Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-29 / 100. szám, kedd
Iskola kerülők A hátrányos helyzetű tanulók nevelésének gondjai- UJ FILMEK - ■■■■■■»■■■■■■■■■■■■ Utószó (szovjet) A modern pedagógia a gyermekek tudásszintje közti különbségek csökkentésére törekszik. Ezért kerül olyan gyakran szóba a gyengébb tanulókkal való megkülönböztetett bánásmód. Ám ha a gyengébb tanulókról beszélünk, óhatatlanul is a gyermekek olyan csoportjára kell gondolnunk, amelyet a pedagógiai szaknyelv hátrányos helyzetű tanulóknak nevez. Kik tartoznak ebbe a kategóriába? Általában azok, akiknek hiányzik a tanuláshoz szükséges nyugodt, otthoni környezet, akiket érdektelenség, közömbösség vesz körül; akik rossz lakásviszonyok között élnek, akiknek a szülei nagyon elfoglaltak, vagy elváltak, esetleg alkoholisták lettek, vagy állandó családi viszályok között élnek és még sorolhatnám tovább. Általánosságban azonban megállapíthatjuk, hogy a hátrányos helyzetű tanulók nem kis része a fizikai dolgozók gyermekei, s nem utolsósorban a cigánytanulók közül kerül ki, akiknek - a társadalom sokoldalú segítsége ellenére is - a közvetlen környezetükből fakadó nehézségekkel kell megküzdeniük. Tapasztalataim olyan iskolából származnak, melyben a hátrányos helyzetű tanulók száma magasabb az átlagosnál. Ezt némileg magyarázza az a tény is, hogy iskolánk 955 tanulója közül több mint 400 cigány. Különösen az osztályfőnökök érzik ennek a helyzetnek a rendkívüli súlyát és a vele járó gondokat. Talán nem lesz haszontalan ezekből a gondokból néhányat a helyzet illusztrálására felsorolni. Az az ötödik osztály, melynek szeptembertől osztályfőnöke vagyok, még iskolánkban is a gyengébbek közé tartozik; 25 tanulóból 13 cigány, s az osztálynak több mint a fele hátrányos helyzetű. Megállapításomat alátámasztják a félévi, rendkívül gyenge tanulmányi eredmények is. A 25-ből mindössze két kitűnő tanuló akadt, hatan közepes, vagy annál valamivel jobb eredményt értek el, a többiek a gyengék kategóriájába sorolhatók. De még ez utóbbiak között is vannak lényeges különbségek. Közülük ugyanis hárman nem feleltek meg, egy osztályo- zatlan maradt, két tanuló pedig még magaviseletből is kettest kapott. Magyarázatul hozzá kell fűznünk, hogy hatan már ismételtek osztályt, ketten két alkalommal is. Az osztály előtt álló jövő nem biztató, de talán még nem is teljesen reménytelen. Annyi azonban már most is megállapítható, hogy ebből az osztályból, a legjobb esetben is, csak 19-en jutnak el a nyolcadikig. A hátrányos helyzet a legtöbb esetben már az iskolába lépés pillanatában megmutatkozik. Már ekkor jelentős különbségek vannak az egykorú gyermekek között a beszédkészégben, kézügyességben, az értelmi képességek fejlettségében. A hátrányban levők csak nagy erőfeszítéssel tudnak az osztállyal együtt haladni, sikerélményeik nincsenek, periférikus helyzetük lassan önmaguk előtt is nyilvánvalóvá válik. Úgy éFzik, nem képesek a többiekkel lépést tartani, beletörődnek sorsukba, s meg sem kísérlik a változtatást. Jellemző rájuk az érdektelenség, a kitartás hiánya, a kisebbségi érzés, a sikertelenségtől való félelem, a fokozott érzékenység. A tanulók közti egyre növekvő különbségek esetenként annyira megronthatják a gyengébb tanuló iskolához fűződő viszonyát, hogy bizonyos körülmények között a lógás, az iskolakerülés egyik okozójává is válhatnak. OsztáTavaly novemberben a szovjet -amerikai csúcstalálkozó alkalmával. kulturális megállapodásra is sor került a két nagyhatalom között. Ennek értelmében a leningrádi Kirov-balett június 2-a és 5-e között Washingtonban vendégszerepei Csajkovszkij Hattyúk tava című művével. Ez lesz a világhírű együttes elsó fellépése az Egyesült Államokban 1964 óta. lyomban az elsó félévben 552 volt az igazolatlanul mulasztott órák száma. Az egy tanulóra jutó átlag több mint 22 óra... F él nyolc van, a reggeli csúcs- forgalom ideje. Sietnék dolgomra, de egy kéz kinyúl a tömegből, és megfogja a karom: tanító elvtárs, egy pillanatra. A férfi másik keze egyik tanítványom gallérját szorítja. A máskor oly eleven, huncut szemek most ijedten villannak ki sápadt, vékony arcából. Napok óta csak híreket hallottam felőle - egy osztályfőnöknek cseppet sem megnyugtatókat hogy reggel megérkezik a falujából az iskolabusszal, de ahelyett, hogy az iskolába jönne, a városban csavarog, cigarettázik, s ki tudja, mi rosszat csinál még. Az anyjával már beszéltem. Nagyon nehéz vele, mondta, s megértően bólogatott. Gyenge idegzetű a gyerek, bántani nem akarom* szép szóval meg nem érek semmit. Mit csináljak vele, mondja meg, mit? Most az újabb figyelmeztetések után megjelent az apa is. Keze piszkos, külseje gondozatlan, borostás arcán sötét indulatok.- Tegnap tudtam meg, hogy lóg- mondja dühösen, s félkézzel kissé megemeli tanítványomat.- Agyonütlek! Értetted?... Agyonütlek! - mered a kisfiú megszeppent arcába. Az csak pillog. Aztán szokás szerint mindent megígér, amit csak kérünk tőle. Az apa megnyugszik, és elégedetten hazaballag. Egy kívülálló most köny- nyen azt hihetné, hogy a 12 éves Józsit az előbbi procedúra kellően megrettentette ahhoz, hogy soha többé ne tévedjen el az iskola felé vezető úton. De nem. Józsi két nap múlva újra hiányzik, s egy hét sem telik el, amikor ismét ott tartunk, ahol azelőtt. A szülőkkel folytatott újabb beszélgetések eredménytelenek, az anya tehetetlenül siránkozik, az apa szitkozódik és megveri Józsit, az osztályfőnök pedig — eszközei kimerülvén- mást nem tehet, az ügy további intézését az illetékes nemzeti bizottságra bízza. A legtöbb igazolatlanul mulasztott óra O. Róbert nevéhez fűződik; emiatt osztályozatlan lett félévkor. Az ó esete még a már említett esetnél is komolyabb, kilátástalanabb. Robi az elmúlt félévben csupán kétszer jelent meg az iskolában. Tizedik éve kellene iskolába járnia, de sem írni, sem olvasni nem tud. Az ügy természetesen a büntető bizottság elé került, ahol az apa - egy idősebb, kissé riadtnak látszó férfi - úgy adja elő a történteket, mint aki semmiért sem felelős. Homályos, cseppet sem meggyőző magyarázatából az derül ki, hogy miután néhány éve leégett a házuk, huzamosabb ideig Csehországban éltek, de többszöri lakhelyváltoztatás után sem tudtak megszokni, végül hazajöttek. Robi eközben járt is iskolába, meg nem is. Az apa így zárja védóbeszédét: Én megértem, hogy nem akar iskolába menni, szégyenli, hogy nem tud írni-olvasni. Minek ülne nagy szamár létére az ötödikes gyerekek között. Csak kinevetnék, ó meg, amilyen ideges, jól megverné őket... E zeknek a tanulóknak a legnagyobb segítséget természetesen a hátrányos helyzet megszüntetése jelentené. Sajnos az okok többnyire a szűkebb környezetben, a családban keresendők. Előfordul, hogy a szociális körülmények okoznak gondot, sok esetben azonban nem a család anyagi lehetőségei, hanem a szülők iskolázatlansága, alacsony műveltségi szintje állít gátat a tanuló fejlődésének. Vegyük M. PéA vendégszereplés iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy meghirdetése után minden jegy azonnal elkelt. A Kirov-balett egyébként előzőleg Kanadában is vendégszerepei, mégpedig Vancouverben, az Expo ’86 világkiállítás műsorán. Ott a Hattyúk taván kívül Prokofjev Rómeó és Júlia című balettmúvét mutatják be. (APN) tér esetét. Az ó szülei jó anyagi körülmények között élnek. Látszólag semmi sem zavarja a gyerek testi és szellemi épülését. Péter szókincse mégis rendkívül szegényes, az órákra sem készül, házi feladatait rendre elfelejti megírni. Nem szeret tanulni, védekeznek a szülők, nehéz a feje a tanuláshoz. De különben nagyon jó gyerek, nem csavarog, s a ház körül már minden munkát el tud végezni. Péternek mindene megvan, mégis a hátrányos helyzetű tanulók közé tartozik. Az igénytelenség és a céltalan jövő teszi hátrányos helyzetűvé. A szülők elégedettek eredményeivel, nem ösztönzik szorgalmasabb tanulásra, nem serkentik, nem buzdítják őt. Sajnos egyéb gondok is felmerülnek nevelésével kapcsolatban. Péter az egyik osztályfőnöki órán a többiek biztatására elmeséli, hogyan ünnepelték meg otthon a szilvesztert. íme, rövid élménybeszámolója: ,,Este apám megkérdezte: fiam, szomjas vagy? Az, mondom. Akkor szaladj, hozd be a pezsgőt. Behoztam mind a két üveget. Apám kinyitotta. Töltött nekem is, anyámnak is. Utána néztük a tévét, ittunk meg táncoltunk reggel háromig." Az alkoholizmussal s annak hatásaival a gyermekek már nagyon korán megismerkednek, esetenként meg is barátkoznak. Szomorú, hogy ilyen tapasztalatokhoz éppen a legközelebbi hozzátartozóik révén jutnak... Télvíz idején, este hétkor az utcán találkozom egy ötödikes tanulóval. - Hát, te hol jársz ilyen későn - kérdezem. - Apunak voltam sörért a kocsmában, emeli fel a táskát és büszkén nevet. Talpraesett fiú, az iskolában is rá lehet bízni apróbb feladatokat, szívesen s jól el is végzi. De az a környezet, melyben él, s a hatások, melyek naponta érik, már világosan körvonalazzák kialakulóban lévő személyiségét. Nem nehéz kitalálni, mi lesz belőle felnőttként, ha már gyermekkorában megismerte a kocsmák légkörét. M ivel a szülők nagy része nem keresi a kapcsolatot az iskolával, szülői értekezletre nem jön el, az osztályfőnöknek a szülőkkel való találkozásra csak egyetlen lehetőség marad: a családlátogatás. A tanuló családi hátterének megismerése minden osztályfőnök számára a jó pedagógiai munka egyik előfeltétele. Tapasztalataim szerint a szülők számára is fontosak ezek a beszélgetések, de sajnos a legtöbb esetben nincsenek huzamosabb ideig tartó eredményei. Vannak, akik őszintén bevallják, hogy nem tudnak mit kezdeni gyermekükkel, a leckében nem tudnak segíteni, viselkedésén sem tudnak változtatni. Megetetem, felöltöztetem, elküldöm az iskolába, mit tehetnék még, szegezte nekem a kérdést egy anyuka, amikor az otthoni körülmények iránt érdeklődtem. Jellemzők és sokat elárulnak az otthoni körülményekről azok a piszkos, gyűrött papírcetlik is, melyeket a gyerekek olykor-olykor igazolásként felmutatnak. Családi okokból nem volt iskolában, olvasom a ködös indoklást. Mit jelent ez, kérdem gyanakodva. Ilyen válaszokat kapok: kistestvéremmel voltam otthon, ruhát voltunk venni, apukám berúgott, és mi egész éjjel kint voltunk stb. Természetes, hogy a felnőttek gondjaival terhelt, állandó feszültségben élő gyermek számára elhanyagolhatónak tűnnek olyan dolgok, mint a hegyesre faragott ceruza, a tiszta borítójú füzet, vagy a házi feladat elkészítése. A hátrányos helyzetű tanulók oktatásának és nevelésének eredményessége sok tényezőtől függ. Az egyik legfontosabb maga a pedagógus, az ó személyisége, egyénisége. Csak az a tanító, tanár tud ezeknek a gyermekeknek a bizalmába férkóžni, aki a legnagyobb szeretettel, őszinteséggel, kitartással, segíteni akarással közeledik hozzájuk. LENDVAY TIBOR Hogyan éljünk? Mi az igazi érték az ember számára? összeegyeztethető-e a személyes ambíció és a társadalmi hasznosság? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják Marlen Hucijevet, a jeles szovjet rendezőt Utószó című filmjében. Az alkotót hasonló problémák izgatták a hatvanas évek elején készült munkájában, a Mi húszévesek című emlékezetes filmjében is, mely az életbe éppen csak belépő fiatalok útkereséseit, az önmegvalósítás kísérleteit, az egészséges türelmetlenséget, a nemzedékek olykor békés, máskor meg szenvedélyektől izzó párbeszédét ábrázolta - igen hatásosan. Legújabb alkotásában (melyet a stúdióhálózatban vetítenek) a cselekmény szinte mellékes jelentőségű, fontosabb a magatartásformák és felfogások, a különböző jellemek érzékeltetése. Két férfi - az após és vő - szemléletét, mentalitását, karakterét vizsgálja az alkotó, a film igazi konfliktusa a világszemléletükből fakadó ellentétben rejlik. Mit látunk voltaképpen a vásznon? Egy nyugdíjas orvos (Rosztyiszlav Pljatt kelti életre) hosszú évek után váratlanul Moszkvába utazik, hogy meglátogassa lányát. Az asszony egy turistacsoporttal éppen Közép- Ázsiában van, így kénytelen-kel- letlen, a férfi, azaz a vő várja a pályaudvaron, kifogástalan udvariassággal üdvözölve az öreget. Pedig ki sem látszik a sok munkából, szabadságot kellett kivennie, Vaskos tréfa Csakugyan vaskosra sikeredett ez az olasz film, melynek cselekménye az 1800-as évek elején játszódik, abban az időben, amikor Napóleon katonái megszállták Rómát. Közönségesnél közönségesebb történetekkel szórakoztatja a nézőt Mario Monicelli rendező, aki Itália történelméhez kapcsolja a film sztoriját. így láthatunk a tragikomédiában jópofa vén pápát, kiglancolt svájci gárdistákat, jóravaló poroszlókat és természetesen fegyelmezetlen franciákat a napóleoni ármádiából. A meglehetősen fárasztó film hogy végre befejezhesse kandidátusi értekezését. Mihez kezdjen akkor az öreggel? Több napon át véleményt cserélnek erről-arról: elveikről, a munkáról, a történelemről, a barátságról. Természetesen nincsenek azonos hullámhosszon. Bár Svirkovot, a vöt (Andrej Mjagkov alakítja) eleinte fölvillanyozza az öreg délies temperamentuma, áradó vitalitása, lendülete. De aztán ismét apátiába süllyed. Pedig sikeres tudós, a karrierje felfelé ível, munkájában mégsem találja meg a felszabadult boldogságot. Kapcsolatai felszínesek, jómaga fásult, kiégett, beszűkült ember. Ezért valósággal irritálja őt apósának harmonikus személyisége, minden ízében megélt, színes és gazdag élete. Szinte eltűnik e tolsztoji jelenség árnyékában. Persze az idős férfi sem érzi jól magát vej^ társaságában. Valósággal megbénítja közönye, ridegsége, tartalmatlan élete. Az após kedvét veszti és hazautazik. Svirkovnak örülnie kellene, hogy végre megszabadult vendégétől, de képtelen elfeledni az öreget. Találkozásuk nyomán mintha másképp tekintene környezetére ... Mondanivalóját Marlen Hucijev (a forgatókönyvet Jurij Pahomov Az após megérkezett című regényéből írta) a tények szikár nyelvén adja elő. Munkája némileg monoton, s ez fékezi az élményt, de olyan kérdéseket fogalmaz meg, melyeknek létjogosultsága kétségbevonhatatlan. cselekménye egy komikus, intri- kus, de gazdag és tekintélyes úr, Grillo márki körül bonyolódik. Örök tréfacsináló ez az Alberto Sordi alakította figura, aki ha csak teheti, mindenkivel a bolondját járatja. Abban leli örömét, ha másoknak borsot törhet az orra alá. Mennye- zetes ágyában, méregdrága kosztümjeiben, olcsó barátnőivel még csak-csak elnézzük Sordit, de a többit? Vajon ki űz rosszabb tréfát: Grillo márki a koldusokkal, a zálogházi kereskedővel, a szénhordóval, avagy a rendező a nézővel? -ymA cseh és szlovák játékfilmnek közelmúltban lezajlott szemléjén, Mariánské Láznéban, Dušan Hanák Csendes öröm című filmje megkapta a zsűri különdíját. Az alkotás korábban már elnyerte a sanremói fesztivál nagydíját, Magda Vášáryová, a főszereplő (a képen) pedig a legjobb női alakítás díját. A Kirov-balett Washingtonban (olasz) Alberto Sordi az olasz film egyik jelenetében ÚJ SZÚ 4 1986. IV. 29.
