Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1986-05-12 / 109. szám, hétfő

ÚJ szú

5

1986. V. 12.

INSPORT ’86

Sport- és turisztikai cikkek a brnói vásáron

Idén már hatodszor láthattuk a sport- és turisztikai cikkek nemzetközi bemutatóját a brnói vásáron. Féltucatnyi esztendő alatt szinte teljesen beépült a lassan már két évtizedes múltú, külföldön is jegyzett seregszemle programjába. Annál is inkább, mert állandó helye van, s aki éppen az Insport megtekintésére érkezik a dél- morvaországi városba, minden évben a Z pavilonba és annak környékére vezet az útja.

Padokkal körülvett vízmedence, benne szökőkút tette hangulatossá az érkező fogadtatását. Nem messze sátortábor - sokszínű és különféle sátrak, itthoni kínálatunk java része. A másik oldalon egy külön területen olyan sporteszközök- és berendezések láthatóak, amelyek méreteiknél fogva aligha kerülhettek volna a pavilonba, s használatuk közben amúgy is a szabadtéri pályákon találkozunk velük.

Belépve a köralakú pavilonba, mindjárt a Pragoexport kiállítási területén találtuk magunkat. Hazánk legtöbb sport- és turisztikai cikket exportáló külkereskedelmi vállalata ismét bő választékkal érkezett Brnóba. Főként a prágai Sport vállalat kínálata keltett feltűnést. Alig akadt olyan vitrinjük, amelyben ne lett volna egy-két, vagy még ennél is több újdonságuk. Ezek között is az Artis márka dominált. Hol síléceken, hol asztalitenisz vagy teniszütőkön, sőt egész ütőcsaládokon is. És volt köztük élsportolóknak való meg szabadidőben használatos egyaránt. Az egyik vitrinben a kanadai NHL részére készülő hokibotokra bukkantam, nem messze innen

pedig különféle pingpongasztalok, kempingfelszerelések, windsurfin- gek, kajakok és kenuk látványos elrendezésben kerültek a látogatók elé. A felsorolást még sokáig lehetne folytatni.

Külön is bemutatkoztak a CSSZTSZ cseh és szlovák vállalatai. Számos újdonságot vonultattak fel mind az élvonalbeli, mind a tömegsport úzéséhez. Csupán néhány a sok közül. A prágai Sportlétesítmény-építő Vállalat bemutatta az ún. vízi tobogán egy elemét, teljes egészében pedig színes felvételeken láthattuk. Lényegében műanyagból készült kígyózó csúszdáról van szó, s megépítésével egy újabb attrakcióval gazdagodhat bármelyik uszoda. Tervezését, legyártását és felszerelését egyaránt a prágai vállalat végzi. De mit láttunk a többi hazai kiállítótól? A jabloneci Nisasport kiváló gyermek síkötésekkel, a brnói Brnosport komplett sportöltözékekkel, az ostravai Metasport pedig új turisztikai hátizsákokkal mutatkozott be többek között.

Ugyancsak gazdag volt a szlovákiai vállalatok kínálata. Érdekes

'4 I

Melyiket válasszuk?

(Rudolf Štursa felvétele)

újdonságnak számítottak a trnavai Slovšport Minibaby néven bemutatott, három-öt éves gyermekek számára készített mini sílécei és ugyanennek a vállalatnak a teniszlabdákat összeszedő berendezése. Szintén ide sorolható az ötletes megoldású, olcsó és különféle színekben készülő UNI- GUS univerzális izomerősító, a bratislavai Slovšport kínálatából. Ez a néhány példa mindössze ízelítő abból, amit a hazai vállalatok bemutattak az idei Insport kiállításon.

És mit tapasztaltunk a külföldiek standjain? Szinte állandó résztvevőkkel találkoztunk újra, s az is már megszokott gyakorlattá vált, hogy több ország nem állítja ki külön az általa felkínált sport- és turisztikai cikkeket, hanem saját kiállításán, többi termékeivel együtt láthatjuk azokat. így némiképpen kirekednek a szakkiállítás sajátos „vérkeringéséből“.

Hagyományos vendégei a vásárnak az osztrák cégek. Főként a téli sportok úzésére alkalmas sportfelszereléseik ismertek világszerte, számos kiváló sportoló mindennapi kellékként használja őket. Évek óta hazánk is importál ezekből a termékekből, állandó szállítónk a Sport und Freizeit cég, amely ismét széles kínálatát vonultatta fel.

Norvégia képviseletében

a Swix Sport cég sílécviaszokat állított ki, köztük újdonságként olyat is, amely a „korcsolyázó“ sífutók mozgását segíti a havon. Ugyancsak láthattuk azt az újfajta síkötést, amely csupán a korcsolyázva futók számára készült, és súlypontáthelyezési elve az emberi láb természetes felépítéséhez igazodik.

Látnivaló ennél jóval több akadt. További felsorolásuk helyett inkább egy adat. Idén harminchárom aranyérmet osztottak ki a brnói vásáron. Ebből hatot csupán sport- és turisztikai cikknek ítéltek oda, ami voltaképpen jelzi, hogy ez a termékcsoport már véglegesen beépült a brnói tavaszi vásár kiállítási anyagába, és egyúttal lépést is tart az újszerű törekvésekkel. A feltűnően sok újdonság bemutatása ezt még inkább aláhúzza.

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Hogy csinosak maradjunk...

Eva Benešová a rendszeres mozgás híve

,,Ha a Csallóközben egy csa- patnyi nőt lát kerékpáron, azok csak Eva Benešová lányai lehetnek“ jegyezte meg valaki, amikor a CSSZTSZ dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási konferenciáján a női spartakiádgyakorlat oktatójának neve szóba került.- Az állításban van némi túlzás, mert ezen a vidéken bármikor láthat kerékpározó asszonyokat, lányokat. Persze, így együtt, kevesebbet. Eperjes (Jahodná) felé járunk, ott tornagyakorlatokat végzünk, vagy röpiabdázunk, s irány haza - ugrunk a dolog közepébe Éva Beneáovával, aki tizenhét éves nagylányának akár nővére is lehetne.- Harminc éven túl fokozatosan csökken a test rugalmassága. A nők nagy része elhízik, mozdulataik szögletesek lesznek. Ezért fontos ebben a korban a rendszeres testedzés. Ennek keretében nagy szerepet kapnak a labdajátékok, ahol az általános mozgáskészséget és a rugalmasságot is fejleszthetjük.

Milyen gyakran járnak ilyen kerékpártúrára?- Hetente egyszer. De ez nem kimondottan kerékpártúra. Az alapozó testnevelés keretében igyekszem a nők általános erőnlétét is fejleszteni, gazdagabbá, érdekesebbé, tarkábbá tenni a programot.

A spartakiád hozta őket egybe?- Mi már a spartakiád előtt is

együtt voltunk. Körülbelül harmincán. Ebből húsz állandóan jár a bemutató után is. Az igazság az, hogy tavasszal csökken az érdeklődés. Errefelé az emberek a földeken, a kertben töltik az időt s ilyenkor nem marad idejük a tornára, sem más egyébre. Télen aztán újból jönnek, rendszeresen eljárnak a tornaterembe.

Kik jönnek leginkább?- Nem mondhatnám, hogy csak értelmiségiek vagy hivatalnokok. Közöttünk számos munkáslány is akad. Az évek során jól összeko- vácsolódott a kollektíva.

Sok hasonló működik Duna- szerdahelyen?-Amikor én 1977-ben ideköltöztem, eléggé pangott járásszer- te a tömegsport, a tömegtestnevelés. De nemcsak a Csallóközben, országszerte hasonló volt a helyzet. Az 1980-as spartakiád után kezdett feléledni, akkor sok gyakorlatozó kollektíva maradt együtt a bemutató befejeztével. Nemcsak a járási székhelyen, de a környező falvakban is. Légen (Lehnice), Gabőíkovon és számos más helyen is ügyesen csinálják.

A lányok, asszonyok mindenütt szépek, csinosak akarnak lenni. Csak éppen sok esetben nem tesznek semmit azért, hogy fiatalok és csinosak maradjanak. A testnevelésben dolgozók feladata, hogy becsalogassák őket a tornatermekbe, megnyerjék őket

a rendszeres testmozgásnak. Sokszor elég környezetünkben egy valaki, aki kedveli, szereti a sportot, s magával ragadja a többieket. Persze, azért az illetőnek értenie kell a dolgokhoz.

S itt kezdődnek a problémák...- Módszertani anyagunk van bőven, csak éppen nem mindenki tud bánni vele. A tornagyakorlatok vezetői sok esetben csak akkor tudják használni ezeket az anyagokat, ha bemutatjuk nekik. Meg kell találnunk a módját, hogy mindenre megtanítsuk őket. Tanfolyamokat szervezünk, vagy elküldjük az oktatókat a fővárosban szervezett rendezvényekre. Meg szeretnénk nyerni a középiskolás lányokat, hogy ők segédoktatóként működjenek. Mert a közép- és iparitanuló iskolákkal nálunk is elég kedvezőtlen a helyzet: az ott tanulók nagy része nem kapcsolódik be a tömegsportba.

Eva Benešová kicsi kora óta a testmozgás híve. Gyerekként minden országos spartakiádon részt vett, később pedig oktatóként volt ott ezeken a rendezvényeken. A kétgyerekes mamától sok időt rabolt el a pluszmunka, de a család megértő volt. Anyósa testnevelő tanár, s mindenben segítségére sietett. A férj maga is sportszerető, még ma is asztafite- niszezik, s a gyerekek örökölték a szülőktől a mozgás szeretetét: nagylányuk röplabdázik, fiuk fut- ballozik. URBÁN KLÁRA

A kerületi bajnokságban szereplő királyhelmeci (Král. Chlmec) labdarúgócsapat

Összehúzott nadrágszíjjal

Királyhelmecen (Kráľovský Chlmec) és az egész Bodrogközben - elvégre e székhely képviseli az egész tájegységet - még sokan emlékeznek azokra az időkre, amikor a város labdarúgócsapata a divízióban szerepelt - sikeresen. Éveken át az élvonalba tartozott. Priám és a többi akkori labdarúgó nevét felsőfokon emlegették, és még ma is beszédtéma szurkolóberkekben a hajdaniak tudása.

De hol van már a tavalyi hó? A város fölött magasló Csonkavár, a múlt néma öröksége alá szűk esztendők köszöntöttek be, legalábbis a labdarúgás terén. A csapat addig bukdácsolt, míg a kerületi I. A osztályban kötött ki. Két évvel ezelőtt ugyan újra feljutott a kelet-szlovákiai bajnokságba, de szereplése nem sok örömet szerez a sportág híveinek. Sehogy sem tud lábra kapni, visszaszerezni a város labdarúgásának régi dicsőségét.

Mi lehet az oka? Erre próbáltam választ keresni egy üggyel-bajjal kivívott hazai bajnoki győzelem után. Nem születnek talán a Bodrogközben tehetségek, mint hajdan? Balsors üldözi a Slavoj csapatát?- Ha ugyan az anyagi gondokat balsorsnak lehet nevezni, akkor valóban üldöz bennünket - mondja Bélán József egyesületi elnök. - Alaposan összehúztuk a nadrágszíjat, de meddig lehet? Nem szakad el előbb-utóbb? Tengődünk egyik napról a másikra. S mivel még ember sincs, aki vállalná a szervezőmunkát, kész az ábra.

At egyesületi elnök az állami gazdaság főgépesítője. Nehéz lenne azt mondani, hogy a gazdaság a bázisszerv, jóllehet a legnagyobb támogatásban részesíti az egyesületet. Hét csapatot működtet a Slavoj, ezeket az állami gazdaság autóbusza szállítja. Ha mással nem támogatná, már ez is elég lenne. A csapatból 6-7 játékos dolgozik a gazdaságban. Ezek a szerencsésebbek, mert kedvezménnyel járhatnak edzésre, mérkőzésekre. A többiek rapszodikusan edzenek. Aszerint, hogy elengedik-e őket vagy sem.- Ha a gazdaság győzné, legszívesebben az egész keretet foglalkoztatnánk, és akkor legalább részben megoldódnának a kérdések - mondja Bélán József. - Csakhogy ez elképzelhetetlen. De hol van a többi üzem? A Nový domov bútorgyár, a Szlovák Energetikai Müvek és mások? Náluk talán nem szerepel a kollektív szerződésben a testnevelés és a sport támogatása? Valahogy úgy fest a helyzet, mintha a város sportélete csakis az állami gazdaság ügye lenne. Az utóbbi időben bizonyos anyagi és erkölcsi támogatást kapunk a városi nemzeti bizottságtól, de ez kevés. Pedig mire lennénk képesek, ha komolyan összefognánk!

Ez azonban egyelőre csak vágyálom.

Szaniszló Ferenc edző a győztes meccs ellenére nem sugárzott a boldogságtól. Pedig ő aztán igazán nem tehet róla, hogy idáig süllyedt Királyhelmec labdarúgása. Legjobb tudása szerint irányítja a csapatot, s a munkáján nincs is semmi kifogásolni való. Annál több a kifogása a jelenlegi állapotokkal szemben.- Kezdjük talán a pályával- mondja. - Siralmas állapotban van, göröngyös. Ellenfeleink néha megrökönyödnek, hogy ezen is lehet játszani? Lehet, de hogyan. ‘K játékoskeret mindössze 15-16- tagú. Előfordul, hogy alig tudok felállítani tizenegy épkézláb embert. Volt úgy, hogy a Nový domovból mérkőzésre sem engedték el a játékosainkat. Mintha nem is létezne egyezmény a test- nevelési szövetség között az egyik, és a szakszervezeti szövetség meg a munkaadók között a másik oldalon. Kevés továbbá a jó tisztségviselő. Királyhelmecen nem dicsőség ma a focival és általában a sporttal foglalkozni. Inkább mindenki menekül tőle.

Szaniszló Ferenc edző

Nem tudjuk felkarolni a tehetségeket sem. Hozzánk senki sem tolakszik a környékbeli csapatokból, mert Kisgéresben (Malý Ho- rešben) vagy Szomotoron (Somotor) jobb körülmények között játszhat. Sőt, tőlünk mennek el alacsonyabb osztályba. Nálunk hét csapatot kell eltartani. Máshol legfeljebb kettőt vagy hármat, tehát több anyagi eszköz és idó jut rájuk. Pedig állítom, hogy a Bodrogközben ma is rengeteg a futballtehet- ség. De elkallódnak, sohasem adatik meg nekik, hogy feltörjenek.

Erre legjobb példa, hogy a Slavoj kölyökcsapata tavaly megnyerte a járási bajnokságot és jelenleg a kerületi liga keleti csoportjában játszik. A fiatalabb korosztályú csapatok általában mindig jól szerepeltek. Ezek a fiúk egytől egyig az alapiskolába járnak. Oda, ahol a város egyetlen tornaterme található, ahol két tanító is foglalkozik a nevelésükkel. Többek között az említett csapat edzője, Nádasdi József. Hová tűnnek ezek a fiúk, ha felcseperednek? Ez itt a kérdés. Igaz, a gimnáziumban és az elektrotechnikai szaktanintézetben nincs tornaterem, talán még tornatanár sem. Illetve egyik iskolának sincs internátusa. A növendékek túlnyomó része bejáró, a nap nagy részét, amikor sportolhatna, utazással tölti. Ilyen körülmények között nem lehet módszeres ifjúsági munkát végezni.

Mintha azonban most bizonyos javulás körvonalai rajzolódnának ki. Az egyik ifjúsági csapatot a gimnázium vette pártfogásába. Már ez is valami. Sajnos, még mindig kevés. Jó lenne, ha több „mecénás“ is akadna az üzemek részéről. Akkor nem kellene még jobban összehúzni a nadrágszíjat, és a Csonkavár alá szebb napok virradnának a sportéletben.

PALÁGYI LAJOS A szerző felvételei