Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-16 / 89. szám, szerda

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Felvételünk Gustáv Husák és Zbigniew Messner megbeszélésén készült (Telefoto: ČSTK) ELUTAZOTT HAZÁNKBÓL A LENGYEL MINISZTERELNÖK Sikeresen fejlőditek a csehszlovák-lengyel kapcsolatok Gustáv Husák fogadta Zbigniew Messnert • Csehszlovák-lengyel közös közleményt adtak ki (ČSTK) - Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, tegnap a prágai várban Ľubomír Štrougalnak, a szövetségi kormány elnökének jelenlétében fogadta Zbigniew Messnert, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnökét, aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodik Cseh­szlovákiában. SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Többet, jobbat - hatékonyan Amikor a kongresszusi dokumentumok tanulmányozása közepette valaki az építőipar feladatainak jellemzésére valami­lyen összefogó címet keres, akár a fenti juthat az eszébe, s ezzel egyidejűleg az is, hogy tulajdonképpen bármelyik népgazdasági ágazat jellemzésére is vonatkoztatható. És érvényes ez megfor­dítva is. Sőt, még akkor is, ha a jellemzők sorát bővíteni kívánnánk, vagy ha történetesen egyéb népgazdaságilag fontos tevékenységgel vetjük össze. Ha pedig felmerült bennünk az összevetés lehetősége, a haté­konyság például a beruházási tevékenységben ugyancsak a leg­főbb igény. A beruházás pedig egyaránt érint egyént, közössé­get, társadalmat, legfeljebb közvetlenül másként. Ezt azért említjük, mert a beruházások összkiadásainak legalább egyne­gyede építőipari természetű. Az építőipari tevékenység tehát egyszersmind beruházás is: az egyén szempontjából lakásépí­tés, vállalati szempontból kapacitásbővítés vagy rekonstrukció, a társadalom szempontjából például energetikai nagyberuhá­zás. Mindezek szoros összefüggései jól ismertek. Tény viszont, hogy az építőipari termelést az elkövetkezendő öt esztendőben 10 százalékkal kell növelni. Ez olyan feladat, amelyről vitatkozni legfeljebb a „hogyan“-t vizsgálva érdemes, mivel a hazai beruházások megvalósítása és a jelentős építői­pari exportfeladatok egyformán fontosak. így teljesítésük első­sorban azon múlik, hogy a meglevő kapacitást hozzá tudjuk-e igazítani a kiemelt feladatokhoz. Ezzel kapcsolatban különösen fontos a korszerűsítésből és vállalati rekonstrukciókból követ­kező szükségletek biztosítása. Ez utóbbitól függ ugyanis a tudo­mányos-műszaki fejlesztésre rótt feladatok teljesítése, aminek meg a gazdaság intenzívebbé tétele a függvénye... A dolgok tehát összefüggnek, s az építőipar ily módon minden népgazdasági ágazat igényének fókuszában marad, sőt még inkább ott lesz. Ugyanis a növekvő feladatok tényén túl az is biztos, hogy az építőipari munkák mennyiségének növelését 85 százalékban a munkatermelékenység javításával kell elérni, s nem a dolgozók létszámának növelésével -, aminek lehetősé­gei egyébként tovább szűkültek. így aztán a műszaki feltételek tökéletesítése, a meglevők intenzívebb kihasználása, a dolgozók tudásszintjének növelése az építőipar belső gondjait jelentik, de a megoldásuk nem maradhat el. Ráadásul mindezt a „kívülállók“ előtt kell végzeni. Ez utóbbi igénynek megfelelni az egyik legnehezebb feladat. Az építőipar - leszámítva az építőanyag-gyártást - nem vonulhat magas gyárfalak mögé, szerelőcsarnokok „hűvösébe", hanem mindannyiunk szeme előtt végzi feladatait, teszi a dolgát és mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy felületes meglátá­sok, pillanatnyi észrevételek alapján mondjunk - legtöbbször elhamarkodott és egyáltalán nem jellemző - véleményt. Azt meg indokolhatatlan sérelemként könyvelhetjük el, ha például beázik a tető. Nos, az is az elkövetkező öt esztendő feladatainak növekedését jelenti az építőipar számára, hogy a kongresszusi határozatok előírják a meglevő állóeszközök javítását és karban­tartását - az eddiginél fokozottabb mértékben. Ez pedig a jelen­legi ilyen jellegű kapacitások növelését jelenti. Hogy a feladat ne legyen túlságosan általánosságban értelmezhető, azt is előírják a határozatok, hogy ez a feladat elsősorban a lakásállomány javítását, karbantartását, illetve a lakosság számára végzendő építőipari munkákat érinti. A szerteágazó gondoskodás meg­nyilvánulása, hogy ezen feladatok megoldásában a közvetlen építőipar nem marad magára, hanem a gondokban osztozniuk kell a népgazdaság más ágazataiban levő építőipari kapacitások gazdáinak is. Fontos feladatként kezelendő e célok teljesítése érdekében, hogy növeljük az építőipari szervezetek kisgépekkel való ellátottságát. Mindezek tulajdonképpen nem választhatók külön a szolgál­tatások javításának kérdésétől. Ez pedig elképzelhetetlen az építőipari kooperáció elmélyítése nélkül. Vonatkozik ez az építő­ipari kooperációra az anyagi-műszaki ellátás kérdésében, a köz­lekedés és gépkarbantartás gondjaira. A szolgáltatásoknak ki kell terjedniük a gépek kölcsönzésére is, hiszen enélkül a meg­levő gépek hatékony kihasználásáról nem lehet szó. Amikor építőiparról beszélünk, egyúttal az építöanyag-gyár- tást is értjük alatta, még ha a kettő nem ugyanaz. Az utóbbi azonban feltétele a sikeres építőipari tevékenységnek. Ráadásul a lakosság - elsősorban a magánlakás- és hétvégiház-éprtök - szemszögéből nézve időnként az építőanyag-ipar jelenti magát az építőipart. Pontosabban annak piaci kínálata. Nos, feladatul kapta az ágazat a választék olyan módon történő növelését, hogy a termékek megfeleljenek a legkorszerűbb követelmények­nek. Értjük ez alatt a vásárlók igényeinek kielégítését, a termé­kek külső jegyeinek - színpaletta- és formatervezési szempon­tok valamint belső tulajdonságainak - például megfelelő hőszigetelés - összhangját. Ennél azonban összetettebb a kérdés. Biztosítani kell például a kőzetgyapot-készítmények gyártási feltételeinek növelését, az eddigi alapanyagexportot fel kell váltani a késztermékek kivitelé­vel, a gyártási technológiák energiaigényét is csökkenteni kell, mégpedig nem a környezetvédelmi igények rovására. Ahogy így végigtekintünk a feladatokon, közös jellemzésükre már-már elcsépelt szókapcsolatok alkalmasak csak: egyre növekvő, igényes feladatok. Arról, hogy ez a jövőben ne keltse a kívülállóban a divatos frázis érzését, az építőipar dolgozói tehetnek. Munkájuk eredményességéről mindenki a saját sze­mével meggyőződhet. Gombamódra gyarapodó házak, gyárké­mények, vagy éppen épülő vízmű kapcsán. MÉSZÁROS JÁNOS SZERDA 1986. április 16. XXXIX. évfolyam 89. szám Ara 50 fillér Nők és újságírók találkozója (ČSTK) - A CSKP alapításának 65., a Rozsévačka című folyóirat létrehozásának 60. és Jožka Ja- bürková kommunista újságíró szü­letésének 90. évfordulója alkalmá­ból tegnap Prágában nők és új­ságírók találkozóját tartották meg a Csehszlovák Nőszövetség, a Cseh Nőszövetség és-a Cseh­szlovák Újságírók szövetsége központi bizottságai. A főbeszédet Jiŕina Trubačo­vá, a Cseh Nőszövetség Központi Bizottságának alelnöke mondotta. A szívélyes, elvtársi beszélge­tés során a két államférfi kölcsö­nösen tájékoztatta egymást az or­szágukban folyó szocialista építő­munkáról, és véleménycserét foly­tatott a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről. Megelégedéssel állapították meg, hogy a hagyományos cseh- szlovák-lengyel baráti kapcsola­tok sikeresen fejlődnek minden te­rületen a két ország legfelsőbb képviselői 1984-ben Prágában folytatott tárgyalásain elfogadott határozatokkal összhangban. Ugyanakkor állást foglaltak az együttműködés sokoldalú elmélyí­tése mellett, és hangsúlyozták az együttműködés hosszú távú ala­pon való megszilárdításának je­lentőségét. A bonyolult nemzetközi helyzet­ről folytatott véleménycsere során a két államférfi aggodalmát fejezte ki a nemzetközi jog alapvető nor­máinak durva és ismételt megsér­tése miatt, amint erről azok a leg­utóbbi támadások is tanúskodnak, amelyeket az USA követett el Lí­bia polgári lakossága ellen, s amelyek semmivel sem menthe­tők. Kiemelték a Szovjetunió bé­keprogramjának jelentőségét, és támogatták azt. Ez a program az SZKP XXVII. kongresszusán hangzott el az atom- és vegyi fegyvereknek az évszázad végéig történő teljes felszámolása érde­kében. Újból hangsúlyozták a két állam akaratát arra nézve, hogy a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával szoros szövetségben támogassák a nuk­leáris veszély elhárításáért, a fegyverkezési verseny megállí­tásáért, a világűr militarizálásának megakadályozásáért, valamint az enyhülés és a békés együttműkö­dés politikájához való visszatéré­sért vívott harcot. (Folytatás a 2. oldalon) Amerikai harci repülőgépek Tripolit és Benghazit bombázták Sok a sebesült és a halálos áldozat segítség az agresszióhoz < i A csehszlovák állampolgárok sértetlenek Mihail Gorbacsov üzenete Kadhafihoz Brit (ČSTK) - Az Egyesült Államok tegnapra virradó éjszaka barbár fegyveres akciót hajtott végre Lí­bia ellen. Az angliai NATO-bázi- sokról és a Földközi-tengeren tar­tózkodó amerikai repülőgép-anya- hajókról felszálló F-111 -es bom­bázók Tripoliban és Benghaziban polgári létesítmények ellen intéz­tek több támadást. A légitámadásnak sok halálos áldozata van, köztük külföldiek is találhatók. Többek között találat érte Moamer Kadhafi líbiai vezető rezidenciáját, két laktanyát, vala­mint a francia, a svájci, a japán és az iráni nagykövetség épületét. A tripoli rádió jelentése szerint Kadhafi hozzátartozói közül is né- hányan megsebesültek. A líbiai főváros központi kórházába a teg­napi nap folyamán több mint 100 sebesültet szállítottak, köztük gyermekeket és nőket. A rádió önkéntes véradásra szólította fel a lakosságot. A légitámadásban több mint 30 amerikai katonai repülőgép vett részt, s tripoli jelentések szerint Üdvözlő távirat (ČSTK) - Gustáv Husák köz- társasági elnök üdvözlő táviratot küldött II. Margit királynőnek, a Dán Királyság nemzeti ünnepe alkalmából. Ugyancsak jókívánsá­gait fejezte ki Ľubomír Štrougal, a szövetségi kormány elnöke Poul Schlüternek, a Dán Királyság mi­niszterelnökének. a líbiai légvédelem hármat közülük lelőtt. Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter keddre virradóan nyilatkozatában közölt részleteket a támadásról. Elmondta, a repülő­gépek a Földközi-tenger fölött speciális tartálygépekből pótolták üzemanyagukat. Franciaország ugyanis elutasította, hogy átrepül­jenek az ország területe fölött. Weinberger elmondta, az F-111 - esek lézersugár segítségével cél­ba juttatható és gravitációs bom­bákat is használtak. A hadügymi­niszter csak egy repülőgép eltűné­sét ismerte be, bár hozzáfűzte, nincs arról információja, hogy a Lí­bia elleni támadásban részt vevő gépek mindegyike sértetlen ma­radt-e. Ronald Reagan amerikai elnök televíziós beszédében azzal a semmivel sem alátámasztott ál­lítással „indokolta" az agresszív akciót, hogy „válaszlépésről“ van szó azért, mert szerinte Líbia részt vett az amerikai állampolgárok el­len irányuló néhány legutóbbi me­rénylet végrehajtásában. Megfi­gyelők első kommentárjaikban rá­mutatnak, hogy a Reagan elnök személyes utasítására végrehaj­tott katonai támadás a NATO-szö- vetségesek beleegyezése, sok esetben pedig egyet nem értése ellenére valósult meg. A DPA hír- ügynökség a vietnami háború utá­ni időszak legnagyobb támadó légi hadműveletének minősítette az amerikai agressziót Líbia ellen. (Folytatás a 2. oldalon) Stockholm: 10. forduló (ČSTK) - A svéd fővárosban tegnap megkezdődött az európai bizalom- és biztonságerősító in­tézkedésekről és a leszerelésről szóló konferencia 10. fordulója. A stockholmi értekezlet 1984. ja­nuár 17-én 33 európai ország, valamint az USA és Kanada kép­viselőinek részvételével kezdődött meg, s idén ősszel kellene befeje­ződnie. A március 14-én befejeződött 9. forduló az USA és szövetségesei magatartása ellenére bizonyos haladást eredményezett. Megha­tározták azoknak a kérdéseknek a körét, amely felvázolja egy eset­leges megállapodás főbb vonalait. Sikerült megfogjalmazni az erő al­kalmazásáról való lemondásra, a nagy hadgyakorlatokról szóló tá­jékoztatásra és egyéb kérdésekre vonatkozó első mondatokat. Oleg Grinyevszkij, a szovjet küldöttség vezetője az Izvesztyijá­nak adott nyilatkozatában rámuta­tott, az Egyesült Államoknak nem felel meg a megállapodásokon megkezdődött munka, ezért igyek­szik fékezni a tanácskozást. Fel­merült a kérdés, hogy Washing­ton nem kívánja-e kiterjeszteni külpolitikájának átfogó kiélezését Stockholmra is.

Next

/
Thumbnails
Contents