Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-21 / 93. szám, hétfő

mfm ■ * U ■ _ B B 1 ■ — m — A „postások“ népszerűsítik a tömegsportot

Új név a bajnokok listáján puss az egészségedért!

Az orszáaos iéakoronabainoksáq legutóbbi idé- különös értéknek, hanem a csapat játéka is. Két- w w

Az országos jégkorongbajnokság legutóbbi idénye már néhány hete befejeződött, ám Kassán (Košice) még mindig észlelhetők annak utóhangjai: ünnepel a csapat, ünnepel a szurkolótábor. Még azok közül a helyi lakosok közül is sokan emlegetik a közelmúlt nagy sporteseményét, akiket ,,nem izgat“ a jégkorongozás és március 21-én a televízió jóvoltából csak véletlenül voltak szemtanúi a drámai küzdelemmel zárult döntő mérkőzésnek. Az öröm érthető, hiszen a bajnoki cím megszerzése nem kis fegyvertény. Ugyanakkor nemcsak pusztán maga az első hely, s a vele járó aranyérem számítható

különös értéknek, hanem a csapat játéka is. Kétségtelen, hogy amelyik együttes a világbajnoki címet védő ország klubcsapatainak versenyében a legjobbnak bizonyul, az mindenképpen tiszteletet parancsoló erőt, illetve tudást képvisel. Mindemellett még azért is csaptak soha nem tapasztalt magasra az öröm hullámai ebben a Hernád parti városban, mert a hazai jégkorongsport történetében eddig még nem fordult eló, hogy éremkiosztáskor a kassaiak álltak volna a győzelmi emelvény legfelső fokán.

E férfias sportág helyi gyökerei évszázadunk harmadik évtizedéig nyúlnak vissza, s az első hivatalos városi bajnokságra az 1922/23-as télben került sor. A második világháború után tovább fejlődött a városban e sportág. Igaz, eleinte lassú ütemben - sokáig csak a kerületi versenyben szerepeltek a kassai jégkorongozók. Az élvonalba 1962-ben kezdtek betörni. Akkor az újonnan alakult katonacsapat, a Dukla megnyerte a kerületi bajnokságot, majd mindjárt utána a második ligában is győzött, s így 1964-ben az első ligába került. Az akkori sikert a Procház- ka, Holeček, Mekyňa, Dratva, Čuchár, Vacula, Šaloun, Rys, Kvasnica, Hildebrand, Ressler, Kolláth, Pešek és Bavor összetételű gárdával Nitka edző érte el. Azóta huszonkét bajnoki évad telt el és a kassai Dukla - az 1966/67- es idénytől VSŽ - igen sokat fejlődött. Egy jó ideig az elsó liga középmezőnyéhez tartozott, az utóbbi fél évtizedben pedig a legjobbak között tanyázik.

Aki figyelemmel követi hazánk jégkorongsportját, annak nem meglepetés a kassaiak idei bajnoki címe. A kelet-szlovákiaiak már tavaly is igazolták, hogy jó gárdát alkotnak, de akkor „csak“ a második hely megszerzésére futotta erejükből. A folytatást sokan kíváncsian várták. Egyesek azt jósolták, hogy a Lukáő-fivérek, valamint Sýkora, Talpaš és Baro- chovský kiválását megérzi a csapat, s nem lesz olyan ütőképes, mint velük volt. Akadtak azonban, akik abban reménykedtek, hogy a megfiatalított együttes nagy becsvággyal küzd majd a bajnoki pontokért. Nos, az idő azokat igazolta, akik bíztak a Švárny, Ore- nič, Bôžik, Slanina, Jančuška, Bondra, Danko, Záruba, Brúsil, Belas, Vodila, Liba, Svitek, Žabka, Staš, Spodniak, Štefanovič, Jabcon, Hriňák, Mucha, Kapusta és Mažgut összetételű csapatban, valamint a Selvek- Kovács edzőpárosban.

A kassai sportolók a legutóbbi bajnokságban kezdettől fogva komolyan vették a mérkőzéseket, illetve az edzéseket, és nemcsak a hazai pályán, de idegenben is teljes erőbedobással küzdöttek. Aki a küzdelemsorozat első felében azt hitte, hogy Liba és társai

Az első kassai (Košice) bajnokcsapat

(Berenhaut felvétele)

Í6

Jó birkózók „teremnek a Rima partján

Nemrég került sor Rimaszombaton (Rim. Sobota) a járás legjobb sportolóinak kiértékelésére, összehasonlítási alapul az 1985-ös évben elért eredmények szolgáltak, és mivel ez az év a járás sportolói számára sikeres volt, a sorrend megállapítása az egyes korcsoportoknál nem volt könnyű feladat. A járási székhely birkózói tavaly csupán karnyújtásnyira voltak az I. ligába jutástól, ami kirobbanó teljesítménynek számított. Mindezek tudatában senki sem csodálkozott azon, mikor a felnőttek kategóriájában Horváth Lászlót, a csapat oszlopos tagját hirdették ki győztesként.

ÚJ szú

1986. IV. 21.- Tudatában voltam elért sikereimnek, éremgyüjteményem is az elmúlt évben gazdagodott leginkább, azon az emlékezetes osztályozó kör- mérkőzéses versenyen sem találtam legyőzőre, mégsem voltam és nem is lehettem bizonyos afelől, hogy engem látnak, engem értékelnek majd a legjobbnak.

Laci 22 éves cigány fiatalember, a rimaszombati házkezelóség villany- szerelője. Nagyon szereti szakmáját, de mindennél jobban a birkózást. Kisiskolás volt, amikor örökre eljegyezte magát e férfias sporttal, ötödik osztályosként került Tóbisz János birkózóiskolájába, majd amikor megalakult a birkózószakosztály, versenyszerűen is szőnyegre lépett. Alacsony termete miatt szabadfogásban versenyzett és sikert sikerre halmozott. Az ifi, majd a serdülő kategóriában is szlovákiai elsőségig vitte, az országos versenyeken pedig 4. - 5. helyezést ért el. Persze, az örömbe üröm is vegyült, amikor 1981-ben egy sajnálatos sérülés érte.- Trenčinben az 57 kg-os súlycsoportban szlovákiai első lettem. Alaposan felkészültem a chomutovi országos versenyre, és kezdetben mindent zsinórban nyertem, de az egyik mérkőzésemen kulcscsonttörést szenvedtem. Nagyon sajnáltam

akkor és sajnálom most is, mert éreztem: bennem volt a győzelem. Bizony akkortájt rám járt a rúd, mert alig hogy felépültem, újra eltört a kulcscsontom. Ráadásul ugyanazon a helyen.

A nyolcvanas évekre Laci megizmosodott, s már a felnőttek kategóriájában versenyzett. Zoltán Krahulec vezető edző irányításával sokat fejlődött, testsúlyát is szigorúan tartotta, a bajnokságban szinte nem tudott veszíteni. Ekkor jelentkezett egy nagy „ellenfél“, s úgy tűnt, végleg kerékbe törik sport- pályafutása. Végtagjait a reuma sanyargatta, a kezelőorvosok már lemondtak arról, hogy újra csatasorba állhat. Laci nagy önfegyelemmel, sokszor fogcsikorgatva rendszeresen tornázott, súlyzózott. Szinte csodával határos volt a visszatérése, és a történtek után bámulatos az elmúlt évi teljesítménye. Sem a bajnokságban, sem a különböző versenyeken nem talált legyőzőre. Ekkor mondták rá, hogy még önmagát is legyőzi, ha kell A jövő terveiről szerényen ennyit árult el:- Szeretném, ha az elmúlt év sikersorozata ez évben folytatódna és töretlen maradna. Szakosztályunkban és a csapatban is egy cél lebeg előttünk: felkerülni végre az I. ligába és ott is bizonyítani, hogy itt, a Rima partján jó birkózók teremnek.

POLGÁRI LÁSZLÓ

majd a saját csapdájukba esnek, azaz hogy a végső hajrára elfáradnak - mint többször is a múltban az tévedett. Tévedett, mert a legtöbbet utazó csapat ezúttal derekasan tartotta magát, végig bírta erővel és ráadásul játékosai a korcsolyázásból, a korongvezetésből, az összjátékból, a védekezésből és a helyzetkihasználásból is jelesre vizsgáztak. Ez utóbbit mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű huszonöt esztendős sportegyesületének csapata 48 mérkőzésből 32-t megnyert, s csak tizennégyszer szenvedett vereséget. Az ellenfelek kapujába 205 gólt ütött, s csak 148 gólt kapott. Nem a véletlen műve az sem, hogy ebből a gárdából öten (Slanina, Bôžik, Liba, Vodila és Staš) kerültek az országos válogatottba, míg Svitek a B-válogatottban, a fiatal Záruba pedig a 20 éven aluliak legjobbjaival öltheti magára a címeres mezt. Persze, nemcsak a válogatottak nyújtottak kimagasló teljesítményt az elmúlt idényben, hanem a többi játékos is. Külön örvendetes, hogy a fiatalok is feltalálták magukat a tapasztalt játékosok társaságában.

A kassai jégkorongozóknak ez az első országos bajnoki címük. Hogy milyen lesz a folytatás, s hogy a közeljövőben lesz-e újabb bajnokünneplés ebben a városban, arra csak a jövő ad majd pontos választ. Ahhoz viszont aligha fér kétség, hogy ennek a csapatnak minden esélye megvan a további jó szereplésre.

GAZDAG JÓZSEF

Nézzük a tényeket: négy esztendővel ezelőtt a Nagykürtösi (V. Krtíš) Járási Postaigazgatóság dolgozói sportegyesületet alakítottak. A „Postás“ most kereken ötven taggal működik, közöttük több a nő, mint a férfisportoló. A szervezet tagjai egytől egyig a járásszékhelyen laknak.

Az egyesület születésénél ott bábáskodott többek között Stre- d'anský Ervin műszaki igazgató- helyettes, sportközi elnök és Do- mok Imre vezetőségi tag is.- Gyerekkoromban - emlékezik Domok Imre 43 éves fiatalember - vézna, betegségekre hajlamos fiúcska voltam. Csodáltam Rózsavölgyit és Iharost, a két híresneves magyarországi futóatlétát, falubéli barátaimmal leggyakrabban ,,Rózsavölgyire meg Iharosra" játszottunk, az övékhez hasonló sikerekről álmodoztunk.

Rendszeresen futni mégis csak jóval később, már felnőtt koromban, orvosi javaslatra kezdtem.

Gyakorta fájt a mellkasom, az idős doktor bácsi alaposan megvizsgált, aztán azt mondta: „Fiatalember, sok mozgást javaslok. Kocogj naponta, fuss az egészségedért!"

Megfogadtam a tanácsát. Nyolc esztendeje dolgozom és élek Nagykürtösön. Cyril Talán barátommal kezdtük el a futóedzéseket. Esténként, munkaidő után, azután meg a hétvégeken is futkostunk, 10-15 kilométernyit naponta.

Domok Imre azóta edzésnaplót vezet, s kis füzetébe nem csupán a lerótt távolságokat jegyzi fel, hanem az elért időeredményt, s az indulás előtt és az edzés végén mért pulzusszámot is. Élete első versenyén Losoncon (Lučenec) állt rajthoz és már akkor a középmezőnyben végzett.

Míg 1980-ban mindössze 350 kilométert tett meg az edzések során, tavaly közel 3000 km-t futott tréningen. Most 250 km a havi átlaga. A postai dolgozók ágazati kerületi vetélkedőjében négy éve első lett. Két esztendeje indult Budapesten a Volán nemzetközi futóversenyén, ötször szerepelt a kassai (Košice) Békemaratonon.

Az amatör maratoni futók orA jó kapus születik

Amikor néhány hete Marcsok Mariannával Nyárasdon (Topol'níky) találkoztam, nagyszerű sorozat állt mögötte. A megfiatalított Družstevník erőssége volt az I. ligában, csapata elrugaszkodott a kiesési zónából, s reménykedve várta az IHF Kupa mérkőzéseit.

Aztán fordult a kocka - szinte senkinek nem ment a játék, így Mariannának, a kapusnak sem; néhányszor Szomolányi Klára helyettesítette.

Marcsok Marianna azonban - néhány gyengébb teljesítmény ellenére is - kitűnő játékos, az I. liga mezőnyének egyik legjobbja a posztján, csakhát reá is vonatkozik a mondás: a kapus nem hibázhat!

Szülővárosa, Kassa (Košice) mindig bővében volt a kapustehetségeknek. Bár a legendás Švajlen nem ott született, egyéniséggé mégis a VSS-ben vált. Remekül védett Flešar és Sémán a Lokomotívá- ban, vagy a sokszoros országos bajnok vízilabda- csapat egyik kulcsembere, Kladek László.

Marianna huszonhat éves. Gyerekkorában eszébe sem jutott, hogy egyszer a kézilabdakapu őre lesz, eléggé „dundi“ kislány volt, nem nagyon szeretett futni. Eleinte a tollaslabdával kacérkodott a Lokomotí- vában, majd tizenkét évesen elkezdett kézilabdázni.

Jó szemű edzője nyomban észrevette: tanítványa a kapuba való, s ezzel el is dőlt Marianna sportpályafutásának sorsa. Már csitriként szerepelt mérkőzéseken. Amikor a „szomszédvár“, Prešov kézilabdás lányai és asszonyai beverekedték magukat az I. ligába, erősítés után néztek. Nem volt megfelelő kapusuk sem - így került a kassai gimnazista lány a legfelsőbb bajnokság mezőnyébe. Naponta utazott az edzésekre, a hétvégeken pedig a bajnokikra. Szinte nem is volt ideje eltöprengeni a helyzetén, a mélyvízbe dobták, s mert céltudatos volt és szorgal- mas, bizonyított. A nyárasdi vezetők

szeme négy éve akadt meg rajta - azóta szerepel a Družstevníkben. Németh Pál edző szerint olykor válogatott formában véd.

Marianna élete mozgalmas. Tanulmányait a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán folytatja, s maholnap be is fejezi. Mint mondja, vonzódik az újságírói mesterséghez.

Posztjáról szólva így fogalmaz: ,,Azt hiszem, a jó kapus születik. Az természetes, hogy hibátlan reflexszel kell bírnia, és bátornak kell lennie. Az eszményi alkat: hosszú kéz és láb, rugalmas, vékony test, csakhogy az ilyen tökéletes játékos nagyon ritka. A jó forma az évek folyamán alakul ki, amikor az ember már nem olyan fiatal, kissé megismerte önmagát, már nemcsak a lelkesedésből él, hanem képes magát ráhangolni a mérkőzésekre lelkileg is. Az sem jó, ha flegmatikus, az

(Nagy László felvétele)

sem ha kolerikus, a kettő közötti skálán kellene mozognia.

A kapusok csapataik meghatározó egyéniségei. A kézilabdában különösképpen így van ez: villamos szikrák pattognak a kapuk előterében, másodpercenként növekszik, és egy-egy gól, védés vagy kapufa után sül ki a feszültség

Bizonyosra veszem, hogy Marianna végigelemezte legutóbbi ingadozó teljesítményeit, s újból a megszokott, jó formáját hozza a csapattársak és a szurkolók nagy örömére.

BATTA GYÖRGY

Domok Imre: „Számos futóversenyen indultam és nyertem már...“ (A szerző felvétele)

szágos bajnokságán a negyedik helyen végzett. Négy ízben szerepelt a Komárno-Komárom nemzetközi futóversenyen.- Amióta futóedzéseket tartok- szögezi le elégedetten - egészséges vagyok, akár a makk! Sajnos, Kürtösön nincs atlétikai szakosztály, évekig kénytelenek voltunk más egyesületek színeiben versenyezni.

A néhány lelkes sportbarát kezdeményezését Nemcsok Gyula, a posta igazgatója örömmel fogadta. Hogyisne, hiszen maga is jó sportoló hírében állt hosszú esztendőkön át. A szlovákiai labdarúgó ifiválogatott tagja volt, s a divízióban szereplő asztalitenisz csapatban játszott.

A Postás sportegyesület két szakosztállyal működik.

A tömegsport-szakosztály tagjai családostul indulnak az egyes rendezvényekre. Túráznak, rövi- debb-hosszabb utakra indulnak közösen. S egy-egy pihenő alkalmával házi honvédelmi bajnokságot rendeznek.

Heti két alkalommal pedig az egyesület tornatermében sportolhatnak: a férfiak, a nők, de a gyermekeik is. Pingpongasztalok és egyéb sportszerek állnak a rendelkezésükre. A nők testedző gyakorlatait Domok Imréné irányítja. A férfiak rendszeresen beneveznek a város üzemei, vállalatai között zajló asztalitenisz- és minifut- ball-bajnokságba, no meg az ágazati erőmérókbe is. Balázs László, Nemcsok Gyula, Domok Imre és hét társuk a siker fő kovácsai.

Egyébként Domokék egyik, szakközépiskolás lánya szülei példáján felbozdulva kezdett el rendszeresen sportolni, a középtávú futószámokat kedveli leginkább: az iskola legígéretesebb sportolója. Két fiuk a futballról álmodik éjjel-nappal, ám apjukkal - edzés gyanánt - naponta kocognak ők is.

A kocogómozgalomnak már nyolc megszállottja van a Postásban.

Az ízléses sportközi krónikát, s ezt sem szabad kifelejteni, Mária Paulenková vezeti.

A Postás tagjai nyaranta úszóversenyeket tartanak, télen pedig sizni járnak. Ilyenkor a gyermekekről sem feledkeznek meg: számukra szintén szerveznek különböző, érdekesnél érdekesebb szórakoztató versenyeket.

Anton Šabo tájfutó és társai mellé nők is csatlakoztak. Anna Bariaková például, akinek bizony eleinte odahaza, rosszallással nézték az idősebbek esténkénti futóedzéseit. Annuska, Annuska- mondogatták neki gyakorta nem találsz odahaza dolgot, egyéb elfoglaltságot magadnak?!“ Most már Anna asszony férje is „rákapott“ a kocogásra. Munkatársa, Jana Sitárová járási női tájfutó bajnok.- Célunk - szögezi le Domok Imre - a tömegsport népszerűsítése, szeretnénk, ha egészséges, életvidám emberek, munkatársak vennének bennünket körül. Ebben segíthet sportegyesületünk.

ZOLCZERLÁSZLÓ