagy jelentőséget tulajdonít min­den látogatásnak, a párbeszéd minden lehetőségének. így volt ez most is. Az osztrák sajtó nagy figyelmet fordított a csehszlovák vendég és az ország vezetőinek megbeszélése­ire. A Die Presse például azt emelte ki, hogy Vasil Bil'ak és Franz Vranitzky szövetségi kancel­lár a két ország együttműködésé­nek intenzifikálására hívta fel a fi­gyelmet, a kommunista Volksstim­me pedig hangsúlyozta: A CSKP KB Elnökségének tagja és Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke a békeerök legfonto­sabb feladatának a lázas fegyver­kezés elleni közös harcot tartja. A látogatás jelentőségét tá­masztja alá, az a tény, hogy Vasil Bil'ak Ausztria szinte valamennyi vezetőjével találkozott, s így mód nyílt a kétoldalú kapcsolatok ala­pos, minden szempontot figyelem­be vevő értékelésére, továbbfej­lesztésük lehetőségeinek áttekin­tésére. Nyíltak, hasznosak voltak a bé­csi tárgyalások, mondotta Bil'ak elvtárs a látogatás végén tartott sajtóértekezleten. Mindkét ország vezetői úgy látják, hogy elsősor­ban a gazdasági együttműködés bővítésére adottak a lehetőségek. Ausztria és Csehszlovákia viszo­nya még jobb lehetne - hangsú­lyozta ha hazánkról objektívabb lenne a tájékoztatás, s így gátat lehetne vetni a féligazságok ter­jesztésének. Ez nemcsak a két szomszédos ország közötti köl­csönös bizalom megerősítéséhez, hanem az európai légkör javításá­hoz is hozzájárulna. Vendég Moszkvából A szovjet-brit kapcsolatok nor­malizálásának újabb, nagyon fon­tos eseményének minősítette a vi­lágsajtó Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter londoni tárgyalásait. Brit kollégájának, Sir Geoffrey Howe-nak is az volt a véleménye, hogy kívánatos len­ne rendszeresebbé tenni az ilyen magas szintű találkozókat. A megállapodásokban kifejez­hető eredményeket tekintve sem volt mindennapi a szerdán befeje­ződött látogatás. A két külügymi­niszter öt évre szóló, de további öt évre meghosszabbítható gazda­sági és ipari szerződést írt alá, megállapodást kötött a szovjet­brit tudományos együttműködésről és egyezményt írt alá az 1917 előtti időkből származó kölcsönös követelések rendezéséről is, va­gyis lemondtak egymással szem­ben támasztott pénzügyi igénye­ikről. Fontos eseménye volt a látoga­tásnak, hogy a szovjet diplomácia vezetője átnyújtotta Mihail Gorba­csov üzenetét és szovjetunióbeli látogatásra hívta meg Margaret Thatcher brit kormányfőt és Howe külügyminisztert. A londoni tárgyalások egyértel­műen bizonyították, hogy a Szov­jetunió az atomveszély kérdésé­nek megoldásában Nagy-Britanni- át, mint atomhatalmat egyenlő partnernek tekinti, amely nélkül nem képzelhető el a fegyverzetek radikális korlátozása és csökken­tése. Bár bizonyos kérdésekben a nézetkülönbségek továbbra is fennállnak, az eszmecsere mégis hasznos volt. Ezt Eduard Sevard­nadze londoni sajtóértekezletén is megerősítette, s hozzáfűzte, hogy a tárgyalópartner nyíltságra való törekvését értékeli különösen nagyra, de nem hanyagolható el az egyes kérdésekkel kapcsolatos brit realista megítélés sem. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy síkraszállt a SALT-I, a SALT -II és a rakétaelhárító rendsze­rek korlátozásáról kötött szerző­dés megtartásáért. Lényeges, az egész emberiség jövőjét érintő kérdésekről esett szó Eduard Sevardnadze londoni látogatása során. A világ békesze­rető erői reménykedve várják a folytatást... KOVÁCS ILONA KIS _____ NY ELVŐR Gléda és gála Egy hölgyről, aki nagyestélyi ruhában jelent meg, valaki bölcsen megjegyezte, hogy „glédába vágta magát“. Nyilvánvaló, hogy szótévesztč^sel van dolgunk, mert aki kiöltözött, arra legföljebb azt mondhatjuk, hogy gálába vágta magát. Mindenekelőtt tisztázzuk, mit jelent a német eredetű gléda szó. A német Glied szó jelentése tag, végtag, továbbá: katonák sora, rendje. A magyarba ez a Glied gléda formában katonai szóként került át. Inkább csak az úgynevezett bizalmas stílusban használatos a glédában áll, glédába állít szókapcsolatokban. Ismeretes, - bár egyesek szerint elavult - mondás a következő: Csend a glédában! Ezt annak idején az őrmester urak kiabálhatták a kaszárnya udvarán, ma már inkább tréfás csendre intés. Mindebből világos, hogy egyetlen személyt nem lehet glédába állítani, egy valaki nem állhat glédába, még kevésbé vághatja magát glédába. A glédába vágta magát tehát nemcsak tartalmilag helytelen, hanem formájában is rossz. Vigyázzba, haptákba vághatja magát az ember, no meg természetesen frakkba, ünneplőbe, gálába is. Gála szavunkat is a német nyelvből vettük át. A német Gala jelentése: ünnepi dísz, pompa, díszruha. A német Gala szó forrása a spanyol gala: díszruha, ünnepi ruha. Ez a spanyol gala szó sok európai nyelvbe átkerült, nemcsak .díszruha' jelentés­ben, hanem ,díszünnepély‘, ,dísz‘, ,pompa1 értelemben is. Nézzük csak meg, milyen jelentésekben fordul elő a magyarban ez a csak egyes számban használatos, már-már elavulóban levő idegen eredetű szó. Először is jelenthet ünneplő, ünnepi ruhát vagy díszruhát. Például: A főispán gálába öltözött; A primadonna teljes gálában érkezett az estélyre; Gálába vágta magát; stb. Jelenthet a gála szó ezenkívül ünnepélyes alkalmat is. Például: Csak gálára veszi fel ezt a szép ruhát. A gála összetételek előtagjaként is előfordul, van például gálaest, gálahintó, gálaelő­adás. Nézzünk most még utána a vágja magát szókapcsolat értelmének is. A valamibe, valahova vágja magát szerkezetnek három jelentését különbözteti meg az értelmező szótár. Az elsó: gyors mozdulattal valahova veti magát, elhelyezkedik. Például: Taxiba vágtam magam, és rohantam az állomásra. A második jelentés: hirtelen valamilyen testhelyzetet vesz fel: hanyatt vágja magát, hasra vágja magát, vigyázzba vágja magát. Például. Az őr vigyázzba vágta magát a parancsnok előtt. Az igazgató ünnepélyes pózba vágta magát. A harmadik jelentés az, amely Ibennünket érdekel: gyorsan valamely ünnepélyes öltözetet vesz magára. Például: díszbe vágja magát, frakkba vágja magát, gálába vágja magát. Azt hiszem, lényegében mindent elmondtunk, amit a gálá-ról, a glédá-ról és a vágta magát szószerkezetről tudnunk kell. Vigyázzunk, hogy a hasonló hangzású, de nagyon is eltérő jelentésű szavainkat — akár eredeti magyar, akár idegen eredetű szavak, akár gyakran használatosak, akár elavulóban vannak - ne cseréljük fel, vagyis ügyeljünk jobban arra, mit mondunk, mit írunk. MAYER JUDIT Ne bántsuk a mércét és a mérleget! Nemrég tettük szóvá, hogy nem helyes a megüti a mércét kifejezés, mert a mércét - vagyis a mérőműszert - csak konkrét értelemben üthetjük meg, ha rácsapunk. Átvitt értelemben a mértéket üthetjük meg, ha elérjük a kívánt követelményszintet, valamilyen követelménynek eleget teszünk. A mércét csak magasra tesszük vagy emeljük, amivel azt fejezzük ki: nagy követelményeket támasztunk valakivel szemben. Úgy látszik azonban, a megüti a mértéket szólásnak nemcsak a megüti a mércét az egyetlen helytelen változata, mert azóta már ezzel is találkoztam: megüti a mérleget. „Aki nem üti meg a mérleget, az nem kap igazolást a tanfolyam elvégzéséről“ - közölte egy tanfolyamvezető a résztvevőkkel. Sajnos, a mérle­get is csak a szó valóságos értelmében lehet megütni, átvitt értelemben nem. Vagyis a megüti a mérleget sem fogadható el szólásnak. A mérleg többek között ezekben a szólásokban használatos: mérlegre tesz valamit, vagyis valamit fontolóra vesz, mérlegel; továbbá: valami valakinek a javára billenti a mérleget, azaz valami valakit kedvezőbb helyzetbe juttat. De a mérce szót sem csupán a maga helyén használjuk, hanem belecsempésszük más szólásokba is, ezzel elrontva a jót is. A Kazinczy-napok résztvevőivel kapcsolatban írta egyik újságírónk: „Az iskolákban, a sajtóban és a Csemadok- szervezetekben ők szabhatnak nyelvi mércét.“ Tudjuk, most is említettük, hogy a mérce mérőműszert jelent, így azt sem kell bizonyítgatnunk, hogy azt nem lehet szabni. Ha pedig a mérce szó konkrét értelemben nem állítható szerkezetbe a szab igével, átvitt értelemben sem alkalmas erre. Mértéket szab szólásunk viszont van, csakhogy ebben a mérték a cselekedetben, magatartásban a józanság, szerénység, ízlés által megszabott határt jelenti. Tehát mértéket is csak a viselkedésünknek vagy valami ezzel kapcsolatos cselekedetünknek szabhatunk. Például: „Mértéket szab a szórakozásnak.“ „Nyelvi mértéket“ nem szabhatunk, vagyis a mértéket szab szólást sem szoktuk használni a nyelvhasználattal kapcsolatban. A szerző tehát nemcsak megváltoztatott egy szólást, hanem szólást is tévesztett. Azt, amit közölni akart, talán érthetőbben kifejezhette volna ezekkel a szavakkal: „Az iskolákban, a sajtóban és a Csemadok- szervezetekben ők szabhatják meg a nyelvhasználati követel­ményszintet“, esetleg: ,,... ők állíthatnak mércét a nyelvhaszná­lati követelményeknek." JAKAB ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1986. VII. 19.

Next

/
Thumbnails
Contents