Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1986-05-05 / 104. szám, hétfő
Örökségek - ihlető források Találkozás a hatvanéves Nagy József festőművésszel „Egyedül a szeretet képes megérteni és pártolni a művészetet“ - mondta évekkel ezelőtt Nagy József. Eltűnődve idézem fel Apostol című grafikáját, melyet Petőfi - egyetemes emberi szeretetet, felelősségtudatot hirdető - költeménye ihletett. Felidézem a művész alakját, ahogy, szemben ülve velem, önfeledten beszél - szeretetről, bizalomról, felelősségtudatról, megaláztatásról, megragadva az élet meghatározó fogalmait. Az elém tett alkotások is - grafikák, rajzok, skiccek - mind-mind erről szólnak, közvetve vagy közvetlenül. Például a közelmúltból és a napjainkból „kiinduló“ Menekülés, Elembertelene- dés, vagy az ősi mondavilág ihlette Farkaskaland, a Garabonciás, a Kukkónia. Ez utóbbiak nagyméretű,- Igen, állandó ihlető forrásom a néphit, a mesevilág, de mindenekelőtt szülőföldem örökségei. A Kukkónia, a Farkaskaland, a Menekülő, a Vízöntő című gobelinterveim pedig azt bizonyítják, hogy ezek a témák később, egy-egy alkotás befejezése után is foglalkoztatnak, további csiszolgatásokra, újabb feldolgozásokra ösztönöznek. A grafikák nyomán akvarellek, majd szónyegtervek készülnek; addig dolgozom rajtuk, míg nem érzem, hogy a legteljesebben ki tudtam fejezni mondanivalómat. Hogy szokatlan dolog ez? Nem hiszem, csak kevésbé ismert. Ezért is rejlik benne oly sok lehetőség. A művészetben mindenkor fenyeget a konvenció, a megszokás veszélye. Gondolok itt az egy-egy időszak stílusa által „diktált“ elvárásokra, a pályatársak, mesterek hatására. Akaratlanul is befolyásolnak, irányítanak. Hogy ezt mennyire tudjuk optimális keretek közé szorítani, akár egy életre szóló feladat lehet. Nagy mesteremnek tartom Vincent Hložnikot, akinek az egyénisége, expresszív látásmódja mély nyomokat hagyott bennem. Szükséges azonban, hogy a tanítvány saját utat építsen, céljai szabta törvények szerint éljen és alkosson. Fontos, hogy saját szemünkkel lássuk a világot, különben az elsajátított tudás nem visz előre, ellenkezőleg, gátló tényezővé válik. Az ábrázolás nem lényeget láttató, hanem sablonszerű ábra lesz.- Miben rejlik hát az eredetiség?- Bennünk. Hozzáállásunkban, szemléletünkben. A gyakran lényegtelennek tűnő dolgok értékelésében vagy átértékelésében, mely által azok új fényt kapnak. Itt van például az ősi mesevilág. Számtalan művész inspirációjának forrása, örök téma. Megannyi megfogalmazás, megannyi egyéniség megnyijvánulása.- Ezeket a monumentális alkotásokat szónyegterveknek nevezte. Miben áll az egyediségük, és mennyire tervek ezek a tervek?- Nyolc évvel ezelőtt valójában csupán grafikai oldaláról érdekelt a dolog, újfajta kísérletezési lehetőségként foglalkoztatott. Hogy a lényeget monumentalitásában tudjam minél tisztábban és érthetőbben kifejezni. Ehhez pedig a gobelinterv mutatkozott a legmegfelelőbb eszköznek. A monumentalitás az egyszerűségen alapul, a színskála redukálásán, az árnyékolás mellőzésén Itt az árnyékolás finomságát két, három, esetleg négy rokonszín kombinációja helyettesíti. Vegyük például a Szántóvetőt. Ez a kép a munka gyötrelmét s örömét hivatott kifejezni. A színskála a sárga s a barna szín árnyalataiból áll. A sárga az öröm, a vidámság szimbóluma, a barna a komor érzések, a bánat, a fájdalom kifejezője. E két szín „összeillesztésével“ válik kifejezővé a kép mondanivalója. A kifejezésmód megfelel a követelménynek. Mert mi a követelmény a gobelinterveknél? Az egyszerűség. Számba kell venni a szövési lehetőségeket, ezenkívül a gépi technika lehetőségeit. S hogy mennyire tervek e tervek? Az egyik mintájára szőtt szőnyeg, a Nemzedékek, ma a Püspöki (Podunajské Biskupice) Hnb házasságkötő termét díszíti. Egy másikat a saját kezemmel szőttem meg, ez a Farkaskaland. Kísérlezetó kedvem eredménye.- Témakörei azonban nem korlátozódnak csupán a múltra, a történelemre. Ugyanilyen szerepet játszanak az emberi érzések és viszonyok, a természet, a különféle látomások és létkérdések.