Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)
1986-06-13 / 137. szám, péntek
Előbbre lépve A XXXI. ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI FESZTIVÁLRÓL Gyermekközpontú pedagógiát Néhány gondolat egy új kiadványról Május végén, illetve június elsó napján került sor Zselizen (Želiezovce) a XXXI. Országos Népművészeti fesztiválra. Páros évről lévén szó, ezúttal a csehszlovákiai magyar felnőtt táncegyüttesek versenyével indult a rendezvény. A látottak-hallottak alapján meggyőződhettünk arról, hogy az eltelt két esztendőben együtteseinknél több szempontból is fejlődés tapasztalható. A színvonal emeléséhez - a gondos felkészülésen kívül - nyilvánvalóan hozzájárult a verseny új koncepciója is, amely szerint az együttesek két fordulóban mérték össze tudásukat. A központi döntő előtt - melyre a lévai (Levice) Barátság Művelődési Házban került sor - területi versenyeken tekintette meg a zsűri az együtteseket, és a tizenkét jelentkező csoportból kilencet hívott meg a fesztiválra. Az elődöntők alatt a válogatáson kívül a bírálóbizottság szakmai tanácsokkal is ellátta az együtteseket. Ezekről az elődöntőkről most mindössze annyit, hogy meglepődve tapasztaltam: a rendezők valószínűleg nemigen törődtek a közönségszervezéssel, mert az ipolynyéki (Vinica) területi versenyt kivéve, az együttesek csupán egymásnak és a bírálóbizottság tagjainak mutatták be versenyműsorukat. Nyilvánvalóan hasznos, ha az együttesek látják egymás műsorát, de azért jó lenne elérni, hogy mások is üljenek a nézőtéren. A szereplők ugyanis a közönség jelenléte, tapsa nélkül csak nehezen tudnak megfelelő hangulatot, légkört teremteni a színpadon. Meggyőződésem, hogy nem a közönség érdeklődésével van baj, hanem a szervezési hibák idézték elő ezt a helyzetet. Idén a már közismert, „befutott“ csoportokon kívül újakkal is találkozhattunk. Sikeres volt a rozsnyói (Rožňava) Búzavirág és az ipolynyéki táncegyüttes bemutatkozása. Több együttesünk az elmúlt két esztendőben újjáalakult, mint például a komáromi (Komárno) Hajós, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Csallóközi Dal- és Táncegyüttes és a fülek- püspöki (Fiľakovské Biskupice) Palóc. Róluk és a másik két helyezett együttesről a kassai (Košice) Új Nemzedékről és a somorjai (Šamorín) Csaliéról elmondhatjuk, hogy egészében véve jó teljesítményt nyújtottak. Ugyanakkor azonban szinte minden együttes műsorát több hiba rontotta le. Első helyen a zenei kíséret hullámzó színvonalát említem meg. A legtöbb együttes vezetőjének és koreográfusának régi betegsége, hogy a próbák során elsősorban a táncos anyag betanítására összpontosítanak, és gyakran szinte ötödik kerékként kezelik a másik - s egyáltalán nem mellékes - tényezőt, a zenét, illetve a zenekar teljesítményét. Csaknem valamennyi együttesünk műsorában szerepelnek olyan kompozíciók is, amelyeket a táncosok énekléssel egészítenek ki. * Nos, ez az éneklés a legtöbb esetben egyáltalán nem emeli, hanem rontja a fellépések összhatását. A jövőben tehát az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kell szentelni a zenei kíséretre. Az illetékeseknek el kell gondolkodniuk azon is, hogy a felkészülés során milyen formában nyújtsanak módszertani segítséget. Tanúi voltunk már bizonyos próbálkozásoknak, például a táncházzenekarok képzésének, de ez még kevésnek bizonyult. A fesztivál gazdag műsorából az idén sem hiányzott a Csak tiszta forrásból című összeállítás, amely ezúttal a Medvesalja és a Barkó vidéke színes néprajzi anyagát mutatta be. Ezúttal is beigazolódott, hogy a Csemadok KB által szervezett nyári szeminárium és gyűjtés több szempontból is hasznos. Nemcsak a gyújtók, s ezáltal kulturális szövetségünk archívuma gazdagodik értékes anyaggal, hanem a fesztivál közönsége is megismerkedhet az előző évszázadok népi kultúrájával. Ez a többéves gyűjtőmunka sok-sok szellemi és tárgyi emléket, értéket mentett meg az enyészettől, s tette közkinccsé az utókor számára. Szombaton este szeles, hűvös időjárás uralkodott. A rendezők és a szereplők tartottak attól, hogy ez elriasztja a közönséget. Nem így lett! Még a labdarúgó-világbajnokság kezdete sem befolyásolta túlságosan a látogatottságot. A Zseliz üdvözlése című összeállítás csaknem telt ház előtt zajlott. A műsorban a Tavaszi szél... tavalyi döntőjének győztesei és helyezettjei szerepeltek, ezúttal is nagy sikerrel. Az együttesek közül a jókai (Jelka) hagyományőrző tánccsoport is méltán érdemelte ki a közönség tapsát. Kellemes színfoltot jelentett a gyermektánccso- portok szereplése is. A štúrovói Kisbojtár ezúttal is igazolta, hogy a tavalyi versenyen méltán végzett Egy héttel ezelőtt még a Duna Menti Tavasz eseményei zajlottak, vers- és prózamondó gyerekek, bábegyüttesek és színjátszócsoportok színes-változatos előadásainak voltunk figyelő és lelkes nézői, holnap már egy másik gyermekfesztivál résztvevői lehetünk. Kezdődik Érsekújváron (Nové Zámky) a Csengő Énekszó, azaz a csehszlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági énekkarok központi seregszemléje, melyet hatodik alkalommal rendez a Csemadok Központi Bizottsága, a Népművelési Intézet, valamint az érsekújvári járási és városi szervek. Persze, nemcsak szemléről versenyről van itt szó. Kétnapos ünnepi találkozója ez az évad legjobb kórusainak, meghitt hangulatú hangversenyek sorozata a városban és a járás több helységében; lehetőség tapasztalatszerzésre, ismerkedésre, barátságkötésre, és annál is inkább, mivel a fesztiválon fellép több vendégaz első helyen. A már megszokott és elismerésre méltó teljesítményt láthattuk az ekeli (Okoličná na Ostrove) Tátikától is. A vendégként fellépő pukaneci csoport műsorában megismerkedhettünk a szlovák-magyar népzenei kapcsolatokkal is. A nézők vastapssal jutalmazták ugyan a magyarországi Muzsikás együttest és Sebestyén Márta fellépését, számomra azonban némi csalódást okoztak, főleg músorválasztásuk- kal. Nem így az ugyancsak vendégként fellépő Bogyiszlói Népi Együttes, amely szűkebb hazájának hagyományait sorakoztatta fel ötletesen és magávalragadóan. ígéretes összeállításnak indult a Virágba szőtt álmok című músor, amely a szólótermesztés hagyományos módjait és az ezzel a munkával kapcsolatos, jórészt századeleji szokásokat elevenítette volna fel. Sajnos, az eső miatt ez a műsor félbeszakadt, de reméljük, hogy a következő fesztiválok valamelyikén teljes egészében megtekinthetjük ezt az érdekesnek ígérkező összeállítást. Nagy kár, hogy a Dél-Szlovákiai lakástextiljét bemutató néprajzi kiállítás csupán a fesztivál három napja alatt tart nyitva. A magyar lakta vidékek takácsainak és szö- vóasszonyainak szemet-lelket gyönyörködtető munkáit minden bizonnyal a következő napokon is sokan megtekintenék. Főleg a fiatalabb korosztály számára nyújtott nagy élményt ez a kiállítás, sokan gyönyörködtek a különböző vá- szonnemúkben, vánkosokban és dunyhákban. Ebben az esztendőben újra találkozhattunk azokkal a népművészeti mesterekkel, akik a fesztivál jellegének megfelelő portékáikat árulták. A parkból ugyan már kiszorultak, de a bejáratnál mégis csak feltűntek azok, akik különböző csecsebecséket többségükben giccses tárgyakat árultak. Érzésem szerint jelenlétük nincs hasznára a fesztiválnak. Említést érdemel a népművészeti csoportok menettánccal egybekötött ünnepi felvonulása, amelyre Zseliz talán egyetlen fel- bontatlan utcáján került sor. A jó hangulatú felvonuláson is megmutatkozott a szereplők és a közönség néptánc- és népdalszeretete. Újra láthattuk-tapasztalhattuk, hogy a népművészet milyen fontos szerepet játszik az emberek tudatformálásában, erkölcsi értékeik gazdagodásában, hazánk nemzetei és nemzetiségei közötti együvétartozás és testvéri együttmüködés további elmélyítésében. Az idei Országos Népművészeti Fesztivál ezt a nemes gondolatot hangsúlyozta. PAPP SÁNDOR együttes, köztük magyarországi és szlovák énekkarok. Hogy mit hoz maga a verseny, milyen értékeket és új törekvéseket mutat majd fel, előre nehéz megjósolni, annyi bizonyos az előjelek nyomán, hogy a korábbi találkozókhoz hasonlóan, jó teljesítmények tanúi lehetünk. Okunk van ezt írni azért is, mert gyermek- és ifjúsági énekkaraink tevékenysége a legfejlettebbek közé tartozik amatőr művészeti mozgalmunkban. Az énekkarok pedagógus vezetői, karnagyai, sokan felnőtt kórusok tagjai, tehetséggel, hozzáértéssel és szeretettel foglalkoznak a gyerekekkel, az alkotó munka közben feltárva előttük a zene birodalmának titkait is. Ilyenképpen a zenei, egyáltalán az esztétikai nevelésben ugyancsak felbecsülhetetlen a szerepük. És hát az elsők között nekik köszönhető, hogy eredményesen fejlődik kórusmozgalmunknak ez az ága, hogy központi fesztiválon is csenghet az énekszó. -bor A csehszlovák oktatási-ne- velési rendszer továbbfejlesztéséről szóló alapokmány bevezetése óta egy évtized telt el. A gyakorló pedagógusok tapasztalatai azt mutatják, hogy az átgondoltan felépített, nem túlméretezett tantervi követelmények alapján a tanító által kézben tartott -, jól irányított, rendszeresen foglalkoztatott osztályközösségekben megfelelő ütemben fejlődnek a tanulók képességei. Az elmúlt tíz évben nemcsak a tantervek és a tankönyvek újultak meg, a tanulói ismeretek értékelésének és minősítésének területén is változás tanúi lehettünk. Az értékeléssel és osztályzással kapcsolatos elméleti megállapítások összegezéseként új módszertani kiadványt jelentetett meg a Szlovák Pedagógiai Kiadóvállalat. Volt, aki megörült neki, mert a tanulók lelkiismeretesebb minősítésének, az iskola belső életének, a módszertani munka továbbfejlesztésének eszközét látta benne, amely segítséget, fogódzót, konkrét eligazítást ad. De volt, aki felkapta a fejét: mit akarnak már megint? Már az osztályzást is újra kell tanulni? Helytelen az efféle reakció, hisz alapdokumentumok nélkül elképzelhetetlen az intézményes nevelés. Ezek a dokumentumok évszázadok óta fontos eszközei a peda^ gógiai gyakorlatnak. A tanulmányi eredmények értékeléséhez és osztályozásához kidolgozott módszertani segédkönyv szorosan kapcsolódik a tantervhez. Célja a segítségnyújtás. Hiszen az iskola nemcsak ismereteket nyújt, vállalnia kell azt a nehéz és hálátlan feladatot is, amelyet a tan- anyag-elsajátítás mértékének értékelése jelent. Az alapiskola olyan intézmény - mondhatni ismeretközlő csatorna amelyen az ország minden lakosának át kell haladnia és a tananyagot - alacsonyabb vagy magasabb szinten - el kell sajátítania. Megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy olyan az ország közép- és szakiskola hálózata, egyeteme, kultúrája, tudománya és termékeinek színvonala, amilyen az alapiskolája. Viszonyaink között érthető, hogy az iskolás gyermek, az iskola munkája az érdeklődés középpontjába került és egy új, gyermekközpontú pedagógia reneszánszát éljük. Közügy lett a nevelés, az Iskolával szemben nagyok az elvárások. A pedagógusok viszont a gyermekek tudatában igyekeznek meggyökereztetni a minőség elvét. Erre több meggondolásból is szükség van, de most maradjunk az értékelésnél. A tanulók teljesítményének értékelése minősítő és szelektáló jellegű, tehát dönt a felsőbb osztályba lépésről vagy az osztályismétlésről. A nyolcadikosok esetében meghatározza a továbbtanulási esélyeket, a gyermekek sorsát. A módszertani segédkönyvben a teljesítménynormák minden tantárgyból részletesen kidolgozottak és igényesek. Viszonyaink között az igényesség indokolt, mert a közép* és szakiskolák is, a munkahelyek is teljesítményelvúek. Ez a tény az oktatás minden szintjén, tehát az alapiskolában is, kikényszeríti a szigorú, objektív, minősítő értékelést. Az iskola igényessége ellen sokan tiltakoznak, elsősorban azok, akik féltik a gyermekek gondtalan, játékos életét, s inkább a tanulók spontán érdeklődése és kedve szerint szeretnék megszervezni az iskola életét. Ez az elképzelés gyakorlatilag megvalósíthatatlan és hosszú távon árt a fiataloknak. Az iskola ugyanis hiába elnéző, a felnőtt társadalom követel és minden fiatal ember esetében elvégzi a minősítő értékelést. Az élet munkabíró, felelősségvállaló, döntésekre és megújulásra képes, nyitott habitusú embereket követel. Ha az iskola nem szoktatja hozzá fokozatosan a gyermekeket a terhekhez és helytálláshoz, s nem teszi ki őket különböző erőpróbáknak, később nehéz és kegyetlen lesz számukra a megmérettetés. Az igénytelenség útja járhatatlan, a megoldást máshol kell keresni. A gyermekek érdekében több okból is össze kell fognia a családnak és az iskolának. Egyrészt azért, mert az erós egyéniség felneveléséhez magas szintű kölcsönös együttműködésre van szükség, másrészt azért, mert az osztályzás és értékelés gyakran sodorja konfliktushelyzetbe a diákot is, a pedagógust is. Ma gyermekeink többsége meg akar felelni az elvárásoknak, akkor is, ha a tanulás legtöbbjük számára nem könnyed, játékos tevékenység. Ók gyakran tisztában vannak azzal, hogy a tudáshoz nem lehet játszva hozzájutni. Csak komoly és fárasztó munka árán, gyakran a játékról és a szórakozásról lemondva szerezhetik meg a továbbjutáshoz szükséges ismereteket. Ha az iskola nem méltányolja erőfeszítéseiket, szorongóvá vagy agresszívvá válnak. . A pedagógusok konfliktushelyzetét az okozza, hogy a közérdeklődés középpontjában nem az oktatói-nevelői munka színvonala hanem a tanulók minősítése áll. A szülők egy része - mivel nem ismeri a követelményeket és nincs összehasonlítási alapja - sok esetben nem képes reálisan értékelni a gyermekek adottságait, képességeit és teljesítményét. Ez súrlódásokat okoz. Márpedig az iskolai munkában nem nélkülözhető a jó légkör és a konstruktív kapcsolat, amelyet nemcsak a tanulókkal, hanem szüleikkel is igyekszenek kiépíteni a pedagógusok. Azok járnak el helyesen, akik a szülői értekezleteken röviden, de rendszeresen ismertetik egy-egy tantárgyból az oktatási célokat és követelményeket. T agadhatatlan, hogy az osztályozás és értékelés az iskola egyik hatékony nevelő eszköze. Egyszerre motivál, és diagnosztizál. Feltárja a tanulói személyiség erős és gyenge pontjait, a tanulási nehézségek okait. Segít elvégezni a bonyolult feladatok sokaságát, mert az ifjú ember formálásában sok mindent kell egyidejűleg megoldani. Ebben a munkában a kicsiny előrelépéseket is meg kell becsülnünk. Az osztályzással és értékeléssel foglalkozó módszertani segédkönyv határozottan előrelépés. A napi pedagógiai gyakorlatban nagy szükség van rá. Közli az érdemjegyekkel kapcsolatos, a konkrét osztályzatok kívánatos teljesítményét. A követelmények összeállítása olyan, hogy a jó vagy kiváló osztályzatot elérő tanulóknak teljesíteniük kell mindazt, amit az alacsony minősítések tartalmaznak, s ha jobb osztályzatot akarnak szerezni, többet kell teljesíteniük. Igy elérhető, hogy minden tanuló olyan érdemjegyet kapjon, amilyen szinten teljesít. Az érdemjegy is, a teljesítmény is könnyen ellenőrizhető. A követelményrendszer az alsó tagozatban osztályokra tagolva adja meg a hangos olvasással, tollbamondással és írással kapcsolatos követelményeket. A szerzőket az a törekvés vezette, hogy a követelmények mindig teljesítményformát, lehetőleg konkrét és mérhető teljesítményformát öltse- nek és magukba foglalják a tanuló személyiségének jellemző vonásait; a képességeit, az érdeklődését, az anyanyelvéhez - és más tantárgyakhoz - való viszonyát. A módszertani segédkönyv megírása és kiadása csak az első lépés. Igazi jelentősége, értékei és hibái csak a gyakorlatban mutatkoznak meg. Az alapdokumentum a napi pedagógiai gyakorlat számára készült. Továbbfejlesztésébe azoknak van beleszólásuk, akikre elsősorban tartozik; a pedagógusoknak. TÖRÖK ZSUZSA Részlet a komáromi Hajós műsorából (Gyökeres György felvétele) Csengő Énekszó ’86 új szú 6 1986. VI. 13.
