Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)
1986-06-14 / 138. szám, szombat
Egý hét a nagyvilágban Június 7-töl 13-ig Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter befejezte bulgáriai hivatalos, baráti látogatását • Panamavárosban kompromisszumos javaslat elfogadásával véget ért öt közép-amerikai ország és a Contadora-csoport külügyminisztereinek a térségben kialakult helyzet békés rendezéséről tartott tanácskozása Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára baráti látogatásra Magyarországra érkezett • Parlamenti választásokat tartottak az NDK-ban és Bulgáriában • A LEMP KB jóváhagyta a küszöbönálló pártkongresszus elé kerülő dokumentumokat Lemondott Fred Sinowatz osztrák kancellár Budapesten megkezdődött a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének kétnapos ülése • Stockholmban felújította munkáját az európai biztonságról, bizalomerósitö intézkedésekről és a leszerelésről tárgyaló értekezlet • Plenáris üléssel folytatódott a genfi leszerelési konferencia A Varsói Szerződés átfogó európai fegyverzetcsökkentési és leszerelési felhívást intézett a NATO-hoz és a földrész valamennyi országához • A Dél-afrikai Köztársaság egész területére szükségállapotot hirdetett meg a fajüldöző kormány • Kiszabadult a nicaraguai kontrák fogságából a nyolc nyugatnémet állampolgár A szovjet kormányfő az ENSZ-főtitkárhoz intézett levelében javaslatot tett a világúr békés kihasználásának három szakaszból álló programjára Folytatódtak a fegyveres összecsapások a palesztin menekülttáborok környékén A héten Budapesten tartotta meg soros ülését a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete. Az ülésen képviselt hét szocialista ország vezetői kézjegyükkel látták el azt a felhívást, amelyben konkrét fegyverzetkorlátozási és leszerelési javaslatokkal fordultak a NATO-országokhoz és a többi európai államhoz. Felvételünkön a budapesti tanácskozáson részt vett küldöttségek vezetői láthatók. (ČSTK-felvétel) Szellemet a palackból? Reagan elnök hírhedt májusi bejelentése óta — miszerint az Egyesült Államok az év végétől nem szándékozik megtartani a stratégiai támadófegyverek korlátozásáról 1979-ben megkötött szovjet-amerikai SALT-II szerződés előírásait - nem telik el nap anélkül, hogy Washingtonban legalább egy kormánytisztviselő ne erősítené meg ezeket a terveket. Az elnök szerdai sajtóértekezletén ismét a SALT-ll-ben rögzített fegyverzetkorlátozási plafonok állítólagos megszegésével vádolta a Szovjetuniót, s ezért úgy vélte, hogy a Fehér Háznak is „el kell temetnie“ a szerződést. Szovjet részről az utóbbi időben számos alkalommal, érvekkel alátámasztva a leghatározottabban cáfolták a szerződésszegésekre vonatkozó amerikai vádaskodásokat. Legutóbb Szergej Ahromejev marsall, vezérkari főnök mutatott rá arra, hogy a Szovjetunió- ellentétben a nyugati állításokkal- nem sértett meg egyetlen érvényben levő szerződést sem és ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a NATO szótárában SS-25-ként szereplő, szovjet részről RS-12m jelzéssel ellátott rakéta egy korábban meglévő fegyverfajta modernizált változata és ez nem mond ellent a SÁLT-II előírásainak, miként a Fehér Házban ugyancsak sokat emlegetett épülő rádiólokációs rendszer sem. Ronald Reagan után csütörtökön a Fehér Ház szóvivője, Larry Speakes vette át a SALT-ellenes „stafétabotot“, ó még elnökénél is szókimondóbban fogalmazva egyenesen azt állította, hogy a második SALT-szerzódés már most halott. Washingtonban egyébként az utóbbi napokban rendkívül éles, nem túlzás azt mondani, hogy késhegyre menő küzdelem folyik a SALT-II elvetését, illetve megtartását szorgalmazó tábor hívei között. Rendkívül felfigyel- tetó, hogy nemcsak számos demokrata párti törvényhozó, hanem az elnök republikánus táborából is többen a SALT megtartása mellett szállnak síkra. Maga O'Neill képviselőházi elnök is e heti beszédében élesen elítélte a kormányzat szándékát a SALT-II felrúgására. Joseph Biden demokrata párti és William Cohen republikánus szenátor javaslatot terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy foglalják törvénybe a SALT-ll-ben meghatározott fegyverzetkorlátozási plafonokat. A demokrata párti többségű képviselőház már jelezte, hogy meg akarja gátolni az elnököt a SALT-II rendelkezéseinek megsértésében. A külügyi bizottság szintén a szerződés megtartása mellett száll síkra, s támogatja a már említett törvény elfogadását. Lapértesülések szerint a bizottság valamiféle „kétlépcsős“ terv elfogadásának lehetőségét fontolgatja. Első lépésként a képviselöház elé olyan javaslatot terjesztenek, amely felkéri - de nem kötelezi - az elnököt a szerződés megtartására. Ha a kormányzat erre elutasítóan válaszolna, akkor a katonai költségvetési előirányzathoz olyan rendelkezéseket csatolnának, amelyek gyakorlatilag törvényerőre emelnék az Egyesült Államok által nem ratifikált szerződés korlátozó intézkedéseit. A képviselők eltiltanák a pénzügyi fedezet folyósítását minden olyan programra, amellyel az USA túllépné a hadászati fegyverekre a SALT-ll-ben meghatározott számot. Értesülések szerint a szenátus is hasonló javaslat előterjesztésére készül. Rendkívül erős nyomás nehezedik tehát a Fehér Házra a SALT-II megtartása céljából. Azonban ha a törvényhozás két háza „igent" is mondana a SALT megtartására, ez a döntés nem lenne kötelező erejú az amerikai elnökre nézve. Rendkívül felfigyeltető cikket közölt a napokban az amerikai hadügyminisztérium egykori vezetője, Robert McNamara a The New York Times hasábjain. Cikkében úgy vélte, hogy a beharangozott elnöki döntés komolyan veszélyezteti az Egyesült Államok nemzetbiztonságát, teljesen tönkreteszi a hadászati fegyverek korlátozásának tizenöt év alatt, négy amerikai elnök által gondosan felépített rendszerét. ,,Ha a nukleáris fegyvertár lényeges csökkentéséről akarunk tárgyalni, akkor szükségünk van arra, hogy legyen közös kiindulópont. A SALT-szerződés korlátozásai megadják ezt, a korlátlan fegyverkezés esetében azonban nincs ilyen fogódzó, s ezért nem szabadna újra kiengedni a palackból a nukleáris fegyverkezés szellemét", szögezte le az Egyesült Államok egykori hadügyminisztere. Az USA nyugat-európai szövetségesei is mind élesebben támadják a SALT-II tervezett felrúgását. A Bundestag, a nyugatnémet parlament vitájában a kormányképviselők újólag megerősítették a Kohl-kabinet álláspontját, miszerint a hadászati támadófegyvereket korlátozó SALT-II betartása rendkívüli jelentőségű. Bonnban úgy vélik, hogy a megállapodás megtartása már csak azért is fontos, mert ez termékenyítően hatna az esedékes újabb szovjet-amerikai csúcstalálkozóra. A nyomok a CIA-hoz vezetnek Az elmúlt hét végén nagy feltűnést keltő tájékoztatás jelent meg a londoni The Observer hasábjain arról, hogy Olof Palme svéd miniszterelnök meggyilkolásában minden bizonnyal szerepet játszott az amerikai titkosszolgálat egyik ügynöke és a chilei junta is. A lapnak névtelenül nyilatkozó svéd kormánytisztviselő elmondta, hogy a stockholmi nyomozóhatóságok alapos vizsgálatot folytatnak egy bizonyos chilei kapcsolat ügyében, de részleteket nem volt hajlandó elárulni. Az idézett londoni lap úgy tudja, hogy Pinochet elnök titkosrendőrsége, a hírhedt DINA már 1975 körül utasítást adott a chilei rezsimet nyilvánosan bíráló svéd kormányfő meggyilkolására egy amerikai bérgyilkosnak. Egy nappal később a Stockholmban megjelenő Daily Express is alátámasztotta ezt a feltevést. Emlékeztetett arra, hogy Palmet 1979-ben felkérték, hogy nyilatkozzon azokról az értesülésekről, amelyek szerint a neve szerepel a Pinochet-rezsim halállistáján. A tavasszal meggyilkolt svéd miniszterelnök azt válaszolta, hogy már évek óta tud erről a tervről, s hozzátette, hogy az információ az Egyesült Államokban lefolytatott kihallgatások nyomán került napvilágra. Az említett brit hetilap svéd forrásokra hivatkozva közölte: a merénylet kulcsfigurája valószínűleg Michael Townley amerikai állampolgár, aki tíz évvel ezelőtt Washingtonban megölte Allende chilei elnök külügyminiszterét, Orlando Leteliert. A gyilkosság miatt elfogott amerikai kihallgatásakor beismerte, hogy a DINA korábban két alkalommal is felbíztatta ót Palme meggyilkolására. A TASZSZ New York-i tudósítója ezzel kapcsolatban azt jelentette, hogy a gyilkosságot még 1976- ban a szociáldemokrata pártok vezetőinek madridi tanácskozása idején kellett volna Palme ellen végrehajtania. A merénylet akkor mindmáig ismeretlen okok miatt meghiúsult. A Letelier-gyilkosság miatt Townleyt 1979-ben tíz év elzárásra ítélték, de az igazságszolgáltatásnak tett szolgálatai címen csak negyven hónapot töltött börtönben, s azóta feltételesen szabadlábon van. A TASZSZ említett tudósítója olyan archívanyagok alapján amelyeket az amerikai titkosszolgálatok felforgató tevékenységével foglalkozó New York-i intézet bocsátott a rendelkezésére, arra a következtetésre jutott: nagyon valószínű, hogy a februári Palme-gyilkosság megszervezője Michael Townley CIA- ügynök volt. P. VONYIK ERZSÉBET A „harang zsinege“ és más furcsaságok Egyre több fiatal kapcsolódik be a fordítói munkába. Nemcsak a tömegtájékoztató eszközök híreit és közleményeit fordítják magyarra, hanem a műfordításokból is részt kérnek. Ez örömünkre szolgálhat, hiszen - mint minden más területen - itt is fontos az utánpótlás. Csakhogy amikor e fordításokat olvassuk, nem mindig tudunk örülni a fiatalok akarásának: gyakran ligyelünk fel a szókincsismeretük hiányosságából eredő szóhasználati hibákra. Nem mindig lehet ugyanis a kétnyelvű szótárakból megbízhatóan kikeresni egy-egy szlovák szó vagy kifejezés magyar megfelelőjét, mert olykor több megfelelő is akad, s nekünk kell e rokon jelentésű szavak közül kiválasztanunk azt, amelyik éppen beleillik a szövegbe, vagyis amelyik a leírt helyzettel, valósággal kapcsolatba hozható a magyarban. S éppen ezt nem tudják egyesek; ebben a kérdésben nincs meg- tapasztalat híján - a kellő tájékozottságuk. A kétnyelvű szótárak meg elég szűkszavúak: nem mindegyik vizsgálja a szavak jelentését különböző szakterületekről vett szövegben. Furcsállottam például, amikor egy fordítás kéziratában arról olvastam, hogy az elbeszélés szereplője kezébe fogta a kis harang zsinegét, s megkondította a harangot. Az első furcsaság az volt, hogy a harangnak az illető - a fordító szerint - a zsinegét fogta a kezébe. A szlovák szövegben a žinka fordult elő, ez pedig valóban zsineget, de vékonyabb kötelet is jelent. A fordító nyilván nem tudta, hogy a magyarban a harangnak - bármilyen kicsi is az- csak kötele lehet, így gondolkodás nélkül - vagy talán a szlovák szó alakjától is ösztönözve - a zsineg szót választotta a žinka megfelelőjéül. A zs/neg-nek ez a jelentése a magyarban: len-, kender- vagy újabban műanyag fonálból készített, kötözésre való eszköz; spárga. De tegyük fel, hogy fellapozta a fordító a kétnyelvű szótárakat. Ott is ezeket a megfelelőket találta a žinka címszó alatt: spárga, kötél, madzag, zsineg, zsinór. Ha nincs az embernek nyelvi tapasztalata, ezek közül bizony nehéz kiválasztani a megfelelőt. Neki a zsineg tetszett, s ezzel, sajnos, melléfogott. Még összetett szóban is csak a kötél szó fordul elő a haranggal kapcsolatban: harangkötél. A másik furcsaság az volt a szövegben, hogy noha kicsi volt a harang, az illető megkondította. Megkondítani csak a nagyobb méretű harangokat szokták. Gondoljunk csak a nótára: „Megkon- dult a kecskeméti öreg templom nagyharangja.“ De nem is a tárgy nagysága itt a döntő, hanem a hangja; a mély, öblös hangú tárgyakat: kolompot, üres hordót - így a nagyobb méretű harangot is - megkondítják. A fémből, üvegből vagy valamilyen öntvényből készült csengő hangú tárgyat megcsendíteni szokás; így a kisebb harangot is. Ezek olyan nyelvi kérdések, amelyeket meg lehet és kell tanulnia annak, aki fordításra vállalkozik. Máskor talán nem is követ el a fordító komolyabb szóhasználati hibát, mégsem találja fején a szöget: a tájékozott olvasó könnyűszerrel megállapíthatja, hogy jobb, a valóságot pontosabban kifejező szót is találhatott volna; természetesen ha ismerte volna annak a nyelvi környezetnek a szóhasználatát, amelyben az esemény lejátszódik. Egy tábla szalonnát loptak el a kamrából- tudjuk meg a magyarra fordított szövegből, s nem érezzük rossznak a tábla szalonna kifejezést, mert a tábla szót is használjuk a szalonnával kapcsolatban a mennyiség kifejezésére. A leölt sertés szalonnáját olykor téglalap alakú darabokra, táblákra is fel szokták vágni. Csak akkor ébredünk rá arra, hogy nincs valami rendjén a szóhasználattal kapcsolatban, amikor arról is értesülünk, hogy a gazdasszony a fél disznó szalonnáját siratja. A szlovák szövegből megtudjuk, hogy ott a pőlt szó fejezte ki ezt a szalonnamennyiséget. A polt vagy a pőlt a szlovákban azt jelenti: a fele valaminek. A polt slaniny, de olykor a polt vagy a pőlt önmagában is ezzel a magyar kifejezéssel fordítható: egy oldal szalonna. Ez pedig több, mint egy tábla. Csak hát ahhoz, hogy ezt tudjuk, ismernünk kell egy kicsit a falut; a falusi ember szokásai s az azzal kapcsolatos szavai, kifejezései közül legalább azokat, amelyek összefüggnek a lefordítandó írás témájával. Olyan müvek fordítására vállalkozzunk tehát, amelyek témájuknál fogva közel állnak hozzánk. JAKAB ISTVÁN A csukoljon és társai Mindennapi társalgás közben gyakran megakadunk egy-egy különleges képzésű nyelvtani alaknál. Ilyenkor mindenki amatőr nyelvésszé válik, és elmereng a forma furcsaságán. A minap ezt hallottam: ,,Azt akarjuk, hogy a rendezvény különösebb probléma nélkül zajoljon, zajljon, zajoljék le.“ Az előadó megakadt a zajlik igénél, s gramatikai képességeit megtornáztatva elősorolta a lehetséges változatokat. De nem nyugodhatott meg egészen, mert gyorsan és kapkodva új mondatba fogott. Mi a nyelvi bizonytalanság oka? Vannak olyan igéink, amelyeknél a felszólító mód, egyes képzett alakok, valamint a határozói igenév használata gondokba ütközik, még ha megszoktunk is már bizonyos formákat. Például a csuklik igénél: ,,Tartsa vissza a lélegzetét, hogy ne csukoljon! (a köznyelvből); a fénylik igénél: ,,Fényijén vagy fényeljen a neved örökké!“ (egy 19. századi köszöntőből); a botlik igénél: ,,Nem akarta, hogy a nap sugára megbotoljék habjai fodrába“ (Petőfi). Olyan igéink is akadnak, amelyeknek nincsenek is bizonyos gramatikai formáik. Furcsán hangzana például a következő igék felszólító módja: hírlik - híreljék?, rémlik - rémijen?, rémeljen?, ízlik - ízeljen? stb. A fenti bizonytalanság és gramatikai hiányosság magyarázata a következő: némely ikes igénk szótári tövében is hangzóhiányos változatot használunk (például csuklik, botlik, fénylik, kotlik, zajlik). Ezeknél az igéknél bizonytalanok vagyunk a nem hangzóhiányos tóváltozat esetén (csukó!-?, botol-?, fényei-?, kotol-? zajol-? stb.) És vannak olyan igék is, amelyeknek egyáltalán nincs nem hangzóhiányos, azaz magán- hangzós tóváltozata. Az ilyen újabb keletkezésű ikes igéket egyalakú és hiányos igéknek tartjuk (hírlik, ízlik, rémlik, rejlik). Ha ilyen igénél megakad a társalgásunk, két dolgot tehetünk. Vagy gyorsan átsiklunk a kérdéses formán, vagy pedig más képzős származékkal, vagy inkább rokon értelmű kifejezéssel élünk. BALÁZS GÉZA ÚJ SZÚ 4 1986. VI. 14.
