Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-30 / 151. szám, hétfő

A z erfurti Willi Albrecht Alapis­kola szülői munkaközössé­ge az alábbi értesítést küldte a negyedik B osztályba járó tanu­lók szüleinek: ,.Gyermekük hama­rosan ötödik osztályos lesz. A szü­lők iskolája ezzel kapcsolatban kíván önöknek tanácsot, útmuta­tást adni.“ A meghívásnak mintegy har­minc szülő tett eleget. Néhány üdvözlő szó után az osztályfőnök ismertette és értékelte az osztály tanulmányi eredményeit. Ezután a szülők kérdéseket tettek fel. Sokukat az érdekelte, meg tud­nak-e felelni a gyerekek matema­tikából az ötödik osztály követel­ményeinek? Több új tantárgyuk is lesz, vajon jut-e emellett idejük a játékra? A kérdések megvála­lenc évig dolgozott az oktatásügy­ben mint tanár és iskolaigazgató, jól ismeri a nehészégeket, a ki­használatlan tartalékokat. Dicséri az üzemi újságokat, melyek az utóbbi időben számos „diákot“ toboroztak a szülők iskolája szá­mára. FONTOS A VÉLEMÉNYCSERE A szülők iskolájának mintegy 230 rendezvényéhez már kialakult az előadói gárda. Főiskolai taná­rok, orvosok, pszichológusok, jo­gászok, óvónők, vezető oktatásü­gyi dolgozók, közlekedési rendő­rök végzik, mindezt társadalmi munkában. Nem kész „nevelési receptekkel“ szolgálnak, de ma­gukkal hozzák hivatásbeli jártas­ságukat és a problémák iránti nyitottságukat. Tapasztalataik szerint a nagyszámú publikum részvételével zajló rendezvények szűkebb lehetőséget kínálnak a vitára. Ezeken ezért inkább az előadásra, a tájékoztatásra helye­zik a súlyt. A véleménycserére, a vitára viszont a kisebb körben, például egy osztályban megtartott rendezvények alkalmasak. Ha is­merik egymást a vitapartnerek, könnyebb legyőzni a gátlásokat, s az előadó is kedvezőbb helyzet­ben van, mert ismeri a hallgatóság f/ Tanuló szülök szólása közben kapcsolódott be a beszélgetésbe a meghívott előa­dó, dr. Alfred Klaus, az Erfurti Tanárképző Főiskola pszichológi­ai tanszékének docense. Részle­tesen ismertette a 10-12 éves gyermekek fejlődési sajátosságait, a serdülővé válást. Minél inkább figyelembe vesszük az adott korra jellemző sajátosságokat - hang­súlyozta annál nagyobb sikere­ket érhetünk el a nevelésben. A fólórás előadást egyórás vita követte. Hány órakor menjen a gyerek aludni, mennyi zseb­pénzt kapjon? Lehet-e zenehall­gatás mellett tanulni? Stb. A pszi­chológus a kérdések megválaszo­lása közben nem hallgatta el, hogy saját két iskolás gyermekének a nevelésében sem fedi mindig egymást az elmélet és a gyakorlat. Jócskán eltelt az idő, mire a szülők elhagyták az iskola épü­letét. A szülői munkaközösség tagjai így foglalták össze a vita tanulságait: „ Természetesen más eszközökkel nevel a szülő, s más­sal az iskola, ám mindig ugyanar­ról a gyermekről van szó. Ezért kell együttműködnie a szülői ház­nak és az iskolának, a tanuló érdekében egyeztetve nevelési módszereiket. A mai előadás és a vita is ennek az együttműködés­nek az előmozdítását szolgálta." LEGFONTOSABB AZ ÖSSZHANG Az erfurti városi szervek más kerületi székhelyek példájára 1980-ban hívta életre a szülők iskoláját. A pedagógusok örömmel fogadták a döntést, de kételkedő vélemények is elhangzottak. Nem túlzás az „iskola“ megjelölés, nem fcgja elriasztani a szülőket? Szükség van egyáltalán ilyesmi­re? Ezek a kétségek azonban megalapozatlannak bizonyultak. A szülők iskolájának - melyre a helyi sajtó hívta fel a figyelmet - rövid időn belül nagy hallgatókö­zönsége lett. Nemcsak az esti, hanem a szombat délelőtti előadá­sok iránt is megnőtt az érdeklő­dés. Azokat a rendezvényeket, melyekre az egész városból meg­hívják a szülőket, az egyik köz­ponti fekvésű iskola nagytermé­ben tartják. Az előadások témáját a szülők és a pedagógusok közösen vá­lasztják ki a szervezők által kidol­gozott részletes témakatalógus­ból. Jelenleg 85 különféle tárgy­körben hallgathatnak előadást az érdeklődök. Legnépszerűbbek a következők: Gyermekeink és a televízió; Mit jelent a hosszú távú szakami orientáció?; Hogyan mozdíthatják elő a szülők gyerme­kük optimális fejlődését? Inge Neuland oktatási főtaná­csos is számtalan ötlettel, javas­lattal szolgálhat, hiszen huszonki­összetételét, képet alkothat a fel­merülő kérdésekről. Természete­sen az is előfordul, hogy az előadók egyik-másik kérdésre nem tudnak azonnal válaszolni, ezeket felírják, s később írásban küldik meg a választ. Olykor épp az ilyen kérdések szolgálnak a kö­vetkező előadás témájául. A sze­xuális neveléssel foglalkozó egyik referátum után az egyik anyuka felsóhajtott: ,,Jellemző, ha ilyen fontos dolgokról van szó, a férjem soha nincs jelen.“ A következő előadás témája igy hangzott: ,,Szexuális felvilágosítás - az apa és az anya közös feladata a gyer­meknevelésben. “ A GYERMEKNEVELÉSHEZ IS TUDÁS KELL Erfurtban tavaly több mint hét­ezren látogatták rendszeresen a szülők iskoláját, ami ékesen bizonyítja a nevelés és oktatás iránti nagy érdeklődést. A Heinrich Heine Alapiskola szülői munkaközössége jelenleg annak útját, módját keresi, hogyan lehetne a gondokkal küzdő, de passzív szülőket is meggyőzni az előadások hasznáról. Jürgen Weiss, a szóban forgó munkaközös­ség vezetője „törzsvendégnek“ számít a szülők iskolájában. ,,Az ott tárgyalt témák közül néhányat a gyűléseinken is megbeszélünk“ - mondja. „Az élet minden terüle­tén magától értetődően elfogad­juk, hogy továbbképzésre van szükség, csak a gyermeknevelés­ben vagyunk hajlamosak erről elfeledkezni. A szülők iskolájában értékes pedagógiai ismeretekre tehetünk szert, melyek segítséget nyújtanak a szülői munkaközös­ségben végzendő munkához is.“ Nem volt könnyű a munkakö­zösség tagjainak legyőzniük ter­mészetes gátlásaikat, amikor ál­lást kellett foglalniuk némely gyer­mek otthoni nevelésével kapcso­latban. Úgy érezték, akarva-aka- ratlan beleavatkoznak idegen csa­ládok ügyeibe. Ma már szokássá vált, hogy az osztályfőnököt a szü­lői munkaközösség egy-egy tagja elkíséri a családlátogatásokra. Sürgős esetekben még helyettesí­tik is az osztályfőnököt, ha valaki­nek okvetlenül beszélnie kell a szülőkkel. A tapasztalat azt mutatja, hogy aki a saját gyerme­kével hasonló problémákat él vagy élt át, gyakran könnyebben meg­találja a hangot az érintett szülők­kel. ,,A szülők természetesen kü­lönbözően reagálnak“ - mondja Jürgen Weiss. ,,Az a legfonto­sabb, hogy használható tanácso­kat, jó ötleteket adjunk a nevelés­hez, s már akkor is elértünk valamit, ha a szülők a beszélgeté­sek nyomán elgondolkodnak azon, mit jelent gyermekeik szá­mára a tanulás és a játék. Társa­dalmunk minden szülőtől méltán várja el, hogy sokoldalú és kie­gyensúlyozott embert faragjon gyermekéből. “ (NDL) Kettős szófiai színészportré Makszim Gorkij emlékezete A Szovjet Irodalom júniusi számáról A Szovjet Irodalom színvonala­san szerkesztett magyar kiadásá­nak olvasói megszokták már, hogy a havilap munkatársai tartalmas összeállítással, felfigyeltető írá­sokkal emlékeznek meg egy-egy neves író születésnapjáról, illetve halálának kerek évfordulójáról A júniusi számban Makszim Gorkij halálának fél évszázados évfordu- íója alkalmából a nagy szovjet író életművéről, munkásságának ma­gyarországi - egy esetben pedig szlovákiai magyar - fogadtatásá­ról olvashatunk érdekes tanulmá­nyokat. Az összeállítás eredetiben közli Gorkij Ének a Viharmadárról című versét, utána pedig e költemény nyolc magyar fordítását. Péter Mihály múfordításelemzésében a költemény megszületésének közvetlen körülményeit eleveníti fel, majd a verset - amely először ritmikus prózaként látott napvilá­got -, ezt követően pedig a nyolc műfordítást elemzi. Sok magvas gondolatot tartal­maz a Gorkij közöttünk című ankét, amelyben Csingiz Ajtma- tov, Leonyid Leonov, Leonyid No- vicsenko, Alekszandr Ovcsarenko és Mykolas Sluckis Gorkij életmű­véről, élő örökségéről beszél. Számos érdekes és új adatot sorol fel Cenner Mihály tanulmánya is, amely az Éjjeli menedékhely első magyarországi előadásait eleve­níti fel. Számunkra különösen fontos Botka Ferenc Gorkij és a húszas évek magyar szocialista sajtója című munkája, amelyben a Kassai Munkásban megjelent Gorkij-írá- sokat, és a szovjet író közéleti tevékenységével kapcsolatos cik­keket elemzi. Czine Mihály a népi írók, a népi irodalom Gorkij-képét méltatja, Fenyvesi István pedig a szovjet íróról készült magyar portrékkal foglalkozik, rámutatva a kutatás fehér foltjaira. Lengyel Béla Gor- kij-monográfiájáról ugyanebben a számban Vera Belouszova írt kritikát. Az összeállítást a Gorkij életét felelevenítő, valamint az Éjjeli menedékhely elsó magyar- országi bemutatójáról készült ké­pek és a szovjet íróról készült képzőművészeti alkotások teszik még színesebbé és gazdagabbá. A júniusi szám egyéb anyagai közül kiemelkedik Jurij Bondarev Játék című regénye, amelynek most második, befejező részét olvashatjuk el. -y-f Velko Kunyev Felparázslik egy cigaretta. Va­laki az utcáról belép a színpad sötétjébe. A lassan kivilágosodó színpadon Sganarelie áll. Kissé riadt, de töprengő kisember. Szol­ga - a gátlástalan és nagyratörő Don Juan embere. Moliére közis­mert klasszikus színművének egyik főszerepe, amelyet minden társulatban a legjobb színészek játszanak el. A szófiai Ivan Vazov Nemzeti Színház stúdiójának elő­adásában Sganarelie az utcáról érkezik. Tubákos szelence helyett a modern kor cigarettáját tartja kezében. Hiszi, hogy ez a modern tubák „tisztességre, becsületre in­dít“. Ö maga alapjában véve tisztességesnek látszik, olyan em­bernek aki felismeri gazdája gaz­emberségét: ,,Elég az hozzá, hogy az ég haragja előbb-utóbb bizonyosan utoléri, és hogy ne­kem is jobb volna akár a sátánnal inkább, mint az ő szolgálatában, és hogy annyi iszonyatot látok tőle, hogy már nem is tudom hova kívánjam. Rettenetes, ha nagy úr gazember, utálom, de szolgálom. Félelemből vagyok példás szolga, azért lapítok, sót gyakran még bólintok is arra, amitől lelkemben borzadok.“ A híres monológ szö­vegét Velko Kunyev úgy adja elő, hogy a néző tudja, mennyi belső kínt él át ez a tisztességében gyáva ember. Szinte az előadás elejétől a végéig színen van. Tükrözteti urának minden vétkét, becstelenségét, mert pontosan felismeri azokat. Mintha Don Juan gyáva jobbik énjeként visszhan­gozna minden vétket. A színész, Velko Kunyev első­sorban a mozgásban, az arcjáték, az akciók teljességében teremti meg ezt a figurát. A rendező elképzelésének megfelelően ő Don Juan tetteinek rezonórje. Sztefan Danailov Elsó jelenésében szinte körül repüli a színpadot. Mosoly, han­gos beszéd, öntelt nevetés, széles gesztusok. A jelmez csak segíti mindebben: lógó csipkeszegélyek, aranysárga paróka, bő ing és térdét verdeső csipkés nadrág. Övé a világ, mindenkit keblére ölelne, de ezek az ölelések előbb- utóbb megalázóak az érintettek­nek. Becsapja, megcsalja, megöli őket. Az ö gesztusaiban ott a bá­torság: a gazemberek bátorsága. Pontosan ellentétje szolgájának. Don Juan az ember másik én[e. Nem fekete, de nem is fehér. Ok szolgájával együtt adják az embe­riség teljességét: gyáva tudóso­kat, bátor kalandorokat, a tisztes­ségben önmagukba fordulókat, a gaztetteiket kifelé nagy emberi gesztusokkal álcázókat. Ez Molié­re színmüvének legnagyobb érté­ke. A veszély, amely a tisztességet és a gazemberséget ugyanoda állíthatja ma is létezik a világban. Jellegéből adódóan a tisztesség sohasem agresszív, de a gazem­berség önmaga lényegét tudato­sítva igencsak tevékenyen álcáz­za önmagát tisztességes gesztu­sokkal. Sztefan Danailovot jól ismerik a tévénézők. Annak idején fiatal színészként a hetvenes években készített Minden kilométerkőnél című bolgár sorozat főszerepében láthatták. Ma már túl van a negy­venen, s a legnépszerűbb bolgár színész. Természetesen ez a nép­szerűség a mesterség nagyfokú ismeretével párosul. Színházi mű­vésszé az avatja, hogy teljes fizikumával segíti a gondolat meg­Lorca-év Spanyolországban Immár fél évszázada lesz augusztus 19-én, hogy a falangisták kivégezték Federico Garda Lorcát, az egyik leg­nagyobb spanyol költőt és drámaírót. Bár soha nem foglalkozott aktívan politikával, de egész életműve tiltako­zás volt a korabeli erőszak és diktatúra ellen. Ezért kellett meghalnia a polgár- háború kitörése után egy hónappal. Még a 38. életévét sem töltötte be, de gazdag örökséget hagyott hazájára és a világirodalomra. A Franco-diktatú- ra idején még a lexikonokban sem szerepelhetett. Kitiltották a hazájából, mint a száműzetésbe kényszerült Pi- cassót, Dalit és annyi sok neves kortársát, míg végül is - a diktátor halála után - elégtételt kaphatott szü­lőföldjétől. Ilyen előzmények után hirdették meg a Lorca-évet Spanyolországban. Az ünnepségek már májusban meg­kezdődtek, nemzetközi tudományos tanácskozással Granadában, amely­nek közelében született, egy Guente- vaqueros nevű kis faluban, s ahol középiskolai és jogi tanulmányait vé­gezte. Az itt töltött ifjúkori évek megha­tározták egész életútját. Itt ismerte meg az andalúz dalokat, meséket, és szívta magába az ódon város római, arab és keresztény elemekből ötvöződött kultú­ráját. Itt ismerte meg a legszegényeb­bek, köztük a cigányok életét is. Müveiben mindez végigkíséri, gondol­junk a Cigányrománcokra, az Andalúz dalokra vagy éppen A költő New Yorkban című verseskötetére. Velko Kunyev Megbújik egy szegletben, köpö­nyegének csücskét gyúrögetve „zavarba jön“ ura csábításait, fondorlatait látva, megalázó be­szédét hallva. Ót nem lehet eltá­volítani, a legintimebb pillanatokba is beles, vagy megszólal: ő a gyá­va lelkiismeret. Plovdivi színész volt évekig, majd a bolgár fővárosba szerző­dött. Egyike azoknak, akiknek köszönhetően a modern bolgár színészet megszületik. A teljes színpadi jelenlét híve. Lelki és testi teljességgel játssza Sganarellet. A szolga mozdulatai befelé hajlók, zártak: tisztessége önmagának érték, másoknak nem osztogatja. Minden gesztusa a visszavonulá­sát, a bezárkózását jelzi. Amikor leül összeszorítja térdeit, szoro­sabbra fogja magán köpönyegét, amikor feláll szinte befelé áll a térde, behúzza a nyakát, előre ejti a vállát. Mesteri megformálása ez a gyáva tisztességü Sganarel- lenek. Sztefan Danailov (A szerző felvételei) valósulását a színpadon. Olyan Don Juan, aki nemcsak külsőleg felel meg az effajta férfiak iránt támasztott női igényeknek, de intellektusa, tudása is van a csábí­táshoz. Szavai az értelem legma­gasabb szintjén születnek és hangzanak el. Ezért oly nehéz a kiszemelt áldozatoknak felis­merni benne a gazembert, ördögi Don Jüant játszik. Szinte egy lépéssel átjut a színpad egyik oldaláról a másikra. Jobban odafi­gyelve minden mozdulatában fel­ismerhető a hazugág, a kimódolt- ság. Kicsit mindig hozzátesz ah­hoz, amit éppen csinál. Danailov így jelzi, hogy Don Juan hazudik, megjátssza az értelmet, a tisztes­séget. Legjobb ismerője Sganarel­ie, aki segít a nézőnek, hogy észrevegye a csalást, s rádöb­bent, hogy a mindennapok Sgana- relle-jeit önmagunkban leljük meg! DUSZA ISTVÁN De visszatérve az ünnepségsoro­zatra, Madridban műsorra tűzték drá­máit, elsősorban természetesen a Vér­nászt, a Yermát és a Bernarda Alba házát. Valenciában kiállítás nyílt Lor- cának a spanyol zenéhez való kapcso­latáról. (Szoros barátság fűzte Manuel de Faliához, sőt ő maga is komponált.) A Poesia című folyóirat Lorca eleddig ismeretlen leveleit közölte, amelyeket a költő New Yorkból intézett családjá­hoz. Szülőfalujában a család nyári lakhelyét, ahol a költő alkotott, múze­ummá alakították át. Végül a spanyol televízió folytatásos sorozatot indított Egy költő halála címmel, amelyben dokumentumok alapján mutatja be Garcia Lorca életének utolsó napjait, majd az Alfacarból Viznarba vezető falusi utat, ahol a költőt agyonlőtték. VÁMOS IMRE ÚJ SZÚ 4 1986. VI. 30. •'X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents