Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1986-05-19 / 115. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1986. V. 19. A két László A hatvanas években a László név sűrűn szerepelt a hazai lapok sportrovatainak hasábjain. Az okot az szolgáltatta, hogy László Károly, a Dunajplavba Bratislava birkózója szabadfogásban hatszor nyert országos bajnoki címet. Egyesülete csapatát négyszer segítette hozzá az országos bajnoksághoz. Súlycsoportjában szabadfogásban abban az időben nem volt méltó ellenfele az országban. Hosszan lehetne sorolni nemzetközi sikereit is. Az évek azonban elszállnak az ember feje fölött, a sportoló pályafutása véges. Tizenkét éve, hogy a megyercsi (Čalovec) születésű sportmester visszavonult, de a László név egy idő óta megint gyakran feltűnik a sporthírekben. A beavatottak tudják, hogy az a bizonyos László Károly, aki a különböző korcsoportokban és súlycsoportokban egyre-másra gyűjtögeti a szlovákiai és országos bajnoki címeket, sőt az első nemzetközi babérokat is, a korábbi híres birkózó, László Károly fia. Ez esetben tehát az alma nem esik messze a fájától A birkózóbajnok fia apja nyomdokaiba lépett. Első szlovákiai bajnoki címét hat évvel ezelőtt nyerte. Azóta se szeri, se száma az aranyérmeinek. Hogy csak a legutóbbi diadalait említsem: február végén első lett az 59 kilósok kategóriájában a serdülő korosztályúak kötöttfogású szlovákiai bajnokságán, és csapatával is bajnoki címet nyert. Április végén szabadfogásban, egy korosztállyal feljebb és a 60 kilósok súlycsoportjában győzött Szlovákia bajnokságán, és nagy érdeme van abban, hogy csapata is bajnok lett. Közben rajthoz állt még Bratislava színeiben egy felnőtt nemzetközi tornán szabadfogásban a bulgáriai Ruszéban és győzött. S egy egészen friss eredmény: egy héttel ezelőtt országos bajnoki címet szerzett szabadfogásban a serdülő korosztály 56 kilós súlycsoportjában. Felsorolni is nehéz, hogy ez az alig tizenhat éves fiú, már mi mindent elért. Pedig még csak pályafutása elején tart. Idősebb László Károly természetesen büszke a fiára.- Minden vágyam az volt, hogy a fiam birkózó legyen - mondja idősebb László Károly, akiről senki sem mondaná, hogy negyvenhárom éves. Ma is olyan karcsú, csupaizom, mint versenyző korában. Ahogy mondani szokás; tartja a súlyát.- Teljesült a vágyam - folytatja. - Melyik apa ne örülne ennek? Igaz, csecsemőkorától birkózgat- tunk. A mi mindennapi játékunk a birkózás volt. De még álmomban sem gondoltam volna arra, hogy ennyire megszereti ezt a szép sportágat, és ennyire viszi benne. Igaz, már öf^hat éves korában előfordult, hogy tudtomon kívül beült egykori edzőm, a jóságos Meszes Pista bácsi kocsijába, és elhajtott vele a birkózók edzésére. Megtörtént ez akkor is, amikor iskolába kezdett járni, hogy iskolaidőben, iskola helyett is a szőnyeg körül őgyelgett. Miután néhányszor mindketten kikaptak, Karcsi az iskolát sem hanyagolta el. Viszont egyszer s mindenkorra megmaradt a birkózásnál. Karcsi hét éve foglalkozik versenyszerűen a birkózással. Milan Lisý edző tanította meg vele a birkózás ábécéjét, de Meszes Pista bácsi és az apja is sokat foglalkozott vele. Az egykori birkózó és edzője között végtelenül bensőséges kapcsolat volt, Pista bácsi Apa és fia - mindketten többszörös bajnokok. szívesen foglalkozott kedvence fiával. Ma Ján Gerbóc edző keze alatt érik lassan nemzetközi rangú birkózóvá.- Mintha csak magamat látnám - révedezik el emlékeiben idősebb László Károly sportmester. - Én is ilyen szenvedélyesen szerettem a birkózást. Néha azon kaptam magam, hogy gondolatban Me- gyercsen vagyok. Felidézem Árvay Zoli bácsit, akihez fogható sportbaráttal sem pályafutásom alatt, sem azóta nem találkoztam. Igaz, hogy elsősorban a foci volt a hobbija, de mellette más sportágakba is igyekezett beavatni bennünket. Emlékszem, egy hónapig is betege volt, ha kikapott a község focicsapata. Nekem ő adta az első impulzust és intelmeket a szorgalomra, meg a kitartásra, amely nélkül a sportban nem lehet sikert elérni. Erre nevelem a fiamat is. Az edzők szerint ifjabb László Károly szófogadó, törekvő fiú. Szó nélkül elvégzi a feladatokat. Pedig az edzés ma már a birkózásban is mindennapi foglalkozást jelent.- Bezzeg az én időmben - szólal meg ismét az apa - még élversenyző koromban is hetente csak háromszor edzettünk, és milyen körülmények között. A megüresedett - ha megüresedett - tornateremben magunk hordtuk szét a szőnyegeket, aztán szépen el is raktuk őket, mert utánunk jöttek mások. A maiaknak már minden kényelem adva van. Állandó birkózóterem, teljes felszereléssel, erősítőkkel, szaunával, rehabilitációs helyiségekkel. Hej, ha nekünk is ilyen dolgunk lett volna... De nem irigylem tőlük, így van ez rendjén. Ma már csak ilyen feltételek mellett lehet lépést tartani a világgal. Meg jóadag szorgalommal, amely nála nem hiányzott. Szerencsére a fia e tekintetben is rá ütött.- Időnként már-már sajnálom vagy féltem is a fiút - mondja. Az utóbbi időben rengeteget ver- f senyez, ilyen korosztályban, majd amolyan korosztályban. Ifjúságiakkal, juniorokkal. Ősztől korengedéllyel már a felnőttek között rajtol az I. ligában. Szerintem ez egy kicsit sok. Most éppen fogyaszt, ideges is tőle. Meg aztán társaival is szórakozna néha, de erre már végképp nincs idő. Ilyen a sportoló élete. Szerencsére a fiú egyelőre nem osztja apja aggályait. Fáradhatatlanul dolgozik. Elsősorban a szabadfogás érdekli, akárcsak annak idején az apját.- A szabadfogásban több a fantázia - mondja. - Az ember jobban használhatja az eszét. A kötöttfogás szürke, egyhangú. Egyelőre azonban mindkét fogásnemben versenyzek. Hogy ki a példaképe?- László Károly, az idősebb. Úgy látszik a László név még sokáig fennmarad a birkózósportban, annál is inkább, mert a szakvezetők már az olimpiai keretben tartják számon. Lehetséges, hogy neki sikerül az, ami nem sikerült az apjának: olimpiai vagy világbajnoki címet szerezni. PALÁNYI LAJOS A szerző felvétele A JCP Štúrovo cselgáncs-szakosztálya fiatal sportolóinak egy csoportja látható Rackó Sándor (jobbról az első) vezető edzővel (A szerző felvétele) A „kakasok“ az ország sarkában A tatami szerelmesei A JCP Štúrovo sportegyesületének egyik legeredményesebb szakosztálya a cselgáncs. Sportolóinak jelképe a kakas, amit kimonójukon is viselnek. A csapat igen sikeres múltra tekinthet vissza. Bátran állíthatjuk. Szlovákia egyik legjobb cselgáncs-szakosztályai közé tartozik. Az 1978-ban alakult szakosztály a štúrovói papírgyár szaktanintézetének tornatermében kapott ideiglenes edzőtermet. A sportfelszerelések hiányát az edzők és növendékeik páratlan lelkesedése pótolta. Az akkori helyzetről és az alakuló csapat körülményeiről Rackó Sándor, a serdülők edzője így vélekedett:- A JCP cselgáncs-szakosztály megalapításának ötlete Dejcző Flórián edzőtől származott. Kezdeményezését kezdettől fogva nagyban támogatta Jung György, a sportegyesület akkori vezetője. A kezdeti nehézségek után 1981- ben értük el elsó sikereinket: Ráczkó László az ifjúságiaknál szlovákiai bajnok lett a 44 kg-os súlycsoportban. Ezután sorozatos győzelmeket értek el versenyzőink különböző viadalokon. 1982-ben Szelecky Zsolt (75 kg), egy évvel később Ježo Antal (48 kg) végzett az elsó helyen Szlovákia legjobb ifjúsági cselgáncsozóinak bajnokságán. Két évvel ezelőtt Halász Vladimír is felállhatott a dobogó legfelső fokára, miután a szlovákiai bajnokságon valamennyi esélyesebbnek tartott ellenfelét két- vállra fektette.- A lányoknál Csiba Katalin tartozik a legsikeresebb judósok közé. Háromszor is Szlovákia legjobbja lett súlycsoportjában. 1984- ben az 59 kg-osok között ezüstér„A munka és a sport az életem“ Ahol nemcsak beszélnek... i ú Napjainkban sokat hallhatunk, olvashatunk a mozgás, a testnevelés fontosságáról, a futás jótékony hatásáról, s arról, hogy a testedzés milyen fontos szerepet játszik az ember életében a betegségek megelőzésében. A rendszeres futás, kocogás előnye ismeretes: meggyorsítja a vérkeringést, kitágítja az ereket, megerősödik a szívizomzat, kitágítja a tüdő térfogatát, több oxigén jut szervezetünkbe. Engem is érdekelt a téma, s arra kerestem választ, mit tesznek az átlagemberek és a sportegyesületek az ügy érdekében. A Kassai (Košice) járás egyik sportegyesületében nyerhettem bepillantást, hogyan szervezik a tömegsportot, hogyan biztosítanak lehetőséget a futók, a kocogok népes táborának, milyen ver- senyeket rendeznek, s ezekről mikor és hogyan lehet tájékozódni. A kérdésekre a járási testnevelési szövetség illetékeseitől kaptam választ. Először is: sportnaptárt tesznek közzé, amelyből az érdeklődők tudomást szerezhetnek valamennyi szlovákiai futóversenyről. Külön kiírása van a Kassai járás futóversenyeinek, melyek a Futók Nagydíjáért folyik. Ezen kívül tizenkét olyan nagyszabású tömegfutóversenyre kerül sor évente, amelyeken pontokat lehet szerezni. Megtudhattuk azt is, hogy minden verseny előkészületeiről és eredményeiről tájékoztatást biztosít a járás hetilapja, a Zora východu. A versenyek nagyszerűen propagálják a futást. A kocogok létszáma folyamatosan emelkedik. Talán nem ártana közelebbről is szemügyre venni a Kassai járás nagyszerű futórendezvényei sikereinek titkát és követni példájukat más járásokban is. A kassaiak elmondhatják magukról: nemcsak beszélnek a tömegfutóversenyekről hanem tesznek is érte. HALÁSZ JÓZSEF Novák Ferenc, a debreceni postás az elmúlt 45 esztendőben nem kis hírnévre tett szert. Nem a kerékpárstadionban elért eredményeivel, hanem egyedülálló maratoni túráival. A gyerekkorában jobb karját elvesztett sportember a kerékpáros kirándulásokra tette föl életét. Eddig mintegy 1 200 000 kilométert kerékpározott - ez a Föld és a Hold távolságának háromszorosa - több országon át. Május 9-én Bratislavában találkoztunk a kerékpártúra megszállottjával, néhány órás pihenőt tartott Szlovákia fővárosában. Novák Ferenc újabb nagy portyára indult: „Végső célom Osló. Magyarországról Csehszlovákián át Drezdába kerekezem, onnét Svédországba és Norvégiába. Visszafelé ez lesz az útirányom: NSZK, Dánia, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Ausztria, Jugoszlávia, Magyarország". Terve szerint a túra kilencven napig tart. De hogyan tudja ezt összeegyeztetni a munkájával, illetve mit szól hozzá a munkaadója? „Szabadságomat különleges engedéllyel gyűjtöttem össze...“ Novák Ferenc a Magyar Posta háromszoros kiváló dolgozója és miniszteri kitüntetéssel is rendelkezik. Nemcsak a kerékpárt szereti fanatikusan, munkahelyén is a legjobb dolgozók közé tartozik. „Tízéves korom óta kerékpározom, huszonöt évig egyesületben versenyeztem. Pályafutásom alatt tizenkilenc megyei bajnokságot nyertem és száz különböző versenyt“. Novák Ferenc most 55 esztendős és nagyon büszke arra, hogy még egyetlen napot sem volt beteg hosszú szolgálati ideje alatt. ,,A munka és a sport az életem“. Hogy mit tanácsol a fiataloknak ez a kiváló sportember? „Minél többet sportoljanak, ki-ki adottságainak megfelelően, így megőrizhetik egészségüket és eredményesen végezhetik munkájukat...“ Jó utat, Novák Ferenc! (t- v.) met szerzett az országos bajnokságon. Egy évvel később ugyanebben a súlycsoportban nagy bravúrt hajtott végre: az első helyen végzett, ugyancsak az országos bajnokságon. Ráczkó László kimagasló eredményeire felfigyeltek az ifjúsági válogatott edzői is, s két évvel ezelőtt bekerült a csehszlovák válogatott bővebb keretébe. A štu- rovói cselgáncsozók 1985 végén és az idei év elején aratták legnagyobb sikereiket. Molnár Tamás szlovákiai elsőséget szerzett, a fiúcsapat pedig bejutott a Szlovák Nemzeti Ligába.- Az ifjúságiak mellett a diákok is több figyelemre méltó eredményt értek el. A Banská Bystricá- ban megrendezett szlovákiai bajnokságon a JCP fiatal cselgán- csozói közül négyen vettek részt és ketten bronzérmet szereztek: Ježo Antal (53 kg), valamint Molnár Tamás (62 kg). A lányok közül az igen tehetséges Hugyec Ingridre figyeltek fel a szakemberek, miután az 53 kg-osok súlycsoportjában az elmúlt évi szlovákiai bajnokságon az előkelő harmadik helyen zárta a versenyt - mondta Rackó Sándor. Ezeknek az eredményeknek volt köszönhető, hogy 1986-tól a JCP sportegyesületének vezetősége fokozott támogatást nyújt a cselgáncs-szakosztálynak. A városban eleinte meg-meg- mosolyogták azokat a gyerekeket, akik e sportág mellett döntöttek. De most már nyoma sincs az évekkel ezelőtti kétkedésnek, hanem jelenleg egyre többen érdeklődnek a szép sikereket elért sportág iránt.- Utánpótlásban nincs hiány, hiszen a legkisebbek között már most nem egy tehetséges sportoló küzd a tatamin: Németh Attila, Kadják Marian, Kalmár László, Pokorný László, Krizsán Béla, Rackó Sándor, Vihnálik Sándor, Tesár Attila, Prochádzka László, Simon Dániel, Kálmán Zsolt, a Zsemberi fivérek, Kollár Ingrid és Adrianna, Majcsák Mónika, Gálád Denisa és Sipos Angéla. A cselgáncsozók a helyi sportegyesület új, korszerű sportcsarnokában készülnek heti három alkalommal a versenyekre. Egy-egy komolyabb erőfelmérés előtt a csapat tagjai naponta a tatamire lépnek.- Évente többször is a váci és az esztergomi fiatal judósokkal közös edzéseken veszünk részt - jegyezte meg az edző. A szakosztály tagjai és vezetői remélik, hogy a jövőben is hasonló támogatást kapnak majd a sportegyesülettől, mind eddig. Ezt a versenyzők jó eredményekkel és sikeres szerepléssel akarják viszonozni. FILAKOVSZKY ZOLTÁN