- Erősen foglalkoztat az emberi pszichikum. A tettek, történések miértjei. Az atomerőmű-sorozat és a Fenyegetett világ nagymértékben félelmeim visszatükrözöi. A Nagy halak, az öregek bolygója, az Elembertelenedés nem csupán látomások. Létező problémák !jj«lu*áJ Nagy József: Farkaskaland szolgáltatták az alapot, olyanok, melyek korunk betegségei. Nem lebecsülendő problémák. Amiként a három évvel ezelőtt készített Ember és háború alaptémája sem az. Számtalanszor sütötték már rám a pesszimista jelzőt. Én vállalom. Az én szememmel nézve nem túlzások ezek a rajzok. Inkább figyelmeztetések, éppen vélt túlzásaiknál fogva.- Az említett atomerömü-soro- zatban vagy a Fenyegetett világ sorozatban több absztrakt alkotás található. Korábbi munkáira nem nagyon jellemző ez a stílus.- Újkeletű problémákról, azaz témákról van szó, alkalmasabbnak éreztem ezt a kifejezésmódot. Az elvonatkoztatás a művészetben a közelmúlt szülötte. Paul Klee, Vajda Lajos, Picasso és más örök életű elődök gyermeke. mennyezetig érő eredeti változatai ott függnek a műterem falán, melyet csaknem teljesen beborítanak a rajzok, vázlatok, grafikák. Ott látható az idő határát átlépni készülő Szántóvető, s ott szökell magasba a magyar ősrege csodaszarvasa. „A grafika tiszta, céltudatos, kemény, nyílt eszű embert követel. Nagy József tudja: a jövőt csak úgy tudjuk deréktörés nélkül megélni, csak úgy tudunk megmaradni, és ez minden léterönek joga és kötelessége, ha ismerjük és vállaljuk a múltunk“ - idézem Nagy János szobrászművész szavait Nagy Józsefről, akinek a művészetében külön fejezetet képvisel a csallóközi mondavilág és a tájegység mindennapi életének, embereinek ábrázolása. A helyes elvonatkoztatás elősegíti a tisztánlátást. Persze, hogy milyen mértékű, mennyire tiszta és közérthető az absztrakció, azt a műélvezó hivatott eldönteni. Az egyszerű képi elemekkel történő kísérletezés jó iskolája az absztrakt művészetnek. Ezeket a törekvéseket híven tükrözik némely rajzaim.- Szavaiból arra következtetek, hogy egyáltalán nem gondol a pihenésre. Hatvanévesen is ugyanolyan intenzitással dolgozik, mint évtizedekkel ezelőtt. Vajon mi a receptje ennek a vitalitásnak, életkedvnek?- A munkába vetett hitem és a szeretetbe vetett hitem - két kulcsfogalom az életemben. Erről órák hosszat beszélgethetnénk, de felesleges. Szavait rajzaival illusztrálja Nagy József. Egymás után húzza elő a beszélgetésünk során említett munkákat. A hagyományos rajztechnikától az absztraktig jutottunk. A kezdettől a máig. A művész életéről azonban nem sokat tudtam meg. Ha a múlt, fiatalkorának évei kerültek szóba, válaszolt ugyan, de kesernyés mosollyal. Olyan érzésem támadt, hogy jelenlegi vitalitását mély bánat, szenvedések előzték meg. A problémákkal, megpróbáltatásokkal teli életéről nem szívesen beszél az érzékeny ember. Nem panaszkodik; keserű iróniával elejt ugyan egy-két szót, különben magába zárja bánatát. Ott van a család, a szerető környezete, amely sok mindent pótol.- Volt idő, amikor kételkedtem a becsület, a tisztesség, az igazság érvényesülésében. Nem csengtek őszintén szavaim, mikor tisztességre, becsületes életre ihlettem serdülő lányomat. Hiába, az ember lelke érzékeny a külső hatásokra. Ma már teljesen rendben vagyok. Ószintén vallhatom, szerintem míg egyetlen jó ember van a világon, érdemes élni és alkotni. S hogy mi az én mottóm, amely ott függ lelkem falán? Ma jobb legyek, mint tegnap voltam. HORVÁTH GABRIELLA Cseh kulturális mozaik Irodalom és bírálat Az észak-morvaországi Veiké Kralovicében a Cseh írók Szövetségének ostravai szervezete ke- rekasztal-beszélgetést rendezett, amelyen Jaroslav Sekera iró és kritikus is kifejtette véleményét az írástudók felelősségéről, a cseh irodalom hagyományairól.- Azok közé a nemzetek közé tartozunk - hangsúlyozta amelyek számára az irodalom mindig sokat jelentett. A cseh klasszikusok haladó szellemisége abban nyilvánult meg, hogy társadalmi kérdésekben is haladó álláspontot foglaltak el. A mai szocialista irodalom korunk emberének erkölcsi és szellemi értékeit hangsúlyozza. A bátor közéletiség többek között a közömbösség ós nemtörődömség, a csupán látszólag szocialista magatartás elleni tiltakozásban is megnyilvánul. Nálunk is élnek még önző, elsősorban magukra gondoló emberek. A mai nyárspolgár, a mai szalamandra szürke, színtelen, de gyakran agresszív, s tudatlansága következtében gonosz teremtés... Az igazi író ezt látja, s a hagyományoknak megfelelően meg is írja. Ez nem jelenti azonban, hogy az irodalom célja a panaszkodás kultusza, vagy az emberek elkedvetlenítése. Ellenkezőleg: az irodalom feladata a cselekvő, alkotó, örömteljes légkör megteremtésében való tudatos részvétel. Amikor társadalmunk erőforrásainak mozgósítására törekszik, céljaink megvalósulását a fejlődés útjában állók bírálata is elősegíti. Jaroslav Sekera G. N. Trojepolsz- kij szovjet íróra utalva aláhúzza: Ha csak a jóról írunk, az valójában ajándék a rossznak. Az ízlés védelmében A Nyugat-csehországi Kerületi Nemzeti Bizottság képzőművészeti tanácsa elé gyakran kerülnek kérelmek különféle emlék- és ajándéktárgyak előállításának és értékesítésének engedélyezésére. A tanács esztétikai szempontok szerint ítéli meg, hogy a búcsúkon, körhinták és lövöldék környékén, de a híres nyugatcsehországi fürdőhelyeken árusításra kerülő emléktárgyak megfelelnek-e a jóízlés normáinak. Tavaly kilencszáz kérvényből csupán a fele ütötte meg ezt a mércét. A visszautasított „emléktárgyak“ közé tartoztak például a chodi kerámia silány utánzatai, különféle giccses térítők, műanyag-kreációk stb. Az álnépmú- vészek szintetikus festékkel festik az „eredeti“ népi kerámiát, Tettekre ösztönözve Gyógypedagógiai iskola-egészségtan Pedagógusberkekben már régóta ismert, hogy mennyire fontos a tanítók és a gyógypedagógusok rendszeres együttműködése. A rendellenességeket az esetek igen nagy százalékában csak a gyermekekkel naponta találkozó nevelő ismerheti fel, s csak vele együtt dolgozhat eredményesen az orvos, a pszichiáter és a gyógypedagógus. Ezért fontos minden publikációt figyelemmel kísérni, amely elősegíti az ügy - a rendellenességek csökkentése, a felzárkóztatás biztosítása - érdekében végzendő aktív tevékenységet. Nemrég jelent meg a Gyógypedagógiai iskolaegészségtan címú főiskolai tankönyv, amelyet Göllesz Viktor népes szakember-gárda - pedagógusok, pszichológusok, orvosok, a defektológia különböző területein dolgozók - tanulmányaiból szerkesztett egységes egésszé. A magyar gyógypedagógia a komplex, sokoldalú fejlesztés elvére alapoz, ez a legfőbb érdeme, ezért figyelnek fel rá Magyarország határain túl is (például a Szovjetunióban, Svédországban stb ). Ennek a könyvnek a korszerű és hiteles ismeretek nyújtásán túl az a legfőbb értéke, hogy tettekre ösztönöz. A fiziológiai törvények könyörtelen objektivitása döbbenti rá az olvasót arra, milyen óriási a jelentősége a gyógypedagógiai tevékenység különböző formáinak, főleg a megelőzésnek. A rengeteg példa közül különösen megrázó a hallássérültek és beszédhibások egyáltalán nem csökkenő nagy száma. A bevezetésen és a probléma történeti vonatkozásait fejtegető fejezeteken kívül Göllesz Viktor, a kötet szerkesztője a különféle kórképekről, a pszichopédia egészségügyi vonatkozásairól, a személyi és tárgyi feltételekről, a pályaválasztásról, az egészséges nevelésről ír. Buday József a fogyatékos gyermekek testi fejlődésének és táplálkozásának néhány kérdésével foglalkozik. Mágenheim Mihály a különféle kórképekkel kapcsolatban fejti ki figyelemre méltó nézeteit, s taglalja a gyógypedagógiai intézmények dolgozóinak, tanulóinak egészségvédelmét. Horváth László az értelmi fogyatékosok, Palotás Gábor a látási fogyatékosok, Kullmann Lajos a mozgássérültek speciális egészségügyét tárgyalja. A hallássérültek és a logopédia higiéniájáról Palotás Gábor ír, Bárczi Gusztávnak, a világszerte ismert magyar szakembernek a nézeteire támaszkodva; Bárczi Gusztáv hallásébresztó és hallásneveló eljárásának az a lényege, hogy az agykéreg közvetítésével a látást és a mozgást is a mozgássérültek kommunikációjának a szolgálatába állítja. Göllesz Viktor hangsúlyozza, hogy kötete tankönyv, s ennek a funkciónak világos szerkesztésével, egyértelmű fogalmazásaival és szakirodalmi utalásaival teljes mértékben eleget is tesz. Nagyon ajánlatos, hogy ne csak a pedagóguspályára most készülők, hanem minél több tanító és nevelő ismerje, s hasznája is ezt a könyvet. SZEBERÉNYI JUDIT őzekkel, bőgő szarvasokkal, törpékkel, fél- vagy egészen meztelen figurákkal díszítik az emléktányérokat, tálcákat, poharakat. A jóváhagyatási kötelezettség ellenére a kerületben még mindig sok giccset árusítanak. E „kultúr- cikkek“ árusítói sok esetben más kerületekből érkeznek. A plzeňi Pravda a helyzet javítása érdekében sürgeti az emlék- és ajándéktárgyak előállításához és árusításához szükséges esztétikai követelmények egységesítését az egész országban. A kellő esztétikai értékrend- szer térhódítását célozza a prágai Fővárosi Művelődési Ház keretében működő ifjúsági kulturális klub tevékenysége is. A mintegy húszezer tagot számláló, 12-18 év közötti fiatalokat tömörítő klub feladata, hogy megszervezze a főváros és a Közép-csehországi kerület középiskolásai számára a színházak, a hangversenyek és az irodalmi rendezvények látogatását. A klub vezetősége a prágai színházak, hangversenyzenekarok, a Kultúrpalota és más kulturális létesítmények dramaturgiai terveiből állítja össze műsorajánlatát. így ezek a fiatalok megismerik a zenekultúra alapvető műveit, irodalmi műsorokon neves előadóművészek tolmácsolásában hallhatják a klasszikus és a kortárs irodalom gyöngyszemeit. Az ifjúság körében végzett kulturális nevelómunkával függ össze a főváros 2000-ig szóló közművelődési tervének az a pontja is, amely valamennyi prágai színháznak előírja: műsorterveikbe évadonként legalább egy ifjúsági darabot vegyenek be. S. M. Lomonoszov és a magyar nyelv A nagy orosz tudós, a földrajzi és földtani tudományok úttörője, s a róla elnevezett egyetem kezdeményezője, ismét az érdeklődés előterébe került. A Tyehnyika mologyozsi című szovjet lap foglalkozott vele, amelyet a Szovjetunió többnyelvű kiadása is átvett, nyilván azért, mert számos nemzetközi vonatkozást tartalmaz, elsősorban a nyelvtudományok szempontjából. A szovjet lap felidézi Mihail Lomonoszov (1711-1765) szinte hihetetlen nyelvi ismereteit. Ebből kiderül, hogy Lomonoszov többek között magyarul is folyékonyan beszélt és írt. A történet röviden a következő. Az említett szovjet lap P. Pekarszkij (1827-1872) történészre hivatkozik, aki a Pétervári Tudományos Akadémia archívumában összegyűjtötte Lomonoszov életrajzi adatait. Felkeltette érdeklődését, hogy a felvilágosodás e képviselője milyen fokon ismer idegen nyelveket. íme a felsorolás: portugál, spanyol, francia, angol, ír, német, holland, dán, norvég, svéd, olasz, lengyel, cseh, bolgár, moldvai, finn, lett, észt, román, zsidó, ógörög, szlovén, török, tatár, szerb, permi és magyar. Néhány történész kétségbe vonta, hogy Lomonoszov jól tudhatott magyarul, hiszen ez a nyelv köztudottan igen nehéz. Erre magyarázatot adhat az utolsó előttiként említett permi nyelv. A XVII—XVIII. században permieknek nevezték Lomonoszov földijeit, a komi- permjakokat, marikat, manysikat, a ma is Perm környékén élő népcsoportokat. A permiek nyelve rokona a magyarnak, hiszen mindkettő a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik. Lomonoszov már gyerekkorában beszélte a permi nyelvet, s ez nyilván segítségére volt abban, hogy elsajátítsa a magyar nyelvtant és annak szókincsét. E feltételezést megerősíti Lomono- szovnak - ugyancsak később előkerült - írásos feljegyzése, amelyben megjegyzéseket fűzött egy G. Miller nevű akadémikusnak magyar nyelven írt disszertációjához. Bírálatában Lomonoszov rámutat a dolgozat nyelvi pontatlanságaira. M N ÚJ szú 6 1986. V. 5.
