Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1986-05-27 / 122. szám, kedd

A zene ünnepe Kiemelkedő A város fényei kigyulladnak, a prágai koncerttermek felé meg­indul a zene szerelmeseinek ele­gáns vonulata, a perzselő napsu­garak átadják helyüket a , hűs, dallamos szélnek. A nyár, e váratlanul is szívesen látott vendég estéről estére ta­vasszá szelídül. A zene ünnepé­vé, prágai tavasszá. A hagyományokhoz híven, s mégis rendhagyőan kezdődött az idei zenei fesztivál. Híven, hiszen Bedrich Smetana Hazám című szimfonikus költeménye nyi­totta a rendezvényt, s rendhagyó- an, mivel ez alkalommal először külföldi, NSZK-beli karmester ve­zényletében hangzott fel a mű. Az ünnepi hangulat a Kultúrpalota kongresszusi termében így érthető­en felfokozott várakozással is ve­gyült. Wolfgang Sawalischt, aki a müncheni Állami Opera vezető­je, a cseh filharmonikusok és a Prágai Tavasz gyakori vendégét jól ismeri a hazai közönség. hangversenyek a Prága senyt. A Valdštejn palota csillárok­kal díszített pompás lovagtermé­ben a művésznő csodálatos elő­adásában ezúttal Dvorák, Hugo Wolf, Petr Eben, s befejezésül Gustav Mahler dalai hangzottak el. Betekintést nyerni a kulisszák mögé, fellebbenteni a fátylat az énekesi pálya titkairól, bepillantani a szereppel való azonosulás bo­nyolult folyamatába - így válik az előadóművészről kialakított kép teljessé. A fesztivál újdonságaként első ízben került sor ilyen jellegű találkozóra. Koncertjét megelőzően Peter Schreier, a berlini Állami Opera világhírű szólistája, tanár, diri­gens, az európai zenei élet ki­emelkedő egyénisége beszélt, az Énekes szemével című, nemrégi­ben megjelent, a német nyelvterü­leteken máris hiánycikknek számí­tó könyvéről. A másnapi hangverseny kettős csemegének számított, s ennek megfelelően telt házat vonzott. Az idei Prágai Tavaszon - és hazánkban is - először szere­pelt a Moszkvai Állami Zenés Gyermekszín­ház. Szovjet vendégeink Sar- vani Csalajev dagesztán zene­szerző Dzsungel című gyermek- operáját vitték színre, amely Kipling világhírű műve, A dzsun­gel könyve alap­ján készült. Fel­vételünkön az előadás egyik je­lenete. (ČSTK­felvétel) Ő a cseh zene kiváló ismerője, Münchentől Hamburgig, az Egye­sült Államoktól Tokióig mintegy harminc alkalommal vezényelte már Smetana müvét, amely Dvo­rák és Janáček alkotásai mellett legkedvesebb szerzeményei közé tartozik. Egyik sajtónyilatkozatá­ban elmondta: - Smetana ciklusa az egész emberiség örökbecsű értékének tekinthető. Szívügyem a darab, s ezért nagy megtisztelte­tés számomra, hogy a Prágai Tavaszon, mint nem szláv diri­gens, elsőként vezényelhetem a művet. Wolfgang Sawallisch vezényle­tével, a cseh filharmonikusok köz­reműködésével ez a szárnyaló, a mű nagyságát, mondanivalóját, drámai töltetét tökéletesen vissza­adó, a legparányibb részleteket is mesteri miniatűrökkel formázó hangverseny méltán aratott nagy sikert és elismerést. A megnyitót követő első napon neves szlovák művészek nagysi­kerű önálló kamarahangverseny­nyel fejezték ki hódolatukat a Prá­gai Tavasz, e neves nemzetközi zenei esemény előtt. Műsorukon a század első évtizedeiben szüle­tett szlovák zeneszerzők alkotásai szerepeltek. Éva Blahová, Viktor šimčisko, Elena Gafforová tolmá­csolásában, a filharmónia kvartett­jének és a bratislavai fúvósötös közreműködésével. Ján Cikker Szülőföd (Domovina) című szer­zeményének premierjét a kvartett előadásában hallhatta a kö­zönség. A Prágai Tavasz első dalestjén Theo Adam, a berlini Állami Opera neves szólistája lépett fel. A hat­vanadik életévét ünneplő művész méltóan megemlékezett Weber, Loewe és Liszt évfordulójáról. Műsorából a múlt századi dalok mellett nem hiányoztak Wolf és Brahms művei sem. Theo Adam magával ragadó előadását érzé­kenyen festette alá Rudolf Bunc- kel zongorakísérete. A hazai énekesek közül első­ként Vera Soukupová nemzeti művész adott önálló hangver­Schubert Téli utazás című dalcik­lusa Peter Schreier előadásában Szvjatoszlav Richter zongorakísé­retével a fesztivál egyik kiemelke­dő élményét jelentette. A Rudolfínum zsúfolásig meg­telt nézőterén vasárnap egy gom­bostűt sem lehetett volna leejteni. Szvjatoszlav Richter önálló zon­goraestje - ez már féllépéseinek állandó megállapítása - a zene igazi ünnepe volt. Richter - akit szoros szálak fűznek a prágai rendezvényhez, hiszen első kül­földi vendégszereplésére, 1950- ben, e zenei fesztiválon került sor - ezúttal Beethoven C- és G-dúr rondójával, a zeneszerző két ifjú­kori alkotásával, majd Beethoven A-dúr szonátájával kápráztatta el a közönséget. A hangverseny második részé­ben, mely a közönség számára sem jelentett könnyű feladatot. Beethoven közel háromnegyed órás Diabelli-variációi hangzottak fel. Két zenei óriás, két zseni együtt lélegzése, szellemi azono­sulása volt a hangverseny. A mű­vész virtuozitását, briliáns techni­káját, sokszínű játékát újból meg­csodáltuk. Richter varázslatos já­tékát szűnni nem akaró tapssal, ünnepléssel köszönte meg a kö­zönség. Az idei Prágai Tavasz első hetében a nagy nevek mellett több ifjú tehetség is lehetőséget kapott a bemutatkozásra. Az idei nem­zetközi klarinét-, fagott-, oboa és fuvolaverseny győztesei a Zene- akadémia Szimfonikus Zenekará­nak kíséretében, Eduard Fischer vezényletével a Smetana-terem- ben adtak ízelítőt tehetségükből. Az idei versenyen 137 versenyző vett részt. A pálmát a 26 éves Libéna Séquartová, aki Mozart C- dúr oboa koncertjével nyitotta az estét, továbbá a 19 éves Sergio Azzolinini, aki az est benjaminja- ként kitűnő játékával rögtön belop­ta magát a közönség szívébe, valamint a 29 éves, rendkívül érett teljesítményt nyújtó Philippe Cu- per vitte el. Mindhármukról min­den bizonnyal még hallani fogunk. i Tavaszon Pierre-Michel Durand-nak, a fi­atal francia karmesternek, a tava­lyi zenei fesztivál Václav Talich nevét viselő karmesterverseny nyertesének első fesztiválszerep­lését nagy érdeklődés előzte meg. A tavalyi győzelem a nemzetközi elismerésen kívül két fellépési lehetőséget hozott hazánkban a fi­atal művész számára, s most ehhez kapcsolódott a rangos har­madik. A cseh zenekritika értéke­lése szerint a fiatal francia művész jött, látott és újra győzött. Bátor­ságra vallott, hogy Dvorák-művel indította a hangversenyt, az elis­merést, a második győzelmet azonban kétségkívül Bartók híres Concerto zenekarra című szerze­ményével aratta. Saját elképzelé­seinek megvalósítására vezette a prágai szimfonikusokat, akikkel ezúttal hamadik alkalommal mű­ködött együtt. Aleš Bárta orgonaművész elő­adásában Francis Poulenc g-moll orgonakoncertje tette még von­zóbbá a fiatal dirigens fesztivál­estjét. Jaromir Klepáč fiatal zongora- művész a Zeneakadémia végzős növendéke az átriumbeli fellépé­sén Bohuslav Martinű Fantáziá­jával és Tocatajával, majd Chopin b-moll szonátájával bizonyította, hogy megérdemelt volt a felkínált lehetőség. A sikerben a Kocián- kvartettel osztozott. S végezetül az elsó hét beszá­molóját zárja egy igazi fesztivál­csemege. Henryk Szeryng, len­gyel származású mexikói hegedű­művész, 1948-tól a Mexikói Zene- akadémia tanára, szintén vissza­térő vendége a Prágai Tavasznak. Most, hosszabb szünet után a kö­zönség ismét hallhatta annak a művésznek játékát, akinek nem­zetközi karrierje szintén Prágában indult. A dallam lírikusának nevezett Szeryng Brahms G-dúr szonátájá­nak invenciózus tolmácsolásával az est egyik kiemelkedő élménye volt. Claude Debussy hegedűszoná­tájának, Maurice Ravel Tzigane Rapszódiájának szenvedélyes előadása, Brahms Magyar táncá­nak fergeteges tolmácsolása, Juli­an Cariílo, az 1965-ben elhunyt mexikói zeneszerző Prelüdjének felidézése, Bach e-moll hegedűre és zongorára írt szonátájának feledhetetlen tolmácsolása emlé­kezetes pillanatokat szerzett a hallgatóságnak. Majd a számos ráadás között a művész a cseh közönség iránti szép gesztusaként eljátszott Josef Suk A szerelem dala című müvét Harald Ossber- ger precíz kíséretében. Ez az est is* - mint annyi hangverseny a Prá­gai Tavaszon - felejthetetlen VOlt TARICS ADRIENN Ma kezdődik a Líra A külföldi énekesek fellépésével ma este kezdődik a 18. Bratislavai Líra. A fesztivál koncepciója tovább­ra is változatlan, a néhány szerke­zeti változtatással a szervezők csupán a folyamatosságot kíván­ták elősegíteni. A csehszlovák dalverseny a harmadik napon zaj­lik, a külföldiek az első két napon lépnek pódiumra. E két verseny helyezettjeit az utolsó nap gála­műsorában láthatjuk viszont. A Fiatalok Koncertje és a Poetikus Líra ismét az egyes rétegigények kielégítését szolgálja, természete­sen szerves részeként a fesztivál­nak. Az előbbi hangverseny a pa- sienkyi sportcsarnokban lesz, míg a Poetikus Líra színhelye az S- stiúdió. A Líra külföldi vendégei között szerepel a szovjet Sztasz Namin, az osztrák Opus, az NSZK-beli Bad Boys Blue és az angol Manfred Mann együttes, továbbá Doris Dragovics, jugosz­láv énekesnő, aki egyébiránt résztvevője volt az eurovíziós dal­versenynek. Reméljük, ezt a fesztivált nagy­korúságának elérése után sem a megmerevedés, a bezártság jellemzi majd, megmarad jelenlegi nyitottsága és fogékonysága az új műfajok iránt. (gy. I.)- ÚJ FILMEK ­Játszani kell (magyar) Mai amerikai környezetben in­dul a történet: Fitz, a sikeres drámai színész, a Broadway ha­nyatló csillaga, a már nem éppen fiatal férfi riadtan veszi észre, hogy felesége, a népszerű írónő eltávo­lodott tőle, s új filmjének főszere­pét nem neki, hanem egy ismeret­len, gyengéd és költői fiatal­embernek szánja. Az erőszakos és öntelt Fitz persze nem törődik bele, hogy felesége öt számításba sem veszi, önhittsége nem enge­megszemélyesítói világsztárok: Christopher Plummer (Fitz), Mag­gie Smith (Lily, a felesége), Elke Sommer, Adolf Green. Magyar partnereik többek között: Szabó Sándor, Kende János, Újlaki Dé­nes, Bezerédi Zoltán. S a rendező Makk Károly, az egyetemes film­művészet kiválósága, akit elsősor­ban a Ház a sziklák alatt, a Meg­szállottak, a Szerelem rendezője­ként tartunk számon, de kirucca­násai a humor birodalmába sem Maggie Smith és Christopher Plummer a magyar film egyik jelenetében di, hogy ilyen kurtán-furcsán ki- semmizze őt, mondván: nem al­kalmas az új film főszerepére. Mindent megtesz tehát azért, hogy a Budapesten forgatandó film ifjú és költői lelkű főszereplője legyen. Titokban, szőke, olasz színésszé alakulva, beimádkozza magát a főszerepbe, azzal a céllal, hogy több legyet üt egy csapásra: visszahódítja nejét, meg hát azt is bizonyítani szeretné, hogy zseniá­lis szerepjátszó. Szellemes, könnyed, habköny- nyű mulatságos játék kerekedik az alaphelyzetből. A történet fordula­tos, a párbeszédek gördüléke­nyek, a rendezés kulturált, tisztes mesterségbeli biztonság jellemzi (a filmezés hajcihóit például pom­pás képsorok örökítik meg), a szí­nészi játék kidolgozott. A figurák Mario Ricci halála ismeretlenek, hiszen többnyire üdítő élményt jelentettek a néző számára. A magyar-amerikai kö­zös vállalkozásban készült Ját­szani kell című filmje ez utóbbiak sorát gyarapítja, s méltán sorako­zik fel az élvezetesen könnyed és szórakoztató Liliomfi, a Mese a ti­zenkét találatról, a Fűre lépni szabad és a Bolondos vakáció mellé. Nem akar Makk Károly filmje egy pillanatig sem meggyőzni ar­ról, hogy itt valami halálkomoly és mélyenszántó dolgokat tudunk meg az életről és halálról, szere­lemről és hűségről, az ember és a társadalom konfliktusairól. Makk megelégszik azzal, hogy az em­berről, az emberi esendőségről mesél el egy mulatságos törté­netet. ________ (svájci) Cl aude Goretta, a talán legis­mertebb és legtehetségesebb svájci rendező az utóbbi években figyelemre méltó értékeket vonul­tatott fel, köztük az emlékezetes Csipkeverőnőt és a kulturált, pasztell árnyalatú A vidéki lányt. Goretta történeteiben nem jelleg­zetes svájci jelenségek sűrűsöd­nek, inkább általános érvényű - a világ számos más pontján is érvényes - tanulságok fogalma­zódnak meg. Vonatkozik ez erre a filmjére is, mely hétköznapi képekben, egyszerű eseménye­ken keresztül érzékelteti a tőkés társadalmak ellentmondásait, drá­mai összecsapások helyett kultu­ráltan, visszafogottan mutatja meg a csöndes tragédiákat, s szenve­délyek nélkül rántja le a leplet az elidegenedett társadalomról. A rejtélyt sejtető cím - Mario Ricci halála - ellenére sem akar az alkotó meghökkenteni, hanem a köznapi jelenségek burkából bontja ki a lényeget. Pedig a cse­lekmény, a téma könnyed hangvé­telre csábíthatott, ha a rendező viszont ennek megfelelő műfajt választ, ellentétbe kerül alkotói természetével és módszerével. Azzal tudniillik, hogy nem akar mindenáron sokkolni vagy felhá­borítani. Goretta nem akarja meg­váltani a világot, csak éppen láttatja és elemzi, szórakoztatóan érzékelteti a társadalmi igazságta­lanságokat - jelen esetben egy svájci falucska mikrovilágában. Egy neves tévériporter látogatása és rosszul sikerült interjúkísérlete a falucskába visszavonult nemzet­közi hírű professzorral épp oly fe- r szültséget, izgalmat rejt magában, mint a község mindennapjait fel­borzoló motorkerékpár-baleset históriája. Ezeket az eseményeket a rendező azonban nem kom­Gian Maria Volonté olasz színész a svájci film főszerepében merszfilm formájában kívánta fel­dolgozni, hanem úgy, hogy a tévé- riporter furcsa köznapjaiból össze­álló mozaikszerü kép révén éles fény vetüljön a mai svájci állapo­tokra, az olasz vendégmunkások kiszolgáltatottságára és megalázta­tására, a híres professzor kiábrán­dultságára és tehetetlenségére. (A tudós hitét veszti, mert látja mun­kásságának, az éhínség felszá­molásáért folytatott harcának ér­telmetlenségét.) Kudarcok, le­mondások, válságok sorozata ez a film, keserű elégia, mely sötét tónusai ellenére sem sugall kilá- tástalanságot, pesszimizmust. A sok mindent megért és minden­ből kiábrándult tévériporter szere­pében Gian Maria Volonté olasz színészt láthatjuk, aki a film fősze­repéért az 1983-as cannes-i fesz­tiválon megkapta a legjobb férfia- lakítás díját. (A filmet stúdióháló­zatban vetítik.). -ym­Ú.l szú 4 1986. V. 27.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents