Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1986-05-23 / 119. szám, péntek
A NEMZETI FRONT K! Mázán László (a kép jobb oldalán) munkatársai körében (Archívumi felvétel) „Mélyvízbe dobtak“ Még kezében a kezem, amikor felvillan a szeme.- Most azt akarja, hogy beszéljek, ugye? - kérdezi. - Hogy mondjam el, mit akarok, hogy akarom, hoay képzelem. Ne kérje ezt tőlem! En nem vagyok a szavak embere! Meg egyébként is: sok beszédnek sok az alja, ezt maga is tudja. Maradjunk hát annyiban: a világot én sem fogom megváltani. Legfeljebb rendet teszek a legkisebb csücskében. Mázán László, a štúrovói Délszlovákiai Papír- és Cellulózgyár dobozgyártó részlegének dolgozója. Munkára született, szókimondó, megbízható ember - a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjelöltje.- Jól érzem magam a gyárban, szeretek itt, erről látja, könnyebben beszélek. Hatvannyolcban, amikor idejöttem dolgozni, a vágógép mellé állítottak, ott kötöztem a kartont majdnem három évig. A következő „megálló“ a kasírozógép volt. Azt is szerettem, ott sem volt gond velem, de tudja, hogy van: húszéves korában akkor örül igazán az ember, ha nagy pénz üti a markát. Spekuláltam, hogy legyen. Hova menjek, hogy több pénzt kereshessek. 1974 őszén aztán új részleggel bővült a gyár, én meg kapva kaptam a lehetőségen. Azóta egyfolytában itt dolgozom a dobozok között. Figyelem a gépet, lesem a ragasztót, a szalagot, a hullámpapírt; vannak napok, amikor any- nyit szaladgálok, mint egy hosszú- távfutó.- A munkatársaimat előre szoktam kiszemelni. Akiről tudom, hogy jól dolgozik, azt idecsalom. A többi már megy magától... Parancsolni amúgy sem szeretek. Attól csak én is ideges lennék. Hogy mitől van rossz napom? Ha elszakad a lánc, azt még úgy, ahogy elviselem. Az csak fél óra kiesés. De ha összetörik a csapágy, vagy ha felmondja a szolgálatot a futószalag, akkor végem Akkor robbanni tudnék. Haragosom? Remélem, egy sincs. Aki ismer, tudja rólam, hogy a gép mellett nem ismerek lehetetlent. Első a napi teljesítmény, az magáért beszél. De hisz említettem már: köztünk senki sem lazsál. Aki itt van, az dolgozik.- Pihenni a kertben szoktam. De ott sem úgy, hogy kiülök a fa alá - teszek-veszek, amíg be nem sötétedik. Hol a fiam, hol a lányom szalad értem: apu, gyere, kezdődik a film; ebből tudom, hogy nyolc óra van. Szombaton is majdnem lemaradtam A zöld sátánról, pedig a kalandfilm a mindenem. Könyvet nem is tudom, mikor olvastam utoljára; örülök, ha a napilapot átfutom. Tudja, hogy van: egy családi ház körül mindig akad tennivaló, s akkor a méheimról még nem is beszéltem.- Igen, tudom, mélyvízbe dobtak. Ezt mondogatja a feleségem is, az apósom is, s ezt állítják a munkatársaim is. Nem baj. Nem izgulok. Érzek magamban annyi erőt, hogy végigcsináljam ezt az öt . évet. A negyvenes körzet az enyém - a környékbeli kis faluk egy része. Nem akarok sokat, csak amennyit lehet. Ismerem az itteni embereket. Dolgosak és rendszeretóek, nem nagyon kell buzdítani őket, hogy még szebbé tegyék a környezetüket. A többség mindig tudja, mi a dolga. Nekünk még a fülünkben cseng apáink szava: „Dolgozz, csak úgy boldogulsz!“ SZABÓ G. LÁSZLÓ Akarva-akaratlan sémák alakulnak ki bennünk. Ha például megnevezünk egy foglalkozást, tudatunkban azonnal megjelenik ennek egy tipikus képviselője. A főagronómust például senki sem tudja elképnövénytermesztés irányítását vállalták magukra. Újlaky Géza nem adta fel. 1973 óta fóagro- nómus a szülőfalujában. Elfogadták és úgy tűnik, szeretik is. Szakmai felkészültségét nagyra értékelik, s azért is tisztelik, A szülőföld képviseletében zelni - mondjuk: kék színű, olajfoltos munkaruhában. De nem csak a külsőt, a belső tartalmakat, magatartást illetően is „skatulyázunk“. Mindezt pedig csak azért hozom most fel, mert meggyőződésem, hogy Újlaky Géza, az Abarai (Oborín) Efsz főagronómusa, akit az idén első ízben javasolnak képviselőnek a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájába, ezekbe a „skatulyákba“ nem zárható, és ez egyszersmind azt is jelenti, hogy sajátos arcéle van. Persze, hogy most ilyeneket mondok róla, ez biztosan nem tetszik neki, ugyanis ahogyan ó él, azt nagyon is magától értetődőnek, termé-' szetesnek tartja. Mi az, ami szimpatikus számomra életviteléből? Nos, hadd kezdjem azzal, hogy hű maradt a szülőfalujához. Miért fontos ez? Több szempontból is. Itt most erről csak annyit, hogy a Bodrogközből és az Ung-vidékéről az utóbbi há- rom-négy évtized alatt bizony nagyon sok fiatal máshol próbált megélhetést keresni, azaz nem kívánta folytatni nagyapáik, apáik évszázados mesterségét: a földművelést és az állattenyésztést. Kétségtelen, hogy az embert és a tudást próbáló körülmények otthon, s nem a városban voltak nehezebbek. Ahhoz kétség nem fér, hogy az ország népének más egyéb mellett az Ung-vidéki és a bodrogközi gabonára is igen nagy szüksége van. És, hogy még jobban érthető legyen: a Tőketerebesi (Trebišov) járásban az utóbbi években az erőpróbát sok agronómus képtelen volt elviselni. Ki kell mondani: feladták. Inkább elmentek tanítani valamelyik mezőgazdasági szakiskolába, jobbik esetben csak egy munkaszakasz és nem az egész mert őszintén meghallgatja a mások véleményét. Nincs könnyű dolga, az abarai szövetkezet határában különösen nehéz a gazdálkodás. A nehéz, kötött talaj megműveléséhez például nekik kétszer annyi üzemanyagra van szükségük, mint a környéken. De itt (Gazdag József felvétele) is dolgozni kell, az ember nem hátrálhat meg - és Újlaky Gézáék ezt jól tudják. 1984- ben különösen boldogok voltak, 70 mázsás hektárhozamot értek el gabonafélékből! A tavalyi év viszont nem volt már olyan jó, az őszi vetéseknek több mint a fele kiázott. Itt, az ország legmélyebben fekvő vidékén a víz bizony sok gondot okoz a mezőgazdászoknak. Az is baj, ha sok van belőle, és az is, ha kevés. Az abarai szövetkezet ugyan 3400 hektáros, de ebből a földterületből csak közel 2400 hektárnyi művelhető meg, sőt valójában még ennyi sem, hiszen az 1350 hektárnyi rét és legeló nagy része mocsaras. Olyan rétek is vannak itt, amelyek emberemlékezet óta nem voltak művelve. A kilúgozott föld pedig, akárhogy is műtrágyázzák és meszezik, nem adja azt a jó minőségű takarmányt, amit szeretnének. A meliorációt eddig 700 hektáron végezték el. Ezeken a földeken ma már öröm dolgozni. Kétségtelen, a helyzet megváltoztatásához ez a legjárhatóbb út, mint ahogy a mezőgazdasági termelés minden szakaszán érvényt kell szerezni a tudományos ismereteknek. Újlaky Géza elmondotta, ha megkapja a választók bizalmát, mint képviselő a megfelelő fórumokon más egyéb mellett a mezőgazdaság, a helyi nemzeti bizottságok és az üzemek együttműködésének javítása érdekében is szót kíván emelni. Tapasztalatai, meglátásai szerint ezen a téren még sok a tennivaló, még mindig képtelenek vagyunk például egy tájegység problémáinak komplex megoldására. A Tó- keterebesi járás több földmű- ves-szövetkezetében már munkaerőhiány jelentkezik, ós nem csak az állattenyésztésben. Ez alól Abara sem képez kivételt. A traktorokra sincs elegendő ember, pedig az olyan nagy teljesítményű gépeket, mint a 180 lóerős Skoda, szinte vétek egy műszakban üzemeltetni. Hogy a munkaerőt jobban meg tudják tartani a mezőgazdaságban, Újlaky Géza szerint a helyi nemzeti bizottságoknak is többet kellene tenniük a falusi életfeltételek javításáért. Ugyanakkor a kulturális intézményeknek, az ifjúsági szövetségnek is szívügyének kellene tekintenie a falusi fiatalok helyzetét. Szerencsére jó példaként azért nem is kell más kerületbe menni, vannak itt is, csak ezeket több helyen is alkalmazni, követni kellene. Hogy az emberi kiteljesedésnek nincsenek korlátjai, azt akár Újlaky Géza is példázhatja, hiszen immár évek óta a nagy- kaposi (Veľké Kapušany) Ko- mocsa Néptáncegyüttes parasztzenekarának oszlopos tagja. Lám erre is futja az erejéből, lám így is lehet - és a képviselőjelölt fóagronómus portréjából ezt sem hagyhatjuk SZASZÁK GYÖRGY 1971 óta képviseli a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottságban fél Komárom (Komárno) - több mint 16 000 ember - érdekeit Szabó Miklós, a komáromi hajógyár művezetője. Az idei választásokon a Nemzeti Front ismét jelölte őt a kerületi nemzeti bizottságba, méghozzá első ízben a CSKP javaslatára, mint ezt alig leplezett büszkeséggel jegyzi meg beszélgetésünk során. A hajógyárban hetven ember munkáját irányítja, mondja el róla Soós György mérnök, az üzemrészleg vezetője, aki a gyár egyik legjobb művezetőjét tiszteli ebben a jó kedélyű, kiegyensúlyozott mesteremberben. Több mint huszonöt éve dolgozik a szakmában, a kisujjában van minden munkafolyamat, s egyáltalán amit csak tudni lehet a bádogosmester- ségról. Egy-egy sürgősebb vagy fontosabb munkát még ma is maga végez el, s előfordul, hogy kiveszi beosztottjai kezéből a szerszámot, ha a feladat megoldására jobb módszert tud. így aztán hallgatnak rá az emberek, súlya van a szavának. Soós mérnök mosolyogva meséli, hogy kapcsolatuk nem mentes a konfliktusoktól sem. Szabó Miklós kiáll a csoportja mellett, hogy jobb munkakörülményeket teremtsen a beosztottainak, javuljon a munkaszervezés. Szabó Miklóst a hajógyárban sokan ismerik és sokan fordulnak hozzá, mint képviselőhöz ügyes-bajos dolgaikkal, panaszaikkal. A valasztók érdekeit védve- Arról, hogy mi foglalkoztatja az embereket, milyen problémáik vannak, elsősorban itt helyben nyerek tapasztalatokat. Nem kevésbé fontosak azonban azok a félévente megtartott gyűlések, amelyeken-választóimmal, a lakossággal találkozom, számot adok nekik tevékenységünkről, továbbá a városi nemzeti bizottság plenáris ülései, amelyeken meghívott vendégként veszek részt. Ezeken a gyűléseken a lakosok felszólalásaiból, a képviselők interpellációiból számos panaszról, kérésről szerzek tudomást. Hogy aztán mihez kezdek, az már a körülményektől függ. Van úgy, hogy a vnb végrehajtó szerveinél járok közben az ügy érdekében, van, hogy a kerületi nemzeti bizottságon kell a problémát felvetnem vagy közvetlenül az egyes intézmények, vállalatok vezetőségéhez fordulok. Örülök, ha a választóim és a munkatársaim bizalommal fordulnak hozzám, hiszen a képviselői tisztségemet csak úgy tudom becsülettel ellátni, ha ismerem választóim problémáit, mert csak úgy tudok részt venni ezek megoldásában és orvoslásában. Igaz, hogy az elmúlt megbízatási időszakban a knb közlekedési bizottságában dolgoztam, ez azonban nem jelenti azt, hogy csak a tömegközlekedés és a fuvarozás kérdéseivel lennék tisztában. Más ügyekben is sikerült eljárnom, s meg kell mondanom, nagyon jó érzés, elégedettség tölt el, amikor eredményesen intézek el egy panaszt vagy jogos kérést. Nemrégiben zajlottak le a választási gyűlések. Milyen tapasztalatokat szerzett ezeken? Mire helyezték a hangsúlyt a gyűléseken előadott választási programokban?- Úgy látom a választóink elégedettek. Nagy munkát végeztünk a város fejlesztésében és a választási programunk céljait sok tekintetben túlteljesítettük. Most, hogy gyarapodott és szépült a város, ideje sort kerítenünk a városhoz , csatolt peremközségek lakosai jogos kéréseinek kielégítésére, mert joggal kifogásolják, hogy nincs járdájuk, nincs bevezetve hozzájuk a gáz vagy a telefon... A választási programunk végső összeállításánál ügyelünk arra, hogy nekik is jusson a város, illetve a szolgáltatások fejlesztésére szánt eszközökből. A választási programunk egyik legfontosabb pontja az egészségügyi szolgáltatások színvonalának lényeges javítását célozza, s erre nézetünk szerint meg is vannak a feltételeink. Javítani kell az áruellátást, s ezzel kapcsolatban figyelembe kell vennünk a városunkon áthaladó jelentős turistaforgalmat is. Szabó Miklós a képviselői tisztségével járó feladatai mellett időt talál a Sparta kajak-kenu szakosztályának támogatására isr melynek vezetőségi tagja. Ebből az egyesületből indult el egykor két fia, Attila és Zoltán, akik több bajnoki címet szereztek, bekerültek a válogatott keretbe, és Attila nemcsak Csehszlovákia első számú kajakosa, hanem az idén Montre- álban megrendezésre kerülő világbajnokság esélyese is. Szabó Miklós a vállalatánál tolmácsolja és támogatja a szakosztály kéréseit és mesterségbeli tudását kihasználva sokat segített az olyan test- nevelési létesítmények felépítésénél, mint az uszoda, a csónakház, a jégpálya és. a sportcsarnok. De olyan társadalmi munka sem volt a városban, melynek sikeréhez kétkezi munkájával, szervezési képeségeivel ne járult volna hozzá. Magával tudja ragadni az embereket, s olyankor jelentős létszámú önkéntes segítőt toboroz a gyárban egy-egy közösségi létesítmény megvalósítása érdekében.- Utasítgatással, parancsolgatással nem sokra mennék. Az emberek mozgósításának hatékonyabb eszköze a meggyőzés. Ehhez viszont azonosulni kell a céllal, ismerni kell az embereket, együtt élni a problémáikkal. Szerencsére én nagyon könnyen beleélem magam más helyzetébe, ami egy képviselő számára nyilván nagy segítséget jelent tisztsége ellátásában, de egy művezető számára esetleg hátrány. A munkahelyemen talán szigorúbbnak kellene lennem. FEKETE MARIAN Gál Máriát, a h ját már harma Kerületi Nemz lasztókerületél val nagyon jó retességévei, tekintélyt és nemcsak a ny kan állítják m> otthonában, t Munkahelyér munkatársnője dott, hogy köze mányi szabadi keveset tudnak is többször cs san a telefon, hogy éppen Pr ségi Gyűlés ül nakelőtte, s m a programja, rr lésekre jár. Mede Gézá Fürdóigazgatós szeti szakelóac ték. Az elmúlt i kétséget kizárč termettségét, f s munkahelyi megelégedésre nem volt köm a csízi (Číz) gye si munkálatai bízták meg. E' vezetése még próbáló főiad a munkakörülr melyik nagy I eszményi áll Csízben sem, mégis, még c átadják rendelt lió koronás r gyógypavilont, folytatódik, hog világszínvonalú terápia is. Mi csupán a lelkii; zetó érdeme, h vetségi Gyűlés szén nem titok móri gyógyfürd lenzői is volts már a múlté. > ben folynak a I- gére, az orszác nek nem kis ör Mede Gézá bernek azonb évben volt egy me is. Első idején jelentke; szaki Főiskola rára, melynek ) tói immár csa választja el. Amikor a h gettünk - nerr az ember okc össze lehet ec sal, s a közéit Ez utóbbi térer ra, gyakorlatra választói gyal
