Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-18 / 91. szám, péntek
Tartalmas életút OTO FERENCZY NEMZETI MŰVÉSZ HATVANÖT ÉVES emberként is példakép. Igényes önmagával, csakúgy, mint másokkal szemben. Magabiztos, de nem fölényes. Figyelme a negyvenes években fordult a zeneszerzés felé, a jelentős sikereket azonban csak az ötvenes évek hozták meg. Fe- renczy professzor zeneszerzői munkásságában is eredeti és inspiráló személyiség. Ámbár ó is Zuzana Mináčová felvétele Bohuslav Kuľhavý: Triptichon az sznf évfordulójára (olaj, 1974) Képzőművészek üdvözlete Kiállítás a Szlovák Nemzeti Galériában V annak emberek, akik a saját mesterségükben nagy és jelentős munkát végeznek, de szinte tudomást sem vesznek a körülöttük zajló életről, s az őket körülvevő társadalom létkérdéseiről. Ezzel szemben ritkább az olyan személyiség, ki egész lényével hazája sokoldalú felvirágoztatását szolgálja, sót e nemes célnak szenteli egész életét. Minden túlzás nélkül állítható, hogy ilyen ember a 65. életévét a közelmúltban ünneplő Oto Ferenczy nemzeti művész. A zeneszerzőként, esztétaként, pedógusként és kulturális személyiségként egyaránt jelentős és sokoldalú Oto Ferenczy a szocialista szlovák kultúra egyik élvonalbeli, elkötelezett munkása. A kelet-szlovákiai Brezovica nad Torysouban pedagógusházaspár gyermekeként született. (A Ferenczy család ősei egyébként a török elöl menekülve kerültek Magyarország területéről északabbra. Figyelemre méltó, hogy a család másik, helyét nem változtató ágának képviselői közt is találunk több neves művészt és híres személyiséget.) Személyes beszélgetéseim és találkozásaim során több alkalommal meggyőződhettem, milyen nagy jelentősége volt a családi fészeknek a művész pályakezdésében. Főleg édesanyja zenei műveltsége játszott döntő szerepet a zene iránti érdeklődésének kialakulásában. Anyja kitünően játszott zongorán, s így Ferenczy már gyermekkorában a rögtönzött családi hangversenyek során zenei élményekhez jutott. Ehhez járult még, hogy fokozatosan megismerkedhetett a zeneirodalom gyöngyszemeivel a rádió műsorain keresztül. A szülői házon kívül kezdetben óriási hatást gyakorolt rá édesanyja prešovi nővére, aki szintén zongorázott. Ezenkívül terjedelmes kottagyűjteménye volt, melyhez a fiatal Ferenczy rendszeresen hozzájutott, s nagy tájékozottságot szerezve, ily módon is szélesítette zenei látókörét. G imnáziumi éveit Prešovban töltötte, majd Kassán (Košice) érettségizett. Itt nagy hatással volt rá Oldrich Hemerka, akinél zeneszerzést tanult és Hnátek tanár, akinél viszont elméleti tudását fejlesztette. Már ezekben az években eltökélt szándéka volt, hogy zeneszerző lesz. Bár szülei megfelelő körülményeket teremtettek zenei tehetségének kibontakoztatására, ennek ellenére nem lelkesedtek túlságosan azért, hogy fiuk zenészpályára lép. Oto Ferenczy mégis beiratkozott a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol 1944-ig filozófiát, esztétikát és zenetudományt hallgatott. Tulajdonképpen ez adja sokoldalúságának és széles látókörének alapját. A filozófia doktorává Az élmény és a zenehallgatás című munkája alapján avatták. Ezután évekig az Egyetemi Könyvtár zenei részlegének vezetőjeként dolgozott, s ez hozzájárult elméleti tudásának elmélyítéséhez. Ferenczy professzor ettől kezdve a mai napig munkásságának döntő részét a pedagógiai pályának szentelte. Már 1949-ben ott volt a Bratislavai Zeneművészeti Főiskola indulásánál. A tanársegédtől a rektorig különböző tisztségeket betöltve vesz részt a fiatalok felsósokú zenei képzésében. Magas színvonalon adja tovább gazdag filozófiai és esztétikai ismereteit, melyek az elmélet és gyakorlat egységének szükségszerűségéről győzik meg a hallgatókat. Tanárként, művészként, a szlovák népdalból merít ihletést, a legtöbb szlovák zeneszerzőtől eltérően az európai zene egyfajta szintézisére törekszik, figyelembe véve a zene sajátos nemzeti jegyeit is. Századunk két zeneóriását, Sztravinszkijt, és Bartókot tekinti követendő példaképnek. Ferenczy részleteiben is jól ismerte életművüket. Zenei nyelvezetének jellegzetes vonásai a szűkszavúság, gazdag belső telítettség, a részletek tökéletes kidolgozottsága. Művei közül különösen nevezetes a Zene négyhúros hangszerre, mellyel már 1948-ban díjat nyert a Bartók Béla versenyen Budapesten, továbbá az I. vonósnégyes, Hegedű - zongora szonáta, az irodalmi ihletésű kiváló vokális művek, mint például az Erdei bokréta című dalciklus Rudolf Fábry szövegére, >4 jó tanács aranyat ér. Többek között akkor is, ha az idegen városba érkezőt a tapasztaltabbak fontos tudnivalókkal látják el. így történt ez X. Y. ismerősömmel is, akit prágai főiskolás évei küszöbén az idősebb kollégák számtalan jó tanáccsal halmozták el. Amint az már diákok körében lenni szokott, elmondták neki, hol található a legjobb menza, milyen úton jut a leggyorsabban az egyetemre, hol vannak a legjobb ifjúsági klubok, melyik tanárnak vannak jó előadásai, hogyan készüljön a vizsgákra, mit érdemes a városban megnézni, hol csapolják a legfinomabb sört stb. stb. És fölhívták a figyelmet a nagyváros veszélyeire is, hogy az áruházakban vigyázni kell a pénztárcára, óvatosan kell az úttesten közlekedni, hogy ne kössön alkalmi ismeretségeket ésatöbbi, ésatöb- bi... s arra is, hogy a büfékben, talponállókban nem ajánlatos a frissen vásárolt ételt egy pillanatra sem otthagyni az A degeszre tömött iskolatáskán kívül sok minden nyomja még a nebulók vállát, de félév, háromnegyed év s év vége táján szinte csőstül jön a ,,baj“ - dolgozatok, felmérések, röp- kérdések. Nagyszünet. Két ötödikes kisdiák álldogál gondterhelten a folyosón. Majszolják a papír- szalvétába csomagolt, mindenféle jóval megrakott vajaskenyeret, és a ropogós almát. a Három Shakespeare-szonett, a Három Scsipacsov vers, vagy a számtalan jól felépített, frappáns kórusmü és az Észak csillaga című kantáta. Nem mindennapi hu- moreszk címmel Ferenczy írta az első szlovák vígoperát, melynek műfaját azóta is eléggé mostohán kezelik szerzőink. Jelentősek zenekari és versenymúvei, köztük a Szerenád, Elégia, Partita, Finálé, Concertino, Variációk egy Bach-témára, s nem utolsósorban a nagyívú Zongoraverseny. Nem kevésbé jelentős Oto Ferenczy nemzeti művész társadalmi munkássága sem. 1982-től a Szlovákiai Zeneszerzők Szövetségének elnöke, de már a hetvenes évek elején is betöltötte ezt a tisztséget. Mint az SZLKP KB tagja és a szövetség elnöke fontos irányítója a szlovák zenei életnek. Funkciói révén is bőven nyílt alkalma zenei életünknek és gondjainak részletes elemzésére. Az eredmények közül a szlovák zenekultúrának a fejlett európai kultúrákhoz való sikeres felzárkózását értékeli a legjobban. Ugyanakkor, véleménye szerint, sok kívánnivalót hagy maga után a nemzet kulturális tudatának elmélyítése és szélesítése. Oto Ferenczy professzor tele van tervekkel, elképzelésekkel. Sürgősen megoldandó feladatnak tartja a zenei nevelést, az ifjúság és a széles tömegek esztétikai nevelését, a zene- és múértő közönség nevelését. Zeneszerzőként adósnak érzi magát, pedig nincs miért. Természetesen több időt tudott volna fordítani erre a tevékenységre, ha nem végez pedagógiai munkát és nem vállal társadalmi megbízatást. Ezt azonban, saját bevallása szerint, szinte elképzelhetetlennek tartja, hisz e sokrétű tevékenység az ó személyiségére is hatást gyakorolt. F erenczy professzort társadalmunk több magas elismerésben részesítette, Klement Gottwald Állami Díjjal, Munka Érdemrenddel, s a nemzeti művész címmmel tüntette ki. asztalon, hiszen akadnak olyanok is, akik héjaként csapnak le az elhagyott zsákmányra... Történt pedig egy napon, hogy ismerősöm két előadás között betért a Vencel tér alján levő Korona talponállóba, hogy elfogyasszon egy pár virslit. S mert a jó tanácsok azért is vannak, hogy olykor-olykor elfeledjük őket, letette a frissen vásárolt, csábosán gőzölgő falatot az egyik asztalra, s beállt a közeli sorba egy korsó sörért. Már éppen sorra került volna, amikor eszébe jutott az intelem, s az asztalra pillantott! S lám igazuk volt: egy idős, néni éppen elfogyasztani készült a virslit! Három hatalmas ugrással az asztalnál termett, s szó nélkül ragadta ki az ijedt asszonyka kezéből a tányért. Még mondani is készült valamit, amikor tekintete az asztalra tévedt: ott gőzölgött érintetlenül a virslije! Tanulság? Talán csak any- nyi: a jó tanács aranyat ér - ha kellőképpen élünk vele. GÁL JENŐ- Mit csináltatok az órán? - érdeklődik a szőke, fitos orrú legényke.- Már megint írtunk - válaszolja a barna legényke, s legyint -, most meg majd jön a konfekció es az is írat.- Ugyan te - feddi meg ót az elsó nem konfekció az, hanem inspekció.- Nem mindegy? - válaszolja lemondóan a kérdezett -, akkor is írat. TARICS ADRIENN A Szlovák Nemzeti Galériában Üdvözlet a kongresszusnak címmel nagyméretű kiállítást rendeztek, melyen 170 szlovákiai képzőművész közel 400 alkotása látható, valamennyi a galéria tulajdonából. Minden korosztálynak jelen vannak a képviselői, és az építészeten, formatervezésen, valamint a jelmeztervezésen kívül minden képzőművészeti műfajban is szerepelnek müvek, amelyek az elmúlt évtized terméséből kerültek a tárlatra. Nem hosszú ez a tíz év, mégis kitapinthatók bizonyos jegyek a legújabb törekvésekről, szemléletbeli változásokról, arról, ami a jelzett időszakban a leginkább foglalkoztatta a képzőművészeket. Ez annál is inkább lehetséges, mivel a legjobb alkotók szerepelnek a tárlaton, és nem az unalomig ismert müvekkel. A szobrászat veteránjai között olyan nevek szerepelnek, mint Jozef Kostka, Rudolf Pribiš, Tibor Bártfay és Löffler Béla. A kortárs szlovákiai képzőművészet további jeles alkotói - Ladislav Snopek, Ján Kulich, Ludvík Korkoš, Ale- xandr Trízuljak, Pataki Klára és mások - többnyire portrékkal vannak jelen (Lenin, Gotíwald, Ómid- ke, Novomeský), valamint szimbolikus, történelmi tematikájú és békét ünneplő figurális kompozíciókkal. A középnemzedék képviselői közül Karol Lacko, Anton Čutek, František Patočka fémplasztikái a tárlat alapgondolatának megfelelően magas színvonalon, tömör kifejezési formákkal hívják fel magukra a figyelmet. Erna Masarovi- čová A történelem lapja című he- gesztettvas-plasztikája újszerű, szokatlan megközelítése a gyakori témának. Ehhez hasonlóan sajátosan egyéni alkotás Bartusz György ismert Jakoby-figurája és alumínium Gagarinja. A jövőbe pillant Milan Ďobeš Hódolat a műszaki haladásnak című mozgó-világító objektuma, mely a tárlat egyetlen kinetikus szobra. Mikuláš Palkó Apa címú fómszobra a sima és durva felületek struktúráinak változásaival hat, Paľo Tóth bronzból készült Békehírnöke pedig a tömörségével. Az éremmú- vészet immár klasszikus mestereinek alkotása mellett Karol Lacko és az ifjabb Ján Hoff Städter egyszerű, tiszta, levegős éremkompozíciói tűnnek ki, az utóbbinál merészen asszimetrikus, dinamikus elrendezéssel. Az időközben elhunyt festők, valamint a legidősebb nemzedék képviselői közül egyesek történelmi eseményekre emlékeztetnek alkotásaikkal (Lórincz Gyula, Bohuslav Z. Kuľhavý, Vincent Hlož- ník), mások tájképekkel, a mindennapi békés életet idéző figurális kompozíciókkal vannak jelen a szemlén (Ľudovít Fulla, Weiner- Kráľ Imre, Vladimír Vestenický, Jozef Fabini, Csemiczky László, Július Nemčík, Ladislav Gandl, Zmeták Ernő, Ján Želibský, Ester Šimerová, Lea Mrázová). A középnemzedék képviselői közül Rudolf Krivoš képei például a népi hagyományok és avantgarde irányzatok ötvözetei. Találkozhatunk Albín Brunovský sajátos jel- képrendszerével, Zuzka Rusková tájképeivel, Ján Berger és Ľudovít Hološka színpompás festményeivel, Vladimír Popovič májusi felvonulást idéző, üde képével. Ezzel szemben Jozef Srna színei komor egyhangúságukkal hatnak. Viera Žilinčanová lírai, szinte zenei hangok „megszólaltatója“. Magda Dubravková-Lehotská, Nikoiaj Feďkovič a meghitt családi légkör ábrázolói. „Civil“ motívumokkal találkozunk Milan Chovanecnä\ is, ugyanúgy Julián Filoná\, aki kizárólag napjaink környezetének realitását ábrázolja szuperrealista stílusban. A grafikusok hagyományos eljárásokkal (kőnyomat, maratás, hidegtű, fametszet stb.) készítették műveiket, néhányan - például Miloš Urbánek, Alojz Klimo, Stanislav Harangozó - a szerigráfia technikájával. Zömük a jelenből veszi motívumait (Dušan Kállay, Vladimír Gažovič, Karol Ondreič- ka, Robert Brun). Emil Sedlák, aki időközben elhunyt, történelmi témát dolgozott fel újszerúen. Marcel Haščič litográfiái a mozgás iránti érdeklődésről tanúskodnak, a futuristák kései utódaként fázisokra bontva ábrázolja a mozgást. Az idősebb, illetve a középnemzedéket František Kráľ, Orest Du- bay, Ivan Schurmann, Ondrej Zim- ka, Miroslav Cipár, Viera Bombová, Robert Dúbravec és mások képviselik. Néhányan könyvillusztrációikat is bemutatják. A vitrinekben Alojz Klimo, Václav Kautman és Vladimír Kompá- nek színes vagy természetes színekben pompázó faragott játékai láthatók. A textilművészek plasztikus anyagból, gyapjúból, vagy durva lenből szőtt nagyméretű faliszó- nyegekkel szerepelnek. Akik az átlátszó matéria, az üveg művészei, azok ennek az anyagnak az egyedülálló tulajdonságait kamatoztatják alkotásaikban. Vannak akik figurális kompozíciókat készítettek, és vannak olyanok (például Milan Gašpar), akik az üvegből készült alkotásaikkal próbálják visszaadni a természetben lejátszódó metamorfózisok csodáját. Az agyagban rejlő lehetőségekkel magas színvonalon élnek a keramikusok (Vanek Imre, Iveta Lan- gerová, Eugénia Lugsová, Dagmar Rosulková). A tárlaton, mely két hónapig tekinthető meg, művészi fotók és plakátok is szerepelnek, zömük sem formai sem tartalmi szempontból nem hoz különösebben újat. Végezetül elmondjuk: a nagyméretű vállalkozás sikerét csökkenti, hogy hiányzik róla egy megfelelő katalógus. E kiadványok hiányát ugyan lassan már megszokjuk, de legalább a kongresszus tiszteletére idejében elkészíthették volna. A_ GÄLY JAMARA VAJDA GÉZA A virsli Konfekció Aj szú 6 1986. IV. 18.
