Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)
1986-06-20 / 143. szám, péntek
A Tátrai Nemzeti Park dolgozói több mint 40 214 hektár erdőterületet gondoznak, ugyanis a park 51 913 hektár összterületéből ennyi az erdő. A 7. ötéves tervidőszakban több mint 331 ezer köbméter faanyagot termeltek ki, az idei elsó negyedévben további 18 ezer köbmétert. Az elmúlt öt év során 710 hektárt erdősítettek, több mint 3 millió facsemetét ültettek el. A képen František Kamiňák vihar által tönkretett fát dolgoz fel. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) Mivé lennének ha...? Kurátorok és a gyermekvédelem • A szülők felelőtlensége • Szükség van az összefogásra Vannak gyerekek, akik jöttének nem örülnek, akik a felnőttek felelőtlenségének következményeként születnek, s szinte születésük pillanatától veszélyeztetettekké válnak.- Járásunkban a gyerekek többsége rendes körülmények között él, ám még ma is, néhány évvel az ezredforduló előtt vannak hihetetlennek tűnő esetek- közölték velünk a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság szociális osztályának kurátorai, akik a veszélyeztetett gyerekek, fiatalkorúak ügyeit intézik.- A körzeti gyerekorvos hívta fel figyelmünket egy elhanyagolt, rosszul táplált kéthetes csecsemőre. Az anya szellemi fogyatékos, az apa agresszív, tehát fokozott óvatosságra intett, - mesélte Darina Zernováczová osztályvezető. - Rendőri kíséretet kértem és pénteken délután a hivatali idő után családlátogatásra indultam. Egy gyerek élete forgott kockán. A baba piszkos rongyokba burkolva, szinte élettelenül feküdt egy gyanús fekvőhelyen - rossz rá- gondolni még ma is. Elmagyaráztuk az anyának, hogy gyermekét kórházba visszük, de hallani sem akart erről, végül elszaladt. A férj csak erre várt. Kiabált, fel akarta venni a pici babát, ám akkor az már nálam volt, s mire észbe kapott volna, kirohantam a várakozó mentőautóba. A rendőr fedezett, majd ő is futva távozott. Az apa megfenyegetett minket, hogy megöl. A gyerek az utolsó pillanatban került a kórházba. Mondanom sem kell, hogy szülei nem érdeklődnek felőle azóta sem. A járás két fiatalkorúakat gondozó kurátora elfoglaltság hiányára nem panaszkodhat. Sajnos, évról-évre emelkedik azok száma, akik a családon belül veszélyeztetettek. Ugyancsak emelkedő tendenciát mutat a kis- illetve fiatalkorúak bűnözési aránya. A statisztikai adatok önmagukért szólnak. 1985 első félévében a 12 éven aluli gyerekek nyolc bűncselekményt és 22 kihágást követtek el, de a második félévben már 20-at illetve 32-ót. A fiatalkorúak rovására az elsó félév adatai szerint 34 bűncselekményt és 42 kihágást írhatunk. Az esetek egyharmadá- nál az alkohol adott „erőt“ a tettek elkövetéséhez. Mi ilyen esetben a kurátor feladata? - A közbiztonsági szervek felkérésére jellemzést készítünk a fiatalkorúról. Elsó dolgunk a családlátogatás. Ez pedig a szülők feltételezett munkaideje után történik. Az sem ritka, hogy zárt ajtók, fenyegetések várnak ránk. Nem titok, hogy járásunk lakosságának 3,4 százaléka cigány. Sokan beilleszkedtek, dolgoznak, gyerekeiket iskolába, különórákra járatják. Ám vannak olyanok, akik nem hajlandók vagy nem képesek úgy élni, hogy ne kerüljenek összeütközésbe a törvénnyel. Ezek gyerekei kiskorukban nem sok követésre méltó példát látnak, „szabadon“ élnek, kerülik az iskolát, csavarognak, garázdálkodnak, lopnak stb. A családlátogatás után kikérjük az iskola illetve a helyi nemzeti bizottság véleményét az illető gyerekről, családjáról. Vannak hnb-k, melyek nem jelzik (az iskola figyelmeztetése ellenére sem) kik az iskolakerülők. (Kényelemből - félelemből?- kívánkoznak ki belőlünk, ám nem szólunk, csak figyelünk.)- Tavaly 260 jellemzést dolgoztunk ki. Úgy gondoljuk, az osztályunk feladata megakadályozni, hogy ezek a kiskorúak a „bún útjára“ lépjenek. Az egyedüli megoldás kivonni őket a rossz hatás alól. Megtudtuk, hogy egyre többen adják a szociális osztály dolgozóinak tudtára, hol élnek ilyen gyerekek, ám gyakran teljesen véletlenül bukkan fel egy-egy újabb eset. S íme egy példa a sok közül.- Az egyik kurátor családlátogatás során nem találta azt, akit keresett, ám egy kis tanyai házból sírást hallott. Benyitva kilenc gyereket számolt meg, a legkisebb egy éves sem volt. A berendezetten szobában levő rongyhalmazon meglátta az alvó anyát, aki felébredve a részegek jellegzetes szit- kozódásába fogott. A kilencéves kislány nem járt iskolába, a szülők azt állították, süketnéma. Azonnal a gondozóállomásra kerültek, ahol a kislányról kiderült, hogy beszél is, hall is, csak annyira félt részeg szüleitől, hogy inkább hallgatott. A gyerekek otthonba kerültek. Érdekes, hogy az iskolások jól tanulnak, szorgalmasak. Szerencséjük volt, idejében kikerültek a rossz hatás alól. A szülőket elítélték, s azok ma már nem is érdeklődnek gyermekeik sorsa felől. Megtudtuk, hogy olyan eset sem ritka, amikor a szülő panaszkodik gyermekére, s kéri gyermek- otthonban való elhelyezését, nehogy rossz útra térjen. Szó volt arról is, hogy az alkoholista szülök jelentik a legkomolyabb veszélyt. Nemcsak lelkileg, fizikailag is bántalmazzák a kiskorúakat. Mert milyen szülő az, aki két és négyéves gyermekét a múlt évi kemény télidóben fűtetlen szobában, felöl- tözetlenül hagyta úgy, hogy a gyerekeknek megfagyott a lába? És akikért mégis szinte közelharcot kellett vívni a nemtörődöm szülőkkel!- A nagyobb gyerekek állami gondozásba vételekor kíméletesen bánunk velük, ám gyakran hiábavalók az érveink - az otthon, még ha akármilyen is, mégiscsak az otthon! S csak akkor visszük el őket, ha a szülők sorozatos figyelmeztetése, bírságolása hatástalan. A gyermekek érdekeit tartjuk szem előtt s ebből nem engedhetünk. Valljuk, minél korábban kerül ki a rossz környezetből, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a szó igazi értelmében rendes ember válik belőle. Az osztály dolgozói számos történettel illusztrálhatják munkájukat. Azt szoktuk mondani, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Tudjuk, a két kurátor sem oldja meg a járásban élő valamennyi veszélyeztetett gyerek ügyes-bajos dolgát. Ehhez nagyobb fokú társadalmi összefogásra volna szükség. S ez miből áll? Egy kicsit oda kell figyelni az utcákon, udvarokon játszó gyerekekre, jelezni kell az illetékeseknek, ha rendellenességet észlelünk. Nem lehet vitás, hogy megéri. Hisz a tét óriási: a jövő nemzedékének sorsa. PÉTERFI SZONYA ORVOSI TANÁCSADÓ A gyógyszerekről általában A gyógyszerek mindennapi életünkben fontos szerepet töltenek be. A gyógyszeripar és a gyógyszerkutatás fejlődésének következtében szinte naponta újabb és újabb készítmények hagyják el a laboratóriumokat, hogy elősegítsék a hatásosabb gyógyítást. A különböző tabletták, drazsék, pilulák, injekciók, krémek, kenőcsök, oldatok széles skálája használatos. A legtöbb gyógyszernek azonban a kívánt gyógyító hatás mellett bizonyos mellékhatása is van, amely egyénenként különböző mértékben jelentkezik. A gyógyszer által kiváltott hatás függ a beteg korától, nemétől és érzékenységétől. Ugyanezen tényezők valamint a beteg tömege (súlya) alapján történik a készítmények adagolása is. Az elért hatást a beteg életvitele is befolyásolja (testi és szellemi munka, pihenés, idegállapot, élvezeti cikkek stb.), csakúgy mint a különböző ételek is, melyek gyengíthetik vagy javíthatják azt. Következésképpen a gyógyszerek hatása nem korlátlan, éppen ezért alkalmazásukkor az orvos által tanácsolt életvitelnek és diétának is nagy jelentősége van. A gyógyszerek rendeltetése, adagolása körül a laikusok körében sajnos nagyon sok a tudatlanságból származó tévhit. Van olyan ember, aki csak azért szed bizonyos orvosságot, mert például a szomszédasszonynak azt írta fel az orvos, vagy pedig valaki ajánlotta neki, akinek hasonló panaszai vannak. Leggyakrabban azonban a beteg nem tudja egészen pontosan, hogy melyik gyógyszer mely tünetet befolyásolja (fóleg ha egyszerre többfélét szed), s innen erednek azután a téves tanácsok, amikor pl. a fejfájástól szenvedő ismerősének vázizomelernyesztő gyógyszert ajánl. Előfordulhatnak ilyen eredetű egészségkárosodások (a gyógyszer az adott egyénnél el- lenjavalt lehet), de olykor mérgezések is. Csakis az orvos hatáskörébe tartozik (megfelelő kivizsgálás után) gyógyszert felírni vagy adni valakinek. Ebből következik egy fontos szabály: az orvos által felírt gyógyszert csakis a beteg szedheti és senki más. A gyógyszerszedés folyamán különböző mellékhatások jelentkezhetnek. Leggyakoribbak közé tartozik a fejfájás, fáradékonyság, álmosság, csalánkiütés, hányinger, hányás, gyomorfájás stb. Ezen mellékhatások mennyisége és minősége alapján az orvos döntse el, hogy az adott gyógyszer adagolását folytatni lehet-e, vagy ki kell iktatni a készítményt. Kivizsgáláskor tudatni kell a kezelőorvossal, hogy milyen gyógyszereket szedünk és milyen adagban, beleértve azokat is, melyeket magunk vásároltunk vény (recept) nélkül a gyógyszertárban. Az orvos a szükséges gyógyszereket Aranyat érnek a jó tapasztalatok Június első hetében ülésezett Prágában a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság. Ezen a tanácskozáson nyilatkozatot fogadtak el a résztvevők, melyben felszólították a szervezet tagjait, továbbá a többi technikus, mérnököt, élenjáró munkást, mezőgazdasági dolgozót, feltalálót és újítót, hogy alkotó módon, konkrét tettekkel kapcsolódjanak be a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött feladatok valóra váltásába. Igényes feladatokról van szó, melyeknek teljesítése, az országépítésben résztvevő valamennyi dolgozótól maximális erőkifejtést igényel. De nemcsak ezt, hanem a tudomány és technika legújabb eredményeinek gyakorlati alkalmazását, valamint az értékes nyersanyagok gazdaságos felhasználásához vezető új utak keresését. És ebben a törekvésben várnak nagy feladatok az újítókra, feltalálókra, kiknek száma az utóbbi években örvendetesen gyarapodik az üzemekben és a vállalatoknál. A CSKP XVII. kongresszusának szellemében dolgozó gazdasági vezetők nagy többsége objektiven tájékoztatja az újítókat az üzem vagy vállalat céljairól, részletes információt ad azokról a részlegekről, ahol „szorít a cipő“ és segítséget kér a problémák megoldásához. Vagyis mind több munkahelyen cserélik fel az asztal mellől való egyszemélyi irányítást a kollektív bölcsességgel. Gustáv Husák elvtárs ezzel kapcsolatban a következőket mondotta pártunk XVII. kongresszusán: „A minisztériumok, a vezérigazgatóságok, esetenként a vállalatok nem várhatnak passzívan arra, hogy mit hoz létre a tudomány, hanem maguknak kell a tudomány felé benyújtaniuk igényeiket“. A csehszlovák Sajtóiroda külső munkatársaink és levelezőink híreiben naponta kapunk visszajelzéseket arról, hogy ezek a gondolatok termő talajba hulltak. A martini Nehézgépipari Müvek komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyárában az idei év első négy hónapjában 189 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók. Ebből 41 -et már elfogadtak. Ebben az üzemben érdemben foglalkoznak az újítókkal. Kiadják az üzem elvárásait tartalmazó tematikus feladatokat, újítókonferenciákat rendeznek és nyilván megoldották azt a „gordiuszi csomót“ is, mely sok üzemben és vállalatnál akadályozza az újítómozgalom kibontakozását: az elbírálás átfutási idejének lerövidítését. Jogosan merül fel a kérdés: ha a munkás vagy technikus a napi munka elvégzése után ceruzát, vonalzót vesz a kezébe és újít, hasznos gondolatai miért porosodnak egyes munkahelyeken az elbírálással megbízott technikusok fiókjainak mélyén? Érdemes lenne az ilyen jellegű nehézségekkel küszködő gazdasági vezetőknek tájékozódniuk arról, hogyan ösztönzik az újítómozgalom fejlesztését, az elbírálás ütemének gyorsítását a prágai és brnói kohászati, nehézgépipari és általános gépipari vállalatok, melyekben a múlt évben több mint négy milliárd korona hasznot eredményeztek a termelésbe bevezetett újítási javaslatok. Ezek értékét, társadalmigazdasági hasznosságát főleg az a tény bizonyítja, hogy az említett három szakterületen benyújtott 146 ezer újítási javaslatból csaknem négy ezret a találmányok kategóriájába soroltak, vagyis az újítómozgalomban egyre inkább előtérbe kerülő minőségi követelményeknek is kimagaslóan megfeleltek. Helytelen lenne, ha az újítómozgalom terén gyenge eredményeket elérő gazdasági vezetők elkedvetlenednének, és feladnák a harcot. Hasznosabb lenne, ha felkeresnék a sikereket elérő munkahelyeket, tájékozódnának az ottani munkamódszerekről és alkalmaznák az ott szerzett, aranyat érő tapasztalatokat! KOMLÓSI LAJOS kivizsgálás és komoly megfontolás alapján írja elő, s ezért ne kérjük tőle bizonyos készítmények előírását csak azért, mert pl. az külföldi, vagy mert meg vagyunk győződve arról, hogy csak az segíthet. A beteg ember elsősorban a láz és fájdalomcsillapító, nyugtató-fe- szültségoldó és baktériumellenes gyógyszerekkel kerül kapcsolatba. A fájdalomcsillapítók, nyugtatók, feszültségoldók hosszantartó szedése megszokáshoz vezet, mivel vegyületeik fokozatosan beépülnek a szervezet anyagcseréjébe, s esetleg hiányuk idegességhez, álmatlansághoz, rossz közérzethez, remegéshez stb., úgynevezett absztinens tünetcsoport kialakulásához vezet. Ezért az effajta gyógyszereket csak a betegségek heveny fázisában, rövid ideig szedjük. Az idegesség, belső feszültség esetében a gyógyszer csak elnyomja a tüneteket, de a kiváltó okokat nem szünteti meg. Sajnos azonban a legtöbben azt tartják, hogy egyszerűbb a tablettát bevenni mint az életvitelen egy kicsit is változtatni. Mivel vannak olyan embertársaink is, akik az ezen csoportba tartozó gyógyszerekhez nem orvosi előírás alapján jutnak hozzá, ezért előfordul, hogy a gépjárművezetést negatívan befolyásoló hatásukról sem tudnak, s így nemcsak magukat, hanem a közlekedés többi résztvevőjét is veszélyeztetik. A baktériumellenes készítmények (Penicillin, Tetracyklín, Oxy- mykoin, Biseptol stb.) adagolásának pontos megtartása a szervezetben lévő összes baktérium teljes elpusztítása céljából különösen lényeges. Aki a saját elképzelése szerint héba-hóba egy-két napig szed ilyen fajta gyógyszert (pl. torokfájáskor), vagy korábban abbahagyja az adagolást a kelleténél - mondván, hogy a tünetek már elmúltak -, annak a veszélynek toszi ki magát, hogy a gyógyszer alacsony vérszintjének következtében a kórokozók megszokják a készítményt, vagyis olyan ellenálló baktériumtörzsek szaporodnak el, melyek már egy későbbi megbetegedés esetén ezen gyógyszer maximális adagolásakor sem pusztulnak el. 0 Terhesség, szoptatás ideje alatt és gyermekeknél egyéves korig a kezelőorvos tudomása nélkül, semmilyen gyógyszert ne alkalmazzunk. 0 Tévedések elkerülése végett sohase vegyünk be gyógyszert sötétben, félálomban, nem eredeti csomagolásból. 0 Az alkoholfogyasztást gyógyszerszedés folyamán kis mértékben is mellőzni kell. 0 Az otthon tartott gyógyszereket biztos helyen, a gyermekek elől elzárva tároljuk. Minden készítmény idővel elöregedik, az egészségre károssá válik. Sokan házipatikájukban ilyen gyógyszereket is tartogatnak, sőt olyanokat is, melyekről azt sem tudják, hogy mire valók. Legjobb ezeket bevinni a legközelebbi gyógyszertárba (nem pedig kidobni a szemétládába), ahol felvilágosítást kaphatunk használhatóságukról s az esetleges elöregedett készítményeket is szakszerűen megsemmisítik. Dr. RÁCZ GÁBOR ÚJ szú 4 1986. VI. 20.
