Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1986-05-12 / 109. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1986. V. 12. INSPORT ’86 Sport- és turisztikai cikkek a brnói vásáron Idén már hatodszor láthattuk a sport- és turisztikai cikkek nemzetközi bemutatóját a brnói vásáron. Féltucatnyi esztendő alatt szinte teljesen beépült a lassan már két évtizedes múltú, külföldön is jegyzett seregszemle programjába. Annál is inkább, mert állandó helye van, s aki éppen az Insport megtekintésére érkezik a dél- morvaországi városba, minden évben a Z pavilonba és annak környékére vezet az útja. Padokkal körülvett vízmedence, benne szökőkút tette hangulatos­sá az érkező fogadtatását. Nem messze sátortábor - sokszínű és különféle sátrak, itthoni kínálatunk java része. A másik oldalon egy külön területen olyan sporteszkö­zök- és berendezések láthatóak, amelyek méreteiknél fogva aligha kerülhettek volna a pavilonba, s használatuk közben amúgy is a szabadtéri pályákon találkozunk velük. Belépve a köralakú pavilonba, mindjárt a Pragoexport kiállítási területén találtuk magunkat. Ha­zánk legtöbb sport- és turisztikai cikket exportáló külkereskedelmi vállalata ismét bő választékkal érkezett Brnóba. Főként a prágai Sport vállalat kínálata keltett feltű­nést. Alig akadt olyan vitrinjük, amelyben ne lett volna egy-két, vagy még ennél is több újdonsá­guk. Ezek között is az Artis márka dominált. Hol síléceken, hol aszta­litenisz vagy teniszütőkön, sőt egész ütőcsaládokon is. És volt köztük élsportolóknak való meg szabadidőben használatos egy­aránt. Az egyik vitrinben a kanadai NHL részére készülő hokibotokra bukkantam, nem messze innen pedig különféle pingpongasztalok, kempingfelszerelések, windsurfin- gek, kajakok és kenuk látványos elrendezésben kerültek a látoga­tók elé. A felsorolást még sokáig lehetne folytatni. Külön is bemutatkoztak a CSSZTSZ cseh és szlovák vállalatai. Számos újdonságot vo­nultattak fel mind az élvonalbeli, mind a tömegsport úzéséhez. Csupán néhány a sok közül. A prágai Sportlétesítmény-építő Vállalat bemutatta az ún. vízi tobogán egy elemét, teljes egé­szében pedig színes felvételeken láthattuk. Lényegében műanyag­ból készült kígyózó csúszdáról van szó, s megépítésével egy újabb attrakcióval gazdagodhat bárme­lyik uszoda. Tervezését, legyártá­sát és felszerelését egyaránt a prágai vállalat végzi. De mit láttunk a többi hazai kiállítótól? A jabloneci Nisasport kiváló gyer­mek síkötésekkel, a brnói Brno­sport komplett sportöltözékekkel, az ostravai Metasport pedig új turisztikai hátizsákokkal mutatko­zott be többek között. Ugyancsak gazdag volt a szlo­vákiai vállalatok kínálata. Érdekes '4 I Melyiket válasszuk? (Rudolf Štursa felvétele) újdonságnak számítottak a trnavai Slovšport Minibaby néven bemu­tatott, három-öt éves gyermekek számára készített mini sílécei és ugyanennek a vállalatnak a te­niszlabdákat összeszedő beren­dezése. Szintén ide sorolható az ötletes megoldású, olcsó és kü­lönféle színekben készülő UNI- GUS univerzális izomerősító, a bratislavai Slovšport kínálatából. Ez a néhány példa mindössze ízelítő abból, amit a hazai vállala­tok bemutattak az idei Insport kiállításon. És mit tapasztaltunk a külföldiek standjain? Szinte állandó résztve­vőkkel találkoztunk újra, s az is már megszokott gyakorlattá vált, hogy több ország nem állítja ki külön az általa felkínált sport- és turisztikai cikkeket, hanem saját kiállításán, többi termékeivel együtt láthatjuk azokat. így némi­képpen kirekednek a szakkiállítás sajátos „vérkeringéséből“. Hagyományos vendégei a vá­sárnak az osztrák cégek. Főként a téli sportok úzésére alkalmas sportfelszereléseik ismertek világ­szerte, számos kiváló sportoló mindennapi kellékként használja őket. Évek óta hazánk is importál ezekből a termékekből, állandó szállítónk a Sport und Freizeit cég, amely ismét széles kínálatát vo­nultatta fel. Norvégia képviseletében a Swix Sport cég sílécviaszokat állított ki, köztük újdonságként olyat is, amely a „korcsolyázó“ sífutók mozgását segíti a havon. Ugyancsak láthattuk azt az újfajta síkötést, amely csupán a korcso­lyázva futók számára készült, és súlypontáthelyezési elve az em­beri láb természetes felépítéséhez igazodik. Látnivaló ennél jóval több akadt. További felsorolásuk he­lyett inkább egy adat. Idén har­minchárom aranyérmet osztottak ki a brnói vásáron. Ebből hatot csupán sport- és turisztikai cikk­nek ítéltek oda, ami voltaképpen jelzi, hogy ez a termékcsoport már véglegesen beépült a brnói tava­szi vásár kiállítási anyagába, és egyúttal lépést is tart az újszerű törekvésekkel. A feltűnően sok újdonság bemutatása ezt még inkább aláhúzza. J. MÉSZÁROS KÁROLY Hogy csinosak maradjunk... Eva Benešová a rendszeres mozgás híve ,,Ha a Csallóközben egy csa- patnyi nőt lát kerékpáron, azok csak Eva Benešová lányai lehet­nek“ jegyezte meg valaki, amikor a CSSZTSZ dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) járási konferenciá­ján a női spartakiádgyakorlat okta­tójának neve szóba került.- Az állításban van némi túlzás, mert ezen a vidéken bármikor láthat kerékpározó asszonyokat, lányokat. Persze, így együtt, keve­sebbet. Eperjes (Jahodná) felé járunk, ott tornagyakorlatokat vég­zünk, vagy röpiabdázunk, s irány haza - ugrunk a dolog közepébe Éva Beneáovával, aki tizenhét éves nagylányának akár nővére is lehetne.- Harminc éven túl fokozatosan csökken a test rugalmassága. A nők nagy része elhízik, mozdu­lataik szögletesek lesznek. Ezért fontos ebben a korban a rendsze­res testedzés. Ennek keretében nagy szerepet kapnak a labdajáté­kok, ahol az általános mozgás­készséget és a rugalmasságot is fejleszthetjük. Milyen gyakran járnak ilyen kerékpártúrára?- Hetente egyszer. De ez nem kimondottan kerékpártúra. Az ala­pozó testnevelés keretében igyek­szem a nők általános erőnlétét is fejleszteni, gazdagabbá, érdeke­sebbé, tarkábbá tenni a prog­ramot. A spartakiád hozta őket egybe?- Mi már a spartakiád előtt is együtt voltunk. Körülbelül harmin­cán. Ebből húsz állandóan jár a bemutató után is. Az igazság az, hogy tavasszal csökken az érdek­lődés. Errefelé az emberek a föl­deken, a kertben töltik az időt s ilyenkor nem marad idejük a tor­nára, sem más egyébre. Télen aztán újból jönnek, rendszeresen eljárnak a tornaterembe. Kik jönnek leginkább?- Nem mondhatnám, hogy csak értelmiségiek vagy hivatalnokok. Közöttünk számos munkáslány is akad. Az évek során jól összeko- vácsolódott a kollektíva. Sok hasonló működik Duna- szerdahelyen?-Amikor én 1977-ben ideköl­töztem, eléggé pangott járásszer- te a tömegsport, a tömegtestneve­lés. De nemcsak a Csallóközben, országszerte hasonló volt a hely­zet. Az 1980-as spartakiád után kezdett feléledni, akkor sok gya­korlatozó kollektíva maradt együtt a bemutató befejeztével. Nem­csak a járási székhelyen, de a környező falvakban is. Légen (Lehnice), Gabőíkovon és számos más helyen is ügyesen csinálják. A lányok, asszonyok mindenütt szépek, csinosak akarnak lenni. Csak éppen sok esetben nem tesznek semmit azért, hogy fiata­lok és csinosak maradjanak. A testnevelésben dolgozók fel­adata, hogy becsalogassák őket a tornatermekbe, megnyerjék őket a rendszeres testmozgásnak. Sokszor elég környezetünkben egy valaki, aki kedveli, szereti a sportot, s magával ragadja a többieket. Persze, azért az illetőnek értenie kell a dolgokhoz. S itt kezdődnek a problémák...- Módszertani anyagunk van bőven, csak éppen nem mindenki tud bánni vele. A tornagyakorlatok vezetői sok esetben csak akkor tudják használni ezeket az anya­gokat, ha bemutatjuk nekik. Meg kell találnunk a módját, hogy mindenre megtanítsuk őket. Tan­folyamokat szervezünk, vagy el­küldjük az oktatókat a fővárosban szervezett rendezvényekre. Meg szeretnénk nyerni a középiskolás lányokat, hogy ők segédoktató­ként működjenek. Mert a közép- és iparitanuló iskolákkal nálunk is elég kedvezőtlen a helyzet: az ott tanulók nagy része nem kapcsolódik be a tömegsportba. Eva Benešová kicsi kora óta a testmozgás híve. Gyerekként minden országos spartakiádon részt vett, később pedig oktató­ként volt ott ezeken a rendezvé­nyeken. A kétgyerekes mamától sok időt rabolt el a pluszmunka, de a család megértő volt. Anyósa testnevelő tanár, s mindenben segítségére sietett. A férj maga is sportszerető, még ma is asztafite- niszezik, s a gyerekek örökölték a szülőktől a mozgás szeretetét: nagylányuk röplabdázik, fiuk fut- ballozik. URBÁN KLÁRA A kerületi bajnokságban szereplő királyhelmeci (Král. Chlmec) labdarú­gócsapat Összehúzott nadrágszíjjal Királyhelmecen (Kráľovský Chlmec) és az egész Bodrogköz­ben - elvégre e székhely képviseli az egész tájegységet - még sokan emlékeznek azokra az időkre, amikor a város labdarúgócsapata a divízióban szerepelt - sikeresen. Éveken át az élvonalba tartozott. Priám és a többi akkori labdarúgó nevét felsőfokon emlegették, és még ma is beszédtéma szurkoló­berkekben a hajdaniak tudása. De hol van már a tavalyi hó? A város fölött magasló Csonkavár, a múlt néma öröksége alá szűk esztendők köszöntöttek be, leg­alábbis a labdarúgás terén. A csa­pat addig bukdácsolt, míg a kerü­leti I. A osztályban kötött ki. Két évvel ezelőtt ugyan újra feljutott a kelet-szlovákiai bajnokságba, de szereplése nem sok örömet sze­rez a sportág híveinek. Sehogy sem tud lábra kapni, visszasze­rezni a város labdarúgásának régi dicsőségét. Mi lehet az oka? Erre próbáltam választ keresni egy üggyel-bajjal kivívott hazai bajnoki győzelem után. Nem születnek talán a Bod­rogközben tehetségek, mint haj­dan? Balsors üldözi a Slavoj csapatát?- Ha ugyan az anyagi gondokat balsorsnak lehet nevezni, akkor valóban üldöz bennünket - mond­ja Bélán József egyesületi elnök. - Alaposan összehúztuk a nad­rágszíjat, de meddig lehet? Nem szakad el előbb-utóbb? Tengő­dünk egyik napról a másikra. S mivel még ember sincs, aki vállalná a szervezőmunkát, kész az ábra. At egyesületi elnök az állami gazdaság főgépesítője. Nehéz lenne azt mondani, hogy a gazda­ság a bázisszerv, jóllehet a legna­gyobb támogatásban részesíti az egyesületet. Hét csapatot működ­tet a Slavoj, ezeket az állami gazdaság autóbusza szállítja. Ha mással nem támogatná, már ez is elég lenne. A csapatból 6-7 játé­kos dolgozik a gazdaságban. Ezek a szerencsésebbek, mert kedvezménnyel járhatnak edzés­re, mérkőzésekre. A többiek rap­szodikusan edzenek. Aszerint, hogy elengedik-e őket vagy sem.- Ha a gazdaság győzné, leg­szívesebben az egész keretet foglalkoztatnánk, és akkor leg­alább részben megoldódnának a kérdések - mondja Bélán Jó­zsef. - Csakhogy ez elképzelhe­tetlen. De hol van a többi üzem? A Nový domov bútorgyár, a Szlo­vák Energetikai Müvek és mások? Náluk talán nem szerepel a kollek­tív szerződésben a testnevelés és a sport támogatása? Valahogy úgy fest a helyzet, mintha a város sportélete csakis az állami gazda­ság ügye lenne. Az utóbbi időben bizonyos anyagi és erkölcsi támo­gatást kapunk a városi nemzeti bizottságtól, de ez kevés. Pedig mire lennénk képesek, ha komo­lyan összefognánk! Ez azonban egyelőre csak vágyálom. Szaniszló Ferenc edző a győz­tes meccs ellenére nem sugárzott a boldogságtól. Pedig ő aztán igazán nem tehet róla, hogy idáig süllyedt Királyhelmec labdarúgá­sa. Legjobb tudása szerint irányít­ja a csapatot, s a munkáján nincs is semmi kifogásolni való. Annál több a kifogása a jelenlegi állapo­tokkal szemben.- Kezdjük talán a pályával- mondja. - Siralmas állapotban van, göröngyös. Ellenfeleink néha megrökönyödnek, hogy ezen is lehet játszani? Lehet, de hogyan. ‘K játékoskeret mindössze 15-16- tagú. Előfordul, hogy alig tudok felállítani tizenegy épkézláb em­bert. Volt úgy, hogy a Nový domovból mérkőzésre sem en­gedték el a játékosainkat. Mintha nem is létezne egyezmény a test- nevelési szövetség között az egyik, és a szakszervezeti szövet­ség meg a munkaadók között a másik oldalon. Kevés továbbá a jó tisztségviselő. Királyhelmecen nem dicsőség ma a focival és általában a sporttal foglalkozni. Inkább mindenki menekül tőle. Szaniszló Ferenc edző Nem tudjuk felkarolni a tehetsége­ket sem. Hozzánk senki sem tolakszik a környékbeli csapatok­ból, mert Kisgéresben (Malý Ho- rešben) vagy Szomotoron (Somo­tor) jobb körülmények között játsz­hat. Sőt, tőlünk mennek el alacso­nyabb osztályba. Nálunk hét csa­patot kell eltartani. Máshol legfel­jebb kettőt vagy hármat, tehát több anyagi eszköz és idó jut rájuk. Pedig állítom, hogy a Bodrogköz­ben ma is rengeteg a futballtehet- ség. De elkallódnak, sohasem adatik meg nekik, hogy feltör­jenek. Erre legjobb példa, hogy a Sla­voj kölyökcsapata tavaly meg­nyerte a járási bajnokságot és jelenleg a kerületi liga keleti cso­portjában játszik. A fiatalabb ko­rosztályú csapatok általában min­dig jól szerepeltek. Ezek a fiúk egytől egyig az alapiskolába jár­nak. Oda, ahol a város egyetlen tornaterme található, ahol két taní­tó is foglalkozik a nevelésükkel. Többek között az említett csapat edzője, Nádasdi József. Hová tűnnek ezek a fiúk, ha felcsepe­rednek? Ez itt a kérdés. Igaz, a gimnáziumban és az elektro­technikai szaktanintézetben nincs tornaterem, talán még tornatanár sem. Illetve egyik iskolának sincs internátusa. A növendékek túlnyo­mó része bejáró, a nap nagy részét, amikor sportolhatna, uta­zással tölti. Ilyen körülmények között nem lehet módszeres ifjú­sági munkát végezni. Mintha azonban most bizonyos javulás körvonalai rajzolódnának ki. Az egyik ifjúsági csapatot a gim­názium vette pártfogásába. Már ez is valami. Sajnos, még mindig kevés. Jó lenne, ha több „mecé­nás“ is akadna az üzemek részé­ről. Akkor nem kellene még jobban összehúzni a nadrágszíjat, és a Csonkavár alá szebb napok virradnának a sportéletben. PALÁGYI LAJOS A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents