Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-08 / 82. szám, kedd

A békéért, szabadságért és szocializmusért vívott harc jelképe Mihail Gorbacsov Kujbisevben Jan Fojtík, a CSKP KB Elnökségé­nek póttagja, a KB titkára tegnap Prá­gában a Thälmann tovább él tetteink­ben című kiállítás megnyitó ünnepsé­gén beszédet mondott, amelyet az alábbiakban ismertetünk. Április 16-án volt száz éve Ernst Thälmann születésének, aki a német és a nemzetközi munkásmozgalom legjelentősebb személyiségeinek egyi­ke volt. Részt vett a Német Kommunis­ta Párt megalapításában, s egészen 1925-ig ó állott a párt élén. A nácik már 1933 márciusában bebörtönözték, s embertelen körülmények között 11 és fél éven át tartották börtönben. 1944 nyarán Hitler parancsára meggyil­kolták. Ernst Thälmann a legsötétebb impe­rialista reakció, a militarizmus elleni harc jelképe lett. Egyúttal a békéért, a szabadságért és a szocializmusért folytatott küzdelem jelképévé is vált. Ezekben a papokban az egész világ haladó emberei tisztelettel gondolnak rá. Nagyra becsülik őt a csehszlovákiai kommunisták is és hazánk egész népe. Köszönettel tartozunk az NDK Kul­turális és Tájékoztató Központjának s a Klement Gottwald Múzeumnak az Ernst Thälmann életét és munkásságát bemutató kiállítás megrendezéséért, így a csehszlovákiai közönség köze­lebbről megismerkedhet a német nép nagy fiával, a lángoló német hazafival és internacionalistával, a rendíthetet­len antifasiszta harcossal. Meg azokkal is, akik vele vállvetve küzdöttek a fa­siszta barbárság ellen, a szabad és demokratikus Németországért. A ma megnyitott kiállítás címe találó: Thälmann tovább él tetteinkben. Hiszen azok az eszmék, amelyekért küzdve számos társával együtt egyen­lőtlen harcban az életét áldozta, nagy­részt megvalósultak. A hitleri Németor­szágot szétzúzta az első szocialista ország, a Szovjetunió hadserege. A német nép így megszabadulhatott a fasizmus terhétől. A szocialista kö­zösség létrejöttével megszületett a Né­met Demokratikus Köztársaság is. Thälmann elsősorban népének tettei­ben él tovább, amely a Német Szocia­lista Egységpárt vezetésével sikeresen felépítette a szocializmust, és kész va­lóra váltani a további fejlesztés prog­ramját, amelyet az NSZEP XI. kong­resszusa dolgoz majd ki. Ernst Thälmann Klement Gottwald- hoz, Georgi Dimitrovhoz és a nemzet­közi munkásmozgalom más jeles sze­mélyiségeihez hasonlóan tovább él a szocialista országok népeinek tettei­ben. És ugyanígy tovább él abban a történelmi küzdelemben is, amelyet jelenleg a szocializmus világa az impe­rializmus világával a további társadalmi haladásért és a békéért folytat. Ma ez a harc még súlyosabb, mint bármikor a múltban. Hiszen a tét az atomháború borzalmas veszélyének elhárítása. Amint ismeretes, ennek út­ját ismét megmutatta az SZKP XXVII. kongresszusa. Ez a fokozatos nukleá­ris leszerelés útja, amelyet az évszá­zad végéig végig kellene járni, a nem­zetközi biztonság komplex rendszere állandó fejlesztésének útja, amely az eltérő társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elvén alapul. Ennek az útnak a követé­se szükségessé teszi mindenekelőtt az atomrobbantásokkal, a tömegpusztító fegyverekkel végzett kísérletek be­szüntetését és annak megakadályozá­sát, hogy a fegyverkezési verseny ki­terjedjen a világűrre. Ezzel kapcsolat­ban a Szovjetunió kitartóan konstruktív javaslatokat terjeszt elő. Ezeket a ja­vaslatokat a Varsói Szerződés Szerve­zetének tagállamai és az egész világ békeszerető emberei teljes mértékben támogatják. Sajnos azonban ezeket a javaslato­kat épp azon ország kormánya hagyja figyelmen kívül, amelynek elsősorban címezik őket: az Egyesült Államok kor­mányzata. Szemmel láthatóan érvé­nyesül ott az imperializmus reakciós erőinek, a fegyvergyártó monopóliu- moknak, azoknak a befolyása, akik számára a fegyverkezés nagy nyere­ségeket hoz. Ne feledjük: valaha éppen e talajból táplálkozott a fasizmus, amely az im­perializmus legreakciósabb és legag- resszívabb erőinek támadó osztaga volt. Meg akarta semmisíteni a kom­munista mozgalmat és a Szovjetuniót. De törvényszerűen az egész emberi haladást és a népek szabadságát ve­szélyeztette. Thälmann és a német kommunisták kezdettől fogva nyomatékosan figyel­meztettek arra, hogy a hitleristák hata­lomra kerülésével Németország törté­nelmének legsötétebb fejezete és olyan háború kezdődik, amely mérhe­tetlen áldozatokkal jár. Tragédia volt, hogy a német hazafi- , , ak sürgető szavát túlharsogta a szo­ciáldemokraták és a polgári liberálisok Jan Fojtík elvtárs beszéde hangos pacifizmusa. Okét is felháborí­totta ugyan a fasiszták féktelenkedése és ostobasága, de lelkűk mélyén ro­konszenveztek azzal, ahogyan Hitler le akart számolni a „civilizáció fő veszé­lyével“, vagyis Szovjet-Oroszország- gal, a forradalmi munkásmozgalommal és a kommunizmussal. Az utolsó legá­lis plakát, amelyet Thálmannék - még 1933 januárjában - kiragaszthattak, ezt a szöveget tartalmazta: „Hitler há­borút jelent! És a háború Németország romlását jelenti!“ Akkor már késő volt. Az események végzetes alakulása megmutatta, hogy a kommunisták nem pánikot terjesztettek, mint ahogy ezt róluk állandóan állították. A hitleristák aztán már azokra sem voltak tekintet­tel, akik segítették hatalomra jutásukat. Az amerikai imperialisták által szított helyi konfliktusok háború kirobbanásá­nak veszélyét hordozzák magukban, sőt a háborút váratlan műszaki hibák is előidézhetik, s a háború kirobbanása a civilizáció visszavonhatatlan pusztu­lásához, az emberiség megszűnésé­hez és talán a földi élet teljes pusztulá­sához vezetnek. A nukleáris fegyverek állandó halmozása és a lélektani had­viselés, amelyet az imperialisták orszá­gaink ellen folytatnak, a terrorizmus, amelyet az Egyesült Államok külpoliti­kájának szerves részévé tett, az erőfi­togtatással párosuló provokációk, amelyeknek legutóbb Nicaragua és Lí­bia esetében lehettünk tanúi, élezik a nemzetközi feszültséget, s veszélye­sen közelebb hozzák a nukleáris ka­tasztrófa veszélyét. És ma nincs fonto­sabb feladat, mint ennek az elkerülése és a béke védelme. Ez azt jelenti, hogy rendíthetetlenül gátat vetünk a mai imperialista reakció­nak, az imperializmus militarista erői­nek. Ez azt jelenti, hogy egységes háborúellenes frontba sorakoztatjuk fel azokat, akik valóban a békére töreked­nek, s elszigeteljük a nemzetközi reak­ciót. A szocializmusnak, a felszabadító antiimperialista és demokratikus moz­galmaknak, az összes háborúellenes erőnek olyan gátat kell képeznie, ame­lyen szertefoszlanak a militaristák ter­vei. Erre irányul a Szovjetunió béke­politikája, amely az SZKP-nak a XXVII. szovjet pártkongresszuson elfogadott új szerkesztésű programján alapúi. És éppen ezzel kapcsolatban kell megemlíteni azt, ami nézetünk szerint Ernst Thälmann-nak és harcostársainak örökségében a legfontosabb és legidő­szerűbb: kötelességünk harcolni a bé­kéért, nem szabad szem elől téveszte­ni az imperializmus embertelen lénye­gét, azt, hogy teljesen mellőzi az em­ber, a népek érdekeit és jogait, hajla­mos az agresszivitásra, hatalmának állandó továbbterjesztésére. Nem sza­bad lebecsülni propagandagépezeté­nek demagógiáját sem, amelynek sze­repe az elmúlt évtizedekben rendkívül megnövekedett. Szervezői sokat tanul­tak a náci propagandától, amelyet még tovább tökéletesítettek. Emlékezzünk csak arra a kapmányra, amelyet egy dél-koreai repülőgép provokációjával kapcsolatban indítottak, vagy ahogyan a Grenada elleni gengsztertámadást megindokolták! És mi mindent ki nem találnak, hogy megindokolják a szabad Nicaragua elleni támadás előkészí­tését! Drága árat fizettek a Thälmann ve­zette antifasiszta harcosok az ún. de­mokratikus erők Hitler iránti bizalmáért, azért, mert Hitler demagógiája megfele­lő talajra talált. A békevédők legnagyobb ellenségei közé tartoznak a illúziók, a nehézségek elbagatellizálása. A napokban Mihail Gorbacsov elvtárs egy algériai folyóirat főszerkesztőjével beszélgetve figyel­meztetett arra, hogy az imperialista reakció és agresszív elemei, amelyek a szovjet-amerikai csúcstalálkozó eredményeinek semmissé tételére ak­tivizálódtak, szívesen elfelejtenék ezt a találkozót. Egyidejűleg azt akarnák, hogy könnyebbé váljon militarista ter­veik megvalósítása. A nekik adott vá­lasz világos: a Szovjetunió következe­tesen halad azon az úton, amely a bé­ke megőrzéséhez vezet, de nem be­csüli le ennek az útnak a bonyolultságát. Tudjuk, hogy e harcnak részét képe­zi az az ideolgógiai küzdelem, amelyet a CSKP XVII. kongresszusának hatá­rozataival összhangban felelősséggel, alapos érveléssel, meggyőzően és of- fenzíven, igazságunk tudatában kell folytatnunk. Nem szabad megenged­nünk, hogy a béke és a haladás ellen­ségei hazugságaik és rágalmaik töm­kelegével félrevezessék a népeket azokban az alapvető kérdésekben, amelyek körül a jelenlegi időszakban a történelmi harc folyik. A mai kor megértése, a helyes eligazodás az események láncolatában, ami végső soron csak a marxista-leninista forra­dalmi ideológia talaján lehetséges, az imperialista reakció elleni harc sikeré­nek egyik fő tényezője. A széles antiimperialista front legje­lentősebb ereje a szocialista közösség, amely a hatalmas Szovjetunióra tá­maszkodik. Tekintélye és befolyása abban a mértékben nő, ahogyan ez a közösség fejlődik, erősödik, ahogyan szembe tud szállni az imperializmus terjeszkedési terveivel. Ernst Thälmann- nak és harcostársainak örökségéhez tartozik ezért az is, hogy éberen védel­mezzük és szilárdítsuk a szocialista országok egységét. Végül is nem véletlen, hogy közös­ségünk országai egységének bom- lasztására vagy legalább gyengítésére elsősorban a reakció erői törekednek. Osztályellenségünk szovjetellenessé- get, nacionalizmust szít, ellentéteket próbál előidézni a természetes különb­ségekből és sajátosságokból, igyek­szik gátolni együttműködésünket és in­tegrációnkat abban a reményben, hogy ezzel lehetetlenné teszi közös előreha­ladásunkat. Ez veszélyes mesterke­dés, ha tekintetbe vesszük azokat az előítéleteket, amelyeket sok ember fe­jében a múlt meghagyott. Azonban eleve kudarcra van ítélve. A legkülön­bözőbb nehézségek ellenére tovább fejlődik közösségünk és országaink együttműködése. Nagy fontosságot tulajdonítunk a sokoldalú együttműködés fellendíté­sének, főleg azoknak a kapcsolatok­nak, amelyek elősegítik gazdaságaink korszerűsítését és teljesítőképességük növelését. Az NDK és Csehszlovákia hagyományosan sikeres együttműkö­dése a CSKP és az NSZEP egységén, a szocialista internacionalizmus elvein alapul. Kedvezően befolyásolják eze­ket a kapcsolatokat országaink vezető­inek rendszeres találkozói. Ebből is világos, hogy visszavonha­tatlanul a múlté a türelmetlenség és - a bizalmatlanság, amely nemzeteink történelmét évszázadokon át áthatotta. Ez annak a történelmi fordulatnak az eredménye, amely a hitleri fasizmus veresége és a szocialista forradalom győzelme következtében állt be. Ezzel kapcsolatban is megemlíthetjük Ernst Thälmann-nak és harcostársainak örök­ségét, amelyre Klement Gottwald és Wilhelm Pieck támaszkodott. Sajnos, újra és újra élesztgeti a bi­zalmatlanságot az NSZK-ban tapasz­talható revansizmus. Figyelmeztető, hogy a bonni kormány vezetői ezt a je­lenséget hivatalos támogatásban ré­szesítik. Annál is inkább, mert az NSZK kormánya az áldatlan múlt figyelmez­tető tanulságai ellenére készségesen támogatja az amerikai kormányzat mi­litarista terveit. Ez természetesen ag­gaszt bennünket, hiszen nem feledhet­jük a müncheni árulás után szerzett tapasztalatokat. Nagyra becsüljük az emlékét Ernst Thälmann-nak, a nagy embernek és kommunistának, aki egykor egyszerű munkás volt, hamburgi proletárkörnye­zetben nőtt fel. Vajon mi volt a forrása annak a szilárdságnak és hősiesség­nek, amelyet a Német Kommunista Párt kiváló személyiségének nevével egybekapcsolunk, miből merítette ha­talmas belső erejét, amely őt harcra ösztönözte? Mi segítette az olyan em­bert, mint Ernst Thälmann, hogy nem adta meg, s a legnehezebb helyzetek­ben is feltalálta magát? Érdemes elgondolkodni ezekről a kérdésekről. És hiszünk abban, hogy ezeket a kérdéseket a kiállítás látoga­tói is, főleg a fiatalok felteszik maguk­nak. Anélkül, hogy igényt tartanánk a kimerítő válaszra, elmondhatjuk, hogy ebben fontos szerepe volt Thäl­mann munkásosztály iránti odaadásá­nak, annak, hogy a tőkés kizsákmá­nyolás és elnyomás alóli felszabadulá­sért harcolt, s eszmeileg mélyen meg volt győződve annak az útnak a teljes helyességéről, amelyre a munkásosz­tály forradalmi élcsapatának tagjaként lépett. Ez volt nyilván az alapja annak, hogy nem volt ellentét gondolkodása és cselekedetei között, annak, amit követett és amit nyilvánosan hirdetett, annak, hogy teljesen következetes volt, és a megismert igazságot kötelező eszmének tartotta. Ebben az értelem­ben vasember volt, ezért gyűlölték nemcsak osztályellenségei, hanem az opportunisták, a számító pragmatiku­sok, a munkásosztály renegátjai is. Azt hiszem, Ernst Thälmann-nak eze­ket a személyes tulajdonságait is he­lyénvaló ma megemlíteni. Egyáltalán nem avultak el. Ma is fontosak és szükségesek, amint erre az SZKP XXVII. és pártunk XVII. kongresszusa is rámutatott, amely kiemelte, hogy növelni kell a párt tekintélyét. Azt kívánjuk tehát, hogy az Ernst Thälmann elvtárs tiszteletére ma meg­nyitott kiállítás járuljon hozzá e rendkí­vüli és becses ember mélyebb megis­meréséhez és ahhoz, hogy a történe­lembe visszatekintve még nagyobb odaadással szolgáljuk kommunista eszméinket, még következetesebben és határozottabban teljesítsük azokat a feladatokat, amelyeket pártunk és lelkiismeretünk tűz ki elénk. (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára tegnap Kujbisevbe uta­zott. Röviddel megérkezése után virágokat helyezett el a Lenin Em­lékműnél és a Volgái Emlékműnél. Ez utóbbi a város lakosainak a munkában és a harcban tanúsí­tott helytállását jelképezi. Mihail Gorbacsov kujbisevi láto­gatásának első perceitől fogva tárgyszerűen és nyíltan beszélge­tett el a város dolgozóival. Ezek a találkozók Kujbisev egyik főutcá­ján kezdődtek. Már rég szerettem volna talál­kozni Kujbisev lakosaival - mon­dotta az SZKP KB főtitkára. - Ma ez a terület rendkívül fontos az ipar, a kultúra, a tudomány és a mezőgazdaság szempontjából egyaránt. Országunk hatalmas, az élet szüntelenül javul, nagy váro­sokat, falvakat építünk, vállalato­kat építünk újjá, fejlődik a kultúra és mind több árut gyártunk. Ez azonban még mindig nem elegen­dő. Mit kell tenni azért, hogy mindenből több legyen és hogy ez a több az embert szolgálja, s hogy javuljanak az emberek életkörül­ményei? - tette fel a kérdést Mihail Gorbacsov, majd kijelentette, (ČSTK) - Nyugatnémet-len­gyel külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek tegnap Bonnban. Hans-Dietrich Genscher és Ma­rian Orzechowski elsősorban a két ország viszonyáról, főként a gazdasági kapcsolatokról folyta­tott megbeszélést.. Megfigyelők az NSZK és Lengyelország viszonya megélénkülésének jeleként érté­kelik a varsói vendég hivatalos látogatását. 1981-ben, amikor Lengyelországban a gazdasági összeomlás és a polgárháborús veszély megelőzésére átmeneti időre szükségállapotot vezettek be, az NSZK más tőkés országok­kal együtt befagyasztotta kapcso­Kinevezés (ČSTK) - Gustáv Husák köz- társasági elnök Miloš Veselýt ki­nevezte hazánk rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé az Egyiptomi Arab Köztársaságba. Egyidejűleg felmentette tisztségé­ből Slavomír Novákot, az eddigi nagykövetet. Fogadás (ČSTK) - Vasil Biľak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB tit­kára tegnap Prágában fogadta Jan Fidlert, hazánk új nagy-bri- tanniai nagykövetét diplomáciai megbízatásának megkezdésével kapcsolatban. PHILIPP JENNINGERNEK, a nyu­gatnémet Bundestag elnökének hiva­talos csehszlovákiai látogatását, amely április 7-e és 10-e között volt esedé­kes, kölcsönös megegyezés alapján későbbi időpontra halasztották. KAREL HOFFMANN, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZKT elnöke, az SZVSZ alelnöke Prágában megbe­szélést folytatott Andreasz Ziartisszal, a Ciprusi Munkaszövetség főtitkárával, az SZVSZ alelnökével, aki a Szakszer­vezeti Világszövetség irodájának 35. ülésszakán vesz részt. AMERIKAI GYÓGYSZERGYÁRTÓ cég elnökét fogadta Prágában Jaromír Obzina, a szövetségi kormány alelnö­ke, a tudományos-műszaki és beruhá­zásfejlesztési állami bizottság elnöke. Mel Perelman és vendéglátója az 1981-ben aláirt és idén márciusban újabb öt évvel meghosszabbított gyógyszeripari és egészségügyi tech­nikai együttműködési megállapodás alapján kiépített kapcsolatok elmélyíté­séről tárgyalt. DO MUOI vietnami miniszterelnök­helyettest Prágában fogadták a szö­vetségi kormány alelnökei Rudolf Roh­líček és Svätopluk Potáč. BOHUSLAV CHŇOUPEK külügy­miniszter meghívására Csehszlovákiá­ba érkezett Godwin Olu Patrick Obasi, a Meteorológiai Világszervezet főtit­kára. A ČERNÍN-PALOTÁBAN Štefan Murin külügyminiszter-helyettes hétfőn fogadta Friedrich Ruth nagykövetet, az NSZK kormányának leszerelési meg­hogy az SZKP XXVII. kongresszu­sa éppen erre összpontosította fi­gyelmét, s nyíltan beszélt ezekről a kérdésekről. örülök, hogy a kongresszust követő első utam során alkalom nyílik az időszerű kérdések megvi­tatására. Remélem, hogy Kujbisev lakói, akik képesek kiválóan dol­gozni és akik az országért sokat tettek, amikor hatalmas kapacitá­sokat építettek a Volgán, mindent megtesznek azért, hogy ezek a kapacitások úgy dolgozzanak, ahogy az kell. Ma - hangsúlyozta Gorbacsov - javítani kell a fegyel­met, a rendet, a minőséget és a szervezettséget egyaránt. A technikát is javítani, korszerűsí­teni kell. Mindehhez meg kell te­remteni a lehetőségeket. Mindaz, ami tegnap jó volt, ma már nem elegendő. Figyelmünket arra összpontosítjuk, mit kell megtenni ma, és mindenekelőtt holnap. Fontos körülmény, hogy jól átgon­dolt terveinket haonlóan jó közös munkával támasszuk alá. Ezért mindazt, amivel holnap és néhány év múlva fogunk rendelkezni, már ma meg kell teremteni - mondotta egyebek között az egyik utcai be­szélgetés alkalmával Kujbisevben Mihail Gorbacsov. tatait Lengyelországgal. 1984 őszén Genscher varsói hivatalos látogatását az utolsó pillanatban mondták le, s csupán a következő évben pótolták lengyelországi munkalátogatással. A két ország viszonyának élénkülése most elő­segítheti általában az európai nemzetközi kapcsolatok javulását is. A hat évi szünet után az első lengyel külügyminiszteri látogatás előestéjén az NSZK-ban a revan- sista szervezetek ismét hallatták hangjukat, s kirohanásokat intéz­tek Lengyelország ellen. Orzechowskit a tegnapi nap fo­lyamán fogadta Helmut Kohl kan­cellár és Richard von Weizsäcker szövetségi elnök, valamint Willi Brandt, az ellenzéki SPD elnöke. A CSKP küldöttsége Olaszországban (ČSTK) - Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására tegnap Olaszországba utazott a CSKP küldöttsége Ja­roslav Hajnnak, a CSKP KERB elnökének vezetésével, hogy részt vegyen az Olasz KP XVII. kong­resszusán, amelyet április 9-e és 13-a között Firenzében tartanak. A repülóéren a delegációt Miloš Jakeš, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára búcsúztatta. bízottját. Az eszmecserén a nemzetkö­zi helyzetről, ezen belül leszerelési kérdésekről volt szó A SZOVJET-KÍNAI külügyminisz- ter-helyettesi konzultációk újabb fordu­lója kezdődött meg tegnap Moszkvá­ban. Leonyid lljicsov és Csien Csi-csen a két ország kapcsolatainak normalizá­lásáról folytat eszmecserét. AZ IZRAELI légierő Dél-Libanonban a két palesztin tábort bombázott. Az áldozatok számáról egyelőre nem ér­kezett jelentés. A legutóbbi barbár légi­támadás következtében néhány nap­pal ezelőtt nyolc palesztin halt meg a két táborban. FELIPE GONZÁLEZ spanyol mi­niszterelnök május második felében a szovjet kormány meghívására hiva­talos látoqatást tesz Moszkvában. AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ 75. konferenciája a mexikói fővárosban 104 ország parlamenti képviselőinek részvételével tegnap kezdte meg mun­káját. ERICH HONECKER, az NSZEP KB főtitkára, államfő Berlinben fogadta az NDK-beli hivatalos látogatáson tartóz­kodó Fernandez Ordonez spanyol kül­ügyminisztert. A NYUGAT-BERLINI szenátus há­rom tagja mondott le hétfőn a városban kirobbant korrupciós botrány következ­tében. Heinrich Lummer belügyi, Klaus Franke építésügyi (mindketten a CDU tagjai) és Horst Vetter városfejlesztési és környezetvédelmi szenátor (FDP) egyaránt belekeveredett a kormányko­alíció több magas rangú képviselőjé­nek megvesztegetése miatti botrány­ba, s távozásuk a szenátus (kormány) renoméját hivatott megőrizni. Bonnban tárgyal a lengyel külügyminiszter NÉHÁNY SORBAN ÚJ szú 2 1986. IV. 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents