Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-02 / 127. szám, hétfő

AMATŐRSZINTEN ÚJ SZÚ 5 1986. VI. 2. A labdarúgáson kívül még mi lesz? A szímől PTE első futballcsapata. Az álló sorban Jobbról a harmadik Nagy Gyula (Archív-felvétel) A munkástestnevelő Mikor elindultunk Szímőre (Zemné), hogy megkeressük Nagy Gyulát, a Proletár Testedző Egyesület alapító tagját, egy jócskán nyolcvan éven felüli öreg bácsit képzeltünk magunk elé. Legnagyobb meglepetésünkre a szímói emberek csodálkozva néztek ránk: „Ilyet itt nem ismerünk.“ A helyi nemzeti bizottságon aztán minden a helyére került: riportala­nyunkat a faluban csak Hosszú Nagy Gyulának ismerik, s nemhogy nyolcvanon felüli, még a hetvenhez is hiányzik egy éve. Igaz ugyan, hogy a világ futball­rajongóinak már néhány napja Mexikón a szeme, ám ugyanakkor téves lenne azt hinni, hogy ezalatt a többi pályán, vagy a grundokon csend honol, s hogy ott most gyorsabban nő a fű, mint eddig. Téves lenne, mert e sportág igazi szerelmesei - legyenek bármilyen közel vagy bármilyen távol a VB színhelyétőlerre a néhány hétre sem akasztják szögre a „csukát“, hanem... hanem talán még na­gyobb kedvvel kergetik a bőrt, mint máskor. Mennyi névtelen „Zico“ és „Blohin“, „Détári“ és „Platini“, „Rossi“ és „Boniek“ igyekszik utánozni ilyenkor nagy példaképének a cseleit, rúgótech­nikáját, stílusát, játékmodorát...! Mi tagadás a futball-láz mostaná­ban sok-sok csapatnál megfigyel­hető. A közelmúltban lejátszott Nagyszelmenc - Battyány (Bo­tany) bajnoki mérkőzésből ítélve elmondható, hogy a Latorca men­tieknél is. A Tóketerebesi (Trebišov) járás legalsóbb osztályának C csoport­jában szereplő együttesek két- frontos összecsapása változatos, jóiramú és igen sportszerű volt. A 2:0-ás hazai győzelemmel vég­ződött ifjúsági-rangadó után a mintegy kétszáz néző a felnőtte­ket buzdította. S nem hiába - Fin­tor József már az első támadást Románia tavalyi labdarúgó-baj- nokcsapata, a bukaresti Steaua bejutása a BEK döntőjébe szinte senki által nem várt esemény, nagy meglepetés volt. Az pedig, hogy a románok a Sevillában valódi hazai környezetben játszó spanyol FC Barcelona elleni küz­delemből, mégha 11-es rúgások által is, de győztesen kerültek ki, igazi nemzetközi szenzáció volt, mely még ma is bőven foglalkoz­tatja az európai lapok sportrovata­it. Kicsoda-micsoda az a Steaua, ki ez a Ducadam, Bölöni, Majaru és többiek? - teszik fel a kérdést az olvasók. A Steaua (Csillag) a román néphadsereg csapata, mely 1946. június 7-én alakult meg Bukarest­ben Casa centrala a armatei (CCA) - A Hadsereg Központi Otthona néven. Hazai és nemzet­közi sikerei jelentősek. A román bajnokságban tavaly tizedszer győzött, míg a kupát eddig tizen­négyszer hódította el. Három íz­ben, mégpedig 1952-ben, 1976- ban és 1985-ben sikerült mindkét román trófeát megszereznie. Nem kizárt, hogy ezt a bravúrt az idén sikerül megismételnie. Néhány fordulóval a román bajnokság be­fejezése előtt ugyanis már kilenc pont a bukarestiek előnye, míg a kupaküzdelmekben az elődöntő­ben van. A négy évtized alatt a Steauában egész sor kitűnő játékos szerepelt, akik közül so­kan a román válogatott mezét is rendszeresen magukra öltötték. A hosszú névsorolvasás helyett emlékeztessünk csak Gheorghe Constantinra, aki a 60-as években ontotta a szebbnél szebb gólokat, s máig a romániai futballrajongók sokat emlegetett, idézett kedven­ce maradt. A mostani Steaua, amelynek minden tagja szerepelt már a ro­mán nemzeti tizenegyben, kulcs­góllal fejezte be. A házigazdák nem sokáig örülhettek a vezetés­nek, mert Jurovszky Ferenc né­hány percen belül kiegyenlített, majd Jáger Zoltán a battyányiakat juttatta előnyhöz. Amint az később kiderült: ezzel a Latorca bal partjá­ról érkezett vendégek minden puskaporukat ellőtték. A to­vábbiakban már csak az erőnlét tekintetében egy árnyalattal job­ban felkészült magyszelmeciek értek el gólokat - Bugis Barnabás és Éles János kétszer-kétszer vette be az ellenfél kapuját - így 5:2 lett a végeredmény. Hogy milyen volt a játék színvo­nala? Kétségtelen, a felsőbb osz­tályokban küzdő csapatok gyorsa­ságban és labdakezelésben job­baknak bizonyultak volna a nagy- szelmencieknél és a battyányiak- nál, ám arra nem mernék meges­küdni, hogy lelkesedésben is. Emellett az is igaz, hogy mindkét gárdában láttunk egy-két olyan sportolót, aki a jelenleginél komo­lyabb edzéssel magasabb osz­tályban is megállná a helyét.- Ennyire, ilyen játékra futja tudásunkból - méltatta a nagy- szelmenciek teljesítményét Veres János edzó. - Lehetne ez jobb is - folytatta -, ha rendszeresen edzenénk, de... Az az igazság, hogy nincs ideje rá az embernek. embere és legnépszerűbb játéko­sa a 32 éves Bölöni László, aki Marosvásárhelyről ment néhány éve Bukarestbe. A sokszoros ro­mán válogatott a Steaua lelke, motorja, a csapatjáték mesteri irányítója, aki a pályán mindent lát, átadásainak szeme van, s lövései­től, főleg szabadrúgásaitól resz­ketnek kontinensünk kapusai. Fi­zikai erőnléte kitűnő és ma két­ségtelenül ő Románia legnépsze­rűbb futballistája. A nyolcvanas években háromszor választották az év labdarúgójává. Magánélete is rendezett, szakmája szerint fogorvos, s méltán állítják példa­képül a fiatalok elé. A középpályások közül Bölöni Laci mellett egyre jobban feltör a két fiatal tehetség, Majaru és Bálint. Mindketten igen mozgéko­nyak, s a góllövéssel sem állnak hadilábon. A támadósorban a szintén fiatal Pitsurca a motor. A hazai bajnokságban nagyon gólerős, nagyszerűen tud helyez­kedni és az Anderlecht hálójába is kétszer betalált. Bár a Steaua a román bajnokságban az aktív támadófutballt képviseli, hátvéd­sora is nagyon jó, ahogy erről Sevillában is meggyőződhettünk. A tapasztalt jobbhátvéd lován a csapatkapitány, a fiatal Belode- diciet már most román Beckenba- uernek becézik, míg a kemény, de nem durva Bumbescu általá­ban „testőrt“ játszik. A kapuban a 27 éves Helmut Ducadam, bánsági német fiú áll. Ó az idei BEK-döntő hőse. Képességeit mi sem bizonyítja jobban, mint a Se­villában hárított négy tizenegyes. A Steaua edzője Jenei Imre (a hetvenes évek közepén már egy­szer vezette a katonacsapatot) a döntő után így nyilatkozott: „Ducadam bebizonyította, hogy egyike Európa legjobb kapusai­nak. Persze az érdem közös, Néhány fiú ugyan megteheti, hogy hetente egyszer vagy kétszer el­megy a pályára és gyakorolja a rúgást, meg közben fut egy keveset, ám szervezett edzésről nem beszélhetünk. Persze, nem is igen erőltetjük a kemény munkát, elvégre nem az a célunk, hogy az ország élvonalába kerüljünk. Egy­szerűen csak szórakozásból űz­zük ezt a sportot, s a többség úgy érzi, hogy neki ennyi testedzés is elég. Aki többet akar, önszorga­lomból akkor és annyit gyakorol­hat, amikor és amennyi neki meg­felel. Ha pedig akad egy-egy kimondottan tehetséges fiatal, azt a környék tehetősebb és híresebb együttesei elcsábítják tőlünk. Az utóbbi időben például így került Gilányi István a kerületi bajnok­ságban szereplő királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) csapatba, ott rúgja a gólokat. Természetesen, ha valaki „kinő“, illetve feljebb lép közülünk, annak csak örülünk. Egyébkénkt jelenleg Grecko Imre, Tóth Barnabás, Tóth Lajos, Lizák Béla, Palkó Miklós, Tóth Ferdi- nánd, I és II, Szidor Barnabás, Bugis Barnabás, Fintor József, Éles János, Iván Attila, Iván Jó­zsef és Fuksz Ferdinánd képvise­lik községünk színeit a járási bajnokság harmadik osztályában. Borsi István, a nyolcszáz lako­sú község 82 tagú sportszerveze­tének elnöke elmondta, hogy Nagyszelmencben tulajdonkép­pen csak a labdarúgás könyvelhe­tő el „élő“ sportágnak. - Igaz, a helyi alapiskolában lényegesen gazdagabb a