Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-03 / 78. szám, csütörtök

A CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és kilátások a 2000-ig terjedő időszakra (Folytatás a 7. oldalról) si tömegközlekedésben teljes mértékben ki kell elégítenünk a lakosság igényeit, miközben állan­dóan emeljük a közlekedés színvonalát és kiemelt ütemben fejlesztjük az elektromos vontatási rend­szereket. Az útépítésben a kiemelt szakaszokra irányít­juk a figyelmet, a legforgalmasabb útvonalakon folytatjuk az autópálya építését és felszámoljuk a közlekedési hálózat nem megfelelő részeit. A távközlésben folytatjuk a szocialista szerve­zeteknek és a lakosságnak nyújtott szolgáltatá­sok fejlesztését és javítását. Korszerűsítjük, felú­jítjuk és fejlesztjük a távközlési hálózat műszaki alapját. Megteremtjük a feltételeket új szolgálta­tások bevezetéséhez, így az irányításhoz szük­séges adatok és információk továbbításához is. Főleg a lakótelepeken meg kell gyorsítani a telefonhálózat kiépítését. 531 ezer új telefonál­lomást kell létesíteni, ebből 255 ezret a lakossági hálózatban, és be kell fejeznünk a helyi nyilvá­nos telefonhálózat automatizálását. Folytatjuk az interurbán telefonösszeköttetés automatizálását, hogy 1990-ig a területi telefonközpontok 85 szá­zaléka automatizált legyen. Ezzel és a KGST tagországok nemzetközi integrációs intézkedé­seiből eredő szükségletekkel összhangban foly­tatjuk a telefonhálózat bővítését. Folytatni kell a további televíziós- és rádió- állomások építését és korszerűsítését. El kell érnünk, hogy hazánk területének háromnegye­dén lehetővé váljon a 2. televíziós program vétele. A Szovjetunióval együttműködve előké­szítjük a műholdas tv-sugárzást. Gépesítjük, automatizáljuk a technológiai fo­lyamatokat, főleg azokon a helyeken, ahol nagy a postai és a lapterjesztési forgalom. Bővítjük a posta és a postai hírlapszolgálat hálózatát az új lakótelepeken. Folytatjuk a postai befizetések ésszerűsítését. VIII. A külgazdasági kapcsolatok és a szocialista gazdasági integráció fejlesztése A külgazdasági kapcsolatok fejlesztését, di­namikáját, hatékonyságát és minőségét tekint­sük az intenzív népgazdaság-fejlesztés jelentős tényezőjének. Elsősorban a nemzeti értékterem­tő munka színvonalasabbá tételével és a haté­kony export-import szerkezettel javítanunk kell a cserearányokat. Növelni kell a gépipar és a hazai nyersanyag- bázison múködó szakágazatok részvételét a nemzetközi munkamegosztásban. Idejében és rugalmasan kell reagálnunk a vi­lágpiacon kialakuló helyzetre, javítani kell a kül­kereskedelmi üzletkötő munkát, emelni a propa- gáció és az árukínálat, a műszaki és a szerviz­szolgáltatások színvonalát, javítani az exportra szánt termékek minőségét és megszigorítani a minőség ellenőrzését. Gondoskodni kell a pót- alkatrészek folyamatos szállításáról és szünte­lenül törődnünk kell azzal, hogy a csehszlovák termékek jó nevet szerezzenek, illetve ezt megő­rizzük. Növelnünk kell a szolgáltatások deviza- bevételét, főleg az idegenforgalom, a gyógyüdü- lés és a nem anyagi jellegű export területén. Ésszerűen kell kihasználnunk a behozatalra előirányzott eszközöket. Növelnünk kell a világ- színvonalú gépek, berendezések és technika behozatalát. Szüntelenül fejlesztenünk kell sokoldalú gaz­dasági és tudományos-műszaki együttműködé­sünket a KGST-országokkal, főleg a Szovjetuni­óval, a legfelsőbb szintű gazdasági tanácskozás határozatainak következetes végrehajtása alapján. összhangban a 2000-ig szóló gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés fejleszté­séről megkötött két- és sokoldalú dokumentu­mokkal és a szocialista országokkal, mindeneke­lőtt a Szovjetunióval való tervegyeztetéssel, 1986-1990-ben legalább 22 százalékkal kell növelnünk a szocialista országokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalmunkat és meg kell te­remtenünk a feltételeket ahhoz, hogy 1990 után tovább növeljük a forgalmat. Mindenekelőtt az ágazatokon és szakágazatokon belüli árucsere­forgalmat kell fejlesztenünk. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk az integrációs akciókra, ame­lyek révén tüzelőanyag-energia-, és nyersanyag­behozatalt biztosítunk, s megerősítjük a közösség gazdasági sebezhetetlenségét. A nem szocialista országok viszonylatában a békepolitika és az együttműködés elveinek szellemében tovább fejlesztjük a kölcsönösen előnyös árucserét és biztosítsuk, hogy a kölcsö­nös árucsere-forgalom meghaladja az előző öté­ves tervidőszakban elért szintet. A kivitel szerke­zetében meg kell erősítenünk a hatékony termé­kek, mindenekelőtt a gépek és berendezések exportját. A fejlett tőkés országok viszonylatában fej­lesztenünk kell a kölcsönösen előnyös kereske­delmet és együttműködést, főleg a gépipari ter­mékek szállítása alapján. Jobban kell kihasznál­nunk a harmadik piacokon való kooperációt és együttműködést. Tovább mélyítjük gazdasági együttműködé­sünket a fejlődő országokkal, hogy az mindkét fél számára nagyobb hasznot eredményezzen, és bekapcsolódunk ezen országok iparosításába. Ez egyúttal megteremti a reális lehetőségeket a csehszlovák gazdaság szükségleteit fedező importhoz, főleg fogyasztási cikkekből, nyers­anyagokból és alapanygokból. IX. Beruházás A beruházásokkal határozottabban kell hoz­zájárulnunk az újratermelési folyamat intenzívvé tételéhez, főleg" hatékonyságának növeléséhez. 1986-1990-ben megközelítőleg 10-12 száza­lékkal több beruházást valósítunk meg, mint a 7. ötéves tervidőszakban, miközben erőteljes szer­kezetváltozást valósítunk meg a gépek és tech­nológiai szállítások javára. A beruházási politika struktúrájában és irá­nyában a 2000-ig szóló, távlati gazdasági és szociálfejlesztési célokból indulunk ki. A beruhá­zási célok kiválasztásakor és a róluk való dön­téskor a termelő ágazatokban mindenekelőtt az legyen a meghatározó, hogy milyen mértékben járulnak hozzá a népgazdaság intenzív fejleszté­sének meggyorsításához, főleg a tudomány és a technika eredményeinek érvényesítésével a beruházások megoldásában a lehető legma­gasabb műszaki és gazdasági színvonalat kell elérni, amely világviszonylatban is megállja a he­lyét. Növeljük a beruházások részarányát a terme­lési bázis hatékony korszerűsítésében és re­konstrukciójában, főleg a gépiparban és a feldol­gozó ipar más ágazataiban. Meg kell teremte­nünk a feltételeket ahhoz, hogy a kapacitásokat a tervezett időben helyezzük üzembe és elérjék a tervezett paramétereket. A vállalatok és a ter­melési-gazdasági egységek fejlesztési koncep­cióiban, elsősorban a már meglévő területeken kell növelnünk a termelést, kihasználva egyéb nem beruházási tényezőket, főleg a műszak­szám növelését. A termelést a legprogresszí­vebb üzemekbe kell összpontosítani, és a nem hatékony termelés visszafejlesztésével fel kell szabadítani az állóeszközöket és a termelési területeket az új termelési programok számára. Javítani kell a beruházások technológiai és rep­rodukciós szerkezetét, 63 százalékra növelni a gépek és berendezések részarányát a terme­lési jellegű beruházásokban. Az eddigi fejlődés­hez képest jelentős mértékben meg kell gyorsíta­ni az elhasznált állóeszközök magasabb műsza­ki színvonalon való felújítását és az elavult gépi állóeszközök kiselejtezését. Előnyben részesítjük a tüzelőanyagok, ener­giaforrások és fémek ésszerű és jobb hasznosí­tását eredményező beruházások hatékony kivi­telezését, ugyanezt az elvet érvényesítjük a to­vábbi állami célprogramok megvalósításában. Előnyben részesítjük a tudományos-műszaki fej­lesztés eredményeinek gyakorlati alkalmazását, a hatékony export fejlesztését és a környezetvé­delem javítását. Törődjünk a beruházási eszkö­zök gazdaságos felhasználásával, állítsuk meg a költségvetési kiadások indokolatlan növeke­dését. Magasfokú gazdaságosságra, a típus, és többször alkalmazható tervek kidolgozására kell törekedni, miközben emelnünk kell az építészeti megoldások színvonalát, s javítani az elvégzet munkák minőségét. Javítani kell a beruházások előkészítését és kivitelezését a beruházási folyamat valamennyi részvevőjénél. A beruházási előkészítés javítá­sával, az egész beruházási folyamat ésszerűsí­tésével, beleértve a rendeletek egyszerűsítését ■ és a jobb munkaszervezést, hozzá kell járulnunk a beruházások hatékonyabbá tételéhez, vala­mint a beruházások kivitelezési idejének lerövi­dítéséhez. Növelni kell a beruházásokban részt­vevők gazdasági érdekeltségét, a kivitelezési idő lerövidítésében, valamint a költségvetési kiadá­sok csökkentésében. A beruházási folyamatban az építkezések gyors befejezésére és a kapacitások üzembehe­lyezésére helyezzük a súlyt. Rövidítsük le a ka­pacitások tervezett paraméterekre való felfutta­tásának idejét. Meg kell erősítenünk a kapacitá­sokat az ipari és járulékos beruházások terüle­tén, valamint az építkezések befejező szaka­szán. Növelni kell a hiánycikklistán szereplő technológiai berendezések, főleg a kazánok, a vízlágyítók, a vegyipari és élelmiszerpari be­rendezések, az irányítórendszerek, a légtechni­kai berendezések gyártását, s meg kell erősíte­nünk a szerelókapacitásokat. Jobban kell kihasz­nálnunk a mérnöki szervezetek rendszerét. Az építési és tervezési munkák értékelésében hatékonyabb módszerekét alkalmazzunk, olya­nokat, melyek az építészetileg hatékony és ener­giatakarékos megoldásokat helyezik előnybe. A tervezésben új megközelítéseket kell érvénye­sítenünk, melyek előnyben részesítik a termelés­fejlesztés nem beruházási tényezőit, a műszaki fejlesztést, valamint az új technológiák alkalma­zásának és az új termények gyártásánek elsajá­títását. Igényesebben kell megítélnünk az előké­szítési, területi és tervezési dokumentációt, mind a tervezési folyamatban, mind pedig az állami szakvéleményezésben, azzal a céllal, hogy emeljük a beruházások műszaki-gazdasági szín­vonalát, javítsuk minőségüket és hatékonysá­gukat. Az újonnan felépített és korszerűsített kapaci­tásokban a hatékonyság kritériumainak érvénye­sítése során fokozni kell az új termékek árlimitjei­nek szerepét, összevetve azokat a külföldi ter­mékek műszaki színvonalával, illetve árával. Tö­kéletesíteni és a gyakorlatban érvényesíteni kell a munka tudományos irányításának alapelveit, mindenekelőtt a hálózati elemzés segítségével, az elvégzett munkát csak a befejezett és üzem­képes létesítményekért szabad kiszámlázni. Fo­kozni kell az építkezés valamennyi résztvevőjé­nek felelősségét a beruházások előkészítéséért és kivitelezéséért, mindenekelőtt a szerződés megtartásáért. X. Az életszínvonal fejlődése A lakosság életszínvonalának további emelé­sét és létbiztonságának megszilárdítását követ­kezetesen össze kell kapcsolni azokkal az ered­ményekkel, amelyeket a népgazdaság fejleszté­sével érünk el. Meg kell szilárdítanunk azt a biz­tonságérzetet, hogy egyedül a becsületes mun­ka jelenti az értékek megteremtésének fonrását, minden dolgozó életszínvonalának alapját. Meg­különböztetett figyelmet kell szentelni az embe­rek mindennapjaival kapcsolatos gondok megol­dásának. Az életszínvonal fejlesztésének fő irá­nyait és módjait az olyan intézkedések előnyben részesítésére kell orientálni, amelyek eredmé­nyeként szorosabb kapcsolat alakul ki a társada­lom egyes tagjainak érdekei és az egész társa­dalom érdekei között. A személyes fogyasztás növekedését össze kell kapcsolni a munkaeredményekkel; a lakos­ság bevételeinek növekedését függővé kell tenni a munkatermelékenység növekedésétől. A java­dalmazásban jobban differenciálni kell az elvég­zett munka szerint úgy, hogy a bér összege megfeleljen a teljesítménynek. Ezen a téren tökéletesíteni kell a bérezés gyakorlatát, növelni a bérrendszer gazdasági hatékonyságát. Meg­felelő mértékben kell emelni az olyan személyek életszínvonalát, akik nem kapcsolódhatnak be a munkafolyamatba; jobban kell érvényesíteni az érdemek elvét a lakosság szociális ellátásának rendszerében. összhangot kell teremteni az ár-, a bér- és a szociálpolitika között. Tökéletesíteni kell az árak állami irányításának rendszerét. Tovább kell fejleszteni az egészségügyi és a szociális ellátás rendszerét, az oktatási és közművelődési rendszert, a kultúrát, a testneve­lést és a turisztikát. Gazdaságosabban kell fel­használni a társadalom eszközeit, és racionáli­sabban kihasználni ennek a területnek a dolgo­zóit. Tovább bővítjük az ingyenes szolgáltatások körét. Tovább kell javítani a lakáskörülményeket, fejleszteni az üzlethálózatot, a lakossági és köz­szolgáltatásokat. Javítani kell az ésszerű táplál­kozás követelményeivel összhangban az üzemi és az iskolai étkeztetést. Meg kell erősíteni a javadalmazás szocialista alapelveit. Növelni kell a béreszközök volumenét és az átlagbéreket, következetesen összhang­ban az anyagi források megteremtésével. A munkatermelékenységet gyorsabb ütemben kell növelni, mint a átlagbéreket. Arányosan kell fejleszteni a béreket a terme­lési és a nem termelési szférában. Meg kell határozni a javadalmazáshoz szükséges eszkö­zök képzésének igényes feltételeit, és ezeket következetesen össze kell kapcsolni a gazdálko­dó szervezetek gazdálkodásának színvonalával és hatékonyságával. A nem termelési ágazatok­ban a bérrendszer tökéletesítését össze kell kapcsolni a teljesítmények növelésével szemben támasztott igényekkel. Határozottabban kell al­kalmazni a tudományos munkaszervezést, ész­szerűen kihasználni a munkaidőt, minden mun­kahelyen szigorítani a rendet és a fegyelmet. Fokozott anyagi felelősséget kell vállalni a rossz minőségű munkáért, a feladatok nem teljesítéséért, a fegyelemmel kapcsolatos fogya­tékosságokért. A javadalmazásban meg kell szüntetni az egyenlősdit. Nem szabad megtűrni a munka nélkül szerzett bevételeket. Szüntelenül fejleszteni és tökéletesíteni kell a műszaki-gazdasági és munkanormákat úgy, hogy azok a javadalmazás objektív mércéi le­gyenek. Meg kell valósítani a népgazdaság egyes ágazataiban a bérrendszer gazdasági hatékonysága növelésének programját. Ezt a programot következetesen össze kell kapcsolni a munka termelékenységének, hatékonyságá­nak növelésével és minőségének javításával. Fejleszteni kell a brigádrendszerű munkaszerve­zést és javadalmazást, amely lehetővé teszi, hogy a dolgozók nagyobb mértékben vegyenek részt az irányításban és elmélyüljön a bérek differenciálása. A munka jutalmazásában általá­ban jobban érvényre kell juttatni a teljesítményt és a munkakezdeményezést. El kell érni, hogy az emberek büszkék legyenek a jó munkára, javuljon a viszonyuk munkahelyükhöz és szak­májukhoz. El kell mélyíteni a nagy teljesítményt elérő és az alkotó dolgozók, főleg az élenjáró munkások, konstruktőrök, tervezők és technológusok, ter­melésszervezők anyagi érdekeltségét, azokét, akik közvetlen hatással vannak a tudományos- műszaki fejlesztés gyakorlati alkalmazására, a termelés hatékonyságára és minőségére, és a termékszerkezet felújítására. Javadalmazásu­kat attól kell függővé tenni, hogy munkájukkal hogyan járulnak hozzá az eredmények elérésé­hez. A kiváló teljesítményeket anyagilag és er­kölcsileg külön elismerésben kell részesíteni. Fokozni kell a bérpolitika központi irányítását, ugyanakkor bővíteni kell a gazdasági szféra jogkörét és felelősségét a normák minőségéért és azért, hogy a mozgóbért hatékonyan a gazda­sági fejlesztés döntő fontosságú minőségi muta­tóira orientálják. A gazdasági vezetőknek foko­zott felelősséget kell vállalniuk a szervezésért és az irányításért, az általuk irányított kollektívák eredményeitől függően kell őket javadalmazni. Meg kell tőlük követelni, hogy a javadalmazás­ban érvényesítsék az érdemek és a differenciá­lás elvét, szilárdítsák meg a termelési, a techno­lógiai, a munka- és bérfegyelmet. A bérpolitika céljainak megvalósításával alá kell támasztani a politikai nevelömunkát. A szakszervezeti szervezetek részvételével a vállalatoknak jobban kell gondoskodniuk a munkafeltételek, a munkahelyi körülmények javításáról és a munkavédelemről. Csökkenteni kell a veszélyes munkahelyek számát, nehéz és fáradságos munkafolyamatok és a nehezebb körülmények között végzett tevékenységek há­nyadát. Nagyobb figyelmet kell szentelni a nők munkafeltételeinek. Fokozni kell a dolgozók munka- és társadalmi aktivitását és a munkahe­lyeken meg kell szilárdítani az elvtársi kapcsola­tokat. A lakosság anyagi fogyasztásának fejleszté­sét és a hazai piac szerkezeti egyensúlyát a dol­gozók anyagi érdekeltsége hatékonysága növe­lése fontos feltétételének kell tekinteni. Meg kell szilárdítani a hazai piac stabilitását, mindenek­előtt az áruválaszték tökéletesítésével, a kiváló minőségű, attraktív és divatos áruk hányadának növelésével, a standardcikkek megőrzésével és a hiánycikkek megszüntetésével. Növelni kell a fogyasztási cikkek behozatalának hányadát. Minőségi változásokat kell eszközölni a fogyasz­tás szerkezetében, miközben az iparcikkek el­adott mennyiségét gyorsabb ütemben kell növel­ni, mint az élelmiszerekét. Ez főleg a gépipari termékek igényelt választékára vonatkozik. Min­den árszinten ki kell elégíteni a keresletet. Ügyel­ni kell a fogyasztói érdekek védelmére. Az iparcikkek értékesítésében bővíteni kell a tartós fogyasztási cikkek és a használatukhoz szükséges eszközök kínálatát, mindenekelőtt az olyan árufajták választékát, amelyek hozzájárul­nak életünk kulturáltságának fokozásához, a háztartási munkák megkönnyítéséhez, a sza­badidő és a szakköri tevékenység aktív kihasz­nálásához. A textil és a lábbeli terén jobban ki kell elégíteni az igényeket divatos, széles válasz­tékú, esztétikusabb, jobb használati tulajdonsá­gokkal rendelkező, könnyebben és gyorsabban karbantartható termékekkel. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelnünk a rövid idejű illetve a mindennapi használatra szánt árufélék rugal­mas kínálatának és választékuk bővítésének. Meg kell őriznünk az élelmiszerfogyasztás elért magas szintjét, tovább javítva azt az éssze­rű táplálkozás követelményeivel összhangban és meggátolva az élelmiszerpazarlást. Bővíteni kell a kötetlen fogyasztásra szánt élelmiszerek gyártását és eladását, s gazdagítani kell a kínálat választékát. Bővíteni kell a közétkeztetést és javítani színvonalát. A fogyasztási cikkek gyártóinak meg kell gyor­sítaniuk a gyártmányfelújítást és rugalmasabban kell reagálniuk a keresletre. A kereskedelmi szervezeteknek javítaniuk kell a piackutatást és kereskedelmi tevékenységüket. Jobban kell élni az ipari szövetkezetek és a helyi gazdálkodási vállalatok lehetőségeivel, hogy növekedjen a ki­váló minőségű áru és a kissorozatokban gyártott divatújdonságok szállítási hányada. Továbbra is számolni kell azzal, hogy az ipari vállalatok fogyasztási cikkek kiegészítő termelésével fog­lalkoznak majd. A vidéken javítani kell a fogyasz­tási szövetkezetek kereskedelmi és felvásárló tevékenységét. A kínálat rugalmasságának és az ellátás fo­lyamatosságának javításával kulturáltabbá kell tenni az eladást, meg kell teremteni a feltételeket a vásárlás megkönnyítéséhez. Vonatkozik ez a megfelelő nyitvatartási idó meghatározására és az árumintaboltokban történő vásárlásra is. Folytatni kell a kereskedelem anyagi-műszaki alapjának racionalizálását, korszerűsítését és fejlesztését, dolgozói képzésének javítását. Na­gyobb igényeket kell támasztani a kereskedelmi dolgozók munkájával szemben, főleg ami a vá­sárlók iránti viszonyukat illeti. Javadalmazásukat szorosabban össze kell kapcsolni elért eredmé­nyeikkel. Tökéletesíteni kell a termelés és a ke­reskedelem együttműködését. (Folytatás a 9. oldalon) ÚJ SZÚ 8 1986. IV. 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents