Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-08 / 82. szám, kedd

A CSKP XVII. kongresszusának vitája

ÚJ SZÚ

5

IV. 8.

(Folytatás a 4. oldalról) anyagokat. Munkahelyeink kivitelezési részlegeiben az elmúlt ötéves tervidőszakban elkezdődött több mint 70 biopreparátum gyártása a tudományos kutatás, a biotechnológiai alkalmazás és az orvostudomány számára. Olyan könnyűvegyipa- ri, biokémiai és biotechnológiai eljárásokról van- szó, amelyek döntő mértékben hasznosítják az alapkutatási eredményeket, s amelyek ára a külföldi katalógusok szerint egyes esetekben milligrammonként több tízezer devizakoronáig is terjed.

Biológiai munkahelyeink a CSSZTA munkahelyeivel és a főiskolákkal együttműködve nép- gazdasági szempontból igen jelentős eredményeket értek el a mezőgazdasági irányzatú céltervek végrehajtásában, például az integrált növényvédelemben, a termelés ökológiai optimalizálásában, a gazdasági állatok kórokozók elleni védelmében, a biogén anyagok újrafelhasználásában stb. Nagy figyelmet fordítunk a biológiaiorvostudományi műszerek kifejlesztésére is, amiben több partnerrel is együttműködünk, elsősorban a Stará Turá-i Chirana termelési-gažda- sági egységgel.

Az a körülmény, hogy több munkahelyünk jelentős színvonalat ért el az említett területekre irányuló időszerű tudományos problémák megoldásában, lehetővé tette, hogy aktívan bekapcsolódjanak a KGST-országok tudományos-műsza- ki haladásának 2000-ig szóló komplex programjába. Ennek a komplex programnak nagyon értékes elméleti hátterét képezi a Szovjetunió, Csehszlovákia és a többi KGST-ország alapkutatása, s az ilyen irányú kölcsönös két- és sokoldalú együttműködésük. így az is természetes, hogy amennyiben a komplex program a tudományos-műszaki haladás öt alapvető irányzatában célul tűzte ki a nemzetközi élvonal elérését, ez csak úgy teljesíthető, ha az országainkban világszínvonalú lesz az alapkutatás. Ez kollektív kötelességünk, a szocialista közösség országainak együttes kötelessége. Sokat tehetünk ebben az irányban a CSSZTA és az SZTA belső tartalékainak mozgósításával, ahogy arról Ríman elvtárs beszélt a felszólalásában. Egészében véve azonban sokkal hatékonyabban kell kialakítani a szükséges anyagi és káderfeltételeket főleg az olyan tudományos szakágazatok fejlesztésére, amelyek az intenzifikálás stratégiája és a tudományos-múszaki haladás meggyorsítása szempontjából kulcsfontosságúak. Azért hangsúlyozom ezt, mert tudatosítani kell, hogy a CSSZTA és az SZTA még együttesen sem képezik tudományos-kutatási alapunk tíz százaléknyinál nagyobb részét.

Problémáink és nehézségeink magva az alapkutatás kísérleti műszerekkel és anyagokkal való ellátásában rejlik. Nem áll rendelkezésünkre a szükséges mennyiségű laboratóriumi műszer, alkatrész, vegyszer, biológiai alapanyag és más speciális anyag. Ez a körülmény alapvető mértékben fékezi az alapkutatás színvonalának az emelését. Ezért az új feltevések megvizsgálására irányuló tudományos kísérletek időtartama a mi feltételeink között, a világátlaghoz viszonyítva, lényegesen hosszabb. Itt vannak a fő tartalékok tudományunk haladásában, céljaink nagyságában, a megoldások minőségi színvonalában és az alkalmazhatóság terjedelmében. Az ilyen időveszteségeket nem pótolja sem a tehetség, sem a szorgalom. Megérett az idó arra, hogy ezeket a nehészégeket, amelyeket a tudományos dolgozók ismételten hangsúlyoznak, rugalmasan és gyökeresen megoldjuk.

Az elmúlt öt év alatt a tudomány és a termelés területén sok tapasztalatot szereztünk a tudomány és a termelés közti kapcsolatok kialakításában, meghatványozódtak a kutatási eredmények gyakorlati hasznosításának a példái. Ez azonban az intenzifikálás útján nagyobb fordulat eléréséhez nem elegendő. Ezért napjaink feladata az, hogy a példákról áttérjünk a tudomány és a termelés állandó kapcsolatának a rendszerére, amely széles fronton felöleli az egész tudományos-kutatási alapot és a termelés egész területét. E forradalmi feladat teljesítéséhez a szükséges eszközöket a gazdasági mechanizmus alapvető tökéletesítésével kell létrehozni és biztosítani. Magasabb minőségi szintre kell emelni a termelést, s le kell rövidíteni az innovációs folyamatokat. Ezt olyan embereknek kell megvalósítaniuk, akiknél a politikai érettséghez és a szervezőképességhez olyan szakismeretek is társulnak, amelyek a tudományos munkamódszerekhez nélkülözhetetlenek. Az ilyen típusú emberek megkeresésére és tudományos nevelésére a termelés és a tudomány területén közös igyekezettel is lényegesen nagyobb gondot kell fordítanunk, mint eddig. Ezt a célt kell szem előtt tartani a tehetséges fiatalok kiválasztásakor a főiskolákon, sőt már a középiskolákban is, s el kell érni, hogy az iskolák életére ez a szellem és gondolkozásmód legyen a jellemző. E feladat megoldását társadalomtudományi kutatásunk is aktívan támogatja. Az SZTA illetékes társadalomtudományi munkahelyeit arra irányítjuk, hogy bátrabban és alkotóbb módon keressék a szocialista korszak emberének fejlődésével összefüggő kérdések komplex megoldását, ahogy azt az emberi tényező növekvő jelentősége, s a dolgozók alkotó erőinek mozgósítása megköveteli.

JIŔINA PŔISTOUPILOVÁ elvtársnő, a Libereci Vasúti Szakmunkásképző Intézet vezetője

Minden kérdés és feladat, melyet a kongresszus megtárgyal, kapcsolatban van az ifjú nemzedékkel.

Éppen ezért fontos számunkra, hogy a fiatalok azonosuljanak ezekkel a feladatokkal és célokkal. Ehhez járulunk hozzá oktató-nevelő munkánkkal. Az ifjúság nevelése mindig is rendkívül igényes volt, s az is marad. Most, amikor szocialista társadalmunk gyors ütemben fejlődik, a nevelés jelentősége még jobban nő. A fiatalokkal kapcsolatban nemegyszer hangzanak el bíráló megjegyzések, vagy sokan sóhajtoznak, hogy mi jobbak voltunk. Mennyire tudtunk lelkesedni mindenért. Milyen szerény körülmények között éltünk és dolgoztunk, jobban tudtunk mindent értékelni, nagyobb volt a felelősségérzetünk. Nemegyszer feltesz- szük a kérdést: voltaképpen milyen is a mai fiatalság. Mindenük megvan, ami nekünk hiányzott. De hiszen ez így helyes. Mindannyian ezt akartuk. Ez volt a célunk. Ifjúságunk nem rosz- szabb, mint mi voltunk, csak más, mert összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között él, mint mi. Valamennyiünk feladata, különösen pedig az oktatási dolgozóké, de szocialista társadalmunké is, hogy az ifjúsággal aktívan foglalkozzunk, hogy ne csak prédikáljunk neki, hanem differenciáltan és érzékenyen közeledjünk hozzá. Különösen a tizennégy évesekhez, akik szakmunkásképzőnkbe jönnek. Ne csak képességeinket vessük latba, hanem a szívünket és érzéseinket. Az ifjúság nyílt, s elvárja, hogy megértsük gondjait. Megfontoltan, eróltetettség nélkül kell foglalkoznunk a ránk bízott fiatalokkal, s ne tévesszük szem elől, hogy a legveszélyesebb a formalizmus, melyre az ifjúság különösképpen érzékeny.

Több mint harminc éve foglalkozom munkás- fiatalokkal, jelenleg a Libereci Vasúti Szakmunkásképző Intézet vezetőjének a tisztségét töltöm be. Intézetünkben a vasút üzemeltetéséhez szükséges szakmunkásokat képzünk. Ezzel kapcsolatban néhány kérdésről szeretnék szólni, melyek különösen hatással vannak munkánk jó eredményeire.

Elsősorban a pártalapszervezet aktív befolyását említeném, mely hatékony segítséget nyújt intézetünk vezetésének a problémás helyzetek megoldásában.

Nagyon jó az együttműködésünk a SZISZalapszervezettel is. Az ifjúsági szervezetben tanulóink elsajátítják a helyes közösségi kapcsolatokat, megtanulják, hogy nemcsak önmagukért felelősek. Az utóbbi években aránylag sok dolgozót, különösen pedagógust tudtunk megnyerni ennek a munkának. Közülük többen intézetünk egykori növendékei. Ez a gyakorlat teljes mértékben bevált és kedvezően befolyásolja tanulóink oktatását és nevelését. Jó eredményeket érünk el a munkához, a társadalmi értékek és a saját vállalatunkhoz, az iskolához és a hivatáshoz való viszony kialakításában. Itt kamatozik közös munkánk az élet- és munkakörülmények javítása terén.

