Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-09 / 133. szám, hétfő

A szovjet iskola fokozatosan szakít elavult hagyomá­nyaival. Leveti korábbi zárt formá­it, megnyitja kapuit a mindenna­pok realitásai előtt. Ez az új típusú szocialista iskola úgy tesz eleget feladatának, hogy diákjai gyakor­lati és elméleti oktatását a valóság s a fejlődés követelményeinek megfelelően alakítja, szilárd elvi alapokon nyugvó világnézeti és s másokat is megnyertek az ügy­nek. Később a szabadegyetemi foglalkozásokhoz a körzet film­színházát kellett igénybe venni, hogy az érdeklődők mind elfér­jenek. Az előadások jelentős része a pedagógia és a pszichológia általános kérdéseivel foglalkozik. Ezek a foglalkozások mintegy be­vezetik a szülőket a lélektan, elsősorban a neveléslélektan rej­telmeibe. Sok szó esik az időbe­osztás kérdéséről, arról, hogyan kell segíteni már alsótagozatos korban a gyermek idejének éssze­rű beosztását, miként lehet meg­tanítani házi feladatának gyors és önálló elvégzésére. Az alsótagozatos gyermekek problémáinak különben is igen nagy figyelmet szentelnek.1 Nem mindegy ugyanis, hogy a gyerme­keket milyen hatások érik az iskoláskor kezdetén, milyen ősz­Szülők - iskolapadban Az oktatási reform jegyében erkölcsi nevelés mellett. Ebben a munkában nem kevés szerep jut a szülőknek: beavatja őket a ne­velés gondjaiba. Közelebb hozza egymáshoz a szülőt és a pedagó­gust, a szülőt és gyermekét. Ez a célja a szülők szabadegyetemei­nek, amelyekből jelenleg csak Moszkvában mintegy kétszázat tartanak számon. Az első fecske A szülők részére szervezett első szabadegyetemet hét évvel ezelőtt hozták létre a 650. számú moszkvai iskola tanárai a körzet legkülönfélébb társadalmi és kul­turális intézményeinek támogatá­sával és aktív együttműködésével. Az iskola igazgatónője, Alek- szandra Purtova szerint kezdet­ben sokan ellenérzéssel, kétellyel fogadták a kísérletet. Egy-egy előadásra alig 10-15 szülőt lehe­tett összetoborozni. Ám bíztak abban, ha a rendezvények színe­sek, izgalmasak és érdekfeszítőek lesznek, a szülők egymásnak to­vábbítva a hírt, mind nagyobb számban jönnek el a beszélgeté­sekre. így is történt. Az első érdeklődő hallgatók, miután rádöbbentek, milyen keveset is tudnak gyerme­keikről és azok napi gondjairól, szívesen fogadták a tájékoztatást, tönzést, útravalót kapnak a jövőre. A pszichológus előadók nyomaté­kosan utalnak arra, hogy mennyire fontos az elsó időkben a kisiskolás számára a közös tanulás a szülő­vel és a rendszeres szülői ellenőr­zés. Receptet is adnak az együtt- tanulás mikéntjére és hogyanjára. Elmondják, mennyi időt lehet szánni az intenzív tanulásra, ho­gyan ajánlatos alakítani a tanulás és. a pihenés váltakozó ritmusát. Meghívott filozófusok a jellem­nevelés kérdéseiről beszélgetnek a szülőkkel. A hallgatók tőlük is gyakran kapnak tanácsot és útmu­tatást arra nézve, miként lehet kijavítani a gyermekek jellemhibá­it, hogyan kell sok türelemmel és tapintattal akaraterejüket fejlesz­teni. A körzeti könyvtár megbízott munkatársa valamennyi szabad- egyetemi napon jelen van, s a ne­veléstudománnyal foglalkozó könyvek széles skáláját ajánlja kölcsönzésre a hallgatóknak. Eb­ből a témakörből évente mintegy 30 ezer kötet jut el a szülőkhöz. Ám, nemcsak a szülők tanulnak és kapnak jól hasznosítható taná­csokat az előadóktól és a pedagó­gusoktól, hanem ök maguk is gyakran hívják fel a figyelmet fontos dolgokra. Például a nehe­zen kezelhető kamaszokkal kap­csolatban jónéhány szülői ötletet is megvalósított az iskola. Nem egy érdekes szakkör létrehozásá­nak lehetőségét a szülők vetették fel, mondván, ez nyilván leköti a kamaszok felesleges energiáját. A 650. számú moszkvai iskolában például egész szakköri hálózat működik. Van itt nyelvművelő, ének-zenei-, fotó-, rádiós-, model­lező, tánc-, népművészeti, kész­ségfejlesztési, sót motor- és autó­vezetői szakkör is. Talán mondani sem kell, ez utóbbi igen nagy népszerűségnek örvend a kama­szok között. Hogyan mondjam el neki? Téved, aki úgy véli, hogy a sza­badegyetemi tanórák egyhangúan peregnek; az előadók csak előad­nak, a hallgatók meg hallgatják őket. Az előadók idővel a hallgatók személyes ismerőseivé válnak, akikhez bizalommal fordulhatnak a szülők akár intim gyermekneve­lési problémáikkal is. Sok szülő - főleg az anyák - rendkívül hasznosnak tartja az orvosi tematikájú sorozatokat. Van, aki bevallja: zavarba ejtik gyermeke sze­xuális problémái, szerelemmel kap­csolatos kérdései és konfliktusai. Nem képes erről nyíltan, restelke- dés nélkül beszélni vele. Az orvo­sokkal folytatott beszélgetések éppen ezt a zavart segítik levet­kőzni. Apák konferenciái Szigorúan férfiak részére hirde­tik az apák konferenciáit. Az okta­tás a Szovjetunióban is jobban elnőiesedett a kívántnál és az egészségesnél. Ezért nem vélet­len, az apákat igen nagy nyoma­tékkai kérik arra, hogy vegyék ki részüket az otthoni nevelésből, mert nélkülük többnyire nem lehet a fiúkból igazi férfiakat nevelni! A konferenciákon a férfiak szülői, nevelői felelősségére hívják fel a figyelmet, s a 650. számú moszkvai iskola pedagógusainak véleménye szerint ennek van is foganatja. Egyre több apa látogat­ja a konferenciákat, s egyre több apában ébred föl és tudatosul a vágy, hogy formálja gyermeke jellemét, s példaadó, minta legyen a számára. Az év végi zárófoglalkozásokat rendszerint júliusban tartják. Ilyen­kor értékelik az elmúlt tanévet és ugyancsak közösen döntenek a következő év témáiról. Van olyan szülő, aki már hét éve látogatja a szabadegyetemet. A pedagógusok szerint ezek a szülők érik el a legjobb eredmé­nyeket az otthoni nevelésben. (APN) Szellemi műhely Nagylakon A romániai szlovák irodalomról A romániai szlovák irodalom a legfiatalabb az ottani kisebbségi irodalmak közül. Míg ugyanis a ro­mániai magyar vagy a német irodalom létrejöttét századunk hu­szas éveitől számítjuk, addig a ro­mániai szlovák irodalom alig tizen­öt-húsz éves múltra tekint vissza. Bár néhány múló irodalmi próbál­kozásról már a két világháború közti időszakból is tudunk, ám tartós alapjait csak a hatvanas évek végén rakták le. Ekkor, pontosan 1969-ben, alapította meg a maroknyi szlovák értelmi­ség az Arad megyei Nagylakon az Ivan Krasko Irodalmi Köri. A kör tagjai az elkövetkező években a román és a romániai magyar sajtón kívül jugoszláviai, csehszlo­vákiai és magyarországi szlovák, illetve magyar lapokban, folyóira­tokban is publikáltak. Az idő múlá­sával és a közlések szaporodásá­val tevékenységükre egyre többen figyeltek fel, s a szakemberek egyre gyakrabban beszéltek a „nagylaki műhelyről“, a „nagy­laki irodalmi jelenségről“. Elsó könyveik Szlovákiában jelentek meg. A kassai (Košice) Kelet­szlovákiai Könyvkiadó 1976-ban kiadta Pavol Bujtár Erdei muzsiku­sok címú meséit, majd egy évvel később Ivan Miroslav Ambruš és Ondrej Štefanko verseiből adott ki Két hang címen válogatást a brati­slavai Slovenský spisovateľ. Romániában a bukaresti Kriteri- on Könyvkiadó vette pártfogásába a bánsági szlovák toliforgatókat. A Kriterion igazgatója, Domokos Géza személyesen is ellátogatott Nagylakra, és mindent megtett azért, hogy minél előbb napvilágot láthasson az első romániai szlo­vák szépirodalmi könyv is. A Variációk címú antológia a Kriterion gondozásában 1978 nyarán került az olvasóhoz. A ro­mániai szlovák irodalmárok verseit és rövid prózai írásait tartalmazta. Az antológia megjelenése ösztön­ző hatású, nagy jelentőségű ese­mény volt a mintegy 23 ezer lelket számláló romániai szlovákság éle­tében. Nemsokára újabb antológi­ára való anyag gyűlt össze, amely Variációk II címmel jelent meg 1980-ban. Még 1979-ben a Krite­rion megjelentette az első önálló romániai szlovák kötetet is - Pavol Bujtár A madárkirály című ifjúsági művét. Ezt követte 1980-ban Ond­rej Štefanko A ház előtt állok című verseskötete. Napjainkra a Variációk már EGY OSI KULTÚRA BIZONYÍTÉKAI A rogozeni trák kincsek kiállítása a szófiai Nemzeti Történelmi Múzeumban A véletlen úgy hozta, hogy szófiai tartózkodásom idejére esett a múzeumi világnap, amely Bulgáriában is minden tekintetben a figyelem középpontjába állította ezeket az intézményeket. A meg­növekedett érdeklődés ebben az esetben azonban nem volt indo­kolható csak ezzel a rendezvény­nyel. Ezt megelőzően, majd a kö­vetkező napokban is olykor hosz- szú sorok várakoztak a szófiai Memzeti Történelmi Múzeum lép­csőjén. Ez a felfokozott érdeklő­dés a közelmúltban kiállított új trák kincslelet iránt nyilvánult meg.- Néhány hónappal ezelőtt a Vraca megye Rogozen városa mellett az egyik család a kerti munkák során bukkant a teljes egészében ezüst tárgyakból álló kincsre - kezdte tájékoztatóját a múzeum szimpatikus idegenve­zetője Antoanette Csalakova, aki kiválóan beszél magyarul. Néhány évvel ezelőtt Budapesten magyar filológia szakon végzett. - Ez a lelet nem valamifajta cáoda, hiszen Bulgária déli részén még ma is számtalan feltáratlan halom­sír van, amely feltételezhetően még rejt trák leleteket. A dolog érdekessége abban volt, hogy ezeknél a területeknél északabbra találták meg a kincseket. A tiszta ezüstből készült tárgyakat a tulaj­donosuk, a régészek szerint, ve­szélyeztetett helyzetben rejthette el. Itt egy kis időre az idegenveze­tőm elkalandozott. Szükségesnek vélte, hogy szóljon a trákokról eddig összegyűjtött ismeretekről:- Trákiáról hosszú időn át keve­set tudtak. Az ógörögök legendás történeteket hagytak hátra egy olyan országról, amelynek létezé­sét nem tudták a görögség törté­netéhez kapcsolni. Ebből a titok­zatos országból származott Orfe­usz, akinek alakjában a történé­szek a legrégebbi trák királyt látják. A filozófusok az ókori filozó­fust és vallásreformert tisztelik benne. Nem véletlen, hogy az Orfeusz-legendák sora idézi fel Trákiát és a trákokat. A görög történetírók sok tekintetben titok­zatos népként, tőlük nemcsak vallásban, de szokásaikban, élet­vitelükben is különböző emberek­ként írták le a trákokat. Nos, ez a mostani lelet ezt a különbözősé­get csak aláhúzta - kanyarodott vissza eredeti témánkhoz az ide­genvezető. Majd kissé hamiskás mosollyal megjegyezte:- Ennek ellenére sem kell azt hinni, hogy mindent tudunk a trá­kokat illetően. A 165 tárgyból álló leletből 45 darabon aranyozott részeket, díszítéseket láthatunk. Anyaguk tiszta ezüst, amiből kö­vetkezik, hogy képlékenyek, jól alakíthatók. A rogozeni kincsről bizonyosra vehető, hogy az ógö­rögök előtti időből származik. A teljes anyagot a feltehetően gazdag tulajdonos mintegy hatvan esztendeig gyűjtögette. Nem ez volt az egyetlen lelet, amelyet elásva találtak meg. Bajvívó nép lévén, a trákok olykor földbe ásták kincseiket, hogy ne akadályozza őket a harcban, a gyors helyvál­toztatásban. A legtöbb ilyen lelet­ről aztán sohasem derült ki, hogy kik, milyen réteghez tartozó embe­rek ásták el. Ezekről megállapít­ható, hogy egyetlen ötvösmúhely termékei, s valószínű az ajándék­jellege is a tárgyaknak. Feltehető­leg az uralkodó környezetében ötvösmesterek is tartózkodtak, mert néhány félig kész fiala (tá­nyér) is volt a leletben. A legszeb­bek közé tartoznak azok, ame­lyeknek használati jegyei kultikus, vallási célokra utalnak. Ezek díszí­tésénél Bendida istennő arcmása mellett bika, szarvas, kos ábrázo­lást is használtak. Kísérőm szavait hallva óhatat­lanul megfogalmazódott bennem a kérdés, a kétkedés: Miből tud­nak akkor oly sok mindent erről a mostani leletről?- Szerencsére a régebbi tár­gyakon is találtak feliratokat. Gö­rög betűkkel, de trák nyelven íródtak. Az új tárgyak közül tizen­négy tányéron van felirat. Többek között Kotys király nevét és négy településre utaló nevet tudtak a kutatók megfejteni. A többi értelmezésével most próbálkoz­nak. Ezek a feliratok sokat segíte­nének a trák nyelv rekonstruálásá­ban, amelyről eddig csak töredé­kes adataink vannak. Mindenesetre szemet gyönyör- ködtetőek az ezüst tárgyak. Egy­némelyiken, aprólékos finomságú ábrázolások, ornamensek, díszek vannak. A többsége azonban jól láthatóan mindennapi használatra készült, bár a kivitelezés arra utal, hogy nem akárki számára készí­tettek ilyen műremekeket. A fejlett kultúrára utaló tárgyak gazdag adalékkal szolgálnak a trákok életéről, vallásáról, társa­dalmi hierarchiájáról, művészeté­ről. Egy olyan kor és egy olyan nép ókori üzenetét hordozzák, amely­nek birodalma a mai Bulgária területén i. e. 400 évvel virágzott. DUSZA ISTVÁN A kép egy rhyton (öntóedény) bika­fej díszítését ábrázolja. Bár ez egy régebbi lelet egyik darabja, az újon­nan talált ezüsttárgyakon is több ilyen jellegű díszítés látható. (Archív-felvétel) szép sorozattá állt össze. Nemré­giben éppen a hatodik kötetet vehettük kézbe. Az eredeti kis­prózái és verses művek mellett fokozatosan új rovatok tűntek fel: fordítások a román, magyar és a német irodalomból, irodalom­összehasonlító társadalomtu­dományi-, történelmi- és néprajzi tanulmányok. Nyugodtan elmond­ható tehát, hogy a Variációk mára a romániai szlovákság szellemi fórumává fejlődött, melyre érde­mes odafigyelni. A negyedik kötet­ben például Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos verseinek szlo­vák fordításait olvashattuk. Tovább bővült a szerzők tábora is. A Szlovákiai írószövetség lapja, a Slovenské pohľady szerint -, mely az utóbbi időben rendszere­sen foglalkozik a romániai szlovák irodalommal - elsősorban Adam Suchanský, Pavel Husárik, Štefan Dovaľ és Ivan Molnár tartozik az ígéretes tehetségek közé. Időközben más szerzők is je­lentkeztek önálló kötetekkel, s 1983-ban az olvasó asztalára került az első népművészeti kiad­vány, a bánsági szlovákok népi hagyományait feldolgozó könyv. Szerzője Pavel Rozkoš, a temes­vári egyetem orosz szakos tanára. Ó több éven át az Arad és Temes megyékben gyűjtött szlovák nép­mesék, időjóslások, közmondások és népszokások csokrát nyújtotta át. Munkája elé tartalmas előszót írt és kiegészítette egy rövid, de érdekes és fontos tájnyelvi szótár­ral. Erre szükség is volt, mert a romániai Bánságban és Bihar­ban élő szlovákság nyelve eléggé eltér a mai szlovák irodalmi nyelv­től. Tekintettel a mintegy kétszáz­éves különélésre az anyanemzet­től, s a vele való gyér kapcsolatok­ra - főleg a múltban, amikor nem volt könyv, sajtó, rádió és televízió a mai bánsági és bihari szlovák nyelv egyrészt rendkívül sok ar­chaikus szót, fordulatot őrzött meg, másrészt pedig nagy hatás­sal volt rá a környező magyarság és újabban a románság nyelve. A Romániában megjelenő szlo­vák könyvek szerkesztői - nagyon helyesen - megőrzik a helyi táj­szólás jellegzetes elemeit, de kiirt­ják az idegen hatásokat, hogy közelebb kerüljenek a mai szlovák irodalmi nyelvhez és a könyvek minden szlovákul olvasó ember számára érthetőek legyenek. Az első szlovák köteteket Cor- neliu Barborica, a bukaresti egye­tem tanára szerkesztette. Később a Kriterion vezetőségének javas­latára háromtagú szerkesztőbi­zottság alakult, melynek tagjai az említett szerző mellett még Ondrej Štefanko és Maria Dagmar Anoca. Jelenleg ók foglalkoznak az egyes szerzők tevékenységével, kiválo­gatják a közölhető írásokat, meg­tervezik és összeállítják a Kriterion szlovák köteteit. Az eddigi kötetek gondozásában, fóleg ami a nyel­vet illeti, nagy részt vállaltak ma­gukra a bukaresti egyetem szlová­kiai vendégprofeszorai, előbb Vie­ra Štupáková majd Mária Vajič- ková. A közölt kötetek és írások színvonala természetesen nagyon eltérő, és egyelőre még csak néhány mérhető az egyetemes szlovák irodalom mércéjével. Biz­tató azonban, hogy az évek múlá­sával növekszik a művészileg ki­forrottabb írások száma is. A Ro­mániai írószövetség legutóbbi, 1981 nyarán lezajlott kongresszu­sán elsó ízben már a kisebbségi szlovák irodalom ügye is szóba került. Pavol Bujtár és Ondrej Štefanko már tagja az írószövet­ségnek. A nagylaki műhely alkotói az utóbbi időben bővítették érdek­lődési körüket, és az irodalmi műveken kívül néhányan nyelvé­szettel, néprajzzal, társadalomtu­dományokkal és történelemmel is foglalkoznak. Igényét érzik annak, hogy átfogó, reális képet alkossa­nak önmagukról, megtalálják he­lyüket és szerepüket a nagyvilág­ban, tisztázzák, mit akarnak, hová tartoznak. Munkájukkal jelentősen hozzájárulnak a szlovák-román irodalmi és kulturális kapcsolatok fejlesztéséhez. KOKES JÁNOS ÚJ SZÚ 4 1986. VI. 9.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents