Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1986-05-26 / 121. szám, hétfő

A Csemadok Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Járási Bizottsága már évek óta rendszeresen szer­vezi ezeket az irodalmi és kulturá­lis napokat, melyeknek méltó foly­tatása volt az idei rendezvényso­rozat. A tavaszi Mikszáth-napok egyébként, akárcsak a késő őszi Madách-napok, újabban vidéki szellemi életünk egyik fontos ese­ményévé, az Ipoly mente egyfajta szabadegyetemévé váltak. A talál­kozóknak, szemináriumoknak, műsoros esteknek, irodalmi kirán­dulásoknak mindig szép számú són szakmai szemináriumot ren­deztek a Csemadok-tisztségvise- lők részvételével. Ezen dr. Gyö­nyör József többek közt Csehszlo­vákia népességének nemzetiségi megoszlásáról, az anyanyelv- és névhasználat jogi kérdéseiről tájé­koztatta a jelenlévőket. A getés során számos közérdekű problémáról is szó esett. Urbán Aladár általános iskolai tanár Vál­tozások a magyar helyesírásban címmel tartott tájékoztató jellegű előadást. Hriech János, a Csema­dok jb elnöke és Bányai Géza, a jb titkára a CSKP XVII. kongresszu­sának határozatairól, valamint a szervezeti élet időszerű kérdé­seiről beszélt. A művelődési szeminárium ha­gyományosan a nágykürtösi Doli­na Szállóban zajlott le. A neves vendégek a kultúra széles terüle­teit érintették előadásaikban. A hagyományokhoz híven, ezúttal is szó esett az irodalmi-kulturális napok névadójáról, a vidék híres szülöttéről, a magyar próza kiváló mesteréről, Mikszáth Kálmánról. Dr. Szabó Károly balassagyarmati Irodalom, honismeret, képzőművészet A III. Mikszáth Kálmán Irodalmi és Kulturális közönségük van; és szívesen jön­nek erre a tájra írók, költők, előadók - röviden, szellemi éle­tünk kiváló hazai és határon túli képviselői. Gazdag programot, változatos műsorokat kínáltak a III. Mikszáth Kálmán Irodalmi és Kulturális Na­pok is. A több mint egy hónapig tartó eseménysorozat keretében volt két járási méretű szeminá­rium, több író-olvasó találkozó, honismereti kirándulás, történel­mi-irodalmi vetélkedő, vers- és prózamondóverseny, néptáncver­seny stb. A CSKP megalakulása 65. évfordulójának a tiszteletére rendezett történelmi-irodalmi ve­télkedő járási döntőjét irodalmi gálaműsorral kötötték össze. A vi­dék munkásmozgalmi hagyomá­nyaiból, erre az alkalomra, segéd­anyagot jelentettek meg az illeté­kesek, a vetélkedő résztvevői pe­dig valamennyien értékes könyv­jutalomban részesültek. Az író-olvasó találkozókat iro­dalmi keretműsorok és könyvkiál­lítások egészítették ki. De nem hiányoztak a könyvek a járási szemináriumokról sem. Az irodal­mi kirándulás résztvevői az idén is megkapták a túra nyomtatott úti­kalauzát. A programból három eseményt emelnék ki, ezekről szeretnék szólni részletesebben. Nagykürtö­irodalomtörténész Mikszáth nóg­rádi barátai című előadásában jól érzékeltette az írót körülvevő XIV. századi nógrádi világot, bemutatta a vidéki élet megannyi alakját, különös tekintettel Szontagh Pál­ra, Nagy Ivánra, Madách Aladárra és Komjáthy Jenőre. Úgy gondo­lom, a nagy szülötteken, Mikszáth- on és Madáchon kívül, hasznos és érdemes ilyen találkozókon a „második vonal“ embereivel is megismerkedni. Azokkal, akiknek bár szerényebb a pályájuk, de nem biztos, hogy jelenlétük nélkül az élvonalbeliek munkája kitelje­sedett volna. A Ipoly mente azon­ban nemcsak írókat és tudósokat adott szellemi életünknek, hanem másokat is. Közéjük tartozott töb­bek között ,,a századvégi Nógrád megye egyik jellegzetes és külön­leges alakja“, Kubányi Lajos fes­tő, aki Mikszáth Görbeországában „valóságos nevezetességnek számított; a megye művésze volt“. Róla eddig alig*-alig tudtunk valamit. Pedig a Nagykürtösi járás szülötte ó is, Alsóesztergályon (Dolné Strháre) látta meg a napvi­lágot 1855-ben. És csaknem egész élete ehhez a tájhoz kötő­dött. Zsánerképein Nógrád hangu­latát, az egykori „jó palócok és tót atyafiak“ életét, portréképein a vi­dék híres szülötteit örökítette meg. Kubányi Lajosról az említett sze­Átalakulás ’86 A Hajós új A komáromi (Komárno) Szak- szervezetek Művelődési Házának Hajós népművészeti együttese a közelmúltban tartotta ez évi műsorának bemutatóját. Az együttes, amely hét évvel, ezelőtt, 1979-ben alakult Katona István vezetésével, műsorainak alapanyagául a tiszta paraszti tánchagyományt választotta. Ka­tona István a saját gyűjtéseinek felhasználásával következetesen valósította meg elképzeléseit. Persze, ezek az elképzelések korántsem voltak újak. Az elmúlt több mint három évtized alatt sok együttes választotta ezt az utat, fogalmazta meg szépen a küldeté­sét, csak éppen nem tudta megva­lósítani terveit, egy bizonyos idó múlván letért erről az útról, vagy azért, mert ez az út rögösnek bizonyult, vagy mert a vezetés a látványosat, az érdekeset, az újat összetévesztette a széppel. Három évvel ezelőtt, amikor Katona István az Ifjú Szívek Dal- és Táncegyütteshez szerződött, Keszeg Istvánnak, az új művészeti vezetőnek nem volt könnyű a dol­ga. Az utánpótlás biztosításán kívül az eddig elért művészi szín­vonal megtartása, az új músor kialakítása, megszerkesztése és betanítása, valamint az ezzel járó népzenei anyag hangszeres kísé­retének bebiztosítása komoly fela­műsoráról dat elé állította a vezetőt és a tagságot egyaránt. A hajós új műsorának címe: Átalakulás '86. A vezetőcsere, az új bemutató címe a músor meg­kezdése előtt olyan érzést váltott ki a nézőből, hogy az átalakult együttes célkitűzéseiben is más útra tért. Szerencsére, a Hajós munkájának tartalma nem válto­zott, „csak“ a tagsága. Az átala­kult együttes a helyes úton ma­radt. Az alapító tagok közül már senki sem táncol a hajósban, de nem szakadtak el teljesen az együttestől, hiszen például éppen Morávek Róbert alapítótag alkotta a músor befejező és egyben névadó táncát, az Átalakulást. A músor lendületes és szép volt, pergő, magával ragadta a kö­zönséget. A lelkes ifjú gárda, tisztán, eredeti módon tolmácsolta elődeik néptánchagyományát, azt az örökséget, amelynek felkutatá­sát, rögzítését, átvételét és továbbadását az együttes alakulá­sakor célul tűzte maga elé. Már az előadás alatt érezni lehetett a kö­zönség tapsán, hogy a műsor visszhangra talált, a végén pedig forró lett a hangulat. Olyan kap­csolat alakult ki a szereplők és a közönség között, amely csak őszinte, igazi élményt adó produk­ció eredménye lehet. y ÁG TIBOR mináriumon dr. Praznovszky Mi­hály muzeológus, a salgótarjáni Palócföld főszerkesztője tartott röviden előadást, színes diaképe­ken mutatva be a festőművész legszebb alkotásait. A palócság néprajzáról a Cse- madok-tagok már a tavalyi Mik­száth-napokon is megtudhattak egyet s mást. Volt ennek a témá­nak olyan kiváló kutatója, mint Manga János, aki ugyancsak tá­jainkról indult: az Ipoly menti Pereszlényben (Presel'any) szüle­tett 80 évvel ezelőtt. Egyéb tény­kedése mellett tíz évig igazgatta a gyarmati Palóc Múzeumot, amely épp az idén ünnepli fennál­lásának 95. évfordulóját. Ezért is hívták meg a művelődési szemi­náriumra a szervezők dr. Zólyomi József néprajzos muzeológust, a Palóc Múzeum jelenlegi igazga­tóját, aki Manga János egykori kutatói módszereiről és Ipoly men­ti gyűjtéseiről tartott vázlatos be­számolót. Előadása során bemu­tatta a Palóc Múzeum legszebb gyűjteményeiről készült színes dia­felvételeket is. Nem feledkeztek meg a rendezők a hazai magyar iro­dalomról sem. Dr. Tu rezei Lajos Manók egyetemi tanár ió‘ i^dpuiv voltából a hallgatók a két háború közti csehszlovákiai magyar prózáról, illetve az akkori irodalmi életről kaptak átfogó ké­pet. Az irodalomtörténész figye­lemkeltő előadása bebizonyította, hogy az ilyen arányú kutatások eredményeiről vidéken is érdemes számot adni. A Mikszáth-napok rendezői kezdettől fogva kötelességüknek tartják a szlovák-magyar kulturális kapcsolatok ápolását, a két nép közeledésének szorgalmazását is. Idén olyan szlovák írót hívtak meg körükbe, aki a közeli Kékkőn (Modrý Kameň) él és alkot. Ján Fekete írásainak egy része a szü­lőföld hagyományaiból táplálkozik, a nógrádi táj szépségét-hangula- tát örökíti meg. Az író előadása, melyet valamennyien figyelemmel és érdeklődéssel hallgattak, jól beilleszkedett a nap programjába. A kortárs magyar líra is szere­pelt már az előző irodalmi-kulturá­lis napok műsorán. Ennek folyta­tása volt az idei Nagy László- emlékműsor. A Versben bujdosó című műsort hallgatva a jelenlévők a kortárs magyar líra értékeivel ismerkedhettek, ízlelgethették an­nak gyöngyszemeit. Az eredeti hang- és képdokumentumok fel- használásával bemutatott műsort Szécsi Margit költő vezette be. Lírai előadásában idézte Nagy László szellemét, a költő erényeit, erkölcsi magatartását, örök érvé­nyű gondolatait. A műsorban Bu­dai Ilona népdalénekes és Birinyi József hangszerszólista működött közre. Mindkettejük szereplése szép színfoltja volt a műsornak - emelte értékét, még érzéklete­sebbé tette Nagy László világának hangulatát. Az idei Mikszáth-napok záróak­kordja az irodalmi-honismereti ki­rándulás volt. Negyedszer került sor erre a túrára, melyen csaknem az egész járás területéről részt vettek Csemadok-tagok. A negy­venöt fős csoport járt Miskolcon, Monokon, Sárospatakon, Széphal­mon, Borsiban (Borša), Kassán (Košice), Stószon (Štos) és Gom­baszögön. Többek közt tiszteleg­tek Kossuth Lajos, Kazinczy Fe­renc, Komenský, II. Rákóczi Fe­renc és Fábry Zoltán szelleme előtt. Az irodalmi-nyelvi szakbi­zottság tagjai valamennyi helyen emlékező beszédet tartottak, a vers- és prózamondók keretmű­sort adtak, a kirándulók pedig elhelyezték a megemlékezés ko­szorúit. A túrázókat Magyarorszá­gon Lendeczky László, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Tanács ^Természetbarát Szövetségének elnöke kalauzolta, aki mindenek­előtt az északkelet-magyarországi táj szépségeit mutatta be nagy szakértelemmel. A szakmailag és módszertanilag egyaránt jól előké­szített, színvonalas és tartalmas túra valamennyi résztvevője gaz­dag élményekkel, sok-sok isme­rettel tért haza a „barangolásról“: erőt, hitet és lelkesedést kapva a további munkához. Tisztelgés Gömörnek Szabó László sokadszor tér vissza Gömörbe, annak is egykori székvárosába, Rimaszombatba (Rimavská Sobota). Legutóbb gazdag munkássága négy évtize­dének termését hozta magával a város lakóinak - városukról. A Zlaté Moravce mellől indult építész, pedagógus, festő és ze­nész ugyanis nemcsak egy szép lányba lett szerelmes ötvenvala- hány évvel ezelőtt, hanem a vidéki kisvárosba is. Vallomásait ecsettel és ceruzával fejezte ki; a felszaba­dulás utáni években is sűrűn jött és dolgozott Rimaszombatban. De talán nem is a munka a legmegfe­lelőbb kifejezés az ó esetében, hiszen a festészet számára mindig „csupán“ kedvtelés volt, fiatalos szenvedélye hajtotta újabb és újabb tájak és emberek megisme­résére. Ez jellemzi ma is Szabó Lászlót, aki jócskán túl van a het­venen. Az a hatvan kép, melyet az új művelődési otthonban állított ki, akár várostörténeti dokumentum­ként is felfogható - a legnagyobb átalakulások évtizedeiről nyújt hi­teles, művészi keresztmetszetet. Szabó László realista festőnek vallja magát. Képei az adott idő­szak hangulatát árasztják; különö­sen a kanyargós Rima partjának, a környező dombokon sárguló búzamezőknek, s néhány, idő­közben eltűnt hangulatos utcács­kának a látványa nosztalgiát éb­reszt az idősebb látogatókban. Lényegesen nehezebb feladat elé állította a festőt a mai Rimaszom­bat ábrázolása. Sivár lakótelepe­ket is megpróbált elevenné, lükte­tővé varázsolni, ami azonban nem minden esetben sikerült. A városképek mellett néhány szép csendéletet és portrét is bemutatott, s egy külön ciklusban láthattuk tátrai, árvái és Léva (Levice) környéki tájakat ábrázoló akvarelljeit és olajfestményeit.- Sehová nem megyek ecset és vászon nélkül - mondotta a máso­dik rimaszombati kiállításának megnyitója után. - A következő napokban is festeni fogok, a gö­möri táj mindig nyújt számomra újat, érdekeset. Szeretem a vá­rost, az itt élő embereket, s ezzel a kiállítással is szeretném kifejezni irántuk érzett tiszteletemet. - Sza­bó László a harmincas évek végén rövid időt pedagógusként töltött a közeli Bellény (Belín) és Rakoty- tyás (Rokytník) községben. A művészről - akinek 1948 óta egy tucat kiállítása volt hazánk kisebb-nagyobb városaiban - vi­szonylag kevesen tudják Dél- Szlovákiában (hosszú évek óta Rajecké Teplicén él), hogy jónevű szobrász, sőt zenész is. Betonból készült monumentális medve­szobra mai lakóhelyének iskola­udvarán látható, Kunerád község számára pedig hatalmas békega­lambot formált fehér cementből. Zenei tevékenysége napjainkban a népzenére is kiterjed, művészeti vezetője az országos hírű, hatvan­tagú kunerádi folklórcsoportnak. Gömörben viszonylag rövid id^ig élt, ám úgy érzi, e tájhoz is tartozik. Erről tanúskodik, hogy tagja a Gö­möri Honismereti Társaságnak, amely egyébként ezt a sikeres tárlatot rendezte. -h.a.­Könözsi István felvétele Kovács József operettlemeze Már a swing-korszak kezdetén akadtak, akik megjövendölték az operett alkonyát. Nem lett igazuk. Pedig még csak ezután követke­zett a pop- és rockzene, a musical és a rockopera korszaka. De az operett állta a versenyt. Ez érthető is, hiszen az operettet meseszerú világával, fülbemászó és andalító örökzöld dallamaival nem pótol­hatja semmi. A lemeztársaságok, köztük a magyar Hanglemezgyár­tó Vállalat kiadói terveiben ezért szerepel ma is számos operett, operettösszeállítás. Ez utóbbiak közül való az a Qualiton-lemez is, amely Vágyom egy nő után cím­mel, Kovács József előadásában tartalmaz 14 közkedvelt operett­dalt. Kovács József a hatvanas évek elején táncdalénekesként kezdte pályafutását, emlékezetes zajos sikerrel. Később továbbképezte magát, s operettekben és operák­CSÁKY KÁROLY Csótó László rajza ban vállalt szerepeket. Tehetsége gyorsan kibontakozott, egyre gyakrabban hívták meg külföldi vendégszereplésekre, aztán kül­földi szerződéseket is kapott, éve­ken át a grázi Opera tagja volt és hazájába szinte csak vendégsze­repelni járt. Tisztán csengő, szép, lírai tenorja tehát ismertté vált hazája határain túl is. Az operák mellett mindig vállalt szerepeket operettekben, gyakran lépett fel operettdalokkal műsoros esteken. Az új lemez tanúsága szerint Kovács József nem „kirándul“ az operettmuzsika területére, ó eb­ben a műfajban is otthon érzi magát, s az operákhoz hasonlóan itt is kiválót produkál. Lírai tenorja, kiváló intonációja, szép szöveg- mondása az operettdalokban is nagyszerűen érvényesül. Együtt él a dalok hangulatával, mondaniva­lójával, tehát nem csupán énekel, hanem játszik, alakít is, s ezt tapasztaljuk, érezzük akkor is, amikor vizuális érzékelésre nincs módunk. A lemezen hallhatunk dalokat Ábrahám Pál, Huszka Jenő, Ka- csóh Pongrác, Kálmán Imre és Lehár Ferenc, valamint Johann Strauss, ifj. Johann Strauss és Kari Zeller operettjeiből. A címadó dalon kívül elhangzik többek kö­zött a Rákóczi megtérése, a Lon­donban, hej!, az Ó lányka, ó lány­kám és a Bécsi vér című dal. A lemez közreműködői: Bártfai- Barta Éva, Tokody Ilona, Gregor József, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zeneka­ra, Pál Tamás vezényletével. A közreműködők, a három opera­énekes és a zenekar színvonalas teljesítménnyel járulnak hozzá a lemez sikeréhez. SÁGI TÓTH TIBOR ÚJ SZÚ 4 1986. V. 26.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents