Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-16 / 165. szám, szerda

Fonákságok es lakossagi panaszok A karvinái kórház és rendelőintézet ortopédiai osztályát önálló fekvőbeteg-osztályként 1960-ban nyitották meg. 1979-ben új épületben kapott helyet. Az ottani orvosok dr. Jan Jaŕabáč főorvos vezetésével nagy gondot fordítanak a klasszikus ortopédiára és a mozgásszervi betegségek gyógyítására. A képen: az osztály orvosai műtétet hajtanak végre. (Petr Berger felvétele - ČTK) A gyógyító torna Nappali rehabilitációs szanatórium Az újszülött nyugodtan pihen kiságyában. Két apró ökle szoro­san összezárva, s aki csak ránéz, elmosolyodik tipikus testhelyzete láttán. Ám ha néhány hónapos korában is így tartja kezeit, az orvos nem örül a jelenségnek. S ha ráadásul a szülés sem volt zavarmentes, a gyerek további fejlődését szem előtt tartva gyer­mek-neurológushoz utalja a cse­csemőt. S ha a neurológusban is felmerül a gyanú legkisebb jele, a babát a Teslova-utcai rehabilitá­ciós szanatóriumba utalja.- Miért? - tettük fel a kérdést dr. Peter Elan főorvosnak, a szanató­rium vezetőjének.-A terhesség ideje alatt az anyát ért fertőzés, a cigarettázás, az alkoholfogyasztás káros hatás­sal lehet a fejlődő magzatra. Ugyancsak a nem fiziológiai szü­lés, a vércsoport (RH faktor) különbözőség - és sorolhatnám még - elég lehet ahhoz, hogy a gyermek kisebb vagy nagyobb rendellenességgel szülessen. Az újszülöttet vizsgáló orvos, ha pl. merevséget, asszimetriás testtar­tást észlel szakorvoshoz, neuroló­gushoz utalja. Persze ennek előfeltétele, hogy a szülész, ill. a gyermekorvos meglássa, feltételezze az esetle­ges rendellenességet, azt, hogy a gyerek neurológiai kivizsgálást igényel - vetettük közbe, s a főor­vos bólintásából kivehettük, hogy egyetért velünk.- A csecsemő hat hónapos koráig nem jelenthetjük ki egyér­telműen, hogy a gyermek neuroló­giai ,,betegsége fejlődik“, ill. hogy agyi gyermekbénulás tünetei je­lentkeznek nála.- Ebben a korban az sem nyilvánvaló, hogy a betegségnek csupán mozgásszervi, ill. pszichi­kai tünetei is lesznek. A mozgás- szervi rendellenesség esetében a rendszeres gyógytorna többnyi­re elegendő és hatásos, a szellemi károsodást pedig annak mértéké­től függően kell kezelni. A nappali szanatóriumban nemcsak járóbeteg rendelés fo­lyik, hanem 35 gyermek hosszan­tartó gyógykezelése is - tudtuk meg. A szülő reggelente elhozza gyermekét (0-6 éves korig), aki naponta gyógykezelésben része­sül. A terápiás lehetőségek olya­nok, mint bármelyik egészségügyi intézetben. Pedig a nappali sza­natórium egy bölcsőde átalakítá­sával létesült. A kicsik megszokták a víz- és elektromos kezelést, nem félnek a készülékektől. Né­hány évvel ezelőtt a szanatórium mosodájának és szárítótermének átépítésével fürdőmedencével bő­vült az intézmény, melynek gyó­gyászati célokra való kihasználha­tósága óriási. 1978 óta Bratislava 1. 2. és 3. városkerületének gyermekei ebbe a szanatóriumba tartoznak. A töb­biek az újonnan megnyílt károlyfa- lusi (Karlová Vés) szanatóriumba. S míg a bölcsődei részlegen a 0-6 éveseket gyógyítják a járóbeteg rendelést a 0-15 éves gyerekek számára biztosítják.- Járóbeteg-rendelés lényege- folytatta a főorvos, - megtanítani a szülőket, hogy gyermekükkel milyen tornagyakorlatokat végez­zenek. A gyerekeket naponta többször kell tornásztatni, s ez csak otthon valósítható meg. Ezért mondjuk, hogy a rehabilitációs gondoskodást a családban kell végezni. Hozzánk ellenőrzésre jár a szülő gyermekével, s mi megál­lapítjuk, milyen mértékben tartot­ták meg a rehabilitációs dolgozó utasításait. Meg kell mondanom, a gyakorlatok nem könnyűek, igénybe veszik úgy a gyereket, mint a szülőt. Ezért külön örülünk annak, ha a család többi tagja is elsajátítja a tornásztatás módját, hogy szükség esetén tehermente­síthesse az édesanyát. Megtudtuk, hogy a rehabilitáci­ós nappali szanatóriumban egy orvos vezetésével 6 rehabilitációs és 6 egészségügyi nővér látja el a gyerekeket. Évente kb. 1000 beteget, többségüket törés utáni, vagy neurológiai diagnózissal ke­zelnek. 1985 első félévében 104, ez év elsó felében nyolcvan gye­reket küldtek a szakorvosok a sza­natóriumba neurológiai rendelle­nesség tüneteivel.- Rehabilitációs nővéreink, de a többiek úgyszintén megszállott­jai a munkának. Kitartásuk tennia- karásuk eredménye, hogy számos esetben a feltételezettnél gyor­sabban áll be a javulás. Pedig naponta 12-14 gyereket megtor­náztatni nem könyú - közölte dr. Elan elismerően. Elmondta, azt is, hogy a szanatórium dolgozói- nem gyakran, de előfordul - ne­heztelnek a szülőkre, akik nem tartják meg utasításaikat. Azt állít­ják, nem akarják „kínozni, nem akarnak fájdalmat okozni a csöpp­ségnek.“- A gyakorlatok nem okoznak fájdalmat, csupán kellemetlenek. A gyógytorna célja megmozgatni azokat a testrészeket, melyek merevebbek. Természetesen ez nem megy máról holnapra, és addig kell a gyereket rehabilitálni, míg az izmai meg nem lazulnak, míg testtartása „normális“ lesz. Ez vonatkozik úgy a törés utáni, mint a neurológiai állapotokra. A komolyabban sérült gyereket gyógyfürdőbe utalhatják, mód van arra, hogy a szülő együtt utazzon gyermekével. Az intenzív kezelés indokolt abban az esetben is, ha a szülő nem tudja, ill. nem képes szakszerűen ellátni gyermekét. A gyermekekről való egészség- ügyi gondoskodást hazánkban program rögzíti, melyben a szak­emberek nagy súlyt fektetnek a megelőzésre is. A baj, a beteg­ség tüneteinek korai felismerése, az azonnali orvosi ellátás, a kitartó gyógyító tevékenység rendszerint eredményhez vezet. A tét nagy: gyermekeink egészsége. PÉTERFI SZONYA Évről évre ismétlődő gyakorlat, hogy az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága a sajtó és az egyéb tömegkommunikációs eszközök közvetítésével nyilvánosan szá­mot ad tevékenységének egy na­gyon fontos területéről, nevezete­sen a lakossági panaszok, közér­dekű bejelentések és javaslatok intézése helyzetének alakulásáról. Ez is egyik módja annak, hogy az illetékes párt- és állami szervek a szocialista demokrácia szelle­mének megfelelően szüntelenül ott tartsák kezüket az élet érveré­sén, áttekintésük legyen mindar­ról, ami nálunk a lakosságot fog­lalkoztatja, az olyan kérdésekről, megoldatlan problémákról, ügyes­bajos dolgokról, amelyek közvet­lenül vagy közvetve széles körben meghatározzák a társadalmi köz­érzetet is. Képet nyerhetnek egyebek között határozataink megvalósításának eredményes­ségéről, a rend, a fegyelem, a szo­cialista erkölcs elveinek, a szocia­lista törvényességnek megtartá­sáról. Az ezzel kapcsolatban is­mertetett tavalyi adatok jelentősé­gét meg hatványozza a fejlődés gyorsítása politikájának eltökélt szándéka, amely igen határozott megfogalmazásban jutott kifeje­zésre főleg az SZKP XXVII. kong­resszusán s a CSKP XVII. kong­resszusa is félreérthetetlenül je­lezte, hogy ezt az utat kívánjuk járni. Márpedig ennek egyik, nem is akármilyen előfeltétele, hogy minél többen és nyíltabban szólja­nak hozzá az államigazgatás és -irányítás közös ügyéhez és tár­gyilagosan feltárják mindazt, ami elképzeléseink tetté váltásának kerékkötője. Ezek a lakossági megnyilvánulások ugyanis, főleg akkor, ha még az eddiginél is komolyabbaknak vesszük őket, segítik a felette szükséges megú­julást. Konkrétabban: az irányító­munka és a vezetés nagyobb eredményességét és tökéletesebb intézkedésekkel az élet minden területén előforduló hibák forrásai­nak megszüntetését, vagyis az indokolt panaszok megelőzését, illetve orvoslásukat. Többen emelnek szót A Szlovák Szocialista Köztársa­ság minisztériumai, és egyéb köz­ponti szervei, valamint nemzeti bizottságai címére az 1985-ös esztendőben összesen 42 123 la­kossági panasz érkezett, ami az előző évi szinthez képest 12,7 százalékkal több. Az egyik sze­münk sír, a másik nevet - vala­hogy így kommentálhatjuk ezt a tényt. Hiszen ez a több egyidejű­leg jelenti azt, hogy körülöttünk még mindig gyakori a bosszanko- dásra alapot szolgáltató cselek­vés - és magatartásforma s azt is, hogy ugyanakkor örvendetesen bővül azoknak köre, akik erre nem tekintenek közömbösen. Igaz, hogy zömmel olyanokról van szó, akiket egyéni jog- vagy érdeksére­lem ér. Más lapra tartozik, - s ez természetes, bár a beletörődésre okot nem adó jelenség hogy a kivizsgálást követően távolról sem minden beadvány bizonyult alaposnak. Hányaduk 42,4 száza­lék volt. Közülük nagyjából minden hatodik kifogást emelt az irányító és az ellenőrző tevékenység fo­gyatékosságai, a hatályos jogsza­bályok megsértése, a bürokratikus huzavona ellen. Az alaptalanok­nak bizonyult lakossági panaszok nagy hányada pedig főként azzal magyarázható, hogy igen sokan még nincsenek tisztában jogsza­bályainkkal, előiírásainkkal. Elke­rülhetetlenül felvetődik a kérdés: hogyan lehetséges ez, hiszen jogpropagandánk bázisa elég szé­lesnek tűnik, az ezzel kapcsolatos akciók számszerű adatai felette magasak? A választ az illetéke­seknek nyilván abban kell keresni­ük, hogy ez a propaganda sok esetben tartalmában nagyon is elvonatkoztatott a gyakorlati élet­től, formájában pedig túl magas az érthetőségi küszöbe. Persze eb­ben némi szerepe van annak is, hogy széles lakossági rétegek még mindig nem tanúsítanak kellő érdeklődést az ilyen ismeretek megszerzése iránt. Azt sem hall­gathatjuk el, hogy az alaptalan beadványok közül még mindig sokat diktál a feltűnési viszketeg- ség, az önérvényesülésnek sajá­tos jellegű törekvése, amely im­már határos a grafomániával, sót - a névtelen panaszok egy részé­nél - a befeketítés, a rágalmazás indulata is. Mit bírálunk a legtöbbet? Tavaly az elsó helyre azok a panaszok kerültek (8019), ame­lyek a társadalomra káros meg­nyilvánulásokat tűzték tollhegyre. Noha csaknem kétötödük alapta­lannak bizonyult, a többi mégis életünk számos olyan kisebb- nagyobb fogyatékosságát tárta fel, amely társadalmilag különöskép­pen káros és gyökeres megszün­tetésük szükségére nyomatéko­san hívta fel a figyelmet a CSKP KB Elnökségének 1983. évi levele s az azt követő kormányzati intéz­kedések. Ezzel összefüggésben a leg­többen főleg a nemzeti bizottsá­gok és az általuk irányított szerve­zetek dolgozóinak helytelen eljá­rását és magatartását kifogásolták ügyes-bajos dolgaik intézésének gyakorlati tapasztalatai alapján. A minisztériumok és a más köz­ponti hivatalok dolgozóira ugyan kevesebb volt az ilyen panasz (ez érthető, hiszen az állampolgár ritkábban kerül velük kapcsolatba mint a nemzeti bizottságokkal), de számuk növekszik. A szocialista tulajdon károsításának, a tisztség­gel való visszaéléseknek eseteire jóval kevesebben mutattak rá, de ez nem csökkenti az ilyen jellegű s igaznak bizonyult jelzések társa­dalmi jelentőségét. Több mint ötezer lakossági pa­nasz a lakásgazdálkodást, továb­bá a lakások karbantartását, a hó- és a melegvízszolgáltatást érintet­te. Főleg az állami lakások kiutalá­sának szerényebb lehetőségei magyarázzák, hogy a lakásgaz­dálkodást bíráló észrevételek zö­me indokolatlannak, illetve az adott lehetőségek keretei között egyelőre megoldhatatlannak bizo­nyult. Ezzel szemben a lakások javításával és karbantartásával, illetve a hő- és a melegvízszolgál­tatással összefüggő panaszok nagy hányada (61,5 - 69,4 száza­lék) alapos volt. óva intő körül­mény, hogy ez utóbbiak száma 1984-hez képest több mint a felé­vel volt nagyobb. A belkereskedelem, az áruellá­tás javulásával magyarázható, hogy az erre vonatkozó bírálatok száma nem növekedett és csak kevéssel haladta meg az 1982-es esztendő kiugróan magas szintjé­nek a felét. A megalapozottak hányadának növekedése azonban jelzi az e területen még lépten- nyomon előforduló hiányosságo­kat. Közülük a legtöbben a keres­kedelem olyan jelenségeit tették szóvá, amelyek következtében a vevők sokszor nem kiszolgáltak­nak, hanem kiszolgáltatottaknak érzik magukat. így például a nyitva tartási idő meg nem tartását, a pult alóli árusítást, a kifogásolható bolti higiéniát, az üvegvisszaváltás elu­tasítását stb. Elég sokan - 45,3 százalékban joggal - utalnak az áru, főleg a kenyér, a péksüte­mény, a zöldség és a gyümölcs rossz minőségére. A ritkábban előforduló pana­szok közül említést érdemel, hogy 1671 hívta fel a figyelmet a közle­kedés, fóleg a városi tömegközle­kedés és az autóbuszjáratok fo­nákságaira. Valamivel keveseb­ben voltak elégedetlenek a külön­féle szolgáltatásokkal, kiváltképp a tisztítók, mosodák, szervizek, fodrászatok és a javítóüzemek munkájával. S végül szólnunk kell a környezetszennyezést bíráló la­kossági panaszokról is. Számuk ugyan nem volt nagy (612), de ez az a kategória, amelyben a mega­lapozottság immár évek óta a leg­nagyobb hányadú - ezúttal 67,2 százalékos. Ide kívánkozik még, hogy a la­kossági panaszok alapján intéz­ményes lépések történtek figyel­meztetések, megrovások, a külön­féle bírságok, sót személycserék és bírósági eljárások formájában is, mégpedig a megalapozott pa­naszok 60,5 százalékában. (Az ilyen panaszok társadalmilag ke­vésbé jelentős kisebb hányada ugyanis elintézhető a helyzet javí­tásával is.) Változtatást követel azonban az a gyakorlat, hogy fóleg a nemzeti bizottságok és egyes vezető dolgozók a szankci­onálásnál nem egyszer túlságo­san is elnézőek, megalkuvóak, sót nem felelnek meg a szocialista törvényesség követelményei­nek. , ... (galy) APRÓHIRDETÉS ÁLLÁS A Csemadok KB inštruktori munkakör­be felvesz középiskolai végzettséggel és gépkocsivezetői jogosítvánnyal ren­delkező személyt a Csemadok duna­szerdahelyi (Dunajská Streda) járási bizottságára, 1986. szeptember 1-i belépéssel. Jelentkezni személyesen vagy írásban lehet a Csemadok duna­szerdahelyi járási bizottságán (Tel.: 224-78). UF-110 KÖSZÖNTŐ ■ 1986. július 16-án ünnepli 50. szüle­tésnapját Hlavnya Mihály Zselizen (Želiezovce). E szép ünnep alkalmából szívből gratulálnak, s jó egészséget és hosz- szú, boldog életet kívánnak: Sanyi és Robi, valamint a komáék Sikenicából. Ú-2306 ■ 1986. július 16-án ünnepli 60. szüle­tésnapját Varga János Nagydarócon (Veľké Dravce). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál, és még nagyon sok boldogsá­got. valamint erőben és egészségben eltöltött hosszú életet kíván: felesége, lánya, veje, fia, menye és a két kis unokája, akik sokszor csókolják a nagyapa szerető dol­gos kezét. Ú-2404 ■ Ma ünnepli 81. születésnapját a leg- megértőbb apa, nagyapa és dédapa, Kolek János. Az évforduló alkalmából gratulál, s erőt, egészséget és további derűs életet kíván lánya, Edit és családja, fia, Lali és családja. Ú-2574 rában búcsúszó szerettei köréből. ■ Bármerre visz is utunk, szemünk­ben könny, szí­vünkben bánat és fájdalom, mert na­gyon hiányzik a szerető testvér, Hacsik Géza. akit a halál 1976. 7. 16-án, 25 éves ko- nélkül ragadott ki Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá ezen a számunkra oly szomorú, 10. évfordu­lón. Soha el nem múló emlékét, jóságát, szeretetét örökké őrzi édesanyja és négy testvére. Ú-2527 ■ Az élet elmúlik, szívünkben a fáj­dalom megmarad. Fájó szívvel emlé­kezünk a szeretett férjre, jó édesapá­ra, nagyapára Lipka Istvánra Somorja (Ša­morín), akit a halál 73 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú ötödik évfordulón. Gyászoló felesége és családja Ú-2417 ÚJ SZÓ 6 1986. VII. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents