Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-11 / 59. szám, kedd
A MOSZKVAI PRAVDA SZERKESZTŐSÉGI CIKKE ÚJ szú 3 w % » 1986. III. 11. Az SZKP XXVII. kongresszusának politikai eredményei (ČSTK) - A moszkvai Pravda az SZKP XXVII. kongresszusának politikai eredményeiről közölt tegnapi számában terjedelmes szerkesztőségi cikket, amelyben többek között ez áll: Moszkvában 1986. február 25-e és március 6-a között megtartották a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. rendes kongresszusát. A tanácskozás az ország és az egész világ életében végbemenő alapvető változások időszakában zajlott le, és történelmi jelentőségű- világra szóló eseménnyé vált. A kongresszus megmutatta: az SZKP következetes folytatója a nagy október müvének, biztonsággal érvényesíti a lenini politikát és méltóképp teljesíti a munkás- osztály és az egész szovjet nép vezető politikai erejének feladatait. A pártnak a kongresszuson megerősített stratégiai politikája az ország társadalmi-gazdasági fejlesztésének meggyorsítása. A kongresszus megmutatta, ennek a programnak a teljesítésében és a fejlesztés sikeres meggyorsításában döntő az emberi tényező, amelyet csakis átgondolt gazdasági stratégiával, erős szociálpolitikával és céltudatos eszmei-nevelő munkával, illetve ezek megbonthatatlan egységével lehet aktivizálni. A kongresszus megmutatta, az SZKP a társadalmi haladás és a béke pártja, s legfelsőbb célja a világbéke megőrzése és a nukleáris katasztrófa elhárítása. A kongresszus a pártos elvszé- rüség és egység, az igényesség és a bolsevik igazság légkörében zajlott le, nyíltan feltárta a hiányosságokat és a hibákat, és alapos elemzésnek vetette alá társadalmunk fejlődésének belső és külső feltételeit. Mindezt magában foglalta az SZKP Központi Bizottságának politikai beszámolója, amelyet Mihail Gorbacsov, a KB főtitkára terjesztett a XXVII. kongresszus elé. A beszámoló a párt elméleti bölcsességét, politikai realizmusát és a jövőre való orientációját testesíti meg, s kifejezi szervezeti formáinak rendíthetetlen szilárdságát, pontosságát és rugalmasságát. A beszámoló tükrözi a gazdasági és társadalmi fejlesztés fő irányainak teljesítését célzó gyakorlati teendőket is. Az SZKP KB politikai beszámolója plasztikus és tartalmas képet fest a jelenlegi világról, annak fő tendenciáiról és ellentmondásairól. Sokoldalúan elemzi a szovjet társadalom állapotát, sikereit és nehézségeit, és pontosan kitűzi a párt gazdasági és szociális politikájának, valamint társadalmunk további demokratizálásának fő irányait. Meghatározza a párt külpolitikai stratégiájának fő céljait és irányait is. összefoglalja az új szerkesztésű pártprogramról és a szervezeti szabályzat módosításáról folytatott vita eredményeit. A Szovjetunió az SZKP harmadik programjának jóváhagyása óta eltelt negyedszázad alatt a nép hatalmas erőfeszítéseinek köszönhetően figyelemre méltó sikereket ért el - állapítja meg a politikai beszámoló. Az SZKP vezetése joggal becsüli nagyra az elért eredményeket - mondotta Mihail Gorbacsov - ám ugyancsak kötelességének tartja, hogy tisztességesen és nyíltan a párt és a nép elé tárja politikai és gyakorlati tevékenységünk hiányosságait, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális életben tapasztalható kedvezőtlen tendenciákat, illetve ezek okait. Mindenekelőtt szubjektív okokról van szó, mivel az ország fejlődésének problémái gyorsabban nőttek, mint ahogyan azokat megoldották. Az irányítás formáinak és módszereinek megcsontosodása, a munka dinamikájának csökkenése, a bürokratizmus elburjánzása - mindez jelentős kárt okozott ügyünknek. A társadalom életében a stagnálás jelei mutatkoztak. A pártra nagy, történelmi jelentőségű feladat hárult: ki kellett dolgoznia az alapvetően új stratégiai irányvonalat. Az ország társadalmi-gazdasági fejlesztésének meggyorsítását célzó irányvonalat az SZKP KB 1985 áprilisi plénuma tűzte ki. Ez a párt és az egész nép széles körű támogatására talált. A beszámoló megállapítja, a gyorsítás mindenekelőtt a gazdasági növekedés ütemének fokozását jelenti. De nemcsak azt. Lényege a növekedés új minőségében - a termelésnek a tudományos-műszaki haladás alapján történő sokoldalú intenzifikálásában, a gazdaság szerkezeti átalakításában, az irányítás, a szervezés és az ösztönzés hatékony formáiban - rejlik. A fejlődés meggyorsításának sikerét elsősorban a tömegek élő, alkotó munkájával, a szocialista rendszer hatalmas lehetőségeinek és előnyeinek maximális kihasználásával lehet biztosítani. A társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsítása a kulcs valamennyi problémánk megoldásához, legyen szó a legközelebbi vagy a távlati, a gazdasági és társadalmi, a belpolitikai és külső problémákról. Ennek az irányvonalnak az eredményes megvalósítása lehetővé teszi az SZKP új szerkesztésű programjában és a fő irányokban kitűzött társadalmi és gazdasági-fejlesztési célok elérését. Ezek a célok figyelemre méltóak és nagyszabásúak. Az évszázad végéig a nemzeti jövedelem csaknem a kétszeresére növekszik, miközben megkétszereződik és minőségileg megváltozik a termelési potenciál is, a munkatermelékenység 2,3-2,5-szeresére növekszik. Ez alapvető fordulatot hoz a termelés intenzifikálása, a minőség és a hatékonyság növelése felé. Az intenzifikálás legfőbb eszköze a tudományos-műszaki haladás és a társadalmi termelőerők alapvető átépítése. A tudomány és a technika legújabb ismeretei alapján a népgazdaság alapos rekonstrukciójáról, a gazdasági mechanizmus és az irányítási rendszer átépítéséről is szó van. Amint azt az SZKP KB politikai beszámolója megállapítja, a gazdaságirányítást szüntelenül tökéletesíteni kell. A helyzet ma azonban az, hogy nem elegendő csupán a részleges javítás, hanem radikális reformra van szükség. Ennek értelme, hogy a gyakorlatban a társadalmi szükségleteknek és az emberek igényei kielégítésének kell alárendelni a termelést, s az irányítást a hatékonyság és a minőség növelésére, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására, a dolgozók érdekeltségének fokozására kell orientálni. A mélyreható változások stratégiájának megvalósítása sok időt igényel. Ám a növekedést már ma meg kell gyorsítani. Ezért az összes tartalékok maximális mozgósítására, a rendelkezésre álló termelési potenciál jobb kihasználására, az ösztönzők hatékonyságának növelésére, a szervezettség és a fegyelem megszilárdítására kell törekedni. Rendkívül fontos a termelés minőségének alapvető javítása. Erre ki kell használni az anyagi és az adminisztratív hatás minden eszközét és törvényeinket is. A minőség javításának feladata minden kommunista, minden egyes szovjet állampolgár ügye kell hogy legyen. A kongresszus figyelmének ugyancsak a középpontjában álltak a szociálpolitika kérdései, az emberről való gondoskodás és az életszínvonal. A következő 15 évben az életkörülmények javítására szánt források volumene megkétszereződik. Az egy lakosra jutó reáljövedelmek 60-80 százalékkal nőnek. Bővül a lakásépítés. Az emberek életének javítását szoros összefüggésbe kell hozni munka- és társadalmi aktivitásuk fokozódásával. Szigorúbban kell ellenőrizni a munka és a fogyasztás mértékét, el kell érni, hogy a bérek nagyobb mértékben függjenek a munka termelékenységétől és minőségétől, meg kell szüntetni az egyenlősdit és meg kell akadályozni a meg nem érdemelt pénzek és prémiumok kifizetését. Kompromisszumoktól mentesen kell harcolni a munka nélkül szerzett jövedelmek ellen. Szigorúan meg kell tartani a szociális igazságosság elvét. Az SZKP politikájának alapvető feladata a munkásosztály vezető szerepének biztosítása, valamint a munkásosztály, a kolhozparasztság és a dolgozó értelmiség szövetségének megerősítése. A politikai beszámoló megállapítja, az SZKP szociálpolitikája sokoldalú és teljes mértékben megvalósítható. Ha határozott fordulatot érünk el a szociális szférában, lehetővé válik, hogy az eddigieknél lényegesen gyorsabban és hatékonyabban oldjuk meg számos mai és holnapi problémánkat. A párt jelenlegi politikája és a fejlesztés meggyorsításának stratégiája rendkívül kedvező lehetőségeket teremt az ideológiai tevékenység hatékonyságának jelentős növeléséhez. Á feladat az, hogy a dolgozók eszmei és politikai nevelését, ennek formáit és módszereit összhangba hozzuk a belső és a nemzetközi élet realitásaival és biztosítsuk összefonódását a szervezeti és a gazdasági tevékenységgel. Az ideológiai munkában a legfontosabb a dolgozók nevelése a kommunista eszmeiség és a szovjet haza iránti odaadás szellemében, a proletár és a szocialista internacionalizmus, a munkához való öntudatos viszony, valamint a szocializmustól, kultúránktól és kollektív erkölcsünktől idegen dolgokkal szembeni kérlelhetetlenség szellemében. A párt gazdasági stratégiájának és szociálpolitikájának végrehajtásában növekszik a tömegtájékoztató eszközök szerepe. A társadalmunk előtt álló új és bonyolult feladatok nagy igényeket támasztanak a politikai, ideológiai és szervező tevékenységgel szemben. Elsőrendű a pártmunka alapvető átalakítása, az alkotó légkör, az elvszerű igényesség és az önkritikus szellem érvényesítése. A dolgokat nevükön kell nevezni, minden problémát nyíltan kell megvitatni, objektívan kell tájékoztatni mind a felettes pártszerveket, mind a legszélesebb rétegeket, mindenben és mindig igényesnek és becsületesnek kell lenni. Sokoldalúan fejleszteni kell a bírálatot és az önbírálatot, helyes irányba kell terelni azokat a dolgozókat, akik szavakban a változások mellett vannak, ám elavult kategóriákban gondolkodnak és azok szerint cselekszenek, s elutasítanak a címükre tett bármiféle megjegyzést. Határozottan fel kell számolni az egészséges kritika elnyomására irányuló minden kísérletet. A politikai beszámoló részletesen és sokoldalúan jellemezte a mai kapitalizmust, amely a tudo- mányos-technikai forradalom hatására tovább élezi a konfliktust a rendkívül gyorsan növekvő termelő erők és a társadalmi viszonyok magántulajdonosi jellege között. A kapitalizmus általános válsága tovább mélyül. Az imperializmus ma egyre inkább az emberiségnek magát a létét fenyegeti. Legszégyenletesebb szüleménye a militarizmus, amely a burzsoá társadalom egész politikai gépezetét a saját befolyása alá akarja rendelni és érdekeinek akarja alávetni, ellenőrizni szeretné a szellemi életet és a kultúrát. Épp az imperializmus a felelős a háborúkért, a konfliktusokért, a lázas fegyverkezés szüntelen ösztönzéséért és annak a világűrre való kiterjesztéséért. Az imperializmus az emberiséget a nukleáris katasztrófa szélére sodorja. Az emberiség legsürgetőbb problémája jelenkorunkban a háború és a béke problémája. Az emberiséget még sosem fenyegette ilyen szörnyű veszély. Sosem létezett azonban ilyen reális lehetőség a béke megőrzésére és megszilárdítására. A béke erői mind többen vannak. A béke garanciája a szocialista államok aktív és következetes békepolitikája, valamint erősödő gazdasági és védelmi erejük. Ma az afrikai, ázsiai és latin-amerikai államok túlnyomó többsége a békéért száll síkra, a békére törekszik valamennyi kontinens legszélesebb néptömegeinek háborúellenes mozgalma is. Legyen a háborús veszély bármilyen nagy, az SZKP abból indul ki, hogy a világháború nem elengedhetetlen. A háborút el lehet hárítani, az emberiséget meg lehet menteni a katasztrófától. Ebben rejlik a szocializmus, valamennyi haladó, békeszerető erő történelmi küldetése. A párt külpolitikai stratégiájának legfőbb célja a tartós béke és a szabadság feltételei közötti munka biztosítása a szovjet nép számára. A nukleáris veszély, a lázas fegyverkezés ellen, a világbéke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harc a jövőben is a párt nemzetközi tevékenységének alapvető iránya lesz. A Szovjetunió külpolitikáját a következő években elsősorban a tömegpusztító fegyverek felszámolását és az új világháború elhárítását célzó program megvalósítására kell összpontosítani. A nukleáris veszélyre való tekintettel létrejöttek azok az objektív feltételek, amelyek között a kapitalizmus és a szocializmus közötti konfrontáció egyedül és kizárólag a békés verseny formáját öltheti. Az egyetemes fejlődés mind határozottabban követeli meg az összes állam és nemzet konstruktív és alkotó együttműködését. A két rendszer versengésének, történelmi konfrontációjának, valamint az államok közötti, objektíve adott kölcsönös függőség és együttműködés erősödő tendenciájának az összekapcsolásában rejlik a mai egyetemes fejlődés reális dialektikája. Az ellentétek harcában ugyan ellentétes, ám egymástól elválaszthatatlan és sok tekintetben egységes világ alakul ki. A kongresszus rámutatott a nemzetközi biztonság komplex rendszere kiépítésének rendkívüli fontosságára. Az SZKP külpolitikai irányvonala olyan irányvonal, amely figyelembe veszi a szocialista világ- rendszer gazdasági és politikai fejlődésének dinamikáját. Ettől a rendszertől a korábbiaknál sokkal nagyobb mértékben függ a béke és a társadalmi haladás sorsa. Ez az irányvonal minden kommunista párttal, a szocialista világ- rendszer valamennyi államával való becsületes és nyílt kapcsolatokat, a közöttük megvalósuló elvtársi véleménycserét célozza. Ez az irányvonal a szocialista országok szocialista gazdasági integrációját, politikai együttműködésük továbbfejlesztését, módszereinek és formáinak tökéletesítését, a tapasztalatok kölcsönös cseréjét és a legbonyolultabb problémák kölcsönösen elfogadható megoldásának keresését határozza meg. Ez az irányvonal a nemzetközi kommunista mozgalom egységét szolgálja, amely mozgalomnak semmi köze az uniformizációhoz, a fölé- és alárendeltséghez, a más pártok belügyeibe való beavatkozáshoz. Ez az irányvonal erősíti a kommunista és munkáspártok szolidaritását és együttműködését a közös célért - a békéért és a szocializmusért - vívott harcban. Ez az irányvonal a társadalmi és nemzeti felszabadítás erőivel való szolidaritást, a szocialista orientációjú országokkal, a forradalmi-demokratikus pártokkal, az el nem kötelezettek mozgalmával való szoros együttműködés megteremtését célozza, és meghatározza a kapcsolatok fejlesztését a szociáldemokrata erőkkel. Ez az irányvonal meghatározza a kapcsolatok bővítését mindazokkal az erőkkel, amelyek a háború ellen és a nemzetközi biztonságért küzdenek, meghatározza az együttműködés szorosabbra vonását a nukleáris háborúval szemben vívott harc sikere érdekében, amely az egész emberiség, a bolygónkon élő minden egyes ember történelmi győzelme lesz. Az SZKP XXVII. kongresszusa a politikai beszámolóval kapcsolatos határozatában úgy döntött:- jóváhagyja az SZKP Központi Bizottságának politikai irányvonalát és gyakorlati tevékenységét,- jóváhagyja a központi bizottság politikai beszámolójában foglalt megállapításokat, következtetéseket és feladatokat, amelyekhez az összes pártszervezet tartani fogja magát munkája során. A kongresszus egyhangúlag jóváhagyta az új szerkesztésű pártprogramot és a módosított szervezeti szabályzatot, s ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban határozatot fogadott el. Ugyancsak egyhangúlag hagyta jóvá a kongresszus az SZKP Központi Revíziós Bizottságának beszámolójáról, valamint e bizottság új statútumáról szóló határozatot. A kongresszus egyhangúlag jóváhagyta a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének az 1986-1990-es évekre és a 2000- ig terjedő időszakra vonatkozó fő irányairól szóló beszámolót, amelyet Nyikolaj Rizskov miniszterelnök terjesztett elő, s ezzel a dokumentummal kapcsolatban is határozatot fogadott el. A kongresszus megválasztotta a párt központi szerveit. Az SZKP KB március 6-i plenáris ülésén Mihail Gorbacsovot egyhangúlag a központi bizottság főtitkárává választották. Az SZKP XXVII. kongresszusa történelmi határkővé vált a párt és az egész nép életében. A kongresszus legfőbb politikai eredménye az ország társadalmi-gazda- sági fejlesztésének meggyorsítására és a világbéke megszilárdítására vonatkozó stratégiai irányvonal jóváhagyása és megerősítése. A kongresszus munkája és a tanácskozás eredményei az egész párt, a szovjet emberek és a nemzetközi közvélemény figyelmének középpontjában álltak. A kongresszus határozatai meghatározzák a következő évekre és évtizedekre fejlődésünk jellegét és ütemét. A szovjet nép sajátjának tekinti a kongresszusi határozatokat, jóváhagyja őket, s kifejezi szeretetét, bizalmát a párt iránt és azt a készségét, hogy álhatatosan, alkotó módon és kezdeményezően fog dolgozni a haza dicsősége érdekében. A kongresszus hatalmas ösztönzést jelentett az építőmunka további sikereinek elérésére, társadalmunk új minőségi állapotának elérésére. Amint azt Mihail Gorbacsov záróbeszédében hangsúlyozta, a kongresszus megadta a párt tevékenységének és az egész ország életének nagyfokú erkölcsi és szellemi alaphangját. Az elsőrendű feladat most az, hogy a kongresszusi határozatok lényege és szelleme minden egyes pártszervezetben érvényesüljön, s megismerkedjen vele minden kommunista, minden szovjet állampolgár, s végül pontosan meg kell szervezni e határozatok maradéktalan teljesítését. Ebben döntő szerep hárul a párt- szervezetekre, amelyek küldetése az, hogy vezessék a tömegeket az országunk életében alapvető, történelmi fordulat időszakában. A tömegtájékoztató eszközök elsőrendű feladata, hogy segítsék a pártot a kongresszusi határozatok propagálásában, teljesítésük szervezésében. Terveink nehezek és nagyszabásúak, ám teljesíteni lehet és kell is őket. Ennek garanciája kiváló, szorgalmas népünk. Garanciája továbbá a bolsevikok és kommunisták pártja, amely a harc és az építés egyedülálló útját tudhatja maga mögött. Garancia erre a szocializmus hatalmas lehetőségei, a tömegek élő alkotó munkája, az a támogatás, amelyben a munkásosztály, a parasztság, a népi értelmiség és az egész szovjet nép részesíti a párt gondolatait és tevékenységét. A párt és a nép teljesíti az összes kitűzött célt és sikeresen felépíti a kommunizmust.