Pozitívum, hogy a szakmunkásképzőket jogilag is egyenrangúvá tettük a szakközépiskolákkal. A csehszlovákiai közoktatási rendszer továbbfejlesztésének programja megfelelő teret biztosít arra, hogy ahol az egyenrangúságot tekintve még adósságaink vannak, azokat mielőbb kiegyenlítsük. Rajtunk, a szakmunkásképző intézetek dolgozóin és a nemzeti bizottságok szakosztályainak tisztségviselőin múlik, hogy ezeket a lehetőségeket hogyan használjuk ki.

Helyes, hogy számos vállalatban már a köztudatba került, hogy a jövő szakmailag és politikailag jól felkészült szakmunkásainak nevelése elsősorban az ó ügyük. Ehhez nem csak megfelelő feltételeket kell teremteniük, hanem aktívan részt kell vállalniuk a képzésben is.

Kerületünkben ehhez a kérdéshez különbözőképpen viszonyulnak, így tehát az eredmények is eltérők. Példásan járnak el a CSSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma hatáskörébe tartozó vállalatok, nagy nehézségekkel küzdenek a kereskedelmi Minisztérium és az Ipari Minisztérium hatáskörébe tartozó szakmunkásképző intézetek. Még nem mindenütt tudatosították, hogy a munkaerő-utánpótlásra fordított kiadásokat a saját költségvetésüknek is tartalmaznia kell. Ezt nem ruházhatják át az államra. Persze, másokkal szemben követelményeket támasztani mindig könnyebb, mint a munkásfiatalokért valóban tenni is valamit. Ha lépést akarunk tartani a szocialista társadalom intenzív fejlesztése támasztotta igényekkel, erre idejében reagálnunk kell a szakmunkásképzésben is. Tudatosítanunk kell, hogy azok a tanulók, akiket a középiskolákban ma oktatunk és nevelünk, velünk együtt vesznek részt a 8. ötéves terv feladatainak teljesítésében.

Ezzel összhangban van az a figyelem, melyet pártunk szentel ennek a kérdésnek. Meg kell azonban mondanunk, hogy bár az oktató-nevelő munka kedvező eredményei túlsúlyban vannak, ennek ellenére némely nehézség szinte állandósult, megoldásuk nehézkes, vagy pedig az illetékesek halogatják. Az iskolák és a szakmunkásképző intézetek korszerű didaktikai eszközökkel és számítógépekkel való ellátása terén már megtettük az elsó lépéseket. A fiatalok érdeklődést tanúsítanak az új technika és alkalmazása iránt. Érdeklődésüknek igyekszünk is eleget tenni, mégpedig az ifjú technikusok állomásainak létesítésével. Nagyra értékeljük azoknak az ipari üzemeknek a segítségét, melyek már alakítottak ilyen állomásokat. Ezzel nagyobb teret biztosítunk a Szocialista Ifjúsági Szövetség alapszervezete aktivitásának kibontakoztatására is.

Elégedetlenséggel tölt el bennünket az iskolák tárgyi ellátottsága; elsősorban a fiatalok oktatását és szakköri tevékenységét célzó számítógépek, s egyéb elektronikai eszközök hiánya. Gyakran kifogásoljuk a Komenium nemzeti vállalat tevékenységét, ugyanis ez a vállalat látja el az iskolákat szemléltetőeszközökkel. Valamennyien több korszerű szemléltetőeszközt szeretnénk. Bizonyára e vállalatnak is vannak még tartalékai. Megfeledkezünk azonban arról, hogy megkérdeznénk, a termelés, a gyártás eleget tesz-e a követelményeknek. A szemléltetőeszközök gyártóinak tudatosítaniuk kellene, hogy ók is felelősek az ifjúság neveléséért és oktatásáért, és tőlük is függ, hogyan készítjük fel az ifjúságot az életre és munkára. S akkor még nem is szóltam e költséges eszközök javításának és a szervizszolgálatnak a kérdéséről. A tanulókra a tudomány és a technika szellemében hatunk, erről a tantervek sem feledkeznek meg. A gyakorlat azonban egy kicsit más. Például a mi szakmunkásképző intézetünkben. Megértjük, hogy minden vasúti szakmunkásképzőt nem láthatnak el a gyakorlati oktatást célzó valamennyi eszközökkel, vagyis tanvasúttal. Ennek ellenére intézetünk felszereltségének jobbnak kellene lennie. Nehézségeink ellenére évek óta jó eredményeket érünk el az oktató-nevelő munkában. Ezért munkásfiataljaink nagyobb figyelmet és gondoskodást érdemelnének a felettes szervektől.

S még egy kérdésről szeretnék szólni. Növendékeink tanulmányaik befejeztével szakmunkásvagy érettségi bizonyítványt kapnak. A végzettek a gyakorlatba kerülnek. De sokszor mi következik ezután? Tapasztalataink szerint kevés figyelmet szentelnek a pályakezdők beilleszkedésének és munkába állításának, nem ügyelnek arra, milyen dolgozókollektívába kerülnek. Pedig az ifjúság számára életének ez a lépése rendkívül fontos, mondhatnám döntő. A pályakezdő fiatalokhoz való viszony nem csak az adott munkahely, üzem jövőjéhez való viszony, hanem egyáltalán szocialista társadalmunk jövőjéhez való viszony.

Még néhány kérdést szeretnék felvetni a dicső forradalmi múltú Észak-csehországi kerület oktatásügyi helyzetéről.

Jelentős sikereket értünk el az ifjú nemzedék neveléséhez szükséges feltételek megteremtésében. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy határidő előtt teljesítettük a XVI. pártkongresszus feladatait. Jelenleg a három-ötéves gyermekeknek már 98,8 százaléka óvodába jár. Ez a pártszervek és nemzeti bizottságok gondoskodásának és szervezőmunkájának eredménye, de nem utolsósorban számos ipari és mezőgazda- sági üzem érdeme is. Az óvodáskorú gyermekekről való gondoskodást komplex módon értelmezzük. A megfelelő számú óvónő, akik javarészt kerületünk óvónői szakközépiskoláiban szereznek képesítést - az óvónők szakképzettsége jelenleg 97 százalékos -, az oktató-nevelő munka színvonalának a biztosítéka.

Az elmúlt öt évben jobb lett az alapiskolák anyagi-tárgyi ellátottsága. A česká Lipa-i járást kivéve sikerült megoldanunk az ezzel kapcsolatos kérdéseket, s a nemzeti bizottságok, illetve a patronáló vállalatok jóvoltából a gyermekek jó feltételek között tanulnak. Persze, e téren is van még mit javítani. Kimondottan nyugtalanít bennünket a pedagógushiány. A helyzetet még csak súlyosbítja, hogy sokuknak nincs megfelelő szakképzettsége, s ez a megállapítás mind az alap-, mind a középiskolákra és szakmunkásképző intézetekre is vonatkozik. A kerületben mintegy 500 pedagógus hiányzik. A helyzeten időleges intézkedésekkel segítünk, érettségizett diákokat veszünk fel tanítónak, ezzel viszont gyarapszik a szakképzetlen tanerők sora. Számos nyugdíjas pedagógus is tanít.

Az Észak-csehországi kerület iskoláinak személyi ellátottságával kapcsolatos nehézségek oly nagyok, hogy a központi szervek hathatós segítsége nélkül nehézségeinket képtelenek vagyunk megoldani.

Csupán néhány észrevételt és tapasztalatot vázoltam. Munkánk értelme, hogy felkészítsük azokat, akik tovább építik és fejlesztik, sót védik szocialista hazánkat. Ebből ered közös felelősségünk. A boldog jelen, a szebb jövő érdekében kötelesek vagyunk valamennyien a XVII. párt- kongresszus határozatait és feladatait teljes mértékben teljesíteni.

VERA VENZAROVÁ elvtársnő, a hlinskói Elektro-Praga vállalat munkásnöje

Munkásnőként dolgozom a hlinskói Elektro-Praga vállalatnál, amely a szocialista munka vállalata. Munkahelyeinken joggal elvárják, hogy pártunk XVII. kongresszusa jelentős választóvonal lesz - a központi bizottságtól egészen az alapszervezetekig - a pártszervek és szervezetek munkájában. Az utóbbi időszakban sokat tettünk a szocialista társadalom javára, a dolgozó nép érdekében. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy dolgozóink ezt becsülik és a pártnak ezt az igyekezetét nagyra értékelik.

Sok még azonban a káros jelenség, a következetlenség, a feladatokhoz való felületes hozzáállás, amelyek nemcsak hogy fékezik a dolgozók kezdeményezését, hanem lassítják gyorsabb előrehaladásunkat is. Már évek óta beszélünk arról, hogy szükség van a tervek mutatóinak összehangolására, hogy megfelelő szintre kell emelni a szállítói-megrendelői kapcsolatokat és így tovább. A helyzet azonban továbbra is változatlan, amit szerelóvállalatunk gondjaival szeretnék illusztrálni. Vállalatunk több mint 200 szállítótól kap alkatrészeket. Termékeink ismertek valamennyi háztartásban és nemcsak Csehszlovákiában. Több mint egynegyedét Európa legfejlettebb piacaira exportáljuk. Nem mindenki tudja, milyen gondokkal találkozunk. Teljesen automatizált forgó gépsoron dolgozom, és így tanúja vagyok annak, hogy a rendszertelen alapanyag- és alkatrészszállítás milyen kedvezőtlenül befolyásolja a munka hatékonyságát és minőségét. így ez a gépsor, akárcsak a többi termelési berendezés, ahelyett, hogy optimális feltételek között és termelési sorozatban dolgozna, hetente néhányszor, és gyakran még éjszaka is átállításra szorul. Kollektívánk számára teljesen érthetetlen, hogy még a számítógépek korában sem lehet állami tervben megszabni a végtermék előállítójának feladatát, és ezt összehangolni az alkatrészek és alapanyagok gyártóinak terveivel. A helyzet évek óta változatlan. Miközben vállalatunk végül is mindig teljesíti feladatait. Tehát nincs szó néhány kapacitásforrás abszolút hiányáról, hanem a tervezési és irányítási munkáért felelős dolgozók hiányosságai okozzák ezt, s ők talán nem is tudják, hogy a végtermék előállítója milyen stresszhelyzetben dolgozik, és milyen veszteségeknek van kitéve. Mindezen gondok ellenére vállalatunknál igyekszünk hatékonyan dolgozni. Jómagam is tagja vagyok egy önelszámoló brigádnak. Tizenhárom ilyen brigád dolgozik vállalatunknál. Feladatuk nemcsak az, hogy nagyobb gazdasági hatékonyságot érjenek el, hanem az is, hogy fokozatosan megváltoztassák az emberek gondolkodását és a munkához való viszonyukat. Bizonyíthatom, hogy ha a brigád- rendszerű munkaszervezés jó politikai és szervezési előkészület után kerül a gyakorlatba, olyan eredmények születnek, amelyek összhangban vannak gazdaságunk jelenlegi intenzifikációs szükségleteivel, önelszámoló brigádunk 1982. elsó felétől számítva azonos gépi ellátottság mellett szervezési és ésszerűsítési intézkedésekkel közel 30 százalékkal növelte az óránkénti munkatermelékenységet. Évente több mint százezer korona értékben csökkentjük az anyag-, energia- és eszközfelhasználás fajlagos és rezsiköltségeit.

A mesterrel együtt tizenheten vagyunk, folyamatosan két műszakban dolgozunk, időnként nyújtottakban is. Vállalatunk az elmúlt ötéves tervidőszakban a korábbi tervidőszakok sikereit folytatta. Az árutermelést az elmúlt öt év során 30 százalékkal, a saját termelési értéket 56 százalékkal növeltük, 7 százalékkal csökkent az anyagigényesség. Az egész termelési növekményt és a saját termelési értéket azonos létszámú dolgozóval értük el, vagyis a munkatermelékenység fokozásával. Évente három-öt innovált terméket adunk a hazai és külföldi piacra, s ilyen ütemű termékfelújítás mellett termelési programunk három-négy év alatt kicserélődik. Termék- választékunkban alig akad olyan termék, amely hiánycikk lenne a hazai piacon. Termelésünk egyre nagyobb hányadát exportáljuk a szocialista és nem szocialista országokba. Pártgyűléseinken gyakran tanácskozunk a kivitel hatékonyságáról. Úgy gondoljuk, hogy termékeinket oda kellene szállítani, és exportálni, ahol van érdeklődés irántuk, és ahol legjobban értékesíthetjük őket. Ma, amikor a szovjet kommunisták meghirdetik a gépipari fogyasztási cikkek termelésének fejlesztési programját, adottak a feltételek arra, hogy az értékesítés irányszámait gyorsan megváltoztassuk. Mégpedig úgy, hogy a KGST- államok együttműködésének bázisán, elsősorban a Szovjetunióval fenntartott kereskedelmi kapcsolatok révén optimális termelési szériákat érjünk el és csökkentsük a termelési költségeket.

Ezzel a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági és műszaki együttműködéssel folytatni szeretnénk azt a több mint tízéves baráti kapcsolatunkat, amelyet a leningrádi Sputnyik kombináttal tartunk fenn. 1974-től, amikor a két vállalat hivatalos küldöttségei először találkoztak, kedvező eredményeket értünk el, főként az internacionalista szocialista versenymozgalom fejlesztésében, amelybe mind az egyények, mind a szocialista munkabrigádok kollektívái, az egyes múhe(Folytatás a 6. oldalon)