sportélet, a tanulók egy csoportja a tavalyi spartakiád- mozgalomban is igen szépen sze­repelt, ám községünk erejéből egyelőre nem futja színesebb és színvonalasabb sporttevékeny­ségre. A jövőt illetően sincsenek nagy terveink. Szeretnénk az ifjú­sági és felnőtt labdarúgókkal szakmai szempontból egy kicsit többet törődni, ugyanakkor pedig jó lenne a sportpályán már eléggé régen épülő öltözőt minél hama­rabb átadni rendeltetésének. Ha mindezt teljesítjük, utána jöhetnek az újabb közös feladatok... GAZDAG JÓZSEF (a szerző felvétele) Bukarest a csapat többi tagja is a maximu­mot nyújtotta. A Barcelonának ezen a mérkőzésen csak veszte­nivalója volt, mi pedig csak nyer­hettünk. A lélektani előnyt sikerült kihasználnunk“. Mértéktartó, sze­rény nyilatkozat. Nagyrészt Jenei Imre érdeme, hogy a mai Steauá­ban gond nélkül lezajlott a nemze­dékváltás, s az idősebb játékosok mellett fokozatosan és tervszerű­en lehetőséget kaptak a fiatal tehetségek is. Milliók látták a sevillai döntőt, s elismerik a román bajnok megér­demelten jutott a legrangosabb európai kupa birtokába. A Steaua győzelme a BEK-ben a román futball eddigi legjelentősebb nem­zetközi sikere. A Bukarestbe visz- szatérö piros-kékeket a fővárosi Otopeni repülőtér előtt több mint hatvanezer ember várta, akik az­tán a főváros utcáin szokatlan módon reggelig ünnepelték csa­patukat. A győzelemért a játéko­sok és a vezetők magas állami kitüntetést, az „RSZK Csillaga“ érdemrend első fokozatát kapták. A bajnokságban a Steaua hazai mérkőzéseit átlagban 20-22 000 néző tekinti meg. A román együt­tes révén a 45. klub iratkozott fel az európai kupák védői közé. Jenei Imre már a második romá­niai szakember, akinek irányításá­val egy klub a legrangosabb kupá­ban győzött. Korábban - mint ismeretes - Kovács István ért el hasonló diadalt a holland Ajax Amsterdammal. A Steaua a szocialista országok elsó csapata, mely BEK-et nyert. A második legrangosabb kupát, a KEK-et a Dinamó Kijev hódította el. Kettejük összecsapásából ke­rül ki a nagy jelentőségű, bár csak néhány éves múltra visszatekintő, Szuper Kupa győztese. KOKES JÁNOS Az udvar, a ház tele virággal. Nagy néni a nagytakarítás köze­pette is kedvesen fogad. Amikor elmondjuk, mi járatban vagyunk, sajnálkozik: ,,Jaj, a férjem kint van a szőlőben. Mondom mindig neki, hogy már nem kellene járnia a szövetkezetbe, de nem nyug­szik“. Megnyugtatjuk, hogy meg­keressük Gyula bácsit, így aztán töviről hegyire elmagyarázza, hol is találjuk. Gúgon egy csapatnyi kapás között nem nehéz fölismerni Nagy Gyulát. Tartása kicsit hajlott, de termete még így is két méter körüli. Amikor elmesélem neki az öreg bácsiról szóló történetemet, jót derül szavaimon.- Bizony, én már tizenhat-tizen­hét évesen kerültem a mozgalom­ba - nyugtat meg, látván, hogy kicsit röstellem a melléfogást. - A faluban a nagybátyáim voltak a kommunista párt alapítói és vezetői, tőlük kaptam marxista könyveket, s ezekből a magyará­zatot sok olyan kérdésre, ami engem akkoriban erősen foglal­koztatott. „Szímőn 1936. február 9-én alakult meg a Proletár Testedző Egyesület. Elnöke Kiss Lajos, alel­nöke Nagy József, titkára Nagy Gyula lett.“ (Részlet az eseményt rögzítő jegyzőkönyvből.)- A párt foglalkozott azzal, hogy a fiataloknak nincs megfelelő szervezettsége. Ezért hoztunk lét­re egy olyan szervezetet, ahová kivétel nélkül mindenki bejuthatott. Csaknem két hónappal a megala­kulás után a Federatív Proletár Testnevelés érsekújvári járási ve­zetősége úgy határozott, hogy május 29-30-án tornaünnepélyt rendez Szímőn. Úgy kétezer tor­nász gyűlt egybe - Bratislavától Losoncig mozgósítottuk a tagokat. Szombaton atlétikai bemutató volt; hála Tököly János munkástestne- veló tanárnak, igen sikeres. A falu lakossága rokonszenvezett a tor­nászokkal, így megoldódott a leg­nagyobb gondunk, a szállás is. Minden proletár család 3—4 em­bert vállalt. Másnap került sor a tornaünnepélyre, amelyet nagy felvonulás előzött meg, vagy két­ezren vettek részt rajta. A sikeres sportünnepély után kétszázra nőtt a tagság száma. A szímói PTE sokoldalú tevé­kenységére vall, hogy a sporton kivül a kultúrával is igen komolyan foglalkozott. 1937-ben megsze­rezték a kocsma egyik helyiségét, s itt esténként színdarabokat ta­nultak be. Hírük messzire eljutott. Az író Fábry Zoltán levélben kereste meg Nagy Gyulát, s utasí­tásokat, tanácsokat adott, színda­rabokat küldött. A zeneértő tagok zenekart alakítottak. A hangszere­ket - néhány öreg dobot és harmonikát - részletre vették. A sportban természetesen a futball volt a népszerű, de néhány „nehéz fiú“ birkózócso­portot is létrehozott.- Akkor bezzeg nem kellett bennünket nógatni. Szíves-örö- mest mentünk. Gyalog, vagy aki­nek biciklije volt - ez már igen nagy szó volt - másodmagával a szomszéd faluba mérkőzésre Az alakulás után eltelt három évben igen sokat fejlődött Szímőn a sport és a kultúra. Sajnos, a folyamat 1938-ban megtört, mert a párttal együtt a proletár testnevelő egyesületek is illegali­tásba kényszerültek.- A felszerelést szétosztottuk, én írtam erről a jegyzőkönyvet, hogy aztán tudjuk, kinél, mi van. Az iratot a tagsági igazolvánnyal együtt eldugtam a kamrában, a mestergerenda és az egyik gerenda közötti vékony résbe. Csak a felszabadulás után vettem elő. De addig sok idó telt el... A kakastollasok szinte mindennap zaklattak bennünket a majorban, mert mi ott laktunk. Az egyik ember följelentett, hogy a fiatalsá­got valamiféle egyesületben a szabad szerelemre, forradalmi nótákra meg Petófi-versekre ta­nítom. A kortársak vallomása szerint Nagy Gyulát csak az mentette meg az elhurcolástól, hogy a la­kosság szolidáris volt vele, s a csendőröket különféle hazug­ságokkal tévútra vezette. Gyula bácsi szemsérülése miatt - még gyermekkori fájó emlék - elkerülte a katonai szolgálatot, de a háború alatt nem maradt tétlen: a konspi­ráció minden formáját kipróbálta. Gyalogosan, lóháton jár be Érsek­újvárra, hogy értesüléseket sze­rezzen, s ezeket továbbadja. A felszabadulás után Nagy Gyula az iskolapadba került, hogy tudását gyarapítsa. A felszabadu­lás óta eltelt időben volt pártelnök, szövetkezeti elnök. Feladatait mindig felelőséggel, becsülettel látta el, ezért is választották az SZLKP KB tagjává.- Megbízatásaim között szere­pelt az is, hogy rendbehozzam a falusi testnevelési mozgalmat. Ez még közvetlenül a háború után volt, amikor pártelnökként dolgoz­tam. Akkor két csoport működött az ifjúsági szervezetben, a PTE és a szocdem vezetők által szerve­zett sportcsoport, de az utóbbinak annyi tagja sem volt, hogy egy csapat kiáíljon belőle. Mint az egyesület vezetője meggyőztem őket, hogy menjenek át a proletár testedzőkhöz. Azóta sok-sok év telt el, Nagy Gyula ma is rengeteget ténykedik, hogy a falu sportéletét fellendítse, nem hagyják hidegen a problé­mák. Ottjártunkkor arra panaszko­dott, milyen nagy baj, hogy az iskolához nem építettek tornater­met, így az ottani gyerekek sok mindent nem tudnak elsajátítani, s ez bizony hátrány a továbbtanu­lásnál.- Addig nem nyugszom, amíg valamit ki nem találok - mondja búcsúzóul Gyula bácsi, akinek a beszélgetés miatt még az ebéd­re sem maradt ideje. Újsághír: „A Föderatív Munkás Testnevelő Egyesület megalaku­lása 65. évfordulója alkalmából a CSSZTSZ Szlovákiai Központi Bizottsága emlékünnepséget ren­dezett. Ebből az alkalomból kitün­tették az FPT érdemes tagjait. A legmagasabb elismerésben a szímói Nagy Gyula részesült, akinek a Chaloupecký-emlékér- met nyújtották át.“ URBÁN KLÁRA A nagyszelmencl (Veiké Slemence) labdarúgók a járási bajnokság III. osztályában szerepelnek Bajnokok bajnoka: $te3Ud

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents