Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1986-05-29 / 124. szám, csütörtök

Koszorú helyett Tóth Tibor születésének hatvanötödik évfordulójára F elvesznek? Nem vesznek fel? Ennél fontosabb kér­dés aligha foglalkoztatja azokat a fiatalokat, akik szeptembertől felsőoktatási intézményben sze­retnék folytatni tanulmányaikat. Szlovákia egyetemein és főiskolá­in bő két hét múlva, azaz június 16-án kezdődnek a felvételi vizs­gák. Rövidesen megkezdődik te­hát a versenyfutás a felsőoktatási helyekért, a nappali tagozatokon ugyanis csupán 11 500 elsőéves- ugyanannyi, mint a múlt évben- kezdheti meg tanulmányait, hol­ott a jelentkezők száma 24 186, ebből a magyar nemzetiségüeké 1442. A helyzet tavaly óta mit sem változott: a pályázók zöme most is előnyben részesítette a jogi, a böl­csész-, a pedagógiai, az orvosi, a sport- és testnevelési kart, ezért sokuknak kiváló felvételi ered­ménnyel is nehéz lesz ide bekerül­ni. Néhány műszaki vagy termé­szettudományi kar kevésbé vonzó szakára viszont olyanok is bejut­nak majd, akiknek nem kevés nehézséget okoznak a felsőfokú képzés magas követelményei. Ha az idei adatokat összevetjük a korábbiakkal, vajon milyen kö­vetkeztetések vonhatók le? Meg­állapíthatjuk: az évek óta tapasz­talható túljelentkezés a nappali tagozaton az idén sem mérséklő­dött lényegesen, mivel csak 29-cel kevesebben kérték felvételüket, mint a múlt évben. Még mindig aránytalan a pályázók megoszlá­sa is, hiszen a helyenkénti öt­hatszoros túljelentkezés csak­ugyan elriasztó. S noha a tovább­tanulni szándékozó magyar nem­zetiségűek aránya az idén a tava­lyihoz képest nem is emelkedett, változatlanul 5,96 százalék, ennek ellenére a legfontosabb műszaki karok - a gépész- és villamosmér­nöki - illetve a matematika- és fizikatudományok kara iránti ér­deklődésük nőtt. Megelégedéssel vehetjük ezt tudomásul, azt vi­szont már kevésbé, hogy ez az arány továbbra sem felel meg a lakosság nemzetiségi összeté­telének. És nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a jelentkezők közül a múlt évben 183-an a felvételire el sem mentek. Ezáltal a pályázók száma 1261-re, azaz 5,7 száza­lékra csökkent; közülük 604-et, vagyis 5,3 százalékukat vették fel. Jó lenne, ha a fiatalok az első komolyabb erőpróbától nem riad­nának vissza, s a felvételi vizsgán is megállnák a helyüket. Nézzük ezek után milyenek a továbbtanulási esélyek a szlová­kiai felsőoktatási intézményekben. A bratislavai Komenský Egyete­men a pályázók száma 4200 (a A tanteremben halkan szólt a divatos rockzene, ám a kékkö­penyes fiúkat és lányokat ezúttal nem hozta tűzbe. Ők mással voltak elfoglalva. Csoportonként körül álltak egy-egy padot és percekig olyan érdeklődéssel fi­gyelték, egymás feje fölé hajolva, mint a házi feladat másolásakor szokás a példás tanuló füzetét. Nem, nem matematikaórára ké­szült a társaság. A munkaasztalokon a füzet­nél sokkal érdekesebb látnivalók sorakoztak és vonzották a kíván­csi tekinteteket. Nem vitás, a szemlélők láttak már személyi számítógépet, elektromos mérő­műszereket, távirányítású hajó- modelleket, villanyfűrészt, kém­csöveket - sőt: a tananyag elmé­leti és gyakorlati elsajátítása során dolgoztak is velük, megismerték szerkezeti felépítésüket és műkö­dési alapelvüket ám a közszem­lére bocsátott példányok mégis értékesebbek voltak. Értékeseb­bek, mert megtervezésüket és kivitelezésüket - néhány alkatrész kivételével - az iskola diákjai végezték. A kassai (Košice) Schönherz Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai , Szakközépiskoláról köztudott, hogy növendékei rendszeresen magyar nemzetiségüeké 365), a keretszám 1330. A listán ismét a jogtudományi kar vezet; a túlje­lentkezés több mint hatszoros, vagyis 592-en kérték felvételüket (32 magyar) és csak 90-en juthat­nak be; az orvostudományira 610- en pályáznak (köztük 67 magyar), a keretszám 185, a martini kihe­lyezett karra 269-en szeretnének menni (9 magyar), 80-an kerülhet­nek be; a gyógyszerésztudomá­nyira 214-en jelentkeztek (21 ma­gyar), 100 számára van hely, a bölcsészettudományi karra 1084-en adták be kérelmüket (137 magyar), 200-at vesznek fel, a ter­mészettudományira 434-en men­nének (25 magyar), a keretszám 240; legjobb a helyzet a matemati­ka- és fizikatudományok karán: a pályázók száma 262 (26 ma­gyar), a felvehetőké 225; lényege­sen kisebbek az esélyek a sport- és testnevelési karon: a 393 je­lentkezőből (32 magyar) csak 120 kerülhet be, a trnavai pedagógiai karon viszont 90 helyre 342-en pályáznak (16 magyar). Nem job­bak a kilátások a kassai (Košice) Šafárik Egyetemen sem: ide 2002-en jelentkeztek (köztük 82 magyar), a keretszám 630. Az orvostudományin a pályázók szá­ma 335 (24 magyar), a felvehető­ké 120, a jogtudományira 305-en készülnek (13 magyar), 50-en juthatnak be, a prešovi bölcsé­szettudományin 325-en akarnak továbbtanulni (10 magyar), s csak 75 diákot vesznek fel, a termé­szettudományira 170-en jelent­keztek (10 magyar), 110-en kerül­hetnek be, a prešovi pedagógiai karra 867-en mennének (ebből 25 magyar), 275 számára van hely. inte ugrásszerűen nőtt az érdeklődés valamennyi pedagógiai kar, illetve főiskola iránt, kivéve a nyitrait (Nitra): a 823 jelentkezőből (139 magyar) itt csak 300 juthat be, a magyar nyelvű tanítóképző tagozatra eb­ből 15 hallgatót vesznek fel; a Banská Bystrica-i Pedagógiai Főiskolára 820-an pályáznak (19 magyar), a keretszám 300. Vala­mivel jobb a helyzet a kassai Állatorvostudományi Főiskolán: 306 fiatal (18 magyar) jelentkezett 145 férőhelyre. Csökkent a jelentkezők száma a bratislavai Szlovák Műszaki Fő­iskolán, holott a keretszám 35-tel emelkedett; az intézménybe 4503-an pályáznak (ebből a ma­gyar nemzetiségűek száma 292), közülük 2845-en juthatnak be, a jelentkezés tehát 158,3 százalé­kos. A pályázók megoszlása: az építészmérnöki karon 1099 fiatal (73 magyar) szeretne tovább­bekapcsolódnak a tudományos di­ákköri tevékenységbe, s a szakkö­rökben készített munkáikkal nem­csak a városi fordulóban, hanem rendszerint a szlovákiaiban és országosban is helytállnak. A mindig nagy eseménynek számító seregszemlére az idén negyvennyolcán neveztek be. Ki­ki már a tanév elején eldöntötte, r mit fog csinálni, majd böngészte a szakirodalmat, készítgette a raj­zokat, gyártotta és gyűjtötte az alkatrészeket. Természetesen, pedagógusaiktól kellő szakmai se­gítséget kaptak és jóval több időt töltöttek a tanműhelyekben és a laboratóriumokban, mint a más kedvtelésnek hódoló társaik. A harmadik évfolyamos Gálffy Szilárd, a SZISZ iskolai szerveze­tének elnöke - aki érettségi után műszaki főiskolán szeretné foly­tatni tanulmányait - hónapokig azon fáradozott, hogyan tudná megoldani a közép- és magasfe­szültségű távvezeték műszaki számítását úgy, hogy a számító­gép a bonyolult matematikai mű­veletekkel szinte egyidóben a kép­diagramot is elkészítse. Restei Árpád a tranzisztor hűtőfelületé­nek műszaki számítását oldotta meg a korszerű technika segítsé­gével. A kiállításon sokan megcsodál­tanulni, de csak 640 hallgatóval számolnak, a gépészmérnöki kar­ra 1357-en pályáznak (85 ma­gyar), a keretszám 935, a villa­mosmérnökire 1219-en kérték fel­vételüket (76 magyar), 725-en kerülhetnek be, a vegyészmérnö­kire 713-an jelentkeztek (51 ma­gyar), s ősszel 475-en kezdhetik meg tanulmányaikat, az építőmű- vészetire 115-en szeretnének be­jutni (7 magyar), 70-et vehetnek fel. Kisebb az érdeklődés a kassai Műszaki Főiskola iránt, ahol a pá­lyázók száma 2665 (a magyar nemzetiségüeké 137), a felvehe­tőké 1860. A bányamérnöki karra 287-en jelentkeztek (7 magyar), 130 vehető fel, a kohómérnökire 221-en kérték felvételüket (8 ma­gyar), a keretszám 145, az épí­tészmérnökire 418-an szeretné­nek bejutni (29 magyar), 320-nak van esélye, a gépészmérnökire 1145-en pályáznak (55 magyar), 765-en kerülhetnek be, a villa­mosmérnökin 594-en felvételiznek (38 magyar), s 500 elsőévessel számolnak. Valamelyest rosszabb a helyzet a žilinai Közlekedési és Távközlési Főiskolán: ide 2357-en jelentkeztek (39 magyar), a keret­szám 1155. Többszörös a túljelentkezés a bratislavai Közgazdaságtudo­mányi Főiskola karain is. A pályá­zók száma 3369 (köztük 125 magyar), a keretszám 1135, s ez azt jelenti, hogy az érdeklődés 296,8 százalékos. Különösen a népgazdaság-irányítási és a Banská Bystrica-i vendéglátó­ipari és idegenforgalmi kart árasz­tották el jelentkezési lapjaikkal a fiatalok. A kelleténél jóval többen ostromolják a nyitrai Agrártudo­mányi Főiskolát is: a keretszám 780, a jelentkezőké 2077 (182 magyar). Sokan érdeklődnek a zvoleni Erdészeti és Faipari Főiskola iránt is: 664-en (ebből 20 magyar), holott csak 345-en jut­hatnak be. Igen vonzók a művé­szeti főiskolák is, s ez az egyes karok valóságos megrohamozá­sában nyilvánul meg. A bratislavai Színház- és Zeneművészeti Főis­kolára 219-en pályáznak (8 ma­gyar nemzetiségű a színház-, 7 pedig a zeneművészetire), a fel­vehetők száma 50, a Képzőművé­szeti Főiskolára 181-en szeretné­nek bejutni (9 magyar) és 30 fiatalt vesznek fel. lyen az összkép, s bár a ten­gernyi adat száraz, mégis fontosnak tartottuk ismertetni, hogy a felvételi előtt állók lássák a realitásokat. A számok - úgy véljük - önmagukért beszélnek, így minden megjegyzés, magya­rázat felesleges, annál is inkább, mert a most felvételizők a helyzet megváltoztatásáért már smmit sem tehetnek. Esélyük növelésé­ért - alapos felkészüléssel - vi­szont annál többet. TÖLGYESSY MÁRIA ták Fükó Csaba, Miczák Attila, Orehovský Gyula és Balog László közös készítményét, a vékony falemezek alakos kivágására al­kalmas villanymotoros lombfü- részt. A szálkái (Salka) Molnár István egy könyvnagyságú arató­cséplőgépet „gyártott“, a szesztai (Cestice) Gazsi Flórián pedig egy lemezkivágó szerszámmal indul a vetélkedőn. A Stromp-fivérek - Gábor és Károly - matematikai számítások­kal és papírhajtogatással azt bizo­nyították be, hogy egy adott há­romszögbe milyen maximális terü­letű téglalap rajzolható. Antal Ildi­kó és Bagos Andrea egy hődina­mikai kísérlet tapasztalatait össze­gezték dolgozatukban, Lóska Sándor és Virág Róbert számítás- technikából vizsgáztak, Hajdók István egyebek között a takarékos bordagyártási módszerrel foglal­kozott, míg az elektronika terén elsősorban Pelle Ervin digitális multimétere, Sonkoly Győző hangkeverője és Horváth Csaba digitális fordulatszámméröje aratta a legnagyobb sikert. Akadt néhány további érdekesség is, így például Száraz György találmánya. A film­mosást gazdaságosabbá és gyor­sabbá tehető filléres csőszerke­zetnek főleg az amatőr fényképé­szek vehetik hasznát. Ugyanakkor Szombaton lesz tizenkét éve, hogy váratlanul elhunyt. Fiatalon, ereje teljében távozott el, hiszen csak nemrégiben töltötte volna be hatvanötödik életévét. Korai halála irodalmunk felszabadulás utáni korszakának elsó fájdalmas vesz­tesége volt. Egy sajátos típus tűnt el vele irodalmi életünkből. A szó nemes értelmében vett irodalmi világfi, akinek lételeme, életformá­ja volt az irodalom. Szinte minden területén otthonos volt. Az emlé­kező zavarban van: melyik oldalát méltassa sokrétű és sokirányú munkásságának. Az irodalom szolgálatában kifejtett pazar gaz­dagságú tevékenységét nem könnyű röviden jellemezni és érté­kelni, költő, prózaíró, kritikus, mű­fordító, szerkesztő, irodalmi és kulturális közíró, irodalomszerve­ző volt egyszemélyben. A szerep, amit betöltött, mindmáig gazdát­lan, hiányát senki sem pótolta. Kulturált lapszemléi, szervezeti beszámolói, egy-egy irodalmi je­lenséget szélesebb összefüggé­seiben tárgyaló helyzetjelentései, gondolatébresztő polémiái pótol­hatatlanul hiányoznak lapjaink, fo­lyóiratunk hasábjairól. Bratislavában született, itt sze­rezte impozáns műveltségét. E több nyelvű, gazdag kultúrájú és történelmű város szelleme hatott rá, s késztette megismerni Közép- Európa irodalmi kultúráját, művé­szetének főbb eredményeit. Az elsők között kapcsolódott be az 1948 győzelmes februárja után fokozatosan kibontakozó irodalmi életünkbe. Eleinte verseket, kar­colatokat, elbeszéléseket küldöz­getett az egymás után megszülető magyar lapoknak (Új Szó, Új Ifjúság, Pionírok Lapja, Fáklya, Alkotó Ifjúság). Jelentős részt vállalat a magyar könyvkiadás megszervezésében, 1952-től a Magyar Könyvtár szer­kesztője lett. Szórványos előzmé­nyek után itt került szorosabb és tartós kapcsolatba a műfordítás­sal. Kitűnő és sokoldalú műfordí­tónak bizonyult. Egyforma lelkese­déssel és rátermettséggel fordított verset és prózát, klasszikusokat és kortársakat. Nem mindennapi nyelvismeretei révén nemcsak a cseh és a szlovák irodalom értékeit ültette át magyarra, de fordított oroszból, törökből arabból és más nyelvekből is. Munkaké­pességét mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy másfél évtizedes műfordítói tevékenysége alatt mintegy 30 kötetet jelentetett meg. Kiemelkedő teljesítményei között Nazim Hikmet, Čapek, Ha­šek, Hečko, Solohov müveinek magyarra fordítását kell számon tartanunk. a sok munka között volt akkumulá­tortöltő, távvezérlésű hajómodell, éles hangot kibocsátó egérriasztó berendezés s még számos érde­kes és értékes alkotás. Tervezőik­nek és kivitelezőiknek a neve hazánk üzemeiben, gyáraiban, kutatóintézeteiben egyelőre még ismeretlen, ám reméljük, nem so­káig. Sőt, az is elképzelhető, hogy egyesek még sokra viszik, elvégre Edison, Ciolkovszkij, Puskás Tiva­dar és a többi híres feltaláló is névtelen kezdőként ismerkedett egykor a tudomány világával. GAZDAG JÓZSEF A magasfeszültségű távvezeték számítása. A gép előtt Gálffy Szilárd. _ (A szerző felvétele) Nem kevésbé fontos Tóth Tibor irodalomszervező szerepe irodal­munk harmadvirágzásának neve­zett korszaka történetében. Jelen­tős részt neki köszönhető, hogy a Szlovák írószövetség keretében megalakuló Magyar Szekció a ha­zai magyar irodalom legfontosabb szervező-irányító fóruma és alko­tóműhelye lett. S olyan termékeny kritikai légkör és tevékenység ala­kult ki, hogy meghatározó módon előmozdíthatta az írók, főként a kezdő toliforgatók fejlődését. A rendszeresen megtartott mun­kaértekezleteken megvitatták az időszerű irodalmi-kulturális kérdé­seket, értékelték a megjelent mü­veket, elemezték az írói életpályák s alakuló-fejlődő irodalmunk egy- egy szakaszát. Igen gyakran Tóth Tibor tartotta a főbeszámolót eze­ken az összejöveteleken, s min­den alkalommal a kibontakozó vita fő hangadói közé tartozott. Rend­kívüli olvasottságát és irodalmi műveltségét az Irodalmi Szemle szerkesztőjeként kamatoztatta igazán. 1958-tól, a folyóirat meg­indításától hasznosan termékeny irodalompublicisztikai és kritikai tevékenységet folytatott. Köszön­tői, kongresszusi beszámolói, a cseh és a szlovák irodalom eseményeit tükröző kommentárjai, kritikai reflexiói jelentősen hozzá­járultak az Irodalmi Szemle szín­vonalának emeléséhez. Ma már szinte felbecsülhetet­len, amit a csehszlovák-magyar művelődési, főként irodalmi kap­csolatok felvirágoztatásáért tett. Temetésén elhangzott búcsúbe­szédében méltán hangsúlyozta Turczel Lajos: a csehszlovákiai magyar írók közül neki volt a leg­aktívabb kapcsolata a szlovák és cseh irodalmi élettel, ez az élénk és termékeny kapcsolat nemcsak a hosszú ideig betöltött központi választmányi t tagságból adódott, hanem elsősorban és döntő mér­tékben abból az eléggé meg nem becsülhető szerepből, amelyet a csehszlovákiai nemzeti irodal­mak és a magyar irodalom között tudatosan vállalt. Nemcsak műfor­dítói tevékenységével, de élénk és sokszínű tudósításaival, a cseh és szlovák, az európai és magyar irodalmi élet eseményeiről s jelen­tős fejlődési mozzanatairól szóló frappáns beszámolóival az érté­kek kölcsönös cseréjének nemes ügyét szolgálta, a magyar és csehszlovákiai nemzeti irodalmak között a nagystílusú tolmács sze­repét töltötte be. Különösen izgalmas és hasz­nos olvasmányokat közölt az Iro­dalmi Szemlében időnként felbuk­kanó Böngésző című rovatban. Nem a megszokott, száraz könyv- és lapszemlét nyújtotta, hanem sajátos, könnyed eleganciával tá­jékoztatta olvasóit a hazai és külföldi folyóiratokról és könyvek­ről, az általa fontosnak vagy értékesnek tartott irodalmi esemé­nyekről. Elképzeléseit így foglalta össze: „Böngésző - nem rovat ez, nem is kritika, csak ennyi: tudom, te is szereted a szép szót, könyve­ket forgatva találkoztam ezzel, azzal, beszélek róla, hogy te is érdeklődj iránta. De figyelmeztet­lek, olvasó embertársam, kevés, amit itt elmondok, és kevésről szólok. Te biztosan többet találnál, ha magad is utána néznél. Bön­gésszünk együtt!“ Nem volt vérbeli lírikus, de költészete mégis figyelmet érde­mel. Gyéren, nagy időközökben születő versei egy kiterjedt érdek­lődésű, fogékony szellemű, mély intellektusú költő reflexióit tükrö­zik. A Pozsonyi nyárcímű posthu- mus ifjúsági regénye pedig arról tanúskodik, hogy kitűnő prózaíró is volt, s halála valóban Ígéretes pályát rekesztett be. Munkásságá­nak jelentős részét mindenképpen nemzetiségi kultúránk értékei kö­zött kell számontartanunk. SZEBERÉNYI ZOLTÁN ESÉLYEK FELVÉTELIK A SZÁMOK TÜKRÉBEN Ciolkovszkij is így kezdte Tizenéves újítók és feltalálók • Minihajó, lombfűrész, számítógép ÚJ SZÚ 6 1986. V. 29.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents