Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1986-05-08 / 107. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1986. V. 8. Nadzsib Ulla távirata Mihail Gorbacsovnak (ČSTK) - Nadzsib Ulla, az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt KB újonnan megválasztott főtitkára táv­iratot küldött Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának. A táviratban köszönetét mond a szovjet vezető­nek azokért a jókívánságokért, ame­lyeket Mihail Gorbacsov az AN DP KB főtitkárává történt megválasztá­sa alkalmából küldött neki, majd hangsúlyozza: Az új felelős­ségteljes tisztségben egész pártunk és népünk támogatásával az ANDP fő irányvonalának megvalósítására fogok törekedni. Ez az irányvonal az alapvető szociális és gazdasági vál­tozások végrehajtását, Afganisztán függetlenségének, területi egységé­nek és nemzeti szuverenitásának megvédését célozza az ellenforrada­lom, az imperializmus és a helyi reakció támadásaival szemben. Af­ganisztán a Szovjetunióval és a szo­cialista közösség országaival folyta­tott sokoldalú együttmúködés bőví­tésére törekszik. Az ANDP és az afgán nép nagyra értékeli azt a következetes internacionalista segítséget és tá­mogatást, amelyet a forradalmi Af­ganisztánnak az SZKP, a hősi szov­jet nép nyújt. Szilárdan támogatjuk a Szovjetunió békeszerető külpoliti­káját, amelynek célja a nukleáris katasztrófa elhárítása, a világbéke megőrzése és szilárdítása, az álla­mok szabad fejlődésének és függet­lenségének szavatolása. Szilárd meggyőződésünk, hogy az országaink közötti baráti kapcso­latok és a sokoldalú gyümölcsöző együttmúködés továbbra is megbíz­hatóan szolgálja az afgán és a szov­jet nép, a béke és a biztonság érdekeit az érintett térségben és az egész világon, szögezte le. Líbiai tiltakozás a „terrorizmusról“ Tokióban elfogadott nyilatkozat ellen (ČSTK) - A líbiai külügyminisz­térium nyilatkozatot adott ki, amelyben elítéli a hét fejlett tőkés állam tokiói csúcstalálkozójának résztvevőit azért, hogy a valóság­gal ellentétben Líbiát ,,a terroriz­mus támogatásával“ vádolták. A dokumentum rámutat, hogy a terrorizmus úgynevezett kérdé­sének az USA és Nagy-Britannia ösztönzésére Tokióban történt megtárgyalása azt a törekvést mutatja, hogy a világ közvélemé­nye előtt indokolni próbálják a lí­biai nép elleni gaztetteket. A „terrorizmusról“ Tokióban el­fogadott nyilatkozat arról tanúsko­dik: az Egyesült Államoknak sike­rült befolyásolnia a találkozó többi résztvevőit, akik az USA-hoz ha­sonlóan „jogot formáltak“ arra, hogy erőszakhoz és agresszióhoz folyamodjanak a szabadságért és függetlenségért harcoló kis népek ellen, hangsúlyozza a líbiai kül­ügyminisztérium nyilatkozata. Zavíja líbiai város közelében a tengerpartra sodródott egy ame­rikai egyenruhát viselő férfi holt­teste. Annak a repülőgépnek a pi­lótájaként azonosították, amelyet ez év április 15-én Tripoli és Benghazi líbiai városok ellen elkö­vetett agresszív amerikai támadás során a líbiai légvédelem lelőtt. A JANA líbiai hírügynökség közölte, hogy a pilótánál azonosí­tási lapot találtak, amely azt bizo­nyítja, hogy az USA tengerészeti légierejének tagja volt. A csúcs után minden rendben? (ČSTK) - Ronald Reagan amerikai elnök a tokiói tőkés csúcstalálkozóról való elutazása előtt az elmúlt éjszaka sajtóérte­kezletet tartott, amelyen megdi­csérte szövetségeseit azért, hogy elfogadták a „terrorizmus elleni háború“ amerikai koncepcióját. Közölte, az eddig tartózkodó politi­kusokat is sikerült bevonnia a Lí­bia és más országok elleni hadjá­ratba, amelyek - Reagan állítása szerint - támogatják a terroriz­must. Példaként hozta fel Mitter­rand francia elnököt, aki áprilisban nem engedélyezte a Líbiára táma­dó bombázó repülőgépek átrepü­Történelmi pillanat az űrhajózásban A szovjet űrhajósok állomást változtattak a kozmoszban (N) - Az előzetes programnak megfelelően kedden, közép-euró- pai idó szerint 18 óra 58 perckor Leonyid Kizim és Vlagyimir Szo­lovjov szovjet űrhajósok a Szojuz T-15 űrhajóval sikeres összekap­csolást hajtottak végre a Szaljut -7-Kozmosz-1686 űregyüttessel. Az űrhajózás történetében ez volt az első repülés űrállomásról űrállomásra. Kizim és Szolovjov 50 napot töltött a Mir fedélzetén. A Mir az űrállomások új, harmadik nemzedékének elsó képviselője. A szovjet televízió híradója mu­tatta a repülésirányítási központot, ahol a nagyméretű képernyőn jól lehetett látni az összekapcsolást. Alekszej Leonov vezérőrnagy, az ürhajósképző központ parancs­nokhelyettese elismeréssel szólt a nagy pontossággal végrehajtott műveletről, és gratulált az űrhajó­soknak. Iraki gépek Teherán központját bombázták (ČSTK) - Iraki repülőgépek tegnap bombázták az iráni fővá­ros, Teherán központját - jelentet­te az ÍRNA iráni hírügynökség. Légiriadót rendeltek el, ez azon­ban nem tartott sokáig, s a lakos­ság körében nem tört ki pánik. A Reuter hírügynökség azt jelen­tette, hogy a bombázás során találat érte a teheráni olajfinomítót. Thabit Szultán vezérőrnagy, a negyedik iraki hadtest parancs­noka tegnap közölte, adataik van­Ceausescut a szovjet fővárosba várják (ČSTK) - Az SZKP Központi Bizott­ságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására május második felében baráti munka­látogatásra érkezik a Szovjetunióba Nicolae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt főtitkára, a Román Szo­cialista Köztársaság elnöke. Francia atomrobbantás (ČSTK) - Franciaország tegnap reggel újabb nukleáris kísérletet hajtott végre - közölte az AFP hírügynökség. Az új-zélandi kormány közleménye szerint a Csendes-óceán Mururoa ko- rallszigetén hajtottak végre föld alatti nukleáris robbantást. Sorrendben ez volt a 80. francia nukleáris kísérlet a korallszigeten. Pakisztáni választások (ČSTK) - Bangladesben teg­nap megkezdődött az 1971-ben Pakisztántól elszakadt állam törté­netének harmadik választása. Az országban rendkívüli állapot van érvényben, s Mohammed Ersad tábornok a választások útján akar­ja megszilárdítani a már hosszabb ideje tartó népi tiltakozások által aláásott helyzetét. A választások minden jel szerint nem lesznek mentesek a csalásoktól és mani­pulációktól. nak arra vonatkozóan, hogy Irán nagy offenzívára készül Irak ellen. Az iraki csapatokat Miszan iraki város térségében vonják össze, amelyet Irán 3 hónappal ezelőtt, legutóbbi offenzívájakor foglalt el. Shultz Szöulban • (ČSTK) - George Shultz amerikai külügyminiszter tegnap Tokióból Szö­ulba érkezett, hogy Csőn Tu Hvan dél­koreai diktátort tájékoztassa a hét vezető tőkés ország csúcstalálkozó­járól. Shultz néhány nappal ezelőtt adott egyik interjújában nagy elismeréssel szólt a diktátor „fantasztikus gazdasági sikereiről". Ami viszont az emberi jogok durva megsértését illeti Dél- Koreában, azzal összefüggésben kö­zölte: nem áll szándékában beavatkoz* ni az ország belügyeibe. Shultz szöuli látogatását diáktüntetések sora kíséri, amelyek résztvevői követelik a diktátor lemondását. lését Franciaország felett. Most, a tokiói csúcs után - mondotta Reagan - ismét minden rendben van. Reagan sajtóértekezletén lé­nyegében nem is beszélt másról, csak a terrorizmusról, bár gazda­sági tanácskozásról volt szó. Ta­gadta, hogy a szövetségesek esetleg majd nem tartják magukra nézve kötelezőnek az úgynevezett terrorizmusról szóló határozatot. Közölte: a harc a terrorizmus ellen nem individuális, inkább közös ügy. Nyilvánvalóan Reagan a ka­pitalista világ közös akciójának akarja majd kiadni az amerikai televízió szerint már előkészület­ben levő újabb támadást Líbia ellen. Mitterrand és Chirac Novoszibirszkben (ČSTK) - Francois Mitterrand francia elnök és Jacques Chirac miniszterelnök tegnap Tokióból Párizsba vezető útjukat rövid időre megszakítva megálltak Novoszi­birszkben, A repülőtéren Jakov Rjabov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának alelnöke, Vlagyimir Bokov, a novoszibirszki területi végrehajtó bizottság elnöke és más hivatalos személyiségek üd­vözölték őket. A megbeszélés folyamán átte­kintették a szovjet-francia kap­csolatok egyes kérdéseit. Hang­súlyozták, hogy a két ország közötti politikai párbeszéd fejlesz­tése megfelel a jelenlegi igen bonyolult nemzetközi helyzet sür­gős követelményeinek és célja a nemzetközi közösség időszerű problémáinak megoldása. A megbeszélés tárgyilagos, nyílt légkörben folyt le, ami a szov­jet-francia kapcsolatokra jel­lemző. Mitterrand elnök visszatérőben Párizsba a repülőgép fedélzetéről táviratot küldött Andrej Gromikó- nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének. Őszinte jókívánatait fejezte ki a szovjet népnek és kifejezte megelégedését afelett, hogy ha­marosan a Szovjetunióba lá­togat. Izrael, is bekapcsolódik az űrháborús programba (ČSTK) - Jichak Rabin izraeli hadügyminiszter kedden Wa­shingtonban megállapodást írt alá az amerikai ürfegyverkezési programban való izraeli részvé­telről. Ezzel Tel Aviv London és Bonn után harmadikként hivatalo­san is csatlakozott a „csillaghábo­rús“ tervekhez. Bár az együttmű­ködésről szóló memorandumnak és a kísérőlevélnek a szövegét nem hozták nyilvánosságra, a Pentagon köreiben jelezték, hogy Izraelt leginkább „a rövidebb hatótávolságú rakéták elleni véde­lem“ érdekli. Ez kétségkívül alátá­masztja Tel Avivnak azt az igyeke­zetét, hogy meg akarja erősíteni a saját csapásmérő erejét a szom­szédos arab országok ellen. Az USA és Izrael katonai együttműködése már régebbi ke­letű. A legutóbb 1983-ban kötött Washington és Tel Aviv megálla­podást a „stratégiai együttműkö­désről“. Ezzel összhangban hoz­tak létre közös amerikai-izraeli katonai bizottságot a katonai akci­ók koordinálására, izraeli területen közös hadgyakorlatot tartottak, s megkezdték a fegyver és lőszer­raktárak építését. Az USA nyíltan támogatja Izraelt leghosszabb há­borújában is - Libanonban. Amint a TASZSZ kommentátora megje­gyezte, az amerikai-izraeli kato­nai együttmúködés magasabb szintjét jelenti Tel Aviv bekap­csolódása a világűr militarizálá- sába, s hangsúlyozta, hogy ez elsősorban az arab országok ellen irányul. A megállapodás ugyanis lehetővé teszi a cionistáknak, hogy további agresszív akciókat indítsanak a Közel-Keleten a füg­getlen államok ellen, s a megszállt arab területeken pedig fokozhatják a terrort és a jogtiprást. KOMMENTÁRUNK P ontosan az történt a hét legfejlettebb tőkés ország tokiói csúcsértekezletén, amire számítani lehetett Ronald Reagan ázsiai útja előtt adott interjúja alapján. „Leszámolni a terroriz­mussal“ - így summázta a Fehér Ház ura a „hetek“ tokiói összejö­vetelének célját. Ezekután már nem volt kétsé­ges, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az NSZK, Franciaország, Olaszország, Ka­nada, valamint Japán állam- és kormányfői ezúttal is kifejezetten politikai kérdésekről tanácskoznak majd. Ismeretes, hogy 1975-ben Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár és Giscard d’Estaing francia államfő kezdeményezésé­re tartották meg a hét ország vezetőinek első- s azóta éven­ként ismétlődő- találkozóját az olajsokk után a tőkés világgazdaságban előállt helyzet megvitatására. Kezdetben gazdasági csúcstalálkozóknak mi­nősítették ezeket az összejövete­leket, az utóbbi három csúcson azonban a gazdasági problémák teljesen a háttérbe szorultak és a politikai témák vették át a köz­ponti szerepet. A tokiói csúcs több résztvevője sürgette, hogy elsősorban gazda­sági témákra összpontosítsanak, jóllehet most nem a magas olajár a probléma, - hanem egyesek szempontjából éppen az olajár zuhanása okoz gondot -, viszont a tőkés gazdasági kapcsolatokban továbbra is állandó feszültség forrása az ingadozó valutaárfolya­mok szülte pénzügyi labilitás, va­lamint a Nyugat-Európa-Egyesült Államok-Japán háromszögben dúló kereskedelmi viták. Mitterrand francia elnök egy japán lapnak nyilatkozva úgy véle­kedett, hogy a politikai problémák nem szoríthatják háttérbe a gaz­dasági gondokat. A tokiói találko­zó elé időzített, sokak által ünnep- rontónak minősített nyilatkozatá­ban színházi komédiához hasonlí­totta a csúcsokat, s azok valódi értelmét abban jelölte meg, hogy a résztvevőknek nem mások he­lyett kell rendezniük a világ dolga­it, hanem a rájuk tartozó problé­mákkal kell foglalkozniuk. Nos, Tokióban nem ez történt, hanem az, amit az amerikai elnök elórejelzett. Reagan egy nappal korábban érkezett Tokióba, mint a többiek és a találkozó előestéjén beiktatott egy eszmecserét Naka­szone japán kormányfővel. Nem pusztán udvariassági gesztus volt ez a házigazda felé, hanem Rea­gan a megbeszéléseken puhato­lózni próbált afelől, hogy milyen magatartást remélhet Japántól a másnap kezdődött háromnapos megbeszéléseken. A japán kor­mányfő kijelentette, hogy hajlandó belemenni Washington politikai já­tékába a terrorizmus ellen. Rea­gan ezt megkönnyebbülve vette tudomásul, de máris többet akart: rábeszélni Nakaszonet, hogy a csernobili atomerőműben történt balesetet valamilyen formában ve­gyék fel a találkozó napirendjére. Az amerikai elnök nem ütközött hevesebb ellenállásba és a házi­gazdák készségesen kiegészítet­ték a programot a kívánt ponttal. Ez azért ment ilyen simán, mert Japán az engedékenység fejében ugyanezt várta el a tengerentúli szövetségestől. A tokiói kormány arra számított, amerikai részről majd helyeselni fognak bizonyos lépéseket annak érdekében, hogy megállítsák a dollár árfolyamának esését a jennel szemben, ami mérhetetlen károkat okoz a japán exportnak. Japán jótett helyébe jót várt, de még csak biztató ígéretet sem kapott erre vonatkozóan. A gazdasági témájú dokumentum nem is említi ezt a problémát, pedig a Nakaszone-kabinet a jövő hónapban esedékes parlamenti választások előtt belpolitikai hely­zetének erősítése céljából min­denképpen szeretett volna kicsi­karni egy ilyen ígéretet. Megvolt már tehát az óhajtott napirend, de a neheze csak ezu­tán jött Reagan számára: rávenni azokat a partnereket egy „terroriz­mus elleni“ dokumentum elfoga­dására, amelyek közül csak a lon­doni kabinet támogatta a Líbia elleni akciót. Emlékezetes: Párizs azt sem engedte meg, hogy fran­cia terület felett átrepüljenek az észak-afrikai ország bombázásá­ra induló gépek. Reagannek Tokióban kétségtelenül Margaret Thatcher volt a „jobbkeze“, s fő érdeme van abban, hogy minden résztvevő neve ott szerepel a ter­rorizmussal foglalkozó dokumen­tumon. A meggyőzés nem ment könnyen, hiszen hétfőn délután terven felül egy újabb ülést kellett tartani, amelyen a brit kormányfő egységre szólította fel a többieket a „nemzetközi terrorizmus tűz­fészkei“ ellen. Mint várható volt, leginkább Mitterrand francia elnök és Craxi olasz kormányfő vonako­dott, végülis beadták a derekukat Egérfogóban és elfogadták a nemcsak Líbiát, hanem név szerint Kadhafit is el­ítélő éles hangú nyilatkozatot. Te­hát azt az országot, amely épp az állami szintű amerikai terrorizmus legfrissebb kárvallottja. Tokióban általános az a véle­mény, hogy a dokumentum elfo­gadásával a Egyesült Államok egy újabb Líbia elleni katonai akció felé egyengeti az utat. A csúcsta­lálkozón ehhez készítették elő a talajt, s az elfogadott dokumen­tum később hivatkozási alap lehet egy agresszió esetén. Az AFP francia hírügynökség úgy vélte, a partnerek csendes beleegyezé­süket adták „szükség esetén“ egy újabb katonai akcióhoz. A nyilat­kozat aláírásának napján közölte a CBS tévéállomás a Pentagonból származó értesülésekre hivatkoz­va, hogy a vezérkar újabb terveket sző Líbia ellen. Tokióban tartózkodó politikai megfigyelők feltették a kérdést, nem cselekedtek-e elhamarkodot­tan Washington partnerei. Az Egyesült Államok szövetségesei most valamiféle egérfogóban érezhetik magukat, amelyből épp a „szövetségi szolidaritás“ meg­erősítése miatt bajosan szabadul­hatnak ki - vélte a moszkvai Pravda hírmagyarázója, hozzá­fűzve, hogy ez a kapcsolatok megromlását idézheti elő a világ más országaival. Az USA „kézjegye“ érezhető „a szebb jövőért“ hangzatos cí­met viselő dokumentumon. Béke- szerető szólamokat tartalmazó megfogalmazásokban nincs hi­ány, ám nem tartalmaz szinte semmilyen konkrétumot, választ pedig végképp nem a Szovjetunió ezredfordulóig szóló leszerelési programjára. A politikai nyilatkozat szorgalmazza ugyan a béke meg­szilárdítását, a kelet-nyugati kap­csolatok megjavítását, de például nincs benne utalás az idén esedé­kes Gorbacsov-Reagan találko­zóra. (Pedig Thatcher magával vitte Tokióba Mihail Gorbacsov üzenetét, amelyet Leonyid Zamja­tyin, a Szovjetunió új londoni nagykövete adott át neki bemutat­kozó látogatásakor). Mindeneset­re kényelmes ilyen semmitmondó dokumentumot kiadni, hiszen a feleket nem kötelezi semmire, amit esetleg a későbbiekben szá­mon lehetne kérni tőlük. A másik ilyen nyilatkozatot a csernobili atomerőműben történt baleset kapcsán fogalmazták meg, s ebben egyebek között egyezmény kidolgozását sürgetik az atomerőmüvi balesetekkel kap­csolatos információ-cseréről. A korrekt tájékoztatást aligha kifo­gásolja bárki is, ám a balesetet Tokióban szovjetellenes hisztéria keltésére, a szovjet politika és tudomány befeketítésére próbál­ták felhasználni. A TASZSZ találó megállapítása szerint a .szeren­csétlenséget a nemzetközi légkör politikai radioaktivitással való be­szennyezésére próbálták felhasz­nálni. Wégezetül a 17-pontos gaz­V dasági deklaráció Japánt próbálta kiengesztelni, de mivel nem ígérte azt, amit Tokió elvárt, így kétségtelenül a vendéglátók voltak a csúcs legcsalódottabb résztvevői. P. VONYIK ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents